Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-15 / 216. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 15. Jobb kapcsolatokkal^ gyakorlatiasabban Hol tart a mezőgazdaság állami irányításának korszerűsítésére hozott párthatározat megvalósítása ? A mezőgazdaság területi, állami irányítá­sának továbbfejlesztésére, korszerűsítésére vonatkozó párthatározat meghozatala óta közel három év telt el. A cél, amiért a dön­tés született az volt, hogy a mezőgazdasági termelésben végbement fejlődéssel, szerke­zeti változásokkal összhangba kerüljön az állami irányító tevékenység. Ismeretes, hogy például ennek jegyében a mezőgazdasági nagyüzemeket érintő szak- igazgatási feladatok, hatósági jogkörök, a személyzeti munka és az állami törvényes­ségi felügyelet a járási hivataloktól átkerült a megyei tanács mezőgazdasági szakigazga­tási szervéhez. A létszámában is jelentősen megnagyobbodott osztály munkatársainak egy része instruktort rendszerben folyamato­san a területen látják el feladatukat. Milyen eredményeket hozott az intézke­dés? Hogyan tud megfelelni megnövekedett feladatának a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya? Ezekről a kérdések­ről beszélgetünk Suhajda Istvánnal, a me­gyei pártbizottság osztályvezetőjével, dr. Matos Lászlóval, a megyei tanács elnökhe­lyettesével, dr. Ivanics Lajossal, az MSZMP kiskőrösi járási bizottság első titkárával és Gál Gyulával, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályán működő pártalapszervezet titkárával. AMIÓTA NINCS JEGY, VÉKONYABBAN CSLRRAN A FORINT... A tsz-benzinkutas DR. MATOS LÁSZLÓ: — A mezőgazdasági osztály munkája több új elemmel gazdagodott. Ezek közül súlyánál fogva is min­denekelőtt a mezőgazdasági üze­mekkel kialakított szoros kapcso­latokat emelem ki. Ami ugyan­csak döntő változás, hogy alapo­san növelni kellett az osztály munkájában az operativitást. 'Biztatóan alakul a területi instruktorok munkája. Hálózatuk összefogja a megye mezőgazda- sági üzemeit, jelen vannak vala­mennyi lényegesebb akciónál és közvetlenül informálni tudják az osztályvezetést. Javult az osztály összetétele, ugyanis az átszerve­zéssel egyidöben növekedett a fia­tal, de már üzemi tapasztalattal is rendelkező, főiskolát, egyete­met végzett szakemberek aránya. Ezt nagyon fontos előfe1 tételnek tartom az osztály hatékony mun­kája szempontjából. Az eltelt időszakot értékelve egyértelműen 'kimondható: az átszervezésre hozott határozat he­lyes volt, az élet, a gyakorlat tet­te szükségessé. Az újszerű mun­ka keretei kialakultak, most azon a sor, hogy megtöltsük tartalom­mal. SVHAJDA ISTVÁN: — A va­lóság az, hogy korántsem volt zökkenőmentes az átszervezés. A gazdasági egységek csak nehezen tudták megszokni, hogy egyik napról a másikra nem helyben, hanem a megyeszékhelyen foglal­koznak gondjaikkal, problémáik-, kai. Nem kis aggodalommal la­tolgatták, hogy vajon ía megyei osztály erejéből futja-e maid az apróbb napi gondok érzékelésére, segítésére és megoldására. Véleményem szerint a megyei szakigazgatási szerv kommunis­tái, valamennyi munkatársa so­kat tett annak érdekében, hogy a várakozásnak megfeleljenek. Ma több, mint két év elteltével mégis úgy ítéljük meg, hogy a kívánatosnál lassúbb a fejlődés. Talán nem is fontossági sor­rendiben, megemlítek egy-két te­rületet, ahol van pótolnivaló. Ilyen a területi kapcsolatok ja­vítása, a mezőgazdasági intézmé­nyek hatékonyabb irányítása, be­vonásuk a közös feladatok megol­dásába, több elemző, helyzetfel­táró anyag készítése. A fejleszté­si témákban nagyobb tájékozott­sággal és kezdeményezőbben kel­lene az osztálynak letennie a .^névjegyét”. Hogy miért tartom ezt fontos­nak? Emlékeztetnék rá, hogy az átszervezést hozó döntés feltéte­lezi a központi és így bizonyos értelemben a megyei irányító szervek átgondoltabb, színvonala­sabb közgazdasági munkáját. Nyilvánvaló, hogy ennek a köve­telménynek mindenképpen meg kell felelni. DR. IVANICS LAJOS: — Az osztály területi munkáját, terme­lésszervezői tevékenységét álta­lában megfelelőnek, helyenként hatékonynak tartom. Jól érzékel­hető a változás az eredményesség, de a hiányosságok oldaláról is egyaránt. Pontosabban fogalmaz­va: úgy látjuk, hogy a gyengébb adottságú, rosszabb gazdasági helyzetben levő közös gazdaságok­nak az eddigieknél több segítséget keM adni. Talán igaz, hogy a te­rületi munkát végző munkatársak esetenként szívesebben keresik fel a problémamentes szövetkeze­teket. Nem arról van szó, hogy a jót nem kell segíteni, de a gyen­gébbeknek létkérdés a szoros — mondhatni napi kapcsolat meglé­te a megyei osztállyal. A járási mezőgazdasági osztá­lyok megszűnése óta rendkívül kevés információt kapnak a járá­si pártbizottságok. A területi pártirányítás hatékonyságát is befolyásolhatja ez a körülmény. Jó lenne, ha a megyei tanács se­gíteni tudna ebben, hiszen na­gyon is kölcsönös érdekről van szó. Talán érdemes lenne újra fe­lülvizsgálni a jelenlegi adatszol­gáltatási ren dszer t. , , GÁL GYULA: — Megítélésem szerint az osztály kommunistái, a teljes kollektíva jó szemlélettel, tenniakarással igyekeznek eleget tenni a megnövekedett feladatok­nak Pártalapszervezetünk folya­matosan elemezte az újjászerve­zett osztály munkáját és javasla­tainkkal, észrevételeinkkel befo­lyásoltuk, segítettük a gyorsabb kibontakozást. Az átszervezéssel a szövetkeze­ti elnökök minősítésének elkészí­tése az osztály feladata lejt. A mi­nősítésekkel, tartalmukat tekint­ve, egyre elégedettehbek lehe­tünk. Ez annak függvénye, hogy a területen dolgozó munkatár­saink milyen tájékozottságra, emberi kapcsolatokra tesznek szert. Megfelelőnek tartom a minősí­téseknél kialakulóban levő gya­korlatot. Az előzetesen elkészített személyi anyagokat megismertet­jük a területileg illetékes párt- szervekkel, kérjük véleményüket, figyelembe vesszük módosító ész­revételüket. Ezt követően kerül a tsz-vezetőség elé, ahol a végleges jóváhagyás előtt ugyancsak sok­oldalúan mondanak véleményt az elnök tevékenységéről, emberi, vezetői magatartásáról. Ilyen for­mában biztosítani és szélesíteni tudjuk a kádermunka demokra­tizmusát. DR. MATOS LÁSZLÓ: — Ér­dekes változás, hogy amióta az állami gazdaságok megyei főosz­tálya megszűnt, erősödött a kap­csolat a megyében működő álla­mi gazdaságokkal. Jönnek a ta­nácshoz, '’információt kérnek és viszont szolgáltatnak. A kerté­szeti fejlesztések tekintetében, a szőlőtelepítésnél, vagy például a halastófejlesztésnél, a megyei ta­nács szakigazgatási szervének, kü­lönböző csoportjai ugyanolyan részletesen foglalkoznak az álla­mi gazdaságokkal, mint bárme­lyik szövetkezettel. Egy biztos, a jó kapcsolat és együttműködés fenntartásában, erősítésében az állami gazdaságok is érdekeltek. Van rá lehetőség, hogy mindezt tovább javítsuk, gazdagítva új elemekkel. SUHAJDA ISTVÁN: — Az osz­tály eredményes munkájához al­kalmas munkastílus, jó módsze­rek kellenek. Ezek tulajdonkép­pen rendelkezésre állnak. Arra viszont ügyeim kell, hogy a mód­szereket ne íróasztalíiókiból „fe­deznék fél’’, hanem a szükséglet­ből a gyakorlathoz igazodva ala­kítsák ki. Mit sem ér a tíz-húsz oldalas működési szabályzat, ha az appa­rátus tanácstalan egy-egy gyakor­latias ügy megoldásánál. Például jó lenne azt Is rögzíteni valahol, hogy a szövetkezeti demokrácia figyelembevételével és betartása mellett 'ki tegyen javaslatot az illetékes helyen két szövetkezet egyesülésére. Sorolhatnám még az ehhez hasonló tennivalókat. A döntő az, hogy mindenki ponto­san tudja — miért felelős, mi a feladata. DR. IVANICS LAJOS: — Jó­nak tartom azt a gyakorlatot, hogy a megyei tanács mezőgazda­sági osztályvezetője, helyettesei rendszeresen ellátogatnak a járá­si-városi pártbizottságokra. Ilyen­kor sok mindent meg lehet be­szélni, s kiváló alkalom a gyors és pontos információcserére. Ügy gondolom, a jövőben erre még- inkább szükség lesz. Akkor is hasznosak a találkozások, ha ép­pen nincs konkrét intéznivaló ügy. Őszintén szólva — ez a rit­kább. A jó személyi kapcsolatok fenntartása fontos része a mun­kastílusnak, de egyben a helyes és közös szemlélet meglétének és erősítésének is feltétele. Ilyen esetben természetes, hogy a me­gyei tanács munkatársa jó part­nerre talál a területen. , GÁL GYULA: — Miben látunk sürgető tennivalókat? Mindenek­előtt javítanunk kell az ellenőr­zés, a helyszíni segítségnyújtás jelenlegi gyakorlatán. Jobban kell élnünk a hatósági jogköreink­kel is. Igaz, ezen a téren még van kiigazítani való. Kissé nehézkes­sé teszi munkájukat például az a körülmény is, hogy bizonyos ügyekben a szabálysértési eljárá­sokat az osztály csak kezdemé­nyezheti, de döntést a községi ta­nácsnál hozzák meg. Ezen érde­mes elgondolkodni, hogy jól van-e így? Ügy gondolom, a különböző szervek beszámoltatását jobban hozzá kellene igazítani a kötele­ző és rendszeres adatszolgáltatá­sok ütemtervéhez. A szövetkeze­tiek ezt minden bizonnyal jó né­ven vennék. DR. MATOS LÁSZLÓ: — Az eltelt időszakban gyakran vita tárgya volt, hogy a hatáskörök elvonása után maradt-e szere­pük, feladatuk a községi, városi tanácsoknak, járási hivataloknak a mezőgazdaság irányításában. Véleményem szerint igen. A me­zőgazdasági üzemek a község, a járás, város területén működnek, szerves és egyben meghatározó részei az adott településeknek. Nyilvánvaló, hogy jelentős szere­pük van' 'például a szövetkezet helyzetének megítélésében, a gaz­dasági vezetők minősítésénél, vagy éppen a továbbfejlődés irá­nyának kialakításánál. És még Igen sok más dologban ds. Szó sincs tehát arról, hogy a helyi ta-, nácsofcnak nem lenne konkrét és folyamatos feladatuk a szövetke­zeti gazdaságok irányításában, se­gítésében. □ □ □ A fentiekből' kitűnik; hogy az őszinte és kritikus vélemények, észrevételek a részletkérdéseket illetően helyenként eltérőek. Egy dologban viszont mindenképpen megegyeznek. Abban ugyanis, hogy szükséges volt a mezőgazda­ság állami irányításának korsze­rűsítése, átszervezése. 'Bár nem került szóba, de ide kívánkozik még valami. Történe­tesen az, hogy megyénk területi­leg, s alighanem mezőgazdasági súlyát tekintve is a legnagyobb az országban. Magas a gazdálkodó egységek száma, jellemző a sok- szektorúság, az eltérő talajfulaj- donságok. A körülmények, a fel­tételek bizony nem is könnyűek. Talán éppen ezek a tények ösz­tönöznek a felelősebb, eredmé­nyesebb munkára. Az eddigi eredmények Bács- Kiskun megyében is biztatóak, a meglevő és kijavításra váró prob­lémák ugyanakkor tanulságosak, elgondolkodtatóak. Szabó Attila A teljes valósághoz tartozik, hogy nem vagyok ám öreg moto­ros a szakmában. Igaz, hogy a benzinhez, a gázolajhoz akkor is, amikor kistermelősködtem — kö­zöm volt. Húsz évvel ezelőtt még a TE- FU-nál voltam sofőr. Bizonyára ismeri, olyan csőrös ZIL-t vezet­tem, amelyik százon százat evett. Igaz, volt benne akkora erő, hogy könnyedén kihúzgálta az árokba csúszott nagy Tátrát. Szeretem a változatosságot. Bi­zonyítom mindjárt. 1964-től 74-ig egy másfél holdas szőlőskerttel bájlódtam. Hazudnék, ha azt mondanám, nem éltem jól belőle. Az igazság az, hogy a gyerekek nőttek, a szőlő meg öregedett ezért döntöttem az anyagbeszer­zés mellett. Igen, már akkor itt dolgoztam az Alföld Szakszövet­kezetben. Az újabb fordulópont tavaly szeptemberben történ*. Akkor ke­rültem ide benzinkutasnak. Nem csupán a pénz miatt. Lelkomre mondom, kevesebbet keresünk, mint sokan gondolnák. Három­ezer-kettőszáz az alapom, erre jön a borravaló, ha tisztességesen kiszolgáljuk a kuncsaftot Az el­telt idő alatt már annyit megta­nultam, ha befordul az autó, hang­járól megismerem. Milyen típus, melyik évjárat. Persze, azért van­nak furcsaságok is. Begördül a múltkor egy amerikai cirkáló. Az se látszott rajta, melyik az eleje, melyik a hátulja. Vártam, hogy kiszálljon a vezető, aztán bátran lépkedtem utána a slaggal, mert gondoltam, csak a tanksapka felé tart. Milyenek a vevők? Mint álta­lában az emberek. Háklisak is, meg rendesek is. Van, aki azt hiszi, hogy az 1600-as Ladájához angol lordi címet is kapott vám­mentesen. Az istennek se szállna ki a gépből, kesztyűjét se húzná le száz aranyért sem. Őérte van a kutas, az a dolga, hogy kiszol­gáljon. Vannak aztán természete­sen sokan, akik visszajárnak hoz-, zánk, mint a jó kútnj vízért... Fűtőolajat. Azt is árulunk, vagy brikettet, ahogy egymás közt nevezzük. Nem volna azzal sok baj, különösen ilyenkor ősszel, jó időben nem, ha egy kicsivel na­gyobb kannákat hoznának. De különösen télen mire öt literen­• Úgy nyugodt az élet, ha nem variál az ember.., (Straszer András felvétele) ként telecsurgatjuk egy-egy csa­ládnak a havi meleghez valót, bi­zony lassan elindul a pumpa... Aztán előfordul, hogy karácsony­kor este tizenegy körül jön a le­gény, 5 liter fűtőolajért... Jól be­vásárol az ünnepekre. Persze, hogy azóta vékonyab­ban csurran a forint, amióta eltö­rölték a benzinjegyet. Annak előtte még könnyebben megesett, hogy egy-egy pilóta ráhagyott fél litert, litert a tisztességes kiszolgá­lás fejében. Most meg, ha ő maga tankol, akkor is milliliterre kimé­ri a motalkót. Nem is érheti szó ezért a ház elejét, most már a saját zsebére dolgozik... A forgalomra nincs panasz. Amikor igazítottak egyet a ben­zin árán, akkor néhány napig volt egy kis visszaesés. De aztán tudja, hogy van, akinek kocsija van. az hajtja, ne álljon ott hiá-. ba. Az éjszaka az sokkal csende­sebb. Megfigyeltem ugyan, húsz percenként menetrendszerűen érkezik egy-egy autó. Ügyelve arra, hogy ne szunnyadhasson az ember. Ilyenkor délelőtt viszont, mint most is, nagyüzem van. Azt"mondom én magának, hogy minden szakmának megvan * a maga szépsége. Megvolt a sofőr- ködésnek, megvolt akkor is, ami­kor a szőlőben dolgoztam, sze­rettem Pestre járni, mint anyag- beszerző, hazudnék, ha tagadnám, hogy jó itt is, ha nap mint nap ismerős arcokkal találkozom. Nem sírok én, amikor mon­dom,' hogy nem szerencsés, ha az alapfizetésünkbe beszámítják a borravalót. Csak hát az igazság­hoz ez is hozzátartozik! Meglehet az is, hogy lehetne manipulálni ezzel-azzal. Még akkor is, ha már nincs benzinjegy. De tudja, hogy van az? A becsületet csak egy­szer lehet eljátszani... Meg aztán úgy nyugodt az élet, s az éjszaka is, ha nem variál az ember... (Elmondta Bállá Dömötör, a kecskeméti Alföld Szakszövetke­zet benzinkútkezelője, a város határában, az Izsáki úton, egy hétköznapi délelőttön...) Szabó Pál Miklós Autóbusz-szerelvények Dr. Zalai Mihállyal, a MEZŐ­GÉP kerekegyházi gyáregységé­nek főkönyvelőjével a napokban arról beszélgettünk, hogy milyen eredményeket értek el eddig, s milyen feladatokat kell megvaló- sítaniok az év vegéig. — A múlt évben 290 millió fo­rint volt a termelési értékünk, az idei célkitűzésünk szerint el keli érnünk á 300 milliót — mondta tájékoztatója bevezető részében dr. Zalai Mihály. — Az 1981-es esztendő egyik legfőbb jellemzője, hogy végre^megszűntek az alap­anyag-ellátási gondjaink. A Szé­kesfehérvári Könnyűfémmű új hengerművének üzembe helyezé­se óta rendben megkapjuk az alumínium alapanyagot. Ebből évente mintegv 130 tonnára van szükségünk. Gyáregységünk egyik fő profilja ugyanis az Ikarusz autóbuszokhoz szükséges alumíni­umszerelvények — dísz- és taka­rólécek, készre szerelt ablakok stb. — összesen mintegy 220-féie termék előállítása. Az idén a ter­vek szerint 12 ezer 600 autóbusz gyártásához járulunk hozzá. A múlt év októberében bízó* nyos termékszerkezet-váltást is végrehajtottunk, s szabad kapaci­tásunk felhasználásával és meg­felelő műszaki előkészítéssel hoz­záláttunk a KKT típusú ventillá­torok gyártásához. Létrehoztuk a megfelelő lakatosműhelyt, üzembe helyeztük az új festőműhelyt, s az év végéig már 3 ezer ventillá­tort adtunk át az Ikladi Műszer­gyárnak. Ott szerelik rá azután az elektromos kapcsolószekrényt, valamint a meghajtó villanymo­tort. Az idén már 10 ezer dara­bot kell gyártanunk, illetve át­adnunk, s 1982-re is megkaptuk 11 ezer darabra a megrendelést. a MEZŐGÉP kerekegyházi gyáregységéből • Urban Lajosné és Újvári Ferencné szerelik a ventillátorhózakat. # Balra: nagy segítséget jelent a ventillátorok gyártásában a képünkön látható auto­mata ponthegesztő, amely a gyáregység műszaki gárdája fejlesztési tevékenységé­nek eredménye. Az év elején nem volt ilyen biztató a helyzetünk. Akkor ugyanis még csak 4300 darab ventillátorra volt igény, s jelen­tős szabad kapacitással rendel­keztünk. Közös megbeszélés alap­ján dolgozóink ekkor vállalták, hogy részt vesznek egy régi gon­dunk — a szennyvízelvezetés — megoldásában. Gyáregységünk­ből naponta mintegy 100 köbmé­ternyi, különböző vegyi anyagok­kal erősen szennyezett víz került elvezetésre a közeli lapos részre. Most a tmk, valamint a különbö­ző szakmájú dolgozók mintegy 4,5 ; millió forintos költséggel két ki­lométeres vezetéket és szennyvíz- kezelő berendezést készítettek. Távol az üzemtől egy nyárfásba kerül a tisztított víz, ahol már nem árthat senkinek és semmi­nek. Közben megérkezett a ven­tillátorokra a pótrendelés is. Kü­lönböző munka- és üzemszervezé­si intézkedésekkel, belső átcso­portosítással bízunk abban, hogy az év végéig minden megrende­lést teljesíteni tudunk — mondta befejezésül dr. Zalai Mihály. O. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents