Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

4 9 PETŐFI PíSFE © |°‘»t oV'ftj-r 24. Fogalmak változása A JELEN GONDJAI, A JÖVŐ KILÁTÁSAI Üzempróbák előtt Kunszentmiklóson • Az üzemcsarnok konyáké hamarosan megélénkül. Az ötlet 12 esztendeje született, a megvalósítás 1'977-ben vette kezdetét. A Villamos Berendezés és Készülék Művek vezetőit a ti­pizálás és a gyártmánykorszerű­sítés sürgető igénye arra kész­tette, hogy megoldást keressenek egy fejlett technológiájú köz­ponti acélszerkezeti üzem létre­hozására. ' Sokirányú vizsgálódás után a felépítehdő gyártóbázis színhelyéül a kunszentmiklósi VAV-gyáregységet jelölték ki. Az építkezés — némi késede­lem után — a befejezéséhez kö­zeledik. Az üzemcsarnokokban még a gépek telepítése folyik, egves kisebb részlegek már a termelés szolgálatában állnak. Az üzem beindításának, „felpör­getésének” azonban még szám­talan, nem kis gondot okozó fel­adata hárul vezetőkre és be­osztottakra egyaránt. — Ezek közül is legfontosabb talán a • szakképzett munkaerő biztosítása — véli Zsíros Sándor gyáregységvezető. Ezzel a véle­ményével nincs egyedül.^ A? meg­levő munkaerőgondokat és a meg­oldás lehetőségeit _ kihelyezett ig azgatói értekezlet tárgyalta nem­régen Kunszentmiklóson. Felnőni a feladatokhoz Adva van tehát egy 300 mil­liós ráfordítással felépült kor­szerű üzem, amelynek üzempró­bái hamarosan megkezdődnek. Adva van egy részlegesen már kialakult — ám még korántsem teljes, összeforrott, begyakorlott — műszaki irányító apparátus. S adva a gyáregység tizenöt éves eredményes múltra visszatekin­tő, számos munkasikert elérő, a legkényesebb exportigényeknek is megfelelő tevékenységet végző munkáskollektívája. Akkor hát mi a gond? — kérdezheti joggal az olvasó. Nos, a gondok nem különlege­sebbek, és nem mások, mint bár­mely termelőüzemnél, ahol ha­marosan új gyárat, gyárrészleget avatnak, ahol új technológia meghonosítása, korszerűbb ter­mékek kikísérletezése, az igé­nyeknek jobban megfelelő mun­kamódszerek kialakítása folyik. Az üzemi pártalapszervezet leg­utóbbi beszámoló taggyűlésén így fogalmazta ezt meg: „Fel kell nőni a feladatokhoz,”.^ ■ * t ^ Ehhez pedig j&l.Okepkéft, ece­tenként több szakmával is ren­delkező munkásokra, felkészült, a műszaki problémák megoldá­sára, s a termelés zökkenőmen­tes irányítására képes mérnökök­re és technikusokra van szükség. Honnan, hogyan oldható meg e szakemberek felvétele, munká­ba állítása ? Ezekre a kérdések­re kereste a választ a gyár ve­zető testületé. Ám akinek emiatt a leginkább főhet a feje, az Zsíros Sándor gyáregység vezető. Ö így látja: r'• ü- ■ • Az elszállított késztermékek egy részét már az új üzem egyik műhelyében szerelik. — A gyáregységünkben foglal­koztatott létszám 1975 óta fqlya- matosan emelkedett az akkori 192 főről a jelenlegi háromszáz­kettőre. Az új acélszerkezeti üzem beindításához a- munkás- és mű­szaki gárda magja lényegében rendelkezésre áll. Mindenki érdekelt Ezzel a létszámmal és szakmai felkészültségével tehát képes lesz indulni az üzem 1982-ben. A ko­rábban tervezett három műszak helyett azonban csak egyműsza- kos munkarendben, aminek nem csupán, és nem is főként a