Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-17 / 244. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 244. szám Ára: 1,40 Ft 1981. október n. szombat Megkezdődött az OKISZ kongresszusa Csaknem 300 ezer szövetkezeti dolgozó képviseletében, 471 küldött részvételével pénteken az Építők székházában megkezdte munkáját az ipari, szövetkezetek VIII. kongresszusa, amely értékeli, megvitatja az előző kongresszus óta végzett munkát, és kijelöli az új, megváltozott követelményékhez igazodó feladatokat. A tanácskozás elnökségében helyet foglalt Havasi Férenc, az MSZMP KB titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. Jelen voltak a minisztériumok, a társadalmi szervezetek és a társszövetkezeti ágazatok képviselői. \ Az ipari szövetkezetek országos tanácsának korábban kiküldött írásos beszámolójához Rév Lajos, az OKISZ elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Egyebek között elmondotta, hogy az ipari szövetkezetek sikerrel teljesítették tízéves fejlesztési programjukat. A jelenleg működő 867 ipari szövetkezet, 16 szövetkezeti vállalat és közös vállalat által létrehozott termelési érték az V. ötéves tervidőszak végére csaknem 70 milliárd forint volt. A szövetkezetek az ország ipari termelésének 6—7 százalékát adják. A hazai lakosság ellátásában a szövetkezeti | „ipar cikkeinek részaránya megközelíti a 20 százalékot. A szövetkezetek jelentős részt vállaltak a hiánycikkek csökkentéséből is. Az állami vállalatok termékszerkezetkorszerűsítése során eredményes együttműködés alakult ki a munkamegosztásban, a szövetkezetekben gazdaságosan előállítható alkatrészek, berendezések, részegységek gyártásának átvállalásával. A vitában felszólaló küldöttek beszámoltak saját szövetkezetük eredményéről, fejlődéséről, a problémákról. Elmondották egyebek közt, hogy a szövetkezeteknek megnövekedett feladataik ellátásához az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítaniuk a tervszerű. céltudatos műszáki fejlesztésre. Hangsúlyozták, hogy zöld utat kell biztosítani azoknak a legfrissebb kutatási eredményeknek, amelyekből gyorsan exportképes termék születhet. Többen .sürgették a háttéripar nagyobb ütemű fejlesztését, amihez elengedhetetlen az érdekeltség fokozása a kapcsolatok ösztönzési rendszerében. I (Folytatás a 2. oldalon.) Országos tanácskozás a magánerős lakásépítésről Tudományos ülés Gödöllőn a világélelmezés napján Az ország különböző részeiből száznyolcvan fiatal tanácsi szakember érkezett tegnap Kecskemétre, hogy részt vegyen az Állam- igazgatási és Igazságügyi Ifjúsági Napok idei konferenciáján. A szakmai-tudományos tanácskozás témája ezúttal az, hogy milyen feladatok várnak a helyi tanácsokra a saját- erős lakásépítés támogatása területén. A Megyei Művelődési Központban rendezett konferencia résztvevőit Borbély Lajos megyei főépítész köszöntötte, majd dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke mondott megnyitó beszédet. — Megtiszteletés számunkra — mondotta dr. Gajdócsi István, —, hogy házigazdái lehetünk en-~ nek a nagyjelentőségű tanácskozásnak. Az elmúlt két évben rendezett szakmai-tudományos konferenciák igen hasznos vitafóru- rnoknak bizonyultak, számos jó helyi kezdeményezésre ösztönöztek, mozgósították a fiatalokat a Szakterületükön való tudományos szereplésre. Közismert, hogy a lakásépítésben eddig is nagy szerepe volt a magánerőnek. Bács-Kiskun megyében az 1961—1975 között felépített csaknem 50 ezer lakásból 39 ezer - épült fel sajáterőből. A VI. Ötéves terv idején 20 ezer lakást kívánunk építeni, ennek 84,4 százalékát a magánlakás- építés keretében. Eddig elért eredményeink ellenére el kell mondanom, hogy még nem alakultak ki kellő mértékben átfogó módszerek és szervezetek a sajáterős lakásépítés szervezett állami, illetve tanácsi támogatására. Akciótervünk természetesen van, néhány jó