Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-08 / 287. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 8. CIKKÜNK NYOMÁN: TEJÜZEM-FELÚJÍTÁS ÉS -BŐVÍTÉS BÁCSBOKODON 155 milliós beruházás Igen jelentős állattenyésztő tája Bács- Kiskun megyének a bajai járás. Az állami és szövetkezeti gazdasági tehenészetek nap, nap után tekintélyes mennyiségű, frissen fejt tejet szállítanak a járás egyetlen állami tejfeldolgozójának, az 1950-ben épült bács- bokodi üzemnek. Ennél kisebb fogadóképes­ségű tejfeldolgozó működik még Vaskúton, és a kiskunhalasi járásbeli Jánoshalmán, de mindkettő szövetkezeti kezelésben. A kettő együtt sem képes pó­tolni azonban a bácsbokodi üzem­nek ma már sajnos, elégtelen lel­dolgozó kapacitását. A bokodi ite- lep megfeszített munkája ellené­re, kénytelen naponta bizonyos mennyiségű tejet a Csongrád me­gyei vállalat más üzemébe szál­lítani feldolgozásra. Mindez, két­ségkívül a költségek növekedé­sével jár együtt. Lapunk egyik korábbi számá­ban. az Évtizedeket késett' be­ruházás című cikkben a bácsbo- kodl tejüzem felújításának, bő­vítésének a szükségességét szor­galmaztuk. Csápenszkl István, a Csongrád megyei Tejipari Válla­lat igazgatója a cikkre küldött válaszlevelében a vállaltat kez­deményezésére elindított beruhá­zás menetéről, a munka köziben felmerült gondok leküzdésének eredményéről számolt be. A bácsbokodi tejüzem 1971 já- nuár elsején került át a Baranya megyei vállalattól a Csongrád megyei Tejipari Vállalathoz Ír­ja az Igazgató. Két évvel később — 1973-ban — statikai vizsgála­tokat végeztetett a vállalat. En­nek alapján rendelte el az üzem aládúcolását, a biztonságos ter­melés érdekében. Az 1950-ben épült tejfeldolgozónak a födém- és tetőszerkezetét ugyanis, a tej­sav tönkretette. Lehetséges, hogy ez azért következett be ilyen rö­vid Idő alatt, mert a kivitelezés­kor nem megfelelő technológia szerint dolgoztak. ’ Annak Idején szociális - létesítmény sem épült bácsbokodon, amelyet 1974-ben pótolt a vállalat. Akkor korsze­rű mosdót, öltözőt, fürdőt épít­tetett. A lapban megjelent cikk sze­rint, az előző tervidőszakban el­határozott, több mint 400 millió forintos beruházás, az V. ötéves terv végére 150 millióra zsugoro­dott. Maga ez a tény Így igaz, fűzi hozzá válaszában a Csong­rád megyei Tejipari Vállalat igazgatója. Ehheg azonban hozzá­tartozik az a nagy igazság is, hogy az energiaválság miatt Ma­gyarországon más beruházások sem valósulhattak meg. Így pél­dául a szentesi tejüzemet sem sikerült felépíteni, bár a meglé­vőt már évekkel ezelőtt lebontot­ták. A vállalat még 1978-ban szeret­te volna megkezdeni a bácsboko­di tejüzem felújítását, s ezt hitel felvételével tudta csupán megol­dani. Az indokolt hitel felvételé­• A nagy. üzemből és a háztájiból fo­lyamatosan szállítják a te­jet. • Alsó képün­kön: különbö­ző méretű tá­rolótartályok a felújítás alatt levő bácsboko­di tejüzem ud­varán. re azonban, 1980 szeptember fi­án mondták ki az engedélyezés­ről szóló döntést, a beruházást viszont nem lehetett addig elkez­deni. A hitel jóváhagyása után a Já­noshalmi Bácska .Építőipari Szö­vetkezet vállalkozott a kivitele, zésre — írja Csápenszki István. A tejipari vállalat és a szövetkezet közötti megállapodás szerint, a jánoshalmiak építették volna fel az üzemcsarnokot Bácsboko­don úgy, hogy 1980 negyedik ne­gyedévében megközelítőleg 5 millió forint értékű munkát vé­geznek el. Ennek a kötelezettsé­gének azonban a jánoshalmi szö­vetkezet nem tett eleget. Ezért a Csongrád megyei Tejipari Vál­lalat a BÁOSÉP-hez fordult, amely készséggel vállalkozott ar­ra. hogy a beruházást elvégzi. .Kétségkívül, némi késés tör­tént emiatt — írja Csápenszki István. A bácsbokodi rekonstruk­ció azonban 1983. júniusára — a terv szerint — elkészül. Erre a BÁCSÉP a biztosíték. A felépülő csarnok '155 millióba kerül, és naponta 120 ezer liter tejet lehet majd abban feldolgozni. Emel­lett a régi üzem felújítása is megtörténik. Így a bácsbokodi élelmiszeripari üzem alkalmassá válik a" napi 200 ezer liter tej fogadására és feldolgozására is. Jelentős lépés éz abban az irányban, hogy a nagyobb terme­lési körzetek központjában léte­süljenek. az élelmiszeripari üze­mek hazánkban, úgy, ahogyan ezt az MSZMP kongresszusi határo­zata is megfogalmazta. K. A. Vesztes csata — Egy részeg. Szinte megkönnyebbülve álla­pítják meg többen is az utcán a földön fekvő, kék puíajxás férfiról. Nem a lábát törte, a kezét se, nem hirtelen rosszullét akasztotta meg útjában, bicská­val sem sértették meg sehol, gá­zolás esete sem forog fenn, ha­nem csak részeg. Részeg, szom­bat este. — A fene egye meg az ilyet) Egy mérges férfi, sállal a nya­kán, aki kiáltja. Kocsijából az imént szállt ki, hogy a csődület okáról tájékozódjon. — Rendőrt hívtak már 17 Kérdés és felelősségrevonás egyszerre a hangjában. — Nem történt gázolás. El­esett. Ezt egy szemüveges asszony mondja, tárgyilagosan. A kék pufajkás ember — olyan harmincöt éves forma — cefetül néz ki. Kerékpárjára ráborulva, kikezdett, összehorzsoüt kezekkel. Úgy tűnik, mintha a járda men. ti csatornanyilást kereste volna, mielőtt még tehetetlenül és feltar­tóztathatatlanul mély önkívületbe esett. Ruhája malteros, meszes, a vállánál fűrészporos, de a leg­feltűnőbb az arca. Ez az, amire sokáig emlékezni fogok. Bal ol­dalt, az eséstől mintha egyetlen rántással letépte volna róla va­laki a bőrt. A villanykörte sár­ga fényében, ami a közeli szür- lje karóról épp, hogy csak Ide- szüremlik, ijesztő és fájdalmas látványt nyújt. így, ilyen nyomo­rultul csak vesztes csatában esik el az ember. — Szóljanak a mentőknek! Itt nem maradhat — javasolja va­laki. — Ugyan már) A mentőket csak életveszélyes esetben szabad hív­ni. Ez egy részeg — tromfolja le egy hosszú, sovány férfi, aki zsebbe dugott kézzel várja, hogy mi lesz. Nagy faajtó nyílik a közelben. Tömzsi asszony siet elő a zajra. Kérlelhetetlen. — Ébresszék fel ezt az alakot) Zavarják haza! Itt ne maradjon nekem éjszakára. Bosszús, hogy másnak ez még nem jutott az eszébe. — Na, mi lesz, jóember? Éb­redjen) Halló!... Nem hallja? — hajol le hozzá, és rázza a fér­fi fűrészporos viliit. Az nagynehezen feltápászkodik. Mintegy gépiesen engedelmeske­dik a parancsnak. A faajtó mö­gül a tömzsi asszony azonban nem hagyja ennyiben. Felállítja a kerékpárt, és a dőlni készülő részeg kezébe nyomja a kor­mányt. — Na! Induljon! Menjen már... A mérges férfi, sállal a nya­kában : — Mire vár! Szóljak az URH- nak? A sebzett képű lódul egyet, de elesik. Föláll. Újra elesik. Újra föláll. A következő villanykaró­nál kissé elidőzik, de egy hang — a faajtós asszonyé — utoléri: — Menjen! Takarodjon innen!, Az út a sarokig akár a szám­űzetés. A sálas férfi dobbant is néhányat, úgy, ahogyan a kutyá­nak szoktak, hogy most már isz- kiiil A csődület oszlik. Láthatóan mindenki elégedett, miután a részeget sikerült kiza­varni az utcából. Engem viszont a tenyérnyi sebzett arc látványa' felkavart. Lázadó gondolatok foglalkoztat­tak. Amíg ez az ember — szom­bat lévén — valahol, valakinél talán a falat rakta, vagy, fűré­szelte, igazította a lékeket a cse­rép alá, hányszor hallotta ezt: „Igyon csak, mester úri Ügy job­ban megy a munka!" Vagy név­napozott, ahol az alkohol úgy fogta egybe a szesztestvéreket, mint a hordót az abroncs? Mire kiürültek a poharak, már szét is hullott az egész kompánia? Tán annak az italát itta egész nap, aki a házi kotyvasztású pá­linkájára benn, a munkahelyén szerez vevőt, hogy az istenverte fehér méreggel rászedve a mási­kat. megszedje magát még a nyolc árában is? Esetleg nem járt máshol, csak egy kikapcso­lódásból összerántott haverbulin, ahol törvény öntudatlanságig le- részegedni ? Ahonnét nem tudja, merre lép, hová zuhan az em­ber? Kérdések. Kérdések. Amelyek az utcából kiűzött — száműzött — sérült arcú ember óta nem hagynak nyugodni. Kohl Antal Kérdőjelek a gépiparban „MINDENKI csak eladni akar, de venni senki” — panaszkodott egyik gépipari vállalatunk igaz­gatója, meg a külkereskedők, miután hazatértek egy rangos külföldi vásárról. Tapasztalatu­kat így összegezték: túlkínálat, árubőség, ingadozó és kiszámít­hatatlan árak, óriási konkurren- cia, sok érdeklődővel, kevés ko­moly vevővel. A többit már csak egy kézlegyintéssel intézték el. E mozdulatban benne volt a gép­ipart sújtó megannyi gond, a korszerűsödő, de még mindig nem piacképes termelési szerkezet, az anyagellátás, a háttéripar, a termelékenység mind sűrűbben emlegetett problémái. Sajnos, az idei év eddigi ta­pasztalata — nevezzük nevén: eredménytelensége — magán vi­seli az általános visszaesés je­gyeit. A szinte mindenhol lelas- sult ipari növekedés erősen érez­teti hatását exportunkban. Mind­ez pedig érzékenyen érinti egész gazdaságunkat, mert a magyar gépipar kiviteli lehetőségei az ország gazdaságára nézve meg­határozóak' Az évi körülbelül 2,5 milliárd rubelt és 1—1,2 milliárd dóllárt kitevő ágazati export dön­tő szerepet játszhat a népgazda­sági egyensúly megteremtésében. A magyar gazdaság köztudot­tan nyitott 'gazdaság. Nem sza­bad szem elől téveszteni, hogy ez nem kizárólag exportorientált­ságot jelent, hanem importkény­szert is. Gépiparunk közel fél- milliónyi dolgozója ugyanis kép­telen annyiféle és olyan mennyi­ségű terméket gyártani, ami ele­gendő lenne a belföldi és a kül­földi igények kielégítésére. Már­pedig, ha importálnunk kell technológiákat, gépeket anyagot és fogyasztási cikkeket, a külke­reskedelem exportszerkezete sok­kal nagyobb hangsúlyt kap. A kínálatnak, jelen esetben a gép­ipar kiviteli választékának olyan­nak kell lennie, amellyel meg­nyeri a vevőket — végső soron tehát az exportért kapott ellen­értékből kifizetheti az inaportté- teleket. Így iparunknak azt kell gyártania, amit a vevő kér, és nem azt, amit — mint gyártó — eladni akar.- Hogy ez milyen mó­don valósul meg, az rehdkívül fontos, hisz a gépipar termelé­sének 59 százaléka kerül a kül­piacra. Milyen gyártástechnológiával, illetve termelési szerkezettel ren­delkezünk mindehhez? Elöljáró­ban megállapíthatjuk: gépipa­runk színvonala nem egységes. Vonatkozik ez a műszaki-tech­nikai szintre éppúgy, mint a gyártmányválasztékra. DOLGOZIK világszínvonalú gyártósorunk, automatikus mik­roszámító gépekkel irányított üzemünk, de van 50—60 éves gépparkkal, s még manufaktu­rális körülmények között terme­lő műhelyünk is. A kézi formá- zású, balesetveszélyes öntödék mellett épülnek a néhány mér­nök irányította konverter acél­művek is. A gépipar megújulá­sa csak az elmúlt két ötéves tervidőszakban gyorsult feli, de a korábbi évtizedek hátrányait mindmáig nem tudta behozni. Ezért talán érthető, ha a gyá^l rak. üzemek, vezetői állandó be­ruházási lázban égnek. Az elt­anult technológiák lecserélésére gyakran csillagászati összegeket igényelnek. A bank pedig sok esetben nem lát garanciát arraj hogy a nagy összegű hitelek meg­térülnek. Ugyanakkor azt is tu-l domásul kell venni, hogy jelen­legi gazdasági körülményeink kö­zött indokolt a beruházásokat szőkébb . keretek közé szorítani, és szigorúbban szabályozni. Mindez alapvetően befolyásolja a végtermékgyártást, a gyártó­vállalatok megítélését, további sorsát. A megváltozott piaci és gazdálkodási körülmények kö­zött rossz helyzetben startolok még kedvezőtlenebb helyzetű«" kerülhetnek, a többiek pedig re­latíve megerősödnek. ' A kiút keresése egyaránt fel­adata a gazdasági vezetőknek, az irányító szerveknek és a gazdál­kodó egységeknek. Ezért is fon­tos a háttéripar fejlesztése, amely messze elmaradt az igényektől, és döntően befolyásolja a végter­mékgyártást, az ipari termelési szerkezetet.- A háttéripar fejlesz­tési programja keretében 14—15 gyártmánycsoport korszerűsítési lehetőségét vizsgálják, köztük a kovácsoltárukét, az öntvényekét, a hidraulika elemekét, a szivaty- tyúkét. Mindent persze nem fej­lesztenek, erre se idő, se pénz, se kapacitás nincs, de nem is kell. Gazdaságunk nyitottsága e téren is érvényesül majd. Vagyis a szükséges importot gazdasági exporttal kívánják ellentételezni. Az érdekelt iparvállalatok már tárgyalnak a fejlesztési hitelek­ről. Ugyancsak kiemelt program á VI. ötéves tervidőszakban az elektronikai alkatrészgyártás fej­lesztése is. Az elektronizációt már mi sem tudjuk elkerülni, ha­zai megszervezése nagy teher, de megtérülő fejlesztés. Az elkép- Jf zelések szerint a program meg­valósulása több ötéves tervidő­szakot vesz igénybe. A munkába mintegy 40 gyárat, szövetkezetét vontak be, szinte a teljes hazai műszeripart. E PROGRAMOK mellett ösz­tönzik a kooperációs együttmű­ködéseket is. Ahol ugyanis a ter­melési együttműködések már ki­alakultak, ott a piaci recesszió sem hat úgy, mint a késztermé­kek versenyében. Az sem baj, ha a termelő vállalatok nagyobb piaci mozgásteret biztosítanak saját maguknak, akár úgy, hogy a sorozatban készülő járműipari hátsóhidak és kamionok mellett jövedelmezően eladható kisgé­peket vagy egyedi berendezése­ket gyártanak. Sz. L. TAGGYŰLÉSI VITA A FŰSZERPAPRIKÁRÓL Legfőbb feladat a veszteségek megszüntetése A Kalocsai Paprika^ és Konzervipari Vál­lalat év végi összevont beszámoló taggyűlé­sén dr. Latos István, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője felszólalásá­ban hangsúlyozta: a kommunisták tevékeny­ségének idei mérlegét megvonó összesítésből és a vitából kitűnt: minden párttagban meg­van a szándék arra, hogy összefogjon a gon­dok csökkentése érdekében. Az elhangzott javaslatok a termelés szervezésének javítá­sát, a vállalati munka jobbítását sürgették. Ezzel összefüggésben szóltak a munkafegye­lemről, az ésszerű takarékosságról, a minőség javításáról. A felszólalások szinte kivétel nélkül a paprikatermesztés, -föl­dolgozás és értékesítés gondjait elemezték. A beszámoló — ame­lyet Babucsik Antal, a pártveze­tőség titkára ismertetett — a pártélet egyéb tennivalóin kívül részletesen foglalkozott az emlí­tettekkel is. Felhalmozódott a készlet Idézzük talán a legfontosabba­kat. A pártvezetőség titkára utalt arra, hogy az 1980. év végi ösz- szevont taggyűlés határozatából adódóan az idén lő feladat volt az elmúlt négy esztendőben fel­halmozódott fél termékkészlet to­vábbi növelésének megakadályo­zása, illetve csökkentése. Az első intézkedés a paprika­termő terület mérséklése volt. A korábbi csaknem hétezer hektár helyett 4550 hektáron termelték a fűszernövényt az idén. A ked­vezőtlen tavaszi .időjárás és a nyári aszály miatt az előző évek termésének csak a felévél számol a vállalat, hektárra vetítve, ösz- szesen 5 ezer tonna körül 'alakul a felvásárolt féltermékmennyiség. Hozzá kell tenni, hogy az ősz ked­vező volt. A sok napfény hatásá­ra a betakarított termés jó mi­nőségű, ennek alapján megálla­pítható, hogy minden piacon ver­senyképes őrleménnyel tud meg­jelenni az ipar. I — A készletállománynak saj­nos az ez évi termés csak kisebb részét teszi ki — hallhattuk a beszámolóból. — Nagyobb. részét adja a régebbi féltermék. Ez az év végére mintegy 5800 tonna körül lesz. A külkereskedelem bonyolításával megbízott vállalat tájékoztatása szerint mód nyílik 4 ezer' tonna régebbi féltermék­ből készülő őrlemény értékesítő- ■ sére. Megjegyzendő, hogy az em­lített mennyiség azért halmozó­dott fel, mert részben minőségi kifogások merültek fel, részben az exportlehetőségek csökkentek. A kivitelre kerülő termékek külpiaci árcsökkenése, az ártámo­gatás mérséklődése és sok egyéb tényező nagymértékben rontotta a vállalati eredményt. Emiatt 83—85 millió forint körül össze­gezhető az év végi veszteség. Sajnos, vagonhiány miatt a konzervárut sem tudták értéke­síteni. A Szovjetunióba szállí­tandó savanyúságot készletezni kellett. Egyedül a tésztagyártási és -értékesítési tervüket tudják teljesíteni'.' . : A következő esztendőre 38 ezer tonna fűszerpaprika nyersáruként történő átvételére szerződtek. Eb­ből 18 ezer lesz a saját feldolgo- zású fűszernövény. A 20 ezer ton­na különbözetet a gazdaságoknál dolgozzák fel. A fűszerpaprikán kívül legjelentősebb az uborka, melyből 2500 tonna a felvásár­lási terv. Ennek több mint felét kistermelők szállítják. Tésztából hasonló mennyiséget gyártanak, mint az elmúlt esztendőben. Mivel az említett gondok miatt a terv pénzügyi része még nem készült el, hasonlóképpen a vál­lalat jövő évi bérfejlesztése sem, ezért erről még nem tudtak tájé­koztatást adni. Bizakodó hangulat Az elhangzottak gHehére biza­kodó hangulatot tükrözött a tag­gyűlés. A felszólalók a kiutat ke­resték. Túri István, a vállalat igazgatója, nem ígért gyors javu­lást, nem is ígérhetett, hiszen több év óta összetorlódott hibák­ról, gondokról van szó. Felszóla­lásában azonban hangsúlyozta, hogy egy egész sor intézkedést tesznek, hogy kimozduljanak a jelenlegi mélypontról. Megszilár­Megnyílt az Ajándék Centrum A KECSKEMÉTI PIACCSARNOKBAN, ahol ma a műszáltaka­rókat és a baby flanell- takarókat 20% enged­ménnyel árusítjuk. KECSKEMÉTI ©^Centrum Áruház 2289 dítják a munkafegyelmet, jobban megszervezik a szállításokat, na­gyobb gondot fordítanak • még az eddiginél is a minőségre. Kihasz­nálják a nagyobb önállóság adta lehetőségeket. Köztudomású ugyanis, hogy 1982. január 1-től megszűnik a tröszt, és ez új hely­zetet teremt. Külön csoportot hoznak létre, amelynek feladata a gyártmányfejlesztés, a válasz­ték bővítése lesz, hogy könnyeb­ben találjanak piacot termékeik­nek. Az energiatakarékosság szintén elsőrendű feladat. Szavait azzal zárta: ,a nyereséges gazdál­kodás alapjait szeretnék megte­remteni a következő esztendő­ben. Összefogással a gondok megoldásáért A vitában többször elhangzott az a megállapítás, hogy összefo­gással meg lehet oldani a gondo­kat. A kommunistákban megvan a törekvés erre. Érdemes idézni például Tamás Péter főenergeti­kus felszólalásából, aki elmond­ta: sajnos, sokszor előfordult, hogy túlszárítással csökkentették a fűszerpaprika minőségét. Ez kettős kár, mert ugyanakkor több energiát is használtak fel. Érde­mes megvizsgálni alaposabban ezt a témát.- Egyébként az olaj­szárítók átalakításával egyharma- dára lehet csökkenteni az ener­giaköltséget. Más szóval.: ha olaj helyett széntüzelésre térnek rá. Ez csak egy lehetőség a sok kö­zül. így függ össze a minőség az energiatakarékossággal. Az ehhez hasonló konkrét ja­vaslatokat tartalmazó hozzászó­lások jellemezték a taggyűlést. Ezért is állapította meg a párt­vezetőség titkára zárszavában, hogy a kommunisták megértet­ték mi a tennivalójuk. A legfon­tosabb pártmunka most a jelen­legi j veszteséges gazdálkodásból történő fokozatos kiemelkedés. Ennek érdekében továbbra is jól együtt kell működni a vállalat párt- , és gazdasági vezetésének. Nehéz helyzetükben eddig is sok segítséget kaptak a városi párt- bizottságtól. Szvorény János első titkár által a taggyűlésen ismer­tetett minősítés egyúttal útmuta­tást is adott. K. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents