Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
1981. október 6. kedd • PETŐFI NEPE • 3 TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS ________________________ A személyes boldogulás mutatói Régvolt eset. Az egyik faluban, valahányszor a vendéglőben bált rendeztek, a kocsmáról kölcsönbe vette a művelődési otthon zongoráját. Addig- addig hurcolgatták a két helyet szolgáló rozoga zongorát, míg végül is a lába nem bírta tovább, s már vonszolni se tudták. 0 Asszonyok a tsz KHV- mellékiizemé- ben. (Pásztor Zoltán (elvétele) Efféle ínséggel falvainkban ma már nem találkozunk. „Maga itt vesz portái?” Kunadacson sincs ilyesféle egymásrautaltság. Hiába kutatnánk utána. Az 1760 lakosú kis községben az intézmények és az egyes emberek fejlődésében, gyarapodásában jelentős változások mentek végbe az elmúlt esztendőkben. Halcsik Antal tanácselnök emlékezete szerint: — Tizennyolc éve mindössze két új ház volt ezen az isten háta mögöttinek tartott , településen. Valaki egyszer látogatóban, ismerősét hallgatva, így csapta ösp- sze a kezét: „Te -jó isten! Maga itt vesz portát?” Nem akarta elhinni, hogy itt egyáltalán lehet majd élni. Már pedig lehet. Tizenegy éve még csak százházas falu volt Kunadacs. Hat éve újabb 46 családi házba költöztek be. Azóta pedig már birtokba vették az új tulajdonosok a 300. hajlékot. Ennyire jó itt élni? Ezt eldöntötték már, évekkeh korábban, akik ebben az Észak- Bács-Kiskun megyei kisközségben keresik és találják a boldo-' gulásukat. i Ha az erőket egyesítik A tanács a lakossággal és a szövetkezeti kereskedelemmel együtt jól tette, amikor az elmúlt ötéves tervben megoldotta a legfontosabbat: az alapellátást. Az áfész tagjai kölcsönökkel, célrészjeggyel segítettek az az anyagiakat előteremteni. A saját erőhöz a tanács is hozzájárult. Százezer forinttal. Az egybegyűlt kétmillió forintból és a helybeliek társadalmi munkájával előbb építettek egy presszót, majd egy önkiszolgáló vegyesboltot, és egy melegkonyhás falatozót. Erről az utóbbiról különösén szívesen beszélnek, mivel ezzel meg tudták oldani a felnőtt lakosság napi étkeztetését. Jó kerékvágásban haladtak. Az ötéves tervben három utcában, Száz új telektulajdonos házához vezették el az áramot, amely egyúttal Kunadacs belterületének teljes villamosítását eredményezte. Gázcseretelep, egy gondozói kör az idősek' segítésére, terménybolt, zöldség-gyümölcs átvevő- hely, a fiataloknak 10 lőállásos lőtér a pisztolylövészet gyakorlására (ez a pálya most már járási MHSZ-versenyek tartására is alkalmas) — hűen tükrözi egy kis község nagy előrelépését. Ötmillió a „bankban” Pénz dolgában se állnak szűkösen. 1977-től már saját „bankja” van a falunak. A lakosság betétállománya jelenleg 5 millió forint. Az önkiszolgáló vegyesbolt- presszó-falatozó ellátó egység elé gördülő autók nem keltenek feltűnést Kunadacson sem. Más az, ami a településen az érdeklődés középpontjában áll. Hogyan lehet keresni ? A legtöbbet erről maguk az asszonyok tudnak beszélni, hiszen az V. ötéves terv összesített eredménye alapján a 2500 fő alatti megyei községek településfejlesztési versenyében szerzett második helyezés , Kuriadacson a helybeni foglalkoztatottság jó megszervezésének is elismerése. Illő tehát ellátogatni a tsz pi- perecikkeket-töltő, -csomagoló melléküzemébe, amely évek óta kapcsolatban áll a KHV-val. Ki gondolná, hogy az ország összes hintőporát itt keverik és innen küldik szét valamennyi üzletbe? De nemcsak a hintőpor,, sok egyéb is kikerül az illatos foglalkozásra vállalkozott asszonyok, lányok kezéből. A Derby család cikkeitől a Levendula és a Fenyő fürdősóig sok mindent mérnek, csomagolnak itt. Házas asszonyok Hárman az asszonyok közül. Sápi Lászlóné műszakvezető: — Családi házat épitettünk. Kell a pénz. A 60 ezer forint OTP-kölcsönhöz jól jött az én havi 3900 forintom. Jól érzem magam itt, de azt hiszem az a többi, 71 nő is, aki velem együtt ebben a melléküzemben dolgozik. Kérdezze meg őket is! Megkérdezem. Látos Imréné (30 éves, betanított munkás): — Tizennégy éve vagyok a termelőszövetkezetben. Azóta a férjemmel házat építettünk a Zalka Máté utcában. Kétezer- nyolcszáz forintot keresek, és mondhatom, örülök ennek a pénznek. Két fiam van, bútort vettünk, s még van más tervünk is... Ifjú Boros Istvánnét, fehér köpenyben, amint a Gabi hintőport dobozolja, vélhetnénk háziasz- szonynak is, aki otthon éppen a tésztát gyúrja. Jóllehet itt egészen más a teendője. így van ez rendjén — Szívesen dolgozom —» mondja Borosné. — A hintőporkeverés és -töltés nem rossz női foglalkozás, amelyért havonta 2600— 3000 forint fizetést kapok. Csupán ebből persze nem tudnánk megélni, de hát a férjem kőműves, ő többet keres. Mi is építkezünk. Három éve. A ház alapjáig eljutottunk, de már eddig kiadtunk 200 ezer forintot.' Két óvodás gyermeket nevelek. Azoknak télire most vészek ruhát. De mondja meg — hol nincsen kiadás? Borosnét és a többi asszonyt elcsalni se lehetne innen. Adottak a feltételek, hogy a faluban jól éljenek. Így van ez rendjén. Az a jó, ha az ötéves terv mutatóihoz a személyes boldogság (a gyarapodás) ilyen közel áll, mint Kuriada- cson. Kohl Antal len bűnügy tényállásának felderítésénél a magánnyomozások eredményét és az akkori jól tájékozott köztudómást is magában foglaló egykorú, Halmi: „Fekete-, könyv Kecskemétről” című könyvecskében összegyűjtött adatok és bizonyítékok is főtárgyalási anyaggá tétessenek. E könyv külföldön, Bécsben jelent meg, mert ebben az időben belföldön csak kilenc napig (1919. december 10- től 19-ig) volt szabad Héjjasék rémtetteit nyilvánosan szellőztetni. Ekkor Héjjas Iván az Est-ben nyilatkozott, helyreigazított, és ezután hosszú ideig hallgatott a sajtó gaztetteiről. Általában érezhető volt, hogy a terroristák tisztában vannak azzal, hogy teljés salvus conduc- tusra tarthatnak számot, anjiben nem is csalatkoztak, mert 1921. november 3-án bekövetkezett az a kormányzói kegyelmi elhatározás, amely a gyilkosságokra amnesztiát adott. A dr. Váry Albert által vezetett igazságügyi vizsgálat ugyan még megkísérelte három ügyben az eljárás folytatását, éspedig a lajosmizsei négyes, az izsáki hármas és a máriaházi hetes rabló- gyilkosságok ügyében, de hiába mondta gr. Bethlen István miniszterelnök a. szentenciát a rablógyilkosságokról referáló dr. Kovács Péter ügyésznek: „Aki rabolt, gyilkolt, az lógjon)”, a három ügyből csupán egy, éspedig az izsáki hármas rablógyilkosság került főtárgyalásra. Ebben a bűnügyben teljes bizonyítást nyert, hogy a vádlottak1 a vádbeli bűncselekményt elkövették, és miután raboltak is, a gyilkosság nem esett kegyelem alá. Mégis a bíróság nem rablógyilkosságban, hanem csak rablásban I állapította meg bűnösségüket. A fentebb röviden vázolt történelmi' előzmények után mindenki számára érthető... hogy a gyilkosoknak a bűncselekményükért egyszer bűnhődniük kell. És most rátérek — fejeződik be az ügyész általános bevezetője — az egyes bűncselekmény-csoportok miatt emelt vádak indokolására. A vádirat 23 bűncselekménycsoportot sorol fel, amelyben leszögezi a tényállást, leírja a nyomozás eredményét, és megnevezi a tárgyalásra megidézendő tanúkat. I. Héjjá? Iván terhelt 1919. évben Kecskeméten ellenforradalmi tisztek és gazdaemberek beszervezésével a fehérterror szolgálatában karhatalmi1 különítményt szervezett, amelyre támaszkodva, a proletárdiktatúra 1919. augusztus 1-én bekövekezett bukásakor a tényleges' hatalmat átvette. A különítmény működtetésének célja a Duna—Tisza közének a kommunista elemektől és a velük azonosnak minősített és azonos elbírálásba eső zsidóktól való megtisztítása volt. A különítménybeliek, tisztek és altisztek vezetése alatt, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kunszentmikló- son, Kiskunhalason, Szabadszálf láson és egyebütt a letartóztatást intézetekben őrzött politikai foglyokat, továbbá a Duna—Tisza köze egész területén az utcán, nyilvános helyen vagy lakásokban talált azon polgári személyeket, akiket megbízhatatlanoknak deklaráltak, hatalmukba kerítették, elhurcolták, megkínozták, és az esetek túlnyomó részében kivégezték. Emellett erőszakoskodtak, fosztogattak és raboltak. E gyilkosságokra a parancsot általánosságban és esetenként külön is Héjjas Iván terhelt adta ki, és ezért azoknak felbújtója- ként vonandó felelősségre. Minthogy a többrendbeli gyilkosságra történt felbúj tói tevékenysége egy akaratelhatározásból eredt, cselekménye folytatólagosan elkövetett bűntettnek minősítendő. II. 1919. évi augusztus havában, a proletárdiktatúra bukása útán, Kiskunhalason kezdetét vette azon személyek összeszedé- se és letartóztatása, akik a kommun alatt valami tisztséget viseltek, vagy valmilyen szerepet játszottak. E feladat elvégzésében a megszálló román tiszteknek és csapatoknak a Szegedről néhány nap eltelte után megérkezett fehértisztek voltak segítségükre, akik előre elkészített listák alapján a kommün alatt exponált személyeket a helyi rendőrség útmutatása alapján letartóztatták. így kerültek letartóztatásba többek között Tranyóczi-Kovács Sándor, Portis Lajos, Hubert Oszkár, Szűcs József és Brinkus Lajos, akik politikai fogolytársaikkal együtt a járásbíróság fogházában őriztettek és ott' rendszeres kínzásoknak voltak alávetve. III. Kecskeméten 1919 augusztus és szeptember havában közelebbről meg nem < állapítható időpontban Francia-Kiss Mihály, ifjú Muráközi Ferenc, Muraközi Dezső, Schmidt Rezső,1 Dömötör József és Danics Aladár terheltek ismeretlen személyazonossá- gú, Kovács József nevű tettestársukkal együtt, elfogták a szikrai Szíjj József-féle tanyán lakó Kaufmann József kecskeméti lakost, továbbá a nevezettnek apósát és anyósát, Szíjj Józsefet, s felségét, valamint néhai Kaszap Jánosnét és Kiss Piroskát, aki a Tanácsköztársaság alatt a szikrai telep vezetésével volt megbízva. Ügy a sértettet,'mint a fentebb megnevezett személyeket a terheltek súlyosan bántalmazták, s őket a szikrai városi bikaólba zárták. A sértett fogolytársait a terheltek este elengedték, míg a sértettet, aki a bikaitató mellétt összeverve feküdt, annyira, hogy Arad, 1849. október 6* Emlékezünk. Tizenhárom vértanúra, akit 1849. október 6-án — a bécsi forradalom évfordulóján — Ferenc József utasítására, báró Haynau táborszernagy hadsereg-főparancsnoksága alatt Aradon kivégeztek. Tizenkét tábornok, egy ezredes. S a tizennegyedik: Batthyány Lajos gróf, az első magyar, fügetlen, felelős minisztérium elnöke, akit ugyanezen nap, a fővárosban, az Újépület laktanyában végeztek ki. A vértanúk: Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, aki magyarul egy szót sem tudott. A szerb származású Damjanich János, aki Arad várát Görgey parancsára adta át az oroszoknak. Knézic Károly, Budavár visszafoglalóinak egyike. Lahner György, a nagyváradi fegyvergyár vezetője. Leiningen-Westerburg Károly gróf, volt császári tiszt. Nagy-Sándor József, akinek hadteste először hatolt be Budavárba. Poeltenberg Ernő, a bécsi születésű császári tiszt, aki az elsők között csatlakozott a forradalomhoz. Török Ignác, az egykori császári vezérkari tiszt. Vécsey Károly gróf, hajdani császári huszár ezredes. Desewffy Arisztid középbirtokos, akit az augusztus 9-i temesvári csata után lebeszéltek arról, hogy megmaradt csapatát török területre vezesse. Kiss Ernő, Debrecen katonai parancsnoka. Lázár Vilmos, az egyetlen nem tábornok: korábban császári • tiszt volt, később gazdálkodó^ Schweidel József, aki 1849 májusától a kormány mindenkori székhelyének parancsnoka volt. Végül: Batthyány Lajos, • akit kötélre ítéltek, de megsebezte nyakát, így golyóval végezték ki. Báró Haynau írta: „nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is ...” Az események. Október 6-án, reggel fél hatkor Urticka főporkoláb két másik segéd kíséretében a vár udvarára vezették: Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Lázár Vilmost és Schweidel Józsefet. Innen a VI. számú kapu melletti sáncba vezetett útjuk. Kiss Ernő kivételével bekötötték a halálra ítéltek szemét. Az osztag a fejre és a szívre célzott, Tichy őrnagy jelére eldördültek a lövések. Kiss Ernő féltérdre bukott, csak vállát találta golyó: egy gránátos odarohanván a tábornok fülébe lőtt. Reggel hatkor jöttek a kötélre ítéltek. Kilenc gerenda várta őket, ezeket egy épülő házból hozták s ásták le. A talaj vizes volt, mélyre kellett ásni; a gerendák alacsonyak voltak. Elsőnek Aulichot vette át a hóhér; miután Aulich sorban megcsókolta bajtársait. Következett Török. Amint nyakába tették a kötelet, szívszélhűdés érte; mint halottat akasztották föl. Knezic Károly. Nagy-Sán- dor József. „Ma nekem, holnap neked” — mondta a hóhérnak. „Éljen a haza” — kiáltott fel, s lehelte ki lelkét. Gróf Leiningen. Lába leért a földre, hosszú ideig tartott, míg sikerült megfojtani. Aulich., Damjanich János. Ö tört lábú, a vesztőhelyre a szemeteskocsin érkezett. Az utolsó éjszakán, az őt megszemlélni érkező hóhérnak azt mondta volt: kevés kínzással, ölje meg. „Excellen- ciád meg lesz velem elégedve”, felelte a hóhér. „Maga tökfilkó”, felelte Damjanich. „Hogy lennék én megelégedve azzal, hogy felakaszt.” Egy fejjel volt magasabb a bitónál. A hóhér zavarban volt. Damjanich sokáig szenvedett. Utolsó gróf Vécsey Ferenc volt, ki élő bajtársait már nem csókolhatta meg, helyette Damjanich kezét csókolta meg. 1849. október 6-án Johann Schückl cs. kir. hadbíró százados bizonyítványokat, fogalmazott, s adott át Franz Botinak. „Bizonyítvány, mely- lyel igazoljuk, hogy Fránz Bott hóhér 1849. október 6-án a felségsértés, büntette miatt halálra ítélt Damjanich Jánost Aradon kötél által kivégezte, és e foglalatosságnál a kellő ügyességet és jártasságot tanúsította.” Damjanich János imája, melyet október 5-ről 6-ra virradóra írt: „Mindenség ura! Hozzád fohászkodom!... Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süly- lyedt Magyarországot!” A vértanúk aradi szobrát, melyet Zala György készített, 1919-ben eltávolították. Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti — írja Katona Tamás — különösebb büszkélkednivalónk nincs. Emlékezünk.- Emlékezzünk! Ballai József •Az idézetek Az aradi vértanúk c. könyvből valók. Szépirodalmi, 1979.. szerkesztette: Katona Tamás. Költők Dunavecsén Érdekesnek ígérkező esemény színhelye lesz holnap este a dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház Vikár Béla-terme. Itt rendezik meg — az irodalmi szabadegyetem keretében — azt a költői estet, amelynek Weöres Sándor és Károlyi Amy lesz a vendége. A. sokak által várt találkozónak Bata Imre irodalomtörténész lesz a házigazdája, szerdán este hat órai kezdettel. már mozogni sem tudott, innen ismeretlen helyre hurcolták és kivégezték. IV. Szabadszálláson 1919. szeptember 7-én ismeretlen tettesek elhurcolták és Kecskeméten, Mó- riczpusztán kivégezték Varjú Ignác, Lőwensonn Sándor, S. Kovács István és Sas István szabad- szállási sértetteket... A vádbeli gyilkosságot állítólag Francia- Kiss Mihály, Felföldi Dezső, néhai Baski László és ismeretlen társaik követték el. V. Orgoványon 1919. szeptember 12-én az Ébredő Magyarok Egyesülete az olvasókörben gyűlést tartott, amelyen éltették Hor- thyt, ettek-ittak, majd délután Schmidt Rezső, Pap Sándor, Pap Kálmán, Schmidt .Nándor és Kristóf József terheltek az azóta elhalt Pjápi Józseffel együtt két kocsival, melyeket Kristóf József és néhai Pap József hajtottak, elmentek Hardi Szabó János orgo- ványi lakos, földműves lakására. A kocsiról leugrálva Pap Kálmán és Pap Sándor terheltek a futásnak eredt sértettet elfogták, béna jobb karját hátracsavarták úgy, hogy csontjai ropogtak, összekötözték és bottal ütlegelték. Eközben Schmidt Rezső, Schmidt Nándor terheltek a sértett feleségét ütötték, sőt, egyikük a sértett 9 éves fián is végigvágott botjával, majd a terheltek a szobába bementek, és sértett ruháit ösz- szeszedve a kocsira dobták. A sértett szemeit a terheltek tnég a helyszínen kiszúrták, majd azt a katonaköpenyt, amit sértett felesége a kocsira felhajitott, Pap Sándor terhelt visszadobta azzal, hogy erre már úgysem lesz szükség, majd a kocsival elhajtattak. A falu lakói részvéttel kísérték a szekeret, de az egyik Schmidt testvér ä kocsiról leugorva, a csődületet bikacsökkel szétverte. KÉPERNYŐM A szegedi szabadtéri játékok Ünnepi tiszteletkörök, önelégült vállveregetések aligha vinnék előre a „szegedi szabadtéri” ügyét. Rosszul szolgálná a hazai színház- és tánckultúrát, a Tisza-parti várost aki csak a sok százezer látogatóra, . vendégművészek udva- rias-elismerő nyilatkozataira hivatkozna, a minden rendben látszatát keltené. A „hogyan tovább” gondjait eltúlzók, netán a hely- bentopogás miatt csalódottak tamáskodásával sem juthatnánk Á- ról B-re. Pavlovits Miklós1 szerkesztő-rendező; Olajos Csongor riporter ezért a Dóm-téri játékok múltjának felidéztetésével, az idei évad mérlegelésével is arra keresett választ, hogy miként fejlődhetne tovább legnagyobb nyári kulturális eseménysorozatunk. Fórumot teremtettek az egyoldalú, elfdgult, téves alapállású nézetek ütköztetéséhez, így a közvélemény tájékoztatásával, formálásával megkönnyítik a távlati tervek kidolgozását, elfogadtatását. Ennél többet nem nagyon tehet egy tömegkommupikációs intézmény. Mi derült ki a megszólaltatott szakértők, illetékesek nyilatkozataiból? Napjainkban ma már sok más színház törekszik arra, hogy nagy népi tömegeket maradandó művészi élményekben részeltessen klasszikus és haladó szellemű magyar művek bemutatásával. Az eredeti célok módosultak tehát az ■ idők folyamán. A felszabadulással megváltozott a kétkeziek és a kultúra’viszonya. Elmúltak azok az idők is azóta, amikor a dolgozók a kocsiúton — tehát szervezett csoportokban — meneteltek a színházba. Anyagi okok és ösztönző elhatározások hiányában Szeged nem* kelhetett versenyre a nagy európai nyári szabadtéri műsorokkal. S egyelőre jóval szerényebb körülmények között dolgozhatnak, mint a veronai, a salzburgi nyári játékok szervezői. Mindebből — jól érzékeltette ezt a riportműsor — nem következtethetünk a szegedi rendezvények fölöslegességére, nem mondható, hogy túlhaladta a csaknem ötven éve kezdeményezett szabadtérit az idő. Arra figyelmeztetett a Nikolényi István forgatókönyve alapján készült műsor: alapvető változtatások helyett a meglévő, kialakított keretek folyamatos és igényes módosításával bizonyíthatja hosszú ideig létjogosultságát az ország legnagyobb színpada. Ehhez a törekvéshez jó ötleteket is adott az elmúlt hét keddjén sugárzott műsor. Statisztikai összesítés nélkül is biztos vagyok abban, hogy az elmúlt években jóval több előzetest mutatott be saját műsorairól a televízió. Szívesen vettük, nézzük ezeket a figyelemfelkeltő ösz- szeállításokat, háttér-riportokat, ha érdekesek, ha pontosak. (Elnézést a többesszámért, de több olvasónk véleményét is tükrözik e sorok.) Természetesen akkor van helye az érdeklődést felkeltő műsoroknak, ha további tájékozódásra serkentenek. Jó példaként említhető a Látogatóban Bálint Tibornál, amely rokonszenves közvetlenséggel mutatta be a Zokogó Majom szerzőjét. Mivel a szerdától sugárzott ötrészes „családregény” sok kolozsvári kuriozitást tartalmaz, a sajátos légkörű erdélyi városról is jó tudnunk egyet-mást teljes átéléséhez. A Háromgarasos operát nyilván majd csak évek múltán nézhetjük otthonunkban, mivel igencsak sikeres előadásnak ígérkezik. Mégis előzetesnek tekintem a Bányai Gábor szerkesztő-rendező, Zété- nyi Lili műsorvezető és Delmanik Tamás operatőr közreműködésével készült Ljubimov a Nemzeti Színházban című dokumentum-ri- portfilmet. Azt hiszem, hogy ezt a. „művészkedő”, olykor öncélú riportfilmet az ellenpéldák közé sorolhatom. Még szerencse, hogy a szovjet vendégrendező, a megszólaltatott Törőcsik Mari, Garas Dezső, Udvaros Dorottya és Üjlaky Dénes olyan vonzó egyéniségek, hogy az ő kedvükért is megnéznénk mielőbb Brecht remekművét Heltai Nándor