Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

1981. október 28. • PETŐFI NÉPE • 3 JÁNOSHALMA KÉTSZÁZÖTVEN ÉVES Jánoshalma — Kéleshalommal közös ta­nácsú — nagyközség alapításának 250. évfor­dulóját érte meg. A Jankovácz nevet 1731- ben kapta meg. Ez a „keresztelő” jelentette a fundamentumát egy olyan településnek, amely ennekutána mind a mai napig egy jól kovácsolt közösségben, összetartóan él. Ezt a negyed évezredes vonulatot, annak egyes szakaszait kíséreljük meg bemutatni. Ennél többet csak kötetek tehetnek, mint ^ahogy tették is kortársaink, Glied Károly és Karsai Ferenc a távol- és közelmúltat egyaránt fel­táró munkájukkal. Segítségükkel a ködös tegnapból jutunk el a megküzdött mába, igazolandó a megye déli végén élők jóra tö­rekvő munkáját: Jánoshalma szüntelen fej­lődését. Az első telepesek A török alól felszabadult nép- telen vidék erőteljes betelepítése III. Károly uralkodása idején kezdődött. A cél: az adóztatható jobbágytelkek számának növe­lése,, így az állami bevételek gyarapítása, és az alföldi mező- gazdaság fejlesztésével az oszt­rák tartományok olcsó gabonával és hússal való ellátása volt. A vállalkozást először a kamarai birtokokon kezdték meg, ezért Jankovácz puszta az elsők között kerülhetett betelepítésre. 1731. április 24-én kelt Gom­bos Gábornak, a bácsi kincstári birtokok igazgatójának a telepü­lést engedélyező oklevele. Ezt az engedélyt országszerte kihirdet­ték, s nyomában még ugyanezen év őszén megjelentek az első te­lepülők. Magyarok voltak. Való­színűleg azok a magyar családok jöttek vissza elsőként, amelyek a törökök alatt vagy után és a szer- bek elől a külső pusztákra vagy a szomszédos magyar települések­re (Miske, Fájsz, Kecel) húzódtak. Ok voltak az a laza kapocs, ami a török hódoltság 150 évén keresz­tül összekötötte a telepedési idő­szakot a magyar középkorral, s amely létrehozta azt a magot, amelyből a mai életerős közös­ség kisarjadt. Egy 1825-ből származó összeírás azt mondja, hogy a lakosság nagy része Baranyából származik. De Kaloqsa környékéről is, majd a későbbiek során a Duna—Tisza közének északi pereméről (Mo- nor, Kenderes) is kerültek János­halmára embercsoportok. Az állandó bevándorlás és a természetes szaporodás évtized­ről évtizedre rohamosan gyara­pította Jánoshalma lélekszámát (1748-ban 933, 1801-ben 3600 fő). A követ: Vörösmarty Mihály A letelepedettek kevés kivétel­lel földművelők és állattenyész­tők voltak ........... Szántófölgyeji bú zát, zabot teremnek leginkább, bora meglehetős, erdeje nintsen, sem nádgya, vagyonjaikat Baján és Szentmarján (Szabadka) elad- hattyák”. 1748-ban még csak tizenketten jártak rendszeresen iskolába. 1765-ben nyolcvankettő a tanu­lók száma, ezért a mulasztók szü­leit havi egy garas bírsággal súj­tották. 1772-ben már száztizenkét tanuló járt iskolába, elsajátítva a sillabizálás (betűismeret), olva­sás, írás deklináció (ragozás), comparálás (fogalmazás) és a mondatszerkesztés tudományát. 1848. március—április havában megdőlt az elavult, közel évezre­des jobbágyi intézmény.'A júni­us 9-én a jánoshalmiak — lega­lábbis a választójoggal rendelke­zők — Bácsalmásra • vonultak, hogy ott a történelemben először képviselőt válasszanak. A válasz­tók Jankováczról negyven lobogó alatt mentek át Bácsalmásra, hol Kossuth Lajos pénzügyminisz­terre adták voksukat. Kossuthot azonban másutt is megválasztot­ták, így a bácsalmási kerület mandátumát nem fogadta el. Ma­ga helyett Vörösmarty Mihályt, a nagy költőt ajánlotta, akit jú­lius 10-én választottak meg a „népképviseleti országgyűlésbe” követnek. Később Jánoshalma is odaadta erejét a szabadságharc vívmányainak megvédéséért. A bevonult jankováczi lovasok az első bácsi mozgó zászlóaljhoz tar­toztak és 1849 májusában súlyos harcokban vettek részt. Sokasá­guk félezernél is többre tehető. A huszonöt éves átmenet Az 1914—18-as első világhábo­rúban több mint ötszázan estek el, és négyszázan voltak hadifog­ságban. A nagyközség 1918. december 5. és 1919. február 22. között szerb megszállás alá került. Március 21- én kikiáltották a Tanácsköztársa­ságot. Az április 7-én lezajlott vá­lasztáskor a Tanácsok Országos Gyűlésébe Nemes Oszkárt küld­ték. Megjelent a Jánoshalmi Vö­rös Újság. Szerkesztője Lakó Gusztáv tanító volt. Később Já­noshalmi Újság lett a neve. Az ellenforradalom 1919. au­gusztus 9-én lépett fel. Akasztot­ták vagy a kalocsai bíróság elé hurcolták a vádlottakat. Utána a kormánypárt kapott támogatást. Képviselő dr. Marschall Ferenc, akire az összlakosság 12 százalé­ka szavazott. 1944-ben 255 ártat­lan zsidót gyilkoltak meg. Az esztelen háborúban 448 jánoshal­mi vesztette életét. Űj élet kezdődik A község 1944. október 23-án szabadult fel a Mélykút felől ér­kező csapatok tetteként. Dühük­ben a németek október 26-án bar­bár légitámadást intéztek a köz­ség ellen. Két halott és számos sebesült. Október 28—29 értelmet­len magyar ellentámadás színhe­lye volt a község, amikor szov­jet katonák és számos magyar polgári lakos vesztette életét. Ké­sőbb Pável Babies kapitány biz- 14si"totta'"á' község" zavartalan éle­tét. November 5. Rendkívüli közsé­gi képviselőtestületi ülés az új élet szervezése érdekében. December 12-én megalakult az MKP, bár a járási főjegyző ehhez nem járult hozzá. Alapítók: Má- csai Sándor, Bojtos Antal, Sza­kács István, Túri Józsefné, Virág Ferenc, Szabados Julianna, Wei­ther Vilmos, Verdon János, Robi- csek Sándor és Glied Károly. A többi párt később jött létre. Az induló új életben nagy sze­repe volt a Nemzeti Bizottság­nak, amely a kommunisták kez­deményezésére a községet érintő minden kérdéssel foglalkozott. Létrejött a demokratikus rend­őrség. Üzembe helyezték az álla­mi borközraktárat. Rendezték a közmunkát végzők napi bérét. A német és magyar fasiszták foszto­gatása miatt szükségessé vált a búza és a terézhalmi erdő kiter­melt készletének kiosztása. A szovjet csapatok lovakat adtak a mezőgazdasági munkálatok elvég­zéséhez. Három hónap alatt vég­rehajtották a földreformot az egész járásban. A birtoktulajdo­nosok száma Jánoshalmán 2421- gyel gyarapodott. A párt egyre népszerűbbé vált. s ereje növekedett. Sokat segí­tettek országos és megyei veze­tők, közöttük Apró Antal. Újság indult: Bácskai Hírek, majd Já­noshalma és Vidéke elnevezéssel. -Létrejött az MNDSZ, a MADISZ. Első képviselőválasztás (1944. november 4.). Előtte gyűléssoro­zat, amelynek előadói dr. Molnár Erik, Donáth Ferenc és Apró An­tal voltak. (MKP: 14,3%. Orszá­gos 17%, Bács-Bődrog 19,7%, já­rás 15,2%.) Megalakultak az első tsz-ek. Szabadság és Felszabadulás né­ven. A rémuralom felidézése 1956. október 23-án ülésezett az MDP községi végrehajtó bizottsá­ga. Téma: rendfenntartás, őrjára­tok szervezése; üzemekben, tsz- ekben őrségek megalakítása. Dön­töttek, hogy felső szervektől fegy­vert kérnek a munkások és pa­rasztok legjobbjai részére. Más­nap még csend volt. Huszonötö­dikén nyugtalanságot lehetett érezni, amihez a vidékről érke­zett ellenforradalmi elemek is hozzájárultak. Megteltek a kocs­mák, embercsoportok formálód­tak, hallgatták a külföldi rádió­adásokat. Délután Budapestről megérkezett Selymesi István ci­pész azzal, hogy „elhozta a for­radalom lángját.” Ekkor már hí­re terjedt, hogy dr. Szobonya Zol­tán volt szolgabíró, horthysta tiszt szervezkedik. Pénteken, 26-án mozgalmas nap kezdődik. Reggel hatalmas tömeg az utcán. Készültek a dél­után 2 órára meghirdetett nagy­gyűlésre. Szobonya ezért kapcso­latba lépett a község, korábban jobboldali vezetőivel: Bauer Já­nossal, Miskolczi Mihállyal, Rabb Antallal, Agócs Ferenccel, a köz­ség volt zsírosparaszt bírájával. Erre Szobonyát és társait letartóz­tatták, aminek gyorsan híre ter­jedt. Megkezdődött a szervezke­dés kiszabadításukra, aminek az illetékesek eleget tettek. Estefelé az első világháborús emlékműnél Szobonya mondott uszító , beszé­det-. Az egybegyűltek követelték Nagy István tanácselnök leváltá­sát. Október 24-én a katonai lakta­nyában riadót rendeltek el. A kar­hatalmat a katonaság adta. A rendőrőrs kilenc főből állt. A pártbizottság épületében az ön­kéntes ' Honvédelmi Szövetség tagjaiból verbuválódott ügyelet működött. Október 27-én a tanácsot „át­alakították”. A tanácsülés a párt­székházban ült össze, elsősorban a pártbizottság, a népfrontbizott­ság tagjai közül. Az időközben kialakult két politikai csoportosu­lásból hat fő volt jelen. Ez alka­lommal még sikerült az osztály­idegeneket kiszűrni. Szobonyát sem választották meg. Huszonnyolcadikán a Gyü­mölcstermelők Egyesületének nagytermében újabb választásra gyülekeztek. Követelések: az orosz emlékmű ledöntése, a csil­lagok eltávolítása. Szarka — a laktanya parancsnoka — telefo­non kérte a hadtestparancsnok­ság (Kecskeméten székelt) véle­ményét a szoborledöntéssel kap­csolatosan. Hozzájárultak „az - emlékmű lebontásához és áthe­lyezéséhez”. Ezután eszeveszett barbársággal ledöntötték azt, és a munkadíjat a tanács pénzéből fi­zették ki. Huszonnyolcadikán megalakult • A régi piac. Az Erdei Ferenc írta Futóhomokban: Különös energiájú falu Jánoshalma és szerencsés pillanatban fogant műve, egyedülálló piaca. a forradalmi bizottság. Dr. Zám- bó Endre közbekiáltott: „Kommu­nisták nélkül, párttagok nélkül, tsz-esek és zsidók nélkül a taná­csot”. Máshonnan: „Kommunista nem kell!” A jelölés közben Zám- bó Endre ismét szólt: „Ha meg is kapom a népnek a bizalmát, amennyiben a tanácsban egyetlen kommunista, zsidó, vagy tsz-tag lesz, én abban nem veszek részt, a munkámra ne is számítsanak.” Szobonya nem takarékoskodott a gyalázkodással: „Vége a 12 évi zsarnokságnak, elnyomásnak, felszabadultunk. A Rákosi-rezsim politikája következtében kizsa­rolták a magyar népet, idegen isteneket imádtattak vele. Az el­ső intézkedésünk lesz, hogy a szobrot arról a helyről eltávolít­juk, nem áldozunk az idegen is­tennek”. Szarka József őrnagy közben egy teljesen felszerelt tü­zérüteget vonultatott fel a község főterén. Október 29-én összeült a forra­dalmi bizottság. A végrehajtó bi­zottság helyett tízes bizottságot választott. A tanácsdolgozók többségét elbocsátották. Katona­viselt emberekből' nemzetőrséget alakítottak. A tizenöt főből álló társaságot azokból hozták létre, akik a felszabadulás előtt Szobo­nya főhadnagy beosztottjai vol­tak, illetve, akiket ezekből az időkből ismert. November 2-án a nemzetőrség száz darab szálfegyverrel (50 puska, 50 géppisztoly) működni kezdett. Ez már tényleges fegy­veres erő Szobonya parancsnok­sága alatt. Ez volt a bázisa annak a szélsőségesen ellenforradalmi hatalomnak, amelyet a szovjet csapatok elleni harcra készítettek elő. Követeléseiket 19 pontba fog­lalták : — Nem népköztársaság, hanem köztársaság; a szovjet^csapatok kivonulása; a kormányba a nem­zeti felkelés vezetőit; titkos vá­lasztásokat, koalíciós pártokat; a korábbi vezetők felelősségrevo- nása; Mindszenthy rehabilitálása; sztrájkjog elismerése; a földre­form „igazságos” megvalósítása; az orosz nyelvoktatás megszün­tetése; cserkészmozgalom vissza­állítása. Ez a teljes restaurációs program. A tanácsháza egyre inkább ka­szárnyához, mint polgári jellegű hivatalhoz hasonlított. A forra­dalmi bizottság vezetői sok szeszt fogyasztottak. Szobonya is. Ilyen­kor olyan állapotba került, hogy zúzott és poharakat tört. Közben érlelődött a szovjetek elleni harc gondolata. Úgy tar­tották, ha az oroszok tíz tanknál kevesebbel jönnek, fel kell venni a harcot ellenük. Kecskemétről Zalavári alezredes azt az utasí­tást adta, hogy a laktanyából a fegyvereket ki kell osztani, ne­hogy azok a szovjet csapatok ke­zére kerüljenek. Takács Sándor a bíróság előtt vallotta, hogy „Na­gyon lelkes szervezkedés és moz­gósítási hangulat volt... a nép meg volt ihletve, hogy meg kell támadni a szovjeteket.” Ezt követte november 4-én az általános 'mozgósítás és Jánoshal­ma körkörös védelmének kialakí­tása. A hadköteleseknek jelent­kezniük kellett a laktanyában. „Figyelem! Figyelem! Felhívjuk Jánoshalma lakosságát, hogy akik tüzérségi kiképzést kaptak, azon­nal jelentkezzenek a Jánoshalma bajai úti laktanyában. Ez min­denkinek hazafias kötelessége. Teljes felszerelést kapnak.” A felhívást a templomban is felol­vasták. Szobonya, míg a bevonul­tak felszerelése folyt, pufajkában, vállszíjjal, pisztollyal , jött-ment, rendelkezett. 'Összesén 160—170 személyt szereltek fel. Délután (november 4-én) azonban a cso­portok hamarosan felbomlottak, az emberek hazamentek. A gazdasági iskolában kötöző­helyet rendeztek be: 50—60 ágyat szereltek fel. A vendéglőben 150 személyre kellett főzni. A lakta­nyából elvittek 240 géppisztolyt, 90 karabélyt, egy vagy két láda TT-pisztolyt. November 4-én es­te a teljesen elhagyott laktanyát a csőcselék feltörte és nagyará­nyú fosztogatásba kezdett. ívelés felfelé Ebben a helyzetben, a párt-új­jászervezés, s egyidőben a Forra­dalmi Munkás—Paraszt Kor­mány létrejötte új fejezetet nyi­tott az ország és Jánoshalma éle­tében is. Az ellenforradalmi lá­zadás leverése után nem soká vá­ratott magára a gazdaság és az emberi lelkek konszolidációja, amely a valóságos helyzetből kö­vetkező tennivalókat meghatáro­zó pártpolitikán nyugodott. A há­lálom megvédése után az állam­polgárok többsége a nehézségek­ből való kiláboláson, s ezen túl­menően újabb célok megfogal­mazásán gondolkodott. Céltuda­tos, eredményes munka volt az, amelynek ma tanúi, illetve része­sei vagyunk: a mezőgazdaság; az ipar, a kereskedelem, a község­fejlesztés, a társadalmat befolyá­soló intézményrendszer megúju­lásának terén. Akkortájt sokan hitték, hogy a mezőgazdaság szocialistává szer­veződése terén Jánoshalma az utolsók között lesz. Voltak javas- lattevők, akik azt mondták: Jó, az országban történjék bárhogy is, a község maradjon meg valami múzeumszerű parasztrezervá­tumnak. De a föld munkásai nem szalasztották el a nagy lehetősé­get, és szövetkezetekbe tömörül­tek. Korábban több volt belőlük, majd a gazdálkodás ésszerű igé­nyeinek eleget téve, nagyobbak- ká egyesültek. Így, korszerű fel­tételek között termelnek búzából 30—55 mázsát hektáronként, vagy kukoricából 65—70 mázsát. Ha ezt valaki harminc évvel előbb jósolja, kinevették volna, de azért is, hogy Jánoshalmán átlagosan minden tehéntől ötezer liter tej fejhető. Ipar is létesült. A Bácskai Épí­tőipari Szövetkezet vasiparral, bőrdíszművel, ruhakonfekcioná­lással is foglalkozik, de eleget tesz szöTgaltáfasi" kötelezettségének is. A nők jelentős hányada a HÖ- DIKÖT-ben foglalatoskodik. Az Erdőgazdaság fafeldolgozó-üze­met tart fenn. A kereskedelem forgalma 650 millió forint. Közművel ellátott lakások ará­nya 70 százalék, amelyet 60 kilo­méter vízhálózat táplál. A belte­rületen 99 százalékos a villannyal való ellátás. Száztizenöt tanyában villany gyúlt. A bölcsődékben hatvan gyerme­ket helyeznek el. Valamennyi óvodáskorúnak van otthona. Ál­talános iskolabővítés történt és gimnázium épült, amire valaha még a legmerészebb álmú „nem­zetnapszámosok” sem gondoltak. Szakmunkásképző, tornacsarnok, új modern gyógyszertár létesült. Lakások épültek, vagy korszerű­södtek. Jelentős az egészségügyi hálózat. Sütőüzem, hűtőhöz, tes­tesíti meg az egykori meddő ál­mokat. így számol el Jánoshalma 1945- ben és 1956-ban felszabadult tett­erejével, maga mögött tudva egy történelmi korszakot, örömöt. és megannyi sikertelenséget. Űj év­századok küszöbén, lépést tartva a modern világgal — csaknem várossá téve szűkebb hazáját — tovább küzd az akadályok eltávo­lításáért, nem felejtve a történel­mi alkalmak tanulságait, nemes patriotizmusával. épít, küzd a nyugodalmas holnapért. W. D. • A múlt és a jelen. 1 8 1 I v^gs- r~ IjiÉjlj \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents