Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-18 / 270. szám

1981. november 18. • PETŐFI NÉPE • 5 GAZDASÁG ÉS MUNKAHELYI MŰVELŐDÉS Keringőre hív a bajai kombinát • A kombinát támogatásával jött létre a III. Béla Gimnáziumban mű­ködő idegen nyelvi laboratórium. NYELVŐR '"■* Adóköteles, fényérzékeny, mélyhűtött... Rendhagyó, szokatlan formájú ülést tartott legutóbb a Bács- Kiskun megyei Tanács művelődé­si bizottsága. Legalábbis erre utaló jeleket lehetett érezni nem­rég az egyik Sugovica-parti épü­let termében. Ráhangoló környe­zetként a helyi kézimunka-szak­kör sscép bemutatója fogadta az érkezőket, majd egészen különle­ges hatású diaporáma-összeállítás- sal szolgált Kovács László festő, a tanítóképző főiskola tanára, akit művészeti ösztöndíjjal is támo­gatnak a házigazdák. Ezután kez­dődött az eszmecsere: tárgya az a beszámoló volt, amely a megye legnagyobb agrárvállalata, a Ba­jai Mezőgazdasági Kombinát munkahelyi művelődését foglalta össze. De mi lenne a rendkívüli abban, ha egy-egy témát az adott hely­színen vitatnak meg a vélemé­nyezésre, javaslattevésre hivatott szakemberek? Inkább ez a nor­mális és követendő gyakorlat, amennyiben keresztülvihető. Akad is precedens minden évben az úgynevezett „kihelyezett ülések­re" — eddig a Bajai Finömposztó Vállalatnál, a kiskőrösi művelődé­si központban és másutt is ta­nácskozott a bizottság. Megtérül az áldozat Ez alkalommal alighanem az volt a legfontosabb, hogy olyan helyszínt választottak, ahol bőven fakadnak az ötletek, nincs hiány kezdeményezésekben. A követés­re méltó példák tucatja tárult fel Vámos Ferenc vezérigazgató be­számolójában. Könnyű nekik? Mert ahol 16 ezer 500 hektár a gazdálkodási terület és idősza­konként háromezerre is fölfut a dolgozók létszáma, vagy ahol száz­millió forint fölött alakul a vál­lalati nyereség, ott nagyobbak a lehetőségek? Több mint kétszáz azoknak a száma, akik egyetemi, főiskolai képzettségűek, csaknem háromszázan szerezték meg a kö­zépiskolai végzettséget, s hétszáz szakmunkást foglalkoztatnak. Va­ló igaz, már a méretek is kedvező feltételeket teremtenek a modern termelési eljárások kidolgozására, alkalmazására és a térségben va­ló elterjesztésre. Ilyen helyen vi­szont a gazdasági tényezők kizá-' rólagosságra törő nyomása is erő-, teljesebb szokott lenni. Ha vala­mit jól csinálnak, annak szélesebb és mélyebb a kisugárzása, de ha rosszul, vagy nemtörődöm módon végeznék a dolgokat, az fájóbb nyomokat hagyna. A bajai kombinát ' gyakorlata fényesen mutatja, hogy a gazda­sági és művelődési szempontok nem gyöngítik, hanem éppenség­gel föltételezik egymást. Ez pe­dig, annak a felismerésnek az ér­vényesítéséből következik, hogy a feladatát csak akkor tudja ered­ményesen ellátni, ha tudatosan és folyamatosan foglalkozik a szak­emberek képzésével, továbbképzé­sével, az általános műveltség fej­lesztésével és a művelődési igé­nyek felkeltésével. Igen, áldozni kell mindedre. Talán nem is keveset. Forintokat és tervezői, szervezési meg ellen­őrző energiát. Például arra, hogy az utánpótlás egyik garanciája­ként legyen huszonhét főiskolás és egyetemi ösztöndíjasa a kombi­nátnak, hogy a jelenlegi tizenki­lenc pályakezdő diplomás mielőbb beilleszkedhessen - és alkotó gya­korlatra váltsa — válthassa — át a tanultakat. Hogy több. százan készülhessenek fel évente felada­taikra a traktorosoknak, növény- és állattenyésztési dolgozóknak, borászoknak, kertészeknek, he­gesztőknek, targoncavezetőknek szervezett üzemi tanfolyamokon vagy épp a MÉM Mérnök- és Ve­zetőtovábbképző Intézet előadá­sain, foglalkozásain. A befektetés nem csupán megéri, hanem szük­ségszerű is. Hiszen összességében csaknem kétmilliárd forint esz­közérték van a gondjaikra bízva. A lakóhelyen is A művelődésben egyebek kö­zött az a szép, hogy nem sajátít­ható ki a hatása. Az eredmény sok­kal bőségesebb, mint ami a köz­vetlen indítékból következne. A termelési folyamatok valamilyen fokú tudást és gyakorlati hozzá­értést követelnek. A bajai kombi­nát az állattenyésztésben és a kertészetben sem engedheti meg, hogy sokan dolgozzanak az álta­lános iskola elvégzése nélkül. Ezért évek óta kihelyezett osz­tályokat indítanak. Gimnázium­ban 'és szakközépiskolában is ti­zennyolcán tanulnak, tizenketten technikusminősitő vizsgákra ké­szülnek, még többen folytatják tanulmányaikat főiskolán, egyete­men, szakmérnöki tagozaton. A gazdaság érdekelt abban, hogy segítse ezeket az egészséges tö­rekvéseket: Termelékenységi, ha­tékonysági eredményeket vár tő­lük. Egyben ahhoz is hozzájárul a tanulmányi szabadságokkal, mun­kaidő-kedvezményekkel, tanszer­vásárlási segítséggel, hogy a ta­nultak finomabb ízlésben, embe­ribb családi és közösségi életben, pallérozottabb személyiségjegyek­ben jussanak kifejeződésre. A szervezett oktatási alkalma­kat ismeretterjesztés egészíti ki a TIT városi és járási szerveze­teinek közreműködésével a dol­gozók lakóhelyén. Hasznos elfog­laltságot nyújt a vízügyi igazga­tósággal közösen indított kisma­ma-klub is. A művelődési bizott­ság megalakulása óta gyarapítja a lehetőségeket. Programokat szerveznek, a külföldi tanulmány­utak tapasztalatait osztják meg másokkal is, például a kombinát központjában lévő százhúsz sze­mélyes klubhelyiségben. Sikere­sek a budapesti és szegedi szín­házlátogatások, kiállítások, mint­egy hatszázan keresik fel rend­szeresen az üzemi könyvtárat... Még nem született meg az a revizor, aki a művelődési beru­házások hasznát tételesen meg­próbálná nyomon követni a ter­melési mutatók alakulásában. Az áttételek bonyolultak, áz össze­függés viszont létezik. A hozzá­értés jóvoltából közvetlenebbül, az életmód alakulásától függően közvetettebb módon jelenik meg. A kombinát — talán éppen ezért — nem szűkíti le a munkahelyi művelődés befektetéseit a szigo­rú határokkal el sem keríthető munkahelyre. A VI. ötéves elkép­zelésekben az eddiginél nagyobb léptékű környezetformálást cél­zott meg. *' Ennek megfelelően tervezi az oktatási és közművelődési intéz­mények támogatását és az együttműködést is. A járás terü­letére szánt hétrriillió forintból jut 1981-től 1985-ig a csávolyi tornacsarnok és uszoda tervezé­sére, illetve kivitelezésére, a bácsborsódi iskola és a szociális otthon bővítésére, a csátaljai tor­naterem, a garai művelődési ház, a bácsborsódi, illetve bácsbokodi tornacsarnok és uszoda építésére. Milliós laboratórium Baján egyebek között a Türr István szakközépiskola és a taní­tóképző főiskola területén lévő sportpályához járult hozzá a me­zőgazdasági kombinát, évente további kétszáz-kétszázezer fo­rinttal mozdítja elő az uszoda építését, s szinte megszokott már az óvodák, iskolák segítése a vá­rosban és a járásban — segéd­anyagok, szemléltetőeszközök vá­sárlásával, a szocialista brigádok felajánlásaival. Kiemelkedik közülük a Bajai III. Béla Gimnáziumnak nyújtott támogatás, amelyet szerződésben is rögzítettek. Beruházó partner hiányában aligha vehette volna birtokba az oktatási intézmény korszerű idegen nyelvi laborató­riumát. Ránézésre is szép a bú­torzata, imponáló a technika. Bá­lint László gimnáziumi igazgató: — Nem. a látványosság miatt * vágytunk rá, hanem hasznossága a döntő. A kombinát egymillió forintos befektetése, amibe a be­rendezések vásárlása és fölszere­lése került, a tanulók nagyobb __ tudásában, gyorsabb előrehaladá-r sában térül meg. Vámos Ferenc vezérigazgató: — Sokáig nem ismertük fel kellően azokat a veszélyeket, sőt károkat, amelyeket az idegen nyelvi ismeretek hiánya okoz. Minden arra késztet bennünket, hogy a jövőben nyitottabbak le­gyünk. Szakembereink jó részé­nek szüksége van az orosz-, an­gol-, némettudásuk fölfrissítésé- ré, elmélyítésére, illetve az ese­tenkénti megalapozására. A nyel­vi laboratóriumot több kezdő és haladó tanulócsoportunk is hasz­nálja. Ettől azt várom, hogy ki-ki önállóan is meg tudjon élni a külgazdasági kapcsolatokban, könnyebb legyen a szakmai vé­leménycsere. A fölnövekvő nem­zedék pedig úgy folytathatja ta­nulmányait vagy kezdheti meg a munkát, hogy" remélhetőlég megszereti az idegen nyelvek tanulását és meri is alkalmazni a beszédfordulatokat. Alighanem igaza volt annak, aki a megyei tanács művelődési bizottságának ülésén elismerő hangon megjegyezte, hogy a ba­jai kombinát művelődési mun­kája másoknak is követendő pél­da lehet: fölhívás keringőre. Ha nagyságban nem is akad túl sok üzemi partnere, az ’együttműkö­dési közeledést nem szabad ki­kosarazni. Halász Ferenc A jelölétlen határozós összetéte­lek közé főnevek és melléknevek tartoznak. Az ebbe a csoportba tartozó főnevek jellemzésére fel­sorolunk néhányat: munkaerő, anyagellátás. Jelentésük: a mun­kához, a munka elvégzéséhez szükséges erő; anyaggal való el­látás. Amint látjuk, az ilyen összetételek többnyire hosszabb, határozóragqs (vagy névutós) ösz- szetételből rövidültek. Tömörsé­gük folytán polgárjogot kaptak nyelvünkben, és habár keletkezé­sükben német hatás érvényesül, ma már nem helytelenítjük őket. A hasonlóan alakult összetett melléknevek értékelése koránt­sem olyan pozitív, mint a főneve­ké. A legtöbbjük német mintára / alakult tükörszó, és a hagyomá­nyos magyar összetételektől na­gyon elütnek. Szinte minden egyes összetételt külön kell érté­kelnünk, és csak azokat fogad­juk be, amelyek már, meggyö­kereztek, vagy mással nehezen helyettesíthetők. Némelyik utótag már annyira meghonosodott, hogy szinte kép­zőnek tekinthető vagy képzősze­rű utótag. Ilyen pl. a -hű, -ké­pes, -kész. Pl. élethű, ütőképes, konyha kész. A jelöletlen összetételek kap­csolatát akkor érthetjük meg, ha kiegészítjük az előtagokat a megfelelő ragokkal. Így pl. a szinpompás értelme: színekben pompás, színeivel pompás; a faj­tiszta: fajában tiszta vagy faját, tekintve tiszta. A hitbuzgó, ügy­buzgó, vakbuzgó kapcsolatai kür lönböznek: hitben buzgó, valami­lyen ügyért buzgó, vakon buzgó. Ezeknek az összetételeknek az érteke tömörítő jellegükben van. A tűzbiztos jelentése: tűz ellen védő, illetőeg tüzet nem fogó, meg nem gyulladó, tüzet' nem o- kozó. A tűzmentesé: a tűznek, a tűz pusztító hatásának ellenálló, ellene védő, tűzbiztos. Az export­képesé: kivitelre, külföldi eladás­ra. értékesítésre alkalmas (áru), ilyen szerepre, feladatra képes (cég). A -köteles és a -kész utótagúa- kat még a nyelvújítók honosítot­ták meg. A -köteles összetételűek közül az ismertebbek már nem hibáztathatok (adóköteles, dij-, iskola-, katona-, sor-, tan-, vám­köteles). A -kész utótagúak közül az áldozatkész, szolgálatkész a sok üldözés ellenére is meghono­sodott. A félkész (étel) csak szak­szóként él különben a félig kész használatos (az ebéd még csak' félig kész). Kerüljük az erősza­kolt szóalkotások használatát, A versenykész, bevetéskész így ma­gyaros: versenyre kész, bevetésre kész. Az -ittas, -károsult és -hű utó- taguak közül már válogatnunk kell. Az -ittas utótagúakat álta-1 Iában elfogadjuk (álomittas, győ­zelem-, öröm-, szerelemittas), de nem köznyelvi, hanem választé­kos használatúak. A -károsult utótagúak mind tükörfordítások (bomba-, jég-, tűzkárosuít), de mivel tömörek és kifejezők, nincs okunk hibáztatni őket. A -hű utótagú tükörfordítások (élet­hű elv-, kor-, természethű) a ké­sőbb önállóan is keletkezettekkel együtt (betűhű, szöveghű) ma már megszokottak, . utótagjuk már képzőszerű. Jellemző az ilyen összetételek­be. hogy néhány utótagosat, fő­ként csak a szaknyelvekben hasz­nálnak. Á -jogosult utótagúak közül az igény- és nyugdíjjogosult csak a hivatalos nyelvben hasz­nálatos. Továbbképzett alakjaik is szükséges szavak (igényjogo­sultság, nyugdíjjogosultság). Az -erős utótagú összetételek (élete­rős,' jogerős) nem feltétlenül né­met hatásúak, mert az életerő, jogerő f -s képzős származékának is felfoghatók. A tőkeerős a ré­gebbi összetételek mintájára ala­kult. A -gyenge utótagúak közül csak az akarat-, az ideg- -és jel­lemgyenge közkeletű. De hagyo­mányosabb a gyenge ' akaratú, idegzetű, jellemű kifejezés. A ke­vés -idegen utótagú összetétel is szinte mind németből való tü­körfordítás (pl. életidegen, osz­tályidegen). Nyelvművelőink eze­ket nem kifogásolják, de kellő ok nélkül ne növeljük számukat. A csak néhány összetételben használatos utótagokra még a kö­vetkező példákat soroljuk fel: sz ófukar; jellemszilárd; lég üres; szín vak; életvidám; államér- vényes; maga bízó; kaland vágyó, kár örvendő; gyors/orroló; mély­építő; gyorsfagyasztott; jogfosz­tott. Főképpen szaknyelvűek a -bő, -érzékeny és -gazdag utótagú ösz- szetételek. A -bő utótagúakat nem tartjuk kifogástalannak, de a szaknyelvekben meghonoso- dottakat elfogadjuk. Pl. dallam­bő (kísérőzene), folyadékbő (nyál­kahártya), halbő (folyó), vérbő (humor), zsírbő (táplálkozás). De a . köznyelvben a hagyományo­sabb, árnyaltabb kifejezéseket használjuk helyettük. Pl: tűlzsí- ros (táplálkozás, étel), bővérű, gazdag, harsány, ízes (humor). Az -érzékeny utótagú összeté­telek használata főként a szak­nyelvekre jellemző. Az orvosi nyelv használja pl. az allergiá­sok megjelölésére a gyógyszerér­zékeny, tejérzékeny, penicillinér­zékeny szavakat. De más szakmai nyelvekben is élnek hasonló sza­vak. Pl. fagyérzékeny (búzafajta), fényérzékeny (film), hőérzékeny (anyag), rezgésérzékeny (műszer). A köznyelvben lehetőleg más ki­fejezéseket használjunk helyettük. A -gazdag utótagú összetételek is a szaknyelvekben gyakoriak, éppen a tömörségre és a szaksze­rűségre való törekvés miatt. Pl. dallamgazdag (zene), fajgazdag (állatvilág), részletgazdag (tér­kép), tónusgazdag (kép). De in­kább a hagyományosan jelölt szerkezeteket használjuk, ha a kapcsolat nem szokásos, vagy ha az előtag hosszabb szó. PL arany­ban gazdag (birodalom), D-vita- minban gazdag (hal), koleszterin­ben gazdag (étel), sportesemé­nyekben gazdag (hétvége).' Kiss István Juliska néni elköltözik özv. Tóth Istvánná, Juliska néni tehát hamaro­san lenyeli az „utazási tablettákat” (nehezen viseli már az utazást), s lánya karjába kapaszkodva ki­tipeg az állomásra. Bizonyára, amíg csak lehet, nézi majd szülővárosa elsuhanó házait a vonatablakból, nehéz szívvel búcsúzik. Elköszönünk majd mi is. Isten áldja, Julis néni, vigyázzon magára! Hír: A kiskunmajsai Jonathán Mgtsz múzeuma hamarosan tájházzal bővül. A XIX. század elején épült középpadkás, szabadkéményes parasztház a Duna—Tisza közén ritkaságszámba menő építészeti jelenség. A tájház már jövőre, 1982-ben fogadja lá­togatóit. * „Csak tudják, a macskákat, azokat nem tudom kire hagyjam. A szomszéd Jenőék fölvállalnák őket, meg a Piri is mondta, hogy nála meglehetnek, csak- hát ő az állomásnál lakik, messzire van az innen. Mit gondolnak, ide visszajönnének-e? Legszíveseb­ben elvinném magammal őket, de hát Pesten mi­tévők legyenek szerencsétlenek? Ott még tán egér sincs. A lányom azt mondta, náluk egyáltalán nincs, oda nekik nem köll macska. Pestre ugye így nem vihetem őket. Hogy miért megyek el? Mondták a téeszbe is: — Maradjon, Juliska néni, gondozza a házat, még pénzt is kap érte a nyugdíján fölül. De nem ér az semmit, tudják, ha nem a magaméban vagyok. Meg aztán elhaltak a rokonaim, most májusban léptem a nyolcvannégybe, ki' nyit rám ajtót, ha bajom esik? Mert éjszaka mindig bezárom az ajtót. Pe­dig nem alszom én tudják, van úgy, hogy napjá­ban egy órát se. Mert mégis csak gond ez: itt szü­lettem ebben a házban, a nagyanyám is itt, s most egyszeribe csak el. Hosszú életűek voltak a szüleim, anyám százhá­rom évet élt, nagyanyám százhatot. Nem azt mon­dom-, hogy a ház miatt, de itt nyugalomban, szere- tetben éltünk. Mi lesz ott velem Pesten, nem tu­dom. Hiányoznak majd a szomszédok, ez a vidék, az ismerősök. Megkérdezi-e majd valaki: hogy van Julis néni? Az jó azért, hogy nem rombolják le, hogy megmarad ez a ház úgy ahogy van, azt mond­ják, még -száz év múlva is. Nem viszek én el in­nen semmit, csak ami rajtam van,.-meg néhány ap­róságot. A macskák is itt maradnak, majd csak gondjukat viseli valaki. Ügy gondolom, mégis a szomszédoknál hagyom őket, ne "hagyják itt a szo­kott helyet. Ugye, jól mondom? • „Majd csak gondjukat viselik.” • „Májusban léptem a nyolcvan negyedikbe." V Kozma Huba • „Hiányoznak majd a szomszédok.” (Paskuj Iván felvételei.) MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKEK A rendőrkapitány és az építőmunkások Az erejének tudatára ébredt ipari és földmun­kásság a múlt század utolsó évtizedében ismerte föl vidéken a politikai népgyűlések mozgósító sze­repét. Kecskeméten az épitőmunkások határozták el először, hogy tömeggyűléssel nyomatékosítják kö­veteléseiket, bizonyítják erejüket, terjesztik a szo­ciáldemokrata eszméket. Sokfelé jártak: tapasztalhatták az összefogás hasznát. Kőműves volt Söröli József, aki a téli munka­szüneti hónapokban nagyszerű szónoklataival elő­ször mozgatta meg a helyi dolgozókat. Elhatározták 1900 elején: népgyűlést rendeznek. Kecskemét történetében az elsőt. □ □ I A rendőrkapitány vonakodva ugyan, de megadta a szükségei engedélyt. így írt erről a Népszava 1900. január 18-i száma: „Itt említjük meg, hosy a város érdemes országgyűlési képviselője. Nagy Mihály úr, minden befolyását latba, vetette, hogy a gyűlést meg ne engedjék. A rendőrkapitány azon­ban nem hajlott a szavára. Milyen lehet az a kor­mányképviselő, akinél még egy vidéki rendőrbasa is okosabb és tisztességesebb.” Csupán azt kötötte ki a főrendőr, hogy 35 tagú küldöttség nyújtsa be a kérvényt, tízen feleljenek a rendért, és legfeljebb ketten szólhatnak az előadó után. A munkáslap 1900. január 18-i számában adták hírül a nagy eseményt: „Január 14-én volt pártunk tagjainak első nyilvános népgyűlése. Az építő mun­kások jelentették be a következő napirenddel: 1. Az építő munkások helyzete. 2. Munkasvédtörve- nyek. 3. Sajtó. A gyűlés elnökéül megválasztották Kerekes Ist­ván elvtársat, ki átadta 1 a szót ifj. Söröli József elvtársnak, ki élénk színekkel ecsetelte az építő munkások nyomorúságos helyzetét és rámutatva, hogy hol a baj, megmutatta, hogyan lehet és hogyan kell segíteni. Utána Fleischmann Andor elvtárs következett. Utalt arra, hogy a legnagyobb izgató a nyomor és az éhség. Hosszan beszélt a gyűlés nagy tetszése mellett a műnkásvédtörvényekről és megmutatta, hogy milyen hátramaradottak vagyunk Magyarországon. A gyűlés a legnagyobb rendben ért véget." H. N. i

Next

/
Thumbnails
Contents