Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-23 / 249. szám
1981, október 23. • PETŐFI NEPE • 3 Az óvoda: lépcső az iskolához VILÁGHÍRŰ MOSZKVAI SZÍNHÁZ BUDAPESTI VENDÉGJÁTÉKA GOGOL HÁZTÜZNÉZŐJE EFROSZ RENDEZÉSÉBEN Két okaa is van annak, hogy az utóbbi másfél évtizedben az óvodai nevelés a társa, dalmi érdeklődés 'homlokterébe került. Az első ok szociális jellegű: a nők tömeges munkavállalása elodázhatatlanná tette a kisgyerekekről való intézményes gondoskodás kiterjesztését. A második indíték pedagógiai és oktatáspolitikai: a tanköteles korba lépő gyerekek módszeres fölkészítése az iskolai életre.' Napjainkban Európa-szerte nagy elismerést vált ki a magyar óvodai ellátás fejlődése. Kevés ország büszkélkedhet ugyanis azzal, hogy a három—hat éves gyerekek , 90 százaléka óvodába járhat, Nálúnk a nagy változás tíztizenöt év alatt ment végbe. A második világháború előtti utolsó békeévben, 1938-ban, az óvodáskorú gyerekeknek mindössze 23 százalékát fogadták be az óvodák, és még húsz év múltán is csak 30 százalékos ellátottság szerepel a statisztikában. Aztán következik egy lendületes évti- ,zed, 1968-ra elérjük az ötven százalékot. Az utolsó tíz-tizenkét év fejlődése pedig egyenesen imponáló, végén a 90 százalékkal. — De milypn áron? — kérdezheti, az az olvasó, ‘ aki nemcsak a meredek ívű számsorokat ismeri, hanem az óvodák zsúfoltságáról is hallott egyet s mást. Némiképp indokolt az ellenvetés. Sok gyereknek még ma is csak úgy jut hely az óvodában, hogy a többieknek egy kicsit összébb kell húzniuk magukat. Ahová eredeti lég száz gyereket vártak, ott ma nemegyszer százhúsz, száznegyven is szorong. Egy tavalyi statisztikai kimutatás Szerint óvodáink 124 százalékos helykihasználtsággal dolgoznak. A Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályán úgy ítélik meg, hogy óvodáink felében jók az elhelyezési körülmények, a másik felében viszont nagy a zsúfoltság. És még ígjr sem 'tudunk minden fölvételi kérelemnek eleget tenni, szerencsére azonban gvről évre csökken a helyhiány miatt elutasított jelentkezők száma. Két évvel ezelőtt országosan 41 ezer szülő kapott nemleges választ kérelmére, tavaly 25 ezer, s az idén már 20 ezer alá esett a számuk. Gond az is, hogy a demográfiai hullámzás és a népesség mozgása nehezíti a tervezést. Jórészt ezzel függ össze az óvodák egyenlőtlen területi megoszlása. Az óvodáskorú gyerekek hat-hét százaléka olyan kis településen él, ahtnJ égy csoportra való sem • Óvodai nevelés: a játék, a (Fotó: MTI — KS) gyűlik össze belőlük. A falusi óvodákban általában kényelmesen elférnek a gyerekek, a nagyvárosi lakótelepeken viszont igen nagy a zsúfoltság, noha az idén egy-két helyen javult a helyzet. Az egész országra kiterjedő óvodai hálózat kiépítésével párhuzamosan megújult az óvodai nevelőmunka is. Tíz évvel ezelőtt a minisztérium új nevelési program bevezetését írta elő, amely szerint az óvodai tevékenység alapvető célja az iskolára való felkészítés, természetesen figyelembe véve a kisgyerekek életkori sajátosságait. A mai napig ennek a dokumentumnak az alapján folyik óvodáink pedagógiai munkája. A hajdani „gyermekmegőrző” intézmény ma már fontos lépcsőfok az általános iskolához. Senkit se tévesszen meg az utóbbi mondat! A nevelés korszerűsítése ugyanis nem azt jelenti, hogy gyermekeink életéből száműztük volna a játékot. Az óvoda továbbra sem vállalja magára az iskola feladatkörének egy részét, ellenben úgy elégíti ki a gyerekek érdeklődését, úgy nyújt számukra tapasztalatszermunka cs az oktatás egysége zési lehetőségeket, úgy fejleszti közösségi szokásaikat, értelmi képességüket, vagyis egész személyiségüket, 'hogy majd zökkenő nélkül indulhassanak az iskolai életbe. Ez a korszerűsítés lényege. Végeredményben az óvodai nevelésben a játék, a munka, az oktatás oly módon alkot egységet, hogy nem szorul háttérbe a játék elsődlegessége. Eredményvizsgálatok, jelentések, jegyzőkönyvek is tanúsítják, hogy az óvoda sikeresen megoldja a reá háruló új feladatot, leginkább azonban az első osztályban tanítók a megmondhatói, hogy a mai óvodások — kivéve az alig-alig iskolaérett fiúkat, leányokat — mennyivel többet hoznak magukkal az iskolába, mint a régiek. Főleg akkor, ha rátermett nevelő volt az óvónőjük. IMert a pedagógiának ezen a területén is elsősorban az emberen áll vagy bukik minden, nem a tárgyi viszonyokon. Az áldozatkész, jól fölkészült, mosolygó óvónőn, aki akkor számíthat igazán eredményre, ha a család minden esetben együttműködik vele. , P. Kovács, Imre KINEK JÁR MÉLTÁNYOSSÁG, ÉS KINEK NEM? Az adósságlista még hosszú A lakbér- és távfűtési adósság a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalatnál az idei félévkor 4 millió 829 ezer forint volt. Akkoriban, majd később „Pereskedés milliókért” és „A lyukas csatornához is pénz kell” című írásainkban már foglalkoztunk a tanácsi vállalat súlyos pénzügyi gondjával: a késedelmes lakbér- és fűtésidíj-fizetéssel. Ezek nyomáji, és az azóta is tartó közakara- tú erőfeszítések, nem utolsósorban pedig felelős vezetők határozott állásfoglalása eredményeként — ez ügyben némi javulásról számolhatunk be. Ami azt jelenti, hogy a július végi tartozás 629 ezer forinttal, azaz 4,2 millióra csökkent. A legtöbben szeptemberben fizettek. Méterekben mérhető adósságlista Azóta ? Nincs megállás egy percre sem az ingatlankezelőknél, hogy a jövő évet tiszta, de legalábbis az ideinél tisztább lappal kezdjék. — Vannak napok, amikor olyan sor áll a lépcsőházban, hogy azt hisszük: sose lesz már vége. Jönnek egyeztetni, fizetni, vagy haladékot kérni — érzékelteti a helyzetet a vállalat Villám István utcai központjában Almá- si Györgyné könyvelési csoportvezető. — Rengeteg a munkánk — fűzi hozzá Szókéné Nagy Mária főkönyvelő, amikor a 4 millió 200 Hol lehet akkor a lista vége? Azok is nehezen tudnák megmondani a vállalatnál, akik naponta 70—80 felszólító levelet írnak, akik 305 bérlővel szemben a - jogtól - (a bíróságtól) várnak döntést, akik számítógép beállítását kérik az adósságok naprakész kimutatására, s akiknek a „fegyvertára” annyiban bővült — ez is,haladás! —, hogy a városi tanács szükséglakásokat jelölt ki azoknak, akiket hamarosan kiköltöztetnek az ingyen lakott állami, összkomfortos lakásokból. Két szükséglakást) máris felhasználtak.. Három hejyen foglalt a végrehajtó. A fizetési letiltásokat megkezdték. Ez viszont csak azoknál vezet eredményre, akiknek egyéb — rangsorolt — fizetési kötele-., zettsége nincs. (Az OTP követeezer forint adósságnak egy töredékét megmutatja. 7610, 6372, 7706, 8516, 6876, 8561, 5578, 7000, 19 030... A méterekben mérhető ádós- ságlista kezdete, forintban számolva, amelynek a folytatásában közrejátszik, hogy az ingatlankezelő és távfűtő vállalat díjbeszedője gyakran hiába kopogtat az adósok ajtaján. Minden negyedik, ötödik adós lakó közül csak egy fizet. A minap, a Széchenyi- ' városban például a húsz felkeresett szövetkezeti lakástulajdonos 102 ezer forint fűtésdíj-hátralé- kából mindössze 3700 forintot sikerült beszednie. lései tudvalevőleg megelőznek minden más, vállalati letiltást a munkabér összegéből.) Elismert méltányosság Milyen okok játszanak közre, vajon, a bérlők, illetve a fűtés- és melegvíz-használók egy részénél az állampolgári fegyelem ily nagy mérvű — milliókban kifejezhető — fellazulásában? Részlet K. M. leveléből: „Lakásomban vízmelegítő- és fürdőkádcsere történt. Erre ráment minden pénzem. Nyugdíjból élek, egyedülálló vagyok, ezért kérem az igazgató elvtársat, hogy a 3106 forint tartozásom megfizetésére tízhónapi részlet- fizetést engedélyezni szíveskedjék. Bízom a jóindulatában.” Egy másik levélből. N. D.-né írja: „A férjemtől különváltam. Két kiskorú gyermeket nevelek. Bevallom, zűrös életet élek. Tudom, hogy tartozom, és a 6691 forintot ki kell fizetnem. De a 2700 forintos keresetemből nem. bírom. Haladékot kérek, 1981. december 31-ig.” IN. D.-né a haladékot megkapta. A méltányosáág megilleti. Amire viszont nincs mentség Ám nem az N. D.-nét és a hozzá hasonló sorsúakat találjuk többségben a véget nem érő adóslistán. ök elenyészően kevesen vannak azokhoz képest, akik alkalmi munkából élnek, pénzükből sokat italra költenek, az alkohol rabjaivá válva olyan egész7 ségkárosodásban szenvednek, ami miatt több időt töltenek táppénzen, mint munkával, akik a lakást inkább bitorolják, semmint kímélnék, óvnák. Talán hiányoznak az anyagiak a normális életvitelhez? Szó sincs erről, hiszen az egyik, 7490 forinttal hátralékban lévő családnál például öt kereső jut hat gyermekre! S miért lehetséges a», hogy létezhet olyan bérlő, aki nemcsak, hogy nem fizet lakbért az IKV-nak, de a lakást — az állami tulajdonú lakást — hónapról hónapra annak- adja ki, akinek éppen akarja? Nem! Ezeket a visszaéléseket, a lakásbérlemények egy kissebb — de nem jelentéktelen — részénél | elkövetett ügyeskedésekéit és a jogos követelések teljesítése alóli kibúvásokat sehol, semmilyen formában nem lehet lanyhán kezelni. Ezekre nincs és nem is lehet mentség. Kohl Antal Kilakoltatás szükséglakásba Látványos előadás, látványos siker A színházbarátok szinte az egész világon ismerik és tisztelik Anatolij Efrosz nevét. Egyike a szovjet színház nagy megújítóinak. Tanulmányokban .elméletileg is megfogalmazta híres rendezéseinek alapelveit, tanulságait. Abból indul ki: a szerző mindenekelőtt. A rendezőnek éppen az a dolga, hogy a mű al- • kólójának gondolatait, üzeneteit a leghatékonyabban továbbítsa. Következésképpen nála nincsenek, nem lehetnek kész sablonok, mindig átengedi magát a választott, vagy rábízott színdarab sugallatának. Ke.vesen képesek a világon egy-egy jellemző részlet „kinagyításával” hang- súlyozásával olyan sokat mondani a mű egészéről. 1921-ben született Harkovban. Első sikereit a Lenini Komszo- mol Színházban érte el főként Csehov, Bulgakov és kortárs drámaírók műveinek színpadra állításával. Az olykor sematikus történetekben is érzékelte a mély emberi tartalmakat, ezért is jelentettek új színt Efrosz mai tár-" gyű rendezései. A Malaja Bron- naja Színházban teljesedett ki művészete. Nagyszerű színészek és az újra fogékony alkotó társak 'segítik mindig megalapozott, mindig átgondolt kísérleteit. Láthattuk, csodálhattuk ezt Gogól Háztűznéző tragikomédiájának budapesti előadásán. . A Nemzeti Színház zsúfolásig telt nézőterén — ott láttuk a Szovjetunió magyarországi nagykövetét, a hazai kulturális élet vezetőit — ragyogó előadásban mutatták be hétfőn este az orosz klasszikust. Eddig harsány vígjátéknak tekintették a póruljárt menyasszony és a tétova fajankó kérők furcsa históriáját. Szó, ami szó, a Háztűznéző bővelkedik humoros, kacagtató jelenetekben. A kivénhedt hadfi, a totyakos hivatali főnök, á cselekvésre képtelen csinövnyik versengése a nem éppen fiatal, a nem éppen előkelő, de férjre vágyó Pantye- lemonoVnaért, a helyzetek és a jellemek ütköztetése, újabb és újabb ösztönzés a nevetésre. Efrosz' azonban felfigyelt Gogol egyik, 'művészi hitvallásának is tekinthető nyilatkozatára: „a /Színház semmiképpen sem csecsebecse. vagy üres holmi, ha te- kirtetbe vesszük azt... hogy rengeteg különböző embert ugyanaz a felindulás rázza meg, ugyanazon fakadnak könnyekre, vagy törnek ki mindent betöltő hatalmas hahotában. Olyan katedra a színház, amelyről sok jót «lehet hirdetni a világnak.” A 150 esztendeje, egy újsághír nyomán írt Háztűznéző több finom humornál, több csodálatos nyelvezetű életképnél: köznapi Hamlet. Legalábbis Anatolij Efrosz szerint. Az esküvőről — az utolsó pillanatban — megszökő Podkoljoszin éppen úgy az akaratnélküliség megtestesítője, mint Shakespeare hőse. Ennek következtében nemcsak megmosolyogjuk, hanem megsajnáljuk őt, és ezt a furcsa életet. A látványos, az erős töltésű némajátékokkal dúsított előadást hosszú tapssal köszöntötték a Malaja Bronnaja Színház első budapesti előadását megtekintő, szerencsésen jegyhez jutottak. A 35. esztendeje alapított — jelenleg a nevét adó utcában működő — moszkvai drámai színház oly sok vendégszereplés után hazánkban is igazolta jó hírét. H. N. Fények a Dunán petőfi a Tiszáról, József Attila a Dunáról, J’uskin a Volgáról énekelt; és Rimbaud a távoli tengerről, Baudelaire a titokzatos óceánról. Mások a Mississippit keltették életre lírai szárnya- lású szavakkal, s megint mások a mélységesen mély Bajkál tó romantikáját festették maradandóvá gyönyörű mondatokkal; és az Isimről meg az Irtiszről vallottak elfogult szeretettel. Hát még a festők; ők hányszor, de hányszor énekelték meg színekkel és rajzos vonalakkal a vizet! A Balatont például a csodálatos Egry József, és a Duna-kanyart a szívmelenge- tésű képek alkotója: Szőnyi István. Es sokáig sorolhatnánk a neveket, melyek mindegyike azt bizonyítaná, hogy az alkotók nem tudnak betelni a folyó, a tó, a tenger lenyűgöző látványával. £s ha ez így van — pedig így van —, akkor miért ne tennék ezt a fotóművészek is, akik remekül működő gépeik segítségével teremtik újjá — mássá — a természetet, a látványt, a mélyen átélt élményt? Straszer András itt látható fotói egy dunai utazás emlékeit idézik fel. V. M.
