Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-24 / 275. szám
1981. november 24. PETŐFI NÉPE • 5 Üj módszerek a közművelődésben Senki sem határozhatja meg előre, hol fog megszületni: a világvárosi rangjával büszkélkedő Budapesten-e, vagy „be , kell érnie” valamelyik megyeszékhely- lyel. középvárossal, esetleg egy csöpp faluval. Köztudott, hogy Magyarország lakosságának jó része úgynevezett kistelepüléseken él. Hogy mekkorák ezek a falvak? Némelyikben harminc, némelyikben háromezer ember lakik. S az életkörülmények ugyancsak függenek attól, hány nulla sorakozik az első számjegy után. Természetesen nem lehet minden községben kihelyezett főiskola, Skála-áruház, és panoráma-filmszínház, de azt joggal várhatja el minden állampolgár, hogy ne kerüljön . lényegesen, hátrányosabb helyzetbe azért, mert nem nagyvárosban él. Érvényes ez a művelődési lehetőségekre is. Nem véletlen, hogy a hetvenes évekre időszerűvé vált a kistelepülések sorsa. Falvak, egész területek néptelenedtek el a mező- gazdaság csökkenő munkaerő- igénye, a falusi lakosság város felé törekvése miatt. Iskolák százait körzetesítették, kihasználatlanul maradtak jó állapotban lévő, ma is értékes épületek. A körzeti központokban külön-külön kínlódott — vagy kínlódik ma is —. az iskola, a művelődési ház, az óvoda, a sportegyesület. Sajátos gondjaik közös okokra vezethetők vissza: megnövekedett a gyermeklétszám, és nőtt az emberek kulturálódási igénye, ugyanakkor kevés az oktatásra, művelődésre fordítható pénz, kevés a szakképzett népművelő, egyes iskolákban a szakképzett pedagógus, a könyvtáros is. A kistelepülések oktatási, köz- művelődési és sportintézményeinek integrációját tehát a szó szoros értelmében a szükség kényszerítette ki. Egyesíteni a szellemi és az anyagi erőket ez volt a cél a hetvenes évek második felében, s ma még inkább, mint akkor. Az első lépést Heves megye tette: a füzesabonyi járás Sarud nevű községében megalakult az első nevelési központ. A példát számos helyen követték az országban,' s ma már nemcsak falun, hanem városokban is szaporodnak az integrált létesítmények. A nyolcvanas évek elejére hetven fölé nőtt a számuk. A nevelési központok igazgatóinak első tapasztalatcseréjét tavaly őszszel Pécsett tartották meg. Itt, az új siklósi városrészben épül az ország egyik legkorszerűbb nevelési központja. A majdan — szinte szimbolikusan — nyolcszög alakú épületegyüttesben úgyszólván a „születéstől a halálig” kívánnak foglalkozni az emberekkel. A hetvenegynéhány intézmény között természetesen nemcsak ilyen, vagy a debrecenihez hasonló „csodapalotákat” találunk. Vannak egészen egyszerű, mondhatnánk elemi működő nevelési központok is, ahol az integrációt csupán az iskola, az . óvoda, és a művelődési ház együttműködése jelenti. Beláthatr juk azonban, hogy már az is nagy dolog, ha nem külön-külön szerveznek ismeretterjesztő előadásokat, nem külön-külön veszik meg a méregdrága audiovizuális berendezéseket, s ha a pedagógusok az eddiginél nagyobb segítséget adnak a népművelőknek. Természetesen az integráció sokkal fejlettebb formája az, ha már a tervezőasztalon összeszerkesztik a nevelési, a közművelődési és sportlétesítményeket, s azok közös igazgatás alatt összehangolt, sőt szerves egységbe tartozó nevelési-kulturális program alapján dolgoznak. Ilyen, úgynevezett komplex intézmény még kevés van, de' a fejlődés tendenciája mindenképpen ez kell, hogy legyen. Mert mit is/ várhat a lakosság az ilyen nevelési központoktól vagy komplex intézményektől ? Legelőször is azt, hogy megvalósuljon bennük a folyamatos,* az úgynevezett permanens oktatás- nevelés. Hogy az óvodás kisgyerek, aki egyszer megismerte, megszokta az épületet, törés nélkül léphessen át az iskolába, onnan talán a középiskolába, s ha kiszakad ebből a körből mint tanuló, találja meg ugyanitt a helyét a szakkörökben, a hobbiszobákban, a sportpályán, az uszodában, a mozi- és színházteremben, a kulturált büfében, étteremben. Természetesen ez volna az idea, de ma még azt is jogosan tarthatjuk eredménynek, amivel például a baranyai Dobszán dicsekedhet: a nevelési központ megszületése fellendítette a felnőttoktatást, a gyerekek egyre több sikerrel csábítják el szüleiket a különböző rendezvényekre, a hírlapolvasóba, a könyvtárba. Egyre több felnőtt merészkedik be az iskolai tornapályákra, s a tantermek esténként öntevékeny együttesek számára biztosítanak próbalehetőséget. A megnövekedett feladatokhoz természetesen új szemléletű szakemberek szükségeltetnek. A pedagógusnak egyszersmind jó népművelőnek kell lennie, aki a tanításon kívül meg tudja szervezni á .tanulók —■ és szüleik — szabad idejének hasznos eltöltésiét. A népművelőnek ugyanakkor ismernie kell az iskola rendjét, az alapvető tantárgyi követelményeket és a nevelési célokat, hogy hozzájuk igazíthassa művelődési tervét. Az iskolai, előkészítőtől a felnőttek . szakmai továbbképzéséig mennyi feladat! A tapasztalatok szerint a megnövekedett munka inkább vonzza, mint taszítja a szakembereket. Főként a fiatalok — tanárok és népművelők — látnak sok fantáziát az új típusú komplex intézményekben. H. J. A vietnami oktatási reform első éve A most folyó tanévben a korábbinál jobb körülmények között kezdhették meg az iskolai munkát a vietnami pedagógusok és a diákok. Az idén kétmillió elsőosztályos ült az iskolapadokba. Jelenleg a gyermekintézményekben és az iskolákban 15 millió gyermeket nevelnek és tanítanak. A déli országrész településein és Ho Si Minh-város különböző kerületeiben új iskolákat nyitottak. A Go Vap kerületben egy 15 tantermes iskolát és két óvodát avattak' nemrég. A XI. kerületben pedig korszerű oktatási berendezésekkel látták el az elsősök tantermeit. Nem volt fennakadás a tankönyv- és tanszerellátásban sem. A vidéki iskolák például már jóval a tanítás megkezdése előtt megkapták az iskolaszereket a megyei központoktól. Az idei tanítási év egyébként az új oktatási reform első éve. Eddig az óvodások egyéves iskola-előkészítőbe jártak Most, az új program szerint, az óvodából egyenesen az első osztályba küldik őket. A másik változás: a tízéves oktatást fokozatosan felváltja a 12 éves általános és középfokú oktatás. (BVDAPRESS— VNA) i SZÜLŐK AZ ISKOLÁBAN • Nagy sikerű nyílt napút rendeztek Kiskunfélegyházán a József Attila Általános Iskolában. A sporttagozatos II. a osztály tanulóinak tartott új rendszerű matematikai órát Hevér Antalné a szülök jelenlétében. (Farkas Tibor felvétele) Diákportrék Szegedet diákvárosként is ismerjük. Hat felsőoktatási intézményben sajátíthatják el a tudást a jövő orvosai, jogászai, tanárai, az egészségügyi és élelmiszeripari főiskola hallgatói. Hány Bács-Kiskun megyei diák tanul a szegedi egyetemeken, főiskolákon? Sorra felhívtam telefonom az intézmények tanulmányi osztályait, s. máris kialakult a végleges eredmény. Gyors összesítés: 698, közel hétszáz Bács megyei diák folytatja tanulmányait a dél-alföldi városban. Közülük három diákportrét vázolunk fel. Péli Gyöngyi A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1490 hallgatója közül 293-an Bács megyeiek. Szűkítve a kört: a jakabszállási Péli Gyöngyi másodéves orosz—történelem szakos hallgatóval beszélgettünk. — Kecskeméten, ra Katona József Gimnáziumban érettségiztem. Harmadiktól kezdve fakultative foglalkoztam az orosz nyelvvel. Tulajdonképpen ezért is határoztam úgy, hogy orosz—történelem szakra jelentkezem Szegedre. Az első alkalommal sikerült a felvételi. Ügy érzem, hogy a történelem nem megy olyan könnyen, mint az orosz nyelv. Éppen ezért nagyobb hangsúlyt fektetek a történelemre. Már elhatároztam, hogy oroszból írok TDK-dolgozatot és a szakdolgozatom témáját is e tantárgyból választom. — Mivel tölti szabad idejét? — Amikor nem kell készülni az órákra, szívesen járok moziba. Hétvégén legtöbbször hazautazom. Ketten, heti három alkalommal orosz nyelvet tanítunk a tápéi óvodásoknak. Meghatározott tematika alapján 21 gyerekkel gyakoroljuk az idegen szavakat. — Tanárnőnek készül, így gondolom, érdekli a tápéi feladat. . — Tanítani játékosan is lehet, s az eredmények hamar jelentkeznek. Sokat tanulhatok ezekből én is. Harmadévtől a gyakorló általános iskolában kell tanítanunk, így az itt szerzett tapasztalatok segítenek majd. ' — Ha elvégzi a főiskolát, hol szeretne tanítani? — Lakóhelyemen, vagy Kecskeméten. Bor Gyula A kunfehértói Bor Gyula, a József Attila Tudományegyetem végzős — ötödéves — hallgatója. Beszélgetésünk napján „Háztartási vagyonközösség” című szak- dolgozatát védte meg a diákkör előtt. Már benyújtotta pályázatát is — Nyíregyházáról, Ceglédről és Mosonmagyaróvárról várja a választ. Az álláskeresés nagy problémát jelent a végzős egyetemistáknak, mivel semmilyen pályaválasztási útmutató nincs, kevésbé ismerik, hogy egy-egy állás, munkahely milyen lehétő- ségeket kínál, egyáltalán mi a feladatkörük. Bor - Gyula úgy gondolja, hogy hozzá az ügyvédi munkaközösségi feladat áll a legközelebb, de a vállalati 'jogtanácsadás is érdekli. Pályaválasztásában és már az egyetemre jelentkezésénél is elsődleges szempontként nevezte meg, hogy az emberek érdekeit képviselhesse, a polgárok problémáival a jogi fórumokon megjelenhessen. Azért, mert az egyszerű emberek többsége nyilvánosság előtt gátlásos, gondjait-bajait nem mindig tudja megfelelőképpen elmondani. Bor Gyula, három szakmával a kezében — Villanyszerelő, hivatásos sofőr, üzletkötő — és két év katonaság után jött a szegedi egyetemre. A Színművészeti Főiskolára is jelentkezett. Az öt év alatt néhány dologban megváltozott a véleménye, elvárásai nem mindenben valósultak meg. Sok minden érdekli, például a szociológia. az igazságügyi orvostan, az elmekórtan. Szűk körben foglalkozott is ezekkel a témákkal. Az egyetemi KISZ-élet csalódást jelent a számára, a sportvezetésen is lehetne még javítani. Karatézik, úszik' hat órát alszik. Ügyel az időbeosztására, főleg- most az államvizsgára való felkészülés idején. Két hónap alatt négy alkalommal számol be az-öt év alatt szerzett szakmai tudásáról. Sok könyvet kell átnéznie. Csak egy példa: 161 tétel — 1600 oldallal. Az itt meg- tanultakat bizonyára a megfelelő módon tudja majd kamatoztatni jövendő munkahelyén. Törteli Gabriella Ebben a tanévben fejezi be tanulmányait Törteli Gabriella is, a Zeneművészeti Főiskolán, ahol 19 Bács megyei fiatal szerez majd éneken belül zenetanári képesítést. Elsőként arról kérdezem. hogy Szegeden milyen lehetőségek adódnak a koncertlátogatásra? — A Filharmónia előadásait, a Dóm orgonakoncertjeit és más komolyzenei fellépéseket nézhetünk, és természetesen a Zenés Színház előadásait is figyelemmel kísérhetjük. Gabriella Kecskeméten, a Kodály Zoltán ének-zenei általános iskolában, majd a szegedi Tömörkény Zeneművészeti Szak- középiskolában kitűnő eredménynyel végzett. — Miből kellett felvételizni a főiskolára? — Zongorán Bach-művet, klasz- szikus szonátát, etűdöt, romantikus és modern darabot kellett játszani. A felkészültség sokrétűségéről adhattunk bizonyságot. Ötödikes lehettem, -amikor elhatároztam, hogy zongoratanárnő szeretnék lenni, azóta haladok a célom felé ... Szeretnék majd továbbtanulni a Zeneakadémián, ahol művésztanárokat képeznek. A tanulmányi és a közösségi munkája alapján elfogadták a pályázatát: Népköztársasági ösztöndíjas lett Törteli Gabriella. • Bor Gyula ötödéves jogász és Törteli Gabriella végzős ze- neművészetis hallgatókat az elhelyezkedés foglalkoztatja mos. tanában. (Pintér József felvé. telei) Sok koncerten, szerepelt már, a főiskola- Bartók-versenyén harmadik, a modern zenei versenyen második díjjal jutalmazták. Szerepet vállalt a zenetörténeti TDK elindításában, ahol zeneszerzők 'életéről, munkásságáról tanulnak. Nyaranta sem pihen, ugyanis ekkor kell felkészülni a félév folyamán tanult darabokból. Ezt az időszakot „aktív pihenőnek” nevezi. Zenei táborokban is járt. — Milyen teendők vannak a főiskolán? — Főként az önálló, gyakorlati munka kerül előtérbe. Művésztanárok oktatnak bennünket, engem Kerek Ferenc zongoraművész tanít. Sok idő kell az órára való felkészülésre, s a gyakorlás problémákba ütközik: 60 embernek 8 zongorás tanterem áll a rendelkezésére. A félévek a begyakorlás időszakai, a vizsgaidő- szakban tanárok előtt kell előadni a darabokat. Az elméleti - tantárgyakból is számot adunk. — Részt vesz-e tanítási gya-' korlaton? — Hetente tanítunk kezdő és haladó növendékeket, harmadévtől. Mi osztályozunk, vizsgáztatjuk a zeneiskolás diákokat. — Mi érdekli a zenén kívül? — A nyelvek. Olaszból érettségiztem, a főiskolán tanultunk oroszt is, jelenleg angol nyelv- tanfolyamra járok. A nyelveken kívül mi lehetne más a hobbim, ha nem a lemezgyűjtés. Szép komolyzenei gyűjteményem van már, legutóbb a Toscát vettem meg, Maria Callasszal. □ □ □ Három diákportré rajzolódott ki — Szegedről, akik a tanári és a jogi pályát választották élethivatásul. Az Orvostudományi Egyetemen 271, az Élelmiszeripari Főiskolán 34, az Egészségügyi Főiskolán pedig 28 Bács megyei diák tanul jelenleg. Róluk'' majd legközelebb szólunk ... Borzák Tibor Szabad szombat em szerette a szabad szombatokat. Való- jában ritkán is voltak igazán szabadok;, munkahelyén mindig volt valami probléma, ami miatt'be kellett mennie ilyenkor is. — Az a jó, hogy magára mindig számíthatunk — mondogatta félig komolyan, félig tréfásan a művezetője.' Ilyenkor ő megvonta a vállát, pedig legszívesebben visszaszólt volna. De, ami igaz,-igaz, annyira nem tudott vbl- na mit kezdeni a szabad szombatokkal, hogy jó is volt ez így. Lemaradás volt az exportnál — „magától sok függ ...” Aratási ügyeletet kellett tartani — „nem várják otthon a gyerekek ...” Igaz, a gyerekek nem, de az asszony igen. Azt is tudta, hogy nagyon. Mert az asszony valóban olyan érzelmes teremtés — mondogatta, ha erről esett szó — mindig a könyveket bújja, meg legszívesebben színházba-mo-' ziba járna, de hát az se mehet mindig. Néha azt is megkockáztatta, hogy „úri flanc”-nak nevezte az asszony szokásait, kívánságait. De tudta, teljesítettel És olyankor nem bápta meg; a kirándulások, a színházi esték szép emlékeket hagytak maguk után. Sok minden hiányzott még a háztartásból, de leginkább mégis egy gyerek. És az mintha nem is nagyon akarna lenni. Néha szinte gye- . rekesen szégyéllte, amikor a 'munkahelyén szó esett róla. Nekik még nincsen. És a többiek milyen lelkesen, dicsekedve meséltek a gyermekeikről... ... Amikor leengedte a kezéről az öblítővizet, és fogasra akasztotta az olajos ruhát, a portás hangját hallotta messziről: — Takács elvtárs! Feri! Telefonon hívnak! Nem szokták telefonon keresnj, különösen nem szabad szombati műszak végén. Értetlenül, kis szorongással léndelt a porta felé, hóna alatt kooott aktatáskáját szorongatva. Útközben találkozott az ü^velptps technikussaL Kallóval, az ráköszönt, de csak akkor köszönt vissza neki, amikor már elhaladt mellette. — Ne haragudjon. Kalló kolléga! — Semmi, semmi! Hiába hallózott a telefonba, hiába ifújdogált, nem volt kapcsolat senkivel. Megszakadt a vonal. — Ki volt az? — Nem tudom, Ferikém. Nem mondta. De egy öreges férfihang ... — Ügy látszik, elkéstem. — Váijjon egy kicsit, hátha újra hívják. • | Cigarettára gyújtott. „Öreges férfihang ...” Ki lehetett — töprengett. Szótlanul várakozott. Merit volna már. Hirtelen türelmetlen lett. Nem az éhség, amit már érezni kezdett, inkább a bizonytalanság miatt. A gyár területén néhány ember lézengett, azok is készülődtek haza, többen már el is mentek. Ezeknek az ilyenkori napoknak olyan üh- nepies hangulatuk van; alig vannak benn, csak néhány gép dolgozik', nincs a lótás-futás, a rohangálás, a főnökök idegeskedése, mint a rendes műszakok idején. A második cigarettát dobta már el, s in- as dúlni készült, amikor a telefon ismét megszólalt. — Na, mit mondtam... — derült fel Pali bácsi arca és, nyújtotta is a hallgatót. A telefonban gyenge férfihang szólalt meg, előbb ismeretlennek tűnt, de aztán megismerte. — Apa! Hát te hogy kerülsz ide? A túloldalról kapott választ a portás nem hallotta. Hogy milyen szeretetteljesen szólt az apjához, akiről ő csak annyit tudott, hogy derék munkásember az öreg is, valahol Dunaújvárosban, vagy Ózdon, talán Salgótarjánban. Amikor a fiú letette a hallgatót, meg is kérdezte. — Jó hír? Megjött az édesapja'...? — Igen, Pali bácsi;.. De. hogy jó 'hir-e, vagy sem... Nem jó hírrel jött.-Néhány nap múlva megoperálják, „és én -tudom, nincs mentség. A szíve tönkrement. Teljesen tönkrement. Az állomáson vár. Be se jön hozzánk ... — Az nem jó... nagyon nem jó __ de, h átha nem olyan nagy a baj ... — nyugtatgatta "jó szívvel az öreg. A kerékpár ülése egészen áttüzesedett, pedig alig sütött a nap. Táskáját felakasztotta a kormányra, és széles ívben taposni kezdte a pedált. Még volt valamennyi idő a vonatindulásig. Vontatottan beszélgettek; az apjá nem akart se inni, se enni a restiben, neki is alig csúszott le a pohár sör a torkán. — Nem mentem hozzátok, hogy ne ijesszem meg Marikát. Jól tudom, hogy nem vagyok valami szívderítő látvány. Megszöktem otthonról, hogy még egyszer lássalak ... Kérges kezét félősen a fia nagy kezefejére fektette. Szokatlan volt ez az érzelmi mozdulat, hamar el is vonult. — Neveljetek olyan gyerekeket, amilyenek ti is vagytok és voltatok... — Elkísérlek, apám ... szükség lehet rám. A biciklit beteszem a megőrzőbe... — Nem, nem! Jobb ez igy... szabad szombat van. Eredj haza, ha elindul a vonatom. — Nem .szeretem a szabad szombatokat — mondta ki gyorsan, amit sosem tett. — Ezután még kevésbé fogom szeretni... — Ne beszélj, fiam! Szabad szombat is kell, vasárnap is. Születés és halál. Betegség is, hogy Jegyen mit gyógyítani. És munka munka, munka! A vonat meglehetős zsúfolt volt Miért utaznak mindig annyian? Ezen töprengett, mert sajnálta az apját, akinek nem jutott ülőhely. Ott állt a kocsi peronján, sápadt arccal, és hosszasan integetett még messziről is. T1 udta, hogy valami nagyon rosszul történt. De, hogy mi, csak akkor gondolta át amikor hazafelé tolta a kerékpárját maga mellett Nem ült fel rá. .■. Antalfy István
