Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 24. Frankóéknál Izsákon A Sugovica öt percre van ' — Tudom, az ^ szép fiatal pár! Éppen jó helyen tetszik járni. Ebben a házban laknak, itt ni! — Egy roppant 'kedves, idősebb hölgy mutatja meg, hol keressem Haász Pál családját. Fölnézek a házszámra: Béla király utca 4. \] Tehát, ha eddig nem lettem volna vele tisztában, hogy anyáink, nagyanyáink mit értenek a szép fiatal pár kifejezés alatt, akkor most itt, Baján ebben a percben, amint belépek ebbe a lakásba, megtudhatnám. Az ajtóban egyszerre jelenik meg férj és feleség. A férfi világosabb, a nő sötét hajú. A családfőre ráillik áz öregebbek által használt „derék” jelző: magas, vállas, erőteljes, egyenes tartá- sú. Arca megnyerő. Felesége alig marad el tőle magasságban. Termetre karcsú, de nem vékony, és szép tartássál, könnyeden jár. Az arca élénk változásokkal tükrözi érzelmeit. Jöttöm, a családdal való ismerkedési szándékom a meglepettség más-más fokozatát váltja ki nála. A szép fiatal pár akkor igazán az, ha kisbaba ül az asszony karján. Haászéknak nem egy, hanem két gyerekük van. Fiúk. Tamás már második osztályos, az alSóvárosi iskolába jár. S németül is tudja mondani: Jó napot kívánok. Ugyanis német tagozatos osztályban tanul, öcsikéje, Balázska mindössze négyhónapos. — Augusztus 4-re, pontosan a nyolcadik házassági évfordulónkra jöttünk vele haza a kórházból — öleli magához Katalin asszony. — öreg házasok vagyunk — túloz tréfásan Haász Pál. ö itt született, nevelkedett a Duna-parti városban, a felesége Nagybaracskán. Azért találkozhattak, mert mindkettőjüknek a Bajai Lakberendező, Építő- és Vasipari Szövetkezet lett a nagy családja. Ott tanultak szakmát, az a közösség fogadta be és nevelte őket fel,-1 nőtté, munkássá. Oda tartoznak ma is. — A falusi fiatalokat általában vonzza a város, mert ott több a szórakozási lehetőség — mondja nevetve a fiatalasszony. — Én sem ‘ voltam másképp vele. Mindig rettentően szerettem táncolni. Amikor megismerkedtünk, Pali is azt állította, hogy imádja a táncot. De azóta már rájöttem, hogy füllentett a drágám. A, kis Balázs köhög egyet anyu ölében, apu gyorsabban pislog, de aztán a jó memóriája révén kivágja magát: — Hatvanhét nyarán táncbltunk együtt először, a tisztiklubban ... — Akkor az volt a legkedveltebb hely Baján — világosít föl Katalin. — Még később, a házasságunk első éveiben, Tamás megszületése után is eljártunk táncolni. De mostanában már nem megyünk. — Aki két gyereket nevel, annak szüksége van minden megkeresett forintra, igaz, fiam? — így a férj. Haász Pál 1967-ben szerezte meg a BLÉ- VlSZmél az esztergályos szakmunkás-bizo- 1 nyítványt. Felesége három évvel fiatalabb nála és a kárpitosságot választotta: — Én szeretek gyönyörködni abban, amit csinálok. A kárpitos szakma olyan, hogy az ember munka közben látja, mi az eredménye az igyekezetének. A varrást szintén azért szeretem. Ugyanis kitanultam a , szabás-varrást is. Sajnos, mégsem dolgozhatom egyik szakmámban sem. Volt egy epeműtétem, és utána orvosi javaslatra könnyebb munkát kellett keresnem. Kénytelen voltam magánúton elvégezni a gépíróiskolát, és gépírónő lettem. Aztán később számlalikvidátori munkakörbe kerültem, onnan jöttem gyesre Balázskával. Tamás bizonyára hallotta már a papa és a mama megismerkedésének történetét, de azért figyel, nem szalasztana el egyetlen szót sem. — Hetvenháromban házasodtunk össze, amikor már hat éve ismertük egymást — mesél a férj. — Csak hetvenkettőben vált szorosabbá a kapcsolatunk, aztán megkértem Kati kezét. Egy KISZ-kiránduláson határoztam el magam, Csanádon a Duna-parton. Előtte' éveken át egy társaságban szórakoztunk, KISZ-tagok voltunk mindketten, sportolt ő is, én is. Szóval, volt időnk kiismerni egymást. — A sportolást még most se hagytuk abba, minden versenyben részt veszünk, amit a munkahelyünkön szerveznek — veti közbe Haászné. — És a nagy szenvedélyünk a Duna! A Sugovica öt percre van tőlünk. Van egy motorcsónakunk, kiszaladunk, horgászunk, fürdünk, jókat főzünk, persze barátokkal. Palikám, mondd már el, hogy milyen szerencsés horgász vágy! Balázzsal szinte a Dunáról mentem szülni a kórházba. Körülpillantok a meghitt otthonban, s arra terelem a beszélgetést, hogyan teremtették meg. — Kétszobás, nem fényűző a lakásunk, de számunkra nagy kincs, keményen megdolgoztunk érte — kezdi a fészekrakás történetét a férfi. — Kati apja már régen meghalt, kovács volt. csak az édesanyja él, Nagybaracskán. Az özvegyi nyugdíjból nem vehetett, nekünk lakást, különben is a feleségemen kívül még két lánya van. Mi szintén hárman vagyunk testvérek, apám pék, anyám ápolónő volt, most már nyugdíjasok. Csak magunkra számíthattunk. Annyi segítséget azért kaptunk az én szüleimtől, hogy az első években náluk lakhattunk. Haászné akkor még kárpitosként dolgozott, s havi két és fél, háromezer forintot keresett. A férje négyezret. Takarékoskodtak, míg végül megvásárolhatták azt a házrészt, amelyben most laknak. A második szobát már ők építették hozzá. És boldogok benne, mert az utolsó fillérig a saját munkájukkal keresték meg a rávalót. — A berendezést részletre vettük, állandóan törlesztenünk kell a tartozást — hallom Katalintól, de nem úgy mondja, mint aki panaszkodik. — Mióta Palit kinevezték művezetőnek, ezerötszáz forinttal kevesebb a fizetése. — Tudod fiam, hogy nekem nemcsak a pénz számít — szól közbe a férj. — Tudom, tudom, de azért eleinte haragudtam, amiért elvállaltad ezt a beosztást. Ezerötszáz forint a mi helyzetünkben nem kis pénz. Most már beletörődtem, mert látom, hogy neked ez fontos. Ésj azt is tudom, hogy szeretnek a forgácsolóban, értesz az emberek nyelvén, köztük nőttél föl. Aztán, bízom a jövőben, mert a szövetkezetnél boldogul, aki szeret dolgozni. Aki nem, azt kiközösítik ma-, guk közül az emberek. A Haász házaspár közmegbecsülésnek örvend a BLÉVISZ-nél. Pál vezetőségi tag, Katit a nőbizottságba választották be. A művezetőséggel Haász Pál vállalta, hogy leérettségizik, kell munkaköre betöltéséhez. Felesége szintén középiskolába készül. A napi munka és a két gyerek mellett nem lesz könnyű egyiküknek sem. A. Tóth Sándor Gyermek születik Micsoda boldogság! Micsoda öröm! „Ha fiú, ha lány: mindegy. Az a fő, hogy egészséges legyen!” így indul, így kezdődik minden,ember élete. Idősebb Frankó János felsó— Gyorsan elszaladt az a húsz észtendő. 1961-ben alakítottuk meg Izsákon a Sárfehér Termelőszövetkezetet. Mint szőlőtermesztési brigádvezető kezdtem, és azóta is ebben a beosztásban dolgozom. Jövő év januarjaban nyugdíjba megyek. , „ , Emlékképeket idéz fel a két évtized küzdelmeiből. — Mikor néhányan elhatároztuk, másképp alakítjuk életünket, magunk sem hittük, hogy ilyen eredményeket érünk el. Különösen kezdetben volt nehéz. Az emberek bizalmatlanok voltak, nem mindenki hitt a jovoben. Küzdelmes volt az az időszak. A kampánymunkák idején reggel i órakor kezdtük a munkát, lényegében csak annyi változás volt az egyéni gazdálkodáshoz képest, hogy együtt dolgoztunk. Egy traktorunk volt összesen. A brigádban azonban soha sem csalódtam. Még ma is vannak köztük olyanok, akikkel együtt kezdtük. Büszkék vagyunk arra, hogy elnyertük az aranykoszorús címet. ■ .. A nemrég lezajlott szövetkezeti kongresszusra terelődik a szó. — Nagy utat tett meg a mozgalom az utóbbi évtizedekben. Erről gyakran megemlékeztek a felszólalók. Ki hitte volna hogy ilyen terméseredményeket érünk el. Azt sem gondoltam magam se, hogy valamikor nyugdíjat kapunk mi parasztemberek. A község egyre gyarapodik, uj hazak épülnek, korszerűen berendezett otthonokban laknak a termelőszövetkezeti tagok. A cserépkályha barátságos melegében, Frankó Jánosék kellemes otthonában jólesik emlékezni. Vendéglátóm elmondja, hogy hatan vannak testvérek, négy lány és két fiú. Valamennyien szövetkezeti gazdák. Két lánytestvérük más községbe ment férjhez, ott léptek be a szövetkezetbe. A többiek Izsákon termelőszövetkezeti tagok. — Ha nyugdíjba is megyek, tartom a kapcsolatot á szövetkezettel. Azonkívül ad munkát az 1600 négyszögöl háztáji szőlő, meg a jószágtartás. A feleségem a szövetkezet részes művelője. Neki is segítek majd. _ Azt el is várom — kapcsolódik a beszélgetésbe^ a rokonszenves, fürge mozgású asszony, I aki néhány pillanatra otthagyta a konyhai feladatokat — annál is inkább, mert most vettünk egy japán permetezőgépet, így könnyebb lesz a munka. , Kih asználom az alkalmat es gratulálok. November 7-ere ugyanis Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott. _ Nagyon meghatódtam, amikor átvettem —, mondja ragyogó arccal — hiszen életemben ez az első komolyabb kitüntetés. A páromnak már van egy féltucat. A férj szerényen mosolyog: — Ami igaz az igaz, mindig megbecsülték a munkámat. Az asszony még elmondja: — Háromezer négyszögöl szőlőt műveltek a szövetkezet területéből. A termés értékének 40 százaléka engem illet. Már tíz év óta végzem ezt a munkát. A részes művelőknek 24 napot a kö- • • • Frankó Barnabás, az egyik unoka. • Ifjú Frankó János. zösben is le kell dolgozniuk. Én ennél többet is szoktam. Frankóéknak két gyermekük van, egy leány és egy fiú. — Katalin férjhez ment, a János pedig megnősült. A lányunk műszaki rajzoló a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskolán, a fiunk pedig energetikus az itteni állami gazdaságban, ezenkívül társadalmi munkában a pártvezetőség titkára —, közli nem kis büszkeséggel az apa. Ifjú Frankó Jánost is felkerestük. Elmondja, hogy az állami gazdaság sokat tesz az energiafelhasználás csökkentéséért. Őhozzá a villamos gépek tartoznak. Munkaszervezéssel, különböző automataberendezésekkel sikerült elérniük, hógy mintegy 20 százalékkal csökkentették a kiadásokat. Sok még azonban a tartalék és a tervek szerint kis számítógépek közbeiktatásával megoldható, hogy még további megtakarítást érjenek el. Ez azonban még csak elgondolás. — Sok elfoglaltságot ad a párt- titkári munka, de szívesen csinálom — mondja. — A pártszervezeteknek — öt alapszervezetünk van ugyanis — most egyre fontosabbá válik a gazdaságirányítási feladatok megvalósítása. Sok szó esett erről a nemrég lezajlott év végi beszámoló taggyűlésen. A kezdeményezőkészség megvan. Tavaly például kilenc fiatallal erősödött a párttagok létszáma. Ezek közül hetet a KISZ ajánlott. A fiatalítás további feladatunk. Karácsonykor együtt lesz a család, természetesen a három unoka is. A fenyőfa alatt sorakozó ajándékok bizonyára sok örömet szereznek mindenkinek. Idősebb Frankó János pedig majd emlékezik az elmúlt két évtized küzdelmeire és arra gondol, amivel tőlem búcsúzik: — Ügy érzem nem voltak hiábavalók az erőfeszítések, a szövetkezeti mozgalom nagy sikereket ért el és örülök, hogy ebben magam is közreműködhettem. Kereskedő Sándor 1. Zsuzsáéknál — Egy mamika lakott itt azelőtt. Azé volt a ház." Tamasi József né mondja Ja- kabszálláson a tavasszal negyvenezer forintért vásárolt nádtetős tanyáról. A házaspár első, közös szerzeménye! Mind a ketten fiatalok. A helybeli Népfront Szakszövetkezetnél dolgoznak. Zsuzsa 20 éves, József, a férj, 26. Alig melegedtek meg új otthonukban, máris nekiláttak, hogy az öreg tanyát valamennyire magukhoz fiatalítsák. Az udvaron volt egy bunker; a helyére ólat építettek a szárnyasoknak. Libát tartanak. Benn, a szobafal egy telet kibír meszelésig, de a mestergerendával nem várhattak jövő nyárig. Befestették. A padlón zöld műanyag szőnyeg. A mennyezetről sápadt fény vetül az, új szekrénysorra. Felül, az üvegezett részben könyvek. Zsuzsa nevet; amikor azt kérdem, hogy „Az meg miféle vilm lány?” — Nem villany az! Jóska esz- kábált oda egy foglalatos burát, motorkejékpár-égővel. Akkumulátorral tápláljuk. Azért olyan halvány. Különös, amit a fiatalasszony mond, de így van. Mégis!... Házi barkácsolású lámpa ide, házi barkácsolású lámpa ’ oda — Tamasiék a falutól jobbra eső második dűlőút mentén, az első' körzet 15. szám alatt gyermeket várnak! Az elsőt. — Fiatalok vagyunk — így a férj —, mire várjunk még? A kocsinkat eladtuk, hogy házat tudjunk venni. Megvan. Szobabútorral Zsuzsa szülei segítettek minket, Gáztűzhelyet, konyhabútort mi vettünk. Az összes háztartási, gépet megkaptuk nász• Tamasiék tanyája (Straszer András felvételei) ajándékba. Azonkívül, hogy dől. gozunk a szakszövetkezetben, Matkón szőlőt, idehaza pedig illetményföldet művelünk. — Az ágyat már kinéztük a ..kicsinek — veszi át a szót Zsuzsa. — Babakocsinak még jó lesz az enyém. Csak át kell festeni. Tolókocsit a köröszték vesznek. A nővérem és a férje. Tamasiék csupán egyet bánnak: egy villanykaró hiányzik még, amivel az áramot hozzájuk is bevezethenék. Talán 'ezt az egy villanykarót — is leássák egyszer! 2. Mondáéknál Monda Lászlóné (23 éves) Du- napatajon, ás Vörös Hadsereg utca 60. szám alatt érdekes élf ménnyel készül első gyermeke világrahozatalára. Három ■! hete a kórháziban olyan vizsgálaton vett részt, amelyen leendő magzatát, egy tv-képernyő jóvoltából, látta! — Hogyan telnek a napjai az előzetes „híradás” után? Mondáné elmondja: — Reggel 9-kor kelek. Mivel már nem dolgozom, és a férjem is itthon van — rokkantnyugdíjas — mindennap jól kipihenem magam. Rendbeteskem a lakást, és élem a várandós anyák hétköznapját. Napodként egy liter tejet iszom. Szeretem a főzeléket. Cigaretta semmi, erősebb alkoholos ital egy korty sem. Legfeljebb egy pohárka sört iszom néha. Kávéból egy felet fogyasztok. Se görcsöm, se hányingerem, se fejfájásom nincs. Jól érzem magam. A félidős dunapataji kismama, aki máskülönben a hartai Erdei Ferenc Tsz bútorfestője, konyhájában ott őrzi „mestersége címerét”: egy szép, színes mintás szekrényt — saját munkáját —, tojás- és pogácsavirág- gal, gombákkal, csillagokkal, s egyéb motívumokkal díszítve. A fiatalasszony kedvező körülmények mellett készül, az anyái hivatásra. Munkahelyétől, a festékek .vegyi gőzétől távol, tudatosan gondol a jövőre. Fogait orvossal időnként megvizsgáltatja. Könyvekből szerez ismereteket 1 az újszülött- és csecsemőgondozásról, miközben várja, hogy a kis jövevény (megmozduljon. Figyel... Naponta egy- órát is rászán erre. 3. Pastyikéknál * Nagyszerű anyának lenni! Olyan családban pedig, mint amilyen Dunapatajon Faragó Viktóriáé és férjéé, Pastyik Istváné, különösen az. Amikor meglátogattam a családot, Viktória asszonyt három gyermekével: a nyolcéves Petrával, a négyéves Piusszal, és a két és fél éves Paulával találtam otthon. A negyedik akkor méfi úton volt. Pastyikékról, ha akarnék, se tudnék mesterkélten írni. Lehetetlen. Miután a kedves, kis Piusz gondosan megvizsgálta a táskám tartalmát, s a bizalmába fogadott, nem késett a tájékoztatással sem: — Míg a negyedik kisbaba megszületik, anyu előkészíti a holmiját. Bizony! És az ágyát megcsináljuk apuval, ketten. Itt jól állnak a dolgok — gondolom —, ha ilyen szeretetteljes az előkészület a negyedik fogadására. Valóban. Viktória, aki hangszeres zenét oktat Dunapatajon, az egyik' zeneiskola igazgatója, a szó szoros értelmében menetkész a szülésre. Bármelyik napon, .bármelyik órában megérkezhet a várva várt... Azt, hogy jó helyre érkezik, nem vonom kétségbe. A nagyobb szobában a gyerekek most is játszanak. Ez a .birodalmuk. Elfoglalják magukat kedvük szerint. Kisbárány, kis- cica, nagyfülű elefánt — játékok dobozszámna: van vagy háromszázféle! A felét még így is a pincében tartják, másképp nem férne el. — Rendetlenség van? (Értsd: a kívülállók számára). Nem baj. Legyen rendetlenség! De ha végeztek a játszással a gyerekek nálunk az a .rend, hogy akkor együtt összepakoljanak. Ha látná őket, amikor gyúrok ... Olyankor könyökig tésztásak. Jönnek, hogy „Én is kérek tésztát!”'„Én is!...” Az a meglátásom, a szülőiben — s minden felnőttben — kell, hogy legyen egy állandó nyitottság (közvetlenség) a gyermek iránt. Mi, a Dunához közel, jókora ártéri kirándulásokat szoktunk tenni. Tapasztalatból mondom — úgy is, mint pedagógus —, hogy nem jó az a szombati típusú család, amelynél a hét végén a gyereket a tv elé ültétik, a szülők pedig mennek a saját dolguk után. Igazat adok az édesanyának, és abban is egyetértek vele: — Sok mindenre nem volnék képes, ha nem tudnám, hogy miattuk (értük) kell fáradnom. /A Bem utca 4. lakóinak száma — Pastyikéknál — azóta egy- gyel szaporodott. A napokban kaptuk a 'hírt, hogy megérkezett a negyedik. kicsi; Pastyik Patricia is! Kohl Antal # Frankó Jánosné a főzésben is elnyerné a kiváló címet. (Méhesi Éva felvételei) ® A bútorfestő asszonyka odahaza kötöget. # Akkor még hárman... Azóta —vnégyen! (A Pas-í fcyik gyerekek.) V • Idősebb Frankó János mindig talál munkát a ház körül.
