Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
- VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kellemes karácsonyi J ünnepeket kívánunk olvasóinknak! XXXVI. évi. 381. szám Án: 1,80 Ft 1981. december U csütörtök AZ MSZMP BÁCS-K/ISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A szeretet ünnepén S ~izép legendája a bibliai új- ' szövetség apostoli történeteinek a gyermek Jézus születéséről szóló fejezet, amely a mai ember köznapi fogalma és szóhasználata szerint felér egy tudományos-fantasztikus históriával. Csillag mutatja az utat a napkeleti bölcseknek, s megáll a hely fölött, ahöl a szűz méhé- ben fogant és megszületett kisded pihen, majd fogadóatyjával és anyjával Egyiptomba menekülnek a gyermekeket ölető Herodes bosszúja ■elől. • A valláskutatók szerint a kereszténység már csak átvette a téli forduló pogány ünnepét, amikor a negyedik században ezt jelölte meg Jézus születésnapjaként. Aztán évszázadok teltek el, s ez a nap a kereszténység legnagyobb ünnepévé növekedett, különösen itt Európában. Talán azért is, mert a téli időszak a mezőn dolgozó ember szamára is a legalkalmasabb a pihenésre. A fenyőfa állításának is van története, s az sem titok, hogy hozzánk főleg német közvetítéssel csak az utóbbi században került és vált :— előbb a módosabb néposztály, majd a' szegényebb néprétegek között is —, divatossá, napjainkra szinte általánossá. Ünnepeink között, tagadhatatlanul, ez a karácsonyi leginkább az emberarcú, vagyis a befelé forduló, az emberre összpontosító. S talán azért is mutat fel olyan hatalmas alkalmazkodóképességet, hogy be tudott illeszkedni a szocializmus ünnepeinek sorába hazánkban, s igen erős helyet vívott ki magának. Bizonyára azért is, mert olyan eseményt mutat fel, melyet ez a társadalom — családközpontúság néven — maga is első helyre állított. A karácsonyról ugyanakkor elmondjuk még, hogy a béke és szeretet ünnepe, s mindent elkövetünk, hogy ez valóban így is legyen erre a néhány örömteli napra. Mindezekkel a ráruházott szép jelszavakkal és külsőségeivel együtt, melyek régóta túlnőttek már az egyházi szertartások keretein, a karácsony nemcsak bé- kességes, de nyugtalanító ünnep.' Hétköznapjaink lelkiismeretét ugyanis könnyen elaltathatjuk a munka lázas igyekezetével, igazi és tettetett gondjjiipkkal, futko- sással, intézkedéssel, termelési és városépítő harcainkkal, tanulással, előadással, fontosabbnál fontosabb cselekedetek véghezvitelével. A családba húzó, békességet osztó és szeretetre hívogató ünneppel aztínban már nem bírunk olyan könnyen. Eszünkbe jutnak esztendős és évtizedes mulasztásaink, a család és embertársaink ellen elkövetett vétkeink. Apák futnak a felrúgott házasságban otthagyot gyermekek és unokák után, s a távoli falvakban ragadt szülőkhöz vezekelve indulnak a karavánok, kocsi farában lapuló ajándékokkal, feláldozásért epedő utasokkal. / ha isebb és nagyobb botlásain- i kát feledve ezért csinálunk még nagyobb ünnepet az ünnepből, tetézve mindazzal, ami még elférhet a háromnapos eszem-iszom bőséges asztalán, túlméretezve a szeretetet is, csak kevés helyet hagyva az igazi békességre. Lelkiismeretűnk még tiszta lapjára — hajnalban ébredve a fenyőfáról lehulló szaloncukor koppanására — felírjuk gondolatban azt-is, amit a kívülről jövő hírek, jelzések hoznak el s idéznek emlékezetünkbe. Hogy az éhező világ segélyért kiált, milliók szenvednek az elégtelen táplálkozástól, a túlnépesedés gondjaitól, vízhiánytól, krónikus — nálunk már régen kihalt betegségektől. S az jut az eszünkbe, hogy szívesen adnánk ' helyet asztalunknál egy-egy családnak azok közül, akik a hozzánk közeli országban csak sorban állás után, jutnak élelemhez, alapvető létfenntartási cikkekhez. De tudjuk, hogy a bajból való kijutás nem ilyen egyszerű, még sok küzdés és munka vár rájuk, mire ők is hozzánk hasonlóan ünnepelhetnek. r agadhatatlan, hogy minden gondunk és bajunk ellenére, nem tartozunk azok közé az országok 'közé, ahol általában szűkölködnek, hiányt szenvednek az emberek. Nincs munkanélküliség, aki dolgozni akar, talál kenyérkereső megélhetést magának. Vannak eleset-' tek és gyámoltalanok, emberi gyarlóságtól szenvedők, a családi környezetükben is veszélyeztetettek, magatehetetlen öregek — sajnos nem is kevesen. Többségükre kiterjed a társadalom figyelme, állandó vagy alkalmi gondoskodása. Nem azt mondjuk tehát, hogy „itt van már a Kánaán”. De azt is látjuk és érezzük, hogy a létbiztonság nagyobb, mint korábban volt, s elég széles néprétegek számára ma már az élelemben, ruházkodásban megengedhető jólét az élet elfogadott és megszokott normája. Bács-Kiskunban is így van ez, bár mindannyiszor mondjuk és hangsúlyozzuk, hogy ez a megye még mindig mögötte van sok tekintető en, sokféle ellátási mutató dolgában az országos átlagnak. Még vannak, s jó ideig lesznek is, kevésbé ellátott tanyás és külterületi körzetek, ahová nemcsak a kulturális szolgáltatás, de az alapvető éíelmicikk is hiányosabban jut el, mint a községekbe, városokba. De vannak már villamosított tanyák is, s méginkább gyarapodó, szépülő falvaink, amelyek iskolai, óvodai, bölcsődei hely tekintetében teljesen ellátottak, szemben sok városi lakónegyeddel, s ahol a tornaterem és kulturális intézmény is létezik, büszkeségére az ott élőknek, akik nem kis áldozatot hoztak mindezért. Egyre inkább ezt érezzük és tartjuk jellemzőnek, mint ahogy a mezőgazdasági kultúrák fellendülésében elért sikerek, az iparosodás vívmányai, életünkre kiható tényezői is jelen vannak hétköznapjainkban s ünnepeinkben egyaránt. Mindez természetesen az állandó és szorgalmasan végzett munka gyümölcse, s nem utolsósorban annak köszönhető, hogy az állampolgárokról való gondoskodás nemcsak alkotmányban ésr törvényekben rögzített írott betűje életünknek, hanem tényleges gyakorlata, a negyedszázados ki- egyensúlyozott és jó irányú politika következménye. Hogy el ne kiabáljuk! — mondaná az „egyszerű" polgár, de azt is hozzátehetjük: ennél ne legyen soha rosszabb! Mert visszatérve az ünnep emberi lényegére, mégiscsak az adja az alapokat, amit az ország, a haza magáénak mondhat. Munkában, termelésben, az emberek közérzetében, kulturáltságában, a nemzetközi kapcsolatok tisztességes, építő, haladó, internacionalista voltában, barátainkhoz, más népekhez váló viszonyában. Ezen túl pedig az egyének boldogulásában, egymáshoz való kötődésében, kiegyensúlyozott, tisztességes életvitelében. Mert ebből áll össze az egész, a nemzet, az ország, a nép karaktere, tartása, ebből táplálkozik bizakodása és jövőbe vetett hite. |—» ppen ezért jó, hogy az ősök® H tői örökölt, legendák fé- ' nyével övezett ünnep — átformálódva, mindig újabb szokásokkal, színekkel bővülbe, hozzánk idomulva — létezik és a miénk. Emberi lényegünkre figyelmeztet, elgondolkoztat!. töprengésre késztet és felemel. Ezen a karácsonyon, még jobban, mint máskor, becsüljük meg egyszerű ajándékát. T. P. A tartalomból
