Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-18 / 270. szám
I 1981. november 18. • PETŐFI NÉPE • A BEMUTATKOZÁS FOLYTATÓDIK Kalocsa vendégségben - Dunavecsén 9 Kalocsa-környéki népdalokkal szerepelt a homokmégyi asszonykórus. (Fotó: Malinak Árpád.) A szeles, esős idő sem riaszthatta el a vendégvárókat és , a vendégeket vasárnap, hogy nagy Számban jelenjének meg a Duna- vecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház előcsarnokában a Kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház által rendezett bemutatósorozat kezdetén. A művelődési központ a kiskőrösi és a hartai — hasonló jellegű — rendezvények sikerén felbuzdulva, ez alkalommal a dunavecsei nagyközségben szervezett bemutatkozást. Megnyitót Gila János, a Bács- Kiskun megyei Művelődési Központ igazgatója mondott. Méltatta a kalocsai módszertani központ immár hagyományosnak mondható példamutató hálózati munkáját, amelyet az ilyen jellegű rendezvények is bizonyítanak. Kiemelte az együttműködés jelentőségét a közművelődési munka jelenlegi, korántsem prob- lémátlan szakaszában. A köszöntő szavak után a homokmégyi asz- szonykórus mutatta be Kalocsa- környéki népdalokból szerkesztett dalcsokx'át. Műsorukat követve dr. Bánszky Pál, a megyei múzeum igazgatója nyitotta meg özv. Gubányi Imréné homokmégyi naiv művész kiállítását. A művelődési intézmény kiállítási folyosójáról nyíló klubtermekben látványos, tanulságos népművészeti bemutatót rendeztek. Kalocsai,' illetve Kalocsa- környéki népművészek hímző-, író-, pipgálóasszonyok — Greksa Borbála, Jáki Ferencné, Ivók Lászlóné, Egri Károlyné, Bényi Ferencné, Gál Tamásné — adtak számot tudásukról. Az est következő részében a Kalocsai Népi Együttes mutatkozott be a művelődési, ház színpadán. A Tóth Ferenc koreográfus vezette remek együttes látványos műsorával óriási sikert aratott. A pontosan, lendületesen előadott kalocsai táncokat követően más tájegységek hagyományaiból is ízelítőt kaphattak az érdeklődők- E hangulatos vasárnapi est után a program további rendezvényekkel folytatódik. Csütörtökön 16 órakor az Állami Zeneiskola és a Városi Diákszínpad ad előadást. November 24-én Kalocsa-környéki népi gyermekjátékokkal ismerkedhetnek meg a dunavecsei kisiskolások', november 27-én 9 órára pedig a kalocsai járás népművelőinek tapasztalatcseréjére kerül sor. A rendezvénysorozatot november 30-án a kalocsai fila- telisták gyűjteményeiből összeállított sportbélyeg-kiállítás zárja. F. P. J. FOLYÓIRATSZEMLE Őstörténet á Forrásban A napokban került utcai árusításra a Kecskeméten megjelenő Forrás folyóirat 1981. évi, novemberi száma. A kiadványt Tamási Áron „Szüntelen király” című mesejátéka vezeti be, mely különösen azért érdemel figyelmet, mert most, e fórumon látott először napvilágot. Az 1958-ban született, s eddig az író hagyatékában szunnyadó, ismeretlen színpadi műhöz utószóként közzétevője, Balázs Adám fűz rövid magyarázatot.. A többi között hangsúlyozza: „A színszerű kis darab az egész magyar mesejátékirodalomnak nyeresége; része annak a vonulatnak, melynek. csúcsain Szép Ernő, Heltai Jenő, Tersánszky Józsi Jenő, Weöres Sándor egy-egy mesejátéka magasodik.” Akit igazán érdekelnek a magyar őstörténet mindmáig izgalmas problémái, kérdései, annak ajánlhatjuk elsősorban: temetkezzék bele a Forrás e számának olvasásába. Műhely-rovata ezúttal ugyanis csupa e témávál kapcsolatos tanulmányt tálal az olvasó elé, talán kissé túlzott terjedelemben is, csaknem nyolcvan oldalon, nyolc szerző tollából. Egy-egy írás részletes ismertetése helyett íme utalásként néhány témakör: a magyarság őshazája, származása; a sárkányhiedelem; a medvecsillag mítosza; a nomád szerződéskötés rítusa; egy rovásírás feltehető magyar kapcsolatai; az embertan és a magyar őstörténet stb. Mindezeket töpb fotódokuméntum illusztrálja. A folyóirat képanyagának másik részét az idei nyári, VII. Nemzetközi Zománcművészeti Alko-; tótelepen készült művek fotói teszik ki. , Az alkotótelep munkájáról, terveiről — egyetlen művészeti témájú írásként — Sümegi György művészettörténész közöl rövid ismertetőt. R. M. Krím területi sportdelegáció érkezett megyénkbe A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthivatalának meghívására tegnap Krím területi sportdelegáció érkezett Kecskemétre. A delegáció tagja Leonid Ivanovics Gracs, a Krím területi pártbizottság osztályveze- tő-;helyettese, Nyikolaj Tyimofe- jcvics Gosztyen, a területi sport- szövetség elnöke és Tit Fjodoro- vics Kornyev egyetemi tanár, edző. A testvéri Krím sportküldöttségét Borszéki Lajos, az MTSH elnöke fogadta, s tájékoztatta őket a megye sportmozgalmának helyzetéről. Vendégeink öt' napot töltenek* hazánkban. Ez idő alatt megyénkkel ismerkednek. Ma Kecelre látogatnak, majd Kunfehértón, a megyei edzőképző táborban tanulmányozzák a sport- szakmai felkészülés lehetőségeit. Csütörtökön a Bajai SK, pénteken pedig a Kecskeméti SC életével, munkájával ismerkednek. A CSONGRÁDI TISZA-HÍD • Elkészült a Csongrád és Szentes közötti új Tisza-híd. Az ötszáz méter hosszú vasbeton hidat új módszerrel, csúszózsaluzással készítették. Forgalomba állításával mintegy 18 kilométernyi távolság takarítható meg Hódmezővásárhely és Budapest között. (MTI-fotó — Karáth Imre felvétele — KS) Bosszúállók (7.) Talán a túlzott gyanakvás görbít elém kérdőjelet akkor is, amikor Kolompár Valéria — Miklós és Klára nővére — a kislányt elküldi a kenőcsért oda, ahol Miklós tartózkodik, akiről viszont tudja — a fiú vallomása szerint erről beszélt testvéreinek, rokonainak p| hogy ki akarja „venni” a bosszút Kolompár Mihály családjából az édesanya halála miatt. Annak az asszonynak a halála miatt, aki Kolompár Valériának is az édesanyja volt. Igaz, Kolompár Valéria Kolompár Mihály testvérével él együtt, s így, mint rokonnál tartózkodik nála Kupak, de vér szerint csakis Miklósékhoz húz, azokhoz kötődik. Miért éppen ő küldte el a gyereket, s hogyan lehetséges az, hogy amikor Miklós meglátta- Kupakot, azonnal eszébe . jutott az anyja halála- miatt elhatározott bosszú. Pedig a kislányt azelőtt is. gyakran láthatta, találkozott vele korábban .is, az ánya halála óta eltelt egy év alatt. Mindez már talán túlságosan sok Véletlen ahhoz, hogy valóban véletlenről'lenne szó. I Megloldjuk e kétkedésünket •még egy homállyal’ Amikor szeptember elsején este a kislány nem ment haza — pontosabban nem ment vissza Kolompár Valériához a kenőccsel —, akkor este egyáltalában nem keresték. Valóban szüksége volt a kenőcsre az asszonynak," vagy csupán okot szolgáltatott az „ottfelejtett” doboz? 'De, amint. utaltunk 1 rá, későbben sem a Munkásőr utca 28. alatt kezdődött a kutatás. Pedig Kolompár 'Váléria hallotta, hogy eltűnt a gyerek, s egyedül ő tudta hová küldte és mikor. Csakis onnan kellett eltűnnie, ha ott nincs. Furcsa, hogy Kolompár Miklósnak az anyja halála után egy évig nem nyílott alkalma a bosz- szúra, noha nap, mint nap találkozott, beszélt, együtt volt azokkal. akik számításba jöhettek. Vagy ilyen sokáig ingadozott, csak ekkor érett meg a szándéka véglegesen? Méghozzá egyik pillanatról a másikra? Erre és az ezzel összefüggő kérdésekre soha senki nem ad már választ. A kis áldozatot, a gyanútlan Kolompár Erzsikét eltemettek. A temetés a cigányoknál szokatlanul nagy fegyelmezettséggel, csendben történt. Csupán a kislány nagyapja horkolt részegen unokája koporsójának a végében.. A bíróság a tetteseket elítélte. Kolompár Miklóst tizenhárom évi fegyházra, húgát,. Kolofnpár Klárát pedig nyolc esztendei fegyházra. Klára, büntetését a fiatalkorúak börtönében kezdi meg, majd elérve a nagykorúságot, átszállítják a fegyházba. A harmadikat, Kolompár Juditot, tulajdonképpen nem is ítélte el a bíróság, vele szemben — jogi szaknyelven fogalmazva — intézkedést foganatosított, amikor javítóintézeti nevelését ren'delte el. Ennek legrövidebb időtartama egy év. * A kórkép — úgy gondolom — világos. Ez a réteg, a cigányság, évszázadok óta a társadalom legmélyebb bugyraiban él, s egye- dei már-már a génjeikben hordozzák a testi-szellemi igénytelenséget, s azt adják tovább meglehetősen sivár környezetükkel együtt. Aki itt, ide születik, elvileg szinte determinálva van arra, hogy mindezeket természetesnek fogadja, el. S ilyen környezetben. a „hozott” szellemi gyön- geség nemhogy felszívódik, de még inkább eluralkodik az egyénen. Mert sajnos, a szubkulturális közeg, a felszíni és olykor csupán látványos megoldások ellenére még ma is domináns' a cigányoknál — szintén tisztelet az előforduló kivételnek. Gyors és gyökeres megoldás itt nem létezik. Mert bár a kislány gyilkosait, a halottcsinálókat bezárták, a környezet változatlan s alkalmas — legalábbis potenciálisan — újabb és újabb, az elítéltekhez hasonló szellemi-lelki adottságú egyedek „kifejlesztéséhez”. A közeg viszont csakis hosszú, türelmes és következetes, alapos és a gyökerekig ható munkával közömbösíthető. Ennek módszereit, alkalmazását, gyakorlati megvalósíthatóságát azonban nálam sokkal inkább hozzáértők már többször leírták, elmondták. Sok okos 'és oktalan tanulmány, helyzetjelentés foglalkozott a cigányokkal. Sőt, egy ideje külön cigányügyi bizottság is létezik. Az előbbieket olvasva és sok egyebet tudva-hállva sajnos elmondhatjuk, hogy a bizottságnak még évtizedekig les? munkája. Ez még akkor is igaz, ha tapasztaljuk: közülük sokan kiemelkedtek már, állandó munkahelyük van, gyerekeiket iskolába járatják. tiszta, jól berendezett, fürdőszobás lakásban élnek, ami sajnos még .nem általános. Mégis elmondhatjuk, remélhetjük, hogy egy olyan foly&mat indult el, amely idővel „felhúzza” a most még mélyben élő többieket is. Nem szükséges mondani, hogy ennek a küzdelmes fölkapaszkodásnak nem lehet csupán páholyban ülő, közönyös szemlélője a társadalom — mint ahogyan egyáltalán nem is az. Arra is nagy szükség van, hogy a feladat ne kizárólag az állami hivatalok, a hatóságok munkája legyen, hanem mindazoké, akik gondolkodva élnek. G. S. (Vége) Dohányzó gyermekek SOKFÉLE STATISZTIKA készült már hazánkban, a dohányzás elterjedtségéről, ezek azonban jobbára csak úgynevezett „reprezentatív” felmérések, melyek különböző társadalmi „mintavétel” alapján megközelítő pontosságú értéket adnak. Ennek ellenére — a felnőtt lakosság számarányának és a vásárolt cigarettafélék meny- nyiségének összevetésével is — viszonylag pontos adatok állnak rendelkezésre a dohányzás mértékéről. Erre alapozva állítják az egészségügyi statisztikák készítői, hogy hazánk a világ országai között is „előkelő” helyet foglal el a dohányzásban, az évente elszívott dohányipari termékek meny- nyiségét tekintve. Arról is gyakran olvashatunk, hogy a dohányosok között egyre több nő és fiatalkorú található. A nők közül különösen a terhes anyákat igyekeznek távoltartani ettől a káros szenvedélytől, mivel a magzatnak is sokat árthat az anyától kapott nikotinmennyiség. amelynek hatása szinte felmérhetetlen a fejlődő szervezetre. Még nem találták meg az ellenszerét, talán mert a veszély igazi súlyát sem mérték fel a fiatalok között terjedő dohányzásnak, pedig ez a jelenség, szinte a szemünk láttára, egyre fokozódik. NEM SZÁMÍT RITKASÁGNAK, sőt lassan mindennapivá válik, hogy 14—15 éves kamaszok rágyújtanak az utcán. Fiúk és lányok egyaránt szívják a „bagót". ’ legtöbbször egymás társaságában, bizonyára a felnőttség látszata miatt, eleinte gyakorlat- lanul és sután, de ez is hozzátartozik a nagyobbakhoz igazodó viselkedéshez. Dohányoznak igen sokan a középiskolában is. ahol az erre kijelölt helyen ma már ,ez elfogadott szokás, mivel a tilalom úgysem vezetne eredményre, legfeljebb a még egészségtelenebb módját választanák a fiatalok a cigarettázásnak különböző félreeső zugokban. A SZÜLÖK is kénytelenek belenyugodni a helyzetbe, s ha nem is biztatják, kínálják a gyermeküket, tudomásul kell venniük, hogy ahol néhány fiatal összejön, ott rövidesen a dohányfüst is terjed a levegőben. Természetesen dohányoznak az ipari tanulók, hiszen rövidesen önállóak, vagyis pénzkeresők lesznek, a főiskolák. egyetemek növendékei» ezzel vezetik le a vizsgákra készülés feszültségeit. Nagyobb baj ennél, hogy még az általános iskolások között is terjedőben van ez a szokás. Azt hiszem, mindannyian láttunk már 12—13 éves gyermeket füstölgő cigarettával a kezében, s ilyenkor teljesen, tanácstalanok voltunk. Legszívesebben rászóltunk. Volna, hogy dobja el azonnal, de aztán eszünkbe jutott, hogy ezzel semmire sem mennénk. Lehet, hogy flegma választ kapnánk, s az sem biztos, hogy a közelében levő felnőttek egyet- é: tenének ilyenféle nevelési módszerünkkel. A nevelést valahol ,másutt kellene kezdeni. A KUTATÁSI eredmények szerint a dohányosok többsége már gyermekkorban „megkóstolta” a cigarettát, s a rendelkezésre álló adatok azt is mutatják,, hogy az emberek egyre fiatalabb korban kezdenek el rendszeresen és alkalomszerűen dohányozni. Márpedig — meggyőzőbb példára hirtelen nehéz hivatkozni — a Svédországban 1980-ban megrendezett dohányzási elleni világkonferencián is elhangzott az a megállapítás, hogy az ember minél korábban kezd el dohányozni, annál nagyobb veszélynek teszi ki magát. Nagyobb a tüdőrák és más légző- szervi megbetegedés veszélye, s egyre nyilvánvalóbb, hogy különböző idegbetegségek, neuraszté- niás tünetek kiváltó oka is lehe.t a dohányzás, bár a felnőttek többsége éppen valamiféle, ideg- feszültség levezetése miatt gyújt rá szinte már ösztönösen. Felesleges volna itt most előhozakodni a dohányzás egyéb ártalmaival. azzal a bebizonyított ténnyel, hogy a dohányfüst milyen sok ártalmas ingerlőanyagot tartalmaz — nikotint, széndioxidot. kátrányt, hidrogén-cianidot. arzént, metilalkoholt. metánt stb. A megkérdezettek "nagy többsége tudatában volt annak, hogy „ártalmas” a dohányzás, de úgy vélték. hogy ez egyike az elviselhető. társadalmilag is megengedett emberi szenvedélynek. ÉRDEMES volna elgondolkozni azon, mi az oka, hogy hazánkban olyan liberális a közszemlélet a dohányzás ártalmaival szemben. Nem a tilalmi táblák számát kellene növelni, hanem a hatékonyabb — és most már a gyermekkorban kezdődő — felvilágosító munkára kellene felkészülni, felkészíteni szülőt és iskolát egyaránt: Ha nem akarunk még több korai megbetegedést, a dohányzással összefüggő, később fidlépő súlyos károsodást és a statisztikákban valóban kimutatható gyógyíthatatlan megbetegedést. T. P. Zomboriak Kecskeméten Nosztalgiásra hangolt vígjáték Telt ház, a zomboriak korábbi teljesítményeinek kijáró figyelem fogadta a vajdasági művészek vendégjátékát Kecskeméten. Emlékeztünk még a tavalyi Sváb kisasszony, a korábbi A nap fiai meggyőzően modern előadására. A hétfőn látott A válogatós lány bemutatását követő taps elsősorban a második felvonást megaranyozó derűt, a rokonszenves színészeket köszönthette inkább, mint az összbenyomást. Feltehetően a teljes átélést — a kiváló egyidejű tolmácsol# ellenére — nehezítő nyelvi eltéréseknek is tulajdonítható, hogy Szla- venko Szaletovity vendégrende- zönek nehezen hisszük el: a múlt század második felében írt színdarab az édes-bús boldogság jogáért érvel. A jeles belgrádi professzor szerint Trifonovics azt kívánta bizonyítani, hogy meg kell érteni, meg kell szeretni a családi élet örömeire, a teljes életre vágyó, ám a nagy érzésekért kis női fondorlatokkal küzdő lányokat. Érzéketlen fatuskó, aki kineveti apró csalfaságaikat. Inkább sajnálni kell őket. hogy az élet ilyen praktikákra kényszeríti a kinőtt család bezártságából szabadulni vágyó ifjú hölgyeket. A képmutató, haszonleső, pitiáner úri társaságról is inkább a mindörökre tovatűnt, az ellibbenő idővel megszépült, keringös-konfet- tis világot juttatja eszünkbe. mint a békeidők társaságainak zavaros, szennyes ügyeit. Az újvidéki szerző annak idején kinevette és kinevettette „korának hőseit”. Számára a válogatós lány majdnem póruljárá- sa alkalom a mulatságos viszonyok fejcsóváló, hümmögő helytelenítésére. A Zombori Szerb Népszínház művészeit láthatóan zavarta a nagy színpad. Régi otthonukat ugyanis mostanában újítják fel. és szeptember 11-én, az ottani ifjúsági ház szűkös pódiumán mutatták be évadkezdő műsorukat. A szereplők közül a három ejadó lány jutott a leghálásabb feladathoz a Vajdaságban nagy közönségsikerű előadásban. Katica Zeli, Gordana Kamenarovic, Ksenija Maric-Dordevic élt is a lehetőséggel. A jó hangulatban záródó vendégjátékot követő baráti találkozón Komáromi Attila, a megyei pártbizottság ' osztályvezető-helyettese méltatta a két társulat hasznos kapcsolatait, köszöntötte a zombori színészeket, az előadást megtekintő Milan Verest, Jugoszlávia magyarországi nagykö- vetét.A népszínház' együttesével Bács-Kiskunba érkezett Bodor Antal, a zombori pártbizottság első titkára és Milan Vidokovic, a zombori tanács végrehajtó bizottságának alelnöke is. H. N. AZ MNOT PÁLYÁZATA Véleményem az egyenjogúságról „Véleményem az Egyenjogúságról” címmel pályázatot hirdet a Magyar Nők Országos Tanácsa. Arra ösztönzi a nőket, a férfiakat, írják le véleményüket: miként, milyen mértékben valósult meg a nők és férfiak egyenjogúsága a társadalomban és a magánéletben. Miként vélekednek erről más-más nemzedékek férfi- és hőtagjai? Tapasztalatuk szerint mi akadályozza az egyenjogúság érvényesülését, miként lehet elhárítani ezeket az akadályokat? A pályázatokat 1982. március 8-ig lehet beküldeni a Magyar Nők Országos Tanácsához. A pályázat eredményét 1982. őszén ismertetik. (MTI) I
