Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

✓

1981. november 29. • PETŐFI NÉPE • 3

A PÁRTÉLET KÉRDÉSEI:

A vitától a cselekvésig

Az ókori görög bölcs és törvényhozó, Szolón törvényei között van egy különös cikkely, amely éleselméjűségével két és fél ezer év óta több ízben kiváltotta az utókor csodálatát. A cikkely kimondta, hogy azt a szabad athéni polgárt, aki vitás kérdésekben nem foglal állást, nem nyilvánít véleményt, meg kell fosztani állampolgárságától. Aki nem él jogaival, az nem érdemli meg, hogy jogai legyenek. „Ezzel nyilván azt akarta elérni, hogy senki ne legyen közönyös és érzéketlen a közügyek iránt... Mindenkitől megkövetelte, hogy csatlakozzék a jobb és igazabb ügyhöz” — tudósít' róla a fél évezreddel későbbi történetíró, Plu- tarkhosz.

Nemcsak jog: kötelesség

Ez a nagyon távoli és tán nem is egészen ideillő példázat ötlik fel az emberben azt tapasztalva, hogy pártéletünk elsővonalbeli fórumain, az egyes alapszer_ vezetek taggyűlésein olykor kérdés, vita, véleménynyilvánítás nélkül, gépiesen fogadják el a határozati javaslatokat.

Félreértés ne essék: bármiféle frakciózás szerencsére ismeretlen fogalom a mi pártunk életében; összeférhetetlen az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységgel. Vitás, eldönthető kérdéseket, bonyolult problémákat azonban százszámra ,*tűz napirendre” az élet, a valóság, minden üzemben és intézményben, minden munka- és lakóhelyen.

A demokrácia antik mintájából kiindulva persze túlzás volna például törölni á párt tagjainak sorából azt, aki nem él jogaival, aki passzív a taggyűléseken, nem nyilvánít véleményt. Erről azért nyilván szó sincs. De természetesen, aki nem is látogatja a taggyűléseket, aki elfogadható indok nélkül nem vesz részt a szervezeti életben, annak azért előbb- utóbb számolnia kell ezzel a lehetőséggel, Mindenesetre a jogoknak kötelességként való felfogása amennyire ősi, annyira időszerű és racionális gondolat.

Egység és demokrácia a lenini típusú párt elveiben és gyakorlatában egymással szorosan összefüggő, csak együtt értelmezhető és érvényesíthető követelmények. Érdemes emlékezetünkbe idézni, hogyan fogalmazza újra a mai körülményeknek megfelelően, hogy ötvözi elválaszthatatlanná a pártegység és pártdemokrácia követelményét a XII. kongresz- szus határozatának erről szóló ré' sze:

„A párt egységét a követelményekhez igazodóan folyamatosan meg kell újítani. Ennek útja a párton belüli nyílt eszmecsere, a különböző vélemények szembesítése, a hibás nézetek bírálata, a párt álláspontjának kifejtése és

érvényesítése... A pártdemokrá. cia fejlesztése nélkülözhetetlen feltétele a megalapozott, jó határozatoknak, növeli a párttagság felelősségét, segíti a döntések végrehajtását. Lehetővé teszi a különböző nézetek kifejtését pártszerű keretek között... A döntések minden párttagra kötelezőek, a végrehajtásban érvényesíteni kell a személyes felelősséget. Minden tisztségviselő, minden párttag álljon ki a demokratikusan hozott határozatok mellett, hajtsa végre azokat, és munkahelyén, környezetében mindent tegyen meg valóra váltásukért.”

Pártszervezeteink többségében a felsőbb pártszervék irányításával és segítségével helyesen fogják fel, és érvényesítik a pártdemokráciának és a pártegységnek ezt a szoros, dialektikus összefüggését. A demokrácia, nem holmi öncélú vitatkozás, hanem az egységet — az egységes gondolkodást és kivált az egységes, egy irányba ható cselekvést — szolgálja. És megfordítva: az egységet nem kell félteni a demokratizmustól, az ideológiailag és politikailag azonos platformon álló emberek önálló megoldási javaslataitól és erőfeszítéseitől.

Az önállóság: felelősség

Ahol már a, napirendi témák kiválasztásába és rangsorolásába bevonják a pártszervezet tagságát, ott nagyobb a garancia arra, hogy valóban az üzem, az intézmény, a lakóhely legfontosabb problémáit sikerül megragadni jó politikai érzékkel, nem pedig az élet fő sodrásától távolabb eső dolgokkal foglalkoznak, míg az igazi, döntő fontosságú történések esetleg a pártszervezet befolyása nélkül zajlanak le. Ahol mindezek után nemcsak a titkár vagy a vezetőség, hanem az egész tagság alaposan, körültekintően készül fel a napirendre tűzött kérdés megvitatására, ahol a közösség teljes szellemi kapacitását mozgásba hozva tárgyalják meg annak minden összetevőjét és következményét, ott nagyobb a biztosíték arra, hogy helyes álláspontot alakítsanak ki, helyes döntést, jó határozatot hozzanak. Az ilyen módon, demokratikusan, minden párttag legjobb szellemi képességének és aktivitásának igénybevételével kialakított álláspont, az így hozott döntés vagy határozat alkalmas arra, hogy azt sajátjának tudja, érezze minden párttag; kiálljon mellette saját környezetében, és érvényesítse mindennapi munkájában.

Különös időszerűséget adnak a pártegység és a pártdemokrácia együttes fejlesztésének, magasabb színvonalra emelésének jelenlegi körülményeink, a szocialista építés mai, bonyolult szakaszának feladatai, a gazdaságban épp úgy, mint a társadalmi élet minden más szférájában. A vállalatok és szövetkezetek, ipari üzemek és gazdaságok, a tudományos- kulturális műhelyek és a különféle intézmények, a helyi állam- hatalmi szervek és a tömegszervezetek egyaránt nagyfokú önállóságot élveznek. Es ezzel együtt persze megnövekedett felelősséget is viselnek gazdálkodásukért, munkájuk eredményességéért.

Ennek a felelősségteljes önállóságnak az a célja és értelme, hogy minél több kezdeményezőkészség és alkotóerő bontakozzék ki, s álljon a fejlődés szolgálatába. Nyilvánvaló, hogy helyes döntést ott lehet hozni, ahol a legtöbb információval rendelkeznek. Az is természetes, hogy a helyi körülményeket és lehetőségeket legjobban ismerő embereknek „jut eszükbe” a legtöbb okos, reális, életrevaló megoldási módozat. Ám ez az indokolt — és az utóbbi évek-évtizedek fejlődése által igazolt — nagyfokú önállóság csak akkor éri el a célját, ha vele élve mindenütt egyazon irányba „húznak”, ha a sokféle önálló törekvés eredője végső soron az ország, a szocialista társadalom fejlődési irányába mutat. Ennek pedig csak egyetlen biztosítéka van és lehet: a párt vezető szerepének maradéktalan érvényesítése.

Minta és ösztönzés

A nemzetközi munkásmozgalom és saját történelmi tapasztalataink is a pártegység és a pártdemokrácia szoros, elválaszthatatlan kapcsolatára figyelmeztetnek. A pártélet demokratizmusának, lenini normáinak háttérbe szorítása óhatatlanul a pártegység megbomlásához, a párt vezető szerepének, az ellenséges erőkkel szembeni akcióképességének gyengüléséhez, sőt elvesztéséhez vezethet. Elég talán saját múltunkból 1956 előzmériyeire, okaira utalnunk; de a nemzetközi küzdőtéren sajnos napjainkban is találunk aggasztó példát, amely a szóban forgó összefüggést a gyakorlatban igazolja. Pártunk negyedszázad óta következetesen törekszik minden új kérdésben kikovácsolni az eszmei, politikai és cselekvési egységet, s ennek eszközeként fejleszteni szüntelenül pártéletünk demokratizmusát.

A pártdemokrácia része a szélesebben értelmezett szocialista demokráciának, s egyúttal mintája, ösztönzője is. Ahol a helyi pártszervezetben érvényesülnek a lenini normák, a demokratikus módszerek, ott a tapasztalatok szerint erőteljesebb és gyümölcsözőbb a munkahelyi, tömegszervezeti, a tanácsi vagy a szövetkezeti demokrácia is.. És ahol a pártszervezet tagjait szilárd ideológiai és politikai egység, mindenekelőtt pedig az egy irányban ható fegyelmezett cselekvés köti össze, ott a szocialista nemzeti egység is erősödik, hiszen több ember egyetértését lehet megnyerni a politikánkhoz, több embert lehet mozgósítani megvalósításához. Vagy — a bevezetőben idézett antik szavakkal szólva: — csatlakozásukat „a jobb és igazabb ügyhöz”.

K. I.

CIKKÜNK NYOMÁN

A múlt hónap végén egyik cikkünk szóvá tette, hogy több kecskeméti óvodába késve érkezik a tízórai. Az elcsúszást történetesen a kenyérgyár pontatlan szállítása okozta. Ez a kezdeti Időveszteség aztán hólabdaként tovább terebélyesedett, megzavarva a foglalkozások időbeosztását, hangulatát. Hiszen az a kislány, vagy kisfiú, 'k't *él hét—hét óra körtil beadnak a szülei egy futtában elfogyasztott otthoni teát követően az óvodába, tíz óra után már nehezen tűri a koplalást. Csúszások nehezítik az ebédeltetést, a délutáni pihenők megszervezését is. A csöppségek szemhéját néha hamarabb lecsukja az álom, mint hogy kezükbe vehetnék a kanalat.

Mit tehetnek az óvónők, vezetők és beosztottak? Őrlődnek a kényszerhelyzetben.

Följegyzések — reggelire című írásunk nem maradt visszhang nélkül. A sütőipari vállalat főkönyvelője azonnal ígéretet tett a pontos,' sőt a soron kívüli szállításokra. Válaszolt az ellátásért felelős Dunavidéki Vendéglátó Vállalat igazgatója, Halász József is a dunaújvárosi központból.

íme á tájékoztatást adó levél lényege:

„Valóban komoly gondot és kecskeméti munkatársaimnak is .őrlődést’ jelent, ha a sütőipartól, tejipartól és egyéb szállítóktól nem érkezik meg időben a gyermekeknek tízóraira szánt pékáru és tejtermék. Vagy pedig olyan objektív körülmény késlelteti őket, mint például a Katona József utcai báziskonyha kazánjának elromlása. Minden erőfeszítésünk ellenére — kivitelező hiányában — három hétbe került a javítása.

Kecskemétek, a Katona József utcai 57-es és a Horog utcai 60-as sz. báziskonyhák 1—1 gépkocsival

Reggelik dél előtt

rendelkeznek a kiszállításokhoz. November 9-ével egy harmadik gépkocsit sikerült bérelnünk a Volán-tói, s ezzel egyidőben megkezdtük és néhány napon, belül befejezzük a fuvarutak átcsoportosítását. Bízunk abban, hogy ez a harmadik gépkocsi jórészt megoldja kiszállítási gondjainkat. Munkatársaim mindent el fognak követni, hogy elkerüljék a késéseket.

Végtelenül sajnálatosnak tartom magam is, hogy penészes vaj egyáltalán készleten lehetett egy konyhán, s azt felhasználásra ki is adták. A legnyomatékosabban hangsúlyozott kívánalom, hogy csak kifogástalan minőségű, friss nyersanyagot dolgozhatnak fel a konyhák. Az esetet meg nem történtté tenni nem tudom, s csak a. szigorú felelősségrevonásról intézkedhettem.

Higiénés gondokról nincs tudomásom. Az általunk ellátott óvódák és iskolák vezetőivel, a kony- havezefőkkel, a városi tanács művelődésügyi’ osztálya képviselőivel ez év májusában tartott közös megbeszélésen a nem általánosítható, esetenkénti hibáktól eltekintve, szolgáltatásainkat — konkrétan az 58-as, 60-as, 62-es konyhák munkáját — dicsérettel illették a megrendelők.

Ügy vélem .kiszolgáltatottnak’ minősíteni őket, mindenképpen túlzás”.

A gyerekek és a pedagógusok, szülők nevében jó érzéssel könyveljük el a tájékoztatást. Csupán egy megjegyzés: késői és késedelmes szállítások a májusi közös megbeszélés után is folytatódtak, az ellentmondások nem enyhültek, amiből legalább három dologra lehet gondolni. Vannak tanácskozások, amelyek semmit sem javí. tanak a helyzeten. Vajon miért? Az óvodai és iskolai étkeztetés ' ügyének felelősei nem képviselték elég határozottan intézményeik érdekét? Vagy igenis képviselték, de a vállalat inkább csak „a szépre emlékezik”?

A magunk részéről a valóság érzékeltetéséhez, a létező gondok feltárásához ' igyekeztünk . hozzájárulni. Bíztató és jó dolog, hogy erre tényleges intézkedésekkel válaszolt a dunaújvárosi (Vállalat. (Még akkor is, ha túl sokat kellett várni rájuk: mint az óvodásoknak a délelőtt befutó reggelire.

Mit hoz a jövő? A vendéglátók továbbra sem vehetnek mérget a nekik szállító vállalatok pontosságára és a minőséget illető lelkiismeretességükre. Minden gépkocsi mellett nem állhat • készenlétben egy tartalék. Az őket minősítők, ellenőrzők következetessége sem kérhető rajtuk számon. Együtt, a mozgásba hozott közös akarattal viszont elérhető, hogy időben jussanak tízóraihoz és ebédhez egy fejlődésére büszke városban a gyerekek. Előbb-utóbb, talán.

H. F.

Óvodában

Zsanán

... És akkor az óvó nénik azt mondják, hogy ebédelünk és kétszer kérünk a dadus nénitől a lekváros, grízes tésztából és utána mindenki megmossa a fogát és segítünk ágyazni és lefekszünk és hallgatjuk a mesét és úgy csinálunk, mintha aludnánk ...

(Straszer András képriportja)

Pályázat Rövidesen fogadják

korszerűbb lakótömbök tervezésére etetet ^

Országszerte előtérbe kerül az elavult városrészek megfiatalítása. Alapvető követelmény, hogy feloldják a város szélén emelt új lakónegyedek és a régi belváros közötti ellentmondásokat, amelyekre az egymástól nagyon eltérő építészeti környezet nyomja rá a bélyegét. Az összhang kialakítá- ' sában a fokozatos változtatásokat helyezik előtérbe. E munka legkisebb egysége a lakótömb korszerűsítése, amely együtt jár a felújítással, a környezetátalakítással, a bontással, valaipint új házak és zöldterületek építésével is. A minden részletre kiterjedő komplex lakótömb-korszerűsítésben még kevés a tapasztalat. Ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a helyi tanácsokkal közösen országos pályázatot hirdetett a városi lakótömbök korszerűsítéséhez szükséges beépítési, építészeti, organizációs és építéstechnológiai tervek elkészítésére.

A tervezőknek két helyszínre: Budapest IX. kerületének a Sobieski János, a Balázs Béla, a Telepi és Gát utcával határolt tömbjére, valamint Miskolcon és a Korvin Ottó, a Széchenyi , a Vándor Sándor utcával és a Szinva patakkal határolt .tömbjére kell kidolgozniuk az átfogó korszerűsítésre javasolt megoldásokat. A pályázat meghirdetőinek az a célja, hogy a jó ötleteket, szervezési, korszerűsítési, építési és technológiai módszereket a főváros más kerületében és az ország nagyvá- rösaiöan is hasznosítsák. A tervezőknek természetesen javaslatot kell tenniük a műszakilag lehetséges emelet-ráépítésre, a tetőtér hasznosítására, a foghíjak beépi. tésére is.

Az érdeklődők a pályázati kiírást már átvehetik a Magyar Építőművészek Szövetségének titkárságán, s a kész terveket ugyancsak ide kell eljuttatni jövő év március 15-ig. A legjobb tervek díjazására és megvásárlására összesen 680 ezer forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság legkésőbb jövő április 25-ig teszi közzé a pályázat eredményét.

Rövidesen elkészül a mozgássérült gyerekek kiskunhalasi gondozóintézete. A megyei társadalmi bizottság pénteki ülésén bejelentették: a Semmelweis Kórház kertjében folyó építkezésen a KUNÉP dolgozói és a lelkes társadalmi munkások tartják az eredeti határidőt.

Az értekezleten arról is beszámoltak, hogy a gyakorlati rehabilitációs munka már december elsején kezdetét veszi az általános iskolai diákotthon orvosi rendelőjében. HORVATH JANTJE konduktor (mozgáspedagógus), a budapesti -Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelő Intézetének munkatársa, a halasi otthon leendő vezetője fogadja,, vizsgálja meg és veszi nyilvántartásba itt az eddig kétszáznál is több Bács-Kiskun megyei jelentkezőt.

A társadalmi bizottság vezetői ezúton is felhívják a megye lakosságának figyelmét: akinek családjában vagy ismeretségi körében IS évnél fiatalabb, mozgásában korlátozott gyermek él, írjon TÓTH ISTVANNE-nak (6400. Kiskunhalas, Attila u. 7/C.) A címzett (mindenkinek azonnal válaszol. Értesíti a szülőket: a további kezelési mód meghatározásához mikorra várják a kis sérültet.

Egyébként máris igen nagy az érdeklődés, a segíteaiakarás. Tóthné, a mozgalom fáradhatatlan irányítója örömmel újságolta: a külföldön megjelenő Magyar Hírekben közzétett felhívásra — miszerint: aki teheti, küldjön az intézet lakói részére képeslapokat és képeskönyveket — sorra érkeznek a vastag levélboritékok ...