Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-28 / 279. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LaOSzbíUl járt az OBT küldöttsége A laoszi békebizottság meghívására az Országos Béketanács küldöttsége dr. Kovács Béla főtitkár vezetésével 1981. november 23—26. között hivatalos, baráti látogatást tett a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságban. A magyar küldöttséget fogadta Saly Vongkhamsao, a Laoszi Forradalmi Néppárt KB titkárságának titkára, miniszterelnökségi miniszter, az állami tervbizottság elnöke. A delegáció látogatást . tett Singkapo Sykhotchoulamalynál, a laoszi békebizottság ügyvezető elnökénél. A laoszi népnek a béke védelméért folytatott hősi harca elismeréseként átadták a - Magyar Országos Béketanács emlékplakettjét a laoszi békebizottságnak. Küldöttségünk tájékoztatást adott arról, hogy a Magyar* Szolidaritási Bizottság segélyküldeményt indított útnak a laoszi AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA nép számára. A laoszi fél őszinte köszönetét fejezte ki a magyar XXXVI. évf. 279. szám Ára: 1,40 Ft 1981, november 28. szombat vánufásáért.201103”*38 6 megnyll‘ KECSKEMÉTI ISKOLÁBAN A DOLGOZÓSZOBA SZPIROSZ KIPRIANU BUDAPESTEN A Ciprusi Köztársaság elnökének és kíséretének fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Losonczi Pál és felesége. Rövid, szívélyes üdvözlés után a ciprusi államfő a magyar vezetők társaságában gépkocsikba szállt, majd díszmotorosok kíséretében az ünnepélyes fogadtatás színhelyére, a Kossuth Lajos térre hajtatott. 9 Ünnepélyes fogadás a Kossuth Lajos téren. Megkezdődtek a magyar-ciprusi tárgyalások Losonczi Pálnak, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására pénteken — felesége társaságában — hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Szpirosz Kiprianu, a Ciprusi Köztársaság elnöke. Kiprianu bulgáriai látogatásának befejeztével utazott hazánkba. Molnár Erikre emlékeztek Tizenöt évvel halála után Molnár Erik, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, kiváló tudós alakja és gondolatai foglalkoztattak tegnap több mint háromszáz kutatót és érdeklődőt Kecskeméten, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, a TIT Bács-Kiskun megyei Szervezete, az MSZMP kecskeméti Városi Bizottsága és Kecskemét város Tanácsa rendezésének jóvoltából. A politikus, történetíró, filozófus ,és szociológus tiszteletére szervezett program az emléktábla megkoszorúzásával kezdődött a Nagykőrösi utca 29. számú épületén, egykori lakása előtt. Beszédében Mező Mihály városi tanácselnök hangoztatta, hogy Molnár Erik élete kecskeméti negyedszázadában vált jelentős marxista társadalomtudóssá, már a két világháború között,^1928- ban tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának, s ügyvédként a perbe vont kommunistákat védte, folytatva fivére, Molnár René munkásságát. Ezt tanácskozás követte a Tudomány és Technika Házában. Megjelent az emlékülésen Nemes Dezső, az MSZMP Párttörténeti Intézetének igazgatója, Romány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára, a Központi Bizottság tagjai, dr. Gajdócsi István megyei tanácselnök, Knopp András, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője. A kongresszusi terem ■ széksoraiban helyet foglaltak az egyetemi és főiskolai marxista—leninista, valamint történelmi tanszékek, s az oktatási igazgatóságok tanárai, a kecskeméti pedagógusok és' végzős középiskolai diákok. Konfár Sándor, a TIT BácsKiskun megyei Szervezetének •titkára üdvözölte a résztvevőket, majd dr. Kőrös Gáspár, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára vezette be a tudományos eszmecserét. Abból indult ki, hogy szocialista létünk további fejlesztése elképzelhetetlen a minél alaposabb társadalmi önismeret nélkül. Molnár Erik példája igényes elemzőmunkára, tudományos valóságfeltárásra és meggyőző tudatformálásra nevel. Személyében azt a hagyományt találhatják meg az utódok, amely az értelmiségi feladatok magas szintű, vitát is kiváltó, forradalmi teljesítésére ösztönöz. Kecskemét visszatérően helyet ad az általa felvetett problémák értelmezésének. Az előadások sorát Pach Zsig- mond Pál akadémikus nyitotta meg. Az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója a történetíró Molnár Erikkel foglalkozott, akiről az ifjabb munkatársak és tanítványok nevében kijelentette, hogy nem lehet emlékké merevíteni, jelen van tanácsadóként és örök útitársként. Huszár Tibor egyetemi tanár, az ELTE szociológiai »tanszékének vezetője az életműnek azokat a kérdéseit foglalta össze, amelyek marxista megközelítéssel és módszerekkel a magyar társadalom szerkezetét elemzik. • Népes hallgatóságot vonzott az emlékülés. (Méhes! Éva felvételei) • Molnár Erik dolgozó- szobájának bútoraiból, tárgyaiból emlékszobát rendeztek be. «ggf • Koszorúzással kezdődött a program. A filozófus alakjára hívta . fel a figyelmet dr. Simonovits Istvánná, az Eötvös Loránd Tudományegyetem marxizmus—le- ninizmus tanszékének docense. Végezetül a termékeny kecskeméti évekről szólt Békevári Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Oktatási Igazgatóságának tanára. A gigantikus munkabírás, a hazai és külföldi könyvtárakkal kiépített kapcsolat úrrá lett a vidéki értelmiségi hátrányos helyzetén és több száz művet, tanulmányt eredményezett. A délutáni ülésen Fischer István városi tanácselnök-helyettes bejelentette, hogy — a társadalomtudományi ismeret- terjesztést elősegítendő — Molnár Erik Szabadegyetem jön létre jövőre Kecskeméten. A tanulságos program zárásaként emlékszobát avatott dr. Borús József, az MTA Történet- tudományi Intézetének főmunkatársa a Molnár Erikről elnevezett széchenyivárosi általános iskolában. Ezt az tette lehetővé, hogy az özvegy Kecskemétre hagyományozta végrendeletében férje dolgozószobáját. A könyvtár egy részét, az íróasztalt és más tárgyakat a gondozásra vállalkozó iskola nevében Újvári Lajos igazgató vette át. H. F. A ciprusi és magyar zászlókkal feldíszített Országház előtti téren felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja. Az ünnepélyes fogadtatáson megjelent Losonczi Pál és felesége, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter János, az országgyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, valamint az Elnöki Tanács, a kormány több tagja, politikai, gazdasági, kulturális életünk számos más vezető személyisége. Az ünnepélyes fogadtatáson ott voltak a budapesti diplomáciai képviseletek vezetők Szpirosz Kiprianu és kíséretének megérkezésekor kürtszó har- sant a téren, majd a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett a magas rangú vendégnek. Felcsendült a ciprust és a magyar himnusz majd Szpirosz Kiprianu Losonczi Pál társaságában ellépett a díszzászlóalj előtt. Űttörők virágcsokrokat nyújtottak át a Ciprusi Köztársaság elnökének és feleségének. Ezután a vendéglátók és a vendégek kölcsönösen bemutatták egymásnak a Magyar Nép- köztársaság és a Ciprusi Köztársaság közéleti vezetőit. Szpirosz Kiprianu üdvözölte a fogadtatására megjelent diplomáciai vezetőket. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszzászlóalj díszmenetével zárult. A vendégek ezután gépkocsikba szálltak, s a magyar vezetők társaságában szállásukra hajtattak. ■ Szpirosz Kiprianu és kísérete délután a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Farkas Mihály vezérőrnagy, budapesti helyőrségparancsnok. A koszorúzást követően az Országház Munkácsy-termében megkezdődtek a magyar—ciprusi hivatalos tárgyalások. Losonczi Pál Vezette a magyar tárgyalócsoportot, amelynek tagjai voltak Púja Frigyes külügyminiszter, Szarka K ároly külügy min isz tér -helyettes, és Dobos István hazánk nicosiai nagykövete. A Szpirosz1 Kiprianu vezette ciprusi tárgyaló delegáció tagja volt Nikosz A. Rolan disz külügyminiszter, Georgiosz Pelagiasz, a külügyminisztérium /. főigazgatója, Harisz Vovidisz, az elnöki iroda igazgatója és Angelosz M. An- gelidesz, a Ciprusi Köztársaság Budapesten akkreditált nagykövete. A felek áttekintették a két ország kapcsolatainak alakulását, a gazdasági, műszaki és ipari együttműködés eredményeit, fejlesztésének további lehetőségeit. Véleményt cseréltek a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel a világbékét fenyegető fegyverkezési verseny megfékezésére, a népek közötti barátság és megértés szellemének erősítésére, s szót váltottak a Földközi-tenger térségében kialakult helyzetről, továbbá a ciprusi kérdésről. (MTI) A LEMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK PLÉNUMA Tennivalók a rend és a gazdasági élet helyreállítására Varsóban pénteken délelőtt megkezdte munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának VI. plénuma. A tanácskozáson, amelyen Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Központi Bizottság első titkára elnököl, megvitatják, hogy milyen feladatok állnak a párt előtt a válság leküzdésében, a gazdasági reform bevezetésében és a jövő évi népgazdasági terv végrehajtásában. Az ülést megnyitva Wojciech Jaruzelski rámutatott, hogy a gazdasági reform bevezetésére nehézségekkel és konfliktusokkal terhes időszakban kerül sor, amikor kiélezett osztályharc folyik. A vitában kifejezésre kell jut- niok azoknak a véleményeknek és javaslatoknak, amelyek az ülést megelőző pártértekezleteken hangzottak el. Ugyancsak nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a jelenlegi helyzetben a gazdasági problémák szorosan összefonódnak a politikai kérdésekkel, köztük párton belüli problémákkal is — mondotta a szónok. Megnyitójának végén Jaruzelski rámutatott: meg kell határozni, hogyan lépjenek fel a gazdasági életben, a munkahelyeken tapasztalható káros jelenségekkel szemben, majd hangsúlyozta, hogy a nemzeti egyetértés frontjának eszméjét csak akkor lehet megvalósítani, ha az országban rend és nyugalom van. A politikai bizottság beszámolóját előterjesztve Marian Woz- niak, a KB titkára emlékeztetett, arra, hogy a LEMP kilencedik kongresszusa óta négy hónap telt el, de annak ellenére, hogy számos lépést tettek a gazdaság és a politika stabilizálására, az erőfeszítések erédményei elmaradnak a társadalom elvárásaitól. Szólt arról, hogy „a katasztrofális mértékben mélyülő válság” fő forrása a társadalmi helyzet, amely politikai hadszíntérré változtatja a gazdaságot. A „Szolidaritás” szélsőségesei különféle eszközökkel, így a sztrájkterror alkalmazásával módszeresen gyengítik az államot. Hangsúlyozta, hogy a pártkongresszuson elfogadott, a szejm által jóváhagyott válságellenes stabilizációs programot ilyen körülmények között az idén nem lehet egészében teljesíteni: a nemzeti jövedelem a tavalyihoz köpést 15 százalékkal alacsonyabb lesz, vagyis az 1974-es szintre esik vissza. (MTI) Munkásművelődés Túlzás nélkül nagyszerű hagyományai vannak a hazai munkásművelődésnek. A valamikori közös sportolások, kirándulások és a népszerű dalárdák például sokat elárulnak a húszas-harmincas évek ilyen irányú törekvéseiről. Amikor a visszaemlékezéseket olvassuk vagy halljuk a rádióban, televízióban, alaposan meggyőződhetünk arról, hogy a szervezett munkásság vezetői, lelkes aktívái sokat tettek a gondolkodás, látás és ízlés fejlesztéséért. Szöget ütött a fejembe nemrégiben, hogy így nyilatkozott valaki: régen, lám, még volt ,valami ilyen tekintetben, de sajnos ma aligha beszélhetünk igazán értékes és eredményes munkásművelődésről. Hát tényleg így lenne? Igazán rossz a helyzet mahapság ilyen tekintetben? Hamar rájöttem, hogy ismerősöm meglehetősen sötétre festette a valóságot, noha az érvelései között bizony bőven akadt igazság, jogos észrevétel is. Igaz például, hogy a bejáró dolgozók kulturált életformáját kevésbé tudtuk még elfogadhatóvá tenni. S az is, hogy egyes munkásszállásokon meglehetősen háttérbe szorul a művelődés, a tartalmas szórakozás. S abban sem kételkedhetünk, hogy némely munkahelyen a vezetők nem ér- ,zik fontosnak a kulturális életre való odafigyelést. Ez mind igaz. Azonban lehetetlen nem észrevenni, hogy szerte mindenfelé nagyszerű eredményeket is képesek felmutatni. Kalocsán és Baján kitűnőek a szocialista brigádok fórumai. Kecskeméten az SZMT Művelődési Központban eredményesen működik a munkásakadémia. Ugyanitt a munkások látás- kultúráját fejleszti a Széchenyi Galéria és az útjára indított üzemi galéria. Ha ezekhez hozzáadjuk az üzemi .könyvterjesztés és a munkahelyi könyvtári hálózat eredményeit, az ankéto- kat, iró—olvasó találkozókat, az önálló és csoportos képzőművészeti ,tárlatokat, alkalmi és sorozatos hangversenyeket, a közös színházlátogatásokat, a vetélkedőket, ünnepi műsorokat, az énekkarok és tánc- csoportok szerepléseit, akkor már egészen más képet mutat a valóság, mint a fentebb jelzett, sommásan . kritikus megállapítás. Baján napokon át beszédtéma volt egy sikeres rendezvény. A Szakmaközi Művelődési Ház szervezésében zajlott le — városi szinten — az „Olvasom a Népszabadságot" elnevezésű vetélkedő. Ezen a város legjobb, legismertebb szocialista brigádjai szerepeltek. Meglepően széles körű ismeretekről tettek tanúbizonyságot a résztvevők. A szervezők, a zsűritagok egyaránt nagy elismeréssel szóltak az eseményről, a brigádtagok felkészültségéről. Hogy van még éppen elég sok tennivaló is? Így igaz. Am ez alig vonhat le bármit is a munkásművelődés eddig elért nagyszerű eredményeiből. S azok értékéből, akik szívügyüknek tartják e fontos, nélkülözhetetlen munka végzését. V. M.
