Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-27 / 302. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 28. • Kamionnal szállították a szilvát a Szikrai Állami Gazdaságból. SIKERES ÉVET ZÁR A HUNGAROFRÜCT MEGYÉNKBEN Minőség és megbízhatóság jövőre is Evek óta tudjuk, hogy a zöldség-gyümölcs kereskedelemben a HUNGAROFRUCT-nak az export szervezőjének nem csupán biztosító szelep feladata van. Javarészt olyan zöldséget és gyümölcsöt szállítanak a határon túlra, amit mar nélkülözni tud a megye és az ország élelmiszeripara. Nagyon lényeges még, hogy a HUNGAROFRUCT kereskedelmi ügyletei révén fontos dollár milliókhoz jut a népgazdaság. • A friss export mellett konzervet is szállít a külpiacra a Hungarofmct. Cyenes Istvánnal, a HUNGAROFRUCT megyei kirendeltségének vezetőjével értékeljük az esztendőt. A kirendeltségvezető rög. zili. minden eddiginél sikeresebb évet zártak az idén. Ötvenezer- száznegyven tonna zöldség és gyümölcs forgalmazását tervezték, a legutolsó számadatok szerint december végefelé már 62 751 tonnánál tartatlak. Eredeti elképzeléseik szerint a tőkés országokba 9010 tonna áru kiszállítását , tervezték. Jelenleg 14 836 tonna az a mennyiség, amit a diszpozíció alapján vagonba raktak. A demokratikus országoknak szánt zöldség- és gyümölcsexport megyénkből 28 630 tonna volt. Ezt is jelentősen túlszárnyalták. Eddig 37 073 tonna portéka került 'a testvéri országok üzleteibe. A tavaszi fagyok ellenére jól sikerült a cseresznyeexport. Osz- szesen 718 tonnát adtak fel a külföldi partnereknek. Az elmúlt tíz esztendő legjobb meggytermését válthattuk magunkénak az idén. A tervekben 1600 tonna exportálása szerepelt — a végszám 2922 tonna lett. Sajnos, nem kecsegtetett a húsvét utáni fagyok miatt jó ered- ménnyetl a sárgabarack. Az időjárás ismeretében a terveket az 1980. évihez viszonyítva csökkentették. Ennek ellenére a 3080 tonnának csak egy hányada, 995 tonna teljesült. Jól sikerült az őszibarack exportja. Száz tonnával többet, ösz- szesen 1100 tonnát értékesítettek, annál, mint amennyit eredetileg elképzeltek. Ez az esztendő tanulságul is szolgált áz ősziba- lack forgalmazásánál. Bebizonyosodott, hogy a sárga húsú, korai fajták a tavaszi fagyok miatt ezen a tájon nem termeszthetők biztonságosan. A kilencszáz tonnás szilvatervre 3136 tonnát teljesítettek, a HUNGAROFRUCT megyei ki- rendeltségének dolgozói. Ebből 1561 tonna tőkés exportra került. Ügy mondja a kirendeltségvezető, szerencséjük is volt, mert a nyu. gat-európai országokban a szilva jelentős része a kedvezőtlen időjárás folytán tönkrement, s így magas áron értékesíthették az árut. A legnagyobb volumenű az exportált gyümölcsök közül az alma. Összesen 36 913 tonna hagyta el idáig az országot a megyéből. Hétezer tonnával több, mint amennyit terveztek. A kedvező piacú helyzetnek köszönhető, hogy ezen felül 2899 tonna léalmát is vagonba raktak. Ez a mennyiség teljes egészében tőkés piacon talál gazdára. A primőrzöldségek közül a retekből egymillió 728 ezer csomó került a külföldi piacra. Negyed- millióval több, mint amennyit terveztek. Igaz, karalábéexportjuk nem sikerült, de ennek okát abban látja a kirendeltségvezető, hogy a szomszédos .Csongrád megyei ZÖLDÉRT, valamilyen, preferencia folytán magasabb árat fizethetett az áruért, mint a megyei nagykereskedelmi vállalat, s ennek Pálmonostora környékén meglehetősen nagy „elszívó” hatása volt. Tehát a primőrt a szomszéd faluban, Csanyteleken adták le a termelők. Profilbővítéssel is kísérleteztek az idén. A tompái Kossuth Termelőszövetkezettel történt szerződés alapján háromezer darab kínai kelt vásároltak fel, és értékesítettek. Jövőre az elképzeléseik szerint, kétszázezer darab vitamindús zöldség jut majd első. sorban a svéd és finn háziasszonyok asztalára a megyéből. Jól fizetett a burgonya, az idén. A többlettermés egy részét 1595 tonnát már kiszállították a Szovjetunióba és Romániába. Az előzetes megállapítás szerint további szovjet megrendelésre is számítanak. A borotai Borota Termelőszövetkezettel évek óta megbízható kereskedelmi kapcsolatban állnak. Az idén is 75 tonna laskagomba exportálásában segédkeztek. A megbízható piac eredményeként tervezik a sózott, tartósított laskagomba értékesítését is. Sz. P. M. Űj feladatok előtt a Kecskeméti Konzervgyár Január 1-én megszűnik a Konzervipari Vállalatok Trösztje és a Kecskeméti Konzervgyár — mint ennek az iparágnak a megyében egyik jelentős képviselője — önállóvá válik, felügyeletét, irányítását közvetlenül a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium veszi át. Az újonnan kialakult helyzetről, az önállóság adta lehetőségeiről, ennek várható hatásairól váltottunk szót Hantos Józseffel, a gyár igazgatójával. , — Az új helyzet nem okozott számunkra meglepetést, ugyanis az élelmiszeriparban hozott korábbi döntések kilátásba helyezték a változást Azelőtt is mindenkinek kötelessége‘volt a meggondolt takarékos, ésszerű gazdálkodás és fejlesztés. Aki ezt tette, azt nem érte meglepetés. •Az közismert, hogy a Kecskeméti Konzervgyár az elmúlt évek- során milyen jelentősen fejlődött. A vállalat igazgatója ezúttal csupán az ez évi fontosabb eredményekre hívta fel a figyelmet. — Ebben az évben kezdett folyamatosan termelni a, bébiételt gyártó üzem, elkészült 'az új dzsem- és ivólévonal, befejeződött a laboratórium építése, megvalósult a folyékony cukor fel- használása, átépült a II-es telepen az iparvágány. Űj gyártmányok egész sorát vezettük be. Első helyen említeném a 29-féle bébiételt, az ezt követő két újat, a négyfajta, bébiitalt, az újszerű rostos ivőleveket (sütőtöklé,, gyümölcskoktél, narancsjuice), a mexikói és argentin salátát és az alma—narancsdzsemet. A termékváltás során a gyár megszüntette a szárítmánykészí- tést, s megalapozta a hosszú távú továbblépés lehetőségét. Az intézkedések hosszú, tervszerű folyamat végére tettek pontot. A változás olyankor következett be, amikorra kialakult az újabb, korszerűbb berendezésekkel megvalósított profil, amely széies körű lehetőségeket biztosít, a következő döntések számára. Igaz, nem, minden teljesüli az ez évi termelési terv, és értékesítési célkitűzés; de bőven van félkésztermékünk, amely lehetőséget teremt több variáció kidolgozására. A gyár tekintélye az elmúlt .évek során nagyot nőtt. A hagyományos gyártmányokat előállító gépsorok az ipar legkorszerűbb berendezései közé tartoznak. Nem csoda, ha a kül- és belföldi szakemberek egymásnak adják a kilincset, jelentkeznek tapasztalatcserére. A termékek minőségének változását fémjeilzi a bébiételekre kapott ipari vásári nagydíj, illetve a sárgabarackdzsem lipcsei vásári aranydiplomája. — A termékszerkezetet már ebben az évben igyekeztünk' úgy alakítani, hogy az a jövő eredményeit szolgálja. Kimaradtak a gazdaságtalan, elavult termékek, s helyettük jobb eredménnyel értékesíthetők kerültek előtérbe. Jelentősen növeltük a demokratikus exportunkat, segítve ezzel a népgazdaságot. A gyárra jellemző, mint minden kecskeméti üzemre, a létszámcsökkenés. Ezért már a jövő év elején 5 százalékos bérfejlesztést terveznek. Ezzel a jelenleginél is kedvezőbb helyzetet kívánnak teremteni, s így csökkenteni a munkaerő-gazdálkodást. — Ami a jövő feladatait illeti, 1982-ben szerényebb mértékben fejlesztjük a termelést, nagyobb mértékben a forgalmazást, s csökkentjük a készleteket. E cél éléi ése érdekében fokoznunk kell a kereskedelmi munka színvonalát, a piackutatást, folytatjuk a gyár korszerűsítését.. Növeljük a bébiételraktárt, áttelepítjük a dobozüzemet, korszerűsítjük a savanyúság vonalunkat, s ha a kísérletek beválnak, megoldjuk a paradicsompor granulálá- sát. A Kecskeméti Konzervgyár a tröszti szervezésen belül is jó úton haladt, ez a biztosíték arra, hogy a megváltozott körülmények között sikeresen teljesítse feladatait. Gémes Gábor Mennyibe kerül egy kiló kenyér? Hogy-hogy mennyibe, kérdezhetné bárki, és a választ is rögtön megadhatja: a fehér kenyér 5,40-be, a rozsláng 5,60-(ja és így tovább. Ez azonban csak a látszat. Ennyibe nekünk, a fogyasztóknak kerül, az államnak többe, legalább 7 forintba. A költségvetés az alapvető élelmiszerek vásárlásához jelentős összegű fogyasztói árkiegészítést juttat. Nemcsak a kenyérhez, hanem a tejhez és a húshoz is. A tejet például állami támogatás nélkül nem 6 forintért vásárolhatnánk meg, hanem legalább 9-ért. A fogyasztói árkiegészítés tavaly a tejtermékeknél 38, a marhahúsnál 48,' a vágott baromfinál és a tojásnál 27 százalék volt. Az élelmiszeripari vállalatok — mivel termelési költségeik sok esetben magasabbak mint a fogyasztói árak — a veszteség elkerülésére 1980-ban 11 milliárd forint árkiegészítést kaptak. Ezt a támogatást tulajdonképpen mi fogyasztók élvezzük. Az áruért nem az előállítási költséget, hanem annál kevesebbet, a fogyasztói árat fizetjük. A legtöbb támogatásban — 5,3 milliárd forintban — a tejipar részesült, de számottevő a húsipari vállalatok 4,4 milliárd forint összegű árkiegészítése is. Sokan nem érzékelik ennek jelentőségét, s a kenyérrel különösen pazarlóan bánnak. A háztartási szemétbe, a kukákba gyakran kerül fél, sőt egész vekni is. Pedig a kenyér ÉLET. Erre a nálunk gazdagabb országokban régen rájöttek már. Angliában például nem kilóra, hanem dekagrammra, szeletekre vágva mérik és hogy tovább eltartson, ne száradjon ki, megfelelő módon csomagolják és hűtőszekrényben tartják. Mondhatok más példát is. Egy NDK-beli társasutazáson történt, hogy a magyar turista itthoni szokásához hasonlóan fogyasztotta a kenyeret, s végülis nagy részét az asztalon hagyta. Ezt látva a magyar idegenvezető ekként fakadt ki és leckéztette meg az illetőt: — Uram ne rontsa a jóhírünket, azzal, hogy az asztalon hagyja a félig elfogyasztott kenyeret. Itt ez főbenjáró bűn, az egyik legnagyobb sértés. A megjegyzés után pedig eltüntette a kenyérmaradványokat. Annak, hogy Magyarországon az állam az alapvető élelmiszerek vásárlását fogyasztói árkiegészítéssel — ahogy említettem nem is jelentéktelen összeggel — támogatja, megvan a maga társadalompolitikai magyarázata. Alapvető követelmény, hogy minden magyar állampolgár megfelelő' áron, kielégítő mennyiségben és minőségben jusson a legfontosabb élelmiszerekhez. Ez hozzátartozik az életszínvonal-politikához. Tudni kell, hogy minden 100 forintból 45-öt élelmiszerekre és élvezeti cikkekre költünk. Ez utóbbiakra egyre többet, beleértve a szeszes italokat is. Amennyiben a jelenlegi bérviszonyaink mellett az állam megvonná a fogyasztói árkiegészítést az élelmiszeripari vállalatoktól és egyúttal a fogyasztóktól, ez az életszínvonal változását^ csökkenését jelentené. Sajnos, az alapvető élelmiszer- árakat időnként emelni kell. Több okból. Egyrészt azért mert a termelés költségei növekednek. Emiatt az előállítás forintösszege és a fogyasztói ár között mind nagyobb g különbség, melynek áthidalásához egyre több árkiegészítés kellene. Ez egy adott meny- nyiségen túl nem kívánatos, mert indokolatlanul — más juttatások rovására — terhelné a költségvetést. Másik ok, hogy a túlzott támogatás pazarláshoz vezet. Nálunk az egy személyre jutó hús- fogyasztás évente 75 kilogramm. Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy a fogyasztói árakhoz jelentős támogatást kapunk. A húsból nincs is pazarlás, kenyérből azonban igen nagy. E cikk megírására is az ösztönzött, hogy a napokban néhány kidöntött kukában egymás mellett három egész kenyeret láttam. H. Gy. idöK (4.) Koczog István dikón aludt, féllába lecsüngött a heverőről. Keskeny tömésű, veres bajúsza lefelé kunkoródó végénél édesded nyálat fakajtott az álom. Felesége, Róza, a telt arcú, kicsit szeplős szőke asszony a tapasztott földre terített tarka pokrócon feküdt. Hasig'felhúzott vastag lába megmegrándult, mikor a falánk légy túl nagyot szippantott gömbölyű- ségéből. Kívül herregve ugatott fel a kutya. ■ Koczog a pusztai emberek nyúl- alvásból menten felriadt. Felült. Báván merengett a szobát majdnem betöltő .két ágyra, de közben a Sajó ugatására fülelt. Idegen jön — állapította meg csalhatatlanul. A lapockája táján hűvöset érzett. Hátranyúlt. — Hinnye, de megizzadtam! — szaladt ki a száján. — Mi lelt? — fordult félkö- nyékre az asszony. A férfi egy szemrándítással célzott a szűnni nem akaró kutyaugatásra. — Vajon ki lehet? Már tápászkodott is felfele, s Indult a konyhába. Ráébredt, hogy iszonyúan megszomjazott. A pitvart is teljesen besötétel- te az ajtót helyettesítő zsákponyva. Koczog éppen a szájához emelte a kannafedőt, s felesége is tomporát szorongatva bicegett kifelé, mikor Monoki Sándor vállas alakja bújt át a félrehajtott ponyva alatt. — Jól megy, akinek jól megy • • • aggyonisten! — kiáltott évőd- ve a vendég. Hangjában, gúny csengett. Irigyelte, hogy ezek ilyen nagy nyugalomban vannak. Rá még kiadós biciklizés vár vissza a városba. Majd a felutazás Pestre, egész éjszakán át görnyedni a fatáskán. Ha ugyan lesz ilyen ülésre is hely a zsúfolt mun-, kásvonaton. , Mosolya önbizalmat sugárzott, de belül facsarta a sértődöttség. Nem tetszett, hogy a rokonokat valósággal megderanesztette váratlan megjelenése. Nem is állta meg, hogy rájuk ne pirítson a maga tüskés modorában. — Még bajt hoz {lázatokra a kulák, mi? Furcsákat is gondolhat, aki meglátott. Mit keres a volt nagygazda ilyen békés vasárnap délután, világos nappal a Május 1. Tsz munkacsapat-vezetőjénél? Szép kis öntudatos csoporttag is ez a Koczog, gondolják majd az elvtársak. — Jónapot aggyonisten — tért vissza végre a lélek Koczogba. Csakugyan megijedt. Nem is jött a szájára a „Sándor . bátyám”. Evek óta nem találkoztak, elszokott tőle. Óvatos is lett. Mi a fenét keres ez itt? Zavarában inni is elfelejtett. A vizet visszaöntötte a fedőből a kannába. Máskor a földre lögy- bintette volna szét. ' Monoki szította , a háziak kényelmetlenségét. — De, ha már így van, hát így van — tárta szét j két kezét. S mint aki otthon érzi magát, fel-' kapta a sarokból a kisszéket, letette a szobaajtófélre, és leült. — Ne... hát azért nfégse oda ... Sándor i bátyám — kapkodott Koczogné. Hói erre indult, hol amarra fordult, hogy széket kerítsen. Keze' egyszer a levegőben keresett támaszt, másszor a szoknyát igazította simára a combján. Kivörösödve lesett az urára: szólna már valamit. Az meg csak emelgette rettentő nagy gonddal kihevült fején az ócska kalapot. Az még szu- nyókáláskor is vele volt, arcára borította a legyek ellen. Most szeg után nézett a falon, hogy felakassza rá a pocsék fejfedőt. Csapzott haját egyengette el széttárt ujjaival a homlokáról. Még mindig hallgatott, mint a kuka. — Ne menjél, lányom — kaparintotta meg huncutkodva az asz- szony szoknyája alját Monoki. Egyik lábát kényelmesen előre nyújtotta, így jobban ódáiért zakója belső zsebéhez. — Megülök én itt is — szabadkozott —, hiszen nem vagyok én tinálatok idegen ... Ezt meg neked hoztam. Tarka nylonkendőt rázott ki gyöngéden egy nagy kópertából. Meglengette a pehelykönnyű selymet. A leheletfinom anyag kibomlott, s mint mesebeli szivárvány, beragyogta a félhomályt. Szőrűit helyzetben jól fog az ember esze. Monokinak esze- ágában sem volt megajándékozni unokaöccse feleségét. A rideg fogadtatás, és a cél, ami id,e hozta, ravaszkodásra késztette. Csak időhúzás végett nyúlkált a zsebébe, de mikor keze a kemény bőrtárcához ért, ujjai már céltudatosan tapogattak a levélboríték után. Régóta tartogatta abban ezt a nylonkendőt. A vonaton tukmálta rá egyszer egy nagy- pofájú vigéc. Biztos volt benne, hogy akad majd annak gazdája. Hiszen mindjárt fényesebben világít a nők szeme, ha valaki gavallér is hozzájuk. Amellett; hogy férfi. A mostani helyzetben Koczogné m e g é r i. — Ugyan, ugyan, minek költött rám, Sándor bátyám — olvadt fel a menyecske a gáláns beköszöntőre. Harminc esztendőn túl nagyon hálásak az asszonyok mindenért., ami nőiségüket értékeli. Koczogné határozatlanul villogott hol az urára, hol meg a füstszerűen szállongó kendőre. Ujját a blúzához dörzsölte előbb,, aztán nyúlt' érte elragadtatással. De csak éppen hozzáért, elvenni még nem merte. — Fogjad csak, nem harap! — gyömöszölte a markába Monoki, 's most már szinte parancsolóvá villant a házigazdára. Koczog nagy pislogással állta csak tekintetét. Végül nagy mérgesen szólt a feleségére. — Mit kínlódsz? Vedd mán - el!... Beláthatja — intézte nagybátyjához —, hiszen mi olyan régen nem... — Értem én, mindent megértek — hárította el a további mentegetőzést Monoki. Már azért nyugodtaibiban* folytatta. — Nem kell tőlem tartanotok. Csepeli munkás vagyok. Ezért mi bajod lehetne? — 'Ó, ó — sápítozott túlzott tisztelettel Koczogné. — Csakugyan gyárista lett Sándor bátyám? Nem akartuk elhinni. A meglepetés hízelgett az asz- szonynak. A lenge selyemnégyszög percek alatt újrakötötte §z évekkel ezelőtt elszakadt érzelmi szálakat a nagymódú rokonnal. A földosztás után sokszor el- susmogták maguk közt: „Csoda, hogy bele nem bolondultak Mo- nokiék. Odalett a nagy birtok.” A szánalmat akkoriban Monokl is igyekezett elevenen tartani. Azelőtt öt évben, ha egyszer kiáltott be hozzájuk — csak úgy homokfutóról —, negyvenöt után meg folyton náluk sűrített. Nem győzött értük is aggódni: „fi tiéteket még nem vették el ? Pedig ti következtek. Van egy jó emberem a városházán, az mondta.” Pedig Koczogéknak nem volt mit félniök. Tizennégy holdjuknak csak a felét örökölték, a másik felét úgy kapargatták ösz- sze. Koczognak az anyja, Monoki testvérnénje, szegény emberhez ment feleségül. Le is vette róla a kezét a módos família. A nagy vagyon elvesztése után jó lett volna belekapaszkodni a kisgazda rokonokba. Ezek viszont inkább féltek az új érdekbarátságtól. Ezen a csendes vasárnap délutánon Monoki a hangok színezetéből kiérezte, hogy múltjának varázsa ismét segítségére van. Ügy árnyalta hát ő is a szavakat. — Küszködök, küszködök — Rózsika. Tudhatjátok, a múltban se henyéltem. Kétszázötven holdat elirányítani — nem kismiska ... Igaz is, István, te mennyin vagy munkacsapat-vezető? — lepte meg hirtelen Koczogot. — Százon — válaszolt bizonytalanul a munkacsapat-vezető. A nekiszegezett összehasonlítás különös emlékeket elevenített fel benne. (Folytatjuk.)
