Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT AZ ISMERETTERJESZTÉS NAGY TUDÓSA, KIVÁLÓ MŰVÉSZE Az író, műfordító, pedagógus: Révay József í „Komoly és kitűnő tudományos müvek, mik anélkül hogy a nép­szerűsítés kedvéért leszállítanák mértéküket, nagy érdeklődést kel­tenek, s akármelyik regénnyel ve­tekedő sikert, sőt népszerűséget 4rnek el — hát vannak ilyenek is. Tegyük hozzá: nálunk ritkán, Szinte csodaszámba menő esetek­ben. (...) Szeretném látni pl. azt a fogékony lelkű embert, ki Ré- yay Petronius-könyvét le tudja fenni, míg végig nem olvasta. Bi­zonyára úgy lesz vele, hogy a se­bes olvasás közben fogadalmat tesz majd lassabban olvassa másod­szor, csak először hadd száguld- jon át rajta, mert nagyon érdek­li *mi következik’. Pedig Révay könyve mintája a rendszeres tu- ckiínányos vizsgálat eredményeit összefoglaló szakmunkának, tár­gyé olyan, hogy talán csak min­den ezredik olvasó tud róla va­lamit, s mégis ebben a feldolgo­zásban ellenállhatatlanul magá­val ragadja azt is, aki egészen távol áll tőle.” Ritkán olvasható ilyen gyönyö­rű ismertetés, mint a kiváló klasz- szika-filológus 1927-ben megje­lent kötetéről a Könyvbarátok Lápja hasábjain. A tudományos módszerességéről, igényességéről nevezetes, a nagy stílus eszmé­nyét hirdető, nagy nemzeti érté­keink megbecsülését szorgalmazó níüvészetfilozófus, az akkoriban Baján dolgozó Fülep Lajos ritkán örvendezhetett ennyire fenntartás nélkül: ' Az 1881. november 22-én Kecs­keméten született Révay József munkásságára már korábban föl­figyelhetett. Kezébe kerülhettek századunk első évtizedében Com- mc.dianusról Temesváron kiadott könyvei, tudhatott Néró fáklyái című regényéről. A századelő ha­ladó tudományos mozgalmaiban szerepet vállaló, a Tanácsköztár­saság időszakában egyetemi ta­nárrá és az írói direktórium tag­jává kinevezett Kossuth-díjas művészettörténész-lelkészt ugyan­úgy meghurcolta az ellenforrada­lom, mint a budapesti egyetem bölcsészkarán 1919 áprilisától ta­nító,'a Közoktatásügyi Népbiztos­ság középiskolai ügyosztályát ve- • zető — és több korszerű refor­mot kezdeményező — Révayt^lgy ennél is tiszteletreméltóbb Fülep hitvallás-érdemű kiállása. A latin—görög szakos tanár mindvégig pedagógus maradt, hiába fosztották meg állásától. Ezrekkel kedveltette meg a klasz- szikus kultúrát, tízezreket tanított a felszabadult, távlatos gondolko­dásra. Világos, olvasmányos, he- Ivenként lebilincselő stílusban to­vábbította a tudományos ismere­teket, gyakorta saját kutatásainak eredményeit. A Raevius ezredes utazása a legkedveltebb magyar ifjúsági regények közé tartozik. A Séták a római Magyarorszá­gon, vagy a Százarcú ókor sokak­ban keltetté föl a görög és a ró­mai világ iránti érdeklődést. Ma is kedves, hasznos időtöltés egy- egy Révay-kötet. A költő és a császár című, Horatius életét tár­gyaló regényéért már 1937-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták. Nincs helyünk valamennyi mű­vének fölsorolására; inkább a könyvtárakat ajánljuk tájékozó­dásul. Sokszínű, sokirányú munkássá­gának talán a műfordítás a leg­fontosabb vonulata. Szophoklész, Arisztophanész, Plautus, Seneca, Apuleius, Boccaccio, Goldoni, Manzoni, Victor Hugo, Thomas Mann egy-több művét tette hoz­záférhetővé páratlan nyelvi lele- inenyességgel honfitársaink szá­mára. A kényes ízlésű Kosztolá­nyi, Babits is nagy tisztelettel hi­vatkozott műfordítói teljesítmé­nyeire. Folyóiratszerkesztőként is ka­matoztatta bámulatos műveltsé­gét, szervezőkészségét, a köz ja­vára hasznosíthatta értékcentri­kus fogékonyságát. 1932-től tíz éven át szerkesztette a Tükör cí­mű — Keszi Imre szerint — „színvonalas irodalmi és művé­szeti havilapot, kétségtelenül a laptulajdonos vállalat üzleti ér­dekeinek a szemmeltartásával, ám ezek a szempontok magukban véve is irodalmi igényűek vol­tak”. Hosszú, tartalmas élete szinte utolsó napjáig dolgozott. Megér­hette 1965-ben ötvenezer .pél­dányban, eléggé drága új köny­vének páratlan sikerét. Az utolsó szálig elkapkodták az Elhagytál Heliost. A sors megengedte neki, hogy szinte teljesen valóra vált­sa ekkor, nyolcadik évtizedének közepén kidolgozott ötéves iro­dalmi tervét. 1970 februárjában hunyt el. Heltai Nándor • vpofí áé'Mé fájl V f Ahol gyermek voltam (Kecskeméti emlék) lrta : Révay József Én, hála istennek, Kecskemé­ten születtem. Boldog vagyok, hogy ott verhe­tett gyökeret zsenge életem, ott sütötte rá az Alföld örökre a ki­törölhetetlen bélyeget. Valóban, csak akkor parázslik fel bennem újra a régi lélek, ha visszamene- küíök néhány napra szülőváro­som ölére, megmelegíteni fáradt és hűlő szívemet. . Most is itt járok a régi kedves utcákon, s a városban, a tanyá­kon és a pusztán egy régi kis­fiú lábnyomát keresem a futóho­mokban. Megvallom: szeretném feltá­masztani azt a gyermeket, akit megölt bennem az idő; szeret­őéin látni, amint ott nyargalász a Szülőház udvarán, s vad vág­táját és indiánüvöltéseit csak pil- lanatokra torpantja meg Poloti- fijf bácsi érces tenorja. Mert Po- lotini bácsi, a háztulajdonos, ros­tásmester és rokon, rettentő te- kifltély; még kedvesanyám is Halkabbra fogja amúgy is Mindig fátyolos hangját, ha Po- lotini bácsi zordon szakálla fel­bukkan az ámbitus olaszos bolt­íve alatt. Szülőházam a Polotini-ház, (az Alföld Áruház helyén, a szerk.) áz akkori I. tized 240. sz. háza, Most is megvan, s éppen olyan, Mint régen. Megvan három mé­ter magas festett deszkakerítése éá‘ kétszárnyú kapuja is; ezek Mögött tombolt a nagy játék, fő­képpen ha Polotini bácsi nem volt otthon, és csak akkor sza­kadt. vége, ha már túlságosan csiklandozta orrunkat a juhhúsos kása, a lebbencsleves, a paprikás krumpli vagy a legendás töltött káposzta illata. Szép fiatal édes­anyám megjelent a konyhaajtó­ban: most is látom kipirult ' és Mégis mindig sápadt arcát, sö­tét haját, égő fekete szemét. Csön­des, ritkán mosolygó, szép ma­gyar asszony volt az édesanyám. Válami mély bánatot hordozott magában, talán a korai halál ár­nyéka ülte meg. fiatal életét. A kisfiú itt találkozott elő­ször a bánattal. . Csodálatos ember volt az apám: szőke körszakállával, kék szemével úgy él az emlékezetem­ben, mint Jókai romantikus Hő­séi, aminthogy volt is benne sok rómantika. Mindig bámultam ügyességét: ő faragta első játé­* (Rövidítve közöljük a Magyar Rá­dióban 1913 tavsuzan elhangzott, a Kecskeméti Lapok 1913. májul 5-1 szá­mában közölt visszaemlékezést.) kaimat, a kis szekeret, a lovacs­kát, a létrát, a gereblyét. Örák hosszat ültünk a földön, s elme­rültünk az alkotó munkában. Kedvesanyámat testvéremnek éreztem, apám felsőbbrendű lény volt a szememben, különösen ha rágyújtott borostyánszopókás, hosszú szárú tajtékcsibukjára és szinte átszellemült gyönyörűség­gel eregette a foszladozó füstkari­kákat. A délutánok és kora esték leg­nagyobb gyönyörűsége mégis a Tomaskó-vendéglő volt. Tomas- kó bácsi is rokon volt, jómódú ember, nagy tekintély a család­ban; kitüntetés volt tehát, hogy a kisfiú fehér asztalkendővel bal karján, kiszolgálhatta a vendége­ket. Most is látom, amint komoly­kodó arccal, fontoskodó mozdula­tokkal jön-megy, sürög-forog, a bácsik nagy mulatságára. A ré­gi Rózsa — (ma Szilády Károly utca, szerk.) utcai Tomaskó-ház ma is megvan. A kisfiú itt találkozott először az élettel. De nemcsak a személyes vonat­kozású épületek maradtak meg mostanáig, hanem a város java­része is. Az öregtemplom, mint fenséges, félelmetes, de egyúttal jóságos óriás tornyosult már ak­kor is a földszintes házak végte­len tengere fölé, amelyből alig magaslott ki néhány emeletes ház: a Beretvás, a kollégium, a piarista gimnázium, a plébánia, a régi városháza. Mélyen belevé­sődött a gyermek leikébe a bará­tok templomának és a református templomnak bazárgyűrűje, a lá­basház boltíves, karcsú oszlopso­ra, és a Gyenés-négyszög, a mai Kossuth-szobor helyén. Ó, ez ne­vezetes házcsoport volt, mert nemcsak a régi Katona-patika volt itt, hanem a messze földön híres Gyenes-bolt is, vas- és fű­szerkereskedés, amely egy-egy krajcárért a cukorkák százféle édes mámorát osztogatta a kis magyaroknak. A mai Széchenyi tér helyét is háznégyszög foglal­ta el akkoriban. A szülői háztól egy ugrásnyira volt mindössze a kis utcáknak ez az útvesztője, s bizony látom a kisfiút, amint nemegyszer megszökik hazulról, krajcárkával kicsi markában, vé­gigsurran az irdatlan öregtemp­lom mellett, s fullasztó nyargalás után kiköt Gyenes bácsi tündé- ri bpltjában. Az öregtemplom roppant tömegé áhitatot és tisz­teletet gerjesztett bennem, de az alacsony házak pajtásaim voltak, a kisutcák bizalmasan rejteget­tek, s még a viharvert városházá­tól sem féltem, hiszen rokonság­ban voltam vele: nagyapám rendőrkapitánya volt a nemes városnak. Már tíz. esztendeje nem élt, mikor én születtem: 44 éves korában vitte el az alföldi tavasz. De a családban máig is él egy- egy harsogó Mulatósának emlé­ke.. De a legnagyobb izgalmak kö­zé tartozott a hetipiac tarka for­gataga, a tanyai szekerek vége­láthatatlan tábora, a gyümölcs rapszódiája, a „szóló szőlő”, mo­solygó alma, csengő barack meg­elevenedett tündérmeséje. Akkori­ban kezdődött a ma már óriási arányú rendszeres és tervszerű gyümölcs- és szőlőgazdálkodás. Sohasem lehet elfelejteni a piac cseresznyekupácait, barackhal­mait, almahegyeit és dinnyepira­misait. A kisfiú itt találkozott először a várossal. Egyszer betoppant hozzánk hu­szár nagybátyám, Imre bácsi, a daliás őrmester. Sarkantyús csiz­mája, piros nadrágja, kék dolmá­nya, panyókára vetett mentéje, forgós csákója, fényes kardja lángra gyújtotta képzeletemet. Ilyenek lehettek Árpád vitézei, ilyenek lehettek a negyvennyolcas honvédek — gondoltam magam­ban. A szabadságharc óta még négy évtized sem múlt el s eleve­nen élt a város levegőjében Kos­suth látogatása, a Ferenc József elfogatására szervezkedő Noszlo- py Gáspár legendája és tragédiá­ja^ mindenki tisztelettel tekin­tett Lestár Péter negyvennyolcas őrnagyra, a város első nagy pol­gármesterére. És jól emlékszik a kisfiú a feketehajtókás Molliná- ry-bakákra. A kisfiú itt találkozott először a történelemmel. De hallott ám egyéb nótákat és verseket is. Petőfit a kecskeméti ember mindig a magáénak is te­kintette és mindig is büszke leg­híresebb kecskeméti versére, amely a „Hírős város” fogalmát országszerte népszerűvé tette. Mióta eszemet tudom, Katona József alakja és emléke elevenen él bennem, bár a Bánk bánt ak­kor még nem ismertem. Ügyszól- ván a szobra tövében nőttem fel s ezerszer hallottam, hogy a ré­gi városháza kapujában halt meg fiatalon, harminckilenc éves ko­rában. A kisfiú itt találkozott először az irodalommal. I...] , Bozsó János kiállítása A kecskeméti öreg házak, hangulatos ut­cák, a régi udvarok, kertek, a gyermekkort idéző roggyant falak és agyonázott tetők is­merője és a kiskunsági, Duna melléki, Tisza- vidéki tájak, a borongós erdők, az agyonta­posott dűlőutak szerelmese: Bozsó János, a „legkecskemétibb” és a „legalföldibb” Bács- Kiskun megyei" festőművész. Népszerűségét aligha lehetne eltúlozni. Aki immár több mint három évtized óta kifogyhatatlan szor­galommal, nem szűnő szeretettel és .példát­lan lelkesedéssel festi szűkebb hazánk gyö­nyörű tájait, s közvetlenebb életterünk meg­hittebb részleteit, azt különösebben nem kell bemutatni a nagyközönségnek. Az érdeklő­désnek a forró légköre veszi őt korül mindig. Ám ezúttal ismételten megpró­báljuk ráirányítani a figyelmet. Tesszük ezt részben azért, mert mos’t — annyi távoli szereplés után — ismételten Kecskeméten lép a közönség'elé, önálló tárlatá­val. A Képcsarnok Vállalat Petőfi utcai boltjában a napokban nyílt meg a kiállítás, mely nagy érdek­lődést váltott ki. Másrészt azért is szólunk ismételten — s éppen most — az alkotóról, mert a tár­latra készült ízléses meghívó szö­vege szerintünk az átlagosnál szebb, tartalmasabb. Manapság, amikor — sajnos — az ilyesfajta kiadványokban hemzsegnek a frázispiufogtatások, a „lilaalko- nyatos”, szirupos, giccses és bom­basztikus mondatok, akkor külö­nösen öröm mértéktartóan elis­merő, értő mondatokat olvasni egy művészről. Rendhagyó mó­don, a meggyőzés szép szándéká­val éppen ezért szó szerint ide­írom a katalógus ajánló sorait: „Bozsó János 1922-ben szüle­tett Kecskeméten. Életformáját, művészi szemléletét az Alföld Ha­tározza meg. Mint autodidakta, nem haladhatott kitaposott ös­vényeken. Küzdelemmel kellett elsajátítania a festészet mester­fogásait, s a legfontosabbat; hogy összetéveszthetetlen, önálló egyé­niséggé vált. • Fák. • Tanya. Tudatos világnézeti elkötele­zettséggel vállalja, az alföldi fes­tészet hagyományait. Ám realiz­musa gondolkodásmód,, ''művészi, hitvallás. A természeti jelenségek, feszültsége, az intenzív érzelmek g lepdüfl€,tßs,' .ejcpresszív megjeleni— Jrieg a fesfp^Jp^; Nem tudja, és nem is akarja el­palástolni szeretetét a hazai táj iránt, amely változásának közvet­len szemtanúj á. Számára a leg- adottabb kifejezési forma a táj­kép. Alkotásaiban a rögtönzés és a szakmai felkészültség ötvöző­dik. Az első pillanatra hétközna­pi témákat az eredeti élmény, a megszenvedett tapasztalatok hi­telesítik, s emelik szenvedélyes vallomássá. Sájátos hangulatú, önálló kolo- ritot alakított ki, a feltündöklő fények mesteri megörökítője. A képzőművészetet szerető nagykö­zönséghez közérthető nyelven szól. Alkotásait köz- és magángyűj­temények őrzik.” □ □ □ Így szól hát a vallomás arról, aki tudatos elkötelezettséggel vál­lalja az alföldi festészet hagyo­mányait. Tegyük hozzá: jó, hogy vállal­ja. V. M. 9 Alföldi táj. GOÓR IMRE ANYÁMRÓL, APÁMRÓL Hazai föld Mert anyát szopott, s anya szülte e világra, dunnáját, párnahaját, lepedőbe fogott batyuját mentve idegen Katonák elől menekül szöges drótokon, kimeredt vizeken, csupasz erdőn. Fut sorsa elől. Golyódarazsak körülié {»égik, döfödik karját, feje gyümölcsét. S e világ lészen visszhangos barlang: lerogy de ismét serken; menekül Senki Fiának földje felé, istentelen ember földje felé végső kitagadásra. Lelke kiszáll, pöndölye betakarja. Lészen önnön dunnahajába varrva. Lészen minden határon túl, minden határon innen, hazai földdel betakarva. Kertedben Kertedben illatos almák, « azőlővirágok, dárdahegyek. Kertedben nyomorult hegyek. Kertedben Isonzó követ, srapnelit, bronzlepedéket tört koponyát, csontot terem. Kertedben nincsenek hősök de az írás domborművel ebben a kertben megférnek bennem. Pozitív-negatív rajzukat újra meg újra értelmezem: ezek közt jár-kel a Gazda felemás talajon, termékeny éjjeleken. Csohány Kálmán grafikája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents