Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

.1 8 • PETŐFI NÉPE • 1981. november 1. • Üzemanyagtöltés, Alkonyodik. A repülőtér szürke kifutópá­lyáján hosszúra nyúlnak az árnyékok. Minden csendesnek tűnik, a MÍG—21-es el­fogó vadászgépek is pihennek. Mielőtt a nap a horizont mögé bukna, vöröses suga­rai bágyadtan csillannak meg a torony üvegablakain, a gépek alumínium törzsén. Majd violaszínűre változik az ég, lassan lopakodnak a'sötétség árnyai... A toronyban Varsányi Mihály alezredes , kezében a mikrofonnal várakozik, körülöt. te a kezelőpultok legénysége csendben, fe­gyelmezetten végzi munkáját. A hangszó­róban hirtelen felhangzik: — Kilencszázhatvankettes ... S nyomban rá a válasz Varsányi alezre­destől. — Indítson ... Gurul... A felszállást en­gedélyezem ... A MÍG—21-es elfogó vadászt csak sej­teni lehet a kifutópályán, majd a repülő­gép függőleges vezérsíkja alól több méter- • nyi láng vágódik ki, bőg a hajtómű, s az iszonyú tolóerő lendíti előre a hatalmas testet. Kecsesen emelkedik a vadász a ma­gasba ... Várni kéül... A repülésvezető egymás után. indítja a gépeket, amelyek gyakorlásképpen harcfeladatot hajtanak végre... Az alezredes, aki maga is hajózó, 18 éve repül szuperszonikus vadászgépen. Szívesen magyaráz: — Az éjszakai repülés már önmagában is igénybeveszi a pilótát, ugyanis ehhez rend­kívül nagy figyelem, összpontosítás szüksé­ges. A műszerekre) a rádióra van utalva, no meg saját tudására, tapasztalatára. Emel­lett harcfeladata üldözőbe venni, elfogni, megsemmisíteni az ellenséges légicélt. Eb­ben segít a lokátor, a földi irányítás. Az eredrúény — mármint a cél megsemmisí­tése — a fotogéppuska filmjének előhívá­sakor derül ki'.... A repülésvezető? Vala­mennyi gépet én irányítom a felszállástól a földet érésig. Az ember fejében .tartja,, melyik gép hol tartózkodik,’ mit csinál, milyen parancsot kell majd adnia... Nem'könnyű ez, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a gépek jóval túllépik a kétsze­res hangsebességet... Nincs idő további beszélgetni. i ' — .... Kilencszázhatvankettő'... A ma­gasság kétezer méter .t. . ■ — Süllyedjen ... Leszáll! • A gépből csupán egy halvány piros és zöld fénypont látszik, amint közeledik a csillagokkal kivert égbolton. Hirtelen fényszórók szórják fehér fényüket a kifu­tóra, s a 962-es „alig” 300 kilométeres se­• Haltai József százados elégedett a ja­vítás minőségével. b esség gél simán ereszkedik le a betonra, hogy utána eltűnjön a sötétben. Amikor a géphez érkezünk, Tímár Mi­hály százados, aranykoszorús pilóta már a technikusnak számol be tapasztalatairól. Ezután kérdezem: Mióta birtokosa az áranykoszorúnak ? — Nemrégiben kaptam meg ezt a ki-" tüntetést ■— mondja természetes egyszerű­séggel, miközben fél kézzel a magassági ruha kapcsait pattintgatja. — Ehhez az kel­lett, hogy tíz évig első osztályú repülőgép- vezető legyek, s meglegyen az ezerötszáz repült órám... Az MHSZ-nél kezdtem vi­torlázó repülőként, s tizenöt éve repülök vadászgépen. Nem látszik rajta a fáradtság, pedig géppárban, nagy magasságiban, vagy tizen­hatezer méteren, 1600 kilométeres sebes­séggel „elfogást” hajtott végre, s „megsem­misítette” a célt. Tíz év alatt mennyi harc­készültségi szolgálatban, mennyi 'harcfel­adatban, s mennyi éjszakai műszeres re­pülésiben vett részt? Bizonyára nem. kevés fáradság, lemondás, önfegyelem, tanulás, gyakorlás volt szükséges ehhez ... — Ez természetes, a hivatásunkkal jár, csak így tudjuk feladatainkat, az ország légterének védelmét magas színvonalon el­látni... Éjszaka? Jobb repülni, mint nap­pal. Ugye furcsának tűnik, de jobban látni a fénypontokat, mert nappal barnába, vagy zöldbe olvad a táj. Az éjszakai repülés magasabb követelményeket támaszt a ha- józóval szemben, mert csak a műszerekre támaszkodhat. A leszállásnál „kapaszkod­ni” kell. Fentről, ilyen nagy sebességnél a beton gyufaszálnyi vastagságúnak látszik, s pont a közepére kell vezetni a gépet... Nős vagyok, egy tízéves fiam van ... Nem, nem idegeskednek, bíznak bennem ... A repülőgépet ezalatt a fogadózónában Ratiai József százados, technikus vezetésé­vel feltöltötték üzemanyaggal, ellenőrizték a berendezéseket. A gép időnormán beliül készen állt az újabb repülésre. A techni­kusok, mechanikusok gyorsan végeztek, s néhány szabad percet — amíg az újabb vadászgép meg nem érkezik — a melege­dőben töltenek. Az éjszaka hideget is ho­zott. Rattai százados fázósan húzza fel ka­bátja villámzárát. . — Több mint húsz éve ‘foglalkozom re­pülőgépszereléssel, ezen belül is a sárkány és a hajtómű ellenőrzésével, javításával. Mindegy, hogy negyvenfokos . meleg van, vagy húszfokos hideg. A gépeknek egyfor­mán jól kell sszuiperálniok, s ez az előké­szítésen múlik. Minden repülőgép más és más, de a feladat egyforma. Szeretem a hivatásomat, egyben ez a hobbim is. Si­kerélmény? Amikor hibamentesen vége a repülésnek. Akkor dolgoztunk sikeresen ... Éjszaka van. A repülőtér bétonkifutójá­ról hosszú lángcsóvát kibocsátva éppen emelkedik az egyik elfogó vadász. Talán éppen a 962-es. Nem látni, de biztos: a repülésvezető, a technikusok, a többi pi­lóta szemmel nyomon követi a gépet, amíg el nem tűnik a sötét égbolton. Az embe­rek nyugovóra tértek, ám légterünk őrzői, a vadászpilóták róják az égi országutat, óvják, vigyázzák békés álmunkat. Gémes Gábor • A gyakorlatot átlátszó vázlaton rögzítik. • Tímár Mihály aranykoszorús pilóta. | • Varsányi Mihály alezredes, a repülésirányító. • Pihenőben. • Leszállás után körbeveszik a gépet a szerelők. (Tóth Sándor felvételei) Hogy otthonunk legyen a város... Huszonhárom év, Buda­pesten, a Városépítési Tu­dományos • és Tervező Inté­zetben. Ez idő alatt sok kicsi és nagy tervezési feladat. Egyebek között lakótelep ‘Zalaegerszegen, Badacsony és Tihany tájvédelmi kör­zetének rendezési terve, Ka­locsa, Salgótarján általános terve, Szekszárd, Kiskun­félegyháza városközpontja. No és persze Kecskemét, a visszatérő munka. Város­központi és általános terv: 15 évre és nagy távlatra (30 esztendőre) szóló. Korbonits Dezsőné épí­tészmérnök, a VÁTTI osztályvezetője nem panaszkodhat, hogy nincs dolga. Mégis szívesen szakított időt arra hogy hivatásáról, Kecskeméthez'fűződő kapcsolatáról beszélget­hessünk. — Még 1963—64-ben lehetett. A város általános rendezési ter­vét kellett befejeznem. Félbema­radt munka volt. Ekkor jártam először Kecskeméten. — Hogyan tudott' beleérezni egy idegen város hangulatába? — Sokat jártam az utcákat, ta­lálkoztam, beszélgettem az em­berekkel, áttanulmányoztam a megfelelő irodalmat. Nemcsak szakkönyveket, hanem művészeti, történelmi munkákat is. De a legfontosabb, mivel az építész Vi­zuális ember, a látvány. — Lehetett ezt a munkát Pest­ről csinálni? — Lehetett. Az egyik jó adott­sága Kecskemétnek — nemcsak számomra, hanem általában —, hogy a fővárosból jól megköze­líthető. Kis túlzás, de majdnem hamarabb leérek Kecskemétre, mint a lakásomról a munkahe­lyemre. — Mi fogta meg a városban? Valaminek lenni kellett, ha 18 ' éven át, úgymond, megtartotta magának. — A feladatot tőlem elvenni, másnak adni sosem akarták, de az tény, hogy én is ragaszkod­tam hozzá. Budapesti vagyok, s inkább a Dunántúlhoz kötődöhi. * De a találkozás Kecskeméttel újdonságot, élményt jelentett szár momra. Ismertem ugyan Erdei Ferenc írásait, meg a kecskeméti monográfiát, Entz Gézának és Szappanos Jenőnek, a régi fő­mérnöknek könyvét, de járva a v ái őst—úgy éreztem, valami új világot találok. Tömör, földszin­tes világot, amelyben nagyon szép fények, és gyönyörű színek vál­takoznak, s i a város arculata meglepően karakteres. — Mások, ugyancsak szakem­berek, állítják, hogy az alföldi városoknak rosszak a táji, kör­nyezeti, természeti adottságai. — Vitatkozom ezzel a nézettel, mármint hogy nincs semmi jel­legzetes. Könnyű azt fölfedezni, ami azonnal láttatja magát. A szépséget — amely mindenhol megvan — meg kell találni.. A közelmúltban Bugacon be­szélgettem egy 40 év körüli asz- szonnyad, aki egész életében ta­nyán élt, rnost költözött be a fa­luba. Elragadtatással mesélte, hogy életében olyan szép naple­mentét még nem látott, mint Bu­gacon. Megdöbbentett, hogy ez az apró motívum, a már-már absztraktnak is nevezhető szép­ség így megfogja az embereket.' — Hogyan tudott együtt dol­gozni a kecskemétiekkel? — Elsőként a város volt, ami megragadott, másodszor az itt élő emberek. Olvastam, hogy Kecs­kemét hajdan is mindig önálló volt. Az egykori mezőváros nem várt, nem is kapott segítséget másoktól, polgárainak* a saját ere­jükből kellett talpon maradni, sa­ját hibáikból -okulni. Ügy érzem, az összetartás ma is megvan, s az ilyesfajta magatartás imponál nekem. — Az 1967-ben jóváhagyott vá­rosrendezési tervnek mi voll a lényeged A terv programrészét Wossalá György készítette. Már, ebben el­ek'lt, merre halad majd az 5-ös út, s az, hogy csinálni kell egy kiskörutat. Mint látszik, ez a gon­dolat már 1967-ben megfogalma­zódott, s mi harcoltunk azért, hogy a belső gyűrű megvalósul­jon — noha sokan ellenezték, el­sősorban a1 szanálások miatt. De meggyőződésem, ahhoz, hogy a régi városszerkezet a mai életre is alkalmas legyen, meg kellett tennünk ezt a lépést. Vitákat váltott ki a felüljáró elhelyezése is. Akkor az volt a kérdés: a jelenlegi helyén, vagy a régi Szegedi úton épüljön-e fel. < — A kecskemétiek azt is kifo­gásolják, hogy a régi, stílusos há­zakat egyhangú betonkockákkal váltották, vagy váltják föl. Ez szükségszerű, a terv ezt, előírta? — Amikor átvettem a mun­kát, már tény volt: a Batthyány utca és a mai Petőfi Sándor ut­ca közti területet lebontják, át­építik. Peschka Alfréd el is ké­szítette a rendezési tervet, s en­nek alapján felépült a szalagház és a fogazott ház. ö úgy gondol­ta, hogy a magas kereten belül alacsonyabb házak lesznek majd. Aztán, mivel több lakás kellett, középen is tízemeletesek épültek. Sióban talán nekem is szerepem van, hogy ez a fajta mágas be­. építés nem folytatódott tovább. Mindenesetre tanulni kell belőle. — A város hamar kinőtte az első rendezési tervét. Tizenöt esz. tendőre készült, mégis 1975-ben már aktualitását vesztette. — A népesség gyorsabban nö­vekedett, mint ahogy azt felté­telezték. Ennek következménye az volt, hogy szűk lett a hfely. S ki beszélt még 1967-ben a ház­gyárról, amely pedig most dik­tál... Szükségessé vált tehát az általános rendezési terv felülvizs­gálata, a változások átvezetése. — Az új terv ezek szerint nem is teljesen új. Mit vett át a régi­ből? — A közlekedési, hálózat^ szer­kezetét és a házgyár' létéből ere­dő kötelezettséget mindenkép­pen. Lehet, idővel jobb házgyári lakások épülnek majd. Bár az bizjtos, hogy a tíz szint a jövő­ben sem lesz kedvező, mert az emberek nem szeretik. De ezt csak úgy lehetett megtudni, hogy kipróbáltuk. — A mostani városrendezési terv az új elképzeléseknek meg­felelően több önálló részből áll, amelyek együtt alkotnak egysé­ges egészet. — Korábban csak a belterü­lettel foglalkoztunk. Ma a kör­nyező településeket a várossal pgyütt késeijük, mert a felismert törvényszerűséget — a város és a falu együtt él és fejlődik — a rendezési terven is tovább kell vinni.: A városi életforma ma komplexebb igénybe veszi a külterületet is, s így meg kell ol­dani az ott jelentkező problé­mákat, például a közművesítést, s az egyéb ellátást. Megváltoztak a fogalmák is. A településszerkezet most a külön­böző funkciók közti' együttműkö­dést jelenti. A klasszikus város- rendezés a területeket egymástól elszeparálta. Az új gondolat: a funkciókat lehet és kell is ke­verni. Persze ésszerűen. Az intézményközpontokban épülhet lakás, a lakótelepeken pe­dig létesülhet munkahely. A’ ter­vekben látható, hogy a Széche- nyivárosban is kialakítottunk ilyen részeket. Az új lakóterüle­teket az ipartelepekhez közelít­jük, ezzel is kihasználva az épü­lő autópálya közelségét. Nagyon örülök annak is„ hogy nyugodt szívvel mondhatjuk ki: a belvárosban a földszintes há­zak' megmaradhatnak. Ez 1964- ben elképzelhetetlen lett volna. Az élet maga alakította úgy, hogy ma mindenki számára egyértel­mű: az a bizonyos szép kecske­méti földszintes város — VÁROS. És hadd maradjon meg! Ennek azonban feltétele a közművesítés, amelynek megoldásával mintegy- tízezer lakás értéké nőne meg ugrásszerűen. ( — Az ön munkájának megíté­léséhez évek, évtizedek szüksége­sek. Űjabb 15 esztendő múlva szívesen jön majd Kecskemétre? — Egész biztosan, mert szere­tem a várost. De ami fontosabb, remélem, hogy a kecskemétiek is jól érzik majd magukat abban a környezetben, amit ők építet­tek. Én, a magam módján, csak (hozzájárultam ehhez. ♦ Korbonits Dezsőnét á város ér­dekében végzett kiémelkedő munkásságáért Kecskemétért em­lékéremmel tüntették ki. Váczj Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents