Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1981. november 14. események sorokban BELGRAD Robert Mugabe zimbabwei mi­niszterelnök négynapos jugoszlá­viai hivatalos, baráti látogatásá­nak befejeztével pénteken dél­előtt elutazott Belgrádból. Ro­bert Mugabe a két ország együtt­működésének fejlesztéséről és időszerű nemzetközi — főként af­rikai — kérdésekről, valamint az el nem kötelezett mozgalom hely­zetéről, feladatairól tárgyalt Belgrádban. _______________ A DD1SZ ABEBA________• A szuverén afrikai államok függetlenségét fenyegető akció­nak nevezte, és elítélte csütörtöki nyilatkozatában Feleke Gedle Giorgisz etiópiai külügyminiszter •a ma kezdődő „Bright Star” ne­vű amerikai hadgyakorlatokat. Rámutatott: az amerikai fegyver­szállítások a provokatív hadgya­korlatokkal együtt az imperializ­mus globális stratégiájának szer­ves részei képezik. E stratégia az amerikai diktátumot elutasító né­pek és felszabadító mozgalmak ellen irányul. ______________ H OUSTON_________________ E gy fedélzeti áramfejlesztő meghibásodása miatt előrelátha­tólag felére rövidül a Columbia űi repülőgép második útja — kö­zölték csütörtökön a houstoni föl­di irányítóközpohtban. A gene­rátor közvetlenül az űrkomp fel­bocsátása után felmondta a szol­gálatot, s a repülés „szabályai” értelmében a három hasonló ké­szülék egyikének meghibásodása esetén .az utazást minimális idő­re: 54 órára kell korlátozni. Ez annyit jelent, hogy a Columbiának a tervezett keddi érkezés helyett már ma délután le kellene száll­nia a kaliforniai Edwards-légi- támaszponton. (MTI) LONDON ____________________ A z Egyesült-Államok egyre ke­ményebb fellépése Nyugat-Euró- pával szemben, válsággal fenye­get, és ennek London közvetíté­sével kellene elejét venni — je­lentette ki csütörtökön Gaston Thorn, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke egy londo­ni vitaesten. A- nézeteltérések részben katonai, részben gazda­sági természetűek — mutatott rá. Az EGK és Washington közötti válság kirobbanásának elkerülé­sére magas szintű, pplitikgi tár­gyalásokat terveznek Brüsszelt ben. (MTI) NEW YORK _________________ Szí vpanaszok gyanújával csü­törtökön kórházba szállították Jeane Kirkpatrickot, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetét. PEKING____________________ A Hongkong és Kína közötti csempészkereskedelem elleni küz­delemben a kínai vámosok 800 hajót .tartóztattak fel tavasz óta — jelenti az Űj Kína hírügynök­ség. 150 személyt — közöttük 20 hongkongit — helyeztek vád alá, és közel 50 millió dollár értékű árut foglaltak le. Az üzleteket' többnyire a kínai partoknál, a tengeren bonyolították le. Arany- és ezüsttárgyak, régiségek és kí­nai gyógyszerek cseréltek gazdát rádiók, és kazettás magnetofonok ellenében. Willy Brandt elutazott Budapestről Pénteken elutazott Budapestről Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt és a Szocialista In­ter náción álé elnöke, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására tett látogatást Magyarországon. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára széles körű véleménycserét foly­tatott Willy Brandttal. A nyugatnémet politikus találkozott Aczél Györggyel, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Minisztertanács elnök- helyettesével. Kerekasztal-beszélgetést folytatott nemzetközi kérdésekkel foglalkozó párt-, állami és tudományos intézetek vezető munkatársaival. Részt vett és felszólalt a Fejlesztési Intézetek Európai Társaságának Budapestre összehívott tudo­mányos konferenciáján. • Willy Brandtot a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Bognálr Jó­zsef akadémikus, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója búcsúztatta Jelen volt Norman Dencker, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Dr. Faluvégi Lajos Berlinben tárgyal • Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke (jobbról) Berlin­ben megbeszélést folytat dr. Faluvégi Lajossal, a Minisztertanács el­nökhelyettesével, az Országos Tervhivatal elnökével. A sztrájkok akadályozzák a nemzeti egységfront létrehozását Két héttel a szejm sztrájkelle­nes felhívása után Lengyelor­szág számos körzetében tovább tartanak a helyi „Szolidaritás”- szervezetek által a legkülönfé­lébb címszavak alatt meghirde­tett sztrájkok, „tiltakozó” akciók. A Szolidaritás országos bizottsá­gának elnöke Lech Walesa ma­ga mondta el csütörtökön Wroc- lawban, hogy pillanatnyilag az országos bizottsága is a sztrájkok sebb-nagyobb helyi konfliktusok. Mint emlékezetes, a Szolidaritás országos bizottsága is a sztrájkok beszüntetésére szólította fel két héttel ezelőtt a regionális és üze­mi szervezeteket, ezek azonban a jelek szerint most már senkire sem hallgatnak. Mint Varsóban rámutatnak, ezt annál is inkább tehetik, mivel a Szolidaritás or­szágos vezetőségén belül is szép számmal vannak olyanok, akik néni i értettek,. és nem értenek Az egyiptomi katonai ügyész­ség halálbüntetést kért arra a hu­szonnégy személyre, akit a Szá­dat elnök elleni merénylet ügyé­ben perbe fogtak. A vádiratot és a vádlottak nevét csütörtökön hoz­ták nyilvánosságra Kairóban. A korábbi előrejelzésekkel el­lentétben a jövő szombaton kez­dődő bírósági tárgyaláson- a vád­lottak padján ül majd. nem csak a egyet a sztrájkok beszüntetésé­vel. „Kezd kihunyni a remény, amely a múlt héten csillant fel, amikor Wojciech Jaruzelski ta­lálkozott Józef Glemppel és Lech Walesával, és komoly lehetőség­ként felmerült a nemzeti egyetér­tés frontjának létrehozása” — hangsúlyozta a .varsói televízió kommentárja, amelyet pénteken teljes terjedelemben közölt a hadsereg lapja, a Zolnierz Wol- nosci is. A kommentár rámuta­tott, hogy amint egy helyen meg­szűnik a konfliktus, tucatnyi más körzetben újabbak kezdőd­nek, s „oda jutottunk, hogy ma már gyakorlatilag mindenki sa­ját kénye-kedve szerint sztráj­kol, amikor és amiért csak akar”. Az, ami az országban fo­lyik, „már nem a kormány és a Szolidaritás közti vita, hanem v nemzeti tragédia” — hangsúlyoz­ta á1 kommentár. (MTI).' i > i gyilkosságot végrehajtó négytagú kommandó, de a mögöttük álló nagy létszámú mozgalom további húsz tagja is. Az október 6-i el­nökgyilkosság óta a hatóságok 750 személy letartóztatását jelentet­ték be. Valamennyiüket azzal vá­dolják, hogy az „iráni mintájú forradalom importálását” terve­ző mozgalom vezetői, illetve tag­jai. ■ Magyar—nicaraguai tárgyalások A Nicaraguában1 tartózkodó Púja Frigyes magyar külügymi­niszter csütörtökön megkoszorúz­ta Carlos Fonseca Amadórnak, a sandinista népi forradalom' vezé­rének managuai emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Miguel d’Escoto Brockmann nicaraguai külügyminiszter. Ezt követően Púja Frigyes látogatást tett két managuai textilgyárban. A magyar—nicaraguai hivata­los tárgyalások helyi idő szerint csütörtök délben kezdődtek a kor- mánypalotában. Púja Frigyest a nicaraguai kormányzó tanács há­rom tagja, Daniel Ortega, Rafael Cordova Rivas és Sergio Ramirez fogadta. A szívélyes légkörű megbeszé­lésen eszmecserét folytattak a nemzetközi élet Számos fontos kérdéséről, különös, tekintettel a feszült közép-amerikai helyzetre. Púja Frigyes csütörtökön este találkozott a managuai magyar kolónia tagjaival. (MTI) Népi mozgósítás Kubában az USA fenyegetései ellen Kuba egész lakossága erélye­sen juttatja kifejezésre akaratát a nemzeti szuverenitás megvédé­sére. A megmozdulások részvevői elutasítják a Reagan-kormány fenyegetéseit Kuba, Nicaragua és Salvador ellen, helyeslik és tá­mogatásukról biztosítják Fidel Castro elnöknek a CDR, a forra­dalom védelmére alakult bizott­ságok I. kongresszusán mondott beszédét. Megfigyelők felhívják a figyel­met rá: a Kuba-ellenes amerikai tervek között szerepel az az el­gondolás, hogy' a fenyegetés ál­landósulásával zavarják meg az ország mindennapi életét, s von­janak el egyre több embert a termelőmunkától. A kubai veze­tés világosan látja ertnek a ma­nővernek a céljait. A napirenden levő tüntetéseket a munkaidőn kívüli órákban tartják és a kihí­vásokra adott egyik legfontosabb jelszó a következő: „Termelés és védelem”. A kubaiaknak —’ han­goztatták hivatalos havannai kö­rökben — minden eshetőségre fel kell készülniök, hiszen az észak- amerikai fenyegetések az utóbbi napokban szélsőséges formákat öltöttek. Az ügyész halálbüntetést kér a Szadat elleni merénylet elkövetőire Magyar — osztrák kapcsolatok Császár Tibor, az MTI munka­társa írja: Magyarország és Ausztria kap­csolatai az utóbbi évtizedekben egyenletesen, jól fejlődtek, s e kedvező — mindkét nép érdekei­nek megfelelő — folyamat az el­múlt esztendőkben, a feszülteb­bé vált nemzetközi légkör hatá­sára sem torpant meg: államkö­zi kapcsolatainkat, a gazdasági, a kulturális együttműködést egy-' aránt a megalapozottság, az ál­landóság jellemzi. Miként a két ország vezető politikusai több ízben megfogalmazták: államaink viszonya a békés egymás mellett élés jó példája. Ausztria — semlegeáségi poli­tikája alapján — nemzetközi te­vékenysége során arra törekszik, hogy a kelet—nyugati viszony­ban az „összekötő kapocs” sze­repét töltse be. Megmutatkozott ez abban, hogy az osztrák kor­mány a helsinki folyamat egyik aktív támogatója volt, s jelenleg is az eltérő társadalmi rendsze­rű országok közötti párbeszéd fenntartása és elmélyítése mel­lett foglal állást. Nagy figyelem­mel kíséri a bécsi közép-európai fegyverzetcsökkentési tárgyalá­sokat, s aktívan - részt vesz a madridi találkozón, tevékenysé­gével a konferencia eredményes befejezését, megfelelő záródoku­mentum elfogadását szolgálva. Osztrák hivatalos körök egyéb­ként több ízben bírálták a Rea- gan-kormányzat — kontinensünk békéjét is fenyegető — politiká­ját, s Bruno Kreisky szövetségi kancellár éppen a napokban egy megnyilatkozásában utalt a neut­ronbomba gyártására vonatkozó amerikai döntés veszélyére is. A több alapvető nemzetközi kérdésben -hasonló magyar, illet­ve osztrák álláspont kifejezésre jutott a két ország magas szintű vezetőinek megbeszélésein is. Rendszeressé váltak e találkozók, politikai konzultációk: Kádár Já­nos 1976 végén látogatott Auszt­riába, az osztrák államfő egy év­vel később volt hazánk- vendége, s e látogatást Losonczi Pál 1979- beh viszonozta. Jól szolgálják a kapcsolatok továbbfejlesztését az időről időre megismétlődő kormányfői tárgyalások, munka- jellegű találkozók is; Lázár György legutóbb tavaly április­ban járt nem hivatalos látogatá­son a szomszédos országban. Idén a magyar külügyminiszter, továbbá a belügyi, a honvédelmi, az építésügyi és városfejlesztési valamint a művelődési- tárca ve* zetője találkozott osztrák part­nerével. Az államközi kapcsola­tokat számos területen kétoldalú megállapodások szabályozzák, így például az utóbbi években született konzuli, valamint a kul­turális és tudományos együttmű­ködésre, a vízumkényszer meg­szüntetésére vonatkozó egyez­mény és az idegenforgalmi szer­ződés. Magyarország és Ausztria szo­ros és folyamatosan fejlődő gaz­dasági kapcsolatainak alapvető meghatározója a kölcsönös érde­keltség, emellett a földrajzi közel­ség, és az e területen meglévő hagyományok is- kedvező feltéte­leket teremtenek az együttmű­ködéshez. A két Qrszág kereske­delmi forgalma 1976—1980 között csaknem a kétszeresére növeke­dett, s tavaly mintegy 830 millió dollár értékű volt. Az export és az import egyenlege azonban a magyar fél számára kedvezőtle­nül alakult az elmúlt években. Bár az utóbbi két esztendőben a magyar kivitel erőteljes növe­lése javított a passzív külkeres­kedelmi mérlegen, a szállítások értéke továbbra is kiegyensúlyo­zatlan. Exportunk összetétele is korszerűsítésre szorul: az oszt­rák partnerekhez szállított áruk­nak még mindig jelentős része további feldolgozásra kerülő ter­mék. A magyar vállalatokra is sok tennivaló hárul tehát abban, hogy az igényes ausztriai piacon a nagy nemzetközi konkurrencia közepette is helytállni képes cik­kekkel jelenjenek meg, ám az áruforgalom további növelését, szerkezetének megváltoztatását osztrák részről is nehezítik bizo­nyos vámhátrányok, kereskede­lempolitikai megkötések. ’ Több mint száz kooperációs megállapodás van érvényben ma­gyar és osztrák cégek között, fő­ként a gépiparban és a vegyipar­ban alakultak ki a gazdasági kapcsolatok e fejletteb fórmái, s a kedvező tapasztalatok alapján jelenleg is folynak tárgyalások újabb szerződésekről. Lendüle­tet adott e tevékenységnek az idén ősszel Bécsben megrende­zett — a hazai gazdaságról átfogó képet nyújtó — magyar hét is. Két itthoni nagyberuházás — a Kaposvári Húskombinát és a Sza. badegyházi Cukorgyár — meg­valósításában osztrák vállalatok is részt vettek. Az Ausztriától - felvett jelentős idegenforgalmi fejlesztési 1 hitel segítségével ugyancsak a szomszédos ország építői vállaltak feladatot szálloda­hálózatunk korszerűsítésében: a négy új fővárosi létesítmény kö­zül éppen a közeli napokban ad­ják át az elsőt, a Duna-parti Fó­rum Szállodát. A vízumkényszer megszűnése óta egyébként tovább bővült az addig is élénk idegen- forgalom, évente csaknem egy- millióan látogatnak hazánkba, s folyamatosan gyarapszik az Ausztriát fölkereső magyar tu­risták száma is. Sokszínű, kiterjedt kulturális kapcsolatainknak államközi egyezmény, s az ezen alapuló két­éves munkaterv ad megfelelő ke- , retet. A Bécsi Magyar Intézet ; évi 35—40 nagyobb rendezvényen — képzőművészeti kiállításokon, könyvbemutatókon, művészeti előadásokon — igyekszik változa­tos képet nyújtani a magyar kul­túra hagyományairól, s az új szellemi értékekről. Miként mű­vészeti életünk kiemelkedő kép­viselőit jól ismeri az osztrák kö- 1 zönség, úgy az ausztriai előadók is gyakori, szívesen látott vendé­gei a hazai pódiumoknak, hang­versenytermeknek. Idén nyáron például a Győri Balett aratott nagy sikert Ausztriában, s terve­zik a kortárs magyar lírát bemu­tató antológia megjelentetését. (MTI). MADRID_____________________ Á spanyol közvéleményt meg­lepte a kormány csütörtök esti szűkszavú közleménye, amely a leghatározottabban cáfolta a hí­reszteléseket, hogy állítólag puccs készül az országban. A közlemény leszögezte: a legteljesebb rend uralkodik egész Spanyolország­ban. A puccshíresztelések annak nyomán terjedtek el, hogy több napilapban is hirdetmény jelent meg a „csütörtök este tartandó tűzijátékról” és egy ugyanakkor tartandó ■ nagy „madridi összejö­vetelről". Bomlófélben az amerikai kormány? David Stockman, a Reagan-kor­mány költségvetési igazgatója csütörtökön este felindultan kö­zölte a Fehér Házhoz akkreditált tudósítókkal: felajánlotta lemon­dását Reagan elnöknek, aki azon­ban felkérte, hogy maradjon hi­vatalában. Az eset előzménye az, hogy Stockman az Atlantic Mon­thly című folyóirat decemberi számának adott nyilatkozatában tudtul adta: maga sem hisz ’ a Reagan-kormány gazdaságpoliti­kájában. A kormány „csapatmunkájával” mind több baj van, de Reagan gl- nök láthatólag szeretné elkerülni, hogy meginduljon a bomlási fo­lyamat. A „Stockman-ügy” nem az/egyetlen ilyen vitás kérdés. Az új kormányzat első tíz hónapjá­ban még négy további politikus sorsa vált bizonytalanná — kí­vánt lemondani, vagy fölmerült a lehetőség, hogy meneszthetik: Alexander Haig külügyminiszter, Richard Allen nemzetbiztonsági tanácsadó, William Casey, a CIA igazgatója, és James Watt bel­ügyminiszter. Bosszúállók (4.) Kolompár Klára vallomá­sából: — Miután az Erzsi megkapta a kenőcsöt, Miklós megkérdezte tő­le, hogy éhes-e, de Erzsi nem mondott rá semmit. Ekkor én megfogtam az Erzsi kezét, beve­zettem á konyhába. Ott Miklós adott neki egy darab kenyeret, de de nem mondta, hogy miért adja. Elvette a kenyeret, de nem evett belőle, hanem ki akart menni a konyhából, de mi nem engedtük ki. Nekem a Miklós nem beszélt arról, hogy megöljük a lányt, csak két kézzel mutatta, hogy kapjam el az Erzsi torkát. Ekkor arra gondoltam, hogy azért mu­tatja, hogy öljük- meg az Erzsit, mert az ő apja fojtotta meg a mi anyánkat. Ebből a vallomásrészletből vi­lágossá válik, hogy Kolompár .Klára előre tudott Miklós szán­dékáról. Ellenkező esetben ugyan­is miért vezette volna be a kony­hába* miért nem engedték el, amikor az menni akart? Kolom­pár Klára vallomásában ugyanis a bátyja csak ezek után mutatta neki, hogy .kapja el a Kupak tor­kát. Kolompár Miklós vallomásá­ból: — Klári el is kapta a Kupak torkát két kézzel. Szorította és lehúzta a földre, kiabált nekem, hogy menjek segíteni. Miután le­húzta a konyha földjére, ő a ke­zét fogta és én ragadtam meg a torkát. Ekkor az Erzsi a hátán feküdt. Judit még semmit nem csinált, de ott volt ő is a konyhá­ban. Hármójuk közül — mint emlí­tettük — csak Klára nem volt szellemi fogyatékos. O volt tehát egyedül képes arra, hogy átgon­dolja mit fog vallani. Természe­tesen • ez az átgondolás csupán felszínes lehetett, hiszen apró részletekre, szavakra, mozdula­tokra, helyzetekre már nem volt j képes a tényéktől eltérő válaszo­kat adni, összekuszálta a dolgo­kat. A1 rutinos bírót, a tapasztalt ügyészt nem tudta félrevezetni. Annyit tudott, hogy ő 16 éves és nem büntethetik olyan súlyosan, mint a bátyját. Talán attól is tar­tott, hogy Miklóst halálra is ítél­hetik, felakasztják. A maga pri­mitív módján próbálta tehát át­rendezni a dolgokat, magára vál­lalni sok mindent, hogy Miklóst mentse. Ezért mondta azt is, hogy neki Miklós nem mondta, csak mutatta, hogy kapja el a kislány torkát. Bátyjával ellentétben o így vall: — Miután Miklósi mutatta, hogy fogjam meg a Kupak torkát, én meg is fogtam, két kézzel szo­rítottam. Ekkor már kimentünk a konyhából a gangra, Kupakot leültettem egy zsákra, ami félig volt darával, Továbbra is fojto­gattam az Erzsit. Miklós ezalatt állt a gangon és nem csinált sem­mit. Judit is csak állt,' Kolompár Erzsébet közben mondta nekem, i hogy engedjem el. A fojtogatás alatt ugyanis néha levegőhöz ju­tott és ilyenkor mondta, hogy en­gedjem el. Sírt és közben azt kia­bálta, hogy jaj mamám. A zsák­ról lehúztuk a gang betonjára ési hanyatt fektettük. Ekkor is én! fogtam a nyakát és két kézzel szorítottam. Ekkor is sírt. Két kezét Miklós fogta, a két lábát pedig Judit szorította le. Judit­nak én mondtam, hogy fogja meg a lábát, mert rúgkapál. Azt sem mondtam neki, hogy miért bánt­juk. Kolompár Judit vallomásából: — Amikor Klári kezdte fojto­gatni a kislányt, azt mondta ne­kem, megöljük, mert az ő apja öl­te meg az ő anyjukat. Ügyészi kérdésre Kolompár Ju­dit. a következőt válaszolta: —■ Fojtogatás közben én sajnáltam Kolompár Erzsit, sírtam is. Fél­tem Miklóstól és Kláritól, azért nem mertem elmenni arról a helyről. Amikor még a fáskamrá­ban volt a kislány, de még nem halt meg, akkor engem a Miklós pofon ütött, mert azt mondtam, hogy kimondom a többi gyere-. keknek, amit csinálnak. Most is félek Miklóstól... Kolompár Miklós vallomásából: — 'Miközben fojtogattam az Er­zsit, az oldala mellett térdeltem a földön, Klári pedig a fejénél ült és fogta mindkét kezét, hogy ne tudjon .kapálózni... Amikor én fojtogattam az Erzsjit, még ak­kor is kapálózott, rugdalózotft, mert nem fogta senki a lábát. Amikor szorítottam a nyakát, sírt. Fuldokló volt a sírása, de én ez­zel nem 'törődtem, hanem tovább szorítottam a nyakát. Fojtogatás közben néhány percre elenged­tem a torkát, Klári is elengedte a kezét. Közben, a Kupak fel is állt, szabadulni akart tőlünk, azt kiabálta, hogy jaj, mamám. Ak­kor 'én megint elkaptam a torkát, Klári ismét lefogta a kezét, lehúz­tuk a betonra. Klári szólt Judit­nak, hogy fogja meg a lábát. Ju­dit le is szorította a lábál Még kint a gangon és fejkendővel be­kötöttem a Kupak száját, hogy ne kapjon levegőt, de a kendőt letépte, amit azután már nem is kötöttem vissza. Kolompár Klára vallomásából: — A gang betonján csak pár percig feküdt az Erzsi, aztán megfogtuk és bevittük a gangról nyíló szobába, ahol mi szoktunk aludni. Ráfektettük az egyik ágy­ra. Itt Miklós szorította a nyakál ő fojtogatta. Amikor az, ágyon a Miklós fojtogatta, a Kupak elkez­dett hányni. Lehúztuk a földre, ‘hogy ne az ágyra hányjon. A föl­dön én fojtogattam, de még min­dig tudott beszélni. Már nem hányt, de sírt és könyörgött, hogy engedjük el. Ekkor már körülbe­lül öt perce fojtogattuk a szobá­ban. Kolompár Miklós vallomásából: — A szobában a földön jó pár percig fojtogattam az Erzsit. Ez­után már olyan rossz állapotba került, hogy nem bírt felállni. A két lány megfogta és kivitte az udvarra, az ottani W. C.-be akar­• ták beledobni. Ekkor még élt az Erzsi. Sírt akkor is, amikor elen­gedtem a torkát. Kiabált, de már nem emlékszem, hogy mit mon­dott. Ügy rémlik, hogy az anyját kiabálta. Amikor kivitték, nem bírták beledobni az árnyékszék­be. Kiabált nekem a Klári, hogy menjek segíteni. Oda is mentem, de-hárman Sem fürtűk beledobni, mert nem fért bele.' Ekkor már nem tudott magáról. Lélegzett, de nem szólt semmit. Kolompár Klára vallomásából: — Bele akartuk dobni az Er­zsit az árnyékszékibe, de ''néha, tudtuk, mert még kapálózott, sírt és könyörgő hangon mondta, hogy engedjük él. De mi nem en­gedtük el. Azt mondtuk neki, azért nem engedjük el, mert meg akarjuk ölni. A W. C.-ből-hárman bevittük a fáskamrába. Ott rossz ruhák vbltak, amiket már nem használtunk. Erre. fektettük és tovább fojtogattuk. A Miklós két kézzel szorította a torkát, de nem sokáig, mert kiment a fáskamrá­ból. Azt mondta, hányni kell né­ki. Az udvaron hányt is. Azt nem tudom megmondani, hogy mitől kellett neki hányni. Kolompár Miklós: — A fás­kamrából azért kellett kimennem, mert felkavarodott a gyomrom. Kolompár Judit vallomásából: ? — Mikor Miklós kiment az ud­varra, Klári a fáskamrában foj­togatta a kislányt. A kezével azon­ban már nem tudta tovább, mért elfáradt, és akkor egy törött te­tőcserepet vett a kezébe és azt nyomta a kislány torkára. De egyedül nem bírta fogni a csere­pet. En nem akartam odamenni, de Klári azt mondta, hogy gyere ide és segíts te is. Ekkor oda­mentem é? az egyik végét én fog­tam a cserépnek és így nyomtuk élével .lefelé az Erzsi torkának. Nem tudom hány percig nyomtuk a cserepet, de utána meghalt a Kupak. Klári állapította meg, hogy meghalt. Ezután én kimen­tem a kamrából, Klári pedig egy dunnával letakarta a kislányt. Egy rossz dunna volt a kamrá­ban, azzal takarta le. Kolompár Miklós vallomásából: — Pár perc múlva visszamen­teni a" fáskamrába, akkor az Er­zsi már halott volt. A kamrá­ban volt egy használaton kívüli dunna és pokróc. Mondtam a Klárinak és a Juditnak, hogy ta­karják le Erzsit. Le is takarták a dunnával... ' j G. S. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents