Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-19 / 271. szám
9 r 1981. november 19. • PETŐFI NÉPE • 5 Ipari formák — vándorkiállításon arcok és vallomások A Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékoztató KTözpontja, a budapesti Design Center néhány éve alakult, és kiállítótermében egymás után rendezte meg azokat a kiállításokat, amelyek hazai sorozatgyártásban levő tárgyakat mutattak be az ember környezetéből. A terített asztal, a világítás, a fürdőszoba, a gyermek környezetének bemutatása ipari forma- tervezett tárgyak segítségével történt. Ezt a kiállított anyagot a Művelődési Minisztérium anyagi támogatásával a Műcsarnok megvásárolta, és szállításra alkalmas csomagolásban felajánlotta kölcsönzésre az ország kiállítási és művelődési intézményeinek. Ok-’ tóberben Salgótarjánban, Dombóváron és Szolnokon került egy- egy téma bemutatásra, novemberben Császártöltés fogad ugyancsak egy vándorkiállítást. A sor folytatható! Várják városok, községek művelődési intézményeinek jelentkezését, vándorkiállítás-igényét. Ám ami az egyszeri kiállításnál érdekesebb, maradandóbb, a négy kiállításhoz csatlakozó katalógus. (Ezeken kívül még helyben kitöltendő képes plakátot is kapnak az igénylők.) A katalógusok ugyanis nem szokványos kiállí- tásitárgy-leírások, hanem az adott témában okos, ábrákkal ellátott vezetők, „Terített asztal”, „A fürdőszoba berendezése”, „Világítás a lakásban”, „A gyermek környezete” címmel. Vegyük szemügyre például egyiküket: A gyermek környezete elműt. Mit tudhatunk meg belőle ? A gyermeknek élete első percétől kezdve szüksége van arra, hogy jól érezze magát saját környezetében; az őt körülvevő térnek, a bútoroknak és a tárgyaknak nem gátolniok, hanem elősegíteniük keli kiegyensúlyozott testi és lelki fejlődését. Ez az alapelv nemcsak külön szobában valósítható meg. A gyermek kora szerint veszi szemügyre a katalógus a gyermek bútorait, a kezdeti kosarat, a gyermekágyat, a fekhelyet. Közli azokat a bútorméreteket, amelyekre a gyermeknek testmagassága szerint szüksége van. Ír a katalógus a játéktartó és könyvespolcokról, a különszoba berendezési tárgyairól, sorra veszi az iskolás korú gyermek asztalának és székének legfontosabb jellemzőit. Mindezeken kívül sokféle ötlet, tudnivaló olvasható ebben és a másik három katalógusban egyaránt. A vándorkiállítással együtt az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ azt is felajánlja (címe: Budapest, V. Gerlóczy utca 1.), hogy segítséget nyújt a kiállítással együtt különböző rendezvényekhez. Megszervez előadásokat, vitákat, vetítéseket. A kiállítás, a katalógus, a plakát, vagy az előadás nemcsak kiállítót és kiállításlátogatót tud közelebb hozni egymáshoz. Kimondatlan célja a tervezők és a gyártók szembesítése a közönséggel, okulásul mindkét fél javára. T. A. BRÓDY SÁNDOR DRÁMÁJA KECSKEMÉTEN Tanítónő — emelt fejjel Tudnivaló dolog a színházak tájékán, hogy a próbákat követő első előadások még nem teljesen kiforrottak. Ez a veszély főleg a premiereket fenyegeti, amit az esemény ünnepi jellege sem tud teljes mértékben ellensúlyozni. Bródy Sándor színművének, A tanítónőnek kecskeméti bemutatója az időnkénti tempót- lanság ellenére mégis megszolgált sikert hozott. A közönség hosszan tapsolt már az első este is. Ami magát a dairabválasztást illeti, a tetszés alighanem egyszerre szólt a század eleji vidékies valóság ábrázolásának és az időtlen üzenetnek. A szerencsés választásánál mindenképp több: átgondolt rendezői fogás állította színpadra a művet. A tanítónő megírásához egy bácskai látogatás adta anpak idején a közvetlen élményanyagot. Mint' az író fia, Bródy András följegyezte: „Valamelyik bácskai községben ön. gyilkosságot kísérelt meg egy kis tanítónő. Az ok: a szép és fiatal lányt minden községi jelentős „tényező" a saját ágyába óhajtotta fektetni. Akkor szabad pré.. dónak tekintettek minden egye. dülálló, kenyérkereső nőt, akinek se joga, se módja nincs a bér. zenkedö hímek ellen védekezni. Apám mérhetetlenül felháborodott az egyszerű napihiren és gyorsan leutazott Újvidékre, melynek környékén esett meg ■ a kis, egyszerű, jelentéktelen, de számára rendkívül érdekes tragé. dia. Újvidéken lakott a legendás Dungyerszky Gyókó, apám barát- jd, kártyás, lump, hires verekedő, az apja paraszt.milliomos. Gyókó két *emberből van össze- téve: az egyik ember típusa a részeges semmittevőnek, a másik szomja's minden szépre, jóra, igazságosra. Apám szerette ezt az igazán és furcsán ezerszínű, el. KISZ, az írószövetség vagy a ta- lentétes figurát, aki erejénél, a nácsi szervek ösztöndíjával arra • A kántorkisasszony és a tani- körötte lengő dicsfénynél és nem vállalkozik, hogy drámát írjon tó jelenete. utolsósorban vagyonánál fogva napjaink tanítónőjével a középűgyszólván mindenható volt a ■ pontban. Az összeütközésektől és környéken. Elmesélte^ neki a kis Hiszen a kiinduló alaphelyzet magatartásokról szólva már- tanitónö tragédiáját." Az úrfi és nem más. mint a pályakezdés. már időtlenné válik a szerző a lány találkozása módot ad sok Bródy máig és még nagyon so- 'hangja, s visszhangra talál pél- mindennek az érzékeltetésére. A Icáig érvényes művet tudott al- dául a tanítót megformáló Ko- feloldhatatlan szociális ellenté- kötni. Egyhangú történelmi álló- «ács Zsoltban, aki a kecskeméti ’ Itek ugyanúgy jelen vannak, 'mint képbe érkezik meg üdén, bájosan társulat műhelyében vált érett ahogy az emberek közti harc, s és frissen Tóth Flóra, a tanítónő, színészi megoldásokat használó a szerelem sem hiányzik a da- és szükségszerűen az esmények művésszé. Félelmetesen jó Korábból. ütközőpontjává válik, hogy aztán vács Titusz idegbeteg, fanatikus Bár a színpadkép sűrítetten emelt fővel távozzon. Nagyon, káplán-figurája, rövid remeklés a jellemző látványa szinte hangsú- sokszínű a szerepe. Harcol és cigányprímás néhány mondatos lyozza, hógy a cselekmény fordu~ gyáva, szeret és leplezi érzelmeit, föltűnése (Bakai László), tetszett latai egy egészen másféle világ- nevet és könnyekig meghatódik, Gyulai Antal postása. A círnszeban estek meg, bizonyos áthallá" megalázzák és visszavág. Ezt a replő partnere ifi. Mucsi Sándor- sok óhatatlanok. Bródy kis és széles skálát játssza végig Ab. akinek még az ifj. Nagyot életre nagy urakról, öreg és új kasté- rahám Edit, . - keltő Jávor Pál szerepemlékével is meg kell küzdenie a nézők egy részének tudatában. A szolgabírót Juhász Tibor, az apát Fekete Tibor, a nagyasszonyt Gumik Ilona, a kántorkisasz- szonyt Ribár Éva személyesíti még. A dráma sikeres életre keltéséhez mindenekelőtt kellett valaki, aki hisz irodalmunk színpadi lehetőségeiben. Illés István rendezései egyre figyelemre méltóbban járulnak hozzá ezek valóra váltásához. És nem utolsósorban bízik a közönségben: tér" mészetes módon elhagyta az „utolsó jelenet”-et, amellyel Bródy a korabeli színházi igényeknek engedve megtoldotta a finá" lét. A nézőknek igazán úgy hiteles a történet, hogy a tanítónő nem kérdőjelezi meg egész lázadását a sárba húzó vidékiesség ellen, és> nem „csókolja vissza” a parasztmilliomos ifiurát búoszlató borospalack j airtóű. • Akik a kiközösítő ítéletet hozzák. (Méhes! Éva felvételei.) Halász Ferenc • A tanítónő osztatlan iskolába járó parasztgyerekekkel foglalkozik. lyokról, bugris és álszent alakokról, milliomosokról és krajcáros erszényűekről ír. A mai riportokban pedig tehetős porták és lakásgondok, gazdagodó életvitel és szegényes közösségi épületek, iskolák szerepeltek. Előfordulnak a hosszabb-rövidebb ideig úrhat- námkodó vezetők, az ilyen vagy olyan demagógok is. A jellemző és a tipikus természetesen más lett. De vannak, akik változatlanul pártfogók ajánlásával lépnek ki az életbe, és vannak, akik csak a maguk erejére hagyatkozhatnak. A protekciót hivatalból is üldözzük, elméletben valljuk és gyakorlati intézkedések bizonyítják, hogy az egyenlő indulási esélyekhez mindenkinek joga van. A pályakezdést társadalmi figyelem övezi. Csak elgondolni lehet, hogy milyen színmű születne egy mai Bródy Sándor tollából, aki a Dr. Bárth János néprajzkutató Harminchat éves. Az■ ELTE történelem-néprajz szakán végzett, Or- tutay és Tálasi professzorokat, vallja mestereinek, önálló kötetei láttak napvilágot, s tanulmányok egész sorát szentelte a néprajztudomány, a helytörténet és a népművészet különféle témakörének. Irt a kalocsai szállások településrajzáról, a korai kalocsai hímzésekről, a pota néprajzi csoportról, a hajósi búcsújárások történetéről, Fájsz18. századi népességéről stb. Publikációi többek között A Műemlékvédelemben, a Forrásban, a Cumaniában, az Etnographiában és az Agrár, történeti Szemlében jelentek meg.' Nevéhez fűződik a kiskőrösi szlovák tájház, 'á lajosmizsei tanyamúzeum és a 'szolvákiai Somorja falu. múzeumának a létrehozása. Jelenleg a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója. — Hogy érzi magát, milyen a közérzete? — Erre mit illik válaszolni? Komolyra fordítva: Nem mondhatok rosszat. Meglehetősen nagy munka van mögöttem. Három évig tartott a múzeum átalakítása, korszerűsítése. Biztat, hogy végre ismét több tudományos munkát végezhetek. — Szereti a várost? Mi fűzi Kalocsához azon kívül, hogy az egyik intézmény élén áll? — Nehéz megmagyarázni. Egyetemista koromban már „ka- locsalógusnak” csúfoltak. Előtte itt jártam gimnáziumba, mint a város ösztöndíjasa. Itt és e környéken azokra a tudományos témákra leltem, amelyek vonzottak, vonzanak. Felismertem, hogy ami itt van néprajzi, település- történeti, gazdaságtörténeti vonatkozásban, mindaz az egyetemes magyar történetírás szempontjából különösen fontos lehet. S még egy dolog, ami ideköt: közel van a szülőhelyem, II- lancspuszta. — Miért éppen néprajzkutató lett? Volt valami, ami erre ösztönözte?, — Egyre inkább tünedeznek az öregek, a régi világ alakjai. Keveset vagy alig mesélnek már a fiataloknak, akik kérdezik — ha kérdezik —, hogy mi az a boszorkány, a dűlő, a szállás, a kö- pülő. Nekem még meséltek, szép szavakkal idézgették a múltat, öregapám analfabéta volt, de jómagam bármilyen magaslatokra érnék is el, őt tartanám szellemi ősömnek. Egy magyar néprajzos megfigyelte és megírta, hogy a szibériai sámánok utódai kiváló írók, tudósok, színészek és orvosok lettek a XX. században. A jelenség okait a genetikusok bizonyára meg tudják magyarázni. Mindezt azért említem, mivel az én paraszti őseim között is akadt néhány táltos-féle „tudományos embör”. Anyai őseim hol betyár- ságukkal, hol „boszorkányos” képességeikkel jeleskedtek. Rúzsa Balázs öregapámról egy tanulmányban azt írtam, hogy „keresztény” táltos volt. Bármilyen furcsa is ez a szókapcsolat, most sem mondhatok mást. Illancsi tanyáján látszólag úgy élt, mint mások: szántott, aratott, állatokat nevelt, futóhomokot fékezett meg. Közben azonban őrizte és formálta a tanyai közösség szellemi hagyományvilágát. Nagy nó- tás, nagy táncos, nagy citerás volt és két évtizeden át előénekesként vezette az illancsi búcsújárókat. Ügy gondolom, hogy a „szellemtudományok” iránti fogékonyságom tőle örököltem. Tehát öregapám hagyományőrző magatartása és rengeteg meséje vezérelt a néprajz és a történelem felé. A terelgetésben nagy szerepe volt olvasmányaimnak és iskoláimnak is. Paraszt őseim sorsától eltérően nekem megadatott,' hogy kiváló iskolákba járhattam. Olyan több évszázados intézményekbe, ahol egykori tanáraim megtanítottak a paraszti múlt és hagyományvilág tiszteletére, szé- retetére. — Néprajzkutató, helytörténész, s egyben felelős vezetője egy kincset érő, tekintélyes intézménynek. Milyen az arány a kétféle elfoglaltsága között? Van elegendő ideje.módja az önálló tudományos munkára? — Ez más-más időszakban változó. Mindenkor az adott konkrét feladatok határozzák meg. Ha viszonylag minden rendben van, végezhetem közben a saját külön munkámat. Szakaszosan dolgozóm: napokon keresztül egyfélét, vagy ezt, vagy azt. Sokat jelentenek a viszonylag csendesebb, nyugodtabb esti órák. — Megnagyobbodott, megújult a Viski Károly Múzeum. Nehéz munka volt? Sok időt vett el? — Életemből kereken tíz év ment rá. Három év a tényleges átépítés, s előtte az ezerféle harc, hogy végre meglegyen. De megérte. — Az intézmény etnográfiai, numizmatikai, néprajzi és ásványtani részlege naponta várja a látogatókat. Az előbbi szavai után jogos tehát a kérdés: ön jelenleg mit dolgozik? — A legkisebbel, Jánossal együtt három fiam van immár. Az intézmény vezetése mellett a családi élet is egyfajta elfoglaltságot jelent. Ám mivel sürget az idő, végzem a Ke- cel-monográfia szerkesztését, nyomdai előkészítését. Együtt van már harminckét szerző egy- egy tanulmánya. Öröm külön is számomra ezzel kapcsolatban, hogy kiváló szakemberekkel működhetek együtt. Amolyan „homoki mélyfúrást” végzünk közösen. Ha minden jól megy, 1982 tavaszán kerül nyomdába a könyv. Híve vagyok a csoportos munkának, divatos szóval a „team”-nak. Mostanra olyan mértékben specializálódtak a tudományok, hogy egy-két ember aligha foghatna egy ilyesfajta vállalkozásba. Hiszen a népzene- kutatás, a táplálkozás-, település- és művelődéstörténet stb. másmás felkészülést igényel. Sőt, még arra is szükség van, hogy valaki ismerje a latin, görög vagy a török nyelvet. — Közhely, hogy uniformizálódik az élet napjainkban, s a jövőben talán még inkább így lesz. Van-e, lesz-e ilyen körülmények között létjogosultsága a néprajzgyűjtésnek, az etnográfiának? — Egyértelműen: igen. De ehhez a néprajznak meg kell változnia, meg kell újulnia. Tulajdonképpen egyfajta sajátos művelődéstörténetté kell átalakulnia. Olyan tudománnyá, mely a paraszti életforma történetét kutatja. Vagyis a történeti néprajznak lesz egyre nagyobb szerepe. Még pontosabban: a történeti forrásokat néprajzi szemmel kell közelíteni. — Volt-e, van-e példaképe? — Illik ma még ilyet kérdezni? Ugyanis mintha manapság szánalmasan kevés szó esne erről. Én büszkén emlegetem a példaképeimet. Azokat, akik jócskán meghatározták az életemet. Ortutay Gyula, Tálasi István és Bálint Sándor professzorokat. S muzeológiában Janó Ákost, a halasi múzeum egykori igazgatóját tekintem mesteremnek. — A kutatás tudvalevőleg irodához, levél- és irattárhoz, egyszóval íróasztalhoz köti az embert. ön mennyire él az intézmény falai között? Vagy inkább milyen mértékben képes elszakadni onnan? Mi a véleménye az , értelmiségiek közéletiségéről? — Mennél inkább közéleti valaki, annál jobban megvalósíthatja önmagát. Nem helyes, ha bezárkózik a kutató. Én kis túlzással, az intézményemben tartózkodom kevesebbet. Tagja vagyok a Magyar Néprajzi Társaság választmányának, s részt veszek több országos szakmai feladat megvalósításában. Például a készülő hatkötetes Magyarság Néprajza munkatársa- vagyok, s részt vettem a Néprajzi Lexikon munkálataiban is: ahol összesen százharmincnégy címszót írtam. Egy ideig közreműködtem a Forrás szerkesztésében is. Varga Mihály % Az első útimarsall Thomas Coock lelkes prókátora volt az antialkoholizmusnak a múlt század első felében Angliában. Felvilágosító körutakat szervezett, szónokolt, ’ képes folyóiratot adott ki az ifjúságnak, amelyben az alkohol megvetésére agitált, és több ezer mérföldet járt be, csaknem mindig gyalogosan... . u ,* Egyszer aztán felötlött benne, hogy az absztinensgyűléseken sokkal' több hallgató lehetne, ha megfelelő közlekedési lehetőséget találnának. A vasúttársaság veszteséges volt még akkoriban, mert a drága tarifa miatt inkább az olcsóbb, de lassúbb* postakocsival utaztak. Olyan különvona- tot kellene bérelni, amelyen sokan és olcsón utazhatnak! Jól járna a. vasúttársaság, és a gyűléseken is többen lennének, ha kényelmesen és gyorsabban közelíthetnék meg a színhelyet. Thomas Coock nem sokáig töprengett ezen, megkötötte a szerződést, az első vasúti társasutazásra, amely világszerte páratlan esemény volt. Óriási érdeklődés kísérte a vállalkozását. Az alkoholellenesek címerekkel, lobogókkal, zeneszóval vonultak fel a gyűlésekre, az egész-város a pályaudvarokon volt ilyenkor, az üzleteket, az iskolákat bezárták, az emberek ünneplő ruhában hallgatták a polgármester- üdvözletét, elismerését Thomas Coock- nak, Meglepő és rendkívül hatásos propagandának bizonyult az akció az alkoholizmus elleni küzdelemben. Thomas Coock otthagyta falusi esztergályosműhelyét, és családjával Leicesterbe költözött, utazásokat szervezni! A fiataloknak vidám, szórakoztató kirándulásokat ajánlott, és 1845-ben kigördült az első társasutazás külön- vonata a város pályaudvaráról. Kézikönyvet adott az utasoknak, amelyben leírta, mit látnak majd. Ez volt az első bedekker, és Thomas Coock az első útimarsall. Nem győzte tovább egyedül ezt a munkát, irodát nyitott, és nagyszabású terveket szőtt a híressé vált utazásokhoz, már Anglia határain túl is. Skóciába vágyott, de barátai óva intették a veszedelmes kalandtól, egy angol sem keresné fel ezt az istentől elhagyott vidéket, még Thomas Coockkal sem. Q pedig stílusosan - válaszolt. Gyalogosan indult útnak fiával, majd postakocsin, lovon, hajón, fárasztó utakon érkezett meg Glasgow- ba, aztán Edinburghba. Hosszú alkudozások során talált itt partnereket, vállalkozókat a társas- utazásokhoz. Amikor megérkezett az első angol társaság, üdvlövéseket adtak le Skócia fővárosában. Ezután már London jelentkezett Thomas Coocknál, és nagyvárosok versengtek a leicesteri iroda kegyeiért. 1856-ban háromszáz utasával a kontinensre lépett a Coock-család. Antwerpen, Brüsszel, a Waterlooi csatatér, Köln,- Heidelberg, Strassbourg, Párizs volt az útvonaluk. Meghódították Svájcot is, ahová már ezerszemélyes csoportot vezetett, kitalálta a szállodaszelvényeket, tolmácsokat fogadott, és minden tapasztalatot feljegyzett útikönyvei számára. Leicester után Londonban nyitotta meg rendkívül népszerű utazási irodáját. Zarándokút mohamedánoknak Mekkába, keresztényeknek Jeruzsálembe, amerikaiak európai vezetése, Ní- lus-parti kirándulások szerepeltek programjában. Vonzották a különleges akciók is, 1870-ben segített a párizsiaknak, amikor a közeledő németek elől menekültek. Idegeneket vitt az egyiptomi kormány megbízásából a Nílushoz, ő szervezte ugyancsak Egyiptom földjére Gordon tábornok csapatainak Nés áruinak elszállítását vasúton, hajókon, s # Intézménye a világ legnagyobb utazási irodájává vált, tárgyalásokat folytatott arról, hogy az egész földgömböt behálózó, saját ügynökeivel képviselt vállalatot hoz létre, de nyolcvannégy éves korában bekövetkezett halála miatt neki ez már nem sikerült. Követte őt fia és segítőtársa is nemsokára, a család egyetlen tagja sem tevékenykedhetett sokáig az új, Thomas Cőock által alapított üzletágban. Neve azonban fennmaradt, idegen cégek használták fel az utazási irodák felvirágoztatására. Az absztinensgyűlésekből másfél évszázad alatt világjelenséggé nőtt népvándorlás lett. E. M.
