Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-07 / 235. szám

1981. október 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Beszélgetés Kecskemét építésügyi főelőadójával Miben különböznek a városok egymástól? Sok mindenben, de leginkább sajátosan egyedi épületeikben. Ezeket az utó­kor emberének megőrizni, gondozni kötelessége. A Nagy­templom, a tanácsháza, a Barátok temploma, vagy az Üj- kollégium, több más, pótolhatatlan értékű műemlékünkkel együtt, adja Kecskemétnek minden más városétól eltérő ar­culatát. Mellettük azonban még számos olyan épület talál­ható, amely külsejével — jó, vagy rossz állapotával — ja­víthat, netán ronthat a városképen. • így is lehet! (Amikor még kőművesek dolgoztak a Csongrádi út 10. szám alatt.) aki a Kuruc tér 4/a«'házigazdá­ja, készségesnek mutatkozott: „Megcsinálom a kerítést, de tég­lából, hogy időtálló legyen.” Így történt. — Vannak-e akik hátráltat­ják a belváros rendezési ter­vének — így a házfalak és -oromzatok felújításának — o végrehajtását? — Igen. Varga Ferenccel, aki a Boldog utca 15. szám alatt lakik, mindeddig nem tudtunk szót ér­teni. Felszólításunkat, hogy állít­sa helyre a már közveszélyes, tel­jesen nyitott homlokzatú házát, sorozatosan semmibe vette. A házban belső átalakítást végzett, de az oromfalat nem építette vissza. Cselekvés helyett minősít­hetetlen hangú leveleket küldöz­get a városi , és a megyei tanács­nak. Egyik levelébenn azt írta: „Választ neih kérek, mert úgy­sem veszem át!” A hatóság sér­tegetéséért a legutóbb ezer forint bírsággal sújtották. — Az épületek — így a köz­épületek — állagmegóvása nem mindig pénzkérdés. Máson is múlik, hogy ne kopjanak, ne rongálódjanak tovább. — Ez pontosan így van. Meg­figyeltem, hogy a’ belváros több, nagy értékű épületének fala, ka­pualja, belső tere rongálódik az utóbbi időben. És ennek nem csupán a talajvíz az oka! A Rá­kóczi úti dohányértékesítő kiren­deltséghez, a viszonylag keskeny kapualjon át, a teherautók való­sággal úgy „centiznek” befelé. Az Arany János utcai GELKA-javí- töműhely melletti kapualj bejá­ratát a gépjárművek oldalt már egészen legyalulták. A legszembe­tűnőbb azonban a Luther-udvar egy részének és benne a műemlék- ki jellegű evangélikus templom oldalfalának a rongálódása, ame­lyet feltartóztatni mindenképp időszerű lenne. A megelőzés az épületvédelem hatékonyságának egyik eszköze — mutatott rá Mol­nár Ernő főelőadó. Kohl Antal Molnár Ernővel, a városi ta­nács műszaki osztályának építés­ügyi főelőadójával az időszerű kecskeméti háztatarozásokról' vál­tottunk szót. — Az 1981-ben elfogadott új városrendezési terv számol a körutakon belül lévő lakásál­lomány egy részének felújítá­sával. Ügy véljük, ebbe a kül­ső házfalak, a homlokzatok és a tetők rendbehozása is bele­tartozik. — Valóban. Annál is inkább, mivel a lakóépületek külső meg­jelenése hat az emberek közér­zetére, és kedvező, vagy kedve­zőtlen képet nyújt rólunk az ide látogató sok ezer vendég (turis- ta) számára. A lakóházak álla­gának megóvása ezen túlmenően minden tulajdonosnak érdeke, akár a tanácsi ingatlankezelő vállalatról, akár pedig magánsze­mélyekről van szó. Az .épületvédelemben Kecske­méten 1978-tól fokozatos javulás tapasztalható. E feladat jóllehet nem új keletű, azelőtt is foglal­koztak vele, jelentőségéhez mér­ten azonban nem eleget. Maga­san van a talajvíz, amely első­ként az épületlábazatokat támad­ja meg. A falba jutó víz mál- lasztja a vakolatot. Ez olyan ká­rosodás, amelynek a többi ron­gálódás már velejárója. Az egy­kor szép, értékes lábazati díszí­téseknek sok házon, sajnos, nyo­ma sem maradt. A kőművesek találgathatják, hogy milyen is le­hetett. — Az előbb fokozatos javu­lásról tett említést. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Az új városrendezési terv a körutakon belüli területek ha­gyományos- ni szerkezetének,, az- eredet (..városképnek a megóvását is tartalmazza. Részeredményként értékelhetjük a Kecskeméti- In­gatlankezelő és" Távfűtő Vállalat által végzett felújításokat. Né­hány éve a járókelők közül töb­ben megbotránkoztak a Csongrá­di út 10. számú ház előtt, elha­ladva. Alig volt rajta vakolat. Az IKV kőművesei a múlt évben helyreállították az épület két, út felőli oldalát. Ezzel az ott lévő. hat család is jobb körülmények között lakhat. A Csongrádi úton szinte alig van állami bérlakás, amelyet az utóbbi években ne tataroztak volna. A közelmúltban kapott új kül­sőt a Batthyány utca 2., a Szé­chenyi tér 5-ös és a Jókai utca egyik, városképi jelentőségű épü­lete. Jól halad az Arany János utca—Szabadság tér sarkán a banképület oldalfalának az ere­deti módon történő helyreállítá­sa, és már dolgoznak a Rákóczi úti Szakszervezeti Művelődési Központ házfalának a felújításán is. A múlt év elejétől 76 épület tatarozására szólítottuk fel az érdekelt intézményeket — köztük az Ingatlankezelő és Távfűtő Vál­lalatot. Ennek nyomán 66 esetben tettek eleget a felhívásban fog­laltaknak. Elismerést érdemel munkájáért Magyart József mű­vezető és- Borbók István középü­let-karbantartó brigádja, amely egymás után végzi az állami bér­lakások korhű díszeinek és fala­zatának a restaurálását. — A lakosság milyen mér­tékben vesz részt a megrongá­lódott házak helyreállításában? — Mind aktívabban. Ezt öröm­mel nyugtázhatom, hiszen a ma­gántulajdonban lévő száz olyan épületből, amely kirívóan rontot­ta a városképet, mindössze hat­nak a falát nem tatarozták idáig. Példaszerűen elvégeztette' a házfal tatarozását az Erzsébet körút 29. szám alatt lakó Sándor Mihály. A nagy forgalmú útra néző házát vakoltatta, színes me­szeléssel és ablaküvegezéssel csi­nosította. Bartkó László családi házát a Kossuth körút 20. szám alatt ugyancsak rendbehozatta. Felhívtuk Botos János figyelmét is, hogy a Csongrádi út 38. szám alatt a húszméteres utcai hom­lokzatot javítsa meg. Teljesítette. A Kuruc téren, amerre az E 5-ös út vezet, annak idején egy hosz- szú, roskadozó fakerítés rontotta a városképet, részben a Nap utca felől. Dobos Mihály buszsofőr, • Nemrég még ilyen nyitott volt Varga Ferenc háza a Boldog utcá­nak a Kapás utcára nyíló sarkán. Ami biztató: a padlásnyílás be­falazását október 1-én megkezdte. (Méhesi Éva felvétele) Az épületvédelem közügy Szerződéskötések — új vonásokkal FILMJEGYZET. ...és megint dühbe jövünk A ZÖLDÉRT-vállalatok, ame­lyek az idén minden korábbinál nagyobb önállósággai rendelkez­nek, megkezdték a jövő évi zöld­ség-, gyümölcs- és burgonya-ter­mékértékesítési szerződések elő­készítését, illetve megkötését. Munkájukban több új vonás ta­pasztalható. A vállalatok szeptember végéig országosan felmérték, hogy meg­rendelőik 1982-re várhatóan mit kérnek a ZÖLDÉRT-ektől. Az igények ismeretében keresik fel a vállalati megbízottak szerződés, kötési ajánlatukkal a termelőket. A tárgyalásoknál ezúttal nem al­kalmaznak semmiféle szerződéses nyomtatványt. Ezek az elmúlt években közkézen forogtak, lé­nyegében ugyan többféle változa­tot tartalmaztak, mégsem tették lehetővé a termelők és a felvá­sárlók érdekeinek pontos egyez­tetését. Az előkészítő munkában a Zölkert központja nem igazította el részletesen a vállalatokat, ab­ból kiindulva, hogy a megyei gaz­dálkodó szervezetek képesek ar­ra, hogy eldöntsék: saját terüle­tükön hogyan juthatnak a leg­jobb egyezségre a gazdaságokkal, az áfészekkel, a kistermelőkkel. A szerződések lehetőséget te­remtenek az áru útjának lerövi­dítésére is. Ezúttal már nem vala­miféle formális utasításról van szó, hanem arról, hogy a termelők a korábbinál magasabb részese­dést érhetnek el a fogyasztói ár­A Belkereskedelmi Miniszté­rium egy most kiadott rendelke­zésével anyagilag még érdekel­tebbé tette a kiskereskedemi üz­letek dolgozóit burgonya, zöld­ség és gyümölcs közvetlen bolti felvásárlásában. Az új rendelke­zés arra ösztönzi a bolti dolgozó­kat, hogy minél nagyobb mennyi­ségben és jobb minőségben ké­ből akkor, ha maguk is tevéke­nyen részt vesznek az áru útjá­nak lerövidítésében. A szerződési ajánlatok 40-től 90 százalékos ré­szesedést ígérnek a következő na­pi fogyasztói' árból — ez vonat­kozik az export-, az átadási, az úgynevezett ipari-fogadói árra — akkor, ha az átadás helyeinek megválasztásánál, és az átadott áru minőségének alakításánál a termelők nagyobb áldozatot vál­lalnak. Például amennyiben a ter­mőhelyen válogatás nélkül adják át az árut, akkor 40—45 százalé­kos lesz a részesedésük, ellenben ha a boltban adják át az osztá­lyozott és csomagolt árut, akkor 85—90 százalékos részesedést kap­hatnak. Ily módon a rendelkezés egyértelműen ösztönöz arra, hogy a szállítóeszközökkel, illetve osz­tályozógépekkel és főleg munka­erővel' rendelkező üzemek egye­nes úton lássák el a boltokat, a piacokat áruval. Természetesen a gazdaságoknak csak' kisebbik része rendelkezik olyan műszaki lehetőségekkel, amelyek a maximális részesedés eléréséhez szükségesek. Ám sok közbülső megoldás is kínálkozik, például az értékesítő kirendelt­ségen átadott áruért akár a más­napi ár 75 százalékát is megkap­hatják a termelők. Továbbra is választhatók a korábbi években érvényben lévő feltételek is, pél­dául a közösen megállapított fel- vásárlási ár, garantált ár, ügynö­ki jutalék. (MTI) rüljenek az üzletekbe a kisáru- termelők termékei. Azok, akik burgonya-, zöldség-, gyümölcsfel­vásárlással foglalkoznak, több­letmunkájuk elismeréseként a je­lenlegi bérezésük mellett a felvá­sárolt áruk beszerzési értékének három százalékáig külön jutalék­ban részesülnek. A rendelkezés október 1-én életbe lépett. Búd Spen- c'ert, ezt a mackó mozgá­sú, villámgyors öklű, rokon­szenves mű­vészt rendőr­szerepekben is­merte és ked- " velte meg a közönség. Ügy látszik azon­ban, hogy a detektív- sztorik adta le­hetőségek ki­merülőben vannak és — mint legutóbb játszott film­je, a Seriff az égből, igazolni látszik —, elő kellett húzni az asztalfiókból az alaposan megtépázott, túlvariált másik sablont, a western-törté- neteket, hogy a néző érdeklődését ismét felcsigázzák. Sajnos, Spen­cer vadnyugati kirándulása nem sikerült valami túlságosan jól. Most pedig ismét váltás van a művész körül, Sergio Corbucci, a kitűnő olasz rendező visszatért az ősforráshoz, ahhoz a filmhez, amelyben „dühbe jött” a mázsás súlyú főhős, és hatalmas pofo­nok, bal- és jobb horogütések, kitűnő koreográfiájú tömegvere­kedések megjátsZásávál szinte is­kolát teremtett a műfajban. A néző a sűrűn ismétlődő nagy bu­nyók közben nem érzi az erőszak keserű mellékízét, szinte balett­nek véli a nagy bokszpartikat. És nem bánja, hogy mindig győz az „igazság”, — a mese törvényei szerint. Mert mi egyéb lenne Búd Spencer minden filmje, mint me­sefilm. Mesefilm — felnőtteknek. A rendező maga is bevallja egy nyilatkozatában, hogy nem volt más célja ezzel az alkotásával, mint mesélni, kellemesen szóra­koztatni, mozgalmas jeleneteket, érdekes helyszíneket, profi szín­vonalú színészi munkát tálalni a mozinéző előtt. Fő törekvése, hogy és Terence Hill. egy pillanatra se unatkozzék a „nagyérdemű”, és felejtse el gyorsan, mi történt a vásznon, miután megjelenik a Vége . fel­irat. Hát ez többé-kevésbé sikerült, bár a forgatókönyvíró egy kissé jobban megerőltethette volna a fantáziáját, nem ártott volna, ha hozzátett volna valami eredetit a jólismert sablonokhoz. így aztán csak a két főszereplő, Bud Spen­cer és a mosolygós-hamiskás-Te- rence Hill emeli kellő színvonal­ra a produkciót, no meg a sok kedves apró ötlet, mely az unos- untalan ismert fordulatok sodrá­sába ékelődik bele. A szórakoz­tatás eszköze a sok érdekes hely­szín, és annak is örül a néző, hogy bepillanthat a' nagy autó-, agár- stb. versenyek rejtelmeibe, a fogadóirodák gátlástalan mód­szereibe. Szóval eléggé kellemesen elszó­rakozik a néző a film vetítése közben és elmélázik azon, nem lehetne-e a kétségkívül tehetsé­ges szinészgárdát néha-néha tar­talmasabb alkotásokban, igazán nekik való feladatokkal meg­bízni. Cs. L. ÉRDEKELT BOLTOSOK Külön jutalék közvetlen felvásárlásért • Bud Spencer Igazodás az élethez • Az ország életében tör­vényszerű következetességgel végbemenő, társadalmi' beren­dezkedésünk valamennyi terü­letét, minden porcikáját érintő szakadatlan változások és ezek összefoglaló tapasztalatai tár­gyi alapot adnak ahhoz, hogy a politikai, gazdasági, kultu­rális élet irányításának külön­böző szervei, a gyorsabb és hatékonyabb előbbre jutás ér­dekében ugyancsak változtatá­sokat eszközöljenek. Ez alól természetesen a pártirányító szervek meglévő állapota sem kivétel, annak a valósághoz „testhezállóbb” igazítása is szükségessé válik. Ezért, kell szót ejteni, érveket és indoko­kat («fejteni a megye három városa és járása pártirányítá­sának összevonásával, tevé­kenységük egységesítésével kapcsolatosan. A való élethez igazodás min­dig sajátossága volt a kommu­nista pártnak. S mivel az or­szág dolgait az élet minden területén a pártpolitika vezeti és irányítja, s a fejlődést is ez rugózza, egyidejűleg minden döntésével, részben vagy egé­szében, más-más helyzetet te­remt. Éppen ezért természetes, hogy saját szervezeti felépíté­sét is a változó viszonyokhoz igazítja. Pártunk történetében — ha csupán a felszabadulás utáni időket vesszük — szá­mos ilyen lépés, szabályozás történt. Kezdetben több me­gyét felölelve, területi párt­szervek működtek, esetenként még a közigazgatási határok­hoz sem ragaszkodva. Később valamennyi megye önálló párt- bizottságot választott. Koráb­ban aprólékosan konkrét volt a városok és a járások irányí­tó ténykedése, hiszen a nagy­községekben, nagyüzemekben, intézményekben nem voltak önálló pártbizottságok. Időköz­ben lezajlottak (járási-városi) összevonások, és nem sokkal később történtek szétválasztá­sok. Az élet azonban lendü­letesen haladt előre, ami az irányításban is megköveteli a magáét. Ha egyidőben nem is mindenütt, de esetenként szük­ségessé vált a kialakult irá­nyító szervezetet — alapos felméréssel — szembesíteni az új követelményekkel. Az ország különböző terüle­tein történtek hasonló jellegű összevonások, és éppen ezért már figyelembe volt vehető a közös városi és járási pártbi­zottságok tevékenységének né­hány legfontosabb tapaszta­lata. Elsőként említendő, hogy az összevonással kedvezőbb felté­telek teremtődtek a városok és járások egységes politikai irá­nyításához. Így iobban bizto­sítható a vonzáskörzetekben lévő községek városokkal ösz- szehangolt fejlesztése. (Erre a párt Politikai Bizottsága már 1972-ben született határozatá­ban is utalt, ami szerint: „ ... a' járások erősítsék mun­kakapcsolataikat azoknak a városoknak a pártbizottságai­val, amelyek jelentősen befo­lyásolják a járás dolgozóinak helyzetét.”) • A másik tapasztalat: a városi-járási pártbizottságok munkája hozzájárult a párt- szervek és szervezetek tevé­kenységének javulásához, dif­ferenciáltabbá vált az irányító, segítő, ellenőrző munka. A községi pártbizottságok, párt­vezetőségek önállósága és sze­repe növekedett. Csökkentek az áttételek, megszűntek a ket­tős hatáskörök, valamint a testületi üléseken és egyéb rendezvényeken a kettős kép­viselet, ami a vezetők számára sok hasznos időt tett szabaddá. A megyei párt-végrehajtó- bizottság az összevonásokra vonatkozó döntésekor, figye­lembe vette a felsőbb pártszerv határozatában megfogalma­zott elvet, amely kimondja, hogy „városi-járási pártbi­zottságot csak ott célszerű lét­rehozni, ahol a település és gazdasági szerkezet már kiala­kult, s a város a környező községekre tényleges vonzást gyakorol.” Az említett három közös pártbizottság létrehozását szá­mos társadalmi és a politikai viszonyokban bekövetkezett változás indokolja. Az elmúlt időszakban növekedett a köz­ségek önállósága, ezzel együtt a felelőssége. Erősödött a vá­rosokkal való kapcsolatuk, együttműködésük. Már évek óta vár ősi-járási egységes szer­vezetben működik a rendőr- kapitányság, a bíróság," az ügyészség, a munkásőrség, a népi ellenőrző bizottság, és a kiskunhalasi térségben a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség is. Az említett szerveknek az egy­séges működésben kedvező a tapasztalatuk. • Az is fontos érv, hogy időközben lényeges változás következett be a pártszervek felépítésében. A pártirányítás nagyságrendjei megváltoztak, így a felelősség is nagyobb. Növekedett a nagyközségi,' községi pártbizottságok száma és irányító munkájuk megha­tározó a községek fejlődésében. Ezzel az első vonalban folyó pártmunka irányítása össz­pontosult a kezükben. Ez elő­segíti önállóságuk további ki­bontakozását, s egyben leszok­tatja az alsóbb pártszerveket arról, hogy az ügyek elintézé­sét felsőbb pártszervektől vár­ják. Rendszeres kapcsolat ala­kult ki az érintett városok pártbizottságaival, a városok pártalapszervezeteivel, a vá­rosokban tevékenykedő állami, társadalmi és gazdasági szer­vekkel. A járások dolgozóinak (ez különösen a városkörnyéki községekre vonatkozik) jelen­tős része a járási székhelyek területén lévő üzemekben, in­tézményekben, hivatalokban dolgozik. A városokra épül a közlekedés, és nem kis mér­tékben a kereskedelmi hálózat, a középiskolák, a szakmunkás- képzők, intézmények többsége. Mindez azt diktálja, hogy a korábbinál elevenebb és rend­szeresebb kapcsolat legyen a városok és községek között. Soroljunk fel néhány bizo­nyító adatot. Baja város — amely korábban egy kis me­gye székhelye volt — tényle­ges vonzást gyakorolt és gya­korol a környező községekre. Ennek messze múltra vissza­vezethető hagyományai van­nak. A foglalkoztatottak jelen­tős hányada a községekből jár Bajára. A mezőgazdasági ter­melést integráló, elsősorban élelmiszeripari tevékenységet folytató vállalatok is a város­ban vannak. A közlekedés centrumát is Baja képezi, és hat középiskolájában és egy szakmunkásképző intézetében tanuló négyezer diák többsége a járásból adódik. A város és a járás lakosainak szakorvosi ellátását a bajai rendelőinté­zet és kórház biztosítja. Kis­kunhalas az előbb említettek­kel egyező helyzeten túl, ke­reskedelmi egységeivel fontos szerepet játszik a járás lako­sainak ellátásában. Kiskőrös járás és a város homogén ker­tészkedő területén mindössze néhány ipari telephely, illetve kisüzem van. A három város és járás (Baja, Kiskunhalas, Kiskőrös) pártirányításának egységesíté­se lehetővé teszi a fejlesztési források hatékonyabb felhasz­nálásának koordinálását, s egyben igényli az egységes koncepció kialakítását, a sze­mélyi és szervezeti feltételek, a munkahelyi és lakóhelyi po­litikai munka nagyobb össz­hangjának megteremtését. Az összevont pártszervek ■ létrejöttével önmagában még semmi sem oldódik meg. A pártbizottságnak megváltozott munkastílust kell kialakítani. Fel kell hagyni az írásos je­lentések erőt pazarló gyakorla­tával. Ilyenek a legfontosabb kérdésekben szülessenek. Írás­beliség helyett az emberek kö­zött — s ez mindennél többet érő — politikai munkát kell végezni! A felszabadult tett­erőt a párthatározatok végre­hajtásának segítésére és el­lenőrzésére kell fordítani. Fel kell hagyni a gazdasági szer­vező munka olyan gyakorlatá­val, amely abban merül ki, hogy csupán szakmai oldalról közelítik meg a gazdaságpoli­tika kérdéseit. De azzal is, hogy más szervek feladatkö­rébe tartozó ügyekkel is fog­lalkozva, mintegy behelyette­sítik azok munkáját, megvált­va felelősségüket. Áz irányí­tásuk alá tartozó pártszervek­nél az önállóság erősödésére, a kezdeményezőkészség állan­dósulására késztessenek a párthatározatok következetes végrehajtásáért. • Az új, összevont pártbi­zottságokat megválasztó párt­értekezletekre október és no­vember hónapban kerül sor. Az érintett pártirányító szer­vek meg vannak győződve ar­ról, hogy az egységesüléssel, a hatékonyabb politikai irányí­tással, ténykedésük emberkö­zelségének erőteljes javulásá­val, munkásságuk további je­lentős eredményeket ígér. W. D.

Next

/
Thumbnails
Contents