Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
1981. október 1. © PETÜFI NÉPE • 5 KÉPZŐMŰVÉSZETI VÍLÁGHÉ' Töprengés és javaslat EGYMÁSSAL szorosan összefüggő, kettős jelenségnek lehetünk tanúi mostanában. Egyrészt félreérthetetlenül és egyértelműen megnőtt az érdeklődés az alkotások iránt, másrészt jócskán megnövekedett azoknak a száma, akik rajzolnak, festenek, szobrokat készítenek stb. Vagyis, akik művészked- nek, jobb esetben művészetet teremtenek, alkotások létrehozásán fáradoznak. Amig az elsőnek örülhetünk, addig az említett második jelenség láttán már egyáltalán nem ennyire egyértelmű az örömünk. Ugyanis gyakran tapasztaljuk, hogy egyesek önmagukat kiáltják ki művésznek, fércműveket, giccseket termelnek, s az emberek jóhiszeműségére alapozva, képeik, szobraik eladásával. tulajdonképpen a törvény ellenében cselekszenek. Mert sokan vannak, akikben megvan a szép utáni vágy, ám ismereteik hiányában, ízlésük korlátái miatt képtelenek á helyes választásra. Oka ennek az is, hogy napjaink modernebb stílusirányzata, kísérletező törekvései között meglehetősen nehéz az eligazodás. Annál is inkább, mert az önmaguk-avatta „művészek”, az álalkotók, a mindenfajta ügyeskedők, tehetségtelen dilettánsok sok esetben az úgynevezett absztrakt irányzatokba burkolózva, tulajdonképpen ködösítve-hamisítva becsapják a gyanútlanokat, a jóhiszeműeket. Mert ugyebár az absztrakt nehezebben érthető, nem oly könnyen áttekinthető — lehet hát szemfényvesztő, könnyelműen hamis dolgot művelni. Sokan félnek elárulni, hogy nem értenek a művészethez; hát inkább vállalják a tévedést, a melléfogást. Jórészt erre alapoznak a képzőművészeti élet nem kívánt elemei, az ízlésrombolók. Kemény szavak ezek, igaz. Ám a valóság is meglehetősen érdes, durva olykor. Előfordul, hogy hivatalos szervek, gazdaságok és más munkahelyek vezetői közpénzen megvásárolnak zsürizetlen, dilettáns „művet”, képzőművészeti hulladékanyagot. Sajnos, van rá példa -elég. S ennél is fájdalmasabb azt látni, hogy egyszerű dolgos, becsületes emberek, a korszerű ízlés, hozzáértés hiányában megvásárolnak képeket, népművészetinek kikiáltott tárgyakat. GOMBAMÓDRA szaporodnak a népművészek. E ténynek önmagában örülnünk kellene, de lehetetlen örülni annak, aki kicsit is hozzáértő, aki legalább valamennyire igényes. S főként annak az öröme illan'el hamar, aki veszi a fáradságot, és igyekszik áttekinteni a teljes képet. Anélkül, hogy e rövidre fogott eszmefuttatás keretében részletezni tudnánk vagy akarnánk, határozottan kijelenthetjük: a népművészetinek nevezett tárgyak burjánzó sokaságában bizony kevés olyat találunk, mely mögött ott a tehetség, melyet az élmény átélése hitelesít. i Nem ennyire elriasztó, ám cseppet sem szívderítő, hogy az igazán tehetségesek mellett mostanában a réginél több az ügyeskedő művészeti életünkben. Józan ésszel például fel lehet fogni, meg lehet ér- / teni, hogy szűkebb 'hazánkban, Bács-Kiskunban száznál több művész van? (Az írók jócskán megnőtt számát ezúttal meg sem említem, más téma.) Sok a könnyen megszületett alkotás. Van rá eset, hogy egy rövidke nyári táborozás alatt egy festő ötven-hat- van nagyméretű képet elkészít. Ha meggondoljuk, hogy régebben — és ma is — egy-egy jelentős alkotó valamely munkáján olykor éveken át dolgozott, akkor készen állunk a következtetésre: a szériában gyártott képek, szobrok eleve a felszínességet ígérik. Amit fentebb elmondottunk, az szorosan összefügg egy másfajta jelenséggel. Azzal, hogy a nagy- közönség jórésze nem vértezte fel magát a befogadáshoz szükséges ismeretanyaggal, hozzáértéssel; a korszerű látáshoz szükséges képességekkel. Pedig enélkül — az okosan látó közönség nélkül — szó sem lehet képzőművészeti életünk megújulásáról, gazdagodásáról. Sietünk leírni, hogy erre pedig nagyon nagy szükségünk lenne. SAJNOS EGYESEK, nem is kevesen, úgy formál-' nak véleményt alkotásokról, hogy életükben egyetlen szakkönyvet, albumot, folyóiratot a kezükbe nem vettek. Hogy nem látogatták eddig még a tárlatokat. Az ilyeneknek a véleménye nem mehet túl a tetszik—nem tetszik kijelentésen. Ez pedig vajmi kevés. A miért tetszik és a- miért nem tetszik megfogalmazása is kell az állásfoglaláshoz. A képzőművészeti világhét sok-sók beharangozott eseménye, meglehetősen gazdag programja hozta ki belőlem ezeket a töprengő sorokat. Sem többre sem kevesebbre nem akartam vállalkozni ezzel, mint arra, hogy biztassak másokat: gondolkozzanak el a felvetett kérdéseken. Ha a művészek jobban kötődnek a valósághoz, ha ' mélyen átélt élményanyagokat felkészülten, tehetségük legjavával, a hatniakarás szándékával viszik rá a vászonra, papírra, a fára, kőre stb., akkor a hatás nem marad el. S ha a befogadók, a nézők, a művészetbarátok nem csak gyönyörködnek, de érteni is, mélyen átélni is óhajtják az - alkotásokat, akkor egyrészt nem tudják becsapni őket az álművészek, másrészt így gazdagíthatják igazán az életüket az igaz művészet által. Varga Mihály í \ SEGÍTENEK A MOZISOK - HERCEGSZÁNTÓN VÉGHEZVISZIK Kulturális beruházás fokozatokban Lapunk hasábjain ÜK több : alkalommal, ' viSsáá-visSza'téf’ően foglalkoztunk a falusi művelődési otthonok helyzetével. Az elmaradottságot és áldatlan állapotokat még nem sikerült . mindenütt fölszámolni. A körülmények sök helyütt visszatartják a lehetséges látogatókat attól, hogy . rendszeres résztvevői • legyenek a közösségi művelődés alkalmainak. Mindent természetesen nem lehet ráfogni a működési feltét -telekre. Az igényeket figyelembe vevő és színvonalas rendezvények ott is vonzerőt képesek kifejteni, ahol egyébként már régen megújulásra vár a művelődés háza, vagy épp az átköltöztetés lenne indokolt egy korszerűbb létesítménybe. Természetesen az a legjobb, ha a népművelők személye, szervezőképessége, hozzáértése megfelelő környezetben érvényesülhet. Hercegszántón elhatározták, hogy gondoskodnak a feltételekről. Az anyagi lehetőségeket számba véve, több lépcsős fejlesztés valósul meg. A szép és nagy cél: létrehozni egy központosított, korszerű művelődési kombinátót. A látható jelek szerint nem kétséges, hogy az elképzelés testet is ölt. A beruházásnak már vannak olyan, eredményei, amelyek a község lakóinak az életét gazdagítják. A megvalósítás első fokozatában a helybeliek egy esztendeje • Csaknem tízezer könyvből, köztük nemzetiségi kötetekből válogathatnak az olvasók. (Pásztor Zoltán felvételei) birtokba vették azt az épületet, ahol a könyvtár mellett klubszobák várják a vendégeket. Több mint négyszázötven beiratkozott olvasó válogathat itt csaknem tízezer kötetből. A település nemzetiségi jellegének megfelelően az ezret is meghaladja a szerb-horvát nyelvű kiadványok száma. A terv második mozzanata közös hasznosítású létesítmény, művelődési ház és filmszínház készítését írja elő. Az épület tető alá került, s a jövő év elejére remélhetőleg át is adják rendeltetésének. A helybeliek nem maradnak magukra a megvalósításban: a Bács-Kiskun megyei Mo-, ziüzemi Vállalat körülbelül másfél millió forint értékben járul hozzá, hogy a százhetven személyesre méretezett teremben minél teljesebben élhessék át a nézők a filmélményeket Az ösz- szeg nagyobb részét az úgynevezett kinotechnikai berendezések — modern vetítőgép, vetítőemyő, hangszóró stb. — teszik ki. A vállalat KISZ-fialaljai és szocialista brigádjai elvégzik a berendezések és a világítás szerelési munkáit. S az együttműködés ülőberendezésekhez, illetve műszaki, szakmai tanácsokhoz is hozzájuttatja a helybelieket. Végül 1983—84-ben kisebb termekkel, klubszobákkal egészül ki a kulturális beruházás Herceg- szántón. H. F. # Ä könyvtár és klubszobák mellé művelődési ház épül mozival. MIT VÁR AZ ÚJ ÉVADTÓL A VEZETŐRENDEZŐ? Nyitó darab: Elveszett paradicsom Alig fér el a sok műsorlap a színházi hirdetőtáblán. A kifüggesztett szereposztásokból mindenki tudja, hogy milyen feladat vár rá szilveszterig. Az elmúlt évad utolsó napján nyilvánosságra hozott program egy-két jelentéktelen apróságtól eltekintve mindmáig érvényes. Jól előkészítettnek érződik az 1981/82-es évad. Így véli Szőke István vezetőrendező is. Az első előadás első főpróbája előtt beszélgettünk. Még arra is jutott ideje, hogy megmutassa a barátjától kölcsönzött Kondor-albumot. Nincs kapkodás, fotkosás, idegesség. — A tervszerűség megnyugtatja a színészeket, úgy látjuk. Várható elfoglaltságuk ismeretében jobban gazdálkodhatnak szabad idejükkel, könnyebben vállalhatnak szerepet a rádió, a televízió műsoraiban, készülhetnek itteni feladataikra. A színház új összetételű, minden lényeges kérdésben közösen határozó vezetősége valamivel könnyebb helyzetben volt a tavasz végén, mint az előző irányító testület, mert a színészek többsége maradt. A bevált színészgárdát sikerült jó erőkkel fölfrissíteni. — Indokolt a bizakodása? A növekvő követelményekhez elég erős a társulat? — Kérdésére az évad adja meg a választ. Szerintem vannak tartalékaink fel <nem szabadított energiákban, munkaibírásban, a feladatok jobb, a képességeket céltudatosabban kihasználó szereposztásokban. Szeretnénk mindenkit érdekeltté tenni a színház sikerében. Az igazgatóság jó munkájától is függ, hogy kialakul-e a vélünk azonos célokat követők, azokért hittel és kedvvel dolgozók összetartásához szükséges légkör. Így két-három esztendő alatt a közös szándék erős társulatot enyvezhet össze. A színészek, a munkatársak — zeneszerzők, karmesterek, muzsikusok, díszlet- és jelmeztervezők — olyan csapata alakulhat ki, amely maximálisan kötődik ehhez a városhoz, éhhez a színházhoz. Kiszűrődnek azok, akik nem vállalják az egyre több, az egyre elmélyültebb munkát. A jelek szerint lassan befejeződik a nagy átrendeződés, stabilizálódnak a társulatok. Ezért is remélhető olyan kezdeményező társulatok szerveződése, mint a néhány év előtti szolnoki, kecskeméti, kaposvári volt. — A nagyszínházi műsortervben három magyar dráma azt a törekvést sejteti, hogy fontos feladatuknak érzik a hazai valóság, ha szabad így mondanom: a nemzeti karakter megismertetését? 0 Jobbra: Szőke István, ’ » • Lenn: Sebők Zoltán (Tolnai Miklós) és Mira (Ábrahám Edit) a Herényi József által tervezett játéktérben. (Straszer András fel. vételei) — Egy vidéki színháznak sokféle érdeklődést kell kielégíteni. Szívesen vállaljuk a majdnem ' mindent játszást, mert az előadások minősége és nem műfaja jelzi a társulat színvonalát. A műsorterv súlypontjai mutatják legfontosabbnak tartott törekvéseinket. Más-más időben készült Sarkadi, Bródy, Fejes programunkban szereplő műve, de mindegyik magyar sorskérdéseket taglal egy irányba mutatóan: ez köti össze az Elveszett paradicsomot, a Tanítónőt és a Rozsdatemető szerzőjének új művét. — Az évadkezdő, : a mai nyilvános főpróbától látható Sarkadi- dráma rendezőjeként mit mondott színészmunkatársainak az olvasópróbán? — Csak azt mondhattam, hogy az Elveszett paradicsom olyan sűrítménye az élethelyzeteknek, amely szinte közelebb van a valósághoz, mint a jnűvészethez. Maga a való élet.. Nagyigényű mű. Mondandója általános érvényű, ezért nem is próbálkoztunk idöszerüsítésével; hiszünk abban, hogy hatékony előadással sikerül továbbítanunk Sarkadi állandóan időszerű üzeneteit. — Meglepődve fedeztem föl Kerényi József Ybl-díjas nevét a hirdetőtáblán. Ritkán fordul elő, hogy építészt kérnek föl díszlet tervezésére. — A Safkadi-mű színpada egy olyan egyszerre reális, valóságos és. egyszerre jelképes tartalmakat kifejező tér, amelynek stílusát nem is olyan könnyű meghatározni. A lényeg az: törvényszerű építmény. Olyan tervező kellett, aki nem tud díszletet tervezni, de nem is akar, de olyan teret tud létrehozni, amely az említett „stíluskeveréket” harmonizálja. Kerényít véltük eddigi munkáiból alkalmasnak e feladatra. Ezért kértük meg. A próbákon tisztázódott: tökéletesen lehet játszani „díszleteiben”. A többi megítélése a közönségre, meg a kritikusokra tartozik. Az előadásokon dől el, hogy sugallja-e azt a szimbolikát, amit szeretnénk: vagyis több egy valóságos vidéki „üveg- háznál”. — Mit vár az előadástól? — Mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. A legnagyobb tisztességgel dolgoztunk. H. N. Pályakezdő pedagógusok Több mint egy hónap telt el az iskolaévből. Az első hetek munkája, az évindítás szervező tevékenysége csaknem valamennyi gyakorló pedagógusra nagyobb terhelést ró az iskolai élet évközi mindennapjainál. Fokozottan érvényes ez a pályakezdő pedagógusokra, a főiskolákon néhány hónapja végzett óvónőkre, tanítókra, tanárokra. Közülük kérdeztünk meg most egy óvónőt és egy magyar—népművelés szakos pedagógust; milyen elképzelésekkel kezdik pályájukat, milyen tapasztalatokat szereztek az iskolai és az óvodapedagógiai munka első hónapjában? Farkasné Szabó Jolán az izsáki központi óvodában dolgozik. Korábban ugyanitt képesítés nélkül ismerkedett a szakma alapjaival. A végleges pályaválasztásról, s a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben töltött két évről így * nyilatkozik: — A szüleim tsz-tagok. Nem szóltak ibele a pályaválasztásomba, örültek, hogy tovább akarok tanulni. Tudták ugyan, hogy az óvónői hivatás nem tartozik a legjobban fizetett értelmiségi pályák közé, de nem ezt tartották lényegesnek. Inkább azt, hogy szeressem, amit csinálok és szív- vel-lélekkel végezzem. 1979-ben vettek fel a képzőbe. Nagy segítséget jelentett számomra a képesítés nélkül eltöltött két év. Sokkal könnyebben tanultam az elméleti jellegű tárgyakat. Egyébként a képzőben újabb lendületet, buzdítást kaptam ehhéz a munkához. Többségében lelkes, igazán hivatásszerető tanárok foglalkoztak velünk. — Az izsáki nagyon jól felszerelt óvoda. Tizenöten vagyunk óvónők, egy személyre legfeljebb harminc kisgyerek jut. Az eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, ez igazán jó arány, hiszen a kecskeméti gyakorló óvodában 40—45-ös létszámmal dolgoznak az óvónők. Most dél- utános munkát végzek. Kiscsoportos gyerekeket valószínűleg nem kapok, mert a férjemmel egy éven belül elköltözünk Izsák-, ról. ö bal lószögi, ott akarunk házat építeni. A kicsiknek pedig pedagógiai, pszichológiai okok miatt elsősorban az a jó, ha háromtól hat éves korukig egy óvónő vezeti őket. Nekünk is hasznosabb, ha folyamatában tudjuk, mit akarunk elérni a gyerekkel, mi a soron következő, életkornak megfelelő, pedagógiai feladat. * Szórád Zsuzsa, .a lajosmi- zsei központi általános iskola tanára. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerezte diplomáját. Magáról, családi kö-' rülményeiről mondja: — Az édesapám hentes, anyám háztartásbeli.' Rám bízták a pályaválasztást. Lajosmizsei vagyok, ezért azt hiszem, vissza is vártak ebbe az iskolába. Rögtön osztályfőnök lettem, enyém az 5/d, osztály. Szerencsém van a gyerekekkel. Viszonylag jó olvasók, csak a következőket a helyesírással van probléma. Most éppen ifjúsági könyveket gyűjtenek lelkesen, és ezeket hamarosan kiállítjuk. Jó korosztály ez, még javában mesekedvelő. Az irodalom órákon rengeteget bá- bozunk, játszunk. Ez úgy érzem kellőképpen megmozgatja a fantáziájukat, -beleadhatják az egyéniségüket. Hogy sokat kell-e az előkészítéssel dolgozni? Hát igen, a tervező, szervező munkát, az irodalmi anyag feldolgozásának módját legtöbbször nekem kell kitalálni. De ez sokkal jobb, mintha „recept” szerint kellene levezetni egy-egy órát. — Miért nem lettem népművelő? Nézze, a népművelés-oktatás a főiskolán még inkább elméleti jellegű,, mint a tanári szakoké. Népművelői szemléletek £s elméletek halmazaiból pedig véleményem szerint nem lehet megélni. Tapasztalom, mit kínlódnak a népművelőként elhelyezkedett csoporttársaim. Mégis többen ezt választották. £n érzem,, hogy. inkább erre vagyak alkalmas. Ezen a pályán rengeteg érzelmi pluszt kapok. Feltételezem, hogy a gyerek alapvetően jó. Szeret, örül neked, elfogadja, amit csinálsz az esetek többségében. Mi a véleményem a tanári tekintélyről? Számomra ez nem lényeges kérdés. Az a fontos, hogy bizalom, közvetlenség és az összetartozás érzése legyen közöttem meg a tanítványaim között. P. E.
