Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-30 / 255. szám

1981. október 30. • PETŐFI NÉPE • 5

A szovjet film ünnepe

Hagyományteremtő citerás

Vaskúton él egy citerás, mondták, aki valósággal szerelmese hangszerének. Tudását igyekszik átadni másoknak is. Gyermekzenekart vezet a községi művelődési házban. Munkahelye: a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet.

A tsz-központban találkoztunk. Érte mentek, mert nem tudtam, hol keressem. Gyorsan előkerítették. Idősebbnek — legalább is középkorúnak — képzeltem. Fiatalember nyújtotta a kezét: Lázár István vagyok.

ÚTTÖRŐÉLET

Kis csapat nagy eredményei

Az immár hagyományossá vált novemberi szovjet filmbemutató- sorozatot a szokásos seregszemléknél is nagyobb érdeklődés előzi meg, hiszen a világ egyik filmesnagyhatalma termésének legjava kerül ilyenkor a művészet barátai elé. Az idén különösen izgalmas ez a rendezvény, mert most mutatják be a hazai mozik Vlagyimir Menysov nagy nemzetközi sikernek örvendő, Oscar-díjjal is jutalmazott, Moszkva nem hisz a köny- nyeknek című filmjét, amely az elmúlt év legnagyobb szovjet közönségsikere volt. A Vlagyimir Csornih könyve nyomán született alkotás egy régi orosz közmondást idéz címében: az orosz ember nem a könnyeknek, sokkal inkább a tetteknek hisz. Ezt példázza az ötvenes évek végén Moszkvába került három lány sorsa is, akik nagy tervekkel érkeznek a fővárosi munkásszállásra. Ljudmilla például mindenáron férjhez szeretne menni, persze lehetőleg befutott emberhez. Antonyina beéri a visszahúzódó, csöndes természetű Nyikolaj szerelmével, közülük egyedül Katyerina az. aki teljes emberként nemcsak sikeres magánéletre vágyódik, hanem szeretne továbbtanulni, szakmailag is előrelépni. Évek telnek el közben, míg újra találkozunk hőseinkkel, akiket az idő. az átélt élmények igen csak átalakítottak... A film erőssége a kitűnő szereposztás, hiszen olyan nagyszerű színészek játszanak benne, mint Alekszej Batalov, Oleg Tabakov. Jurij Va- S7.iljev. illetve a főszerepekben Vera Aljontova. Irina Muravjova és Raisza Rjazanova.

A divatos katasztrófafilmek szovjet átültetése a kétrészes Katasztrófa földön-égen, amely fontos teret biztosít a látványosságnak. a hatásos izgalomkeltésnek, de nem feledkezik meg hősei pszichológiai ábrázolásáról sem. A forgatókönyvírók és a rendező Alekszandr Mitta nagy gonddal foglalkoznak az Aeroflot nemzetközi járatokon közlekedő gépe személyzetének bemutatásával. Timcsenko, a gép parancsnoka, Igor. a jóképű fedélzeti mérnök, Tamara, a stewardess, nagyon is hihető, hétköznapi emberek. Földrengés sújtotta vidékre kell orvosságot szállítaniuk, s közben váratlan események, természeti katasztrófák közepette bizonyítják be nemcsak szakmai hozzáértésüket. hanem emberségüket is, ami ilyen feltételek közt egyenlő a hősiességgel.

Csingiz Ajtmatov régi ismerőse a magyar olvasóknak, nem egy regényéből, elbeszéléséből készült eddig film is. Most — akárcsak az emlékezetes Fehér hajó esetében — maga írta új. Korai darvak cí-_ mű filmje forgatókönyvét, a rendező Bolotbek Samsijev társaságában.

Nemzetközi produkcióban forgatta — olasz közreműködéssel — Grigorij Csuhraj Az élet szép című filmjét, amelynek hőseit olyan világsztárok keltik életre, mint Ornella Muti és Giancarlo Gianni- ni.

A stúdióhálózatban szerepel Nyikita Mihalkov, az új szovjet filmrendezői gárda egyik legtehetségesebb, legeredetibb képviselőjének öt este című alkotása, amely lényegében Alekszandr Vologyin azonos című drámájának a feldolgozása. A szerelem rabjai, az Etűdök gépzongorára és a nemrég bemutatott Oblomov néhány napja című filmek alkotója ezúttal a háború utáni nemzedékek sorsáról mesél. Hősei köztünk élő, megszokott emberek. A nagyszerű szereposztás — Ljudmilla Gurcsenko. Sztanyiszlav Ljubsin, Valentyiná Tyelecskina, Igor Nyefedov. La- rissza Kuznyecova — még szim- patikusabbá varázsolja ezt a halk- szavú, őszinte életképet.

Nemlaha György

A beszélgetés gyorsan pergett. Először a zenekar jött szóba.

— Mióta működik az együttes?

— Négy éve szerveztem, harmadik osztályos kisgyermekekből, Szesztrenka József né tanító néni segítségével. Megkértek rá.

— Miért vállalta?

— Elsősorban azért, mert Vaskúton nincs különösebb hagyománya a citerafcásnak, s szeretném, ha minél többen megismerkednének e régi népi hangszerrel.

— Tudtak citerázni a gyerekek?

— A hangszert se ismerték.

— Hogy kezdte el velük?

— Először is elmagyaráztam, hogy milyen :típusú citerákat használnak az ország különböző területein. Aztán a hangolással bajlódtunk sokat, mert az nehéz dolog.

— Hányán voltak?

— Kezdetben húszán, fiúk— lányok vegyesen. Most tizenöt tagú a zenekar, s csak fiúk vannak benne. Átlag életkoruk 12 év.

— Mikor léptek először közönség elé?

— A megalakulás után egy hónappal már színpadon szerepeltünk, a citerazenekarok megyei találkozóján. Sikerük volt a gyerekeknek.' Szépen játszottak, pedig alig érték fel az asztalt.

— Hol szerepeltek még?

— Sokfelé jártunk. Dávodon, Csátalján többek között; s jó eredményt értünk el Bácsboko- don, a megyei minősítő bemutatón. Hadd jegyezzem meg, hogy a Bácska Tsz-től kaptunk pénzt citerák vásárlására. Ha szerepelni megyünk valahová, a szövetkezet ad autóbuszt is.

— Csak gyerekekkel foglalkozik?

— Próbálkoztam felnőttekkel is, de nem jöttek rendszeresen a próbákra, komolyabb szereplésre nem lehetett kiállni velük. Abbahagytuk.

— Hány. épess -mióta citerá- zik a Zenekarvezető?-j.'

— Huszonhét éves vagyok, s nyolcéves koromban már a kezembe vettem a hangszert. A bátyám ugyanis citerázott. A szomszédban is volt citera. Az öreg Cseke Pista bácsi egyszer meghallotta, hogy játszok. Üzent az egyik sráccal, hogy menjek át hozzá. Átmentem. Aztán többször is. Tőlö „örököltem” az első citerámat. Mikor Cseke bácsi meghalt, a lánya adta nekem. Ez még ma is megvan, a padláson őrzöm- emlékként. Nem sokáig játszottam rajta, mert hosszas könyörgésemre apám vett egy új citerát. Ez évekig megvolt. Bevittem a katonasághoz is, s ott esténként zenélgettünk, énekelgettünk, a tisztekkel együtt.

— Ma is ezt pengeti még?

• Lázár István Cseke bácsi vég, cUeráját mutatja. (Szabó István felvétele)

— Nem. Leszerelésem után Budai Sándortól vettem egy újabbat.

— Egyéni fellépései?

— Vaskúton szerepeltem először önállóan egy társadalmi ünnepségen. Aztán Baján, Kalocsán, Debrecenben léptem fel. A Röpülj páva legutóbbi versenyén eljutottam az első rádiós elődöntőig.

— Milyen végzettsége fotan? Mit dolgozik?

— Az általános iskola után ipari szakmunkásképzőt végeztem a kőműves szakmában, de jelenleg gépkocsivezető vagyok a tsz-ben. Jártam citera- és népdalkörvezetői tanfolyamra is.

— Van-e citeraművész példaképe?

— Csak egy van. Pribojszky Mátyás.

— Egyetlen egy?!

—- Talán még a tószegi Tuka Zsigmond.

— Mennyire szereti a citerát?

— Annyira, hogy citeraszóért képes vagyok elutazni az ország másik részébe is.

□ □ □

Vaskúton és környékén valóban nincs nagy múltja, tábora a citerázásnak. Ezért érdemel elsősorban figyelmet az, amit Lázár István csinál, öntevékeny szorgoskodásának bizonyos értelemben hagyományteremtő szerepe van Vaskúton. Ha csak any- nyit ér el, hogy sok gyerekkel megismerteti, megszeretteti a a hangszert és a népzenét, már akkor is elmpndhatja, hogy érdemes fáradoznia.

Rapi Miklós

összesen nyolcvanhárom tagú a kiskőrösi 646. sz. Ligeti Károly nevét viselő úttörőcsapat. Kevesen vannak, de annál lelkesebben, vesznek részt valamennyi mozgalmi megmozdulásban, és a testvérőrsök kapcsolata talán sehol nem ilyen élő, mint iskolájukban.

Bekeretezett oklevelek, díjak fogadják a látogatót a gondosan tisztántartott iskolaépületben, Kiskőrösön. A gyerekek tanulását a kis osztályközösségekben megkülönböztetett figyelemmel kísérik a nevelők. Testi és szellemi fejlődésükre a mindig nagy szeretettel várt iskolaorvos, dr. Cinál Judit vigyáz.

— Munkánkat alapvetően és egyértelműen segítik a város üzemei, különféle munkahelyei, élükön az irodagéptechnikai vállalattal és az állami gazdasággal. Persze, nem szabad elfelejtenünk a vegyesipari szövetkezetét sem ... mondja Lelkes Lászlóné csapatvezető. — Folyamatos és önkéntes segítőkészségüket minden megmozdulásunkkor, de a hétköznapok során is érezzük.

— Ilyenformán ebben az esztendőben is kaptak segítséget a fegyveres erők napján, a mozgalmi év kezdetén?

— Igen. A Kiskőrösi Állami Gazdaság szocialista brigádjai tették lehetővé, hogy két autóbusszal valamennyien elmehettünk a Vadkerti-tóhoz. Sajnos, az eső zuhogott, ez egy kicsit elmosta a programot. A pajtások mégis nagyon élvezték, és örültek a közös eseménynek. Tavaly Baján voltunk, és az egész úttörőházat kinyitották előttünk! Tervezünk még budapesti kirándulást, kecskeméti színházlátogatást is.

— A folyosón látható úttörőjelvényeket egy nyilvánvalóan ügyesen dolgozó szakkör tagjai készítették. Talán már kiállításon is szerepeltek?

— Kis népművész-szakkörünk valóban nagyon népszerű. Minden jelentkezőt felveszünk. A mozgalom harmincötödik évfordulója tiszteletére a szakkör tagjai sokat dolgoztak. Gipszből öntötték, fából faragták ki majd festették be a mozgalom harmincöt évének különféle jelvényeit. Nagy örömünkre a bajai bemutatón megosztott éjso "díjat nyertek munkáikkal. Külön sikerélményt jelent, hogy néhány darab Zánkára került, ott kiállításon szerepel.

— Milyen szakköreik vannak még?

— MHSZ-modellező, dramati- kus-játszó, báb, nyolcadikos úttörők klubja, és ifjú vöröskeresztesek klubja. Valamennyi kedvelt és látogatott. Nagyon jó a kapcsolat a testvér KlSZ-szerve- zelekkel és az öregek napközijével, ahová havonta rendszeresen járnak a gyerekeink műsorokat bemutatni.

Minden esztendőben jól sikerülnek fenyőünnepeink és farsangi karneváljaink, — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Rónay Edéné igazgatónő. A fenyőfánkat az állami gazdaságtól kapjuk, és az

ünnepélyre a város minden nyugdíjas pedagógusát meghívjuk! A karneválok a jelmezversenyekről is emlékezetesek, ezek megszervezésében, lebonyolításában nagyon sokat segít nekünk Ku- tyifa Istvánné, szülői munkaközösségünk elnöke.

— Mit hallhatnánk a sporttevékenységről?

— Okleveleink bizonyítják, hogy a mozgásra, a versenyre nagy igény van a csapat tagjai körében! Jó, hogy sportrendezvényeinkre eljönnek a szülők, a csapatot patronáló társadalmi szervezetek, szocialista brigádok, KISZ-fiatalok, és a csapat ifijei.

— Ilyenformán ifivezetői is vannak a Ligeti Károly úttörő- csapatnak?

Igen. Két volt tanítványunk Szenta Vera és Harmath Aranka jelentkezett, hogy szeretnének ifiként visszajárni a csapathoz. Örömmel fogadtuk őket mir és az úttörőink is.

A két lány az IGV-ben dolgozik, betanított műszerészként. Büszkék vagyunk arra, hogy jól megállják a helyüket, s továbbtanulási terveik is vannak.

— Táborozásról, > kirándulásról szeretnénk még valamit hallani.

— A Bakonyban jártunk, harmincöt úttörővel. Mi főztünk, nagy élmény volt valamennyiünknek. A tanulásban és mozgalmi munkában élenjárók ingyen jöhettek. Voltunk egy emlékezetes pápai kiránduláson is. Élményként sorolnám fel az idei szüretet a helyi állami gazdaságban, jó időben, jó körülmények között dolgoztunk. A munkában résztvevők egynapi bérüket felajánlották a csapat javára.

Beszélgetésünket csengetés szakítja meg. Az udvarra kitódulnak a vörösnyakkendősök.

Búcsúzunk. A gyerekektől még megkérdezzük: számukra mi volt emlékezetes úttörőéletükben?

Lendvai Ilonka, a csapattanács titkára és testvére Márta, a fenyvesi táborra gondol szívesen.

— Tíz napot töltöttünk ott — nagyszerű ' volt. Tihanyban is jártunk! Izgalmasak a csapatgyűlések. a parlamentek is.

Hatvani József pedig így válaszol:

— Az akadályversenyek felejthetetlenek! A sok játék és a verseny. Meg persze, győzni is nagy-, szerű...

□ □ □

Tanulnak, dolgoznak, akadály- versenyt, kirándulást szerveznek, köszöntenek és bírálnak a parlamenten ha kell. A megye százhatvannégy úttörőcsapatának egyik tagjaként a kiskőrösi Ligeti Károly úttörőcsapat kék- és vörösnyakkendősei.

Selmeci Katalin

• A Moszkva nem hisz a könnyeknek egyik jelenete.

A letartóztatás elmaradt

A majolikagyár szirénája, mint fáradt sóhajtás, úgy jelezte a délutáni műszak végét. A munkások simítottak még egyet a kis tálakon, szépen ívelő kancsókon, büszkén terpeszkedő tányérokon, és a munka után jelentkező fel- szabadultság érzésével igyekeztek a zuhanyozókhoz, az öltözőkhöz. Este tiz óra volt. Aznap kaptak fizetést.

Selymes Péter a gyárban nőtt fel, innen vonult be katonának, ide tért vissza leszerelése után, és innen választotta feleségét, Klárikát is. Jó cimborája volt mindenkinek, de ma mégsem kapcsolódott évődő társaihoz. Már munka közben is többször az eszébe villant félhavi fizetésének felporciózása. A fizetnivalókat pontosan sorba vette zuhanyozás közben. Ma esedékes az albérlet kiegyenlítése, az üzemi étkezési jegyek kiváltása, a babakocsi megvétele, hiszen Klárika már mindenórás. Ami marad, az kell a következő fizetésig megélhetésre. így osztott, szorzott: mi mennyibe kerül, mennyi marad.

Csurgatta magára a meleg vizet, s egyszer csak azt vette észre, hogy kiürült a zuhanyozó. Elzárta a csapot. A sor végéről vízsugár csapódását hallotta. A levegőt pára .telítette, a villany- körték kényszeredetten birkóztak a homállyal. A gőzölgő falak között Szűcsi Antalt vélte felismerni a szomszéd műhelyből. Mindennap találkoztak. Nem voltak se jóban, se rosszban, tisztességesen köszöntötték egymást, és, váltottak néhány szót a dolgaikról. Szólni akart hozzá, de meggondolta magát: nem zavarja meg elmerülten zuhanyozó társát, hátha hasonló számítga- tásokon töri a fejét, mint ő. De távozóban az ajtóból hátrafordult:

— A villanyt ne felejtsd eloltani!

A választ már nem hallotta. Az öltözőben munkatársai hangoskodtak, de nem értette meg miről beszélnek, annyira lekötötték figyelmét a gondolatai. A gyerek fiú lest vagy kislány? Klárika hogyan viseli a szülés megpróbáltatásait, mikor jutnak rendes lakáshoz, bútorhoz. Amikor felöltözött, zakója külső zsebéből elővette a fizetési borítékot, féltő gondoskodással irattárcájának két szárnya közé helyezte, és szokott helyére, a belső zsebbe tette. Meggyorsította lépteit, s egy kis zavart érzett, hogy ma olyan feltűnően elkülönült a többiektől. A portán érte utol a jókedvű csoportot, kiléptek az utcára. Társai a város irányába indultak. Selymes Péter egy pillanatra megállt. Nem tart velük, határozta el. Biztos betérnek egy italra a sarki kocsmába, és ő sem húzhatja ki magát. Pedig minden fillérre szükség van. Jó ideje már, mióta tudnak a kis jövevényről, még egy pohár sör sem esik igazán jól, mindig úgy érzi, hogy a gyerektől von el va- • lamit. Míg tétovázón, a haverok

belevesztek a sötétségbe, hangoskodásuk távoli lármának tetszett csupán.

Körülnézett. Ott állt a gyár bejáratánál, egymaga. A portás is visszahúzódott fülkéjébe, látni sem lehetett, nem is köszönt hát neki. Felnézett az égre, kereste a holdat, de se hold, se csillagok, sűrű esőfelhők borították a szeptemberi eget. Arcát fölfelé fordította, hogy érezze a cseppeket, de nem esett. Pillantása a bejárati lámpára tévedt, amely körül millió kis ro\^r rep- desett. Nyaka megmerevedett a furcsa tartástól, ahogy a rovarok rajzó játékát bámulta.

*

Tarkóját nyomogatva tovább latolgatta, merre induljon. Ha a gyár kerítése mellett halad — igaz, kerül valamennyit — de legalább nyugodtan hazaér. Az esőnek is csak a lába lóg, ráér. Elindult hát, szinte tapogatózva, tétova léptekkel,, mert a bejárati villanylámpa fényköréből kiérve sűrű sötétség fonta körül. Nem látta a járdaszegélynél húzódó fasort, vállaival időnként súrolta a gyár kerítését. Most már mindegy, gondolta, és reménykedve tekintett a távolban pislákoló villanykörtére. Majd csak kikeveredek innen, mormogta félhangosan, amikor hátulról irgalmatlan ütés érte tarkója felett a fejét. Magatehetetlenül zuhant előre, arccal az egyenetlen járdára, amely éles fájdalmat okozva felsebezte arcát. íNem vesztette el az ■«szméletét.' l'vagy talán a

fájdalom miatt, pillanatokon belül visszanyerte. Nem látta a támadóját, nem tudott védekezni. Kezét kívülről a zakója belső zsebére szorította, kétségbeesetten markolta az irattárcáját. Támadója lehajolt és ismét ütött. És újra, keményen, tompán. Az ismeretlent csak a boríték érdekelte. Kiemelte a tárcából, s azt az iratokkal együtt a kerítésen át a gyár udvarába dobta, és eltűnt az éjszakában.

Selymes Péter arra eszmélt, hogy hűvös szél simogatja az arcát. Meg-megújuló fájdalma a fején, arcán, fekvő helyzete a földön fokozatosan eszébe juttatta a történteket. Hangos nyögéssel, kapkodó mozdulatokkal kereste irattárcáját, először* a megszokott helyén, a zakózsebben, aztán rémülten tapogatózva maga körül a földön. Nem volt sehol. Most vált igazán világossá előtte, hogy kirabolták. Úristen, miből élnek meg, ki tehette? Már nem törődött a fájdalmával, négykézláb forgolódott és kezeivel söpörte a koromsötét járdát, összevert, véres arcát poros tenyerébe fektette. Könnyei áztatták ki a sebeit. így térdelt, ki tudja meddig. Amikor talpra állt, az égre nézett, de csak a végtelen sötétség ásított le rá, hallgatva mindenről, ami a földön történt. Kezét kinyújtva kereste a kerítés falát, hogy támaszul használva visszabotorkáljon oda, ahoi a biztonságot nyújtó villanykörte világított, körülötte millió kis rovarral.

*

Az ügyész tépelődve lapozgatta a nyomozati iratokat. Többször elolvasta a sértett vallomását, de az nem tartalmazott utalást a tettes kilétére. Ellenkezőleg. Selymes Péter nyomatékosan kijelentette, hogy senkit sem gyanúsít. A meghallgatott tanúk nem tudtak érdemlegesen nyilatkozni. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv precízen rögzítette az irattárca megtalálási helyét. A nyomozókutya — az ‘ irattárcáról vett szagról — egymás után többször is Szőcsi Antalt választotta ki a sorba állítottak közül.

' Szőcsi Antal sérelmezte a rendőri intézkedéseket, és tiltakozott mindennemű gyanúsítás ellen. Az idejével való elszámoltatás sem vezetett eredményre, ^znap — mint mondta — a szokástól eltérően, egyedül ment haza a megszokott időben. A személyi motozásról, házkutatásról szóló nyomtatványok üresen árválkodtak az iratcsomó végén. Az ügyész a fogdában reggel találkozott a gyanúsítottal, aki látszatra nyugodt, magabiztos ember benyomását keltette.

Van-e kellő alap az előzetes letartóztatás elrendelésére? Az ország még alig ocsúdott fel az ellenforradalom okozta döbbenetből, a helyreállított közrend és közbiztonság megőrzése létkérdés. Az erőszakos cselekményekre a rendkívüli társadalmi állapotnak megfelelően, különleges jogszabályok vonatkoznak. Súlyos következményekkel járhat a gyanúsítás. Várhaitó-e eredmény a további nyomozástól, ha Szőcsi Antal letartóztatásba kerül? Ezeket latolgatta az ügyész, miközben felemelte a telefonkagylót, hogy a rendőrségről Illéri > Péter hadnaggyal beszéljen. Tanácsot

akart kérni a tapasztalt nyomozótól, de hirtelen megváltoztatta szándékát, és azt mondta:

— Péter, én nem látok kellő alapot Szőcsi letartóztatására. Ha lejár az őrizetbevétel, engedjétek el.

■A hadnagy belehallgatott a kagylóba, és nagyon halkan, fegyelmezetten azt válaszolta:

— Értettem, hna délelőtt elengedjük.

Az ügyész megkönnyebbült sóhajjal küldte vissza a nyomozati iratokat.

Délutánba hajlott az idő. A szeptemberi napfény fáradtan pihent meg az iroda rideg bútorain. Jól esett a csend, amikor; lélek- rázóan megszólalt a telefon. Ilién hadnagy jelentkezett, és helyszíni szemlére hívta az ügyészt. Néhány perc múlva jó öreg IZS motoron robogtak keresztül a városon.

A majolikagyárban megrettent emberek csoportosultak. Riadt tekintettel nyitottak utat az érkezőknek, egyenruhás rendőr jelentette a helyszín biztosítását. Az ügyész a műhely kövezetére nézett. Az iszapderítő mellett egy férfi teteme feküdt, arcán a görcsös haláltusa merevsége. Nedves agyagréteg borította, mintha a csontkezű szobrász félbehagyta volna rettenetes munkáját. Az ügyész közelebb lépett, a ■ tetemhez hajolt és döbbenten ismerte fel benne Szőcsi Antalt

Az esetet követő vizsgálat kétséget kizáróan megállapította, hogy Szőcsi Antal néhány órával szabadlábra helyezése után önkezével vetett véget életének: az iszapderítőbe fojtotta magát.

Arvay Árpád