lét­számhiánnyal összefüggő okai vannak. — Az új termékek skálája, a piaci igények és a megrendelé­sek alakulása még nem teljesen ismert — panaszolja Zsíros Sán­dor gyáregységvezető. — Az már bizonyos, hogy a jövő esztendőt az ideihez hasonlóan még hagyo­mányos, egyedi készítésű villa­mos berendezések gyártásával kezdjük. Ehhez a feltételek az új üzem révén az eddiginél job­bak. Meg kell azonban monda­nom', hogy a termelésbe álló acél- szerkezeti üzem teljesítőképessége jóval nagyobb ennél, ezért arra törekszünk, hggy _mi.elfibtl, Jjejn- díthassuk- az , új p.típusú, .korszerű termékek - • sorozatgyártását ; is. Hogy ennek műszaki és szemé­lyi feltételeit megteremtsük, ab­ban minden gyáregységi dolgozó — vezető, vagy beosztott — egy­aránt érdekelt. Gyár, gyáregység együtt A budapesti törzsgyár és a kun- szentmiklósí gyáregység csak együtt képes megoldani felada­tait. Ezért fontos a kölcsönösen megnyilvánuló segítő szándék. Kunszentmiklóson hamarosan olyan új gyártási eljárásokat al­kalmaznak majd, amelyeknek a fővárosi üzemben sincsenek ha­gyományai. A kialakulóban levő helybeli szakmunkásgárdának és műszakiaknak a munka, a tanu­lás, az önképzés lehetősége széles körben adva van. A kellő jár­tasság birtokában pedig izgalma­san szép feladatot jelenthet majd számukra egyebek között az or­szágban még csupán néhány he­lyen fellelhető automatizált mű­anyag porszórós festősor, vagy a tőkés importból származó, nu­merikusán kódolt — azaz szám- jegyvezerlésű — koordináta-lyu­kasztógép üzemeltetése, a műve­letek programozása és megter­vezése. S ha mindehhez hozzászámít­juk az idén jelentős mértékben megemelkedett bérszínvonalat, és ,.a„,kifogástalan, szpciális kö­rülményekét, akkor indokoltnak •'tdrthatjük' á7 'ájHáP Més1 ‘gyáregység vezetőinek józan optimizmusát. Sitkéi Béla HA MONDJUK a harmincas­negyvenes években valakit úgy mutattak be, hogy ötJholdas pa­raszt, a lényeget elmondták ró­la. Ma legfeljebb statisztikai címszó lehet, annak is pontat­lan, hogy „mezőgazdaságban dol­gozó fiatal”. Személyre vonat­koztatva semmitmondó megha­tározás, nem több, mint az „ipa­ri munkás” megjelölés. Az ipari munkásság rétegződése rége l’bi keletű, a mezőgazdasági dolgo­zóké tizenöt—húsz éve kezdődött igazán. Annak a folyamatnak a részeként, amit úgy szoktunk jel­lemezni, hogy az elmúlt három és fél. évtized leglátványosabb v 11- .tozásai közé tartozik a falu tár­sadalmának átalakulása. Ezen belül a döntő fordulat a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás lét­rejötte. Mára a mezőgazdasági nagyüzemekben a szakosodás, a speciális szakmai ’’képzettség ugyanolyan természetes, mint az iparban. A különbség: szakmun­kás-bizonyítványa, mezőgazda- sági iskolai végzettsége a fiata­labb nemzedéknek van. Az ál­lattenyésztőnek, a növénytermesz­tőnek, a növényvédőnek, a gép­szerelőnek. A korszerű nagyüze­mek nem nélkülözhetik szakér­telmüket, a korszerű nagyüzemek nélkül szakmai ismereteikre : tartanának igényt. Ahhoz a jéfíl gazdálkodáshoz mást kellet' 1 ni, nemzedékeken át öröklödfj. nem iskolában, hanem a gyakor­latban elsajátított tudnivalókat. Nem lebecsülendő tapasztalatok halmozódtak fel Ily módon, de ma más, pontosabban más is kell. A falu szocialista átalakulása egyúttal a város és falu közötti különbség csökkenését hozta ma­gával. Jó néhány nagyközség fej­lődési üteme oly gyors volt, hogy mára városi ranggal bírnak, s ami ennél fontosabb, városi kö­rülményeket teremtettek; egész­ségügyi ellátottságban, üzletháló­zatban, szolgáltatásokban, út- és vízhálózatban. A kisebb lélek­számú községek lakói sem érik be kevesebbel, iha példának okáért otthonaikról van szó, ha építkeznek. AZ IGÉNYESSÉG, persze ön­magában kevés. Miből? Honnan a többrevágyás anyagi fedc” o. A nagyüzemek gazdasági in- erősödésével párhuzamosan a szövetkezetekben dolgozó7: Éj vedelme, részben a közösből ie • mazó jövedelme, de nem elha­nyagolható a háztáji föld, áz ál­lattartás „adpmápya” sem. *“•» Ami •korántsem a$;pjpá$y. Szociológiai felmérések szérmt — avagy Hi­vatkozhat ki-ki személyes ta­pasztalatára — a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók mun­kája korántsem fejeződik be a szövetkezet földjén. (Mint ahogy az iparban dolgozóig jó része is érdekelt valamiféle .második mű­szakban, s vállal másodállást, túlórát az értelmiségi is, jövedel­mét kiegészítendő, de nem mellé­kesen a közösség hasznára. A háztájiból származó hús, zöldség stb. javítja az ellátást, gazdagít­ja a piacot, ellenértéke megjele­nik egyebek között az újonnan épülő otthonokban. Az öröklött, a még otthon ta­nult paraszti ismeret korántsem fölösleges a háztáji munkákban. Tradíció folytatását láthatjuk abban is, hogy a házak jelentős része ma is kalákában .épül. Lé­nyeges különbség: a napjainkban közösen építkezők rendszerint nemcsak munkaerejüket, hanem szakmájukat is kölcsönzik. Hi­szen a rokonságban, a baráti körben föllelhetők a specialis­ták. MIELŐTT IDILLIRE,-azaz ha. misra sikeredne a kép: az isko­lázottság messze meghaladja a korábbi évtizedekét, de nem ál­talános érvényű a szakmunkássá, netán diplomássá válás igénye. Különösen nem, ha a lányok to­vábbtanulásáról árulkodó adato­kat nézzük. Ennek okai szerte­ágazóak, hogy csak egyet említ­sünk: a háztájiban a munka na­gyobb részét vállaló asszony na­gyobb jövedelemhez juthat, mintha szakmát tanulna. A szor­galom, a többletmunka hasznát nem kisebbíti, de: mikor jut ide­je ennek a rétegnek a művelődés­re, a szórakozásra? Akinek a napi programja úgy alakul, hogy „kelek, amikor az állatokat etet­ni, itatni kell, s fekszem, amikor etettem, itattam, közben pedig mindig van mit csinálnom”, aki­nek a huszonnégy órából jó, ha nyolc-tíz marad pihenésre, meg­róható-e, mert könyvet ritkán vesz a kezébe, mert elalszik a televízió előtt, mert az alvást többre becsüli a művelődésnél? 1 A „mezőgazdaságban dolgozó fiatalok” megteremtik maguknak a jobb életkörülményeket, mun­kájuktól függ a mezőgazdaság előrehaladása, de azzal, amit megteremtettek és azzal, amit a szocialista falu már nyújt nekik, még nem élnek, még nem tudnak élni mindannyian. Bizonyos azon­ban, hogy szakmájuk fejlődése, otthonuk kulturális ösztönző erő­ként hat. Ezek,,nélkül, aligha re­mélhetnénk, hogy a szellemi ja­vak iránti fogékonyságuk,.. igé­nyük belső kényszerré válik. Maros Dénes Sonka dobozban A dobozos sonka — amelynek Európában két specialistája van, Dánia és Magyarország — világ­szerte kényes húsipari produk­tumnak, az ínyencek ételének számít. Gyártása tulajdonképpen már a megfelelő sertésfajták ki­választásánál kezdődik. Az úgy­nevezett sonkasertéseket külön e célra tenyésztik, féltő gonddal kezelik (terelésükhöz például elektromos ösztökélőt) használ­nak, mert ha a húson a legki­sebb Utésnyom is látszik; abból exportra kerülő sonka nem ké­szülhet). A megfelelő alapanyag­nak bizonyult sertések csak több­szörös állatorvosi ellenőrzés után kerülhetnek levágásra. Az állatok húsát szalagon, az egyes mnnkafolyamatok nagyfo­kú gépesítésével dolgozzák fel. A kettéhasított sertések és a bel­sőségek párhuzamosan haladnak, mindkettőt külön-külön, de egy- időben ellenőrzik ai munkások­kal együtt jelenlevő állatorvo­sok. Ha valamilyen elváltozást tapasztalnak, megáll a szalag, s a kifogásolt darabot azonnal ki­emelik. A darabolás után a »son­kát nyolc órán keresztül hűtik, azután forró vízben, géppel át­mossák. Egy másik gép eltávo­lítja róluk a felületi zsírréte­get. A sonka belsejében levő ina­kat, zsigereket és a csontot kézi munkával „operálják ki”. A ter­mék jellegzetes ízét pácolással érik el. A páclé összetételét ré­gebben is csak a sonkamester is­merte, s ma is ipari titok, ösz- szeállításával rendszerint külön laboratórium foglalkozik a gyá­ron belül. A húsba speciális be­rendezés fecskendezi be a pác­anyagot, amely a forgatógépben oszlik el egyenletesen. Megfelelő idejű érlelés után a vákuumos töltőgép dobozokba préseli a pon­tosan kimért adagokat. Ezután a lezárt konzervdobozok a főző­gépbe kerülnek. A hőkezelés si­kerétől sok minden függ.: a son­ka színe, íze, megfelelő puhasá­ga, zselétartalma, biztonságos eltarthatósága (a megréndelő ezért ragaszkodik a sonkák főzés közbeni maghőmérsékletének pontos meghatározásához, ami­nek 69—75 C-foknak kell lennie).' A hőkezelés alapján kerülnek a készítmények a félkonzerv vagy teljes konzerv kategóriába. Az előbbi kissé többet megtart ter­mészetes zamatából, viszont csu­pán hat hónapig, qsak folyama­tos hűtőtárolás mellett szavatolják a minőségét. A magasabb hőfo­kon kezelt teljes konzerv szava­tossági ideje hűtés nélkül is leg­alább két év. A konzervdoboz­ból kiemelt és felvágott sonká­nál követelmény, hogy úgyne­vezett márványos hatást keltsen. • Az Európában hagyományos,. úgynevezett mandolin alakú doboz, ban forgalomba kerülő Sonkakonzerveket láthatunk, a nagy konkur- rens, a dán húsipar produktumait. A NAGY KEK ORSZÁGÚTON A hajóskapitány HA ÜGY GONDOLOD, ket­tőnk német nyelvtudása elég ah­hoz, hogy néhány értelmes mon­datot kicsikarj belőlem, akkor kezdhetjük. Fiatalabb vagyok ugyan nálad, de ha lehet, marad­junk a tegeződésnél, mi hajósok ha találkozunk kikötőkben, s né­metül diskurálunk —, így szok­tuk meg... De ha mégis elakadnánk, itt van Huba, a hajószakács, ő töké­letesen beszél szerbül és magya­rul, majd kisegít bennünket. Látom, tetszik a hajó. Nem áru­lok el nagy titkot, ha azt mon­dom, nekem is. Négy éve vagyok az Ehó kapitánya. Bejártam Re- gensburgtól Ismailig jó néhány­szor a Dunát, ötszáztól kétezer lóerős „csónakokkal”. , Amin most hajózunk, nem fia­tal masina már. Húsz éves el­múlt. De két 300 lóerős Mercé- des motorját nem cserél­ném el újért sem. Megbíz­ható, gyors, ha meghúzom a fü­lét, „kotor” óránként 30 kilomé­ter fölött is.... Nem mindig hozza úgy a mun­kám, hogy Földvártól Vukovárig hajózom. Ha a felső Dunára me­gyünk vagy elcsatangolunk a Vas­kaputól délre, bizony hetekig nem látom a családom. Nemcsak Jaszna, a feleségem hiányzik ilyenkor nagyon, hanem a kis négyéves '„szőkeherceg” Boban is.... TUDOD, a mi nyelvünkben Bo- zics, karácsonyt jelent. A kis lurkó karácsonykor született, így kapta a keresztségben a Boban nevet. Foglalkozásomból ered, hogy elég sok szabad időnk van. Nem csoda hát, ha tehetem, olvasok. Kedvenceim? Tolsztoj, Dosztó- jevszkij, Krleza és sok-sok író a romantikusok közül. . Látom, nézed a képet, amelyik Ti tót ábrázolja partizánruhában. Tudod nem frázisként mondom, de nekünk ott Jugoszláviában Ti­to volt az élet. A szabadság, a megértés, megértés a köztársasá­gok között. Most tudjuk csak igazán, mit veszítettünk az ő ha­lálával. ö azok közé a nagy po­litikusok közé tartozott, aki min­dig, mindenáron jót akart ne­künk, Jugoszláviában élőknek, nemzetiségtől függetlenül. Hogy magyar barátom van-e? Nem is egy. Egyik legjobb ka­tonacimborám például Szilvási István volt. Szakmája autószere­lő, barátságos, életvidám. Ha akarod leírhatod, ő mindenben benne volt. Kitűnően harmoniká- zik, ismer sok száz magyar és szerb népdalt. Milyen jól jött ez akkor, amikor hosszú téli estéken a laktanya falai között voltunk ... ÉS MILYEN ÉRDEKES, látod, Pistával kapcsolatban egy egé­szen más kép fagadt meg benr nem. Ha csomagot kapott, ez ha­vonta többször is megesett, ad­dig nem bontotta föl a hazait, , amíg mi, cimborák meg nem ér­keztünk. Még most is a számban érzem az igazi kisüsti pálinka jellegzetes zamatát, a füstölt ol­dalasról, a sonkáról, a kblbász- ról és a foszlós kalácsról nem is beszélve... Nézd, hazudnék, ha azt mon-( danám, hogy nem vagyok boldog. Keresetem jugoszláviai viszony­latban is jó. A pénzen keresztül is érzem, hogy megbecsülik a munkámat, szaktudásomat. Húszezer dinár körül kapok havonta, ehhez az asszony még hozzákeres másik tízet. Szép la­kásunk van Belgrád elővárosá­ban, ha kedvem tartja a szabad­ságom java részét a hegyekben tölthetem, tudod, hogy van ez? Hiába szép a víz, lelket, szemet nyugtató a folyómenti part, azért nekünk hajósoknak az igazi él­ményt mégis a hegy jelenti. Ha­talmas ormok, tölgyerdős lan­kák, tiszta levegő, olyan tiszta, amilyen csak a hegyekben van... PERSZE, AZ ASSZONY meg a gyerek miatt az idén is tíz na­pot tengeren töltöttünk. Számom­ra ott a szórakozás: egy-egy könyv és nyugodt körülmények között megihattam az árnyékban egy-két üveg sört... Hát körülbelül ennyi, amit el tudtam mondani magamról. Ha lehet, akkor egy kicsit marad­junk csendben, mert figyelni kell arra a négy uszályra, amelyik ott tűnik fel a kanyarban ... (El­mondta Nebrigic Milorad, a ju­goszláv felségjelű Ehó hajó 31 éves kapitánya Dunaföldvár és Paks között egy keddi délelőt- tön). Szabó Pál Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents