Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-31 / 256. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Befejezte ülését a Varsói Szerződés katonai tanácsa 1981. október 27—30. között ■ hazánkban tartotta meg soros ülését a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa. Az ülés munkájában Viktor Kulikov marsall, az egyesített fegyveres, erők főparancsnoka elnökletével részt vettek a katonai tanács tagjai, valamint a Bolgár Nép- • hadsereg, a Csehszlovák Néphadsereg, a Magyar Néphadsereg, az NDK Nemzeti Néphadserege, a Lengyel Néphadsereg, a Román Szocialista Köztársaság Hadserege, és a Szovjetunió fegyveres erőinek küldöttségei. A katonai tanács megvitatta az egyesített fegyveres erők te- végkenységének időszerű kérdéseit és azokkal kapcsolatban megfelelő ajánlásokat fogadott el. A katonai tanács ülése a barátság, a szoros együttműködés és a kölcsönös megértés jegyében zajlott le. Az ülés mukájában részt vett delegációk elutaztak hazánkból. Kádár János és Lázár György fogadta a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai tanácsának tagjait \Z MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxvi. évf. 256. szám Ára: 1,40 Ft 1981. október 31. szombat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke pénteken fogadta a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai tanácsának tagjait, élén Viktor Kulikowal, a Szovjetunió marsalljával, az egyesített fegyveres erők főparancsnokával 0 (MTI-fotó, Friedmann Endre felvétele — Telefotó — KS) abból az alkalomból, hogy a katonai tanács hazánkban tartotta soros ülését. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter. (MTI) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tájékoztatta a testületet Jósé Eduardo dos Santos, az Angolai Népi Köztársaság és az MPLA—Munkapárt elnöke által vezetett angolai párt- és állami delegáció közelmúltban hazánkban tett hivatalos, baráti látogatásáról. Az Elnöki Tanács megállapította, hogy a nemzetközi politika alapvető kérdéseiben a felek azonos nézeteket vallanak. Megelégedéssel vette tudomásul, hogy a tárgyalások, a látogatás során aláírt barátsági és együttműködési szerződés megerősítette internacionalista barátságunkat, kifejezte a magyar nép szolidaritását az országa szuverenitásáért, területi integritásáért harcoló angolai néppel, határozott irányt mutatott sokoldalú együttműködésünk továbbfejlesztéséhez. Az Elnöki Tanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. Időközi képviselőválasztást tűzött ki az Elnöki Tanács 1982. Városi-járási pártértekezlet Kiskunhalason Tegnap délután Kiskunhalason külön-külön pártértekezletre gyűltek egybe a Magyar Szocialista Munkáspárt városi és járási "partszerveinek küldöttei. Mindkét tanácskozás résztvevői beszámolót hallgattak meg az 1980. évi pártértekezlet óta végzett munkáról. Ezután a városi és járási küldöttek a helyőrségi klubban együttesen tanácskoztak, hogy megválasszák a városi-járási jpártbizottiságot. A tanácskozás munkájában részt vett Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára, és dr. Hőnigh Ferenc, a Központi Bizottság tagja. Ünnepi megemlékezés Kecskeméten • A megemlékezés résztvevői. Az első sorban a kitüntetettek. Kecskémét város Tanácsa és a' Hazafias Népfront városi bizottsága tegnap délután együttes ülésen emlékezett meg a megyeszékhely felszabadulásának 37. évfordulójáról. A megjelenteket — közöttük Töhai Lászlót, a megyei tanács általános elnökhelyettesét, dr. Kőrös Gáspárt, az MSZMP városi bizottsága első titkárát, Zolotov ezredest, az egyik magasabb szovjet egység parancsnokát, — Fehér Sándor, a HNF városi bizottságának elnöke köszöntötte, majd az SZMT kamarakórusa adott műsort. A tetszéssel fogadott program után Fekete László, az MSZMP városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Felszólalt Zolötov ezredes is, majd dr. Mező Mihály, a megyeszékhely tanácsának elnöke „Kecskemét városért” emlékérmeket adott át. január 24-re — az elhalálozás miatt megüresedett — Fejér megyei 1. számú országgyűlési képviselői választókerületben. Az Elnöki Tanács határozatot hozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából adományozandó kitüntetésekről; kiváló munkájuk elismeréseként 1932-en részesülnek magas kitüntetésben. Az Elnöki Tanács ezután bírákat választott meg és mentett fel, továbbá egyéb, folyamatban lévő ügyeket tárgyalt. (MTI) A jelölő bizottság javaslatának előterjesztése után került sor a városi-járási pártbizottság megválasztására. A városi-járási bizottság első ülésén megválasztotta a végrehajtó bizottságot, a pártbizottság titkárait, a fegyelmi bizottság elnökét és tagjait, valamint a munkabizottságok elnökeit és tagjait. Az MSZMP Kiskunhalasi Városi- Járási Bizottságának első titkára dr. Szabó Miklós, titkára Nagy István és Simon Gábor lett. A pártértekezleten, részt vett Suhajda István, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője is. Az emlékérem idei kitüntetettje: dr. Korbonits Dezsőné, a VÁ- TI munkatársa, aki immáron a város második általános rendezési tervét készítette el úgy, hogy az Kecskemét sajátos építészeti karakterét is átmenti a jövő nemzedék számára; Hantos József, a Kecskeméti Konzervgyár igazgatója, akinek vezetésével az elmúlt évtizedben e hagyományos iparág jelentősen továbbfejlődött, amit egyebek közt az itt kísérletezett és világszínvonalon álló új termékek: a paradicsompor, a csemege- kukorica és a bébiételkonzerv bizonyít. Ezt a kitüntetést kapta dr. Kálmán Lajos népzenekutató . tanár, akinek nevét országosan is ismertté tette az Alföld, ezen belül a Kiskunság folklórjának kutatása. A megemlékezés a Szózat hangjaival fejeződött be. KÓSZONTÓ FIATALOK Számvetés a takarékossági világnapon Ahol máskor bankjegyeket számolnák, csekkel és takarékbetétkönyvvel bánnak, tegnap délelőtt, kis időre abbahagyták a munkát. A kecskeméti OTP-fiók földszinti pénztárainál tizenkilenc fehér Inges, vörös nyakkendőé úttörő rövid műsorral köszöntötte a takarékpénztár dolgozóit és az ügyfeleket a Takarékossági Világnap alkalmából. A hallgatóság cseppet sem neheztelt, hogy a pénzhez, a gazdasághoz, a szegénységhez fűződő népdalokkal a kecskeméti, Jókai utcai általános iskolások röpke időre megszakították az ügyintézést. A pajtások műsora a pénzt kezelő alkalmazottakon kívül szüleiket, takarékos társaikat, jószerivel minden megyebeli felnőttet köszöntötte, akiknek 8 milliárd 670 millió forintja képezi jelenleg a Bács-Kiskun megyei lakossági betétállományt. A takarékosság, tudvalevő, .nem azonos a garasoskodással. Olyan tudatos cselekvést jelent, amely az anyagi javak legcélszerűbb felhasználását — az egyes embereknél maradva —, ez okos beosztást szolgálja. Megyénk lakossága munkájával és pénzeszközeivel jó partner, cselekvő résztvevő a pénzgazdálkodásban. Pár példa erre. Megyénkben csupán az elmúlt három hétben 40 millió forinttal növekedtek a betétek. A több mint 8,6 milliárd forint megyei betétállomány jelentős részét, 6 milliárd 400 millió forintot különböző kölcsönök formájában maguk a lakosok vesznek igényibe. E kölcsönöknek 90 százaléka hosszú lejáratú, túlnyomó- részt a lakásépítést és a lakásértékesítést segíti, amely ma fontos feladat. Sokat gyarapodott az ifjúsági betétek összege. Az idén eddig, 1800-an váltottak új ifjúsági betétkönyvet, többet, mint tavaly. A takarékosságnak ezt a módját megyénkben 23 459. saját otthon teremtésére törekvő fiatal választotta eddig. Betétjeik összege most 26 millió forinttal nagyobb, mint az év elején; Az áruvásárlási kölcsönök, bár ezek most már a korábbinál magasabb előleg ellenében bocsáthatók ki, továbbra is népszerűek. Ebben az évben 17 millió forinttal nőtt — tavalyhoz képest — az áruvásárlásra kölcsönzött hitel, amelyet főképpen bútor, automata mosógépek és más háztartási eszközök vásárlására fordított a lakosság. K—1 Az újítások kölcsönös cseréjére törekednek a házgyárral rendelkező vállalatok Az Építők Szakszervezete és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által Kecskeméten rendezett TV. országos újítási és találmányi tapasztalatcsere második napjának programja építési munkahelyek látogatásával kezdődött. A résztvevők elsősorban azokat a módszereket tanulmányozták, ahogyan a Rács megyei Állami Építőipari Vállalatnál az új építési technológiákat alkalmaz- • zák, illetve azokat az újítók és műszakiak továbbfejlesztették. Megtekintették egyebek között az előregyártott pillérvázas fogadószint építését — amelyet országosan a BÁCSÉP alkalmaz a legsikeresebben — a sajtolt csőhüvelyes betonacéltoldás alkalmazását, s a mikrocölöpös alapozást Ezután a BÁCSÉP munkásszállójának nagytermében tovább folytatódott a tanácskozás, amelynek keretében a beruházási újításokkal kapcsolatos tudnivalókról Csere Vilmos, az Állami Fejlesztési Bank Budapesti Igazgatóságának igazgatóhelyettese tartott előadásit A továbbiakban arról esett szó, hogy milyen feladatai vannak a vállalatoknak az újítómozgalom irányításában, az újítások és találmányok hasznosításában, átvételében és átadásában. A téma előadója az Építésügyi és Városfejlesztési Min&sztérium Építőipari Főosztálya részéről Deák Imréné volt. Az előadásokat követő vitában sok hasznos észrevétel és javaslat hangzott él. A tanácskozás résztvevői azt is elhatározták, hogy a házgyárral rendelkező építési vállalatok között a már alkalmazott újítások, találmányok kölcsönös átadására együttműködési megállapodást kötnek. Az ezzel kapcsolatos szerződéstervezetet elfogadták, s a megállapodásokait még az idén megkötik a vállalatok. Végül Horváth Béla. az ÉFÉDOSZ osztályvezetője összegezte az újítási és találmányi tanácskozás taoasztalatait. értékelte a szakszervezet elnöksége és a minisztérium által az 1980. évi újítások és találmányok hasznosítására kiírt pályázat ered• A tapasztalatcsere résztvevő] érdeklődéssel figyelik a BÁCSÉP L számú ipartelepén a tengelykompenzátoroknak egy különleges berendezéssel való hegesztését. (Tóth Sándor felvétele) ményeit, majd átadta a jutalmat a legjobb eredményt elérő Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat újítási előadójának. N. O. Vissza az életbe! . A beteget meggyógyítják, de a kórházi zárójelentéssel a kezében korántsem ugyanabban az állapotban lép ki a gyógyító intézmény ajtaján, mint ■balesete, betegsége előtt. Szerencsés esetben /rövid idő alatt kiheveri a sokkot, újra ereje ■teljében lesz, s gyorsan elfelejti, ami történt. De sokaknak a gyógyulás folyamatában csak az eiiső szakasz az orvosi beavatkozás: ezután következik a sokkal bonyolultabb, a nehezebb. Újra visszatérni a megszokott munkába. De mintha megnőttek volna a feladatok, ami eddig játszva ment, most erőfeszítések árán sem, kínlódva sem. Több a tévedés, a selejt, elmarad a prémium, idegesség, ingerlékenység, feszültség telíti a munkahelyi légkört. Először magában fogalmazza meg az ember: nem vagyok már az, aki egykor... azután észreveszik a kollégák, végül a főnök is. Egy darabig elnézik ugyan a kisebb teljesítményt, azután valaki szóvá teszi: nem vagyunk hajlandók helyette is dolgozni! Újabb betegállomány, most már idegi panaszok is. Emberünk állapota egyre rosszabb, ereje, önbizalma hanyatlik, képtelen a régi kerékvágásba visszazökkeni. Végül ott találjuk a munkaképesség csökkend sét eldöntő bizottság várótermében. Leszázalékolják. 'Negyven-, ötvenévesen öreg, megtört. Ezerszer lejátszott eseménysor. Vajon így törvényszerű? A Magyar Népköztársaság alkotmánya minden állampolgárnak biztosítja a munkához való jogot, amely egyben kötelesség is. De a szocialista humánum törvénye tovább finomítja ezt a tartozik—követel formulát: nem (várja el senkitől sem, hogy olyan munkát végezzen, amelyet egészségi, testi-lelki állapota nem tesz lehetővé. A rehabilitáció jelenti azt, hogy a valamilyen oknál fogva csökkent munkaképességű embert állapotának megfelelő munkakörben helyezik el. Ez a különleges ,szempont’’ különleges figyelmet jelent. És nemcsak a balesetek, betegségek károsultjaira terjed ki, hinnem szociális-pedagógiai „visz- szaállítást” is feltételez: mindazokat, akik hátrányosak az egészséges emberekhez képest, olyan helyzetbe kell juttatni, hogy a társadalomban megtalálhassák a helyüket. Az életet jelentő munka megszervezése nem könnyű. Hiszen többnyire lelkileg sérült, sikerek nélküli embereket kell az egészségesek társadalmába integrálni. S mindezt csak egyetlen úton lehet elérni: ha az egészségesek el tudják fogadtatni azt a tényt, hogy mindenkire szükség van, mindenkire feladat vár a társadalmi termelés ezerszinü folyamatában! Természetesen ez a bonyolultabb, küzdelmesebb mód. A csökkent munkaképességű embert, a mozgásában, a képességeiben korlátozottat nem kivonni, hanem igenis visszasegíteni, rehabilitálni az életbe, a munkába, a közösségbe. Nem nyugdijat adni, leszázalékolni, „elhelyezni", kizárni az egészséges emberek világából, hanem helyet keresni számára abban... És a visszakapcsolásban nemcsak az egészség- ügyi dolgozókra, a munkahelyi vezetőkre vár a kötelesség teljesítésén túlmutató feladat! Az egészséges emberek mindegyikének tenni kell, mert nélkülük, türelmük, megértésük nélkül nincs előrelépés. De az, hogy emberek vagyunk, s eljutottunk addig, hogy már nem csak az ép, az egészséges, a küzdőképes egyén maradhat életben, ez kötelezettséget is jelent. Kötelezettséget azokkal a társainkkal szemben, akik gyengébbek, akik hátrányos helyzetűek. Hogy őket bátorítva, segítve juttassuk olyan helyzetbe, ahol nem őrzik esettségüket, TE»— szolgáUatottságukat. A (rehabilitáció — orvosi és társadalmi értelemben egyaránt — emberségünk próbája. A rokkantak nemzetközi évében külön hangsúlyt kapott ez a fontos feladat. Egy szemléletmód kialakítását sürgeti, melynek lényege, hogy minden emberre szükség van, minden ember egyformán értékes. Akkor is, ha nem képes csúcsteljesítményekre, csak apró, de fontos szolgálatokkal állja meg a helyét a dolgozók, az emberek között. N. M. 1