kezdeményezés már korábban és most is, született. Ezek tapasztalatairól majd a mi fiatal tanácsi szakembereink számolnak be. Kívánom, hogy tanácskozásuk sikeres, a tapasztalatcsere gyümölcsöző legyen mindannyiunk számára. Dr. Gajdócsi István megnyitóbeszéde után Schéry Gábor, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium osztályvezetője tartott vitaindító' előadást. — A lakáskérdés megoldása célkitűzéseink középpontjában áll. A továbbiakban a lakásépítésben elért eredményeinkről beszélt, amelyekben eddig is nagy szerepe volt a magánerő bevonásának. Ez azonban — hangsúlyozta — a jövőben még tovább növekszik, ezért támogatása fontos feladat. Nem közöihbös, hogy hol épültek, valamint a zártkerti létesítmények ajánlott terveit. A magánerős építés keretében feltétlenül számolni kell a tetőtér-beépítéssel, ami jó lehetőséget kínál az olcsóbb lakáskialakításihoz. A beépítésre alkalmas tetőterek felderítése, jegyzékének közreadása előmozdítja a magánerős építés e területen történő kibontakozását. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felkérte a megyei tanácsok illetékes szerveit: gyakran alkalmazott és megfelelőnek ítélt megoldások rendelkezésre bocsátásával segítsék az igények megismerését, a tervezési programok megfogalmazását. Ez nagymértékben fokozza majd az ajánlott tervek felhasználását, ezáltal a magánerős építés színvonalának emelését. A magánerős lakásépítés tervszerű megvalósítása egyben' politikai feladat is. Remélhetően ez a konferencia is hozzájárul a a sajáterős lakásépítés további hatékony kibontakozásához — mondotta végül az előadó. A vitaindító után a résztvevők három szekcióiban folytatták a tanácskozást. A lakáspolitikai, műszaki témákban két csoportban vitatták meg a terület aktuális feladatait a városi és a községi tanácsoktól érkezett szakemberek, és külön üléseztek a lakásgazdálkodás jogi, igazgatási és tervezési kérdéseinek szakértői. ■A konferencia résztvevői a mai napon városnézésen • vesznek részt, megtekintenek több kecskeméti sajáterős építkezést, majd a tanácskozás szekcióülésekkel tovább folytatódik. N. O. • Dr Gajdócsi István megnyitja a konferenciát. nek az új lakások mutatott rá az. előadó- — Törekedni kell. a kisvárosok és a községek gyorsabb fejlesztésére is, ezáltal elérni, hogy a városokba áramlás mértéke lényegesen csökkenjen. Előtérbe kerül a községek népességmegtartó-képességének növelése, ami az alapellátás átlagot meghaladó bővítésével, új munkaalkalmak megteremtésével, és egyéb lehetőségek javításával érhető el. Ennek megfelelően szükséges fejleszteni a magánerős lakás- építési módokat is. A legelterjedtebb épülettipus a szabadon álió családi ház. Országos jelenség azonban, hogy az egyszintes megoldást kezdi felváltani a kétszintes, vagy a tetőteres ház, amelyben a lakás két szinten helyezkedik el. A legtöbb ajánlott típustervre jellemző viszont, hogy a lakás kifejezetten városi életvitelre alkalmas. Világosan látnunk kell, hogy a lakások kialakítása terén igen eltérő funkcionális igények^ jelentkeznek majd. A gazdaságilag és esztétikailag egyaránt elfogadható épülettíipusok tervei sajnos még váratnak magukra. Az ÉVM 1982 végére teljessé kívánja tenni az ajánlott tervek választékát. Kibővítik a családi- ház-tervkollekciót, főleg az 'egyszerű funkcionális j megoldást, a háztáji gazdálkodás igényeinek megfelelő, valamint a több ütemben építhető (bővíthető) megoldást tartalmazó változatokkal. Térvek készülnek sorházakra, áttriurríházakra, kistársasházak- ra. Kidolgozzák a melléképüle0 A konferencia résztvevői. (M'éhesi Eva felvételei) Pénteken Gödöllőn, az Agrár- tudományi. Egyetemen tudományos ülést tártottak abból az alkalomból, hogy ebben az évben először — és ezután minden év október 16-án — a földkerekség szinte valamennyi országában megtartják a világélelmezés napját. Ez a dátum az 1945-ben létrehozott FAO-nak, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének megalakulására is emlékeztet. A gödöllői tudományos ülés résztvevőit — köztük a hazánkban tanuló külföldi diákok egy csoportját — Bíró Ferenc, az egyetem rektora köszöntötte. A világ- élelmezési nap jelentőségét Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. a FAO magyar nemzeti bizottságának elnöke méltatta. A többi között szólt arról: ez a nap jó alkalom lehet, hogy erősítse a nemzeti és nemzetközi szolidaritást az éhínség, a rosszultápfáltság és a- szegénység elleni harcban. 0 1979-ben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének — a FAO-nak — novemberi konferenciája XX. ülésszakán a magyar delegáció vezetője dr. Romány Pál volt. Felszólalásában a következőket mondotta: — Az agrárproblémák fontossága és bonyolultsága indokolja, hogy világszerte még nagyobb figyelmet kapjon az agrárpolitika és a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ezt elősegítené ha minden évben egy napot — a FAO kezdeményezésére esetleg éppen alakulásának napját, október 16"át — az egész világon az élelmiszertermelés és a mezőgazdaság napjának nyilvánítanák. A FÄO a magyar javaslatot elfogadta és határozattá emelte. Az idén először mintegy 130 ország emlékezett .meg az élelmiszertermelés ügyéről. Még most is időszerűek azok a megállapítások, amelyeket a magyar delegáció vezetője akkor mondott. A világ élelmezési helyzete nem javult, sőt a leginkább sújtott országokban. az élelmiszerhiány tovább nőtt. Minden alapvető intézkedésnek arra kell tehát összpontosulnia, hogy ezt az elmaradottságot felszámolja. A delegáció vezetője elismeréssel szólt hazánk és a FAO kapcsolatáról. Hangsúlyozta, hogy Magyarország — mint eddig — a jövőben is kész átadni a FAO keretében mindazokat a tapasztalatokat, amelyek hozzájárulhatnak az élelmiszertermelés gyorsabb ütemű fejlesztéséhez. Ennek érdekében egyetemeink kapuit nyitva tartva, három év alatt hat afrikai fejlődő ország mintegy 150 fiatal mezőgazdasági szakemberét képezzük ki mezőgazdasági szövetkezetek szervezésére és vezetésére. Ez a program, amelyet 1979. március elején Budapesten írtak alá, a magyar kormány, s a FAO összefogásával valósul meg. Magyarország kormánya együttműködik a FAO-val számos fejlődő ország mezőgazdaságának termelésfejlesztásében. Ezek közül említést érdemel a termelő- szövetkezetek szervezésében, s az édesvízi halászat megteremtésében, illetve korszerűsítésében nyújtott magyar hozzájárulás. Hazánk képes és hajlandó arra. hogy számos más területen is átadja tapasztalatait. Mint például az állategészségügy, a vízgazdálkodás, a növényegészségügy és az agrokémia. A magyar kormány — az ország gazdasági erejének megfelelően — hozzájárul a segély- programokhoz. Ennek keretében a világélelmezési programhoz való hozzájárulását 1980-tól 10 százalékkal felemelte. Különösen időszerűek azok a megállapítások is, amelyek arra utalnak, hogy az élelmezésbiztonság nem választható el a nemzetközi biztonságtól. A fegyverkezés csökkentésére irányuló'felhívások megszívlelése nemcsak katonák és a politikusok fontos ügye, hanem óhaja a világnak, s elengedhetetlen a világ mezőgazdasági termelésének növeléséhez. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendszeresen, ötévenként tart országos értekezletet, az MSZBT Országos Elnöksége ezúttal a hetedik alkalommal hívta össze a tagcsoportok küldötteit. A mára összehívott értekezleten az 1664 tagcsoport 483 küldöttén kívül részt vesznek a '-hazai párt- és állami testületeknek, tömegszervezeteknek, továbbá a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének és a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak a képviselői is. Ez a tény jelzi, hogy az MSZBT tevékenysége szervesen illeszkedik abba a sokoldalú kapcsolat- rendszerbe, amely hazánkat a Szovjetunióhoz fűzi. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar— szovjet barátság ápolása, elmélyítése hazánkban nem pusztán égy baráti társaság feladata, hanem a párt és a kormány politikájának alapvető eleme, az egész társadalom ügye. \ Történelmi tapasztalatunk, hogy a proletár internacionalizmust a magyar társadalom fejlődése, társadalmi vívmányaink megőrzése sem nélkülözheti; tehát a Szovjetunióval való barátság ápolása, erősítése, elmélyítése, az új nemzedékekben való rfCégúji- tása népünk nemzeti érdeke. A nemzeti érdek is a barátság összetartozásának tudatosítása azonban szervezett tevékenységet is igényel, ezért nevezi a Magyar—Szovjet Baráti Társaság önmagát mozgalomnak, hiszen a mozgalom szó lényegében társadalmi méretű szervezett tevékenységet jelent, s ma már valóban nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság a legutóbbi negyedszázadban az egész társadalmat átfogó politikai tömegmozgalommá érett. A társaság helyzetét és mai feladatait hivatott meghatározni az országos értekezlet. Illusztrációképpen álljon itt néhány statisztikai adat: a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjainak száma az utóbbi öt évben 1205-ről 1664-re gyarapodott. Ezen belül á megyékben 821-ről 1193- ra, Budapesten 384-ről 471-re. Nem érdektelen tudni azt sem, hogy az MSZBT aktivistái ma 809 ipari, 316 mezőgazdasági, 373 tanintézményi, valamint 166 egyéb intézményi tagcsoportban fejtik ki tevékenységüket. És érdekes tény, hogy az utóbbi öt évben a leginkább éppen az oktatási intézményekben működő tagcsoportok száma növekedett, feltehetően annak eredményeként, hogy 1973-ban megalakult az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetségének (MARPJAL) Magyar Szekciója, amely az MSZBT Országos Elnöksége mellett működve ma kétezernél több magyarországi orosz-szakos tanárt tömörít. Ez a szekció koordinálja az iskolai és iskolán kívüli orosz nyelvoktatást, amelyek minőségij fejlesztése — ahogyan az az országos értekezletet megelőző megyei és kerületi értekezleteken is megfogalmazódott — fontos része az • MSZBT tevékenységének. De legalább ilyen fontos. része ennek például a propagandamunka, egyebek között a je- . les évfordulókról való méltó megemlékezések, a magyar— szovjet gazdasági, tudományos-műszaki együttműködés témaköreivel foglalkozó fórumsorozatok, vagy éppen a politikai ' ismeretterjesztést szolgáló különféle vetélkedő- sorozatok megrendezése. Ez utóbbiak népszerűségét jelzi, hogy például a „Kell a jó könyv" olvasópályázatnak — amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére két ízben is megrendeztek — több mint 150 ezer résztvevője volt, s hogy a legutóbbi alkalommal 74 ezer 714 pályamű született. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság hetedik országos értekezletének a végzett munka értékelésén kívül a további feladatok 'meghatározásához természetesen figyelembe kell vennie a megváltozott nemzetközi körülményeket, és a társadalomban bekövetkezett fejlődés új igényeivel is számolva kell törekednie* tevékenységének tartalmi, módszerbeli megújítására. Éppen a barátság további elmélyítéséért lehet célja a társaságnak, hogy fokozottabban* népszerűsítse, pártjainak, kormányainak és népeinek a béke, a nemzetközi biztonság, a társadalmi haladás érdekében tett együttes erőfeszítéseit, hogy az építőmunka nehezebbé vált külső és' belső feltételeivel összefüggésben mu- „ tassa be a Szovjetunió törekvéseit és eredményeit nálunk, illetve a mi törekvéseinket és eredményeinket segítse ismertetni a Szovjetunióval. E tevékenység révén ahhoz is hozzájárulhat, hogy a magyar és a szovjet nép kölcsönösen hasznosítsa egymás tapasztalatait. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság mai országos értekezlete is ezt a közös érdeken nyugvó barátságot hivatott tovább erősíteni. A. G.
