Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-04 / 284. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 4. események sorokban BUDAPEST ________________ L ázár György, a Miniszterta­nács elnöke, táviratban fejezte ki részvétét Veszelin Gyurano- vicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetsé­gi Végrehajtó Tanácsa, elnöké­nek, a jugoszláv utasszállító re­pülőgép korzikai katasztrófája miatt. (MTI) HELSINKI___________________ R ichard Müller nagykövet, a madridi találkozón részt vevő finn delegáció vezetője a sajtó­nak adott nyilatkozatában közöl­te: a finn delegáció a madridi tanácskozáson az emberi 'jogok és az európai^ leszerelés kérdé­seire összpontosítva újabb javas­latot készített el. A finn javas­lat kidolgozására azért került sói, mert a tanácskozás résztve­vői, elsősorban a nagyhatalmak álláspontjai az el nem kötelezett országok javaslatát követően is igen távol állnak egymástól. BERLIN ________________ Csütörtökön megnyílt Berlin­ben az NDK Népi Kamarájának kétnapos ülésszaka. Az NDK par­lamentje megvitatja az 1981— 1985-ös tervidőszakról, valamint a jövő évi népgazdasági tervről és költségvetési tervről szóló tör­vényjavaslatokat. Mindhárom törvénytervezetet előzetesen jó- váhágyták már a Népi Kamara illetékes bizottságai. MOSZKVA __________________ R omániában tett kétnapos, hi­vatalos baráti látogatása befe­jeztével Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere csütörtö­kön hazaérkezett a szovjet fő­városba. A látogatásról Moszk­vában közleményt adtak ki. AMMAN____________________ Hu sszein jordániai király or­szága hírügynökségének adott csütörtöki nyilatkozatában a fesi arab csúcsértekezletről távolma­radt vezetőket hibáztatta a ta­nácskozás fölfüggesztéséért. Meg­figyelők szerint a király bírálata elsősorban a Szilárdság Frontjá­hoz tartozó négy állam, Szíria, Líbia, Dél-Jemen és Algéria > el­len irányult. ... ,, , WASHINGTON______________ Z aire további csapatokat küld Csátiba az Afrikái Egységszerve­zet kezdeményezésére megalakí­tandó békefenntartó erők köte­lékébe — jelentette ki Mobutu Sese Seko zairei elnök szerdán Washingtonban. Közödte, hogy a zairei csapatokat amerikai kato­nai felszereléssel látják el. Mo­butu szerint azért szükséges a zairei kontingens növelése, mert az AESZ néhány országa — így Guinea, Togo és Benin —, amely korábban megígérte, hogy csa­patokat küld a közép-afrikai or­szágba, nehézségekkel küszködik, és ez megakadályozza őket a gyors cselekvésben. HANOI______________________ Egész Vietnamban befejeződött a járási, lakótelepi, városi szintű népi tanácsok tagjainak a vá­lasztása. A jelölteket a Vietna­mi Hazafias Front és a tömeg­szervezetek közösen állították. Az újonnan megválasztott taná­csi tisztségviselők már megtartot­ták első üléseiket az időszerű feladatok megvitatására. Parlamenti vita az NSZK-ban BONN A kormánypártok és az ellen­zéki keresztény uniópártok kül­politikai mérlegkészítésének és heves összecsapásának volt a színhelye csütörtökön a nyugat­német parlament. Helmut Schmidt kancellár kor­mánya külpolitikai nyilatkoza­tában egészében véve pozitívan értékelte Leonyid Brezsnyev Bon­ni látogatását, mivel az „újabb lökést adott a kelet—nyugati pár­beszédnek, és biztató vonatkozá­sokat tartalmazott a leszerelési tárgyalások szempontjából”. Az NSZK kormánya a NATO elkö­telezett tagjaként határozottan képviselte a Nyugat közös állás- ponját, de figyelmesen meghall­gatta a szovjet álláspontot is, és azt továbbította nyugati szövetsé­geseinek. A bonni kormány min­dent megtett, és a jövőben is mindent megtesz annak érdeké­ben, hogy folytatódjék a két nagyhatalom közötti párbeszéd, és élő valóság maradjon a kelet— nyugati együttműködés — mond­ta Schmidt. A nyugatnémet kormányfő ugyanakkor nem titkolta, hogy jelentős eltérések vannak a le­szereléssel kapcsolatos keleti és nyugati álláspontban. Schmidt azért szállt síkra, hogy az európai közép-hatótávolságú fegyverekről folyó genfi szovjet—amerikai tár­gyalásokat behatóan folytassák, s azok eredményeképpen meg kellene egyezni a közép-hatótá­volságú rakéták teljes leépítésé­ről Európában. Amennyiben 1983 őszéig nem sikerül ered­ményt elérni a tárgyalásokon — jelentette ki újólag Schmidt —, akkor megkezdődik az amerikai rakéták nyugat-európai telepí­tése. A jövő hét végén sorra kerülő, NDK-beli látogatásától a nyugat­német kancellár azt várja, hogy a megbeszélések elősegítik a két német állam kapcsolatainak ja­vítását, s ezzel hozzájárulnak az európai béke és biztonság meg­szilárdításához is. Schmidt mél­tatta, hogy Erich Honeckerreil való találkozójának megtartásá­hoz egyik fél sem támasztott kö­veteléseket. A csúcstalálkozó leg­fontosabb feladata a két német állam közötti párbeszéd elmélyí­tése, s ezért most nem várható szerződések, vagy megáillapodá- sok aláíráséi — közölte Schmidt • Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a Bundestag ülésén be­számolt Leonyid Brezsnyevvel folytatott tárgyalásairól, aki egyúttal szórgalmazta, hogy ez a 'párbeszéd az NSZK és az NDK között váljék rendszeressé. Plenáris ülés a bécsi tárgyaláson A bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások egyik fő problémája megoldását, a csökkentés két sza­kasza közötti folyamatosság és szerves kapcsolat szavatolását sürgette a tárgyalások, csütörtöki plenáris ülésén Emil Keblusek nagykövet, a csehszlovák küldött­ség vezetője. A diplomata a töb­bi között hangoztatta: a Varsói Szerződés országai azt javasol­ják, hogy az első szakasszal kap­csolatos megállapodásnak megfe­lelően elsődlegesen a Szovjetunió és az Egyesült Államok csökkent­se csapatai létszámát és fegyver­zetét, míg a többi közvetlen rész­vevő kollektív alapon a két sza­kasz közötti időszakiban „fagyasz- sza be”, a második szakaszban pedig csökkentse fegyveres erőit. Az CiSÖ megaűapodás tartalmaz­zon kötelezettséget a felső szint megállapítására a légierő sze­mélyi állományát illetően.-I>#.!<')b i >:ü >[i, ENSZ-ÜLÉSSZAK NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés 36. ülés­szakának szerdán kezdődött Pa- lesztina-vitájában Jugoszlávia, Kuba és Vietnam határozatterve­zetet terjesztett elő arról, hogy a világszervezet legkésőbb 1984-ben hívjon össze a Palesztinái kérdés­sel foglalkozó nemzetközi konfe­renciát. A vitában felszólalt Faruk Kaddumi, a Palesztinái Felszaiba- dítási Szervezet politikai osztá­lyának vezetője is és kijelentet­te: a palesztin nép a PFSZ veze­tésével eltökélten folytatja a füg­getlen nemzeti állam létrehozá­sáért vívott harcát. — Mindenekelőtt az Egyesült Államok 1 és az általa támogatott izraeli megszállás a felelős a pa­lesztin nép problémájának meg­A csehsz' ivák képviselő rámu­tatott, hogy a NATO-országok — különböző mondvacsinált ürü­gyekkel — kibújnak a két sza­kasz közötti „befagyasztás”, a lé­gierő létszámstopjának kötele­zettsége alól, s elutasítják a fegy­verzetcsökkentést. Ez gátolja a tárgyalásokat, megnehezíti a gya­korlati megoldások kutatását. Keblusek bírálta a nyugati résztvevőket, amiért úgy igyekez­nek beáLLítani a dolgot, mintha a Kelet „jelentős fölényben lenne a csapatok létszáma és a fegyverek száma vonatkozásában”. Mint mondotta, a hivatalos adatcsere azt bizonyította, hogy Közép- Európában hozzávetőleges az egyensúly a NATO és a Varsói Szerződés katonai erői között, amit nyugati államférfiak és ka­tonai személyiségek többször is elismertek- (TiASZSZ) oldatlanságáért — hangsúlyozta Kaddumi. Ahmed Eszmat Abdel-Magid, Egyiptom állandó ENSZ-képvise- lője felszólította az Egyesült Ál­lamokat : kezdjen konstruktív pár­beszédet a Palesztinái Felszabadí- tási szervezettel annak érdekében, hogy a PFSZ és Izrael kölcsönö­sen és egyidejűleg ismerje el egymást. Az Európai Gazdasági Közös­ség képviseletében Sir Anthony Parsons, Nagy-Brdtannia állandó ENSZ-képviselője annak a néze­tének adott hangot, hogy a Pa­lesztinái kérdés megoldásának lényeges eleme Izrael és a pa­lesztin nép kibékülése, hogy a térség e két reálisan létező ténye­zője békében és biztonságban él­jen egymás mellett. Tokióban ülésezik a Palme-bizotíság TOKIO Péntektől a japán fővárosban tartja háromnapos ülésszakát a leszerelés és biztonság kérdéseivel foglalkozó független bizottság (ICDSI), ismertebb^ nevén a Pal- me-bizottság, amelynek elnöke Olaf Palme volt svéd kormányfő, a befolyásos szociáldemokrata ál­lamférfi. A tavaly szeptemberben megalakult ICDSI a korábbi pá­rizsi, bécsi, genfi, moszkvai és mexikóvárosi ülésszak után elő­ször tanácskozik Ázsiában. A bizottság fő feladatát abban látja, hogy biztonsági és leszere­lési intézkedések szorgalmazásá­val hozzájáruljon a nemzetközi béke megszilárdításához. A csütörtök délelőtt Tokióba ér­kezett Olof Palmén kívül az ülés munkájában részt vesz a bizott­ság 18 tagja’ közül 13," közöttük Georgij 'Arbatov,' !á; ■' -'Szovjetunió tudományos akadémiája Egyesült Államok és Kanada intézetének igazgatója, Cyrus Vance volt ame­rikai és Álfonso Garcia Robles, egykori mexikói külügyminiszter, Egon Balhr, a nyugatnémet Bun­destag leszerelési és fegyverzetel­lenőrzési albizottságának elnöke. Zárt ajtók mögött folytatandó megbeszélések után munkaérte­kezletet tartanak Tokióban és Hi­rosimában, Olof Palme csütörtöki sajtóér­tekezletén kiemelte a hétfőn Genfiben megkezdett szovjet— amerikai tárgyalások fontosságát. Ugyanakkor, hangoztatta: az atomtámadás első áldozatává vált Japán — szörnyű tapasztalatai alapján — kiváltképp alkalmas színhelye a bizottság munkájának. A leszerelési kérdések vitája nem maradhat meg európai keretek között, hiszen — mint mondotta — Kende István professzor ada­tai is bizonyitják: míg Európá­ban, Ciprust és Észak-lrországot leszámítva, az utóbbi harminchat esztendőben béke uralkodott, Ázsiában, Afrikában és a Közel- Keleten összesen 120 háború és konfliktus robbant ki. Határozattervezet a palesztin vitában mmmm mmmmm SZOVJET—AMERIKAI RAKÉTATÁRGYALÁSOK A genfi ajtók mögött Különösen hangzik;, de eZ az igazság: a Genf ben megkezdődött sorsdöntő fontosságú szovjet— amerikai. rakétatárgyalásokon az a legbiztatóbb, hogy a nyilvános­ság nem értesül a részletekről. Maguk a tárgyalások persze a vi­lágsajtó érdeklődésépek és több tucat televíziós társaság fényszó­róinak kereszttüzében kezdődtek meg, hiszen a nemzetközi kapcso­latokba immár veszélyesen be­ivódó konfrontációs hangulat első megtorpanását jelentik. Az amerikai politika hideghá­borús fordulatának egyik ténye­zője a második SALT-egyezmény jóváhagyásának elmaradása volt. A teljesen kész,-kölcsönösen alá­írt egyezményt Washington nem is bocsátotta törvényhozási rati­fikálásra. A ratifikálás el­utasításával Carter, majd az utána hatalomra került Rea­gan a közös szovjet—ameri­kai erőfeszítések egyik legértéke­sebb eredményét hajította el. Pe­dig az európai közép-hatósugarú rakéták problémája, amely a mostani genfi tanácskozások tár­gya, valószínűleg fel sem merült volna (vagy ha igen, sokkal ke­vésbé kiélezett formában), ha a SALT—II-t Washington nem tor- pedózza meg. Washington ugyan­is ezután kezdte hangoztatni, hogy nemcsak a SALT hatáskö­rébe tartozó stratégiai interkon­tinentális rakéták, hanem az Európában levő közép-hatósuga­rú rakéták vonatkozásában sincs meg az egyensúly. Erre hivatkoz­va’ hozták meg 1979 decemberé­ben azt a' NATO-döntést, hogy 198á végétől kezdte 572 közép­hatósugarú rakétát (108 Pershing —2-t és 464 cirkálórakétát) kell elhelyezni Nyugat-Európában. Az amerikai álláspont szerint a je­lenlegi szovjet túlsúly helyett így állna helyre az egyensúly. A szovjet álláspont mindmáig az, hogy most az amerikai „előretolt bázisú rakétarendszerek” (az amerikai, angol és francia atomi tengeralattjárók, valamint a szovjet területet ugyancsak el­érő bombázóflottók) figyelembe­vételével lényegében egyensúly van az európai térségben, az új telepítés tehát az amerikai erő­fölény eszköze lenne. Ez a kétféle felfogás tükröző­dött azokban a Brezsnyev, illetve Reagan által közzétett javasla­tokban, amelyek a genfi tárgya­lások kiinduló pozícióit jelentet­ték a két fél számára. Reagan a szovjet közép-hatósugarú rakéták teljes felszámolását javasolta, cserébe a NATO rakéta-határo­zatának elvetéséért. Ez lenne az úgynevezett „zéró megoldás”! A javaslat elfogadhatatlan a Szov­jetunió számára, mert gyakorla­tilag megsemmisítené a szovjet közép-hatósugarú rakétákat, mi­közben a másik óldalon a jelen­leg is meglevő rendszereket érin­tetlenül hagyná. Ezért javasolta Brezsnyev — egy korábbi indít­ványát kibővítve — nemcsak a jelenlegi állapot befagyasztását a tárgyalások idejére, hanem azt is, hogy a befagyasztás elfogadása esetén a Szovjetunió mintegy elő­legként hajlandó lenne legmo­dernebb közép-hatósugarú raké­táinak számát egyoldalúan csök­kenteni. A Genfben most megkezdődött I tárgyalások szükségszerűen hosz. szúnak és keménynek Ígérkeznek. Hosszúnak, mert a nemzetközi és ezen belül az’ európai rakéta - egyensúly hallatlanul bonyolult és nagyon sokféle megközelítésre nyújt lehetőséget. Keménynek, mert a 45 éves Kvicinszkij szov­jet nagykövettel, az európai ka­tonai kérdések egyik legjobb is­merőjével .szemben az amerikai politika egyik legmerevebb vete­ránja ül a tárgyalóasztalnál. Paul Nitze, az amerikai delegáció 74 esztendős vezetője egyike volt azoknak a politikusoknak, akik­nek kulisszák mögötti tevékeny­sége a már megkötött SALT—II. egyezmény jóváhagyásának elma­radásához vezetett. Ráadásul a genfi reklektorfényből a bizalmas tárgyalások csendjébe visszavo­nuló Nitze mögött az amerikai Leszerelési Ügynökség „héjái” működnek: Rostow, az ügynökség igazgatója, Rowny nyugalmazott tábornok, aki annak idején ép­pen ultra álláspontja miatt ki­vált a SALT-ról tárgyaló ameri­kai küldöttségből), Reagan a jelek szerint épp őt akarja megbízni az egyezmény „újratárgyalásával”. Az előzmények, az amerikai politika és az emberek, akik kép­viselik — mind óvatosságra és tartózkodásra intenek. A helyzet egyetlen, de új és biztató ténye- ,zŐje egyelőre csak az, hogy a pár­beszéd megkezdődött. —i —e NAPI KOMMENTÁR Tizennégy pontból áll a Var­sói Szerződés külügyminiszterei­nek • bukaresti üléséről kiadott közlemény. A pontok' többsége olyan kérdéseket érint, mint az erőviszonyok, a fegyverkezéskor­látozás és a leszerelés ügye. A dokumentumot a mély aggo­dalom érzése hatja át. Az utóbbi években mind több tény mutatott ugyanis arra, hogy Nyugaton, mindenekelőtt az Egyesült Álla­mokban olyan erők kerekedtek felül, amelyek az együttműködés helyett a konfrontáció vonalát választották. Ezt jelezte a fegy­verkezési verseny gyorsulása. Különösen veszélyes az a NATO- terv, amely 572. közép-hatótávol­ságú nukleáris rakéta nyugat­európai elhelyezését irányozza elő 1983-tól. Ezek a fegyverek hatalmas veszélyt jelentenének Európa és az egész világ békéje számára, tovább növelve konti­nensünk veszélyeztetettségét, s az egész emberi civilizáció elpusz­tulásának lehetőségét. Erre mu­tattak rá a Bukarestben össze­gyűlt külügyminiszterek, amikor felhívták a figyelmet az „európai korlátozott nukleáris háború el­fogadhatóságáról” összef ércéit amerikai hadászati doktrínára. Ez — hangzik a dokumentumban — az európai és más népeket lé­tében fenyegeti. A veszélyt felismerték a világ számos országában. Ezt bizonyít­ja a mind erőteljesebb nemzet­közi békemozgalom is. A világ közvéleményéhez szólva, a Var­sói Szerződés tagállamai kijelen­tik: nincs, nem volt, és nem is lesz más hadászati doktrínájuk, mint a védelmi doktrína; nincs, nem volt, és nem is lesz szándé­kukban létrehozni nukleáris első­csapás mérő képességet. Nem tö­rekszenek és soha nem fognak törekedni katonai fölényre. Fel­léptek és fellépnek azért, hogy leszerelési intézkedések foganato­sításával valósuljon meg a kato­nai erőegyensúly, és szűnjön meg a katonai szembenállás Európá­ban. Ezekből az alapelvekből ki­indulva a VSZ-tagállamok támo­gatják a Szovjetunió békekezde­ményezéseit, kiállnak az atom- fegyeermentes övezetek létesítése mellett, azzal a céllal, hogy vé­gül egész Európa szabaduljon meg a tömegpusztító eszközöktől. A külügyminiszterek hangsú­lyozták annak szükségességét is, hogy a különböző leszerelési fó­rumok — a bécsi megbeszélések, a genfi leszerelési bizottság — végezzenek végre hatékony mun­kát. A Varsói Szerződés országai továbbra is rendkívül fontosnak tartják a helsinki folyamat fenn­tartását, kiállnak a madridi ta­nácskozás konstruktív folytatá­sáért, azért, hogy hívjanak össze összeurópai katonai-biztonsági értekezletet. A Varsói Szerződés tagállamai ismételten javasolták: „Ne kerül­jön sor új katonai-politikai szö­vetségek létrehozására és a meg­lévők kiszélesítésére, azok tevé­kenységének új térségekre való kiterjesztésére." Az ülés résztve­vői felszólítottak: „egyidejűleg oszlassák fel a Varsói Szerződést és a NATO-t, és első lépésként számolják fel katonai szerveze­teiket, amit katonai .tevékenysé­gük kölcsönös csökkentésével kezdjenek”. Ez a kezdeményezés annál is inkább jelentős, mert a NATO éppen most készül Spa­nyolország felvételére. A bukaresti dokumentum kife­jezte a tárgyalás és megegyezés készségét, jelezte azokat a terü­leteket, ahol a feszültség csök­kentését azonnal el lehetne kez­deni. Ezek olyan kezdeményezé­sek, amelyeket a békeszerető, jó­zanul gondolkodó emberek öröm­mel fogadnak az egész világon. A kérdés az: milyen választ ad­nak erre a NATO-országok so­ron következő brüsszeli tanács­kozásukon. M. G. Ellentmondó jelentések az iraki-irani Az iraki—iráni háború délnyu­gati frontszakaszáh — Khúzisz- tánban, Ahwaz és Susanguerp környékén — immár öt napja tartó és egyre szélesedő harcok­ról a szembenálló felek változat­lanul egymásnak ellentmondó hí­reket közölnek, s mind Teherán, mind Bagdad saját sikeréről tu­dósít. Az INA iraki hírügynökség je­lentése szerint az ifaki erők csü­törtökön három iráni gépet lelőt­tek, 104 harckocsit és több kato­nai szállítójárművet megsemmi­sítettek. A harcok során 3000 iráni katona vesztette életét — közli a bagdadi jelentés. frontról A Pars iráni hírügynökség ' csütörtökön arról' számolt- Be, hogy az iráni légerők Ahwaz fö­lött lelőttek egy iraki gépet. A jelentés szerint az iráni erők mintegy 80 négyzetmérföldnyi te­rületről kiűzték az irakiakat. Ira­ki részről ezt taktikai visszavo­nulásnak minősítették, s az INA szerint az iraki egységek vissza­szorították Bustaneh körzetéből az iráni csapatokat. Ezt a jelen­tést viszont a Pars cáfolta. Mint ismeretes, öt nappal ezelőtt Te­herán ebben a körzetben jelen­tett be nagyarányú iráni frontát­törést. (MTI) A szövetkezeti mozgalom küzdelmes nyitánya Ö \ A korábban említett adatok ismertté tették azt, hogy •/ Bács-Kiskun szocialista építésében az 1956-ot meg­előző időkben a legnagyobb gondot a mezőgazdasági terme­lés egyenetlenségeinek állandó jellegű korrekciója, a terme­lés agrotechnikai színvonalának és a terméseredmények nö­velésének szándéka jelentette. Ezek a törékvések együtt ha­ladtak a mezőgazdasági termelés kollektivizálásának kezdeti időszakában kifejtett erőfeszítésekkel, a létrejött kisebb-na- gyobb üzemek termelőmunkájának megszervezésével, a szö­vetkezeti életforma magasabbrendűségének propagandájá­val, és azoknak a feltételeknek a javításával, amelyet a me­zőgazdaság a népgazdaság második legjelentősebb termelő- szférájaként nem nélkülözhet. Hosszú esztendők sok buzgósá- got magába foglaló munkája volt ez, amely ibizony a résztvevők és a cselekvők szilárd ihite ellenére sok kudarccal járt. Annáik érdekében, hogy az 1956-os események érthetőbbé váljanak, szükséges megvizsgálni Bács-Kiskuniban ds a termelőszö­vetkezeti mozgalom megelőző nyolc év alatt kialakult helyzetét. 1953-tól, de különösen 1956 kö­zepétől a gazdaságpolitika egyik legvitatottabb kérdése a mezőgaz­dasági termelés fejlesztése, a me­zőgazdaság szocialista átszervezése volt, Ha áttekintjük, különösen az ellenforradalom előtti időszak sajtóját és pillantást vetünk a párt- és állami szervek napi­rendjeire, dokumentumaira, a leg­több szó a mezőgazdaságról esett. A különféle folyóiratok is felka­rolták ezt a kibontakozás útján csak vontatottan haladó témát. Ha közelebb férkőzünk a me­zőgazdaság 1956-os ' helyzetéhez, és összevetjük a kitűzött célt az eredményekkel, nyomban világos­sá válik, hogy ez a kérdés miért foglalkoztatja a párt- és gllami irányító szerveket, valamint a széles, de különösen a mezőgazda­sággal foglalkozó paraszti közvé­leményt. ' Csupán a termelőszövetkezetek helyzetét vizsgálva (szükség ese­tén az egyéni gazdálkodásról is szó esik), abból kell kiindulni, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyetlen lehetsé­ges útja: a társas nagyüzemi gaz­dálkodás. De ha a társadalmat izgatta — márpedig izgatta — a szövetkezeti gazdálkodás, az ide kapcsolódó vizsgálódás nyugtala­nító tüneteket mutatott. Azokban az években le kellett szögezni, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom Bács-Kiskunban (az or­szágban ugyanúgy) sem számsze­rűen, sem gazdaságilag nem fej­< i T

Next

/
Thumbnails
Contents