Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

1981. november 15. • PETŐFI NÉPE • í A fogyasztási szövetkezetek hozzájárultak a lakosság életszínvonalának növeléséhez (Folytatás az 1. oldalról.) év alatt 21 ezer lakást építettek és további 6600 kivitelezéséhez lát­tak hozzá. Érdekeltségük mind­inkább vidékre is kiterjed; már minden negyedik építőszövetke­zeti lakást községben építenek. A szövetkezeteknek viszont sok gondot okoz, hogy a lakások üze­meltetése során még mindig gyakran merülnek fel szavatos­sági problémák, s ezek megoldá­sa a legtöbbször túlságosan elhú­zódik. A. takarékszövetkezetek kezelik a betétben elhelyezett lakossági pénzmegtakarításoknak mintegy 13 százalékát, egyes megyékben több mint 20 százlékát. Egyre sok­rétűbb pénzügyi szolgáltatásaik révén a falu közkedvelt pénzinté­zeteivé válnak. A SZÖVOSZ elnöke kifejtette: az áfészek fontos programjuknak tekintik a sokrétű kapcsolati rendszer továbbfejlesztését a kis-. termelőkkel. Az általuk felvásá­rolt áruk értéke tavaly már meghaladta a 11 milliárd forin­tot, ez az összeg öt év alatt 80 százalékkal nőtt. A felvásárlás a kisgazdaságok árutermelésének kereken felét adja. Erősödtek a kistermelőkkel a szerződéses kap­csolatok, ezekre alapozzák az áfészek összes felvásárlásának már mintegy 90 százalékát. Éven­te 700—750 ezer kistermelővel vannak kapcsolatban;- ez az együttműködés nemcsak a felvá­sárlásra, hanem a termelés szer­vezésére, az információ- és a ga­ranciaadásra is kiterjed. Foglalkozott az elnök a zöld­ség- és gyümölcsellátás gondjai­val. Megállapította: jelentős anya­gi veszteségek származnak abból, hogy a termelők és a felhaszná­lók igényei több terméknél nem voltak és ma isem mindig vannak összhangban. Továbbá gondot okoz egyes árufélék gyenge minő. sége és alacsony feldolgozottsági foka is. Még mindig indokolatla­nul hosszú az áru útja, és nem ritkán tapasztalható, hogy az át­vevők nem érvényesítik követke­zetesen a szabványok előírásait. Feszültségeket okoz, hogy a ter­melők az árut közvetlen értékesí­tésre még csak kis arányban ké­szítik elő. nfidéqoujid vgort ; ss m*-Ißfliol tliiwi it's....,o'ß űh A fogyasztási szövetkezetek ipari tevékenységét elemezve a beszámoló kiemelte; ezek az üze­mek mindinkább megfelelnek rendeltetésüknek; ésszerűen fog­lalkoztatják a munkaerőt és jól hasznosítják a l helyi nyersanya­gokat. "iMindez uj árualapokat te­remt a lakosság ellátásához és az exporthoz. Évenként átlagosan 8,5 százalékkal növekszik terme­lésük, amely 1980-ban 9 milliárd forint volt. A szövetkezeti ipar hozzálátott az ésszerűbb termelé­si szerkezet kilakításához, ez a fo­lyamat azonban meglehetősen, lassú, mert korszerűtlenek a gépek és az újabb típusok gyakran hiá­nyoznak a kereskedelem kínála­tából. Ezzel is • magyarázható, hogy csak részben sikerült min­den piacon jövedelmezően érté­kesíthető áru gyártására átállí­tani a korábban más cikkeket veszteségesen termelő műhelye­ket, üzemeket. A külkereskedelmi munkából is nagyobb részt vállaltak a szö­vetkezeti vállalatok, szervek. Ha­gyományos exportcikkeik mellett — például a friss és tartósított zöldség, gyümölcs, a libamáj, a galamb — újabban kis gyártási- eszköz-igényű, de jól eladható termékeket gyártanak külföldi ér. tékesítésre; bőrdíszművet, étel­ízesítőket, lakberendezési dísz­tárgyakat, fatömegcikkeket stb. A szövetkezeti árucsere szintén fejlődött; a nemzetközi árucsere, valamint a kishatármenti forga­lom keretében mintegy 7 milliárd forint értékű árut hoztak be, illet­ve cseréltek a szövetkezetek szo­cialista országokból. A szövetkezetek gazdasági te­vékenységének tapasztalatait ősz. szegezve felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a továbbiakban a piaci igényeknek még erőteljesebben kell vezérelniök a termelők szán­dékait. . Még nagyobb befolyással kell lenni az áru „szülőhelyére”, az ipari és mezőgazdasági üze­mek munkahelyeire, törekedve a termelési és az értékesítési lánc együttes hatékonyságának javí­tására és a kölcsönös érdekelt­ség elmélyítésére. Éppen emiatt a mainál lényegesen magasabb szintre kell emelni a piacfeltáró munkát és . gyorsabban kell to­vábbítani a piaci információkat a termelőkhöz.' Lázár György felszólalása Oroszlánok a vadaskertben Nagy Lajos ötletét kölcsönözve a mai napig elmondhattam volna: annyira ritkán fordul elő oroszlán Kecskeméten, hogy egyáltalán nincs is. Egészen pontosan 1981. november 14-én, 10 óra 32 percig volt érvényben ez a meg­állapítás, mert ekkor érkezett Pécsről az állatok királya nem­zetségéből 3 ifjú pél­dány a városba. Az ottani állatkert könyv j óváírással adományozta a tíz- esztendős vadas- parknak a szállítást jól viselő sárgabundásokat. Honosításukkal nincs gond, mert már hazánkban látták meg a napvilágot. Mi tagadás kicsit csalódottan néztek körül a Vadaskertben: ke­resték azt a pompás ketrecet, amit a Magyar—Szovjet Barátság me­zőgazdasági termelőszövetkezet . lakatosai készítenek részükre. Az­zal biztatták őket, hogy kényel­mesebb hely várja őket, mint a Mecsekben. Gyorsan megnyugod­tak, amikor Dobosi József, az in­tézmény vezetője személyesen kö­A vitában felszólalt Lázár György, aki tolmácsolta a Köz­ponti Bizottság és a kormány üd­vözletét, majd arról szólt, hogy a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusa az egész magyar.szö­vetkezeti mozgalom fontos esemé­nye- A fogyasztási' szövetkezetek alapvető szerepet töltenek be a la­kosság áruellátásában, a szolgál­tatási igények kielégítésében, a háztáji termelés szervezésében és támogatásában, a mezőgazdasági termékfelvásárlás és -értékesítés lebonyolításában, az új otthonok megteremtésében és az export, árualapok előállításában. Fontos szerepet töltenek be a település­fejlesztésben, a szemlélet és az életmód formálásában és a köz- művelődés terén is. Lázár György rámutatott: bel­ső politikai viszonyaink továbbra is kedvező feltételeket nyújtanak a szocialista építőmunkához. A tapasztalatok szerint határozot- tabbá vált a törekvés a hatékony gazdálkodásra, és további ered­ményeket mutathatunk fel a nép­gazdaság egyensúlyának javításá­ban: a nehéz külpiaci viszonyok ellenére sikerült növelni az ex­portot. Vannak azonban olyan té­nyezők. amelyek nehezítik az elő- . rehaladást. megmutatkoznak a feszült nemzetközi helyzet hátrá­nyos következményéi, a többi kö­zött ßz. hogy a tőkés piacokon nett a protekcionizmus. Ehhez já­rult még, hogy a tőkés gazdaság paneá'a miatt rosszabbodtak a piaci feltételek, ami több hazai iparágban kedvezőtlenül érezteti hatását. A Minisztertanács elnöke ez­után azokat a gondokat elemezte, amelvek saját munkánk gyenge­ségeiből fakadnak. Megemlítette: a szükségesnél még mindig las­sabban javul a gazdaság alkal­mazkodóképessége. elégtelen munkánk szervezettségének foka és még távolról sem használunk ki minden lehetőséget az ener­giával és az anyaggal való taka­rékosságra. Részletesen szólt a termelés korszerűsítésével, az exportké­pesség javításávál, a nemzetközi munkamegosztásban való aktí­vabb részvételünkkel összefüggő ^feladatokról. ’Kifért árra. hogy p folytatni kell a közgázdasági esz­közrendszer. az ár- é« pénzügyi, valamint az érdekeltségi viszo­nyok hozzáigazítását a1 változó feltételekhez. Megjegyezte: gyak­ran fölvetődik, hogy jó lenne, ha ritkábban kerülne sor a szabá­lyozók változtatására. A kormány dolga is könnyebb lenne, ha akár csak két-három évre is stabilizálhatnánk a sza­bályozókat. Ezt azonban nem te­hetjük meg, mert a gazdálkodás feltételei, a külső tényezők gyor­san változnak, a közgazdasági szabályozók pedig nem szakad­hatnak el a valóságtól. A tényle­ges gond nem is az, hogy a sza­bályozókat túlságosan gyakran módosítják, hanem az, hogy azok még mindig csak követik, nem pedig megelőzik a valóság, a vi­lág változásait. A kormány elnöke szólt arról is, hogy fontos teendő a szerve­zeti rendszer korszerűsítése: — A tennivalók első csoport­jába a központi irányítás szerve­zetének módosítását soroltuk. En­nek keretében megszüntettünk egy sor kormánybizottságot, meg­szerveztük az egységes Ipari Mi­1 nisztériumot, átalakítottuk a műn* kaügyi irányítást, létrehoztuk a piacfelügyeletet, megerősítettük a Kereskedelmi Kamarát, egy sor más intézkedést is tettünk, és még továbbiakat tervezünk. Mindenekelőtt a minisztériumi háttér-intézmények munkájának ésszerűsítését folytatjuk. A cél az, hogy egyszerűsítsük és gyor­sítsuk a döntési folyamatot, nö­veljük a vállalati önállóságot, csökkentsük az irányítás rezsiter- heit — mondotta. . — A második csoportba a vál­lalati szervezeti rendszer korsze­rűsítése tartozik. A cél itt a ru­galmasság, az érdekeltség javí­tása. A megoldásra nincs sablon; egyaránt sor kerülhet olyan ösz- szevonásokra, amelyek egybekap. csolják a kutatás-fejlesztés, ter­melés, értékesítés összefüggő láncolatát, de sor kerülhet szét­bontásokra is, más szóval: de­centralizációra. A munka ezen a területen is folytatódik a követ­kező időszakban, de nagy gondot kívánunk fordítani arra, hogy elősegítsük annak a folyamatnak a meggyorsítását, amelynek ered. ményeként növekszik a trösztö­kön, nagyvállalatokon belül is az az egységes érdekeltség a jobb, jövedelmezőbb munkában. — A szervezeti tennivalók har­madik csoportjába az új vállal­kozási formák létrehozását sorol­hatjuk. Ez alapjában pozitív fo­gadtatásra talált, de tapasztalha­tók a megítélésben szélsőségek is. — Az új vállalkozási formák nagy többsége egyébként nem magánvállalkozás, hanem a szo­cialista vállalkozásnak egy új, igaz, nálunk eddig szokatlan for­máját valósítja meg. Reális az aggály, hogy lesznek, akik meg­próbálnak visszaélni az e formák nyújtotta lehetőségekkel, de ez nem lehet ok arra, hogy elmarad­janak az egyébként ésszerű és szükséges lépésék. A kormányzati ’ szervek arra törekedtek és törek­szenek, hogy olyan jogi és köz- gazdasági szabályokat alakítsa­nak ki, amelyek a visszaélés le­hetőségét minimálisra szorítják. Lázár György hangoztatta: mindazokat az ajánlásokat és ja­vaslatokat, amelyek a kongresz- szuson is elhangzottak, a kor­mányzati szervek gondosan mér­legelik majd és azon lesznek, hogy a reális lehetőségek keretei között megvalósítsák azokat. A kongresszus ma folytatja munkáját. (MTI) • A megérkezés zölte velük: hamarosan átköltöz­hetnek új lakosztályukba, az Uni- ver vágóhídjáról származó kosztot azonban egyenesen fölségesnek találták, ami előkelőségüket te­kintve nem akármilyen elismerés. Tiszteletükre a Vadaskért to­vábbra is nyitva .tart, naponta 10 órától 16 óráig, amíg érdeklődés mutatkozik. Ezúton is kérik lá­togatóikat az előírt óvórendsza­bályok' betartására. Akármilyen fiatalok, szelídek az új „szerze­mények”, mégiscsak oroszlánok. H. N. Bosszúállók 1 Tessék kiszállni... UH» (Straszer András felvételei) (5.) Ha a tettesek cselekményét eddig a pontig talán elsősorban a harag, a bosszúvágy indulata motiválta, a továbbiakban szigo­rúan tudatos, sőt fondorlatban sem szegény akciót hajtottak végre a holttest eltüntetésével. Amikor ugyanis megállapították, hogy áldozatuk halott, azonnal megbeszélték a további teendő­ket — elsősorban természetesen Miklós és Klári. Judit csupán gé­pies és gondolat nélküli végre­hajtója volt az utasításoknak. Az idő sürgetett. Közeledett a műn- kaidő vége, amikör a felnőttek ;— a ház gazdája és felesége (ez utób­bi Miklós és Klára nővére) — hazajönnek a munkából. Az kétségtelen, hogy a holttest eltüntetésének módját Kolompár Miklós a gyilkosság utáni pilla­natban gondolta ki és adta elő. Ennek megfelelően lapátot és vödröt vettek magukhoz, az ud­var végén két-három lécet ki­ütöttek a kerítésből, és az úgyne­vezett homokbányához- mentek. ■ Kukorica között kellett haladni­uk. A vödörre azért volt szüksé­gük — ez az előrelátás a rutinos bűnözőnek is „dicséretére” válna —, hogy ha valakivel esetleg ta­lálkoznak útközben s az megkér­dezi, hová mennek, azt válaszol­ják: virágföldért. Természetesen nem virágföldért mentek, hanem előre megásták a kislány sírját, a gödröt pedig nádtörmelékkel letakarták. A la­pátot otthagyták, hiszen arra a temetésnél szükség lesz. Visszafe­lé haladva a vödörben valóban vittek egy kevés földet — ugyan­csak a látszat kedvéért. Alig értek haza a homokbányá­ból, megjöttek a felnőtték.' Nem sejthették, hogy a fáskamrában a rossz dunnával letakarva holtan fekszik a 11 éves Erzsiké, akit a hamarosan vacsorához ülő három gyerek fojtott meg. Másnap reggel — mint minden nap — a felnőttek -elmentek a munkába. Fél hétre kellett men­niük. A három tettes magára.ma­radt a házban. Fél nyolc körül akcióba léptek, hogy elvigyék a kis halottat a megásott gödörbe: Hárman vitték: a két lány a két kezét fogta, Miklós a lábánál emelte. így haladtak a kukorica között, ahol senkivel sem talál­koztak, mert.ekkor már aligha lehetett volna „virágföldre” hi­vatkozni. Ügy látszik azonban ekkor már nem tudtak óvatosak lenni, csupán egyetlen cél lebe­gett előttük: elásni a halottat. Magukkal vittek egy rossz lepe­dőt, kabátot, azokkal takarták be Kupakot, majd'az elrejtett lapát­tal rádobálták a földet. Nádtör­melékkel takarták le a frissen megbolygatott homokot, azután hazamentek. Űtközben megbe­szélték, pontosabban Kolompár Miklós ráparancsolt a két lány­ra, hogy senkinek ne szóljanak arról, hogy mit csináltak Kolom­pár Erzsikével, Kolompár Klára azonban nem félt annyira Miklóstól, mint Ju­dit. Még aznap — szeptember 2- án — elmesélte Kolompár Júliá­nak, hogy hármasban megölték Kupakot. Megfenyegette viszont, hogy ha erről bárkinek említést tesz, őt is „belekeveri” az ügy­be. ‘Ez a fenyegetés hatásosnak HAZAI TÁJAKON Természetvédelmi területek a Rába mentén Vas megyében a Rába folyó völgyében két hatalmas ar­borétum, valahai kastélykert gazdagítja a vidék értékeit. Ikervár és Zsennye — mindkettő könnyen megközelíthető Szombathely és Sárvár felől egyaránt — természetvédelmi területté nyilvánított parkjai egy-egy történelmi nevezetes­ségű család ugyancsak jelentőségteljes kastélyait ölelik körül. IKERVÁRON a XVIII. század­ban épült szép barokk Batthyány- kastélyt 1847-ben Pollack Mihály és Ybl Miklós romantikus stílus­ban építik át. Itt nevelkedett va­laha gróf Batthyány Lajos, a magyar reformmozgalom Kos­suth vezette szárnyának neves politikusa, az 1848-as első ma­gyar felelős minisztérium minisz. terelnöke. A kastély hatalmas parkjában a legkülönbözőbb bo­tanikai ritkaságokban gyönyör­ködhetünk: a változatos tűleve­lűek mellett szokatlanul sok lom­bos fa és egzotikus cserje válto­gatja egymást. Szinte történelmi emlék a több mint két évszázados császárfa, valamint Kossuth és Batthyány emlékfái. A kastélykert előtt megtekinthetjük Batthyány La­jos emlékművét, s a községben is találtunk értékes és látványos építészeti emléket: egy XIV. szá­zadi gótikus eredetű templomot, melyet 1780 körül alakítottak át az akkor divatos barokk stílus­ban. Gazdag kialakítású csúcsív toronykapuja önmagában is rit­ka látványosság. IKERVÁRAT ELHAGYVA és dél felé a Rába völgyében tovább haladva rövidesen megpillant­hatjuk Zsennyét. Még a múlt században is Bezerédj-birtok volt, hatalmas 14 hektáros park­ját is e család telepítette. Szá­mos feljegyzés, emlékirat tanús­kodik a Bezerédj-család növépy- szeretetéről és kertészkedési szén. vedélyéről. A család egyes tagjai maguk nemesítette példányokkal is büszkélkedhettek, így aztán nem csoda, hogy az anyagilag ak_ kor éppen rendkívül jó helyzet­ben lévő család a hatalmas ki­adásokkal járó arborétumtelepí­tésre is elszánja magát. Parkjuk­ban az európai kontinens szinte minden jellegzetes fáján, cserjé­jén kívül igen sok,- különleges keleti, sőt tengerentúli ritkaság is fokozza a természet csodáinak hatását. A park közvetlen köze­lében — de már az arborétumon kívül — is található botanikai rit­kaság: a 10 métert meghaladó törzskörméretű, ún. ezeréves tölgy, Magyarország legnagyobb tölgyfája. A park jól kiválasztott pont­járól szinte meglepetésszerűen elénk bukkanó kastély feltehető­leg a XV—XVI. században, a kö­zépkori ' templomos lovagok ko­lostorának romjain épült. A XIX. században alakították át roman­tikus stílusban. Tágas, világos, napsütéses termei helyreállítás után ideális otthont adnak a Képzőművészeti Alap alkotómű­vészei számára. A kastély mint művésztelep funkcionál. R. E. • Zsennye, a művésztelep parkja bizonyult, mert Kolompár Júlia a rendőrségi kihallgatáskor, majd a bíróság előtt is tagadott. Csak akkor volt hajlandó elmondani az igazságot, amikor a büntetőtanács elnöke felhívta a figyelmét arra, hogy a hamis tanúzást a törvény szigorúan bünteti. A kislányt keresték a szülei. Bejárták a környéket gyalog, bi­ciklin, lovas kocsin, jelentették az eltűnést a tanácson, a rendőrsé­gen, országos körözést adott ki a rendőrség, bemondta a községi hangosbeszélő stb. De sehol sem­mi. Kolompár Miklós vallomásából:1 — Az Erzsit kereste az apja, meg az anyja is. Kérdezősködtek a rokonainál, tőlem is kérdezték, de azt mondtam, nem láttam a Kupakot. Hallottam arról, hogy a. rendőrök körözik és a cigányok azt beszélték, hogy megölték. Le­tartóztatásunk előtt néhány nap­pal már annak volt híre, hogy mi öltük meg. Az ügyészi kihallga­táskor azért nyilatkoztam olyan nehezen, mert sajnálom azt a lányt. Mindig előttem képzelődik, amikor lefekszem. Az élő alakját képzelem magam elé... • Az ügy apró, de mégsem lé­nyegtelen részleteit már képte­lenség tisztázni. Büntetőjogilag ■— ahogyan a jogászok mondják — irreleváns, hogy a Kolompár Mik­lósban megfogant és hármójuk ál­tal „kivett” bosszú honnan ered, kitől hallotta ezt a szokást. A ta­núként kihallgatott idősebb roko­nok azt állították, semmit nem tudnak erről a szokásról, soha ilyet nem hallottak, nem is mond­tak ilyet senkinek. Az első két vádlott apja min­den nap ittasan jelent meg a tár­gyaláson. Onnan időközönként le­szaladt az utcára inni. A terem­ben elaludt, s csak a bíró figyel­meztetésére hagyta abba a hor­kolást, vagy ha a mellette ülő élettársa oldalba vágta. Kihallga­tása során — tanú volt — minden jót elmondott gyilkos fiáról, ön­magáról, a családról. Fiáról az volt az összegző véleménye, hogy a gyereknek valami betegség van a fejében, „vagy a mejjibe”. Amikor az áldozat apja, Ko­lompár Mihály '(Kopolta) megje­lenik a tárgyalóteremben, a vád­lottak pukkadoznak a visszafoj­tott nevetéstől. A tanács elnöke kénytelen figyelmeztetni őket. Az apa félelemmel s némi megren-» düléssel áll a büntetőtanács előtt. Tanú. Arra nem tud válaszolni, hogy miért nem a Munkásőr utca 28-ban keresték az eltűnt kis­lányt. Azt elmondta ugyan, hogy az eltűnés napjának estéjén még sehol sem keresték. Azt gondol­ták, talán valamelyik rokonnáL alszik. Volt már erre példa. Leg­többször a Munkásőr utca 28. szám alatt, Kolompár Mátyásék- nál aludt. A bírónak arra a kér­désére, hogy miért nem ott ke­resték, illetve, hogy ott miért nem keresték, a következőt válaszolta: — Ott azért nem kerestük, mert nem gondoltuk, hogy ott van! A megölt gyerek anyja látha­tóan 'beteg, erősen megviselt asz- szony. Alig áll a lábán. Széket adnak neki, vizet hoznak, friss le­vegőt engednek a terembe. Vé­gül is összeszedi magát. Újat azonban nem tud mondani. Kéri, hogy kislánya ruháit adja ki ne­ki a bíróság. — Legalább emlíkem lesz rula — mondja és sóhajtozva kimegy a teremből. Kislánya gyilkosaira rá sem néz. G. S. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents