Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

4 • 'PETŐFI NÉPE © 1981. november 25.

fásítási mozgalom

„ÜLTESS TE IS SOK KIS FÁT!”

Kibontakozóban a

Beszélgetés az akciók megyei irányítójával

Az 1970-es évek elején a Hazafias Népfront környezetvédelmi tevékenységéhez kapcsolódva tömegmozgalommá vált a fásítás. Akkoriban elsősorban emlékparkok létesítését kezdeményezték és szervezték a népfrontbizottságok ország-, s megyeszerte. Később már utcafásításokkal, középületek, iskolák, gyárak udvarán vagy környezetében díszítő, illetve védőfásitásokkal is rendszeresen észrevétették magukat a népfrontakciók társadalmi munkásai.

A felismerés nem újkeletű: a VI. ötéves terv eddiginél mérsékeltebb erdőtelepítési, beruházási lehetőségei mellett — az elmúlt tervidőszakban elért ültetési ütem megtartása érdekében — nagyobb mér. tékben kell támaszkodni az önkéntesekre. Ezért is hirdette meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Mezőgazdasági, és Élelmezésügyi Minisztérium öt évre szóló társadalmi fásítási programját. Hogy részleteiben is tájékozódjunk e nagyszabású megmozdulássorozatról, felkerestük Molitórisz Emilt, a megyei népfrontbizottság munkatársát, a mozgalom Bács-Kiskun megyei irányítóját.

— Először is: \milyen főbb célfeladatokat jelöltek meg az aktivisták részére?

— A települések közvetlen közelében sportpályák, temetők, ipari üzemek, állattartó telepek, szemétlerakóhelyek körüli védő- tásításokat, valamint erdősávok létesítését a városokhoz, községekhez csatlakozó, roncsolt területeken, s a nagyüzemi mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földeken. Ezenkívül a helységek egységes zöldövezeti rendszerének kialakítására is mozgósítunk, a különböző védőhatások mellett a lakosság pihenő- és hétvégi kirándulóhelyeit teremtve meg ezáltal.

— Hallhatnánk valamit az első lépésekről?

— Megalakítottuk a megyei operatív bizottságot, majd a helyi népfrontbizottságokhoz eljuttattuk a fásítási akció országos mozgalmi tervezetét. Felhívtuk a figyelmet a tanácsokkal és a gazdasági egységekkel való szoros együttműködésre. A városok, községek többségében — bevonva a munkába a népfrűntosokat, az üzemeket, az erdész szakembereket — elkészítették az 1985 végéig érvényes fásítási tervet, éves bontásban, hely- és fajtamegjelöléssel. Ennek alapján a mostani őszi idényre 907 ezer forint értékben, összesen 102 ezer facsemetét és cserjét igényeltek Bács- Kiskunban.

— Ügy tudom: ez ügyben az Országos Tervhivatal támogatását élvezik...

— Igen, a megye 300 ezer forintot kapott erre a célra. Felmértük, hogy a csemetét előállító gazdaságok mit, mennyit és mennyiért tudnak adni. Az erdőíelügyelőséggel egyeztettük elgondolásunkat, így a rendelkezésünkre álló külön célcsoportos fásítási hitel és a mi akciónk sehol sem fedi, ellenkezőleg: kölcsönösen kiegészíti egymást. Az imént említett összegből 34 település kérését sikerült részben teljesíteni. Ez annyit jelent, hogy a 39 fajta fasuhángból, illetve cserjéből összesen 28 ezer darabot osztottunk szét. A fásítás mindenekelőtt az erdőgazdaságok, és a tsz-ek faiskoláira alapozódik, ám arról szó sincs, hogy bárhol is átvállalnánk a szokásos erdősítési tennivalókat.

— És kik azok, akik ásót, kapát fognak majd, vagy fogtak már?

— A népfrontbizottságok leginkább az üzemi kollektívákra, a KISZ-tagokra és az úttörőkre számítanak. És nem csupán az

elültetésben, de a fák későbbi nevelésében, ápolásában, védelmében, sőt pótlásában is. Felelősök megjelölésével mindenütt megcsinálták a terület előkészítésére, a szaporítóanyag szállítására, tárolására, a szerszámok beszerzésére és a társadalmi munka megszervezésére vonatkozó tervet. A kisforgalmú mellékutcákra gyümölcsfákat javasoltunk, jóllehet, ez több gonddal jár, mert körülményesebb a növény- védelem. Ügy gondoljuk azonban, sokat segíthetnek ebben a kertbarátkörök, a szakcsoportok és a szövetkezetek. A társadalmi munka elszámolására külön normákat adtunk ki: egy nemesnyár telepítése például 32, egy cserjéé 6 forintot ér.

— Mely települések lakói a

legbuzgóbbak, a legserényebbek?

— A sok dicséretes hozzászólás közül nehéz bármelyiket is kiemelni. Talán Baja, Kecskemét és Kiskunhalas, a községek sorából pedig Dunapataj, Tompa, Szalk- •szentmárton, Csávoly, Ballószög és Ordas érdemli a legnagyobb elismerést. Meg kell mondanom — és erről a körlevelünkben is említést tettünk: — fokozottabban támogatjuk azokat, akik a jövőben miniarborétumot kívánnak létrehozni, főleg iskolák, óvodák közelében, hogy ezzel is a növényyilág, a fák szeretetére, megbecsülésére neveljék a gyerekeket.

K. F.

Börzére a felesleggel

CSERE-BERÉL az ország. r A rádió hullámhosszain, magán- vállalkozók közvetítésével.' Ami nekem fölösleges, az még hasznod lehet neked. És hátha tudsz cserébe olyat adni, amire neked már nincs szükséged, én pedig régóta vágyóm rá. Hogy kié az ötlet? Nem tudni, mindenesetre őseink is csere-beréltek — igaz akkor még nem, ismerték a pénzt. Persze a civilizált fizetőeszköz közbeiktatásával is lehet csereberélni. ,

Manapság a gazdálkodó egységeknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek és ' kistermelőknek egyaránt sok gondot, terhet jelentenek a felhalmozott készletek. Hányszor látunk tévériportokban gyárak udvarán heverő értékes alapanyagokat, kötőelemeket, szerszámokat és gépeket! Az Országos Piackutató Intézet korántsem biztos, hogy pontos felmérései óvatos becslésre késztetnek: az országban legalább 50 milliárd forintnyi érték hever a raktárakban, rozsdásodik, enyészik a gyárudvarokon. S mindez jócskán megterheli a vállalatok költséggazdálkodását, egyszersmind komoly veszteséget okoz a népgazdaságnak. ' RENDELETEK, intézkedési tervek egész sora próbál rendet teremteni a vállalati készletgazdálkodásban — úgy tűnik kevés sikerrel. Az, utóbbi években általában nem csökkentek, igaz nem is növekedtek az elfekvő készletek, de ez esetben -a stagnálás sem kedvező. A jelenségnek több oka van. Az iparvállalatok többségénél örvendetesen felgyorsult a profilváltás, a termelési szerkezet átalakítása természetszerűen — növeli a vállalati készleteket. Részben azért, mert a korábbi gyártmányok előállításához szükségés anyagokból, szerszámokból bőven van a raktárakban, az üzemeknek még nem volt idejük túladni rajtuk. Ugyanakkor az új cikkek termeléséhez vállalataink a szükségesnél több alap- és segédanyagot és más, az új technológiai folyamatba bekerülő alkatrészt, részegységet szereznek be. Az újabb készlethalmozást gazdasági vezetők és anyagbeszerzők egyaránt azzal indokolják, .hogy nálunk továbbra is hiánygazdálkodás van. Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra, mert minden valószínűség szerint már nem kapsz belőle. S hogy ez mennyire így van, azt igazolja a leggyakrabban hangoztatott kifogás: „a tervet .azért nem sikerült teljesíteni, mert az alapanyag-szállítók és a kooperációs partnerek nem szállítottak időben, s még kevésbé a kellő mennyiségben”. De a partnerek is továbbadják a'labdát, mondván: a szállítás azért akadozik, mert ők is anyaghiánnyal küszködnek.

MINDEZEK ismeretében hasznosnak' ítélhetjük a börzejellegű kezdeményezéseket, még akkor is, ha azok gazdasági' eredményei csak cseppek a tengerben. A készletcsere akciók 5—6 évvel ezelőtt kezdődtek, azóta Interker Börze néven évente két-három alkalommal megrendezik őket. Egyre több ágazat, legutóbb például a közlekedési és az építőipari vállalatok szerveztek elfekvő készleteikből önálló börzét. Míg kezdetben csak néhány gyár nevezett be ezekbe az akciókba, maguk sem bízva annak eredményességében, ma már egy-egy akción száznál is több iparvállalat kínálja eladásra a számára felesleges anyagokat. A nemrégiben tartott 16. Interker Börzén például 1,2 milliárd forintnyi vas- kohászati, építési és szerelési anyagtól, villamosgéptől és műszertől igyekeztek megszabadulni — jelentős árengedmény árán is' — a résztvevő iparvállalatok. A vásárlók munkáját könnyítette egy háromkötetes katalógus, amiből a börze zárása után is böngészhetnek.

EZEK A CSEREAKCIÓK mindenképpen nyereséges vállalkozások. Erkölcsi siker a szervezőnek, anyagi haszon az eladónak, akinek költségeit ezentúl nem terheli annyi felesleges cikk, és a vevőnek, aki olcsón hozzájut a számára fontos anyagokhoz, amelyekből feltehetően kelendő, jó áron értékesíthető árut termel. S talán így szűkül májd az alapanyagok és a. készletek piacán a hiánycikkek köre, közvetve pedig bővülhet a népgazdaság számára oly fontos exportválaszték.

Sz. L.

Előkészületek a téli halászatra

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hajójavító műhelyeiben már javában folyik a felkészülés a téli halászati évadra. Hamgjong és Pjongan megyében már elkészültek a halászhajók javításával, és .jelentősen gyarapították a halászszerszámok, felszerelések számát.

A keletről és nyugatról tengerrel körülvett ország vizei halban gazdagok. A keleti tengerparton például 60(í-féle hal tenyészik. Ezt a partvidéket a világ három legnagyobb halászterülete között tartják számon. A sekély vízben telente tömegével hemzsegnek a

halak. Gazdagnak mondható a nyugati part is. Itt kevesebb halfajta található, de mennyiségileg bőven van, és igen ízletesek.

A, halászok az 1971—1976-os tervidőszakban a hat évre készített halászati tervet — amely 1,6 millió tonnára szólt — egy évvel és hét hónappal a határidő előtt teljesítették. A következő tervidőszak végére, 1982-re tovább emelik a mércét: 3,5 millió tonna hal és egyéb tengeri csemege lehalászását tervezik. Ebből előreláthatóan .2,7 millió tonna lesz a hal mennyisége.

(BUDAPRESS—KCNA)

OLVASTAM, LÁTTAM, HALLOTTAM

Életmentő készület a múlt századból

XIáig érdekes cikkekre buk- kantam a Tudományos Gyűjtemény 1831. negyedik kötetében Zaary Károly hites földmérő írását keresve. Vörösiparty Mihály szerkesztő ekkor közölte a nevezett írását <,,Solt szánako- dásra méltó állapotjáról, melyben kivált Mártzius 21-dik napján az árvizeknek közepette helyeztetve volt”.

A Dunaegyháza és Apostag között március 20-án áttört víz „előre borzasztó zúgással, melly minden embert a legnagyobb rémülésbe hozott, jelentette erőszakos jövetelét. ... Minden részről a városnak, a’ mennyire a víz zúgása, a’ jég zörgése ’s ropogása engette, tsak a’ jaj szót lehetett hallani.”

Másnap kezdődött a céltudatos védekezés. Töltésekkel lassították a víz előretörését, védtek egykét értékesebb épületet, mentették a lakosokat. Délben tetőzött az ár, mely másfél száz házat teljesen összeomlasztott, több százat súlyosan megrongált. A szántók még áprilisban is vízben áztak, így igen keserves esztendőt éltek meg. Abban reménykedhettek csak, hogy mielőbb elkészül a védőtöltés.

A fojtó párával telített helyiségbe, borforrás folyamata alatt pincébe, gázos levegővel veszélyeztető mély kutakba kényszerülők mentésére ózonban már elkészítette — mint ez a Tudományos Gyűjtemény említett számában olvasható — Mártony táborintézői Fő . Strázsa-Mester életmentő szerkezetét. Lelkendezve híreíi Trattner Károly cs. kir. Kapitány: „Bizonyosan nem csekély örömére szolgál édes Hazánknak tudni, hogy egy Magyarnak jutott olly készületnek felfedezése, melly' minden eddig szokásban volt, illy czélú készületnek ügyetlenségét nyilüána b- bá teszi, ’s a’ melly az emberiség javára nem sokára egész Európában közönségessé tétetik.”

Sajnos, helyszűke miatt el kell tekintenem a „készület mivoltának” részletes ismertetésétől. Csak annyit: az „öszvészorított levegővel” megtöltött, kalapált vasból készített bödönhöz illesztett szivattyú és két meggörbített cső szolgált a levegőtisztításra. Ezt a hátán cipeli a védekező, a kecskebőr sisak ,,a’ nyak közé .szoríttatik”. ... „Alsó részén egy szoruló ’s nyúló' cső vagyon, mellyet a’ palaczk’ sárgaréz tokjára srófolhatni, és a’ melly az abból ömlő levegőt a’ zárt sisak alá Vezeti. Egy a’ csőbe tett sipotska, melly a görgeteg hüvelyben akként helyeztetik, hogy akkor tiszta hangot adjon, midőn épen annyi levegő ömlik a’ süvegbe, a’ mennyi a’ lélekzésre szükséges, akkor pedig felette sikolt, midőn kelleténél több levegő hat a’ lé- lekző süvegbe: akkor ellenben, midőn még kevés az oda eresztett levegő, vagy gyengén hangzik, vagy épen szótlan marad."

Tudósokból, katonatisztekből összeállított bizottság igazolta, hogy „a legromlottabb levegőben is baj nélkül és elég ideig tartóz- kodhatik és munkálkodhatik” bárki.

így fejeződik be a rendkívül érdekes közlemény: „legszerencsésebb próbák tétettek” a készület víz alatti használhatóságáról.

H. N.

CIKKEINK NYOMÁN

Ellenőrizték a rovarirtó szereket

Még a nyár közepén foglalkoztunk Sajtóposta rovatunkban ama olvasói észrevételekkel, miszerint a legelterjedtebb kártevő, a légy elpusztítására rendeltetett különféle vegyi anyagok minősége körül nincs minden rendjén. Megemlítettük a „Super” felirattal ellátott új Chemotoxot, mely csaknem három forinttal drágább a réginél, de a hatásában talán fele annyit sem ér. Hivatkoztunk a szinte általános véleményre, hogy az Inszektalakk és a többi hasonló méreg sem az igazi már. Majd közöltük az illetékesek ezzel kapcsolatos válaszát: a légy kezd immunissá válni a hosszabb ideje árusított, illetve felhasznált szerek hatóanyagával szemben, ezért szorgoskodnak a kutatók az ebbéli készítmények további tökéletesítésén.-'

Cikkünkre a napokban érkezett válasz a területi forgalmazótól, a Csongrád—Bács megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalattól, amely — ahogyan a levélből megtudjuk — felkérte a gyártókat e termékeik minőségének ellenőrzésére, s minthogy ez megtörtént, a cégek megállapításait taglaló sorokat is eljuttatta hozzánk fénymásolatban. Az alábbiakban ismertetjük a vizsgálatok legfontosabb eredményeit :

Amint azt a budapesti központú Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat bázisvezetője, Bo- zóki Gábor közölte, a Super Chemotox megfelel a repülő rovarok elleni védekezés céljára szolgáló vegyszer iránt támasztott követelményeknek. A panaszokra viszont azért kerülhetett sor, mert a kifogástalan biológiai hatás — amikor is a rovar elpusztul — a szokásosnál néhány perccel később következik be . (Mindehhez a nagykereskedelem még hozzáfűzi: e készítmény előnye, hogy a lehullott permet, mint érintőméreg körülbelül 3 napig utólag is kifejti hatását. Forgalmazása tehát folyamatos, persze ezután is kapható az olcsóbb — a hagyományos kémiai eljárással gyártott, 200 grammos — Chemotox.)

A szegedi „UNIVERSAL” Vegyi és Kultúrcikk Ipari Szövetkezet az Unitoxról tájékoztatott. A dr. Laczkó István elnök és Farkas József főkönyvelő által aláírt sorokból kiderült, hogy állandóan figyelemmel kísérik a termékük minőségét, melyre vonatkozóan még nem fordult elő reklamáció. Sőt fokozódó keresletről lehet beszámolni, s az igények zökkenő- mentes kielégítése érdekében idén minden eddiginél nagyobb meny- nyiségű, összesen megközelítőleg hárommillió doboznyi ilyen rovarirtó készül. (Közvetlen válaszadónk itt megjegyzi: a szövetkezet eme termékének 40 százaléka Bács-Kiskun és Csongrád megyében kerül értékesítésre.)

A körösladányi „METAKÉ- MIA” Ipari Szövetkezet állítja elő az Inszektalakkot, mely — Nyerges László elnök és Fehér László megbízott termelési osztályvezető levele szerint — kétségkívül alig hatásos már, mert a toxinnal — mérgező anyagával — szemben rezisztensekké, ellenállóvá váltak a rovarok. A szakemberek most dogoznak é készítmény összetételének megváltoztatásán. (A szerkesztőségünkhöz címzett sorok utalnak rá, hogy ezt a vegyi árut a nagykereskedelem többé nem forgamazza a működési körzetében.)

Befejezésül elmondjuk, informátorunk arról biztosít bennünket levelében, hogy a fogyasztói érdekvédelemre való tekintettel csak a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet által engedélyezett, illetve megfelelőnek minősített rovarirtó szreket szállít ki a jövőben is a kiskereskedelmi egységekbe.

Október 1-én Párbeszéd a lakossággal címmel a kecskeméti pártmunkások, tanácstagok és a népfront aktivistáinak közös programjáról tudósítottunk, nevezetesen, hogy a kerületjárásuk során milyen eredményeket jegyeztek fel,, illetve hiányosságokat vettek számba. Ez utóbbiak között említettük, többen kifogásolják, hogy a Petőfi Sándor Általános Iskola (régi nevén a sárga iskola) sarkán évtizedekig használt levélszekrényt egyik napról a másikra leszerelték.

írásunkra levélben válaszolt a Szegedi Postaigazgatóság helyettes vezetője, dr. Lénárd László, aki többi között ezekről tájéko- tatott:

A kérdéses postai szekrény megszüntetésére 1976-ban került sor, mert az akkori felmérések szerint naponta egy-két levél volt

csak található benne, s ez a minimális forgalom indokolta a most utólag kifogásolt döntést. Figyelemmel arra, hogy a környéken — az iskolától alig 100 méterre levő felsőfokú óvónőképző kerítésén, illetve a ISO méternyire található megyei szakorvosi rendelőintézet előtt — van elegendő levélszekrény, mely kielégíti az igényeket, az oktatási intézménynél újra rendszeresíteni plusz egyet teljességgel fölösleges, és efféle nincs is tervbe véve.

A posta ténybeli érvelésével aligha lehet vitába szállni, ám óhatatlanul felmerül a kérdés: az óvónőképzőnél felszerelt szekrényt nem lenne-e helyesebb az iskolához, vagyis a piac mellé vinni, ahol naponta ezrek fordulnak meg?

Van elégendő levélszekrény