Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

1981. november 7. • PETŐFI NÉPE • 5 Vállalják a kockázatot • A gazdaságosabb takarmányozást segíti elő, hogy egy átalakított NDK kombájnnal kukoricacső-zúzaiékot állítanak elő, amelyet fólia alatt tartósítanak. • A cukorrépa betakarítását teljesen gépesítették. A Kalocsai Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettese, dr. András László örömmel újságol­ja: — A végleges eredmény alap­ján most már tudjuk, hogy 100 hektár kukorica-vetésterületen elértük a 10,3 tonna hektáron­kénti átlagtermést. Mi is csatla­koztunk ugyanis a Bajai Kukori­catermesztési Rendszer által kez­deményezett mozgalomhoz. Jövő­re már 220 hektáron termelünk az új technológia szerint. Ugyan­csak növeljük a búza vetésterü. letét csaknem száz hektárral, s az idén először őszi árpát is ve­tettünk 120 hektáron. A gabonatermesztés fejleszté­sére a jövőre életbe lépő ösztönző rendszer is serkent bennünket. Eszerint az. ötödik ötéves terv­időszak alatt termelt gabona tíz százalékkal növelt mennyiségén túl minden száz kilogramm után hatvan forint prémium jár. Elő­zetes számításaink szerint a na­gyobb terület és az átlagtermés emelkedése egymillió 300 ezer fo. rint prémiumhoz juttathat ben­nünket. ' □ □ □ Nagyon meg kellett küzdeni a tíz tonnán felüli termésátlagért. Sok izgalommal járt ez a vállal­kozás minden vezető számára, kü­lönösen a július végi és az au­gusztus elejei aszály miatt. Még­is bejött. Eddig 6,5—7 tonna völt a hektáronkénti rekord kukori­cából. — Az aszály idején több kel­lemetlen éjszakánk volt, tehát most az öröm kétszeres, sőt azt is mondhatom, hogy ha nincs a szárazság, a hektáronkénti 13 ton­nát is elérjük — állítja a terme­lési igazgatóhelyettes. □ 1 □ A gazdaság vezetését a kezde­ményezőkészség, a kockázatvál­lalás jellemzi. Bátran nekiláttak a csemegekukorica nagyüzemi termesztésének, a Kecskeméti Konzervgyárral együttműködve. Az idén 600 hektárról takarítot­ták be, jövőre pedig 800 hektá­ron vetik. Nagy figyelmet kíván ez is. Gondoljunk csak arra, hogy a folyamatos érés és betakarítás érdekében ütemszerűen, szinte percre kiszámítva, 8—10 hektá­ronként kell elvetni. A feldolgo­záshoz is igazodni kell, de meg­éri. Tudniillik a csuhéj és a ku­koricacsutka visszakerül az üzem­be, mint értékes takarmány. — Az idén a betakarítás itt is sok izgalmat okozott. Az egyik amerikai gép motorja elromlott. Törtük a fejünket: mit tegyünk, hiszen szinte minden perc késle­kedés komoly veszteséget okozott volna — emlékezik dr. András László. Itt is segített a leleményesség, András László műhélyvezető — az igazgatóhelyettes névrokona — egy szovjet motort szerelt be az amerikai gépbe. Természetesen némi átalakítással. □ □ □ Az idén hosszú idő után ismét termesztettek cukorrépát. Most takarítják be a termést, ami várhatóan 41—42 tonna lesz hek­táronként. Napraforgómagot is termesztettek ebben az esztendő­ben, iregszemcsei hibrideket. Si­került. Zöldbabból is jó termést értek el. — A termelési szerke­zetváltásra azért volt szükség — mint Wíirtz József igazgató el­mondja —, mert csökkent a fű­szerpaprika-termesztés. ■ Hasznos növényekkel igyekeztünk pótolni a fűszernövény termesztésének mérséklődését. Természetesen el­sősorban a gazdaságosságot tart­juk szem előtt. A fűszerpaprikát egyébként az idén 139 hektáron termesztették, és csak kézi szedésű termést szál­lítottak az iparnak. Saját szárí­tójuk van, tehát félkész terméket adnak át a vállalatnak. Az igazgató: — Ezt az évet az útkeresés jel­lemezte. Ma már elmondhatom, hogy sikereket értünk el a nö­vényváltásban, és a VI. ötéves terv időszakában továbbra is a közgazdasági feltételekhez pró­bálunk igazodni. Örülünk, hogy jövőre már KISZ-táborunk is lesz. Nálunk a fiatalok az öntö­zésben segítenek majd. A cseme­gekukoricát és a zöldségfélék je­lentős részét ugyanis mestersé­gesen látjuk el csapadékkal. Eh­hez kevés a munkaerő, jól jön te­hát a nyári segítség. A kalocsai gazdaság példája bi. zonyítja, hogy ahol az embéri és a technikai feltételek megvannak, ott érdemes kezdeményezni. ’ K. S. Például Horváth István A mikor a kígyók kórusban sziszegnek, az lehet ha- sonlatos ehhez a hangzathoz, amely az üzemrészt betölti. Csiszológépek feje kerekedik egymás mellett, sor­ban. A korongjaik oly sebesen forognak, hogy a szem úgy látja, mintha állnának. Ha a feléjük feszülő munkások kesz­tyűs keze hozzájuk érint egy alumínium munkadarabot, szisszenés és lepergő grafitszínű por figyelmeztet az érzéki csalódásra. ‘ Szürkeség és csillogás együtt jellemzi a műhelyt. A lecsi­szolt fémrészecskék megkapaszkodnak zubbonyon, nadrágon, a bakancs elviszi őket a gépek mellől mindenfelé. Viszont teknő formájú tárolókban itt fénylenek a már galvanizált termékek, a vasúti kocsik belső felszereléséhez szükséges különféle modulok, veretek, profilok. A Kismotor- és Gép-, gyár bajai gyárának felületkezelőjében járunk. , A termelésnek ebben a műveletében a gép és az ember közül az utóbbin múlik több. Erő és ügyesség kell a nyers munkadarabok felületének finomításához. Fiatal, hosszú ha­jú férfi gépénél megállapodva jutok a következtetésre. Huszonöt év a kenyér mellett • — A minőségi prémiumra és az órabérre mindenki érzékenyen figyel — mondta Balezer János. (Méhesi Éva felvétele) 1956. FEBRUAR 10. Balezer. János első munkanapja. Gyerekkorától cukrásznak ké­szült, de — jobb híján — 15 éve­sen péknek tanul a Kalocsai Sü­tőipari Vállalatnál.. Családjában nővére és fivére is ezzel a szak­mával keresi a kenyerét. . Az üzemben együtt dolgoznak. Báty­ja az első brigádvezetője. Fizetése? Ma megmosolyogják érte, amikor hallják: 5.5 ■ fillért kapott egy órára, ipari tanuló ko­rában. Egész hónapban nem jött ki neki több 110 forintnál. 1959-TÖL SZAKMUNKÁS. Megélte azt az időt, amikor még rőzsével élesztették a tüzet, ha­sábfával táplálták, és 8 kemence kiszolgálása jutott két vetőre, két átrakóra és két sütőre. Akármi­lyen szaporán is forgatták a la­pátot: a túlforrósodott kemen­cékben mindig bennégett egy-két kenyér, amelynek a tésztáját — akkoriban — nehezen: kézzel csípték, szakították. MA: hőfokszabályozós kemen­cék, zsákolás helyett liszttartá- lyok és gépek, amelyekre a pék felügyel, kézi helyett gépi (inten­zív) dagasztás, miáltal lazábbá, kemenceéretté lesz á tészta. A tá­gas, tiszta üzemben az itt készü­lő 190-féle finomság — szíveseb­ben írom a rideg hangzású termék helyett — szemre is nagyszerű. Hát még kóstolva! Ami minden­napos, miVel a Kalocsai Sütő- és \ Édesipari Vállalat áruit szinte az egész országban fogyasztják, sőt már külföldön is keresik. 1981. november 1. Egy azok kö­zül a dátumok közül, amelyek a külpiaci kapcsolatteremtésben fontosak. Ettől a naptól szállíta­nak Kalocsáról Bécsbe kukorica- pehellyel dúsított kenyeret, saját szabadalom alapján. Most még csak napi húsz mázsát, aztán ... később lehet, hogy többéi is. ÖTSZÁZMILLIÓ FORINT! Hatalmas pénz. A fejlett megyei vállalat egyéves értékesítésének összege. Mit kap ebből a munkás, Bal­ezer János? Mindenekelőtt megérdemelt fi­zetést. A valamikori 55 fillér óra­bérből mára 20 fillér híján 20 forint lett. A jó munkától függő­vé tett bérezés nálunk olyan, hogy ha Balezer János még rá­tesz néhány lapáttal — ami az ő szakmájában egyáltalán nem lehe­tetten —, akkor havonta hat-hat és fél ezer forintért dolgozik. Mit kap. még? A régivel egy napon sem említ­hető, annál sokkal különb mun­kafeltételeket.1 Ha most, 1981-ben a kemencéhez nyúl, nem kell at­tól tartania, hogy kiesik egy tég- ’ la, leválik a vakolat, Vagy a kemenceajtó a kezében marad. Mire futotta még a félmilliárd- ból? Olyan üzemorvosi rendelőre, amelynek a tisztaságánál, rendjé­nél — szembeötlően magas szín­vonalú belső környezeténél — ta­lán csak. a technikai felszerelése ' a figyelemre méltóbb. A labora­tóriumban mikroszkóp; a rendelő­ben napközben orvos és más egészségügyi dolgozók,, készenlét­ben. Kitűnő üzemorvosi ellátás. Ez sem kevés! A MODERN NAGYVÁLLALAT MUNKÁSA, bár a fejlett techni­kát birtokolja, nem válik, nem is válhat gépiessé. Balezer János is olyan, aki a munkahelyéhez egész személyiségével, alkotó módon kötődik.. Ügy is, mint 25 éve mun­kás, mint kiváló dolgozó, de úgy is, mint pártcsoport-vezető, nem teheti meg, hogy az étet dolgairól véleményt ne mondjon, egy-egy lényeges kérdésben állást ne fog­laljon. , — Szép pénzeket haza tudunk vinni pluszban, ha jól dolgozunk — állítja Balezer János. — Ki- nek-kinek ármunkáját egy zsűri értékeli és pontozza. Kétszáz fo­rinttól ezer forinttal bezárólag ju­talmazza az alapfizetésen felül azokat,, akiknek az átlagosnál jobb kenyér, vagy sütemény ke­rült ki a kezéből az adott hónap­ban. 90—92 pontért 900 forint jár. Amit a legtöbben el tudnak érni: 700—800 forint. — A minőségi prémiumra és az a lap órabérre mindenki érzé­kenyen figyel. Abban, hogy ki kapjon bérfejlesztést, az üzemve­zető és a szakszervezeti bizalmiak mellett szava van a 'pártcsoport­vezetőnek is. Mi, együtt döntöttük el például, hogy Vincze Jóskáik megérdemlik az egyforintos óra­béremelést, mert rájuk bízhatunk minden munkát, elvégzik/ — Nálunk — magyarázza — különben sem lehet észrevétlenül lazsálni. A víz kifolyik a csöve­ken, a dagasztógépekhez, megin­dul a folyamat, és ez ottmarasz­talja az embert, ahová állították. — Kényes kérdés. Ismer-e ilyet? — Nem. Mi megmondjuk egy­másnak azt. is, ami nem tetszik. Az egyik dagasztógépnél egyszer túl sokat támaszkodtak az embe­reim. Szóltam: „Ne * ácsorogjatok annyit, mert 12-én Ikönnyűnek ta­láljátok majd a borítékot.” .NEGYEDSZÁZAD. Felnőtt — megerősödött — a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat. A vállala­téval arányosan fejlődött Balezer János és családja élete is. Nulláról indultak. Előbb . egy . fotel, egy asztal, egy szék és egy franciaágy: ez volt mindenünk a tanácsi bérlakásban, amelyben eleinte éltek. Négy éve most már, hogy az István király utcában, sa­ját otthonában lakik a család. Há­romszázhuszonötezerért vették. Tévé, rádió, centrifuga, hűtő­gép, egy Tnabant és egy telefon — ezekkél együtt teljesebb az 1977-es fészekrakás. . Vagy mégse? ... | — Ma délután szerelik be a hő­tárolós villanykályhákat. Műszak után sietek haza -r- búcsúzik pék ismerősöm. Ez már a legszorosabban vett jelen a kalocsai munkás életében. De vehetjük, .jogosan, sikeres folytatásnak is, a következő 25 esztendőre. Kohl Antal — Nehéz fizikai munkaként tartják számon a miénket — erő­síti meg föltevésemet. — És szili­kózisveszélynek teszi ki magát, aki csinálja. Bár, szerencsére az utóbbi tizenhat-tizenhét év ta­pasztalatai kedvezőek ebben a te­kintetben. A SZOT illetékes osz­tályától nemrégiben kaptunk ér­tesítést róla, hogy az ilyen mun­kahelyeken az eddigi kétévenkén­ti helyett ezután csak minden harmadik évben lesz kötelező a •szűrővizsgálat. Ez jó jel. Horváth Istvánnal hozott össze a sors, aki szakszervezeti főbizal­mi a csiszolóban. Innen a tájéko­zottsága. — Ami a munkájában rossz, arról nem beszélt., De bizonyára van jó oldala is — mondom ne­ki. — Betanított munka, győzni kell erővel, de megfizetik. Én például a szakmám szerint laka­tos vagyok. Karbantartóként dol­goztam az előző munkahelyemen. A nagyabb kereseti lehetőség miatt jöttem ide 1974-ben. Havon­ta megvan a 7400—7500 forintom. Huszonkettő-negyven az órabé­rem jelenleg. Persze, ez csak szá­mított órabér, ugyanis mi teljesít­ménybérben-' dolgozunk. Tudni kell, hogy nem ugrok ki a töb­biek tközül a jövedelmemmel. — Mennyit kell túlórázni ezért a pénzért? ­— Nem túlórázhatunk, az ár­talom miatt. Két év óta, a szák­szervezet állásfoglalása alapján csak a nyolc óra alatt termelt mennyiséget számolja <el á gyár. A gyorsaság és az időkihasználás a jó kereset titka. .Harmincnégy esztendős Horváth István. Nem az Alföld szülötte, Székesfehérvárról származott Ba­jára. A katonaéveit'töltötte a Su-- govica mellett, aztán ittmaradt. Helybeli lányt vett feleségül, de azt állítja, hogy letelepedésében a város vonzereje volt a döntő., Haza is mehetett volna már Fe­hérvárra, mert az első házassága nem sikerült. Közös -megegyezés­sel elváltak. Ilyen az élet, tudo­másul kell venni. Attilát, a — nagyabbik — fiát rendszeresen •látogatja, új otthonába is elviszi néha. Kapcsolata az első nejével olyan, -mint amilyen intelligens emberek közt ilyen esetben lehet­séges. A tartásdíj levonása után hazavihet még négyezernyolc­száz—ötezer forintot. Kell a pénz, hiszen^ neveim kell a másik fiát. Csabát is, és gyűjteni kell a saját otthonra. Második feleségével az anyósáéknál laknak, i — Munkáslakás mellett döntöt­tünk tavaly— meséli. — Először -családi házra gondoltunk, de az­tán fölmértük az erőinket és le­mondtunk róla. Szerencsénk van, mert már az idén, novemberben megkapjuk a 'lakást. A nyolcvan- ezer forintos állami támogatást, a vállalt két gyerek Utáni hat- variézret, az ár húsz százalékáig terjedő kamatmentes gyári köl­csönt beszámítva, körülbelül hu- szonihat-harmincezer forintot kell majd befizetnünk, hogy beköltöz­hessünk. Mellesleg, jegyzi meg Horváth István, hogy az előző ötéves terv­időszakban huszonötén kaptak a gyár segítségével munkáslakást és jelenleg csak két új igénylőről tudnak. Az ő — és szintén itt dol­gozó neje — kérésének elfogadá­sakor soká, nyomott a latban a szorgalma, kétszer tüntették már ki a Kiváló Dolgozó címmel, s többször jutalmazták egyéb mó­don. Figyelembe vettek szociális szempontokat is. És minden bi­zonnyal mérlegelték azt, amit a termelőmunkán kívül tesz a kö­zösségért. , ', — .Hetvenötben választottak meg szakszervezeti bizalminak — számol vissza —. főbizalmi pedig a tavalyi tisztújításk-or lettem. Mindig van mit csinálnom, száz­nál több embert képviselünk a bizalmiakkal. Az idén egyszer tanfolyamon kellett részt vennem Szegeden. Tavaly háromhóriapos mpnkásőr-továbbképzésre hívr tak be Budapestre. — Eddig npm említette még, hogy munkásőr. • — A munkatársaim ajánlására 1976-iban fölvettek a'pártba. Meg­bízatásnak teszek eleget a mun­kásőri szolgálattal. Amivel csalá­di hagyományt folytatok, ugyanis édesanyám otthon alapító tagja volt az ottani -munkásőrségnek. Törzstiszt vagyok a bajai Zalka Máté zászlóaljban. Szóval, ném mindegyik napomról mondhatom el, hogy a műszak végeztével már nincs semmi kötelességem hátra. — Amelyekről elmondhatja ezt, azok a napjai hogyan telnek? — Olyankor hamarabb érek haza, mint a feleségem. Ez azt jelenti, hogy bekapcsolódok a ház körüli teendők végzésébe. Mosta­nában anyósomék házát tataroz- gattam, vagyis az otthonunkat. • Szórakozásra nem sok idő te­lik. Amikor a nagymama vigyáz helyettünk a gyerekre; elmegyünk látogatóba a munkatársakhoz, esetleg moziba. Havonkénti közös szórakozásunk a nejemmel a gyá­ri „öregek’! KlSZ-alapszervezeté- nek á taggyűlése, amit közös va­csorával kötünk össze — öregeket'említ. Maga har­mincnégy éves. tehát szintén „idős” már. A hosszú frizuráját mégis megőrizte. ■ — Vannak dolgok, amik hozzá­tartoznak az emberhez, nem mond le róluk. Én így vagyok többek közt a frizurámmal. — És még mivel? — Lehet, hogy furcsállja, amit mondok: a munkásélettel is. El­határoztam ugyan, hogy' jövőre beiratkozok a gépipari szakközép- iskolába, de nem azért teszem, hogy később levethessem ezt a ruhát. Azért tanulok, hogy töbr bet tudjak, hogy ne rekedjek meg ezen a szinten. A. Tóth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents