Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-26 / 277. szám

1981. november. 26. •' PETŐFI NÉPE • BÁCS-KISKUN 1956-BAN (I). Társadalom, gazdaság, művelődés VÁKUUMTECHNIKAI GÉPEK PÉCSRŐL Az 1956-ban lezajlott ellenforradalmi események gyökere a belpolitikai adottságokban, a nemzetközi helyzet hazánkra gyakorolt hatásában, a pártpolitika hullámzó egyenetlensé­gében, sokirányú elvtelenségében, az opportunista és az ál­baloldali irányzatok a helyes célok eléréséhez alkalmatlan eszközeinek használatában, az egymással vívott küzdelem kispolgári'jellegében, az értelmetlen egymásra mutogatás­ban, és a még bőséggel megmaradt osztályellenség mind­ezeket kihasználó lesipuskás magatartásában keresendő. Ezek azonosan jelentkeztek az egész országban, mégis más­ként egy-egy megye sajátosságainak megfelelően. Ebben nagymértékben közrejátszott a munkásmozgalom tradíciói­nak mérete, az ipar fejlettségével vagy fejletlenségével kap­csolatosan a munkásosztály jelenléte, a felszabadulás után a koalíciós pártok között megvolt aritmetikai különbség, és a negyedszázados ellenforradalmi rendszer a kommunizmus gyűlöletére szító magatartása. Ezek a legfőbb okai és egyben erővonalai annak a hely­zetnek, amelyben az 1956-os ellenforradalmi támadás érte Bács-Kiskun párt- és társadalmi intézményeit és szocialista gazdasági szervezeteit. Akkor veszélybe sodródott a népha­talom több mint egy évtizedes vívmánya, sőt megsemmisü­lés fenyegette azt. Az 1950-ben a közigazgatás te­rületi átszervezésének eredmé­nyeképpen létrejött Bács-Kiskun megye az országnak olyan zónája volt, .amelynek legfőbb jellegze­tessége a mezőgazdasági ‘terme­lés, a minimális iparosodottság, a szétszóródott tanyavilág nagy mérete. A nyolc járásból és az öt já­rási jogú városból álló megyének az 1949. január 1-i népszámlálás adatai szerint 589 659 lakosa volt (1978-ban 571 943), akik közül a belterületen 58,1 százalék, a ta­nya világban 41,9 százalék tele­pült. Az egy négyzetkilométerre eső népsűrűség az országos 106 fővel szemben mindössze 69,4 fő. Különösen nagy volt a tanyavi­lágban lakók száma a kecskemé­ti (63,9), a kiskunfélegyházi (57,8),^ a kunszentmiklósi (47,5), a kis-' kunhalasi (46,6) és a kiskőrösi (42,9 százalék) járásokban. A települési adottságokhoz szo­rosan kapcsolódott az iskolai vég­zettség és az analfabétizmus. A már említett népszámlálás ada­tai mutatják, hogy a főiskolát Végzettek száma 3586, az érettsé­gizetteké 9263, az analfabétáké 44 882 fő. Az utóbbiak közül kü­lönösen szembetűnő a 35—70 évesek nagy száma. Az akkori adatok szerint a nemzetiségiek száma mintegy öt­ezer főt tett ki. A lakosság foglalkozás szerinti megoszlása: a mezőgazdaságban az eltartottakkal együtt 415 ezren dolgoztak (60,7 százalék), az ipar­ban — amelynek nagy hányadát a kisipar adta — valamivel több mint 70 ezren (12 százalék), a közszolgálatban több mint 25 ez­ren (4,3 százalék) dolgoztak. A nyugdíjasok és járadékosok szá­ma 16 800 volt (2,9 százalék). Az iparvállalatok (minisztériu-- mi, helyi, és a szövetkezeti) szá­ma 109 volt 479 telephellyel. Az ezekben dolgozó munkások ,{szá­ma 1956-ban 12 852, mindössze 1400 fővel több, mint 1953-ban. A vállalati bruttó termelés 1956- ban 1284 millió forint volt, amely változatlan áron számolva 173 millió forinttal haladta meg az 1953. évit, de 54 millióval keve­sebb az 1955. évinél. Az iparról alkotott kép még kerekebb lesz, ha megfigyeljük a munkások át­lagos havi keresetét, ami 1956- ban 1039 forintot tett ki. (Minisz­tériumi: 999 forint; helyi ipar: 1170 forint; szövetkezeti 1091 fo­rint.) A magánkisiparosok száma 1955 végén 5468 volt. A földreform során a juttatás­ban részesültek száma 36 979. Kö­zülük 0—1. kát. holdat 2911-en; 1—3 kát. hold között 11 262-en; 3—5 kát. hold között 9288-an; 5— 8 kát. hold között 7414-en; 8—15 kát. hold között 5443-an; 15 kát. hold fölött 243-an részesültek. A 15 kát. fölötti földterülettel ren­delkezők teljes egészében a nagy- családosok' és a rossz minőségű területeken, alacsony aranykoro­na-értékű földeken élők voltak. Az agrárproletariátus jelentős ré­sze nem kapott földet azon egy­szerű oknál fogva, hogy kevés volt, a felosztható nagybirtok. A földnélküliek és a kisbérlők szá­mának kimutatásához azonban statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre. Bács-Kiskun területén a felsza­badulás előtt számottevő ipari tevékenység nem volt. Az ipar többnyire kis és kézműves jelle­gű. A gyáripari szintet csak né­hány üzem érte el. Ezek ma is a megyei ipar első számú reprezen­tánsai (Kecskeméti Konzervgyár, Baromfifeldolgozó Vállalat, a ZIM fürdőkádgyára, az Alföldi Cipőgyár, a Bajai Finomposztó Vállalat. (Viszonylag fejlettnek mondható az élelmiszeripar;. A legelmaradottabb a nehézipar volt. A kettő között helyezkedett el a könnyűipar.) A felszabadulás után az álla­mosítások jelentették az átalaku­lás kezdetét. Később több kismé­retű üzem jött létre, amelyeket megalakulásukkor a tanácsok vettek kezelésbe. Ezt követte a kisiparosság szövetkezetekbe tö­mörülése. Az 1950 utáni iparosítás saj­nálatos módon Bács-Kiskunt alig érintette. 1951-ben Kiskunfélegy­házán felépült egy vasszerkezeti gyár (a mai Április 4.), amely a megye egyetlen tőkeberuházással megvalósult szocialista nagyüze­me volt. Így az ipari fejlődés üte- rhe jelentősen elmaradt az orszá­gos átlagtól, de a megye gazda­sági fellendülését elősegítő igé­nyektől is. Amíg országosan 1949 —57. között évente 5,6 százalék­kal nőtt az iparban foglalkozta­tottak száma, Bács-Kiskunban mindössze 3,2 százalékkal. A me­gye részesedése az ország ösz- szes ipari beruházásaiból éven­ként nem érte el az 1 százalékot. Az 1956-ban már jól látható, hogy a társadalmi-gazdasági elmara­dottság gyorsabb ütemű iparosí­tást diktált. Közeledve az ötvenes évekhez, mind nyilvánvalóbbá vált, hogy á mezőgazdaság akkori szerkeze­te, szétaprózottsága képtelen meg­birkózni azokkal a gondokkal, amelyet a városok és az egész or­szág élelmiszerekkel való ellátá­sa igényel. Kezdeményezni, lépni kellett. Az előrelépés szükséges­ségét foglalták keretbe a Magyar Kommunista Párt 1948 februárjá­ban nyilvánosságra került gazda­ságpolitikai irányelvei, amelyek már körvonalazták — összefüg­gésben a nemzetgazdaság szocia­lista átalakításával — a mezőgaz­daság jövőjét illető elképzelése­ket is. Két hónap múlva publiká­lásra kerültek a szövetkezetpoli­tikai irányelvek. Ennek lényege az volt, hogy a mezőgazdaság to­vábbfejlesztésének bázisai a föld­műves-szövetkezetek, mivel Ma­gyarországon még „nincsenek meg a feltételei annak, hogy az egyéni gazdálkodás helyébe álta,- lánosan a termelőszövetkezetek lépjenek ...” Az irányelvek azt is hangsúlyozták, hogy „az átme­net az egyéni gazdálkodásról a szövetkezeti gazdálkodásra lassú folyamat, mely a parasztság ön­kéntes elhatározását, továbbá tü­relmes átnevelését követeli meg.” Ez a felfogás volt nyomon követ­hető a Magyar Dolgozók Pártja — az egyesülési kongresszuson elfogadott — programnyilatkoza­tában, és a párt 1948 júliusi or­szágos szövetkezeti értekezletén is. A szövetkezeti irányelvek vég­rehajtását illetően azonban na­gyon rövid idő alatt az alapél-, vekkel ellentétes politikai maga­tartás volt észlelhető. A Tájékoz­tató Iroda 1948 júniusi, ülése után — amely a Jugoszláv Kommunis­ta Pártban feltételezett politikai irányvesztést és a kispolgári op­portunizmust bírálta eléggé el nem ítélhető módon — Rákosi, újkenyérünnepi beszédében más­képpen beszélt. Az eredeti irány­elvekre fittyet hányva, nyíltan megmondta, hogy: „A kérdés, hogy merre menjen a dolgozó parasztság, fel' van vetve, és a válasz is világos. A dolgozó pa­rasztság a szövetkezés, a kölcsö­nös segítés, és a közös munka út­ját választja... Nekem azt szok­ták mondani, hogy á magyar pa­raszt maradi, hogy a magyar pa­raszt nem szereti a közös mun­kát, nem szereti az új termelési módokat. /. En ezt nem fogadom el... Gondoljunk csak arra, hogy milyen idegen volt a magyar pa­raszt számára a rizstermelés .. í” A múltat, a kísérletezések idő­szakát ismerők emlékeznek a gyapottermesztés oktalan erőfe­szítéseket igénylő gyászos buká­sára. Politikai értelemben a kocka el volt vetve. 1948. november • Az Egyesült Izzó SOPIANA Gépgyára Pécsett vákuumtechnikai gépeket, festékipari gépeket és a hagyományos profilnak megfelelő­en élelmiszeripari berendezéseket készít. A gyár termékeinek hat- van-hetven százalékát — főleg vákuumtechnikai gépeket — export­ra készítik. A terméknek csak gondos próbaüzemelés után kerülnek a megrendelőhöz. A képen: beforrasztó automatát próbálnak. (MTI-fotó) TUDOMÁNY, POLITIKA, TÁRSADALOM Új Kossuth-kiadványok én a párt Központi Bizottságá­nak ülésén a párt főtitkára azt mondotta: „Nekünk ezt a kérdést 3—4 éven belül oda kell vinnünk, hogy a parasztság 90 százaléka ... szocialista közös társas művelés­ben művelje a földjét.” Teljesen érthető, hogy a saját tulajdonnal nem rendelkező föld­bérlők körében a párt állásfog­lalása élénk visszhangot váltott ki, és a megyében is rendre-sor- ra alakultak a termelőcsoportok, amelyeket a közös tevékenység fokától függően három osztályba soroltak. A közös munkálkodást legjobban az úgynevezett III. tí­pus juttatta kifejezésre. Az 1956. év közepén a földte­rület . 22,3 százajéka az állami gazdaságok és vállalatok, 10,6 százaléka a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, 0,7 százaléka a termelőszövetkezeti csoportok, és 66,4 százaléka az egyénileg gazdálkodók kezén volt. Tehát a mezőgazdaságban szocialista jel­legű gazdálkodás a földek 35,6 százalékán folyt. Az állami gazdaságok, tan-, kísérleti- és célgazdaságok száma 23 volt, ezekből állami gazdaság 13. Jelentőségük abban volt, hogy a nagyüzemi termelésben jó példával szolgáljanak a termelő- szövetkezetek számára, a magán- gazdálkodás figyelmét pedig fel­keltsék a nagyüzemi termelés előnyeire. Ennek érdekében — ha nem is a szükséges mértékben — jelentős eszközállománnyal ren­delkeztek. A mezőgazdasági te­rületből Váló részesedésünk azon­ban elégséges arányt képviselt, sőt a mezőgazdaság szocialista térhódításában megvolt szerepü­ket némileg korlátozni kellett, hi­szen a birtokos parasztság szá­mára mezőgazdasági munkássá lenni nem jelenthetett távlatot. A mezőgazdálkodás általános elmaradottságát bizonyítja, hogy a főbb növények termésátlaga rendkívül kedvezőtlenül alakult. Az 1931—40 közötti évek átlaga búzából 7,5 mázsa, rozsból 5,4 mázsa, árpából 6,9 mázsa, kuko­ricából (májusi morzsoltban szá­mítva) 10,9 mázsa. Az etéreni* gondokat érzékletesen juttatja ki­fejezésre az, hogy 1956-ra a hely­zet úgyszólván semmit sem vál­tozott, sőt bizonyos vonatkozás­ban rosszabbodott. Búzából 105,3-del „javult” a termésátlag, rozsból 94,4 százalékra csökkent, árpából 129 százalékra emelke­dett, de a legfontosabb takar­mánytermény, a kukorica termés­átlaga 87,2 százalékra csökkent. Ezek a számok jól érzékeltetik a népgazdaság sorrendben második legfontosabb ágazatával való „tö­rődést”, és utalnak azokra a kö­rülményekre és feltételekre, ame­lyek között az egész magyar me­zőgazdaságnak azokban az évek­ben termelnie kellett. , Az agrártermelés a „nagypoli­tikában” mindössze az iparfej­lesztés (a vas és acél országa hó­bort) akkumulációs forrásaként szerepelt. A termésátlagok te­kintetében még az is megál­lapítható, hogy az említett idő­szak átlagprodukciója, a búza ki­vételével, minden főbb növény tekintetében alatta maradt az or­szágos átlagnak. (Ugyanakkor persze azt is meg; kell mondani, hogy a megye termelésbe vont földterületeinek aranykorona- értéke mintegy > 20 százalékkal alatta volt az országos átlagnak.) Az egyhelyben topogás vonat­kozik az állattenyésztésre is. Míg 1956-ban a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben szarvas- marhából 9367 darab volt (ebből tehén 3827), addig az egyéni és egyéb gazdaságok 91149 szarvas- marhát bírtak (ebből tehén 38 359). Az 1935-ös esztendőhöz- viszonyítva 1957. március I-i ál­lapotnak megfelelően, a szarvas- marha aránya 95,7. százalékra, a tehéné 84,6 százalékra csökkent. Ez a kevesbedő arány az ország állatállományának összességé­hez viszonyítva is megállapítható. (Szarvasmarha: 5,7—5,3; tehén:v 5,9—5,4.) Biztató csupán a juhte­nyésztés nagyobbodása volt, hi­szen számuk 1935-höz képest csaknem megduplázódott (188,3 százalék), és az ország állomá­nyából növekedett mértékben szerepelt. (6,7—9,7). A száz kát. holdra (megművelt terület) állat­sűrűség 1956-ban 20,1, 1957-ben 18,1 számosállat volt. Az 1948-as esztendőben a tele­pülésüket a megyében is megkez­dő gépállomások nagy segítségé­re voltak a mezőgazdaság új, szo­cialista hajtásainak. (Az első, or­szágosan a második gépállomás Kisszálláson jött létre, mindössze tíz erőgéppel.) A mezőgazdálkodásra érősen rányomta bélyegét a begyűjtési rendszer, amely területen egyet- 27- len tsz, vagy magángazdaság so­ha . sem ismerhette ki magát. A begyűjtendő termékek mennyisé­ge élévé magas volt, de annak teljesítése esetén további több­letmennyiségeket róttak a gazda­ságokra. Röviden szólva: kiseper­ték a padlást. Ez a tényező is lohasztotta a termelési kedvet, a parasztot eltávolította földjétől, de még a falujától is, és inkább máshova vándorolva, különféle ipari centrumokban helyezkedett el, ahol nagy volt a munkaerő­igény. így megszabadult a zakla­tások mindennapiságától,. a bi­zonytalanságtól, a helyi hivatalo­sak ferdénnézésétől, egyben él­hetett azokkal a lehetőségekkel, amelyek a városokban vonzób­bak voltak. Az elvándorlók száma az or­szágosnak (181 048 fő) 16 száza­lékát tette ki. Ezt a mértéket csupán Szolnok (31 866) és Sza-. bolcs-Szatmár (44 358) haladta» meg. Ugyanakkor jelentős többlet észlelhető Baranyában (7471), Ko­máromban (24 505), Veszprém me­gyében (8158). A megye akkori városaiban a lakóhelyüket állan­dó vagy ideiglenes bejelentéssel változtatók száma — hiányzóként — 7552 fő volt. Ez annak ellenére volt így, hogy időközben faluról, vagy az ország más részéből ezek­be a városokba is költöztek. A megye egészét tekintve, az 1957. évi adatok alapján (amelyet 195.9- ben tettek közzé) 36 724 , volt a bevándorlók (állandó és ideigle­nes bejelentéssel) és 66165 aj, el­költözők száma. A különbség: 29 441 fő elköltöző. Az elköltözők legnagyobb arányát az eltartóval való együttköltözés adja. Az egyéb okok sorrendje pedig: a munkavállalás, a munkahelyhez való közelebb költözés, házasság- kötés és lakáscsere. A begyűjtési kötelezettség nem teljesítése sok gazda kedvét szegte. Hasonló helyzetbe kerültek a begyűjtési vonal dolgozói, a tanácsvezetők, a közös gazdaságok felelősei is. Emiatt nagy volt mindenütt a személyi fluktuáció, sok volt a bírósági ügy, és a ki nem fizet­hető adószámla. A megye közér­zetét zavarta, hogy a határsáv­ban lakó zsírosparasztokat és a délszlávok jelentős részét az or­szág más vidékére telepítették. Sokan elkeseredtek, s ugyanak­kor a földeket megfosztották a nagy szakértelmű műveléstől is. Így hát nem véletlen, hogy 1956- ban csupán kenyérgabonából (bár a kormányzat, a közép- és alsó szervek ezt erőltették legjobban) 2473 vagonnal kevesebbet gyűjtöt­tek be, mint az előző évben. Ku­koricából a különbség 2782 va­gont tett ki. (Ebben a csökkenés­ben csak részben játszik szerepet az, hogy 1956 októbere után eltö­rölték a begyűjtést.) Ez vonatko­zik a vágóállatokra is. Ugyanak­kor a szerződéses, és a szabad­felvásárlás nagyobb volt az előző évinél (megemelték az átvételi árakat). Vágósertésből 2620, vá­gómarhából 2784 tonnával. Bor­ból 141,816 hektoliterrel keveseb­bet gyűjtöttek be. W. D. A politikai könyvnapok orszá­gos és megyei megnyitója után érdemes néhány erre az alkalom­ra megjelent érdekes Kossuth- kiadványról szólni. Az idén már huszadszor meg­rendezett politikai könyvnapok egyik kiemelkedő műve Kádár János „Szövetségi politika — nem­zeti egység” című munkája. A kötet Kádár János 1978 és 1981 közötti cikkeinek, beszédeinek gyűjteménye, mely szorosan 1 il­leszkedik a korábbi hasonló kiad­ványokhoz. A kötet középpontjá­ban a XII. kongresszus, illetve az itt elhangzott beszámoló és zárszó áll. A könyvben közölt be­szédek és cikkek nem elméleti- eskedőek, hanem tömörek, jól .olvashatók. Éppen ezért ajánlha­tó az átlagolvasónak, valamint a politológiával foglalkozó szak­embereknek is. 1956 történelmi tanulságával foglalkozik csaknem száz oldalon a Népszabadság munkatársai ál­tal írt és összeállított kötet, az „Ez történt”. ' A kiadványban több eredeti dokumentum, kép és szöveg található, valamint a Népszabadság hasábjain nemrég megjelent teljes cikksorozat. Ugyancsak az 1956-os eseménye­ket dolgozza fel Berecz János „Ellenforradalom tollal és fegy­verrel” című könyve. A mostani, második kiadásban egy új feje­zettel gazdagodott Berecz tanul­mánya. „A. szocialista konszolidá­ció alapjai” című részben a ko­rábbinál részletesebben elemzi az ellenforradalom előzményeit. ■ Csaknem háromszáz oldalas, színes' képekkel illusztrált kiad­vány Dubinyin professzor „A genetika regénye" című munká­ja. Népszerű stílusban magyaráz­za és dolgozza fel az említett tu­domány fejlődését, történetét, s mutatja be az emberek életében betöltött jelentőségét. Sok érde­kességet találhatunk — az ön­életrajzi részek kapcsán — a szov­jet genetika „nagy öregjeiről”. Karácsonyi előzetes! November 27-től december 3-ig 9 naponta 10 és 19 óra között várja Önt az Ezermester Vállalat vásárral egybekötött kiállítása a Bács-Kiskun megyei Művelődési Központban (Kecskemét, Május 1. tér 1.). Sporteszközök, játékok, barkácsfelszerelések. Egyes cikkek 30—40 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNNYEL vásárolhatók. Mindenki lehet ezermester! V ' . 2155

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents