Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-18 / 296. szám

1981. december 18. • PETŐFI NÉPE • 5 . ­....... „_.... ._ (PP8B— H ARCOK ES VALLOMASO Kubai balett Dr. Judák Imre gyárigazgató Mérnök és jogász. S a filozófiai—társadalomtudományi tárgyak tanítására jogosító diplomája is van. ötvenegy éves. Eddig volt villanyszerelő, meós, anyagbeszerző, műszaki el­lenőr, főmérnök, állami gazdasági igazgató, vállalatvezető. Jelenleg —^ tizenkét esztendő óta —. a Fémmunkás Vállalat halasi gyárának az igazgatója. Két felnőtt lánya van, a fe­lesége pedagógus. Tagja a járási-városi pártbizottságnak. — önnek három diplomája van. ' Ügy gondolja, hogy ennyi sokféle tanulás kellett a jelenlegi­beosztásához? Vagy pedig egyéb okok miatt vette a kezébe ismé­telten a tankönyveket? — Az első — a mérnöki — a legjogosabb. Mindig is ipari vo­nalon akartam ténykedni. A má- , sik úgy jött, hogy találmányok- / kai akartam foglalkozni, s úgy éreztem, kellenek a jogi ismere­tek. Gondoltam, ez annak is jó, hasznos, aki nem jogász. A má­sik, hogy értelmesen akartam él­ni. Volt idő, amikor azt hittem, hogy a szervezett tanulással te­hetek a legtöbbet önmagamért, másokért. — Fogjuk konkrétabbra a kér­dést. Gyakorlati, napi munkája közben hasznát veszi a' három egyetemnek, az ott eltöltött sok időnek, a úok-sok- fáradságnak? Ügy is kérdezhetném, hogy meg­érte? Nem bánta meg esetleg? — A mérnöki diplomának egy­értelműen igen. Ám a joginak is hasznosítani tudom egy részét. Az például előnyömre van, hogy munkaügyi kérdésekben, Viták­ban otthonosan mqzgok. Ez sze­rintem nem kevés. ( — Kiskunhalas, ahol él, bizony kisváros. Ám, aki felelős poszton van, mint ön, az ilyen környe­zetet nem érzi gátnak, tehernek, gondolom. — Ügy van! Akad ugyan ku­darc fis, de nekem sok sikerem volt eddig, a munkatársaimmal együtt. — Arra gondol, hogy tizenkét év alatt tízszer kapott élüzem cí­met a gyár, és kétszer lett a „szocialista munka gyára"? — Büszke, nem vagyok, de elé- ' gedett emiatt. Más kérdés, hogy ez meglehetősén sok közös erő­feszítésbe került. — Jó 'vezetőnek tartja magát? — Mindig jobb szeretnék len­ni. Hogy mennyire vagyok az, ítéljék meg mások. — Szeretik a beosztottjai? — Mindenki nem. De sokakkal jó a kapcsolatom. Nézze, például a vezetői szigorúság egyes körök­ben nem kedvez a népszerűség­nek. lkadnak, akik az engedé­kenyebb, elnézőbb vezetőt szere­tik. Nehéz cselekedni egyformán mindenki kedvére. Van úgy, hogy ami az egyiknek jó, a másiknak fordítva: a lehető legrosszabb. Azért ne gondolja,, hogy ez sok gondot okoz. Tizenkét év ered­ményei nem születtek volna meg jó együttműködés nélkül. — Nehéz az irányítás? Nagy terhet jelent„ „parancsnoknak” lenni? — Kemény munkát igényel. De nem panaszkodom. Azt monda­nám inkább, hogy jó értő embe­rekkel értelmesen együtt dolgoz­ni. — Szigorú vezető ön? Ezt ve­szem ki a szavaiból. — Azt hiszem, igen. De meg­értő is akarok lenni. Azt hiszem, ez legtöbbször sikerül is. össze kell egyeztetni a szigorúságot a megértéssel. Aki' erre képtelen, az szerintem eleve nem lehet jó ve­zető. — Már régebben is láttam: a gyár területén nagy a tisztaság. És virágok, növények, plakátok díszítették még a munkacsarno­kot, raktárt is. Ez nyilván nem a véletlen műve. ■ — Nem. Ez tudátos törekvés eredménye. Befolyásolja, kedve­zőbbé teszik a munkahelyi lég­kört, a közérzetet. Mióta megnőtt a gyár területe — egyelőre — ezzel kevesebbet tudunk törődni. — Ügy ismerik • Judák Imre igazgatót, mint aki valósággal megszállottja a kulturális témák­nak. Mennyire igaz1 ez? Részt vesz a város kulturális életében? — Nálam ez messzire vezet. Humán gimnáziumba jártam, a könyveket korán elkezdtem gyűj­teni. Szeretem a képzőművésze­tet, s érdekelnek a múzeumok. És a zene ... Ennek viszont — sajnos —, csak befogadója va­gyok, nem pedig művelője. Hát ezért szeretek hangversenyekre járni. — Azért is Öröm hallgatni, eze­ket a szavakat, mert bizony-bi­zony, sok gazdasági vezető tartja távol magát a kulturális rendez­vényektől. — Én tizennyolc éves korom­ban ismerkedtem meg Babits, Szerb Antal műveivel, akik mély benyomást tettek rám. És később sokan mások is. Ezek a hatások nem múlnak el nyomtalanul. Nem hiszem, hogy egy mérnök, jogász vagy akárki megelégedhet azzal, hogy csakis és kizárólag a saját szűkebb- területével törőd­jön. Tartalmas emberi életet a gazdasági vezető sem valósíthat meg önmaga és családja számára az irodalom, a művészet nélkül. Én így látom. — Ez nyilván egyben azt is jelenti, hogy e megfontolás alap­ján tölti a szabad idejét. S azt, hogy ha vannak szenvedélyei, azok ezzel kapcsolatosak. Így van ez? — Pontosan. Ha tehetem, én leginkább olvasok és sportolok. Azt vallom, hogy az ember tart­sa rendben a szellemét és a fi­zikumát. — Mit olvas? — Szépirodalmat, vadászköny­veket, útleírásokat. — S a sport? — Jógázom, úszom, súlyt eme­lek. De érdekel a sportnak több­féle ága. Tagja vagyok a sport­egyesület elnökségének. — Arról már volt szó köz\ünk, hogy elégedett a. gyár eddigi ered­ményeivel összességében, ami a tizenkét esztendő közös tevékeny­ségének az eredményeit illeti. Ám az sem mellékes, hogy személy szerint ön, a saját magánéletét tekintve is elégedett-e? Erről mit mondana el legszívesebben? — Nézze, engem anyagilag-er- kölcsileg megbecsülnek, nincs okom panaszra. A családommal kapcsolatban is ezt mondhatom el. Ügy érzem, hogy elértem amit akartam. Kezdettől fogva ipari- iműszaki területeken akartam dolgozni, megkaptam. Kezdettől fogva művelődni akartam, meg­tehettem. Volt rá módom, meg is tettem. Igyekeztem élni a lehe­tőségekkel. S ezeket a lehetősé­geket magam is alakítottam. — ön minden jel szerint sze­rencsés embernek mondható. Sokszor volt sikerélménye, élvez­hette mások megbecsülését, a ve­zetői poszton szakértelemmel sok embert irányíthatott. Ha egy-egy csendesebb órán van alkalma el­tűnődni, olyankor általában mire gondol? Mi az, ami az ilyen per­cekben a leginkább foglalkoztat­ja? — Ne vegye közhelynek, de elsősorban két dolog. A mostani nehezebb körülmények között jól menjen a munka, a termelés a gyárban, hogy a fel-fellépő ne­hézségeket legyőzzük — ez az egyik. A másik, hogy a családom tagjai velem együtt szépen élje­nek, boldoguljanak. Most jut eszembe: van egy kívánságom is, melyre időnként, ha el-elgondol- kozom, visszatérek magamban. Ez pedig az, hogy szeretnék ezután még többet utazni. Ügy érzem, ilyen tekintetben is fontos a le­maradásokat pótolni, a régi vá­gyakat minél jobban kielégíteni. Varga Mihály December 20-án és 22-én kettős szereposztásban látha" tó az Erkel Színházban. Az öt egyfelvonásod balett szólószerepében szinte min­den vezető operai táncmű­vész fellép. A táncokat Al­berto Mendez, a balettek ko­reográfusa és rendezője ta­nítja be, a próbavezető ba­lettmester Orosz Adél. madarak” próbáján. • Alberto Mendez a darab ren. dezője. koreográfusa és Orosz Adél a próbán. 9 Pihenő a próbán. (MTI-fotók) ÜTTÖRŐÉLET Elkészült tízezer vörösnyakkendős tábora Pontosan négy esztendeje an­nak, hogy ä kecskeméti járás út­törőinek parlamentjén elhangzott a kérés; építsenek állandó tábort részükre, hogy az általános isko­la elvégzésének ideje alatt vala­mennyi, a kecskeméti járásban élő úttörő legalább egy alkalom­mal elmehessen táborozni!' A kérés nyomán akciók sora bontakozott ki, hiszen tudta vala­mennyi úttörővezető, az állandó táborhelyre valóban szükség van a járás tízezer kisdobosának, út­törőjének, akik a parlamenten nyomban felajánlották segítségü­ket is: hasznosanyagok gyűjtésé­vel, annak MÉH-be váló átadásá­val maguk is hozzájárulnak a tá­bor létrehozásához. A kérés elhangzott, a felnőttek is egyetértettek vele. A megvaló­sulásig pedig pontosan négy év telt el. Négy összefogással, mun­kával töltött esztendő. Idézzük fel a lehetőségek sze­rint a járás vezetőinek megérté­sét, anyagi és erkölcsi támogatá­sát, amivel a tábor elkészült, s a tanév végeztével kaput nyit a kecskeméti járás úttörői előtt. A választás az Egertől 20 kilo­méternyi távolságra lévő Bükk­székre esett. Ismerték és szeret­ték a helyet, és kaptak ajánlatot is, hogy két másik úttörő-elnök­séggel — az egri . é$ a kunszent­mártoni járással — összefogva építsék fel itt táborukat.' A tizenkét hektáros területet szépen felosztották, kijelölték a közös épületek — ebédlő, kpny- ha, fürdő — helyét, s az üdülő­házakét. A járási pártbizottság soron- következő ülésén megtárgyalták és elfogadták a tervet, s úgy dön­töttek, támogatják a járás vörös- nyakkendőseinek kérését. Ekkor történt, hogy Selyem Zsigmond országgyűlési képviselő, a kun- szentmiklósi termelőszövetkezet elnöke felajánlotta: egy faház vásárlásának és felállításának tel­jes költségét magukra vállalják. „Gazdája” lett a többi háznak is, mind a tizenegynek! A járás dol­gozói pedig három esztendőn ke­resztül egynapi keresetük össze­gét fizették be a táborhely épí­tésére. Az összefogás megannyi pél­dáját lehetne sorolni. Az ízléses faházak berendezését ezernyi öt­lettel végezték a járás ipari szö­vetkezeteinek dolgozói, a szülői munkaközösségek tagjai. A hid- roglóbuszt pedig a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat készítette el az egész tábor részére! A KISZ-alapszervezetek fiatal­jai a szerelés, a tereprendezés munkáját vállalták és végezték el becsülettel. A mintegy 12 mil­lió forintos költséggel épült tá­borhoz a járásban élők hozzáve­tőlegesen 8 millió forinttal já>- rultak hozzá. Ilyenformán a kö­vetkező években, évtizedekben a tábor példaként is szerepelhet: összefogással így lehet, így érde­mes ehhez hasonló nagy létesít­mény felépítéséhez hozzáfogni! A tervek szerint a májusi mű­szaki átadás után a tanév befeje­zésékor kaput nyitnak: első al­kalommal száznegyvennyolc kis­dobost várnak! Jut hely a Kiváló úttörőknek, és egy vezetőképző­tábor megszervezésére is. Természetesen a tábor átadá­sával nem fejeződött be az épí­tés. Bár a híres Salvus-forrás kö­zel van, mégis az lenne a jó, ha saját strandjuk, medencéjük len­ne az itt nyaralóknak. A terv megvan, úgy tűnik a következő évek során ez is megvalósul. A nyitás előtt még lesz tenni­való, de a csodálatos terv meg- yalósult: a kecskeméti járás tíz­ezer úttörőjének elkészült az ál­landó,' modern, kényelmes és mégis nagyon romantikus tábor. Köszönet jár érte a munkában részt vevőknek, a szervezőknek, a szülőknek, a társadalmi mun­kák végzőinek, a fiataloknak,. akik olyan sok szabad szombatot és vasárnapot dolgoztak Bükk­széken. A járás kisdobosai és úttörői a köszönet mellett érezzenek büszkeséget is: ilyen környezet­ben,' ilyen felnőttek, pedagógusok, vezetők, szülők között élnek, akik számukra, és az őket kővető kis­dobosok és úttörők számára léte­sítették ezt a nagyszerű tábort! HÍREINK Megható, szép levelet kaptunk a tiszaalpári úttörőcsapat Sahbaj- zán Ruben Szarkiszovics nevét viselő rajának tagjától, Pintér Klárátql. Mint leveléből kiderül, a hős szovjet alhadnagy a község temetőjében nyugszik, 1944. ok­tóber 10-én esett el, a felszabadító harcok során. A szovjet tiszt csa­ládja 1975-ben tudomást szerzett arról, hogy szerettük sírja ha­zánkban, Tiszaalpáron van. Egyik lánya családjával 1978-ban felke­reste az alpári pajtásokat, együtt mentek a temetőbe. A nyár fo­lyamán unokája, az .elmúlt hetek­ben pedig újabb négy családtagja érkezett, koszorút hoztak, és meg­ismerkedtek a rajjal, akik gon­dosan ápolják, friss virágokkal díszítik a hős sírját. A raj tagjai szép ajándékokat is kaptak: al­bumokat, jelvényeket, rézdombo­rításokat. Érdekes, szép találko­zás volt, valamennyiük számára ■ felejthetetlen! Rejtvényfejtőknek! A január másodikán sorrakerülő helytörté­neti vetélkedőre minden megfej­tést beküldő úttörő és kisdobos (!) névre szóló meghívót kap az elkövetkező napokban. Reméljük, sokan eljöttök erre az esemény­re, hogy úgy, mint két esztendő­vel ezelőtt, összemérjétek tudáso­tokat, és megérdemelten vigyétek háza a különféle díjakat. (A leg­utóbbi rejtvények megfejtésére, a nyertesek nevének közlésére visz- szatérünk.) December 21-én, hétfőn, 19 óra­kor a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola tantestülete és tanulóifjúsága iskolájuk építői­nek tiszteletére hangversenyt rendez. Az eseményen a csapat több tagja szólistaként szerepel, a hatodikos pajtások kórusa pe­dig Weöres Sándor megzenésített költeményeit mutatja be. Selmeci Katalin Két érdekes kiállítás Szokatlan időpontban, este 7 órakor nyílik december 22-én a Budapesti Történeti Mú­zeum karácsonyi meglepetése a művészetbarátoknak, a 200 esztendeje született Szentpéte- ri József ötvösművész mun­kásságát bemutató tárlat. A mintegy 25Ó, egyházi és világi megrendelésre készült ezüsttárgy — kelyhek, kannák, evőeszközök, használati edé­nyek — mellett kiállítják azo­kat az 1824-től készített yö- rösréz domborműveket is, amelyeket Szentpéteri József XIV. Lajos udvari dekoratő­re, le Brun metszetei nyomán készített. A tárlat egyik leg­érdekesebb darabja- az 1837- ben készült, Az anbeliai ütkö­zet című dombormű, amely­nek 1850 körül nyoma veszett. A kutatómunka során előke­rült ritkaságot a maribori mú­zeum kölcsönözte a bicentená- rium alkalmából. Ugyancsak; most került elő egy 22 darab­ból álló különlegesen szép, komplett ezüst piperekészlet is. Szintén december 22-én — délután 3 órakor — nyílik a Néprajzi Múzeum új kiállítá­sa, Népi iparművészet Cseh­szlovákiából címmel. A mú­zeum aulájában 236 népművé­szeti'tárgy — fafaragások, ke­rámiák, játékok, szalma, háncs és textil használati tárgyak — reprezentálja a mai cseh és szlovák _ népi iparművészetet. A kiállítás február végéig vár­ja az érdeklődőket. (MTI)­Baja környéki karácsonyi népszokások /T) \ Vízkeresztig még szilvesz- v“*/ tér napjának voltak szoká­sai, de az új év első napjának is. A böjti napot ekkor is a vacso­ránál a halászlé zárta le, amely­ből kocsonyát hagytak másnapra. Szokás volt a malacpecsenye, pulykasült is. Szegényebb há­zaknál a csík-paprikás és töltött­káposzta. Űj év napján a disz­nókocsonya járta. Az orrából mindenkinek vágtak, hogy a csa­lád előrejusson az új esztendő­ben. Borsó*, lencsefőzeléket, má­sutt babot főztek, hogy a ház ne legyen híján az aprópénznek. Ek­kor is szokás volt a szomszédo­lás, a falu vezetőinek köszöntése, jókívánságok mondása. Baján a polgármester, még a felszabadu­lást követően is, fogadta a veze­tő tisztviselők, ipartestület, is­kolák igazgatói, egyesületek irá­nyítóinak újévi jókívánságait- a városházán. Mindig a korban legidősebb szólt a polgármester­hez, falun a jegyzőhöz, bíróhoz a megjelentek nevében. Az elmúlt tíz évben ■ a szerző módszeres munkával mérte fel, hogy milyen karácsonyi szokások maradtak fenn, mint módosultak s melyek süllyedtek el a feledés­ben. Nagyon általánosítva el­mondható. hogy számos szokás gyökerei ma is fellelhetők, még ha megváltozott formában is. Karácsony ünnepe, de különö­sen a bővedéste megmaradt a családok bensőséges együvé tar­tozásának. Városon, de a faluban is, külön lakó legszorosabb csa­lád az egykori családközösségek, zadrugákat őrizye, a , szülőknél, nagyszülőknél vesznek részt a gyertyagyújtáson. Attól függetle­nül, hogy minden család otthon is állít saját karácsonyfát. Amennyiben nem egy helységben élnek, dolgoznak a felnőtt gyere­kek a szülőkkel, akkor a földraj­zilag közelebb eső férj vagy fele­ség szüleinél ünnepelnek és fi­gyelemmel a mai autós világra, ünnepek alatt látogatják meg a másik szülőket. Az egyedül élő szülőt viszont -már a gyerekek hívják meg. Bácskában szinte nem található példa, hogy ma­gányosan hagyják a még élő apát vagy anyát. Ez már más vidéke­ken — sajnos — nem ilyen egy­értelmű. A sógorság-rokortság lá­togatása Báján, s a környező fal­vakban megmaradt szép szokás, akárcsak az István- és János-na- pok megünneplése, de ekkor már baráti körben. Üjalbb időben a gyertyagyújtás idején, bár az öregek imádkoz­nak, énekelnek, elterjedt szokás, hogy lemezjátszóról, vagy mag­netofonról karácsonyi dalok csen­dülnek fel. Ilyenkor kerül sor a személyes ajándékozásokra. Nem­csak a gyermekek számára, de a családtagok között is. Ez az ajándékozás, mintha egyre in­kább túlnőne a figyelmesség és hasznosság határain. Nem ritka az ékszerek, tartós fogyasztási cikkek, nagy értékű ajándékok osztogatása. Néha a gyerekek, unokák számára is, szinte kriti­ka nélkül. Nem kívánunk szélső­séges példákat felsorolni, de ez a jelenség szükségszerűen nem a helyes irányba visz. Amolyan státusszimbólum-betörés ez a ka­rácsonyi ünnepkör frontján. Az ajándékozást követően a gyerekek, unokák örömének újabban időt hagynak, s ez alatt főzik meg a halászlét. Rendszerint bográcsban az udvaron. Érdekes jelenség, hogy az elmúlt évben Baján az Űjvárosi lakótelepien közel százan főztek bővedeste ha­lat az „utcán”. Ma sem marad el az asztalok­ról a bőségtál dióval, almával, szőlővel, mézzel és fokhagymával. Az utóbbi szokás a -bunyevác vá­rosrészekben és a délszláv köz­ségekben elmaradhatatlan, akár­csak a mézes pálinka, bor. Hivő vagy nemhivő családok, ha nem is ültetnek Luca napján búzát, vásárolnak a piacon. Minden környező faluban is él ez a szo­kás, sőt a benne égő gyertya is. Az asztal alá helyezett munka­szerszám jelképe is fellelhető még, megváltozott formában. Fel­jegyeztem agronómusokat, akik néhány cső kukoricát, mások sza­laggal összekötött búzakalászo­kat, paprika-füzért tesznek az asztal alá. Városi pedagógus, aki a környező faluból került Bajá­ra, az általa tanított tankönyve­ket helyezte el, orvos az orvosa táskáját, tv-szerelő a szerszámos ládikóját. A községekben a la­kosság egyharmada még szalmát hint szét. Persze, ma mái- csak jelképesen, két-három fogásnyit. Faluhelyen az asztalra .került morzsa ma is az aprójószág elé kerül. Ugyanígy az öregebbjei el­mennek Baján is az éjféli misére. A húszas évek vége felé meg­szűnt a „Szent Lucá”-nak való öltözködés és a harmincas évek­ben a Mária leányainak járása. A betléhemesek, bajai bőcsősök és csillaggal járó háromkirályok járása megmaradt az ötvenes évek elejéig. Ma már lényegé­ben erről nem tudunk, bár hal­lottam két magyar községből bet- lehemesek járásáról két évvel ez­előtt. Ezt még elszigetelt jelen­ségként sem .tudjuk már kezelni néprajzi vonatkozásiban. Jélenség viszont régi betlehe­mek szórványos megőrzése, bő- vedestén a karácsonyfa alá törté­nő helyezése és gyertyával való ki­világítása. Az utolsó két évtized viszont azt hozta, hogy a katolikus templomokban, az egyik oldalol­táron kialakítják figurálisán is, néhány helyen művészi megoldás­sal, a betlehemi legenda bibliai történetét. Talán így marad fenn a betlehemesek járásának egykor oly kedves népszokása. Ugyancsak él az a szokás, hogy egyszerre ülnek asztalhoz, s kel­nek fel első alkalommal a bőved- estd asztaltól. Baján is, falun is. Akárcsak a délszláv katolikusok körében, az- „éljen Ádám és Éva” köszöntés Ádám, Éva napján. Az­után vannak még községek, ma- ' gyarok és délszlávok is, ahol az aprószenteki „suprikálás” még dí­vik, például Dávodon. Nagyba- racskán, Bajaszentistvánon stb. A „kotyolás” elvétve fellelhető Szeremlén, Bátmonostoron, amelynek magyarázata az, hogy közel esik a dunántúli Báta köz­ség, ahol „kurkálás” néven egy hasonló változata ma is elevenen él. Ami a régiek karácsonyi ünnep­köri étkezési sajátosságait illeti, az lényegében ma is megtalálha­tó tudatos szokásként, mint a hal, kocsonya, bab, lencse, bor­só stb. vonatkozásban. Üj elem, hogy István- és János-nap>okon telefonon köszöntik az ünnejpel- teket, néha kedves z-eneszámukat is bejátsszák a hallgatóba. Egyre terjedő szokás az interurbán hívás külföldről, de idegenbe is. Külö­nösen áll ez -szilveszter éjszaká­ján, az új évi jókívánságok okán. Felerősödik a rokonok, ismerő­sök képes levelezőlapion való üd­vözlése, minden takarékossági kezdeményezés ellenére. A szilveszteri mulatságok, ha­sonlóan az ötvenes évek elejének szokásához, mintha a „nosztalgiá- hullárnban” — vállaíatpk. üze­mek rendezésében — újraéledné­nek. A szórakozást családi körben kitölti ugyan a televízió és a rádió, de marad idő ólomöntésre, más régi hiedelmek mókás felújításá­ra. A fiatalok és tehetősebbek hobbija a külföldi szilvesztere- zés, mint ahogy sokan érkeznek manapság hozzánk is ilyen cél­ból. A teljesség igénye nélkül, a néprajzosok elemzését elhagyva csupán felvillantani akartam ka­rácsony ünnepköre egykori és ma is megtalálható bácskai szo­kásait. Felvidéki István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents