Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

1981. november 11. • PETŐFI NEPE • 5 SZÁZKILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF * 11 x/i«-mmWmm.ililiill;II-n\ ikpkímIíngp @pp| ,. m/; A Bánk bán a rádióban, filmen és a tévében A .család Seres Pál nevű barátjától kői. csönzött pénzen eltemetett drámaíró úgy halt meg, hogy nem láthatta színpadon legfonto­sabbnak vélt művét. Harminchárom hónap múltán tapsolhatott először a közönség gyö­nyörű nemzeti tragédiánknak. Hosszú idő telt el, amíg a kassai bemutató után szülővárosá­ban is színészek élesztették föl Tiborc, Petur, Melinda, Bánk és a többiek könyvbe hóit sza­vait. A modern kultúra-továbbító eszközök elter­jedésekor már mint a legnagyobb magyar drá­ma élt a köztudatban Katona József 1819-ben befejezett Bánk bán-ja. Érthető-a filmesek, a rádiósok, a tévések hamar módot kerestek a nemzeti »szomorújáték újabb földolgozására. A rendkívül művelt, sokoldalú, a magyar színműirodalmat tudatosan ápoló Janovics Jenő kolozsvári színigazgató 1914-ben alapí­tott műtermében elsőként a kecskeméti drá­maszerző művét, filmesítette meg. (Talán azt is' akarta jelezni, hogy az erdélyi drámapá­lyázatra beküldött és talán ott elsikkadt Bánk bánt ott is a klasszikus alkotásnak kijáró megbecsüléssel tisztelik századunkban.) A rendező maga írta a forgatókönyvet, nagy­szerű művészeket szerződtetett a főbb sze­repekre. Jászai Mari játszotta Gertrudist. Mindvégig az ügynek kijáró buzgalommal, de nemi balszerencsével. A Bánkot alakító ha­talmas termetű Bakó László olyan erővel szo­rította meg a híres tragika kezét.- hogy egyik megroppant ujja sohasem lett egészen tökéle­tes. Ottó Várkonyi Mihály volt, míg a kalan­dosok vezetője Szakács Andor. Biztosan szép film lehetett, mert Janovics művészi külde­tésnek tekintette munkáját és nem pénzkere­sésnek. Igényes forgatókönyvekkel, gondos aprólékossággal dolgozott. A kritikák is elis­merően számoltak be a közvetlenül az első vi­lágháború kitörése előtt befejezett filmről. Sajnos, egyetlen kópia sem maradt meg. Tudtommal a Bánk bán volt az első, a ma­gyar rádióban teljes egészében közvetített színmű. 1929. augusztusában sugározták. Bánkot a rendező Ódry Árpád játszotta. Petur Somlay Artur, Tiborc Hegedűs Gyula, Melinda Tasnády Ilona volt. Gertrudis szere­pét Márkus Emília kapta, míg Biberachként Kiss Ferencet hallhatta a rádiótulajdonosok több ezres, talán több tízezres tábora, többször műsorra tűzte különböző feldol­gozásokban a Bródy Sándor utcai intézmény. Legtöbbször egy-egy színházi előadást rögzí­tettek, de olykor saját rádióváltozatot mu­lattak be. Legutóbb 1969 októberében. Orosz László szerint alapjában véve Barlay Gusz­táv rendező jól oldotta meg „a rádiósítás” nem könnyű feladatát, az akciók és a dik- ciók egységes érzékeltetését. Kiemelte néhány színész — különösen Sinkovits Imre — gyö­nyörű szövegmondását. Így vélekedett: a köz­vetítés során „nem igen gondoltunk a kény­szerű hiányokra”. Közbevetőleg említem: más Katona József- színdarabok is elhangzottak a rádióban. A „Rózsát” például Pataky József dolgozta át az új közeg kívánalmainak megfelelően. 1935 októberében volt műsoron a fordulatos víg­játék. Csanády György rádiójátékot írt a szerzőről, amit 1941. november 11-én közvetí­tettek. Lapunkban F. Tóth Pál írt ismertetést a televízió Bánk bán-vállalkozásáról. Szinetár Miklós, 1968 augusztusában sugárzott rende­zése — az említett rádióbemutatóval ellentét­ben — nagy jelentőséget tulajdonított a ha­talmi viszonyok ábrázolásának. Latinovits Zoltán Bánk-alakítására máig emlékszünk. Ezen az esten feltehetően többen látták az újabban ismét a szakmai figyelem központ­jába került drámát, mint 1833-as bemutatása óta összesen. Szívesen megnéznénk újból az 1791. no­vember 11-én született Katona József Bánk bán című drámájának tévéváltozatát. Heltai Nándor A valóság katlanában F. M. Dosztojevszkij emlékezete Fjodor Mihajlovics Dosztojevsz­kij százhatvan esztendeje, 1821- ben született Moszkvában, jómódú nemesi családból, de tizenhat­éves korában édesanyja meghalt, a züllésnek indult apát pedig nem sokkal ezután parasztjai agyon­verték. Pétervárra került, s a had­mérnöki akadémián folytatta ta­nulmányait. Ám hamarosan ki­tűnt, hogy nem neki való ez a pá­lya, a sokat olvasó növendéket .„Fo.tyij atyának” csúfolták társai- Az 1840-es évek vége váratlan for- dulátőtTftő’zött életében. Egy értei-1 miségi kör többi tagjával együtt 1849. áprilisában őt is letartóztat­ták- A vád szerint magas állású személyeket bírált, liberális esz­méket terjesztett,*s ezért halálra ítélték. Néhány perccel a bünte­tés végrehajtása előtt — A félke­gyelmű tudósít majd róla megdöb­bentő élességgel — az ítéletet szi­bériai száműzetésre enyhítették. Irodalmi pályafutását az 1840-es évek elején kezdte. Eleinte novel­lákat, kisregényeket írt, melyek nem túl bonyolult cselekményében annál bonyolultabb jellemeket si­került emlékezetesre formálnia. Első, igazán nagy sikert hozó regényében, a Bűn és bűnhődésben (1867) bonyolult típusait már szö­vevényes cselekménybe helyezte. A történet középpontjában Rasz- kolnyikovnak, egy Pétervárra ke­rült fiatalembernek a jelleme áll, aki hosszas fontolgatás után úgy dönt, hogy megöl egy uzsorásasz- szonyt- Raszkolnyikov nem pén­zért öl, noha tettének elkövetésé­ben réísze van nyomorúságos' kö­rülményeinek is. Szellemi fen- sőbbsége tudatában azt akarja ki­próbálni, vajon áthághatja-e a törvényt a kiválasztott ember? Van-e joga másoktól függetlení­teni, a többiek fölé helyezni ma­gát, hogy saját cselekedeteinek törvényét elismertesse? Raszkolnyikov lázad, de nem egy társadalom, egy kiváltságos osztály, hanem az egész emberi lé­tezés ellen. Lázadása azonban a szeretetnek aprócska megnyilvá­nulásain megtörik- Váratlan sze­rencse hozza elébe édesanyját és testvérhúgát, különösen pedig Szo- nyát, egy zilált életű család pros­tituált lányát, akinek önzetlen részvéte gőgjéből lassan-lassan ki­mozdítja. A bűn és a megváltás, kérdése foglalkoztatta további mű­veiben is Dosztojevszkijt, A fél­kegyelműben (1868), A kamaszban (1875) és az Ördögökben (í'871). Megváltást kereső (Raszkolnyi­kov) és megváltozott (Miskin her­ceg) alakjai azért hitelesek, mert jól ismerte a kiúttalan embersor­sokat is. Már a Bűn és bűnhődés Szvidrigajlovjában megmutatta, hogy az élet végletekig vitt élve­zete hogyan csúszik át gonoszság­ba, előbb a lelkiismeretet, aztán magát az életet semmisítve meg. Az Ördögök anarchista lázadóiban ugyanazt a nihilizmust látjuk vi­szont. A lelkiismerettől elszakadt emberi cselekedetek itt a hatalom kísértésében vergődnek, és gyil­kosságokban, öngyilkosságokban emésztődnek fel. • Dosztojevszkij portréja Utolsó nagy regényében, A Ka­ramazov testvérekben (1880) két, világosan körvonalazott magatar­tást szembesít Az egyik úton Iván Karamazov jár, az apagyilkosság voltaképpeni kitervelője és végre­hajtója. Raszkolnyikovhoz hason­lóan, ő sem ezért, vagy azért az élettényért háborog, lázadásával a teremtés egészét veszi célba- A Bűn és bűnhődés főhősétől elté­rően viszont nem szolgáltatja ki magát lelkiismerete figyelmezteté­sének, minthogy bűne és lelkiis­merete között előzőleg már egyen­lőségjelet tett. E magatartás ellenpontját Aljo- sa, a legfiatalabb testvér viselke­dése képezi, ö éppen arra törek­szik, hogy önigazolásaitól mindin­kább megszabaduljon, s a hamis szabadság, az önzés szabadsága he­lyett a szeretet életrendjében erő­södjön meg. A regénynek látszat­ra cseilekvőbb alakjaihoz képest Aljosa a szolgák névtelen szere­pét vállalja. Dosztojevszkij művé­szetének egyik méltatója szerint úgy húzódik meg az egyre viharo­sabbá váló események mögött, mint szoba mélyébe függesztett ikon- Puszta létével minősíti a tör­ténteket. Van ebben a regényben egy na­gyon megragadó példázat. Élt egy­szer — hangzik a mese — egy igen-igen gonosz asszony. Mind­össze egyetlen jótett maradt utá­na, az, hogy egyszer veteményes­kertjéből egy szál hagymát adott egy kéregető koldusasszonynak. Ez a parányi jótett is elegendő lett volna azonban, hogy a pokol tüzes tavából kiemelje- Lenyújtották ne­ki a hagymaszárat, és segítségével már csaknem ki is kapaszkodott. Ekkor a kárhozottak közül töb­ben utána kaptak, hogy vele együtt megmenekülhessenek. Az asszony azonban rugdosni kezdte őket, mondván, „Engem húznak, nem titeket, enyém a hagyma, nem a tietek-” Mihelyt ezeket a szavakat kiejtette, elszakadt a hagymaszár­Dosztojevszkij regényeinek vég­ső morális tanulsága az, hogy nincs olyan élethelyzet, melyből — mint gyönge hagymaszár az öreg­asszonyt — az embert ki ne segít­hetné az akarat. A szabadulás út­ja azonban föltétien szeretetet igé­nyel. Enélkül minden erőfeszítés kudarcra van ítélve. Balázs Katalin Értefmiségszociológiai írások Magyarországon 1900—1945 Az embert értelmiségivé az al­kotás vállalása teszi — olvastam valahol. Úgy érzem, hogy ebben a nézetben az értelmiségi szerep már nem azonosul gépiesen vala­mely társadalmi réteg érdekeinek kiszolgálásával; az értelmiségi lét sem az iskolázottság puszta kö­vetelménye. Magatartásról — és nem utolsósorban etikáról — van szó. Huszár Tibor munkái ebben a tekintetben is döntőek. Megjelent tanulmányai közül csak néhányat sorolok fel: Erkölcs és társadalom — több .mint 15 éve került a nyilvánosság elé; a Cse­lekvő ember, a Történelem és szociológia címűek a hetvenes években; a „Nem középiskolás fokon” pedig ebben az évben, ö szerkesztette az Értelmiségiek — diplomások — szellemi munkások címmel megjelent kötetet is. Most látott napvilágot az Értel­miségszociológiai írások Magyar- országon 1900—1945 című könyv Huszár Tibor válogatásában és bevezető tanulmányával a Kos­suth Könyvkiadónál. Eddigi munkái jelzik annak a sajátos értelmiségi elkötelezettségnek a típusát, amelyre érvényes a fent említett és a korszerű marxista gondolkodókéval összecsengő ta­láló megfogalmazás. A tanszékvezető egyetemi ta­nár érezhetően nemi pusztán „hi­vatalból” foglalkozik az értelmi­ségkutatással, hanem izgatja én­nek a számában egyre gyarapodó mind jelentősebb társadalmi ré­tegnek jelene, jövője. Bevezető tanulmánya — Az értelmiség szo­ciológia és — szociográfia hazai történetéhez — azt bizonyítja, hogy a magyar társadalom és benne az értelmiség viszonyai, problémái és feszültségei nem érthetőek történelmiség nélkül. A hazai társadalmi viszonyok tanulmányozása nem e századi találmány. Huszár Tibor is em­líti, többek között Kölcsey Fe­renc „jelentését” „A szatmári adózó nép állapotáról”. A Magyar Társadalomtudományi Társaság megalapítása, a század első évei­ben egyrei gyarapodó publikációk azt jelzik, hogy igazán a XX. században gyökerezett meg a szo­ciológia a magyar szellemi élet­ben. A szociológia — és a rokona a szociográfia — szellemi termék, így történetük nem választható el az előállítók — az értelmiség — históriájátóL Huszár Tibor ta­nulmányában képet rajzol a ma­gyar értelmiség kialakulásáról. Ír azokról a tulajdonságokról, ame­lyek általában mindenütt jellem­zőek; tárgyalja Kélet-Közép- Európában e réteg történelmének fontos sajátosságait, és hazai jel­legzetességeit. Megállapítja, több más között azt, hogy a század­előn a „menekülő modernségtől, az érzelmi-morális lázadástól” a társadalmi. forradalomhoz vezető utat Ady Endre járta végig a legkövetkezetesebben. Ezért nem véletlen az, hogy a szellemi csatá­rozások középpontjában olyan gyakran állt jeles költőnk mun­kássága, műveinek értelmezése, magatartásának értékelése. Huszár Tibor fölényes bizton- igazodik el • a tárgyalt negyvenöt év szellemi áramlatai­nak sokféleségében. Nem célom felsorolni valamennyit, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy ez a tanulmány az általános történel­mi ismeretünk- bővítésének újabb adaléka is. A szerző cáfolja aZt a gyakran felvetődő hiedelmet, hogy a tár­sadalomrajz csak a népi írók mozgalmának szellemi gyerme­ke. Ugyanakkor társadalomtörté­neti tényekkel bizonyítja, hogy miért fordult a falu felé az ér- jpimiség. egy jelepfőp, .része, és miért’ vált politikai tényezővé a szociográfia, a falukutató moz­galom. Szól azokról a hagyomá­nyokról, amelyeket a két világ­háború közötti szociográfia ho­zott létre, és amelyekre a mai szociográfia is épít; ezeknek egy része a szociológiában is érző­dik. Ha átfutjuk a válogatásban sze­replő írások szerzőinek névsorát, látjuk ideológiai, politikai hova­tartozását, már akkor is feltűnik a sokszínűség. Buday Dezső a Ta­nácsköztársaság mártírja lett. Kornis Gyula a Horthy-rendszer kulturális politikájának egyik meghatározó egyénisége volt. Varga Jenő a -Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának tagja­ként is dolgozott, Laky Dezső a Teleki- és Bárdossy-kormány- ban tárca nélküli közellátási mi­niszter volt. Erdei Ferenc, Németh László, Boldizsár Iván neve közismert az ifjabb nemzedék előtt is, míg Szekfű Gyula és Szabó Zoltán neve többnyire csak az idősebbek fülében cseng ismerősen. Hogy mivel foglalkoznak ezek az írások? Néhány jellemző cím: A magyar ügyvédség válsága (megjelent 1912-ben). A középis­kolai tanárság helyzete (1917), Munkásság és parasztság kulturá­lis helyzete Magyarországon (1941). 'De olvashatunk tanul­mányt a budapesti magántisztvi­selők szociális és gazdasági hely­zetéről Hoffman (Zentay) Dezső tollából, Erdei Ferenctől, a ma­gyar faluról, a vidéki értelmi­ségről pedig Szabó Zoltántól. Az írások stílusa is változatos. Jó olvasni Németh László nemes veretű mondatait, könnyű meg­érteni Erdei Ferenc logikus ok­fejtését. Ám időben eltávolodott már a Buday Dezső-féle mondat- fűzés, és nehezebben birkózik az olvasó Földes Ferenc tanulmá­nyával. Olvasható a kötetben po­litikai célzatú szociográfiai pub­licisztika, tudományos szociográ­fia éppen úgy, mint szociológiai tanulmány. Érdemes kézbe venni, forgat­ni és ismerkedni ezzel a könyv­vel, hiszen — mint mondani szokták —, önmagáért is beszél. A bevezető tanulmány egyúttal ereknek az írásoknak és szerzőik­nek marxista értékelését is adja, segít a tájékozódásban. A váloga­tás nehéz munkáját elismerve, esetleg felvetődhet a kérdés: miért csak tizenhét szerzőtől vá­logatott Huszár Tibor? A legjob­bal» ból válogatott — fogalmazó­dik meg rögtön. Biztos lesz foly­tatása is, s így eltűnik a hiány­érzet. Komáromi Attila NYELVŐR Vándorszavaink Pohár szavunk eredetét kutat­va nagyon messzire kell vissza­mennünk, hogy megtaláljuk a szó kiindulását. A nyelvészek a gö­rög ’agyagedény, boroskorsó’ je­lentésű bikosz szóból eredeztetik. Ez a szó került át a latinba az ivóedény jelentést felvett bica- rium alakjában. Az ölasz nyelvi bicchiere (pohár) az úgynevezett vulgáris latinból került át az olaszba a latin nyelv további fej­lődésével. A német nyelv Becher (serleg) szava olasz jövevényszó. A szláv nyelvnek pehár, pohár szava pedig a Becher átvétele. Az átvett szláv szónak a külön­böző szláv nyélvekben pohár, serleg, kehely,' sőt némelyikben kupa jelentése is van. A magyar pohár szó közvetlen átadója az óhorvát vagy esetleg az óbajor lehetett. A görög bikosz tehát a latin, az olasz, a német és valamelyik szláv nyelven keresztül jutott el nyelvünkbe. A bikosz és a pohár szót összevetve nem lehetne meg­állapítani az azonosságot, de a közbeeső alakváltozatok kétség­telenül bizonyítják a két szó kap­csolatát. A pohár szó nem az egyetlen messziről jött szó. Európa leg­több nyelvében vannak ilyen szavak, amelyeknek az átadóját sokszor nem könnyű vagy éppen lehetetlen megállapítani. A nyu­gati művelődési körbe való szoro­sabb kapcsolódással megszapo­rodtak nyelvünkben az ilyen nemzetközi szavak. Ezeknek a ré­gebbi rétegébe tartozókat, ame­lyek kb. a 18. század • közepéig kerültek nyelvünkbe, vándor­szavaknak nevezzük. Ezek közé az ókori, középkori vagy az új­kor eleji kultúra anyagi és szel­lemi termékeinek a megnevezé­sei tartoznak. Terjesztőjük a ke­reskedelem volt, de elterjeszté­sükben szerepe volt a hadvise­lésnek, az egyháznak is. A ván­dorszavak nagy részét alkotják a ruházatra vonatkozó elnevezé­sek, a különböző kézi eszközök, pénzek nevei, az ételkészítés szó­kincsébe tartozó szavak, fegy­vernevek, foglalkozásnevek, a nem a latin nyelv terjesztette egyházi műszavak. Az ilyen szavak terjesztésében nekünk is jelentős szerepünk volt, pl. a sáfrány, paripa, ta­risznya, fátyol, dárda, darabont, mester, köntös, pallos, szablya szavaknak a környező nyelvekbe való továbbításában. De a be­tyár, csárda, csikós szavakat a nyelvünkben kialakult < jelentés­ben mi adtuk át a környezd és távolabbi európai nyelveknek. Kocsi Szavunk pl a spanyol és az angol nyelv közvetítésével minden világrészen ismeretes lett. ’Ez a világon a legelterjed­tebb magyar szó. Jómagam öröm­mel és nemzeti büszkeséggel ol­vastam pár éve a spanyol háló­kocsikon és étkezőkocsikon a magyar eredetű coche cama és coche comedor feliratot (a coche kiejtése kócse, a magyar kocsi szó spanyol alakja). Nyelvünk vándorszavai na­gyon sokrétűek. Aszerint cso­portosíthatjuk őket, hogy milyen kultúrkörből, milyen. földrajzi irányból, mely nyelvekből kiin­dulva és milyen nyelvek közvetí­tésével jutottak el hozzánk. Vándorszavaink nagy és érde­kes csoportjába tartoznak azok, amelyek Délnyugat-Ázsia és Ke- let-Európa felől kínai, óind, mon­gol, sumér-akkad, sémi nyelvek­ből a perzsa és arab, a középkori latin, az oszmán-török és a bal­káni szláv nyelvek közvetítésé­vel kerültek hozzánk. Kínai ere­detű pl. a gyöngy és a selyem szó. A gyöngyöt a törők nyelvek közvetítették nyelvünkbe, a se­lyem pedig nagyop régi szavunk, talán a honfoglalás előtt vettük át valamelyik kelet-európai nyelvből, ugyanúgy, mint az- óind eredetű sör szót. Feltehe­tően mongol eredetű a szablya, amelyet a török és a szerb-hor- vát nyelvek közvetítettek hoz­zánk. Kanna szavunk eredete a nád jelentésű sumér-akkad gin szó, amely a babilóniai-asszír, a gö­rög és a latin nyelv közvetítésé­vel került a germán nyelvbe már nádszál, cső jelentésben, onnan pedig a különböző germán nyel­vekben már íolyadéktartó edény jelentésben folytatódott. Mi több­szörös átvétellel a német nyelv­ből vettük át. Végső soron sémi eredetű a kömény szó, amely arab, görög, latin közvetítéssel ke­rült nyelvünkbe a német vagy valamelyik szláv nyelvből. Per­zsa eredetű az egy selyemfajta jelentésű tafota, majom és hom­bár szavunk, arab nyelvi erede­tű pedig a suba és a sáfrány. A pallos a hadi élet fontos sza­va volt. Végső forrása ismeret­len. A török nyelvből terjedt el Európában, de terjesztésében nyelvünknek is nagy szerepe volt. A köntös szó eredete is bizony­talan. A* görög Xenophón sze­rint abból az óiráni eredetű méd nyelvből származott, amely ma már szinte teljesen ismeretlen. Külön csoportba soroljuk la­tin és görög nyelvi kiindulású vándorszavainkat. Középkori latin eredetű nyel­vünkben a fátyol, skatulya és kaszárnya. A fátyol szó átadóját nem ismerjük, de terjesztésében nekünk is jelentős szerepünk volt. A skatulya szót az olasz nyelv terjesztette a kereskedel­mi nyelv szavaként. Átadója is az olasz vagy a hazai latin nyelv volt. A kaszárnya szó a középko­ri francia nyelvből ered őrszoba jelentésseL Az olasz, a német vagy a helybeli latin nyelv adta át.- A paripa, tarisznya és eret­nek bizánci görög eredetű. Nyugat felől az újlatin nyel­vek terjesztettek vándorszavakat. A karabély, mester, dárda és mustár szavak ófrancia erede­tűek. A karabély és a mester át­adó nyelve is a francia, a dár­dáé az olasz, a mustár szó át­adója pedig az ófrancia, az olasz vagy a középfelnémet nyelv le­het. Germán eredetű az alabárd, * a bárd és a darabont. Ezek is olasz, francia vagy német közve­títéssel kerülhettek nyelvünkbe. Hogy a spanyol nyelv se marad­jon ki, az közvetítette Európába az amerikai aztékok nyelvéből a kakaó szót. Mi a német nyelvből vettük át. Kiss István ÓLOMKRISTÁLY AJKÁRÓL |jjj ( • Az Ajkai üveggyár modern manufaktúrában készít ólomkristályból keiyheket, poharakat, ivókészleteket. A nagyrészt egyedi megmunká­lással előállított termékeket Venezuelától Japánig, Ausztráliától Ka­nadáig huszonöt országba exportálják. Az ajkai üvegek elsősorban minőségükkel, tetszetős kivitelükkel vívták ki a világhírnevet. (Mil­iő tó: — Vlda András felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents