Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-04 / 259. szám
1981. november 4. • PETŐFI NÉPE • 5 Népművészet vagy üzlet? Nincs olyan számottevő esemény — filmfesztivál, könyvhét, ifjúsági találkozó —, amelynek „járulékos elemeként" ne szerepelne a népművészeti kirakodó- vásár. Ját tom ban - keltemben látom, hetenként több meghívón olvasom, messzi megyék városainak művelődési intézményei is küldik tájékoztatóikat meg plakátjaikat: náluk ekkor és.ekkor népművészeti kirakodóvásár lesz. • Nem ellenzem a népművészeti vásárokat, bemutatókat, a magyar népi művészet kincseinek ily módon való széles körű bemutatását és terjesztését, de szeretném hangsúlyozni a népművészeti jelzőt. Még akkor is, ha a népművészet és a népi iparművészet mindinkább összemosódik, s ebben a közeledésben mind kisebb teret kap az első fogalom, és mind nagyobbat az ipari jellegű tevékenység. Örömmel látom, hogy egyre jobban érdeklődnek a népművészet iránt, ugyanakkor aggódva figyelem bizonyos vadhajtások növekedését, olykor burjánzását. Már közhellyé silányult a vidéki házak kifosztása, azaz a régi népi kerámiák, használati eszközök felvásárlása és a városi házak velük történő díszítése. Ebben is több a divat, mint a szülői, nagyszülői környezet iránti nosztalgia, és mint az őszinte tisztelet az ősi népi művészet iránt. De hovatovább az eredeti népművészeti remekek eltűnnek. Újraszületésük — nem illik azt írnom: újratermelésük! — szinte teljesen megszűnt, hiszen a parasztember rjnár nem maga készítette fadobozban tartja borotváját, a villanypásztor nem farag botot stb., szükségleti cikkeit nem magának gyártja a nép fia, és vágyait, álmait nem vési-faragja fába-szaruba. Igen kevesen ápolják már a népművészetet, ám annál többen lettek népi iparművészek, azaz a népművészetre épülő tisztes kisipar művelői. Ez a megkülönböztetés nem kíván valamiféle rossz minősítés vagy megszégyenítő hátrább sorolás lenni, pusztán ténymegállapítás. Megbecsülést érdemlő tisztes népi iparművészek mellett ügyeskedők is beállnak a sorba, és a népművészeti kirakodóvásárokon hovatovább nem népművészeti alkotás, hanem inkább népi iparművészeti munka kínálja magát, „ nem ritkán olyan tömeggyártósí ízzel és jelleggel, hogy az effajta vásárokon • járkáló ember el kell gondolkodjék. A népművészethez igen közel álló népi iparművészeti értékek mellett ott vannak a sátrakban a már teljesen iparszerűen termelt tömegcikkek is — például a bőrműveseknél a szíjból font korbács, s feltűnnek olcsó bazáráruk, helyenként giccsek, értéktelenségek is. Vigyázzunk hát! Kár lenne a népművészetből táplálkozó népi iparművészet egyszerű vásári portékává devalválódását, a népművészeti kirakodóvásároknak pusztán kereskedelmi eseménnyé züllését szótlanul néznünk. B. M. KÖRZŐVEL, PONTOZÓVAL, VÉSŐVEL, KALAPÁCCSAL DOLGOZNAK Kőfaragók a Városligetben 9 Bor bis Tibor: Földosztás. • Műtermi csendélet. Behemót mészkőtömböket cipelnek zöld bokrok, ilyenkor már rozsdabarna levelű fák között megbúvó városligeti szecessziós épületbe erős teherautók. Többnyire Süttőn pakolták meg rakodóterüket. Kőfaragók dolgoznak a barátságos park egyik csendes zugában. Az ország minden részébe jutott már a Képző- művészeti Kivitelező Vállalat műhelyében készült szobrokból. A minket kalauzoló főosztályvezető szinte mindenütt ismerősökre találna, ha beutazná hazánkat. Huszonhét éve dolgozik a kőfaragó műhelyben. Mégis naponta megújuló csodálattal ámul, amikor a lelketlen anyagból kibomlik a mű, amikor- végső formát kap egy-egy szobor. Bács-tKiskun viszonylag sűrűn előlfordul a szállítási jegyzékeken. Sok képzőművészeti alkotással gyarapodott a megye az utóbbi negyedszázadban. Kecskemétre csupán 1960-tól 1970-ig tizenöt műalkotást küldtek. Most egy kicsit kevesebb a munkájuk. Egyre több művész faragja ki maga részben vagy egészben a megrendelt munkát. Jut idejük felújításokra, magánrendelések teljesítésére. Már lejárt a munkaidő érkezésünkkor, de szívesen hozzájárultak néhány felvétel elkészítéséhez. Csak a reggeli munkakezdésig maradnak ebben a formában a faragott kövek. Értő, avatott kezek távoli tják el a még fölösleges részeiket: többet mutathat, mondhat a kevesebb. Vésővel,1 kalapáccsal, körzővel, pontozóval küzdenek az anyaggal, mint a régibb századokban. Az omló, porhatag gipszről ők formálnak a romlasztó idővel, reménnyel küzdő szobrokat, emlékjeleket, üzeneteket országszépítő korunkból. H. N. • Szállításra várva. Marton László: Három paraszt (Straszer András felvételei) NYELVŐR Másfél évvel ezelőtt már foglalkoztunk hangutánzó szavainkkal. Ilyen szavak tartoznak közéjük: pattan, zörren, koppon, morog, horkol, csörög, kotyog, cincog, kuncog. Ezekben a szavakban a szó jelentése és hangalakja között, összefüggés van: a hangsor valamilyen hangot utánoz. Ezekkel együtt szokták tárgyalni a régebben hangfestőknek, ma pontosabb meghatározással hangulatfestőknek nevezett szavakat. Ezek ugyanis nem hangokat utánoznak, hanem csak bizonyos mozgások, helyzetek, állapotok hangulatát keltik. Pl. baktat, piszmog, nyüzsög, herdál, fitogtat, kuporodik, nyápic, pinduri. Ha belelapozunk a történetietimológiai szótárba, sok hangutánzó jelzésű szót találunk. A hangfestő szavaknak szinte nagyobbik részét hangutánzó-hangfestő szavakként jelzi. Ez a két szófaj nyilvánvaló kapcsolatára utal. A hangfestő szavak ugyanis nagyon sokszor hangutánzókból lettek, és kapcsolatukat később is megtartották. Még az is feltűnő, hogy a hangfestők jelzése sokszor bizonytalan. A talán, valószínűleg, esetleg szavak jelzik a bizonytalan értékelést. Pl. a lődörög talán hangfestő, a kuncsorog pedig csak valószínűleg az. A hangulatfestő szavak tárgyalását az ősi nyelvből eredő szavakkal kezdjük. A buzog igét ősi finnugor hangutánzó-hangfestő (rövidítve a továbbiakban is: hu-hf.) szónak jelzi a szótár. A buzgó, buzdul, buzdít, igék vagy közvetlenül hangutánzók, illetve hangfestők, vagy már átvitt értelműek. Az ugor kori sürget, türög ugyancsak hu- hf. jellegűek. Eredetileg a gyors forgó mozgást fejezték ki, de a szócsaládhoz tartozó sürgölődik, serkent, sűrű, már hu. jellegűek. A később keletkezettek közül a dáridó eredetileg a ::jíos, nagy zenebonával járó mulatozás hangmegnyilvánulását utánzó szó, de a mulatozás hangulatát is megjeleníti, különösen ha figyelembe vesszük, hogy jelentésének kialakulására a ’zajosan mulat, tivornyáz’ jelentésű tombol, dombéroz is befolyással volt. A motyog hangalakja is az eredetileg lassan mozgó, piszmogó ember tevékenységét, illetőleg a hangmegnyilvánulás halk, összefogó zaját jelenítette meg. A hangfestés síkján a matat igével rokon, amely a kereső-kutató ember mozgásának utánzásával ábrázolja a mozgást. A bugyog, is eredetileg hu. szó volt: a bugyogó régen a forrásban lévő folyadék jelzője volt, de ma már a bugyogó (nadrág), bugyi, bútor, batyu, bagyútól a hangulatfestés síkjára tolódott át. A bamba jelentésű bává hu.- hf. szó volt. Hangalakja eredetileg a szájtátás, csodálkozás hang- és mozgásképzetét érzékeltette. De a rokonságba tartozó bamba, bámul, ámul, álmélko- dik már csak hf. jellegű. A nyüzsög is hu-hf. jellegű volt, hangalakja a hemzsegő, egymáshoz súrlódó emberi vagy állati sokaság mozgását, illetőleg az azt kísérő hangjelenségeket tükrözhette. Később már csak a bizonyos mozgást kifejező hf. szavak sorába csúszott át., Nagyon érdekes a nyiszlett szó jelentésének kialakulása is. Ismeretlen eredetű, bizonyosan nem hf. jellegű szó volt. De vagy a nyiszog, nyöszörög hu-hf. szavak hatottak jelentésének alakulására, vagy a nyiszál, nyisszant igék vonták maguk körébe. Később jelentése és hangalakja alapján a hf. szavak közé került. Ezek után néhány eredetileg is hf. eredetű szóval ismerkedjünk •meg. Ilyen a közismert bandukol jelentésű szó, a cammog, amelynek hangfestő jellegét sok nyelvjárási változata is igazolja: cam- pózik, cancékol, cancikál, cancé- kozik. E szavak jelentései: lassan megy, ballag, tekereg, kóborol, csatangol, kódorog, bolyong.' De rokonságába tartozik a csavargó jelentésű csamangó, sőt a csámborog, csámborodik is. Ezek származéka a ’görbelábú, gacsos, jelentésű csámpás, sőt a kóborló jelentésű csángó is. Ez utóbbi szónak egy népcsoport nevévé válása összefügghet ^a csángók Erdélyből való kiköltözésével, „el- kóborlásával”. Tanulságos a berzenkedik hf. ige tárgyalása is. Ennek a fő mozzanata (a dühös) ellenkezés, ingerkedés. Magas hangrendű .párja a borzad hf. igének, amelynek két jelentése van: égnek mered (haj vagy szőr), és összerázkódik a hidegtől, félelemtől'vagy undortól. A borzas és a borzol az eredeti első jelentéséhez kapcsolódik, a borzalom pedig már csak elvont jelentésű szó. A guggol mai jelentése: guggoló helyzetben van. De a hangulatfestés síkján kapcsolódik a kuksol, kutyorodik, kucorog, sőt a kun- korodik igével is. Összefoglalásul a következőket mondhatjuk: az igék általában a kicsiség, lassúság, álmosság, fáradtság, elmosódottság, bizonytalanság, nevetségesség hangulatát festik. Vonatkozhatnak járásra (totyog, sündörög), ülésre, heve- résre (gunnyaszt, hentereg), kézzel való cselekvésre (pepecsel, bíbetödik), idézhetik a szájjal vagy szemmel való cselekvést (ásít, pislog), a vágyódást (ámul, ácsingózik). A rezgést, vibrálást is kifejezhetik (didereg, riszál, bizsereg). A melléknevek főként becsmérlő értelműek (süsü, bumfordi, totyakos, girhes). A főnevek nagyon változatos jelentéstartal- múak (púp, cafat, lotyó, gumó). A játszi ikerítés általában jellemzi a névszókat (tutyimutyi, . hebehurgya, retyerutya, fityfiritty). Amint láttuk, ezeknek a szavaknak nagy a hangulatjelölő, hangulatébresztő szerepük. Helyesen és módjával használva őket, a stílus élénkítésének kiváló eszközei lehetnek. Kiss István A majsai lokálpatrióta „Azért vagyunk a világon, hogy Jott- hon legyünk benne — vallotta Tamási Áron Ábel nevű hőse. Nekem ez a mondat szentírás. S ez a körzet — Csólyos- pálos, Szánk, Majsa, JászszentIászló térsége — az én kis hazám, amolyan kuckó-féleség, ahol melegít a másokkal való együttlét, amelynek éltető forrása a szeretet.” • Az új intéz-. mény egyik legfőbb szerepe, hogy falai közé csalogassa azokat a fiatalokat, akik soksok tárgyi emlékét ma már csak képekről, filmekről, köny. vekből és szóbeli elbeszélésekből Ismerik. (Pásztor Zoltán felvétele) Kozma Huba harminchét esztendős. A falujában, Kiskunmaj- sán érettségizett, s Szegeden végezte az egyetemet, magyar—történelem szakos. Tizehhárom évi tanítás után most a majsai falumúzeum vezetője — és részben megteremtője. — ön futballcsapatot, irodalmi színpadot is szervezett a tanári munkája mellett. Miért csinálta? Nem volt elegendő a belső iskolai munka? — Egy pedagógusnak ez sohasem lehet elegendő. Más is kell, több is ahhoz, hogy sokoldalú kapcsolatot alakítsunk ki a lakossággal. Hogy élő, eleven, ható tényezőkké válhassunk ott, ahol élünk és munkálkodunk. — Hogyan fogadták az iskolán és órán kívüli elfoglaltságokra irányuló törekvéseit? — Megvádoltak egyesek, hogy túlzottan elveszem a - gyerekek idejét, nagyon lekötöm őket. Az nem érdekelte őket, hogy a diákok lelkesen vettek részt a közös munkában. — Milyen eredménnyel dolgoztak? Beszámolhat így utólag igazi sikerélményekről? — Illyés Gyula Tűvétevők és Bál a pusztán című komédiáját előadtuk, nagy sikerrel. A bemutató alkalmival felolvastuk a költő hozzánk írt elismerő leve* lét, amelyben azt üzente, hogy örül, mert az ő szavával értelmesen töltik el az estéket az emberek nálunk. Azután bemutattuk. Tamási Csalóka szivárvány című darabját, s meghívtuk Erdélyből az író testvérét, Tamási Gáspárt, aki úgy nekilelkesedett, hogy egy teljes hónapig nálunk maradt. ,,— Miért hagyta abba a tanítást? — Mert újabb szép feladatot kaptam. A Jonathán Tsz múzeumot hozott létre. Szólt az elnök, Vedres Ferenc, aki a kultúra lelkes támogatója és értője, hogy elvállalnám-e a vezetését. Örömmel, mondtam akkor. És eddig nem is bántam meg. — Milyen előzményei voltak a falumúzeumnak? — Van .itt néhány lelkes lo- lokálpatrióta. Vannak gyűjtők, néprajzi, képzőművészeti tárgyak szerelmesei. Jól jött, hogy megürült éz a százéves épület... — Hogyan fogadta a lakosság az új kezdeményezésnek a hírét? ) — Kezdettől fogva a magáénak érzi. Ez szerintem a legfontosabb. Mivel sokszor az a baj, hogy egy idő után lelohad a lelkesedés, megcsappan az érdeklődés, ezért az állandó anyag bemutatása mellett időszaki kiállításokat rendezünk. A legelső ilyen próbálkozásunkat a vártnál nagyobb siker koronázta. Amikor Kovács László képgyűjteményét a közönség elé vittük. Óriási volt az érdeklődés. Ennek nyomán tervezzük már a következő tárlatot: bemutatjuk Konecsni György alkotásait. — Az iskolákkal milyen a kapcsolat? — A lehető legjobb. Elhozzák a diákokat tárlatra, rajz-, történelem- és osztályfőnöki órákat tartanak itt például. Pályázatot írtunk ki a diákoknak, A mi utcánk története címmel. A gyerekek örömmel keresték fel a családokat, s régi fényképeket, dokumentumokat, néprajzi tárgyakat kértek, nem is eredménytelenül. — ön egy múzeumi intézmény vezetője. S amiről eddig beszélgettünk, úgy tűnik nem éppen szakmai dolog. Mi erről a véleménye? — A múzeum nem fordulhat önző módon befelé. Fel kell vállalnia jó adag tágabb értelemben vett közművelődési szerepet. Természetesen alapvető célkitűzéseinket nem téveszthetjük szem elől. Folyamatosan gyűjtjük a magnófelvételeket, leveleket, fotókat és más dokumentumokat. — Említene valamilyen érdekesebb leletet, szerzeményt? — Például ezek közé tartozik az a fakéregre irt levél, amely az első világháborúból származik. Vagy 1759-ből egy kovácsfújtató. De említhetem azt az írásos forrásanyagot is, amely Majsa költségvetését tartalmazza a világválság esztendeiben. — Kap elegendő támogatást a munkájához? — A kecskeméti múzeum szakmailag sokat segít. Felismerték, hogy mennyire követendő, példaadó, ha egy gazdaság múzeumot hoz létre saját erejéből. Jóindulatúlag segít a tsz is. A lakosságról nem is szólva. Nagyszerű a hozzáállás. Van, amikor beállít valaki egy megrakott zsákkal, tele mindenféle holmival, s kérdezi: szükségük van-e ilyesmire? — ön két szerzőtársával együtt megírta Kiskunmajsa monográfiáját. Mi késztette erre? — Egyrészt a szégyenérzet, hogy ez nálunk még hiányzik. Jóval kisebb településeken már előbb megtörtént ez. Felsőszent- ivánon, Szánkon, Szalkszent- mártonban például. Azt mondtuk: mi miért kullogjunk leghátul? S alapozhattunk néhány kitűnő elődünk kezdeményezésére is: Takács István, Csábrády János, Zsidó Péter ilyen jellegű próbálkozására. — A már említett elfoglaltságain kívül jut ideje még másra is? — Nem annyi, mint szeretném, de azért igen.. TIT-előadá- sokat tartok, segítek a könyvklub munkájában. — Hogyan ítéli meg Majsa szellemi életét? — Nagy lehetőségeket hordoz magában ez a nagyközség. Ha ezeket jobban kihasználnánk, meggyorsíthatnánk a városiasodást. Az értelmiség is többet tehetne a közművelődésért, az ifjúság megnyeréséért. Varga Mihály Hangulatfestő szavainkról
