Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

10 • PETŐFI NEPE • 1981. december 24.

• A kiskun paraszti gazdálkodás régi eszközei.

DIASZOBA, BARÁTI KÖR, RESTAURÁTORI MŰHÉLY

Újdonságok a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban

Csaknem hét éve írtam utoljára riportfélét a kiskunhalasi Thorma János Múzeumról: abból az alkalomból, hogy akkor kezdték meg a százéves intézmény teljes külső és belső felújítását. Termeiből mindent kipakoltak. Összesen több mint tizenkétezer értékes muzeális tárgyat csomagoltak gondosán ládákba, s vittek máshová. Átmenetileg másik épület adott helyet a hatezer kötetes múzeumi könyvtárnak, s a harmincezer oldalnyi adattárnak, mely páratlan értékű — a maga nemében országos jelentőségű — tanyatörténeti anyagot is tartalmaz egyebek között.

A felújítás, emlékszem, vontatottan kezdődött és haladt, aminek több oka volt. A' gondokat csak tetézte a Thorma János-képtár léte. A névadó festőművész kisebb formátumú alkotásait könnyűszerrel el tudták szálli* tani. de a 6-szor 3,8 méteres „Talpra magyar”-ral és a 7,5- szer 3,8 méteres „Aradi vérta- núk"-kal nem boldogultak. Ezeket csak falbontás árán vihették volna ki az épületből. A hatalmas méretű 'képeket rongálódás nélkül felgöngyölíteni sem lehetett. Végül a terem közepére helyezték a nagy értékű festményeket, s megfelelő védőberendezéssel ellátva ott vészelték át az épület felújítását.

Viszonylag hosszú idő telt el, míg visszaköltöztethették a képtár teljes anyagát, s a többi terem is megkaphatta eredeti vagy új funkcióját. Akkor az idős Vorák József volt az intézmény közmegbecsülést élvező igazga-. tója. majd a légészeti szakmájú fiatal Viczker Erika lépett nyugdíjba vonult idős elődjének a helyébe, ö ma a legfiatalabb múzeumigazgató Bács-Kiskun megyében. Vele beszélgettünk a nagymúltú intézmény jelenlegi helyzetéről, látványosságairól, programjairól.

Először a közművelődési teremnek is nevezhető — úgynevezett — diaszobával dicsekedett:

— Másfél éve tartunk itt rendszeresen ismeretterjesztő bemutatókat. Különböző témákat veszünk sorra. Egyegy. témakörben mintegy száz diából álló sorozatot láthat a közönség, s ezekhez kamarakiállitás kapcsolódik ugyanebben a helyiségben. Jelenleg a világhírű halasi csipke történetével ismertetjük meg az ide látogatókat.

— Kik látják e programokat’

— Szervezetten elsősorban az iskoláskorúak t érdeklődnek, de más csoportok is jönnek. Október óta több mint ezerötszázan látták összesen az érdekes csipketörténeti műsort. Hadd említsem meg, hogy múzeumibaráti körünk is van, melynek a foglalkozásait közösen szervezzük a városi úttörőházzal. A kör tagjai általános iskolások.

— Mivel ismertetik meg őket?

— Az eddigi összejöveteleken egyebek között régészeti, néprajzi, restaurátori témákról volt szó, s ezekkel kapcsolaíban a múzeumi gyűjteményekről. Abban reménykedünk, hogy ily módon is sikerül új múzeumbarátokat szerezni.

Az új állandó kiállításhoz a Thorma-kóptáron át vezet- az út. A' képtárban a múzeum festőművész-névadójának tizennégy műve látható jelenleg, köztük a két monumentális alkotás is természetesen. Aztán elénk tárul a „Halas, a kiskun mezőváros” című, négy termet kitöltő impozáns kiállítás, melyet 1979. május 20-a óta láthat a közönség. Gazdag helytörténeti, néprajzi, és régészeti anyagot szemléltet ez, mely a török kortól a XIX. század végéig terjedő időszakot fogja át, s reprezentálja a kiskun kapitányok egykori székhelyének életét, társadalmi viszo- nyait. Különösen figyelmet ér-, demelnek a néprajzi emlékek, amelyeknek a gyűjtését mindig elsődleges feladatának tekintette a Thorma-múzeum. Láthatók egyébek között a halasi pásztoremberek, a takácsok és csizmadiák mesterségét, a múlt századi parasztgazdák életmódját, a szélmolnárok munkáját szemléltető tárgyak, írásos dokumentumok. Egy szobában ódon bútorok idézik az egykori Halas módosabb parasztembereinek életkörülményeit.

□ Á megnyitás óta eltelt alig másfél év alatt sok ezren megcsodálták már e gazdag anyagú, elrendezésében a legkorszerűbbek közé sorolható 'kiállítást, melynek még hosszú évekig létjogosultsága lesz.

A kiállítások szemléje után másra térelődik a szó. Nevezetesen arra a kényes kérdésire, hogy történt-e előrelépés a raktározási gondok megoldásában. Rég tudom ugyanis, hogy az egykori Kolozsvári-bazár istállő- épületeiiből átalakított, s e célra használt helyiségek vizesek, salétromosak, egyszóval alkalmatlanok, muzelális gyűjtemények huzamosabb tárolására.

— E téren annyi változás van — mondja Viczker Erika —, hogy a városi tanácsitól megkaptunk egy kisebb családi házat. Ebbe helyeztük át az eddig pincében és néhány udvari raktárban őrzött anyag egy részét. Ezzel megoldódott a restaurátori műhely kialakításának a gondja. Ez is fontos dolog.

— Más újdonság?

— Jól hasznosítható technikai felszereléssel gyarapodott az intézmény. A tudományos ismeretterjesztéshez szükséges, komplex műszaki berendezést kaptunk. mintegy negyvenezer forint értékben.

Rapí Miklós

• Hajdan ilyen szerszámmal készítették a híres halasi csizmákat. A képen a „csínvágó”.

• Rég volt/ mikor ezt a pipát használták.

• Csodálatos népművészeti díszítések a legkülönbözőbb tár. gyakon.

GAÁL GÁBOR A KÉPERNYŐN

T llyés Gyula írta a nála alig egy évtir A zeddel idősebb, 1954-ben örökre távozott pályatársról: „Gaál Gábor szavát változatlanul okulandónak hallgatnám.” Ö maga a valósághűséget, a tükör-szerepet, a nép- frontos együttélés gondolatát, s mindezzel a rugalmasságot és elevenséget tartotta* a történelmi szerepű Korunk fő tájékoztatási feladatának. Folyóiratát Kolozsvárott szerkesztette, s a királyi román hatóságok megjelenési teret adtak a marxista elkötelezettségnek, hogy ily módon is erősítsék azt, ami a vezető magyarországi nacionalista sajtó ellen műT ködhetett. Ezt a helyzetet kihasználva jött létre egy — máig és még sokáig — példás szellemű alkotóműhely magyar nyelven, a határainkon túl. Meghatározó sze'mélyisége Gaál Gábor volt. A címszavak jellemzése szerint: romániai magyar író, irodalomtörténész, szociológus, publicista, szerkesztő, a marxista irodalomkritika kiemelkedő képviselője.

A KORUNK előfizetési éréi:

Romániában

Magyarországon

Csehszlovákiában

Jugoszláviában

Ausztriában

Egyes szám ára:

Egy Ívre 860 Lei 22 Pengd 140 Ke.

220 Dinár 28 Schilling

Félévre 460 Lei 11 Pengő 70 Ke.

110 Dinár 14 Schilling

Negyedévre 230 Lei'

6 Pengő 40 Ke.

60 Dinár 8 Schilling

2-40 Pengő. 100 Lei. IS Ke., 23 Dinár, 3 Seb., 2*4 Sv. fr.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

CLUJ-KOLOZSVÁROTT:

Str. Regala (volt Majális utca) 16.

CSEHSZLOVÁKIÁBAN: JUGOSZLÁVIÁBAN:

Fábry Zoltán: Stoa via Kosice. Csuka János: Subotica Vojvodjanska 13.

BUDAPESTEN: >

< Haraszti Sándor: VII. Damjanich u. 34.

Kérelem

Hangsúlyozottan kérjük t. elöfizelőiriket, hogy lapunk súlyos anyagi helyzete miatt előfizetési dijainkat a számunkra túlságosan költséges fizetési-felszólítások kiküldése nélkül, ■előre fizessék be. Az előfizetési hátralék nemcsak a Korunk kiadóhivatalát hozza kellemetlen Helyzetbe, hanem a felgyűlt nagyobb összeg kifizetése az előfizetőre is súlyosabb terhet jelent.

De ki is volt tulajdonképpen? Erre fogalmazza meg válaszát az a filmösszeállítás, amelyet 27-én 17 óra 30 perctől sugároz a tv az ismeretlen Gaál Gáborról. Balogh Edgár, Benamy Sándor, Lukács György, Nagy István és Ruffy Péter mondja el egykori illetve mai vallomásaiban, hogy milyennek ismerte meg a Tanács- köztársaság cselekvő hívét, a köz- oktatásügyi népbiztosság munkatársát, a Magyar Vöröshadsereg politikai megbízottját, az újságírót, s a .Korunk szerkesztőjét. Az életmű tudós értékelője Huszár Tibor, aki nemrég Bács-Kiskun megyeszékhelyén, egy tudományos. emlékülésen szólt a kolozsvári folyóirat és egyik állandó kecskeméti szerzője, a Jeszenszky álnéven jelentkező Molnár Erik kapcsolatáról.

Van valami tisztázatlan és nehezen érthető abban, hogy a Korunk alapításának félévszázados jubileumára megjelent tanul, mányok és visszaemlékezések, kiadványok után megint csönd vétte körül a szerkesztő tanulságos munkásságát. Gaál Gábor szüle, tésének idei, 90. évfordulója mint. ha változással biztatna. Ezt serkentette újságcikkeivel Zöldi László, aki ellentmondásokra hívta fel a figyelmet, s tévhiteket oszlatott. Az életpálya egyik rejtélye a húszas évek közepére esett. A nagyobb példányszámú kézikönyvekben mindössze ennyi olvasható róla: „1925-ben hazatérve letartóztatták, de rövidesen újra Becsbe menekült, 1926-ban Kolozsvárra költözött..A többit már jobban ismerjük.

Nemcsak a lexikonok bizonytalanok az áttekintésben. Mindeddig a szakirodalom sem fordí. tott kellő figyelmet a letartóztatás okára. S mivel a meghurcoltatás döntő előzménye volt a külföldre távozásnak, ami nélkül a kolozsvári forradalmi alkotóműhely sorsa is másképpen alakult volna — nem lehet mellékes az

• A Korunk címlapja.

Kéziratokat csak a porlóköltség előzetes beküldése mellett küldünk vissza. — Névtelen levelekre nem válaszolunk. — Kéziratokat nem őrzünk meg.

• Nagy Imre rajza Gaál Gáborról (1938)

eredő földerítése. A kulcsot a „kecskeméti epizód” adja: Gaál Gábor nem egyszerűen művelődési témájú, hanem gyújtó hangú politikai, agitatív beszédet mondott három vármegye tanítóinak 1919. március 28-án a Katona József Színház épületében. Emiatt „lihegett bosszút a horthysta biln- tetöszervezet" hat esztendő múl. tán is.

Az oknyomozó újságíró — aki egyébként kecskeméti származású — most televíziós riporterként is szerepet vállal a hazai Gaál Gábor fölfedezésében. A sorsdöntő eseményekről Romsics Ignác történészt kérdezi: ő találta meg a ’ nevezetes tanítógyűlésről és a beszédekről készített hiteles jegyzőkönyvet a Bács.Kiskun megyei Levéltárban. Az . egykori résztvevők közül ugyan .már senkit sem sikerült meglelni, de a kamera

mégsem szorult tétlenségbe: rög. zítette a helyszíneket, bemutatja az újság- és egyéb dokumentumo. kát, a levéltárból kapott 1919-es fényképeket.

— Arra voltunk kíváncsiak, hogy mit csinált Magyarórszá. gon Gaál Gábor élete első harminc évében — mondja a forgatócsoport nevében Zöldi László szerkesztő. — Végre megtalál, tűk Budapesten, a Horváth Mihály téri plébánián azt az 1891. es anyakönyvi bejegyzést, amely, bői a bábaasszony és a keresztszü. lök neve is kiderül. A fokozato. san feltárult nyomokon el lehe. tett indulni. Az István Gimnázium 1904—11-es évkönyvei való. ban megerősítik, hogy hősünk — lelencévekkel a háta mögött — nem jeleskedett a tanulásban. Másik végletként rendre az eminens Sonnenschein Lipót tűnt fel. Ez a név viszont hiányzik az érettségi tablóról. Helyette Szón. di Lipót szerepel. Nem kétséges, hogy azonosságról van szó. íme, mindén erőltetett belemagyará- zás nélkül rögtön érthetőbb, hogy miért foglalkozott annyit a Korunk szociál-vszichológiai' témákkal. Szerzőjük jórészt a később Svájcban és USA-ban élő, mély- lélektani iskolát alapító, a híres Szondi-teszt kidolgozója: az egy. kori osztálytárs volt. A kolozsvári Gaál Gábor.urchívumból sikerült fiatalkori fényképfelvételeket szerezni, s talán néhány személyiségjegy is világosabb magyarázatot kap. Nem csoda, hogy aki magyarországi előéletében annyi zárt, kopott homlokzatú, börtönszerű, csak tenyérnyi eget láttató épületben kényszerült búj- kálni, az zárkózottá vált:

Annál nyitottabb maradt szer. kesztőként — ahogy azt a Korunk évfolyamai és az adósságot törlesztő televíziós dokumentum, film felvételei rövidesen tanúsít, hatják. Halász Ferenc

Zöld

közlekedőedények

A hétvégek egyhangúan teltek. Fáradtak voltak, és pihentek. Ugyanúgy mint az ünnepeken.

A lakás elszaladt mindentől: a tértől, az utcáktól, a várostól a munkahelytől. Külön élőlényként lélegzett, valami furcsa állatként, amelynek semmi dolga. A hétvégeken mostak, porszívóztak, olvastak és szeretkeztek.

Valamikor.

Aztán Kovács és neje lassan elhidegült egymástól. Apróságokon veszekedtek. Ha valamelyi- kőjük olvasott, a másik evett, a könyv a falnak repült. Zavarta az olvasásban a csámcsogás Kovácsot is, a nejét is. Együtt, ritkán akartak tévét nézni. A képernyő területe mindig adott al- ' kaimat a csatározásra, ez a néhány tenyérnyi hely az egyiknek mindig unalmas volt. A családi hadszíntér lassan’tovább terjedt. Elérte a szobákat, a konyhát, a szomszédok fülét.

Kovács ügyintéző volt egy gyárban, neje "ugyanott bérelszámoló. A munkahelyen mosolyra váltottak minden haragot. A fér. fi gyártotta az aktákat, s ezek az akták, vagyis az árnyékuk, az otthonukban is megjelentek. Valamikor Vegyészmérnöknek készült, vagy fizikusnak, a gimnáziumban az egyik legjobb tanuló volt. Egyetemi jegyzetekből tanult, mert utálta a kémiatanárját, s néha föltett neki olyan kérdéseket, amire az nem tudott válaszolni. Már elfelejtette, vagy

még akkor nem is tanították, újabban pedig nem képezte magát Hegyi tanár úr, ahogy ezt a tantestületi értekezleteken megkövetelték tőle.

Kovácsot az egyetem második évfolyamáról rúgták ki. Beleszeretett jelenlegi nejébe — akkor még Ibolyába — • akiL te- herbé is esett. Megesett. így szokta mondani a barátainak, egyetlen barátjának, akit mások előtt szándékosan többes számban emlegetett. S az utóbbi időben már önmagában sem hívta keresztnevén a feleségét.

Kovácsné nem tudta, mi történt, talán mert nem merte megnevezni: Csak érezte, csak ahhoz volt bátorsága, hogy érezze a bajt. Amit, mint a sebet gézzel, mosolygással próbálta betömni. . Vagy az elszámolási cédulákkal, a fizetési szalagokkal, amiket minden hónapban újra. kellett gyártani. Számára értelmetlenül. Nem így képzelte. Amikor túlórázni is kellett, csak számokat. látott maga előtt. Egyszer azt vette észre, hogy a gyerek tarkóján az egyestől az ötösig bigitális szamok futottak, víz. szintesen.

Kóvácsné, leánykori neyén Hazai Ibolya megaörzsölte a szemét. “Nem tudta, miért haragszik a férjére, miért a gyerekre..

Az ügyintéző kényelmesen elnyújtózott a karosszékben, figyelte, hogyan vetkőzik a neje. Valamikor még enyhe izgalmat

érzett a nyaka körül, combjai, ban, mellében. Most az jutott eszébe, hogy ugyanolyan értelmetlen levenni ezeket a ruhákat, mint a „kérem, szíveskedjék” leveleket megfogalmazni. Amit a főnöke most már ólvasatlanul ír alá. S ő vajon mit ír alá? Kovács azt is észreveszi, hogy az asszony a szeme sarkából figyeli a hatást: megremeg-e egyetlen arcizma is a férfinak? Erről szó sem lehet. A családfő a fotel lefelé és fölfelé meghosz- szabbított, csatornás és 'légüres terében egyensúlyoz.

. A gyerek elalvás előtt méséket talál ki. Most arra gondol, hogy a kisszoba gyéren világító ablakkeretén bejön az ajtó, a kilincsre ráfúj és kigyullad a lámpa, az olvasókönyvet kiküldi a konyhába, amely olvasottra sül a gáztűzhelyen, a virágot kicseréli a cipővel, a cipőt egy pohár vízzel, amit a gyilkos arcába vág, mert minden bátorsághoz egy félelem tartozik, de itt egyik sem látható, ebben ’a lassan erjedő sötétségben. A kis András arról álmodik, hogy valaki kiabál vele, de nem tudja megmondani, hogy miért. Éjjelente többször felijed.

Kovács és Kovácsné egymásnak háttal fordulva elalszanak.

A férfinak kis leilkiismeretfur- dalása támad — nem simogatta meg az asszonyt, de ezt gyorsan elhessegeti: „a nejem is megtehetne ennyit értem”.) Ibolya mocorog egy kicsit, vár, nem akarja ő a hátát• mutatni, de így kényelmesebb.

A hétköznapok estéi könnyebben telnek, akkor van tennivaló. Kikérdezik a gyereket, Kovács néha megveri, mert nem tudja Andris a leckét. Nem akar a gyerekből is ügyintézőt, de hogy mit akar! azt' maga sem tudja.

A kecskeméti epizód szerepe