Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-12 / 265. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MS2ÍMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évi. 265. szám Árat 1,40 Ft 1981. november 12. csütörtök Budapestre érkezett Willy Brandt A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meg­hívására szerdán Budap'estre ér­kezett Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt és a Szo­cialista Internacionálé elnöke. Látogatása idején részt vesz és felszólal a fejlesztési intézetek európai társasága tudományos konferenciáján, amelynek házi­gazdája a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézete. Willy Brandtot a Ferihegyi re­pülőtéren Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a külügyi osztály vezetője és Bognár József akadémikus, az MTA Világgazdasági Kutató In­tézetének igazgatója fogadta. Je­len volt Norman Dencker, az NSZK budapesti nagykövete. (MTI) Koszorúzási ünnepség Katona József szobránál — ott, ahol a XVIII. század végén „por­ba húzott grádicson” játszadozott a takácsmester fia — emlékez­tek tegnap délben kecskeméti kulturális intézmények arra, hogy 190 esztendeje született névadó­juk. Dr. Kiss Árpád, a Katona József Társaság tudományos al- elnöke azt emelte ki ünnepi be­szédétben, hogy a megszomorodott szívű köztisztviselő, nemzeti drá­mánk tragikus sorsú szerzője, vállalta a Romokkal közösséget vállaló kecskeméti életformát. Nevezetes művét is kis szőlőjé­ben, almafája alatt fejezte be. A szerény külsőségekkel rende­zett megemlékezésen a városi ta­nács, a múzeum, a színház, a könyvtár, a Katona József Gim­názium és egy szocialista brigád koszorúzta meg a Katona József parkban elhelyezett ércszobrot. Az ünnepségen részt vett Komáromi Attila, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese. # Dr. Losoncz Mihályné, dr. Kiss Árpád és Molnár János helyezte el a Katona József Társaság koszorúját. FÉLMILLIÓS ÉPÍTKEZÉS, NEGYEDMILLIÓS TÁRSADALMI MUNKA Parkerdővel gazdagodott Dunavecse A remek kezdeményezésről s a munka eredményérél, az újabb tervekről kérdeztük Sódat Pál erdőmérnököt, a Kiskunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság Du. na-ártéri kirendeltségének veze- ‘ tőjét. — A természetvédelmi, az er­dészeti, a vízügyi szerveknek ré­gi törekvése, hogy a gazdálkodási tevékenység mellett, egyre több erdős területet adjanak át a la­kosság pihenésére, üdülésére. En­nek a szolgálatnak jegyében ren­dezték az ártéri területek keze­lői a solti, a dunaegyházi partsza­kaszt, és jutottak el a dunavecsei parkerdő megnyitásáig. Elhatározásunkat nagyban se­gítette a helyi tanács, a kecske­méti erdőfelügyelőség anyagi, er­kölcsi támogatása, a nagyközség társadalmi szerveinek hathatós hozzájárulása a 15 hektáros park. erdő felszereléséhez. — Milyen munkát végeztek el eddig? — Az erdőfelügyelőség terve alapján, megtisztítottuk és ren­deztük az egész területet. - A fe­ketenyár ligeterdők, bokorfüzes rétek tisztásaira gyermekjáté­kokat, esőbeállót, szalonnasütő hplyet építettünk, és szemétgyűj­tőket állítottunk fel. A csoportos foglalkozások megtartására is alkalmas erdei iskolát úgyszin­tén elrendeztük. — Kik voltak segítségükre az építkezésnél? — Hosszú sora van a segítők­nek, hiszen a félmilliót érő épít­kezésnek a felét társadalmi munkában végezték el az akti­visták. Az utakat, az egészség- ügyi épületeket a nagyközségi ta­nács építőbrigádja hozta rendbe. A bozótirtásban a KISZ-tagok se­gítettek. Az épületek szerkezetét a ' fémipari vállalat szocialista brigádjai készítették el. — A parkerdő megnyitásával itt minden munka befejeződött? — Korántsem. A terv ugyanis több szakaszú építkezést irányoz elő. Jövőre Dunavecse új strand­jának környékét rendezzük, ahol pihenőhelyek, táborozótérség, au­tóparkoló és egészségügyi' léte­sítmények egészítik ki az üdülő­körzetet. Erdei tornatermet is szándékozunk építeni, és tervez­zünk egy kisebb botanikuskertet, ahová a hazánkban honos fafa­jokat, -fájtákat telepítenénk. Jól Szolgálná ez a tanulóifjúság ter- .mészet védelemre nevelését, az iskolai ismeretterjesztést. F. P. J. Dunavecsén az idősebbek máig is sűrűn emlegetik az egykori, hangulatos vízpartot. A főtértől kétszáz méterre, a védgát és a Duna között, folyami kaviccsal szegélyezett sekély partszakasz várta nyáron át a strandolókat. Mólók, csónakházak, vízi jármű­vek sokasága tette változatossá a képet. A néhány esztendeje végzett vízszabályozás azonban átalakí­totta ezt a térséget. A partvédő kőrakások, sarkantyúk módosítót, ták a víz sodrását, elvadult lett ez az ártéri szakasz. Pár hónapja a régi futballpá- lya környékén ismét benépesült az egész térség. Megtisztogatták, járhatóvá tették az egykori sé- tálóutakat, különböző építmé­nyeket helyeztek el az erdők tisz­tásain. Majd névtáblát tettek az ártérre vezető földút mellé, park­erdő felirattal. Környezetismereti óra a szabadban. • A gyermekjátékok a legnépszerűbbek, (Farkas P. József felvételei) Exportnövelés a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál A VI. ötéves tervidőszakban „közelebb” kerülnek a hazai vállalatok a világpiachoz, hogy kapcsolatuk vele közvetlenebb legyen, s ezáltal gyorsan, rugalmasan alkalmazkod­hassanak a változó igényekhez, követelmé­nyekhez. Ezzel a gazdaságpolitikai törekvés­sel függ össze a trösztök megszüntetése. Ja­nuár 1-től többek közt a baromfiipar nagy­üzemei nyerik el a teljes önállóságot ilyen úton. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vál­lalatnál folyik a fölkészülés az új helyzettel járó új feladatokra. • Csirkecsomagolás. (Pásztor Zoltán felvétele) Gulyás Gyu­la, a vállalat főkönyvelője, elmondta, hogy. az irányítás kö­zépszervének megszűnte után a vállalat ma­ga köt majd szerződéseket exportszállí­tásokra a kül­kereskedelmi szervezetek kel. Az országha­táron kívül ér­tékesített áru ára hozzájuk fut be, azzal ők számolnak ,el a Magyar Nem­zeti Banknak. Az állami költ­ségvetés szer­veinek szintén közvetlenül ad­nak számot a nyereségről és az alapok képzéséről. Lényeges változás lesz, hogy a baromfiipari üzemeket 1982-vel átsorolják a me­zőgazdasági szabályozók szerint gazdálkodó vállalatok közé. Jelen­leg úgy látják, hogy ez előnyös lesz számukra. A fejlesztési alap több beruházást tesz majd lehető­vé, s nem lesz olyan kötött a dol­gozóknak juttatott jövedelem ösz- szetétele, mint volt az ipari sza­bályozók szerint. Koordinációra természetesen szükség lesz a tröszt utáni idők­ben is, s már ez év nyarán meg­alakították a tenyésztés, a neve­lés, a feldolgozás és az értékesítés feladatainak összehangolására a baromfitermelők egyesülését. Azonban ez nem felügyeleti szerv, a tagvállalatok vezetőiből alakult igazgatói tanács határozatait hajt­ja végre. A Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat ezenkívül gesz­tori minőségben tagja az életre hívott Dél-Alföldi Baromfiterme­lő, Feldolgozó és Értékesítő Gaz­dasági Társulásnak. A kilenc vál­lalatot tömörítő társulásnak az a rendeltetése, hogy közös érdekelt­ségi alapon integrálja a baromfi- termelést, -feldolgozást és -érté­kesítést. Korábban rajonokra, érdekelt­ségi területekre osztották az or­szágot, s a felvásárlási árak egy­ségesek voltak. Az önállóság el­nyerésével egyidőben megszűn­nek a rajonhatárok, vagyis a me­zőgazdasági keltető- és nevelő­partnereket el lehet veszíteni, il­letve újakkal lelhet kapcsolatot te­remteni. Az egyes vállalatok gaz­dálkodási eredményeik szerint tudnak majd felvásárlási árakat fizetni. A kilenc cég által létre­hozott szabad társulás az integrá­lással kiküszöbölni reméli a kon- kurrenciaharcból a népgazdasági- lag sem üdvös elvtelenséget. Az idei évet előreláthatólag si­keresen fejezi be a kecskeméti vállalat kollektívája — hallottuk a főkönyvelőtől. Az első három- negyedévi felvásárlási előirány­zatot teljesítették, a feldolgozás valaihelyest elmaradt a tervtől. Ebben közrejátszott az idénysze­rűség, az, hogy a termékösszeté­telben egyre nagyobb szerepet ját­szó víziszárnyasok növekvő meny- nyiségben csak a harmadik évne­gyedtől érkeznek be. A vágott- baromfi-termelésnél mutatkozó kis lemaradással szemben a máj­előállítás és a tollfeldolgozás 20— 20 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. Az utóbbi években a vállalat úgy formálja termékkínálatát, hogy abban egyre nagyobb le­gyen a nyugati országokban gaz­daságosan értékesíthető cikkek aránya. Ami a tollfeldolgozást il­leti, ezen a területen nemcsak mennyiségben léptek előre. Meg­változtatták az arányokat a ma­gasabb feldolgozottsági szintű, minőségi áru javára. Ennek kö­szönhető, hogy a tollexport 10 szá­zalékkal több volt szeptember végéig, mint tavaly az adott idő­szakban. Az NSZK-ban, Francia- országban és Svájcban párnákat, hálózsákokat és anorákokat ké­szítenek tollpihe felhasználásával A minőségi áru mennyiségének to­vábbi növelését teszi lehetővé a toliüzem rekonstrukciója, ami az idén kezdődött meg. Nagy jelentősége van a vállalat libamájexportjának, ami főként Franciaországba irányul. 1981-ben befejezték az új májfeldolgozó­üzem kialakítását, s ezzel lehető­vé vált a volumepnövelés, a leg­kényesebb nemzetközi szabvá­nyoknak is megfelelő körülmények közt. Folytatódott ez évben a fo­gyasztókapacitás bővítése, ami a vágottbaromfi-termelés fokozásá­nak föltétele. A Kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalat várhatóan teljesíti év végéig a 2500—2600 vagonos fel- dolgozási tervét. Tavalyi exportja 67 millió dollárt hozott a népgaz­daságnak, az idén többet várnak. Az első kilenc hónapban dolgozói eleget; tettek az exportkötelezett­ségeknek, reklamációmentes mi­nőséggel. A tervezett nyereséget elérték. Az exportáló vállalat számára fontos az itthoni vevők vélemé­nye is, s termékei keresettségére vall, hogy a belföldi értékesítést 15 százalékkal tudta növelni a múlt év azonos időszakához ké­pest. A saját eladási körzetükben 4 százalékkal adtak el több árut, s egyre többet szállítanak a fővá­ros lakosságának ellátására. a. t: s. Könyvek, tanulmányok jelen­nek meg róluk, tudományos és politikai tanácskozások foglal­koznak a helyzetükkel, előadá­sok értékelik a szerepüket. Ér­telmiségiek. Mind gyakrabban tűnnek fel portréik lapunk ha­sábjain is. Egyaránt szó esik róluk a szellemi munka meg­becsülése és az alkotó maga­tartás jegyében. Nemrég a me­gyei pártbizottság testületé fog­lalkozott a Bács-Kiskunban élő értelmiség helyzetével, ji gaz­dasági és művelődési viszonyok alakításában betöltött szerepé­vel. Ezt a fontos kérdést váro­si, járási, községi szinten elem­zik újabban az ügyhöz méltó felelősséggel. A megközelítés alapvető szempontjait a XII. kongresz- szus fogalmazta meg az egész országból szerzett tapasztalatok alapján; „Az értelmiség tevé­keny részese a szocializmus építésének, szorosan kötődik a munkásosztályhoz, a szövetke­zeti parasztsághoz. Pártunk, egész népünk nagyra értékeli az értelmiségiek munkáját. Sze­repük társadalmunk általános fejlődésével, a tudományos­technikai haladással, a kvltúra jelentőségének növekedésével szoros összefüggésben fokozó­dik. Az előttünk álló feladatok megoldása szükségessé teszi, hogy szellemi erőforrásainkat. a szaktudást, a felkészültséget minden területen jobban, gaz­daságosabban és szervezetteb­ben hasznosítsuk, s fokozottan igényeljük és biztosítsuk az ér­telmiség részvételét a szocializ­mus építésében és a közélet* ben”. Most azokban a helységek­ben is külön napirendi pontban vitatják meg párt-végrehajtó-, illetve pártbizottsági fórumok az értelmiség munkáját, ahol erre eddig nem volt példa. Mi, indokolja a figyelmet? Kiskun- majsán például megállapítot­ták, hogy a nagyközségben be­következett gazdasági, társa­dalmi változás a szóban forgó réteg számszerű és minőségi javulását is eredményezte. Leg­több felsőfokú végzettségű szakember az egészségügyi, szó. ciális és kulturális létesítmé­nyekben, valamint a mezőgaz­dasági ágazatban dolgozik. Fontos tehát megvizsgálni, hogy mit tesznek a gazdasági, okta­tási, közművelődési feladatok végrehajtásáért, milyen a párt­szervekkel kialakult viszonyuk, hogyan számíthatnak egymás munkájára. Már önmagában sok min­dent elárul, hogy kedvező az értelmiségi társadalmi megíté­lése. A párt- és társadalmi szervek, a munkahelyek elis­merik, értékelik a magasabb szintű tudást. Nemcsak kiskun- majsai sajátosság az sem, hogy a felsőfokú képzettségűek na­gyobb hányada az ipar és me­zőgazdaság, az oktatási és köz- művelődési intézmények fejlő­désével került a településre. Többségük eleve hosszabb-rö- videbb szakmai gyakorlattal érkezett, s így hamarább ren­deződtek a megfelelő beosztás­sal, jövedelemmel. és lakással kapcsolatos gondjaik is, mint az őket követő társaiké. A kez­dő szakembereknek egyébként körülbelül a fele helybeli vagy a környékből jött munkát vál­lalni. Hogy is lehetne minden esif- ben problémátlan a különböző indíttatású sorsok összefonódá­sa? Hiszen nem elégíthet ki mindenkit a gyáregységekre lebontott térvek végrehajtá­sának szervezése, még akkor sem, ha a szükséges tárgyi és személyi feltételek megterem­tése az önállóság bizonyos fo­kát tételezi föl. Nagyobb kibon­takozási teret kínálnak a me­zőgazdasági nagyüzemek: a párt- és gazdasági vezetők be­vonják a felsőfokú képzettségű szakembereket a tervezésbe, el­lenőrzésbe is. A megbecsültség érzése elválaszthatatlan a kez­deményezések fogadásától: a vállalati-intézményi keretek­nek néhol ugyanúgy rugalma­sabbá, ösztönzőbbé kellene vál­niuk, mint esetenként a veze­tők gondolkodásának. Akár akarják, akár nem — az értelmiségiek mindennapi magatartásukkal munkaköri kötelezettségükön túl is alakít­ják a művelődési viszonyokat. Tudatosan legnagyobb szám- . ban és arányban a pedagógusok veszik ki ebből a részüket, TIT-előadásokat tartanak, szak­köröket, klubokat vezetnek. Mintegy hetven százalékban aktív társadalmi életet élnek. A műszaki és agrárértelmiségi- ek közül minden másodiknak van becsülettel ellátott társa­dalmi megbízatása. Akadnak persze, akik kívül esnek a moz- gósithatóság körén. De kérdés, hogy mindig és mindenütt a sa­ját hibájukból történik-e így? Várhatóan erre is választ ke­resnek majd a pár tszervezetek, amelyeket a megyei pártbizott­ság arra kötelezett, hogy mun­kájukban a határozatoknak megfelelően foglalkozzanak az értelmiséggel. H. F. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents