Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 30. A HELYI SAJÁTOSSÁGOKNAK MEGFELELŐEN V Ötnapos munkahét a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben A mezőgazdasági szövetkezetekben a munkaidő jogi és belső önkormányzati szabályozása mindig fontos feladat volt. Figyelembe kell venni a közös gazdaság sajátosságait és összhangba hozni a népgazdasági elképzeléseket a tagsági igényekkel. A vonatkozó jogszabályok sze­rint a szövetkezetekben minden dolgozóra kiterjedően a vezető­ség állapítja meg a munkaidőt. Az ötnapos munkahét bevezeté­sével kapcsolatos minisztertaná­csi határozat figyelembe vette a korábbi. jogszabályokat, és to­vábbra is fenntartotta a szövet­kezetek belső szabályozási lehe­tőségét. Tehát az ötnapos mun­kahétre való áttérés a mezőgaz­dasági szövetkezetek számára jelenleg sem kötelező. A dolgo­zók egyetértésével azonban meg­van rá a lehetőség. A megalapo­zatlan áttérés veszélyeztetheti a termelés folyamatosságát, és ki­hat egyes — a termelőszövetke­zeti törvényben szabályozott — jogokra is. Csak egy példa: je­lenleg a tag teljes fizetett sza­badságához évi 2300 óra munka- teljesítés kell. de az ötnapos, 42 órás munkahét évi időtsljesítése 2X84 óra. A népgazdaság minden ága­zatban a heti 44 órás munkaidő 42 órára történő csökkentését az ötnapos munkarendben minden vállalatnak önerőből, a terme­lés és az eredmény csökkenése nélkül, változatlan munkabér mellett kell megvalósítania. A' rövidített munkahét bevezetése a közös gazdaságokban, a foko­zatos átállás, a dolgozókkal való megbeszélés után, az ő egyetér­tésükkel történhet. Feltétlenül szükséges munkaidőmérleg ké­szítése. Nélkülözhetetlen a ter­melési feladatok, és az eddigi munkarend szerint teljesített munkaidő, illetve az áttérés után várható teljesítés áttekin­tése, összehasonlítása. Ennek ke­retében helyes, ha felmérik az eddigi munkaidő-veszteségek — a távollétek, a fegyelmezet­lenségből eredő károk, mun­ka- és üzemszervezési problé­mák $tb. — okait. Olyan intéz­kedésekre van szükség, amelyek megoldják a kieső munkaidő- alap pótlását, a termelékenység növelését. Mindezekre az egyes munkaterületek sajátosságai­nak megfelelően más és más le­hetőség van. Kellő tartalékot je­lent a termelési szerkezet meg­felelő kialakítása. A munkaidőalap csökkenté­sét el lehet érni *a legkülönbö­zőbb műszaki és szervezési in­tézkedésekkel. Egyes részlegek tevékenységét pontosabban ösz- szehangolhatják, programozot- tabbá tehetik az anyagellátást, az állásidőket csökkenteni tud­ják. Nagy tartalék a teljesít­ménykövetelmények áttekinté­se, a normarendezés és ellenőr­zés. A termelékenység emelését elősegíti a technológia korszerű­sítése, nagy teljesítményű célgé­pek beszerzése, és a meglévő berendezések jobb kihasználása. Az adminisztrációt' is érde­mes felülvizsgálni. Felszámol­hatják a párhuzamos munka­végzést, munkaköröket kapcsol­hatnak össze, korszerűsíthetik és egyúttal egyszerűsíthetik az iro­dai tevékenységet. > Az ötnapos munkahétre törté­nő áttérésnél jelentkezhetnek bizonyos költségváltozások. Csökkenhet a fűtésre, világítás­ra fordított összeg, kevesebb energiafelhasználásra lehet szá­mítani, és így tovább. Az áttérés fokozatosságát a dolgozók vállalása, igénye ala­kíthatja Td. Többek között elha­tározhatják az ötnapos meghosz- szabbított napi munkaidőteljesí­tést, vagy — az eddigi napi munkaidőbeosztás mellett — az állandó szabad szombatot be le­het vezetni úgy, hogy munkacsú­csok idején ha szükséges, akkor mindennap dolgoznak. A szö­vetkezet vezetőségének a jog­szabályok alapján lehetősége van a betakarítás, vagy egyéb sürgető munkák esetében a fo­lyamatos tevékenység elrendelé­sére, tehát a szabadnap nélküli munka bevezetésére. Az így le­dolgozott időt máskor szabad­napban megkaphatják a dolgozók. A fizetett szabadság, pótsza­badság ' kiadásának rendjét vár­hatóan a közeljövőben rendezik a jogszabályok, az ötnapos mun­kahétnek megfelelően. A mezőgazdasági szövetkeze­tekben tehát a rövidebb munka­időre történő áttérés • nagy kö­rültekintést igényel. Szükség van a dolgozókkal való még szorosabb együttműködésre, a külső tényezők figyelembe véte­lére is. Az viszont igaz, hogy be­vezetése minden gazdaságban a tagság igényével és egyetértésé­vel találkozik. Dr. Sasi István a Kiskunsági TESZÖV munkaügyi osztályvezetője ÉSSZERŰ JAVASLAT A TELEPÍTÉSI, MŰVELÉSI MÓD VÁLTOZTATÁSÁRA Exportképes termékek sora várható • Az 1980-as volt a ritka esztendők egyike, amikor exportra is jutott kecskeméti barack. Kecskeméti barack ... Mit mond ez a két szó a mai kecskemétinek, a magyarnak, az európainak? ' Elsősorban talán illatos, za­matos gyümölcsöt. Másodsorban az egyik legfinomabb lekvárt, és végül — de nem utolsósorban — keresett és kedvelt pálinkát. Per­sze nem mindig. Mert gyümölcs ninés minden évben elegendő. Jó baracklevárt az üzletekben nem- lehet kapni, és eredeti barack- pálinkát általában csak néhány gazdaságnál, kistermelőnél lehet venni. Ma már kevesen tudják, hogy Kecskemét — több mint egy év­századdal ezelőtt — elsősorban a barack jóvoltából, tudta meg­kezdeni városképében is az iga­zi várossá alakulást. Arra is ke­vesen emlékeznek ma már, hogy a walesi herceg jó ötven évvel ezelőtt megállapította: a kecs­keméti barackpálinka „szódával jobb, mint a whisky, teában jobb, mint a rum”, és hogy ez valóban így — volt. Sokan mondják, hogy amióta kajszinak kell hívni a barackot (már tudniillik a rózsát is), azóta nincs, vagy kevés van. Exportra — a múlthoz képest — csekély mennyiség jut, a barackpálinkát nagyobb részben mezőgazdasági (répa-, krumpli-) szeszből, hideg úton eszenciával készítik. Olyan is. Kétségtelen, hogy a- barackot — engedjék meg nekem, hogy mint kecskeméti, ne kajszit mondjak — nehezen tudjuk be­illeszteni nagyüzemeink termelé­sébe. Igen szeszélyesen terem ugyanis. Egyik évben roskadoz­nak az ágak a termés súlya alatt, máskor mutatóban is kiig akad gyümölcs. A termőkorú fák közt tarol a gutaütés. A szépen be­állt fiatal ültetvények évről év­re hiányosabbá válnak. A sze­dés sok munkaerőt igényel, kü­lönösen, ha a ‘ júliusi meleg — ami gyakori — felgyorsítja az érést. Ilyenkor persze az értéke­sítés és szállítás is gond. Röviden szólva: Egy-egy nagyüzem gazdálko­dását érzékenyen érinti, esetleg fel is boríthatja egy kihagyó, Vagy rossz termésű esztendő. Miután a kisüzemi — főleg sző­lőköztes — gyümölcsfák szá­ma rohamosan csökken, a nagy­üzem pedig nem szívesen foglal­kozik vele, az egykor elsősorban erről „hírős” Kecskemét és vi­dékének baracktermelése hoya- továtob emlék lesz csupán. Annak ellenére, hogy lelkes szakember rek 'és lokálpatrióták eddig is tiszteletremélíóan sokat tettek érié! Pedig nem szükségszerű, hogy ez .így legyen. Lehet — és kell — kibontakozást teremteni, az olyan egyedülálló magyar jrülönleges- ség, mint a kecskeméti barack megmentésére, sőt lendületes fejlesztésére. Vegyünk csak számba néhány lényeges körülményt: Gyakran hangoztatják, hogy a baracktermelés . (kajszitermelés) súlyponti kérdése' a termőhely. Kétségkívül: a termőhely helyes megválasztása igen jelentős, de nem szükségképp a döntő té­nyező. Erre legjobb példa éppen a kecskeméti barack. Senki sem állíthatja komolyan, hogy a kecskeméti és általában a Duna—Tisza közi homok a ba­rack optimális termőhelye. Még­is hosszú évtizedek gyakorlata — és ha nem is világ-, de minden bizonnyal európai hírnév — bi­zonyítja, hogy lehet itt eredmé­nyesen és gazdaságosan barac­kot termeszteni. Az más kérdés, hogy meg kell találni az adott termelési viszonyoknak megfele­lő művelési módot. Kézimunka-igényes kultúrák­nál — természetesen nemcsak a baracknál — az ültetvény felső határát egyre inkább a munka­erő-kapacitás szabja meg. Nem lehet öncél a minél nagyobb ül­tetvény létrehozása, ahol nem győzik szedni a gyümölcsöt, és az néhány nap alatt értékének felét elveszítve exportra alkal­matlanná válik. Nyilvánvaló, hogy a termés, egy részét, vagy akár az egészet is, megfelelő céltermelés esetén ma már viszonylag könnyen be­takaríthatjuk rázógéppel. Ebben az esetben a barackos területét lényegesen növelhetjük. Termé­szetesen az ilyen rázott gyümölcs elsősorban ipari feldolgozásra (lekvár, befőtt, pálinka készíté­sére) használható. A hullámos felszínű Duna— Tisza közén, bőven van • olyan kedvező fekvésű hely, ahol cse­kélyebb fokú a fagyveszély. Ezek elsősorban ajánlhatók telepítés­re. Tudjuk, hogy a fagy sokszor igen szeszélyes területi elosztás­ban károsít, nem utolsósorban a szél hatására. Ezért is ' előnyös lehet a túlzott területi koncent- r'úció kerülése. Ez maga is a fagykártétel. elleni. védekezés egyik hatékony eszköze. Közismert, hogy a rózsabarack fajtái általában későbbi érésűek és ellenállóbbak a kajszi fajták­nál. Nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy a hajdani barack- gyümölcs-exportunk zömét rózsa fajták adták. Amíg kajsziból számos kitűnő új fajta és válto­zat született'az utóbbi évtizedek­ben, a rózsabaracknál megre­kedt a fejlődés. Pedig a nemesi- tők minden bizonnyal képesek nagyobb gyümölcsű, és más, ked­vezőbb tulajdonságú új, rózsa faj­ták előállítására is. A rózsabarack termesztésének fellendülése — a fentiek értel­mében — ugyancsak növelné a termelés biztonságát. A késeibb fajták termelése piaci szempont­ból is "előnyös lenne, hiszen a délibb fekvésű országok gyümöl­csének letermése után, lényege­sen kisebb konkurenciával kel­lene szembenéznünk az euróipai piacon — ahogy ez a múltban is volt. A „gyalogszőlő” (alacsony, fej­művelésű, kis hozamú szőlő) kö­zött termő barackfák világa nyil­vánvalóan nem jön vissza. A kétszintes művelésnek azonban a jövőben is lehet szerepe. Ép­pen ez volt az egyik titka a ba­rack régi sikereinek. A köztes barackfa alatt a szőlő, nem sok­kal termett kevesebbet, és nem ért be lényegesen később. így jó esztendőben csaknem dupla ered­ményt lehetett elérni. Ráadásul a barack már júliusban fizetett, míg a szőlő legfeljebb október­ben. Rossz esztendőben azonban nagy valószínűséggel az egyik — vagy a gyümölcs, vagy a szőlő — hozott azért annyit, amivel a rossz idők elmúlását ki lehetett tpöjtölni. Korszerű, akár magasművelé­sű szőlő sorába is lehetne ba­rackfákat ültetni, még a szőlő támberendezésének egy részét is megtakaríthatnánk, megfelelő gyümölcsfatörzs'- és -koronafor­ma, valamint alkalmas szőlőfaj­ta társításával. A gépek közül egyedül a hidas rendszerűek használatától esnénk el, de ezt képesek lennénk pótolni más megoldás'ú betakarítógépek, és egyéb gépek alkalmazásával. Másrészről viszont ma még bő- . ségesen vári olyan szőlőnk, ame­lyet képzel szedünk le. Ahol a köztes gyümölcsfa nem gátolná számottevően a szüretet, de az egyéb munkákat sem. Érdemes lenne megvizsgálni a barackos, más növényekkel — bogyós gyü- mölcsűekkel — való társításának lehetőségét is. A megfelelő nö­vénytársítás egyáltalán nem je­lenti szükségképp a nagyüzemi előnyök feladását. Ha a barackot sikerülne ki­mozdítani jelenlegi főnövény- kénti termesztési gyakorlatából, ez maga is növelné a termelési kedvet, hiszen a terület mindig adna legalább fél hozamot vala­melyik növény révén. Több év átlagában a növénytársítás ösz- szességében többet is adhatna, mint csak egy növény termesz­tése. • Megfelelő szervezőmunkával, szaktanácsadással, gépi szolgál­tatásokkal, célszerűen lehetne irányítani a kiskertek, háztáji gazdaságok telepítését, termelé­sét. Igen nagy tartalékok vannak még ezen a téren. Tudomásul kell venni — leg­alábbis egyelőre —, hogy a ba­rackot folyamatosan kell telepí­teni. Ebben az esetben például, 20 százalékos pusztulás esetén, csak 20 százalék nem termő állo­mánnyal kellene számolni, hi­szen minden évben pótolnánk a kiveszett fákat, és azok fokoza­tosan fordulnának termőre. Ez volt egyébként ezen a termőtájon az évszázados gyakorlat is. Csak megfelelő nyersanyagbázis alapján lehet majd helyreállíta­ni gyümölcsexportunkat, vissza­szerezni a gégi piacokat és úja­kat meghódítani. így lehet nö­velni j a barack ipari feldolgozá­sát is a kívánatos mértékben. Dr Frigyesy Ferenc .főiskolai adjunktus MÉGJEGYZÉS: a mezőgazdasági üzemek mérlegének, 1982. évi termelési tervének készítése idején, mindenképpen célszerű megfon­tolni a fenti javallatokat. Az új esztendőben életbe lépő közgazda, sági szabályozók nehezítik ugyan ennek az ágazatnak a beruházásait is; megfelelő társulással, összefogással azonban kiutat lehetne talál­ni a jelenlegi helyzetből, különösen az exportfejlesztés érdekében. A Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai kara adjunktusának írását gondolatébresztőnek, vitaindítónak szántuk. Reméljük, hogy a mező- gazdasági szakigazgatás megyei szervei is kifejtik véleményüket, el­képzelésüket ennek az áf/azatnpk a jövőjéről. (A szerk.) Igazságtevés helyett... November lf-i Sajtóposta ' ro­vatunkban egyik bajai olvasónk — korántsem egyedinek számító — esetét tettük szóvá, nevezete­sen, hogy a helyi BÁCSHŰS áru­ház elzárkózik az ott vásárolt üdítő italok üres üvegeinek visz. szóváltása elől. December 2-án e hasábokon már az említett ke­reskedelmi egység vezetőjének válaszát közöltük, miszerint csak a másutt beszerzett szeszes ital kiürült palackjai visszavételének megtagadására került sor, még­pedig a vonatkozó rendelkezés­nek megfelelően. Eme írásunk többek érdeklődé­sét felkeltette, közülük néhányan telefonon, illetve személyesen is­mertették a hasonlóan kellemet­len tapasztalataikat. Például a kecskeméti Huszár Károly el­mondotta; számos boltban az úgynevezett göngyöleg rendszer­telen elszállítása okoz visszatérő gondot, amely végső soron arra kényszerítheti a kereskedőket, hogy egy ideig — míg a tárolás normális feltételeit meg nem te­remtik — szüneteltessék az üveg­átvételt. A halasi Fekete Hen­rietta pedig arról szólott, hogy nemrégen válaszút elé állították az egyik üzletben, mondván: ha a visszahozottakkal megegyező számú — s persze itallal teli — üveget egyidejűleg megvásárol, átveszik tőle a palackokat. E tárgykörben ismét levéllel kereste fel szerkesztőségünket a minap a Baja, Kodály u. 9. szám alatt lakó Barta Tibor, aki egye­bek között az alábbiakat írta: A vásárlók könyvébe sajnos nem jegyeztem be a sérelmemet, s talán ez adta a bátorságot az illetékesnek, hogy olyat is állít­son, mely nem felel meg a való­ságnak. A kiürült szeszes palac­kokra ’gondolok, amelyeket én még egyszer sem vittem vissza üzletbe, ama egyszerű oknál fog­va, hogy nem fogyasztok ilyen italt. A valóság az, hogy a BÁCS- HŰS-nál a rqktározási nehézsé­gekre hivatkozva utasították vissza az üvegátvételt. Különben a történtek után azonnal felke­restem a városi tanács kereske­delmi csoportját, ahol szóvá tet­tem kifogásaimat és megmutat­tam a palackokat is. Olvasóinknak — azoknak is, kiket ezúttal nem idéztünk — megköszönjük, hogy eljuttatták hozzánk közérdekű észrevételei­ket. Ezek jogosságát ugyan nem vonjuk kétségbe, ám azt nagyon őszintén le kell szögeznünk, hogy igazságtevő szerepünk, hatáskö­reink ebbéli ügyekben nincs. Ehe­lyett csupán azt tehetjük, felhív­juk az érdekelt hatóságok és egyéb szervek figyelmét arra, hogy jelenleg általában sem zök­kenőmentes a göngyölegek visz- szaszállítása, s a helyzet megvál­toztatása érdekében mielőbb szük­séges tenni valamit, különben újra és újra meghiúsulhat sok üzletben az. üvegvisszaváltási kö­telezettség teljesítése. Ez utóbbi­ról, pontosabban a hatályos mi­niszteri rendeletről pedig még azt is tudni kell: a betétdíjas palack­átvételt nem az áruhoz, hanem az üveg típusához, formájához igazodik, ami annyit jelent, ha a visszahozott literes üvegben meggymárka, vagy traubiszóda volt, az átvételt akkor is le kell bonyolítania az üzletnek, ha az ilyen méretű-formájú. palackok­ban rendszeresen más italárut forgalmaz. Hogy most kissé hosszabban foglalkoztunk e témával, azért tettük, mert itt a szilveszter, amikor az óévet búcsúztatni, s az új esztendőt köszönteni vidám hangulatban illik, ilyenkor tehát a szokásosnál is nagyobb meriy- nyiségű ital kerül a terített asz­talokra, a megüresedett palac­kokkal pedig nemsokára, jelent­keznek a fogyasztók az üzletek­ben. Jó lenne, ha közülük onnan már egyre kevesebben ‘távozná­nak bosszúsan 1982-ben! Milyenek a segítők? Az ember társas lény, így hát magától értetődőnek találja, ha nehéz helyzetbe kerül, számíthat mások segítségére, melyben bi­zonyára sokaknak volt már ré­szük. Azt hi'hetnők, az efféle kapcsolatokat mindig egyazon szempont jellemzi: az önzetlen­ség. A kiskőrösi Dulai Györgytől tudjuk, a képlet korántsem ilyen egyszerű. íme a két tanulságos története: Régi állattenyésztő vagyok, s a tapasztalatból tudom, e tévé-, kenység nemcsak örömmel és eredménnyel jár, de olykor baj­jal, meg kárral. Nálam is bekö­vetkezett nemrégen, amire ke­vésbé számítottam, elhullott a lo­vam. Ezt azonnal ■ jelentettem a tanácsnak, ahonnan értesítették az elszállítással foglalkozó solti vállalatot, melynek dolgozói ha­marosan megjelentek udvaromon. Mutattam nekik, hogy az istál­lóban található a jobb létre szen- derült patás, mire közölték:' on­nan nem kötelesek kicipelni. Tár­gyalni kezdtünk, s csaknem há­romnegyed óra elteltével meg­egyezésre jutottunk, amikor megígértem a borravalót. Ezután talán öt percig tarthatott az egész munka, s már vitték is az állatot és a pénzt. Ma sem tudom, hogy e fuvarozók teendőinek részét miért képezheti az ilyesféle al­kudozás, s ez mennyire ’ lehet összhangban a hivatalos .segítség- adással? A következő eset színhelye Ke­cel, a vasútállomás környéke, ahbl autóm hátsó részének ütköz­tette járgányát egy figyelmetlen úrvezető. A deformálódási két- három órán át javítgattam, nem sok eredménnyel, majd a helyi Szőlöfürt Szakszövetkezet közeli szervizébe mentem, hogy szak­embert keressek. Két ottani dol­gozó azonnal jött is, kezükben szerszámokkal, s hozzáfogtak a nem könnyű munkához, melyet végül is siker koronázott, hiszen újra használhattam a kocsit. A szövetkezeti munkásoknak pénz­ben akartam hálámat-köszönete- met kifejezni, de ők elhárították gesztusomat, arra hivatkozva, káromból nem kívánnak hasz­not húzni, s ők is örülnek, hogy nemhiába segítettek. Szerintem valahogyan így fest az egyik leg* szebb emberi erény, az önzetlen-*] ség a gyakorlatiján... A hibát bejelenteni a fogyasztónak kell! Hosszú levél érkezett szerkesztősé­günkbe Kecskemétről. Feladója az Árpád körút 2. szám sAatt levő 60 lakásos társasház közös képviselője, Galgóczy Ágoston, aki az alábbiakat közölte: Az új otthonainkra vonatkozó ga­ranciális kötelezettség az idei augusz­tus végén járt le, s ezt megelőzően írásban kértem a DÉGAZ helyi ki- rendeltségét a néhány lakótárs bir­tokában található — nem kifogásta­lanul működő — gázkészülék kijaví­tására. Türelmesen vártam az intéz­kedést a július 8-i keltezésű soraim­ra — melyek például azt tartalmaz­ták, hogy az egyik tűzhely sütőteré­ből szivárog a gáz —, de hiába. Au­gusztus 31-én megismételtem kérel­memet, mire 10 nap múlva minden előzetes értesítés nélkül érkezett a házba egy szerelő, aki egyetlen csa­ládot talált otthon, ám ott sem en­gedték, hogy dolgozzon, mert kissé illuminált állapotban volt és meg nem engedhetően viselkedett, október 2-án szintén papírra* vetettem sérel­meinket* melyet, a kirendeltségvezető­höz továbbítottam. Utána megint jött váratlanul a szerelő, persze lakókat alig lelt odahaza, így jórészt dolga- végezetlenül távozhatott. Ezt követő­en a vállalat szegedi igazgatóságához fordultam, de a bejelentésemre 1 hó­nap elteltével sem kaptam választ. A szomorú tény — lassacskán fél éve halogatja a cég a különféle ké­szülékhibák helyrehozását — arra en­ged következtetni, hogy a pÉGAZ házatáján sincs minden rendjén a la­kossági szolgáltatások körül. Kérem Önöket, ^segítsenek gondjaink minél glőbbi orvoslásában! A közérdekű ügyben beszéltünk a DÉG ‘ Z kecskeméti kirendeltségének vezetőjével, Chikán Tiborral, aki eze­ket mondotta: — Sajnálom, hpgy erre az esetre sor került, mely megelőzhető lett volna, ha a közös képviselő helyett közvetlenül az érdekelt fogyasztók­kal léphetünk kapcsolatba. Velük ugyanis azonnal megállapodhatunk a kiszállás időpontjában, amikor a sze­relőt már várják a megadott címen. E panaszt — vagyis a javítások, el­odázását — az idézte elő, hogy nem került sor az egyéni megrendelésre, illetve az említett időegyeztetésre. Olvasójuk egyébként már kézhez kapta a válaszlevelet — igaz csak 60 napon belül, de hát ezt is lehetővé te­szi a törvény — az igazgatóságunktól, mely vizsgálatával kiderítette: a ház­beli gáztűzhelyek egy része már a műszaki átadáskor sem volt hibátlan, a külső sérülések következtében, s ilyenkor a szabályok szerint nem ne­künk, hanem a kivitelezőnek, törté­netesen a BÁCSÉP-nek kell lebonyo­lítani a cserét. A legszükségesebb ja­vításokra egyébként sor került. Ami pedig az ittasságra való utalást ille­ti, az kizárt, mert a szerelőt műszak­kezdéskor ellenőrizték felettesei, akik nem vettek nála észre alkoholos ál­lapotot. íme a hivatalos reagálás, melyhez szükségésnek érezzük egyet s mást hozzáfűzni: Kissé furcsának tartjuk, hogy az eredetileg sem tökéletes készülékek cseréje miatt a fogyasztónak kell jár­nia a kálváriát. Talán mindez meg­oldható lenne szervezettebben is, pél­dául az OTP-lakások beruházója, il­letve az értékesítést végző pénzinté­zet közreműködésével. Más a helyzet a kisebb-nagyobb javításoknál, , mely munkát valóban célszerű az érintett családnak közvetlenül megrendelnie — telefonon, írásban, vagy személye­sen — a vállalatnál. Bár az ilyesmi­vel az Árpád körúti panaszosok adó­sak, szerintünk mégsem kellett volna a munkák elvégzéséhez a szegedi vállalati központ intézkedését meg­várni. Ami pedig a munkakezdéskori józan állapotot illeti, az természetes dolog. Csakhogy nem hallgathatjuk el, egyes megrendelők — eléggé el nem ítélhe­tő módon — szeszes italok kínálásá­val ,,kedveskednek” a szerelőnek, aki ha enged a csábításnak, bizony vét a szabályok ellen. Hogy ilyenekre so­ha ne kerüljön sor, azért a belső el­lenőrzés is tehet valamit. Végezetül megemlítjük, az a bizonyos 60 napon belülii válaszadás tényleg lehetséges, csakhogy arról előzőleg tájékoztatni kell a panaszost. A hozzánk forduló közös képviselő viszont nem kapott ilyen értesítést. % Összeállította: Velkei Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents