Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-09 / 237. szám

/ 1981. október 9. • PETŐFI NÉPE • 5 MA IS IDŐSZERŰ SARKADI-MŰ A KECSKEMÉTI SZÍNPADON Elveszett paradicsom • Tolnai Miklós (Zoltán), Garay József (Sebők), Ábrahám Edit (Mira) (Straszer András felvétele) ÚTTÖRŐÉLET Ezer őrsvezető Szerelmi drámának is fölfog- hatnók Sarkadi színpadi történe­tét, hiszen XX. századi, egymás­nak teremtődött Rómeó és Júlia boldogságát akadályozza a férfi korábbi tragikus vétke. Minősít­hetnénk az élet értelmét kutató, a hogyan éljünk titkát kereső tétel­drámának az öreg és az ifjú Se­bőkök sorsát ütköztető, a kecske­méti színiház múlt heti bemutató­ját. A „61-es nemzedék” önvizsgá­ló számvetésének is mondták az 1962-ben, a szerző halálát köve­tő negyvenedik napon, a Madácih Kamarában előadott Elveszett pa- radicsom-ot. Sokjelentésű, sokrétegű dráma. Mégis úgy gondolták jó néhá- nyan — barátok, tisztelők és a tehetség mindig szép számú ellen­ségei -r, hogy a premier sikere az alkalom különös, feszült, szoron­gó ünnepélyességének is tulajdo­nítható. B. Nagy László, barátja, harcostársa pontosan rögzítette a körülményeket: „hallgatták, les­ték a színpadról elhangzó, kínnal kiszakadt vallomásokat, .egy lélek pőrére yetkőzését, s a játék mö­gött a valóság, a szereplők mögött az író titkát fürkészték — aki mintha a saját halálával akarta volna nyomósítani, végérvényes­sé tenni megidézett hőse ka­tasztrófáját”. A szörnyű, öngyilkos zuhanás miértjét próbálták kihámozni a nézőtéri párnásszékekből. Miért fordult ilyen kilátástalan sötétre a háromszoros József Attila-díjas, Kossuth-díjjal kitüntetett Sarkadi Imre sorsa? Miért maradtak ak­koriban kéziratban kitűnő írásai? Volt-e összefüggés állástalansága és elhatalmasodó pesszimizmusa között? Mi lökte egy belvárosi, hatodik emeleti műteremlakás párkányáról a betonra azt a negyvenéves férfit, aki aznap dél­előtt, néhány órás élmény lelke­sedésével köszöntötte az első űr­hajóst, a Föld légköréből kilépő emberiséget? Az Elveszett paradicsom csak. nagyon áttételesen válaszolt a kérdésekre. Nem végrendeletnek szánta szerzője, noha önéletrajzi motívumai vitathatatlanok, A jö­vőt faggató drámát írt a fogyó erejű, lankadó akaratú, az italtól sebzett, a mellőzéstől megkesere­dett, filléres gondokkal küszködő, törpe percemberkéktől nyomorí­tott Sarkadi. Tragédiás sorsa, a tragédiás idők feszültségnövelp, érdekesitő mankói nélkül is megáll a maga lábán, mert a hites és a hitetlen emberek konfliktusa mindig idő­szerű. Az értékes tulajdonságok­ban dús sikerember is előbb- utóbb tönkremegy, ha kívülhelye- zi magát a társadalmon, ha cél­talan, cinikus életmódot erőszakol magára. Még akkor is, ha — mint Sarkadi, Sebők Zoltán esetében — a háborús/ gyerekkor, a szemé­lyi kultusz megismertette „korunk hősét” a kiszolgáltatottság tuda­tával. És azzal is tisztában volt á sokat csalódott iró az Elveszett paradicsom teremtésekor, hogy csak jobb, tisztább, munkásabb — az egyik 1962-es kritikában még kispolgárinak minősített — élet­vitel adhat boldogságot, viheti előre a társadalmat, mint az el­hibázott tiltott műtéttel szerető­jét elpusztító agysebész tanár fá­radhatatlan édésapjáé. Van mondandója számunkra. Erőszakolt időszerűsítés nélkül is van'. Alkalmas arra, hogy ma, holnap, holnapután beavatkozzon életünkbe, az életbe. Jól tette Szőke István rendező, hogy a mű személyes vonatkozásaira csak a szerencsétlenül járt iró utolsó, az-- óta elhunyt képzőművész-barát vendéglátójának halotti maszkjá­val utal. Bízik a műben! Arra törekszik, hogy minél reálisabb, minél élet­szerűbb, de azért mégsem valósá­gos környezetben peregjen a tör­ténet. Jó szövetségest talált a diszletet tervező Kerényi József Yibl-dijas építészben. Leleménye — a perspektíva szabályaival fe­leselő, ám mégis kiegyensúlyo­zottnak érzett — üvegház-szoba fölött lebegő, széprajzú tetőszer- kezet, amely úgy zárja le az alat­ta levő teret, hogy szabályos sza­bálytalanságával, nyugtalan har­móniájával utal a ház tulajdono­sára. Ebbe a saját magát, ebbe a ter­mészetet vallató otthoniba, a töké­letesítés és a tökéletesedés mű­helyébe tér haza váratlanul a hetvenötéves nyugalmazott tanár jó hírű agysebész fia, hogy utol­jára találkozzon apjával, ö a 33 éves, .mindent elért” férfi a be­teg, ő ítélte saját magát pusztu­lásra. Börtön vár rá, szeretője meghalt a kérésére elvégzett til­tott műtéten. Néhány perc elég annak fölismeréséhez, hogy Sar­kadi akkor kezdi a drámát, ami­kor már 'látszólag minden eldőlt, amikor nincs visszaút, amikor visszafordithatatlanok az esemé­nyek, amikor jóvátehetetlenek a korábbi vétkek, amikor rádöbben az ifjú Sebők a tőlünk is függő múlt szörnyű következményeire. Ha nincs ' látogatóban édesapjá­nál Mira, a távoli-távoli rokon­lány, menthetetlenül föladja a küzdelmet. Az öreg Sebők tartal­mas életének sugárzó példája és a váratlan csoda, a tiszta szere­lem igézetes sugárzása már nem teszi reménytelenné a doktor megmenekülését. - A börtönt vál­lalnia kell! Másról, többről van szó: ki tud-e bújni túlhajtott, gátlástalan, önző szemléletének rácsai közül, meri-e vállalni a hitet, a csak azért is érdemes el­szántságot. A gazdagon is, az agyonélvezve is kopár életvitelű orvos előtt végleg bezárult a tel­jesebb élet, a „paradicsom” ka­puja? . Hús-vér emberek küzdenek ma­gukkal, környezetükkel a kecske­méti színpadon. Az érzelmek tel­jes kibontására törekvő, a szöveg életszerűségét kihangsúlyozó ren­dezésben a színészek többsége mélyen átéli a rábízott szerepet. Színészi képességtől, feladat és alkat szerencsés vagy kevésbé ideális találkozásától függően van­nak jobb és halványabb alakítá­sok, de — ritka öröm — szinte egyetlen hamis hang nem zavar­ja az azonosulásban a közönséget Most különösen fontos az együtt- játszás, mert a dráma, az előadás a nézőtől várja a döntést, az ál­lásfoglalást: megpróbáltatná-e a veszteségére rádöbbenő, az elsik­kadt lehetőségeitől elrémülő ifjú Sebőkkel az újrakezdést. Nincs szörnyűbb tragédia sem egyén, sem közösség számára, há elkés­ve, vagy későn veszi észre, becsü­li értékeit. Itt, ezen a ponton kap­csolódik az ötvenes évekhez a legkeményebben az Elveszett pa­radicsom, ez a legfontosabb üze­nete. Tolnai Miklós (Zoltán) nagy­erejű alakítással gazdagította pá­lyafutását, bizonyítva, hogy a kecskeméti társulat egyik megha­tározó művésze. Talán kicsit több vonzó intellektualizmussal meg- könnyíthetné a nézők számára a 19 éves kislány és az érett férfi között kirobbanó, talán mindent eldöntő szerelem elfogadását. Ép­pen egymásra találásuk nem elég­gé meggyőző, ném eléggé végzet- szerű, ezért is lanyhább némileg az első fölvonás a kecskeméti be­mutatón. (Iróilag is több ebben a részben az elnagyoltság, megol­datlanság, mint a másodikban.) Igaz, Ábrahám Edit, a nagyon nehéz szereppel bemutatkozó fia­tal művész sem az az ifjú nő, akit a Mira név sejtetett. Később derül ki — és válik az előadás egyik erényévé —, hogy ez a csi- viteiő, felhőtlenül derűs, játékos kislány nem nőiességével; ember­ségével hódítja meg a doktort. Ez az előadás egyik találata, hiszen a divatos, pénzes férfi előéletében annyi szexi-babát kapott, ameny- nyit óhajtott. A lelke igazán szép ennek a Murának, aki a szerel­méért harcoló, ezért a férfiért, az ilyen emberi értékért nagy áldo­zatokat is vállaló emberként bi­zonyítja erejét. Szinte érezzük a dráma sűrű pillanataiban azt az erőfeszítést, azt a lelki összesze- dettséget, azt az elszántságot, ami­vel Zoltánt megpróbálja kihúzni a szakadékból. Nyilván rendezői szándékként azt is tudatja az ala­kítás: ha Zoltán mégis erőtlennek bizonyulna önmaga -megmentésé­re, akkor Mira számára is „elve­szett paradicsom” összetalálkozá­suk. Garay József (Sebők) a tevé­keny élet, a létezés örömét teste­síti meg nagy és méltó közönség­sikerű alakításában. Amikor elő­ször megnéztem az előadást, hiá­nyoltam ebből az öreg értelmisé­giből azt a szellemi fölényt, azt a tudományt, amely igazán hitele­sít egy átlagon fölüli alkotót. Má­sodszorra jöttem rá: zseniális ez a kísérletei lényegét és jelentősé­gét mellékesen kezelő írói beállí­tás. Hiszen a legtöbb embernél, az előadással igenis befolyásolt közönségnél, nem az efféle tevé­kenység eredménye, hanem szán­déka a fontos. A rendező, a dísz­lettervező ezért a másutt szoká­sos, valóságos laboratórium, való­ságos kísérleti műhely illúzióját keltő környezet helyett csak né­hány cserép növénnyel, szinte el­hanyagolható tárgyakkal utalt ar­ra, hogy mi élteti ezt a világéle­tében értelmesen cselekvő öre­get, mi az a többlet, amivel fiai fölé emelkedik. A nagyszerű szituációkat, a többnyire feszesen megkomponált jeleneteket előállító rendező jól választotta meg a születésnapi vendégsereget alakítókat. A csi­petnyivel talán túlhangsúlyozott, ezért a folyamatos játékból ki­kandikáló sakkozási jelenetben külön is megtapsolt, most szerződ­tetett Németh László (Gábor) és ifj. Mucsi Sándor (Jóska) minden bizonnyal erősíti a társulatot. Különösen a Győrből idekerült Németh tud pillanatok alatt lég­kört teremteni. Réti Erika (Éva) perzselően izgalmas nő,“ szerepe szerint. Fekete Tibor (János) egy vázlatosan megírt figurát kapott, a sokfelé játszott Elveszett para­dicsom eme szerepével másutt sem nagyon' tudtak mit kezdeni. Jablorikay Mária (Klári) és Gur- nik Ilona (Zsófi) pontosan, hite­lesen formálta meg a rábízott asszonysorsot. Bakai László (So­főr) is beilleszkedett az együttes­be. Fűzi Sári jelmezei a “történet köznapiságát sugallták: nem kü­lönleges család Sebőkéké, hason­ló élethelyzetekbe sokan kerülhet­nek, olyanok, úgy öltözöttek, mint md voltunk tíz-tizenöt esztendeje. Az Elveszett Paradicsom, ha nem is tudott a régi nagyhí­rű előadások megszépülő emlékei­vel mindemben megbirkózni, két­ségtelenül igen átgondoltan létre­hozott, helyenként nagy intezitá- sú előadás. Közönségsiker, bizta­tó idénykezdés, színházi közérzet­javítás, kellemes ismerkedés az újonnan idekerült művészekkel. Heltai Nándor Megyénk 174 úttörőcsapatához több mint hatvanezer kisdobos és úttörő tartozik. Közülük ke­rülnek ki azok, akik jó tanulá­sukkal, munkájukkal kiérdemlik, hogy őrsvezetők, rajtitkárok, nó­tafák, krónikások, mókamesterek, kürtösök és dobosok legyenek. Képzésük táborokban, úttörőhá- zakban folyik, de a megye úttö­rőképzésének központjában, Ba- Iatonfenyvesen, valamint Zán- kán és Csillebércen is. A vörösnyakkendős pajtásokat ezeken a helyeken alaposan fel­készítik a kisebb vagy nagyobb közösség vezetésére. A táborban töltött hetek, vagy az úttörőhá­zakban tartott tanfolyamok idő­tartama alatt a résztvevők meg­ismerkednek a mozgalom történe­tével, céljaival, a soron következő esztendő ajánlott programjával. Megtudják, hogyan kell progra­mot tervezni, társaikat a munká­ba bevonva azt végrehajtani. Az elmúlt nyáron különféle tá­borokban — meglehetősen nagy számban — csaknem ezer őrsve­zetőt képeztek ki! Ezenkívül fel­készítettek a mozgalmi esztendő­re százhatvanhét rajtitkárt, nyolc­vanöt ifivezetőt, százkét rajveze­tőt, száznegyven úttörőgárdista- tisztségviselőt és nyolcvem úttö- rő-túravezetőt. A képzőtáborokban részt ve­vők egyik hányada már folyama­tosan végezte — rajvezetője irá­nyításával — azt a feladatot, ami­hez elméleti képzést kapott. Vé­gezte, és nagyon jól. hiszen egyi- kük-másikuk az előadásokat hall­gatva közbe is kiáltott: én ezt pontosan így csináltam! Haza­térve, immár teljes „fegyverzet­ben” nyilvánvalóan még ponto­sabban, jobban megfeleltek a rájuk bízott feladatoknak. Az úttöröházak is kaput nyitot­tak már. Négy városban, Baján, Kiskunhalason, Kalocsán és Kecs­keméten ugyancsak megkezdőd­tek a képzőtanfolyamok. Folya­matosan küldik az úttörőcsapa­tok az átlagosan négy hónap idő­tartamú felkészítőre a pajtásokat. Az úttörőházakban speciális tan­folyamokon a kisdobosoknak őrs­vezetőképzőt, őrsvezetőhelyettes- képzőt, játékmesterképzőt, va­lamint krónikás-, nótafa-, és dobos-kürtös -képzőket • szervez­tek. A közösségekbe illeszkedés alapjaival ismerkedhetnek meg ezeken a tanfolyamokon a kék- nyakkendősök. Nem véletlen, hogy gyakran közülük kerülnek ki azok is, akik néhány esztendő elteltével úttörőként ismét kép­zésre érkeznek, hiszen a vezetés alapismereteit már kisdobosként elsajátították­A balatoni úttörőváros, Zánka, a tanév tartama alatt folyamato­san várja tizenkilenc megyéből az úttörőket őrsvezetőképző tá­borába. A négyhetes tanfolyamok­ra átlagosan nyolcszáznegyvenen érkeznek,' három-három megyé­ből. A zánkai képzőtáborba min­den esetben hatodikosok mennek, főként kis létszámú iskolák úttö­rői. A táborban szabályos tanítás folyik, a fennmaradó szabad idő a mozgalomé. Bács-Kiskun me­gyéből háromszáznyolcvanan 1982. március 5-én kelnek útra, hogy április 1-én mint őrsvezetők tér­jenek haza. Akiket az a megtiszteltetés ért, hogy képzőtáborba, úttörőházi vagy iskolában szervezett tanfo­lyamra mehettek, elmondhatják, mennyire színes, érdekes és vál­tozatos módszerekkel tanultak. Az előadások sorát bemutató foglal­kozások, forgóezínpad és fórum színesítette. Rendkívül sokszí­nűek voltak mindenhol a kiegé­szítő foglalkozások is: a játékos vetélkedők, táncházak, virágkötő- és dalversenyek mellett sokszor még főzési bemutatóra is sor ke­rült. A szervezett vezetőképzések mellett —, ha belegondoltok — tulajdonképpen képzésen vesztek részt valamennyien minden őrsi gyűlésen, rajfoglalkozáson, kirán­duláson, táborozáson, hogy az is­kolában rendezett fórumokról már ne is beszéljünk. Képzések ezek a javából, hi­szen ismereteiteket bővíthetitek — és bővítitek is nyilván! — tu­dásotok gyarapodik minden egyes eseményen. Ebben a mozgalmi esztendőben, első alkalommal, a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe való belé­pésre már az úttörőmozgalom ke­retei között készülhetnek fel a he­tedikesek és nyolcadikosok. Klu­bot életrehíva és a csapatot pat­ronáló KISZ-szervezet fiataljait előadások, beszámolók tartására felkérve készülhetnek a követke­ző évekre, a KISZ-tagságra! Az idei mozgalmi esztendő jel­mondata: Hass. alkoss, gyarapíts! A képzés, a tanulás egyértel­műen beletartozik a mondat hár­mas felszólításába, hiszen min­den helyen, ahol valamit tanul­hattok, ahol látókörötök szélese­dik, ott tudásotokat gyarapítjá- tok! Rejtvényfejtőknek Nagyszabású vetélkedőt készítünk elő számotokra! Azt tervezzük, hogy a megye valamennyi kisdobosának, úttörőjének. lehetőséget kínálóink a versenyre. Október folyamán részle­tesen ismertetjük a versengésben va­ló részvétel feltételeit, az időponto­kat és az egyéb tudnivalókat. Elöljá­róban ízelítőként hat kérdést közlünk, amint látjátok, valamennyi megyénk­kel kapcsolatos. A válaszokat levele­zőlapon kérjük beküldeni, október 17- ig. A levelezőlapra írjátok rá: Üttö- rőrejtvény! A helyes válaszokat be­küldők között tíz darab könyvet sor­solunk ki. 1. Mi a neve Baja világjáró szabóle­gényének? 2. Kiknek a nevéhez fűződik a vi­lághírű halasi csipke megteremtése? 3. Mikor nyilvánították várossá Pe­tőfi Sándor szülőhelyét, Kiskőröst? 4. Miről nevezetes a félegyházi Hattyú-ház? 5. Nevezz meg megyénk üdülőtavai közül kettőt! 6. Sorold fel megyénk városait! Selmeei Katalin mmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmrnrg. tőlem, csigává kell lennem, háta­mon lesz a házam: amely jámbor csigát. kíván, bár ne kapálja az szőlők tövét érte, hanem egyék énbennem ezután, mert én in- netova csiga leszek”. Becsület dolgában A birtokperekbe vetett futó pil­lantás után olyan „pereit” kell áttekintenünk, amelyekben nem ülésezett soha a bíróság, s vala­mennyi afféle „szoknyaügy”. E perek, vádaskodások, magyaráz­kodások kitűnően jellemzik a kort is, a költőt is. Neve becsületbéli ügyben 1580-ban szerepel először. Egri hadnagyként keveredik bele Ré- dey Bonavsntura perébe. A szép­nevű nemest a négy Kapy test­vér jelentette fel azzal az indok­kal, hogy házánál rossz erkölcsű nőket tart, velük iszik, mulat, há­zából bordélyt csinál. Rédey há­za Egerben a Hosszú utcán volt, s látogatói, vendégei között szép számmal szerepeltek az egri katonák, közöttük Balassi Bálint is. A perben Soós Gáspár úgy vall, hogy Balassi egy jó járású lovat ígért Rédeynek, ha elhozza hozzá a három lányt, aki nála lakik. Elvitte-e? Bizonyosan. Bár Ba­lassinak ebben az infámiaperben sérelme nem esett. A másik szoknyaper már több kellemetlenséggel járt. Három évvel később, 1583. május 20-án Balassi lovon haladt Zólyomból Besztercebánya irányába. Az úton szembe vele egy szép polgárasz­szony jött, szolgája kíséretében: Sommer Jánosné, a hadrusbányai mészáros özvegye. Balassinak megtetszik a szép utas, ajánlatot tesz neki, aki azonban menekül­ni kezd. Balassi kivont karddal utána, letépte főkötőjét, övét, be- lehengeredett vele a vetésbe, s már épp vetkőztetni kezdte, mi­kor a szolga puskával, s két kísé­rővel megjelent a színen. Mások úgy tudják, a szépasszony maga dicsekedett vele: milyen nagy uraság csábította el őt, sőt Soós János főispán is úgy látja a szak- véleményében, hogy „ez kénysze­rítés pedig nem lőtt bottal, ve­réssel, sem öleléssel, hanem szó­val”. A lényeg azonban, hogy a szép­asszony, s a zólyomi biró — a polgárok nehezen viselték el a kissé szabatosan élő fiatal urat — feljelentették. Bálint a megyegyű­lésen válaszol a vádakra, s végül Dobó Ferenc főkapitány 1585. áp­rilis 14-én béki tette ki — felsőbb parancsra — az ellenfeleket. Ba­lassi egyébként az erőszakot mindvégig tagadta. 1588-ban Érsekújváron hadnagy Balassi. A kapitány Ferdinand Zamaria, akinek szép felesége van. A kapitány csakhamar azzal gyanúsítja a hadnagyot, hogy fel­szarvazta. A feleségét is elkerget­te, igaz, később visszafogadta Az ügyben Eperjesen ülésezett a be­csületbíróság,' Balassi mindent tagad, sőt a tanúként felsorakoz­tatott újvári tiszteket még el is páholta. Az ügy 1589-ben Bécs- ben folytatódott a haditanácson, ahol azonban az elnök Balassi közeli ismerőse s pártfogója volt. Zamaria kapitány mindeneset­re jónak látta kétszer is figyel­meztetni Balassit: hagyja el Ér­sekújvárt. Az meg is tette A vérfertőző házasság Balassi Bálint 1584. december 25-én köt házasságot özvegy Vá- dai Mihályné Dobó Krisztinával. Meglehetősen sajátos körülmé­nyek között. Épp a karácsonyi prédikációra érkezett meg a sá­rospataki templomba. Megvárta, míg a gyülekezet többsége eltá­vozik, aztán előlépett Krisztiná­val. Hozott magával papot is. Ba­lassi András egyik prédikátorát, aki szabály szerint összeadta az ifjú párt. Ezután fegyveres bará­taival felment a várba, s kisebb csetepaté után azt szabályosan birtokba vette, mint Dobó Krisz­tina tulajdonát, immár férji jo­gon. Az elűzött szolgák azonban összeszerveződtek, s egy órán be­lül kitették a pataki várból az új­donsült férjet és várurat. Aki végül is egy pataki polgárasszony házában töltötte nászéjszakáját. Krisztina rokonsága — féltve a Dobó-vagyont — vérfertőzési és hatalmaskodási pert indított Ba­lassi Bálint ellen az esztergomi szentszéken. Werbőczy törvény- könyve érteiméiben ugyanis Ba­lassinak, akinek anyja Sulyok Anna volt, nem lett volna szabad feleségül vennie anyja testvére, Dobó Istvánná Sulyok Sára gyer­mekét. Balassi persze hasztalan érvelt a világtörténelemből, a császári házból, a saját környeze­téből hozott hasonló példákkal. A legnagyobb bűne ugyanis az volt, hogy egy Erdélyhez közeli királyi várra rátette a kezét. Meg­jegyzendő, hogy Balassi az evan­gélikus hit törvényei szerint kö­tött házasságot, perében mégis a régi hit főpapjai ítélkeztek. En­nek oka az, hogy Balassi 1586-ban katolizált. Az esztergomi szentszék — Ba­lassi indokai ellenére — a házas­ságot, valószínűleg 1587 végén megsemmisítette, Balassi közben született fiát, Jánost törvényte­lennek nyilvánította. A hatalmaskodás vádját elejtet­ték. Közben azonban Balassi 1587 nyarán pert indított felesége, Do­bó Krisztina ellen Egerben, hűt­lenség miatt, ősszel azonban ki­egyeztek, Balassi elejtette a pert. Az ítélőmesteri átiratban azt ol­vashatjuk, hogy ki kellett egyez­niük, mert „bizonyos irigyeiknek a házastársi béke és csendesség ellenségeinek biztatására és go­nosz rábeszélésére bizonyos gya­nú folytán ellentét és egyenetlen­ség támadt köztük, s é gyanú miatt Balassi Bálint említett fe­lesége ebben a törvény útján kí­vánt eljárni. Mivel azonban az efféle per és viszály további foly­tatásából mind a maga, mind a felesége tisztességének megfogyat­kozása származhatnék, főként, mivel Balassi Bálint belátta, hogy említett felesége mitsem tud ar­ról, amit felőle híreszteltek”. Jogos Nemeskűrty István felté­telezése, hogy ez a 'hűtlenségi per látszatper volt. Azt szerették vol­na elérni, hogy egy hűtlenségből kimondott válás de jure ismerje el a házasságot valósnak, így a gyerek törvényes maradt volna. Nem tudjuk, miért álltak el végül a pertől. A. világi válópert min­denesetre lebonyolították, a vilá­gi bíróság 1587-.ben Pozsonyban kimondta a válást. Reméntelen életem Természetes, hogy ez a zakla­tott, perektől terhes életforma be­folyásolta Balassi szemléletét, életvitelét, irodalmi működését is. „Reméntelen mindeneknél életem, Látván vesztem, örül sok ellenségem, Csóválván fejeket, tréfálnak engem, Barátim is mind idegenek tőlem.. — írja Az Szentháromságnak el­ső személe című versében. Van azonban egy “"gyönyörű prózai vallomása is, amelyben szorongató helyzetét összefoglalja. Idézzük: „Oztán, amikor Viglyesen ve­szekedtek Andrással Bálinték, ak­kor annyi nehéz gondjai voltak Balassi Bálintnak, hogy senkinek több, s nehézb gondjai nem vol­tak: hói az feleségével való rette­netes dolognak kellett gondját Egren viselni, hol az szentszéki perre Szombatiba vigyázni, hol Szokolyval Zombor felől traktál- ni, hol az pataki jószágba kellett kapdosni, hogy el ne vesztené fe­leségétül.” Hozzáteszem, hogy mindenkinél gyűlöletben és irigylésben állott házassága miatt, s a pataki igaz­talan szégyen és az elszenvedett sérelem miatt tekintélyének és becsületének nagy részét elvesz­tette. Hiába kedveskedett, irigy­ség. gyűlölet tárgya lön, és ha­talmas zsarnoki ellensége olyan légkört teremtett, mely örökös rá­galmazásával a fejedelemnél a szegény Bálintot gyűlöletbe és bűnbe keverte. Szegénység gyö­törte, s ezen házi bajoktól és lel­kének szorongattatásaitól elnyom­va annyi gond és teher nehéz sú­lyát egymaga nem volt elégséges hordani... S mégis, 1592. január 21-én Ba­lassi új perbe kezd, keresetet ad be a szentszékhez Losonczi Anna ellen, minden bizonnyal becsület­beli, úgynevezett infámia-perben. A pert azonban nem is tárgyalják, mert Anna egyházi védője, Klub- nik Tóbiás visszafordította a fegyvert: Bálint infámiába esett, és így elvesztette perképességét. A bíróság helyt adott ennek, An­nát tehát felmentik. A nagy-nagy szerelemnek ez lesz hát a vége, s még az, hogy Júlia-Anna is pert indít: tíz éve adott Bálintnak 1400 forintot kölcsön, s nem fizetés esetére Bálint 200 jobbágyát kö­tötte le. Anna végrehajtást köve­tel, de nem tudjuk, az országbíró végrehajtási határozatát végre­hajtották-e. Balassi ekkortól gya­korlatilag földönfutóvá válik. Sorsát, életét Klaniczay Tibor így foglalta össze: „Társadalmilag, vagyonikig egyre lejjebb sodró­dott, minden törekvése a felemel­kedésre kudarcot vallott, s men­nél nagyobbat bukott, annál me­részebb és képtelenebb módon akart újra nyeregbe kerülni. Ez az örökös feszültség, diszharmónia szabadította fel benne a nagy lí­rikust, s ez tette egy megálmo­dott, de soha el nem ért harmónia énekesévé”.

Next

/
Thumbnails
Contents