Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-14 / 241. szám

1981. október 14. • PETŐFI NÉPE • J Szocialista államunk fejlődésének negyedszázada i. írta: dr. Array Árpád, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. titkára Történelmi tapasztalatok igazolják, hogy a szocializmus építése akkor halad sikeresen, ha a marxista—leninista párt kellő figyelmet fordít az államhatalom kérdéseire, az állam­élet irányítására. A pártirányítás hatékonysága közvetlen összefüggésben áll a párt és az állam viszonyát szabályozó politikai megoldásokkal. A párt politikai céljainak megvaló­sításában az állam döntő szerepet játszik: biztosítja a társa­dalmi rend védelmét, a társadalom közös és az állampolgá­rok ügyeinek törvényes intézését. Ez az oka annak, hogy a szocializmussal ellentétes erők támadásaikat jelentős rész­ben a szocialista államszervezet ellen irányítják. A negyed- százada lezajlott ellenforradalom fő célja volt a párt erőinek szétzilálása mellett a szocialista államhatalom megdöntése és az államszervezet felszámolása. Központi helyen Az ellenforradalom leverése után a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikájában központi helyre került az államhatalom kérdése, az államélet pártirányí­tása. Ennek során alapvető lenini elvek érvényesültek. Így erőtel­jes hangsúlyt kapott, hogy a párt vezető, irányító tevékenysége a politikai funkció ellátása. Ez lé­nyegében azt jelenti, hogy a párt működésében nem vállalja ma­gára sem a társadalmi, sem az állami szervek feladatait. A pártirány.ítás politikai jelle­ge az államszervezetet illetően azt foglalja magában, hogy az állam politikáját, az állami szer­vek tevékenységét meghatározzák a párt útmutatásai. A politikai döntések a társadalmi igények figyelembevételével tartalmaz­zák a legfontosabb állami felada­tokat, a társadalmi fejlődés fő irányát, valamint az államszerve­zet fejlesztésének követelmény- rendszerét. Az MSZMP gyakorlatában ma­radéktalanul nyomon követhető az államélet pártirányítása. Mint ismeretes, az 1959-es VII. kong­resszus számos vonatkozásban elemezte az ellenforradalom ta­pasztalatait. Az állaimhatalomról szóló történelmi távlatú következ­tetésre jutott. Megállapította, hogy az állami munka fejleszté­sének egyik alapvető feltétele a világos elvi állásfoglalás és tisz­tánlátás a szocialista állam osz­tályjellegének, a szocializmus építésében betöltött szerepének és jövőjének .megítélésében, Ezt' követően a politikai mun­ka sürgetően vetette fel az állam­élet fejlesztését. A soron követ­kező kongresszus történelmi je­lentőségű társadalmi változások­kal foglalkozott 1962-ben. A me­zőgazdaság szocialista átszerve­zésével ugyanis gyökeresen meg­változtak a tulajdonviszonyok, bonyolultabbá váltak a társadal­mi feladatok. A megoldásuk te­hát szükségszerűen magasabb szintű munkát követéit az állami szervektől is. A szocialista tulaj­donviszonyok kialakulásával át­rétegződött társadalmunk osztály- struktúrája, ami további lehető­ségeiket teremtett az állami mun­ka, fejlesztéséhez. Megnyílt az út a széles nemzeti egység kibonta­kozásához. Az MSZMP VIII. kongresszusa határozatában — a társadalmi haladásnak megfelelő­en — célul tűzte ki a szocialista demokrácia fejlesztését, ezzel összefüggésben a társadalmi el­lenőrzés szélesítését az állami szervek munkája felett, valamint a tanácsok önállóságának növelé­sét. Bővültek a jogkörök Az eredmény konkrét intézke­désekben fejeződött ki, amelyek megnyitották az állami munka korszerűsítésének útját. Így pél­dául a megyei szintű végrehajtó bizottságok mentesültek az egye­di ügyek intézése alól, megszűnt a községekben a tanács havon­kénti ülésezési kötelezettsége, lét­rejöttek a községi egységes szak- igazgatási szervek, a kisközségek közös tanácsokba tömörültek, nagyközségi tanácsok alakultak, s már ekkor számottevően bő­vült a tanácsok és szerveik ható­sági jogköre. Az MSZMP IX. kongresszusa a megkezdett irányvonalakat foly­tatva meghatározta azokat a te­rületeket, ahol a legnagyobb igény jelentkezett a fejlődésre. Minde­nekelőtt korszerűsíteni kellett az állami munka politikai tartalmát, javítani a szakszerűséget, válto­zatlanul lényegi kérdés volt a szocialista demokrácia fejleszté­se, a munkáshatalom demokrati­kus vonásainak erősítése, a köz­ponti állami irányítás hatéko­nyabbá tétele. A határozatnak megfelelően az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács közös tervet készített az állam­élet, az állami mechanizmus tu­dományos elemzésére. Ekkor már kezdte jótékony ha­tását éreztetni a gazdaságirányí­tás reformja is: bővültek a taná­csok anyagi eszközei, erősödött és szélesedett önállóságuk a terve­zésiben, fejlesztésben, a költség- vetési gazdálkodásiban, ugyanak­kor csökkentek gazdálkodásuk fe­lesleges megkötöttségei. Az in­tézkedések következtében korsze­rűbb formák között tehettek ele­get megnövekedett feladataiknak, ami' különösen a helyi tanácsok életében hozott kiemelkedő vál­tozásokat. Mindez jó előiskolája volt a néhány év múlva hatályba lépő új, azaz a harmadik tanács- törvénynek. A lakosság támogatásával A X. kongresszus 1970-ben a korábbi évek eredményei alapján központi kérdésként hangsúlyoz­ta az államélet, a szocialista de­mokrácia helyzetét. Megállapítá­sait a gazdasági és társadalmi életben bekövetkezett változások tették indokolttá: tovább fejlőd­tek a szocialista termelési és tu­lajdonviszonyok, a szocialista tu­lajdon uralkodó formává vált, a nemzeti jövedelem 98 százalékát adták a szocialista szektorok. A szocialista tulajdonviszonyok megszilárdulása következtében végleg eltűntek a kibékíthetetlen osztályellentétek. Társadalmunk­ban az alapvető érdekek1 azonos­sá váltak, ami azonban sem a X. kongresszus idején, sem napja­inkban nem jelent ellentmondás­mentességet. Ha az irányítás nem követné a fejlődést, önmaga válna a társa­dalmi haladás gátjává. A kong­resszus a gazdasági és társadalmi háttérnek megfelelően leszögezte^ hogy a szocialista állam ereje, fő politikai alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a la­kosság millióinak támogatása. Az állam funkciói a fejlődés során változnak. A szocialista demok­rácia szélesítésére nemcsak szük­ség. de lehetőség is van, s ennek kiaknázása a szocialista állam további megszilárdításához vezet. Az államhatalom erősítésének végérvényesen legfontosabb útja lett a tömegek demokratikus rész­vétele az állami munkában, a tár­sadalmi ellenőrzés feltételeinek megteremtése, valamint a lakos­ság kezdeményezőkészségének a fejlesztése, ébrentartása. A szocialista demokrácia ér­vényesülése a politikai, állami és tömegszervezetek követke­zetes, folyamatos tömegpolitikai állami és tömegszervezetek követ­kezetes, folyamatos tömegpolitikai munkáját igényli. Ugyanakkor nélkülözhetetlen feltétel a tuda­tos állampolgári fegyelem és a kitárult közéleti lehetőségek hasz­nosítása. Ezek tudatosítása, a közéleti gondolkodás és a cse­lekvés, illetve a társadalom előt­ti erkölcsi felelősségvállalás fej­lesztése állami feladat lett. Ál­lamunk vált a szocialista demok­rácia megvalósulásának legfőbb szervezőjévé. Államszervezetünk fejlődés- történetében kiemelkedő jelentő­ségű az MSZMP Központi Bizott­sága és a Minisztertanács 1970. áprilisi együttes ülése. Az itt el­fogadott irányelv fontos szempon­tokat adott az új, a harmadik ta­nácstörvény előkészítéséhez. Erősödő demokratizmus Szervesen illeszkedik ebbe a fo­lyamatba a Központi Bizottság 1971 novemberi határozata, amely az államigazgatás fejlesztésének és az állami szervek pártirányí­tásának irányelveit tartalmazza. A KB az egész államigazgatási rendszerünket átfogó vizsgálatból vonta le azt a következtetést, hogy az államigazgatás korszerű­sítése nem korlátozható csupán szervezeti változtatásokra. Folya­matos és állandó feladatként je­lölte meg a szervező tevékeny­ség, a hatósági ügyintézés, a nyil­vántartás és az információáram­lás javítását. Ezzel egyidőben in­dokoltnak tartotta kormányszintű döntések alkotását az államigaz­gatási munka korszerűsítésére, a hatáskörök pontosabb megállapí­tására és a személyes felelősség növelésére. Elvi jelentőséggel határozta meg a Központi Bizottság: az ál­lamigazgatást úgy kell korszerű­síteni, hogy erősödjék a szocia­lista demokratizmus és a képvi­seleti szervek irányító, ellenőrző szerepe. Egyik módjaként kínál­kozott a hatáskörök olyan elosztá - sa, hogy a lakosságot közveilenül érintő, helyileg intézhető ügyek a helyi tanácsok igazgatási szer­veihez kerüljenek. Téhát számot­tevően növekedett — a tanács- törvény életbe lépésével — a tár­sadalmi ellenőrzés lehetősége és szerepe az államigazgatási szer­vek működése felett. A pártirányítás alapelveinek tisztázása mellett kimondta a Központi Bizottság: a párt bizto­sítja és segíti az állami szervek rendeltetésszerű működését, nö­veli önállóságukat és felelősségü­ket. Fontos feladatként jelölte meg a párt- és állami szervek munkájában fellelhető párhuza­mosságok megszüntetését, a .párt­ellenőrzés hatékonyságának nö­velését. (Folytatjuk) HAZAI TÁJAKON A nagyrédei zsellérház A Heves megyei Naigyrédén, a jó módot teremtő szorgalomról ta­núskodik minden. A két-három szobás otthonok errefelé már nem számítanak sikknek, hiszen az emberek szemgyönyörködtető vil­lákat építenek, szinte versengve azért, hogy kinek a pénztárcáján ból futja még szebbre, még dísze­sebbre. Megérdemlik, tehetik, mert tisztességgel megdolgoztak érte. Ebből a pompázatos együttesből kirí az Erzsébet téri zsellérház, amely újjávarázsolt voltában is a múltra, a messze tűnt századokra, a nevükről is alig ismert elődök* re, azok küzdelmektől terhes sor­sára utal, amolyan közhasznú me- mentóként... A község 1779-ben készített pe­csétjét álló csorostzlya és ekevas díszíti. Ez is híradás a távoli, az érzékletesen már nehezen, felidéz­hető időből, aligha vitatható ta­núvallomás a hajdani ősök kivé­teles igyekezetéről, a legnagyobb nehézségeken is úrrá levő terem­tő akaratáról. Az öreg falak, a tenyérnyi ab­lakszemek arra emlékeztetnek, hogy az itt megtelepülteknek so­hasem volt könnyű: sokféle bir­tokos váltotta egymást, többféle nézetet vallottak, de abban ma­radéktalanul egyetértettek, hogy jobbágyaik kárára gazdagodjanak. Az Aba nemzetség — híres kirá­lyunk leszármazottai voltak — Rédey ágának minden tagja ne­vezetes lett sanyargató törekvé­seiről, ndha egyiküket 1657 végén Erdély fejedelmévé választották. Sokat tűrt az itteni nép, de ki­tartott a legzivatarosabb korsza­kokban is. 1544-től a törökök pusz­títottak. évtizedek múltával sem szűnő lendülettel. 1550-ben már mindössze négy házat számlálnak Nagy- és Kisrédén, s ezekben hét házaspár él gyermekeivel. A töb­biek elmenekültek, messzire tá­voztak, de nem véglegesen, hiszen amint lehetett, újból visszatértéik, s megpróbáltak csodát varázsolni a kicsiny parcellákból is. A mai lakosság büszke lehet a régvoltakra, hiszen ők, ha kellett, ha már nem bírták elviselni a nyers erőszakot, akkor lázadtak, nem tartva a biztos kudarctól, a tragikus következményektől. Zse­niális színésznőnk, a tollforgatás- ban is jeleskedő Déryné jegyzi fel, hogy Rédey Ferencet 1774 karácsonyán megsebesítették elé­gedetlenkedő jobbágyai, s csak felesége szoknyája mögé bújva menekült meg a népharagtól. *r Állunk a ház előtt, bekukkan­tunk a szobába, a pitvarba, s szárnyra kap fantáziánk, messze tűnt napok képei villannak fel előttünk: az egykori tulajdonoso­kat, a kisembert, a zsellérgazdá­kat látjuk, akik dolgoztak látás­tól vakulásig, s foggal-körömmel védték nehezen megszerzett jogai­kat. Nyaranta az Alföldre kalan­doztak, és summásként álltak helyt. A szülőfalutól azonban nem tudtak elszakadni. Kevés volt a föld, a tenyérnyi szőlő nem biztosította a megélhetést? Nos, ötletességért nem mentek a szom­szédba, hanem felfedezték a vi­szonylag elfogadható jövedelmet hozó művelési módokat, gyümölcs- fajtákat. Így honosodott meg ná­luk a málna, s így sajátították el lankadatlan türelemmel az olt­ványtermesztés fortélyait. Arra a munkára buzdító cí­merre gondolhattak talán, amely szépapáikat is mind többre sar­kallta. • Valószínűleg a XVII. század végén emelték ezt az aprócska, in­kább kunyhónak titulálható házat: szűkös anyagi lehetőségeikből csak egy kis szobára, pitarra és kamrára futotta. Később a Balázs család élt itt, s utolsó tagja, Ilka néni 1971-ben halt meg. A távoli rokonság nem tartott igényt er­re a szerény hajlékra. Ma már nyoma se lenne, ha a rédeiekben fel nem ébred az egészséges lo­kálpatriotizmus, s el nem hatá­rozzák, hogy mindenképpen meg­mentik. i A helybeliek őseik példája nyo­mán hisznek abban, hogy a múlt jelenünk és jövőnk szerves része, s tudják, hogy nemcsak a ma if­júságát, hanem az utána követke­ző nemzedékeket egyaránt neveli a község pecsétje által is jelké­pezett töretlen szorgalomra ... P. I. Ha szót kapnék a kongresszuson... — Azt hiszem, nem szükséges különösebben hangsúlyozni a KISZÖV és az OKISZ szerepét az ipari szövetke­zetek és tagjaik, dolgozóik érdek- védelmében. Az elmúlt évek, illet­ve évtizedek so­rán számos szövet­kezetét részesítet- — tek erkölcsi és anyagi támoga­tásban, s nem egy kollektíva kö- /*, szöraheti a megyei 1 és országos szerve- zetnek a saját le­hetőségeiknél na­gyobb arányú fej­lődését. Most, amikor az ipari szövetkeze­tek VIII. kong­resszusára készü­lődünk, már előre bízunk abban, hogy ez újabb határkő lesz a szö­vetkezetek fejlődésében, jövőjük biztosításában. Ha szót kapnék a kongresszuson, okvetlenül beszel­nék arról, illetve kérném, hogy a jövőben a gazdálkodási szabály­zók és az államközi tárgyalások előre határozzák meg a feladato­kat és az elvárásokat és ne év közben jelenjenek meg, illetve módosuljanak az adott gazdasági évre vonatkozóan. Ha ez megva­lósulna, a szövetkezetek ponto­sabban- tudnának tervezni és sok­kal ütemesebb lenne a termelés. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy az egyes szövetkezetek a jelenleginél is jobban támaszkod­janak egymásra és keressék, hasz­nálják ki az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Bízom abban, hogy a kongresszus után, annak határozatai végrehajtása során tovább erősödik a szövetkezeti önkormányzat és a szövetkezeti demokrácia. Az eddigi tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy a szö­vetkezeti ipar jó kiegészítője az állami nagyiparnak, s remélhe­tően a jövőben ez a szerepe még tovább növekedik. Ami a mi szövetkezetünket il­leti, már mi is sokat köszönhetünk a KISZÖV-nek és az OKISZ-nak. Amikor tizenhárom évvel ezelőtt mint tedhnológus e kollektívába kerültem, összesen 150-en munkál­kodtunk a tervek teljesítésén. Az éves árbevétel akkor alig érte el a 17 millió forintot, s termé­keink közül mindössze 2—3 mil­lió forint értékű került exportra. Az idén — alig 15 dolgozóval töb­ben — 89 millió forint lesz az ár­bevételünk és ebből 55 millió fo­rint értékű jut a szocialista álla­mokba, 14 mállió forintot viszont a tőkés megrendelőktől kapunk. Amikor ide kerültem, 3 egyete­met és főiskolát végzett irányítot­ta a termelést, jelenleg már tízen rendelkeznek felsőfokú képesítés­sel, a szakmunkások aránya pe­dig meghaladja a 60 százalékot. Akkoriban 15 telephelyen, szét­szórtan dolgoztunk, ma mindössze két munkahelyen végezzük mun­kánkat. Fejlődésünk segítésének minden állomását nehéz lenne hirtelen felsorolni, de kettőt azért meg­említek. Három évvel ezelőtt az OKISZ-tól 6,5 millió forint köl­csönt kaptunk forgóeszköz-feltöl- tésre. Ezzel megszilárdítottuk a pénzügyi egyensúlyunkat és jövő­re már vissza is tudjuk fizetni. Tavaly a KISZöV segített ben­nünket 2 millió forinttal a .tőkés termeléshez szükséges gépek, be­rendezések beszerzéséhez. Ezt a kölcsönt 1983-ban tudjuk visszafi­zetni. E segítségek, mint már em­lítettem, lehetőséget nyújtottak termelésünk növeléséhez és ter­mészetesen a nagyobb nyereség eléréséhez. Tavaly 13,9 millió fo­rint volt a nyereségünk, erre az évre 18 milliót terveztünk, de várhatóan elérjük a 22 milliót. Azt,, hogy részt vehetek a kong­resszuson, igen nagy megtisztelte­tésnek veszem, s majd visszajő­ve, munkahelyi tanácskozásokon beszámolok tagjainknak a tapasz- lataimról. Elmondta: Kövesvári Zsolt a kecskeméti Ezermester ISZ elnöke Lejegyezte: Opauszky László Fényképezte: Méhest Éva író—olvasó találkozó Bácsalmáson Bácsalmáson Jókai Annát látja vendégül 'író—olvasó találkozón a nagyközségi könyvtár. A rendezvény csütörtökön 18 órakor kezdő­dik. A találkozót az őszi megyei könyvhetek keretében tartja a Vö­rösmarty Mihály nevét viselő intézmény. A részeg autóversenyző % • Ot év börtön halálos gázolásért A Kecskeméti Járásbíróság dr. Sándor László tanácsa nyilvános tárgyaláson Nagy Sándor 20 éves kecskeméti lakos, autószerelőt ha­lált okozó ittas járművezetés bűn­tette miatt 5 év börtönben letöl­tendő szabadságvesztésre ítélte és tíz évre eltiltotta a járművezetés­től. Nagy Sándor 1981. augusztus 9- én éjfélig 5—6 üveg sört fogyasz­tott el. Másnap reggel 6 órára személygépkocsijával ment dol­gozni munkahelyére, ahol a dél­előtti órákban 1 deci pálinkát és 2 deci bort ivott meg. Délután folytatta az italozást. Deciszámra itta a rumot, és ittas állapotában személygépkocsival Városföldre, illetve Kecskemét különböző ré­szeire szállította a barátait. Dél­után 5 óra körül az elfogyasztott ital hatására már erősen ittas volt. Ekkor — a Dominó presszó elől — pár száz méterre levő la­kására kívánta vezetni a személy- gépkocsiját, de részegsége miatt nem is azon az útvonalon indult haza, amelyiken akart. Először a Balaton utcán közlekedett, majd az Irinyi úton haladt a városköz­pont irányába. A tanúk elmondá­sa szerint az út egész szélességét igénybe véve „kacsázott” olyan időpontban, amikor csúcsforga­lom volt. Haladása közben utolért egy kerékpárost, aki mellett olyan módon ment el, hogy a személy- gépkocsi eleje súrolta annak szok­nyáját. A kerékpáros az ijedtség­től sirógörcsöt kapott, de neki még szerencséje volt. Nem így néhai Berta Dezsőnek, aki szintén kerékpárral — a lehető legszabá­lyosabban, mintegy 30 centimé­tert elfoglalva az út szilárd bur­kolatából — haladt a vádlottal azonos irányban. A teljesen ré­szeg Nagy Sándor 60 kilométeres sebességgel, fékezés nélkül ütkö­zött neki Berta Dezsőnek, aki fel­vágódott a személygépkocsi cso­magterére, majd innen az út jobb oldalán levő autóbusz-megálló oszlopának csapódott olyan erővel, hogy azt meggörbítette. Berta De­zső sérüléseibe belehalt. A baleset után a vádlott a Zó- ja utcában állt meg. és az odaér­kező tanúk támogatták vissza a helyszínre, ugyanis ittassága miatt szinte járóképtelen volt. A bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy vádlott súlyos ré­szegen, nagy sebességgel, csúcs­forgalmi időben a város egyik leg­forgalmasabb útján vezette a jár­művét, és úgy okozta egy teljesen szabályosan közlekedő kerékpá­ros halálát, hogy annak gyakorla­tilag semminemű esélye sem volt a baleset elkerülésére. Figyelembe vette azt is, hogy Nagy Sándor igazolt autóversenyző volt, aki igen súlyosan szegte meg a KRESZ legalapvetőbb < szabályait, és az eset összes körülményeit mérle­gelve szabta ki a bevezetőben említett büntetést, egyben fenn­tartotta a vádlott előzetes letar- tőztatasat. Az ítélet nem jogerős, mert vádlott és védője enyhítésért fellebbezett B. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents