Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 13. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Rabló — lapáttal A rablás a súlyos megítélésű bűncselekmények közé tartozik. Különösen akkor, ha olyan ember követi el, akii már több esetben volt büntetve. Ilyen ember a Lajosmizse, Damjanich utca 27. szám alatt lakó Baranyi Menyhért, aki — noha csupán harmincnyolc éves — eddig kilenc esetben volt büntetve. Azon a listán, amely eddigi büntetéseit felsorolja, találunk lopásokat, könnyű testi sértést, erőszakos közösülés kísérletét, rablás kísérletét, fogolyszökést és a legutóbbit, amelyet 1979-ben hozott a Kecskeméti Járásbíróság: felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak miatt két évi szabadságvesztés büntetés. Ennek kitöltése után 1980. november 18-án szabadult a börtönből. Rendszeres munkát nem vállalt, így jövedelme sem volt, csupán abból, ha alkalmanként dolgozott valahol egy-egy napot, félnapot. Ha némi pénzre tett szert, szívesen elment az italboltba, hogy néhány fröccsöt megigyon. Így történt ez 1981. március 13-án is, amikor Baranyi a lajosmizsei Zöld elefánt nevű kocsmában tartózkodott. Látta, hogy nem sokkal őutána megérkezett Pál Béla, akii egy asztalnál helyet foglalva ivott. Baranyi észrevette, hogy Pál — akit már régen ismert — erősen ittas állapotba került. Odament hozzá, és megszólította. S mivel Pál Bélát mar nem szolgálták ki ittassága miatt, megkérte Baranyit, hogy hozzon néhány fröccsöt. Kivett a zsebéből egy maroknyi papírpénzt, és abból kiválasztott egy százast. Baranyi teljesítette a kérést, és rövidesen megjelent az asztalnál a kért fröccsökkel, a visszajáró pénzt pedig odaadta Pál Bélának. A maroknyi papírpénz azonban izgatta a fantáziáját, s elhatározta, hogy megszerzi magának. Fél nyolc körül járt az idő, amikor Baranyi közölte az ittas Pállal, hogy ■ menjen vele, mert tud olyan helyet, ahol jó házi bort mérnek. Úgy látszik ez jó érvnek bizonyult, mert az amúgy sem józan férfi rögtön elindult Baranyival a jó házibor reményében. iNem jutottak azonban messze. A Bajcsy-Zsilittszky utca 55- ös számú ház elptt Baranyi egy hirtelen mozdulattal a falhoz szorította Pál Bélát, ugyanakkor egy tőrkést elővéve megfenyegette: leszúrja, ha azonnal nem adja oda a pénzét. Pál erre nem volt 'hajlandó. Baranyi ekkor a földre teperte, ráugrott, és a zsebéből magához vette a körülbelül háromezer forint összegű pénzt. Áldozatát otthagyta és elment. A kirabolt ember azonban nem vesztette el a lélekjelenlétét. A falra, amelyhez Baranyi odaszorította, egy jelet karcolt, azután a rendőrségre ment, ahol feljelentést tett Baranyi Menyhért ellen. A rendőrség a feljelentést követően intézkedett a tettes elfogása érdekében, de az elrejtőzött. Pár nap múlva, pontosabban március 17-én, a rendőrségre bejelentés érkezett, amely szerint Baranyit látták a községben. A 'bejelentés nyomán két gépkocsival indultak a megadott irányba a rendőrök, akik a Baj- csy-Zsilinszky utca és a Damjanich utca kereszteződésében meglátták Baranyit. Kiugrottak a gépkocsiból és felszólították, hogy álljon meg. A rabló azonban — amikor meglátta a rendőrségi gépkocsit — bemenekült egy ház udvarára, ahonnan a kerítéseken átugrálva több portán keresztülhaladt. Egy rendőr utána eredt, a többiek pedig igyekeztek bekeríteni. Eközben több figyelmeztető lövést is leadtak, de Baranyi nem volt hajlandó megállni. Végül is egy olyan udvarban kötött ki, ahonnan nem tudott tovább mászni, s egyébként is a rendőrök már túlságosan megközelítették. Ekkor, az udvaron magához vett egy hosszú nyelű lapátot, és azt maga elé tartva, védekező állásba helyezkedett. Végül is a rendőröknek sikerült kicsavarni a kezéből a szerszámot. A vádlott a nyomozás, majd a bírósági tárgyalás során tagadta bűnösségét. Azt elismerte, hogy együtt ittak Pál Bélával, de ő korábban hazament és otthon lefeküdt, elaludt. Lehetséges, hogy őt követte a sértett, de nem vette észre és nem tudja ki vehette el a pénzét. Ezt természetesen nem fogadta el a bíróság, hiszen Pál Béla nagyon jól ismerte a vádlottat, sőt tanú is volt arra, hogy együttesen távoztak az italboltból. A lapátot pedig — mondta Baranyi — azért vette magához, hogy annak segítségével átugorjon egy gödröt. Arra persze nem tudott válaszolni, hogy miért menekült a rendőrök elől, ha ártatlan, ha nem ő volt az, aki elrabolta ivócim- borája pénzét. Mert igaz, hogy Pál Béla meglehetősen ittas volt azon az estén, de akadt egy szemtanú, aki látta a rablást, s annak megtörténte után éppen az ő ablaka előtt haladt el Baranyi, akit gyerekkora óta ismer, s aki akkor köszönt is neki. Ilyen körülmények között aztán hiábavalónak bizonyult Baranyi tagadása. A Kecskeméti Járásbíróság Baranya Menyhértet bűnösnek mondta ki egy rendbeli rablás bűntettében, valamint egy rendbéli felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében (a vaslapát ugyanis emberélet kioltására alkalmas, s mint ilyen, átvitt értelemben fegyvernek számít — a szerk.). Mindezekért, halmazati büntetésként, mint visszaesőt Baranyi Menyhértet nyolc évi szabadság- vesztésre ítélte, és további tíz esztendőre eltiltotta a közügyektől. A szabadságvesztést fegyház- ban kell végrehajtani. Ugyanakkor a bíróság elrendelte a vádlott szigorított őrizetét is. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító tényezőként vette figyelembe azt, hogy Baranyi többszörös visszaeső, s eddig kilencszer állt bíróság előtt, továbbá, hogy a rablást emberi élet kioltására alkalmas eszközzel, tőrrel követte el. Figyelembe vette azt is a büntetőtanács, hogy cselekményét olyan ember sérelmére követte el, aki ittassága miatt semmiféle komoly ellenállást nem tudott kifejteni. Enyhítő tényezőt nem talált a bíróság. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést. A megyei bíróság azonban a fellebbezést elutasította, s az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Így az ítélet jogerős és végrehajtható. O. S. Mit ér a jó munkamódszer? — A Finomposztónál nyereségmilliókat Jár-kel az ember a megye ipari üzemeiben, és bizony sok helyütt lát rendetlenséget. Az udvaron és egyéb helyeken össze-vissza lerakott anyaghalmok, szétcincálva, útón-útfélen heverő vasdarab ok, amelyeket nem szeretnek a szállítójárművek gumiabroncsai és a gyalogosok lába sem. Mindez, a rend, az igényesség hiánya szemmel látható az idegen számára is. Arról, hogy a gépek tervszerű megelőző karbantartása személyi és tárgyi okokból — .például pótalkatrész-beszerzési gondok miatt — mindennek nevezhető, csak tervszerűnek és megelőzőnek nem, már csak az illetékesekkel, vagy az illetéktelenekkel való beszélgetésből értesülhet. Hogyan lehetne az ilyen üzemben jól kihasználni a munkaidőt* s kiváló minőséget produkálni? Kitárt kapuk az új előtt A gondolatsort egy „mellékes" témájú beszélgetés indította el bennem a Bajai Finomposztó Vállalatnál, amikor partneremet, az igazgatót egy percre telefonhoz hívták. Ennek a cégnek a megfiatalított vezetése szélesre tárta a kapukat minden új előtt, amivel a gazdálkodást hatékonyabbá lehet tenni. Korszerűsítették a szervezeti fölépítést, átcsoportosították a munkaerő egy részét, bátran és ösztönzően foglalkoztatják fizikai munkakörben, mellékállásban az alkalmazottakat munkaidőn túl, szinte el sem hihető gyorsasággal alkalmazkodtak a piaci igényekhez, s ezért volt sikeres — bojtos évek után — számukra már 1980, s még Ígéretesebb az idei év. A „mellékes” témánk egyébként az volt, hogy a vállalat bajai fésűsfonodájában megkezdték a dolgozók betanítását egy új, amerikai eredetű, a szervező Werner cég nevével emlegetett munkamódszerre. S Varga Attila igazgató a munkamódszert ismertetve mint a sikeres alkalmazás döntő feltételéről beszélt a rendről, a jó termeléselőkészítés fogalmába tartozó dolgokról, a pontosan beállított és mindig üzemképes gépekről. Tanulni az okosabbtól A bajai vállalatnál azt tartják: az okosabbtól tanulni nem szégyen. Az ő esetükben ez azt jelentette, hogy elhatározták a szóban forgó külföldi munkamódszer átvételét, mégpedig a győri Richards-tól, amely a hazai textiliparon belül sikeresen alkalmazta már. • Igen jelentős mértékű termelékenységnövekedést értek el a betanítás után. A fésűsfonodában volt a legsürgetőbb a termelékenység fokozása, egyrészt azért, mert az ott maradt el 'leginkább a kívánalmaktól, másrészt pedig az ott készített fonalat igen gazdaságosan lehet értékesíteni. Ez év januárjában húsz dolgozó betanítását kezdték meg a győri vállalat szakemberei Baján, (őket a nyugati cég ellenőrzi, hogy helyesen adják-e át a nevével fémjelzett módszert.) — A módszerátadás lényege az, hogy a dolgozókat a legcélszerűbb mun'kafogásokra tanítják meg minimális terhelés mellett — emelte ki az igazgató. — Hat hétig gépet nem is láttak a fonónők. Stopperóra ketyegése mellett gyakorolták a részműveleteket. Személyenként foglalkoztak velük. Amikor a .megfelelő időszintet elérték, akkor következett a műveletrészek egységbe foglalása a gépeknél. Siker, kudarc, siker A Fi.nomposztó igazgatója elmondta, hogy általános és helyi tapasztalat szerint a Werner-beta- nításban résztvevők az első időszakban szeretik az új módszert, sikerélményben van részük. Amikor a gépen kezdik kipróbálni a tudásukat, akkor másfél-két hónapig csüggedés környékezi őket, mert még a szerzett ismereteik nem váltak reflexmozdulatokká, s a teljesítményük kisebb a vártnál. Azonban amikor a .kellő gyakorlatot megszerezték, ismét sikerélmény következik, s ez tartósan meg is marad. Mert olyan eredményeket érnek el a Werner- módszerrel, amilyenre korábban a legkiválóbb dolgozók sem voltak képesek, a maguk egyéni munkamódszerével. A Werner-módszer csak akkor ér .valamit, ha a munkahelyi környezet megfelelő. Ha rend van, ha a termelés előkészítése pontos, ha a gépek nem állnak le hiba miatt sosem. Ezek nélkül a feltételek nélkül az új módszer alkalmazói nem tudnak akkora teljesítményt sem elérni, mint a hagyományos fogásokkal dolgozó fonók, s visz- szaesne a jövedelmük is. Egyébként a vállalatnál a termelékenységfokozó munkamódszer hasznosítását ösztönző bérezési formával kötötték össze. A húsz fonónő a többlettermelés arányában többet is keres. Az eddigi pluszjövedelmek havonta 400-tól 1200 forint között voltak, a dolgozók ügyességétől függően. Száz tonnával több fonal Az új munkamódszer bevezetésétől 1981-ben 100 tonna többletfonalat vár a Finomposztó Vállalat, s öt millióval több nyereséget. — A betanítást a nyáron szüneteltettük, mert a gépkarbantartás üteme nem tette lehetővé a folytatást — tájékoztatott az igazgató. — Szeptemberig fölkészítettük a szükséges gépeket, s most már újabb dolgozókat képezünk ki. • Szabó Istvánné, a Lenin brigád vezetője 129,2 százalékos teljesítményt nyújtott a Werner- munkamódszerrel. ö már részt vesz az újabb dolgozók betanításában oktatóként. (Szabó Ferenc felvétele) Az idén az a célunk, hogy a fésűsfonoda létszámának ötven százalékával elsajátíttassuk a Werner- módszert. Egy dolgozó betanításáért mintegy 40 ezer forintot fizetünk a Richardsnak. Az ő külföldön tanult szakemberei mellett most már a mi legügyesebb, már átképzett fonó szakmunkásaink is résztvesznek az oktatásban. Azokat a legnehezebb betanítani, akik a saját munkamódszerükkel korábban elég jó teljesítményt értek el. Ok a betanulás után is vissza- visszatévedtek a régi fogásokhoz. A Bajai Finomposztó Vállalat terve az, hogy a fésűs után a kár- toltfonodában is bevezetik majd az új munkamódszert, s gondoltak már a szövődére is. Azonban: — Egyszerre nem lehet mindenbe belekapni — vélekedett Varga Attila igazgató. — Az új kipróbálásánál egy esetleges negatív eredmény bizalmatlanságot keltene az emberekben minden kísérletezés iránt. Viszont mi ezt a bizalmat élvezni akarjuk, alapozunk rá. A. Tóth Sándor SZÁMÍTÓGÉP AZ ISTÁLLÓBAN t A Szigetvári Állami Gazdaság görösgali tehenészetében számítógéppel irányítják az állatok takarmányozását. A számítógép-rendszert egy 200 férőhelyes szabadtartásos istállóban helyezték el és elsősorban az abrakfogyasztást szabályozzák vele. Használatával olcsóbb a takarmányozás. A képen: minden állat nyakán szíjra erősített miniatűr adó-vevő készülék van. A számítógép ennek segítségével értesül arról, hogy mennyi abrakot evett az állat, és ha napi adagját már elfogyasztotta, az automata nem ad többet. Hétszázan az almáskertekben A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság 369 hektár ;ermő almaültetvénye mintegy 6 ezer tonnányi termést ígér ebben az évben. Jelenleg hétszázan szedik, válogatják, szállítják a húsvéti rozmaringot és a jonatánt. Itt is, ahogy más-' hol a megyében, majd két héttel korábban — augusztus 23-án — kezdték meg a betakarítást. Idén — úgy tűnik — nem lesz gond az áru elhelyezése, mert 1100 tonnát indítanak útnak a Szovjetunióba, 500 tonnát a tőkés piacokra, másik 500 tonnát az NDK-ba, 1200 tonna más demokratikus országokban talál fogyasztóra, Budapest ellátására ezer tonnát küldenek, 500 tonnát tárolnak saját hűtőházukban, a többit pedig a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba szállítják, ahol sűrítményt készítenek belőle. Varga Antaltól, az állami gazdaság értékesítési osztályvezetőjétől megtudtuk, hogy ebben az évben sem zökkenőmentes az egyik legnagyobb őszi munka. Amikor a leggyengébb láncszemről kérdeztem, többet is fel tudott sorolni. — Elsősorban a kézi munkaerő hiányát kell megemlítenem — mondta. — Ha munkáskezet még találunk is elegendőt, nem biztos, hogy megfelelő lelkiismeretességgel dolgoznak. A hanyag szedéssel, egy-egy ilyen nagyüzem, mint amilyen a miénk is, súlyos milliókat dobhat ki az ablakon. Ugyanitt kell megjegyeznem, de ez már a saját munkaerőhiányunkra vezethető vissza, hogy gondot jelent az idénymunkások elszállásolása és megfelelő kiszolgálása. Mindezt azonban igyekszünk a lehető legjobban megvalósítani, hiszen csak így várhatunk el igényes munkavégzést. Visszatérő, több éves gond a vagonprobléma. Már egy-egy nap késés komoly zavarokat és érték- csökkenést okozhat. Talán ebből a szempontból szerencsésebbek vagyunk, mint más gazdaságok, hiszen borászati üzemegységünkbe jó néhány göngyöleget szállító vagon érkezik, amelyben almát tudunk útnak indítani — jelenleg a Szovjetunióba. Az alkatrészhiány is bővíti ezt a kört, hogy csak egyet említsek. Eléggé elterjedt az országban a Bal- kan-car EV—676 típusú targonca, amelynek alkatrész-utánpótlása viszont meglehetősen gyenge. Éppen most tudtunk újból üzembe állítani egyet, amelyik kézifékbowden-hiány miatt már jó ideje állt. A gazdaságban tovább folytatják a gyümölcstelepítési programot. Az idén 650 tonnát termett őszibarackost annyira bővítik, hogy elérjék az 1500 tonnás termésmennyiséget. De telepítenek ezenkívül almát és meggyet is. T A. SZTRUGACKI3 - B. SZTRUGACKI3 istennek lenni (26.) R uirata abbahagyta a kapálózást, takarékoskodott az erejével. Egy ideig csizmával taposták, kéjes nyögéssel. Azután megragadták a lábánál és elvonszolták. Amikor a hálószoba kitárt ajtaja mellett cipelték el, megpillantotta a lándzsával a falhoz szegezett udvari minisztert és a véres lepedőket az ágyon. „Tehát államcsíny! — gondolta. — Szegény fiú ..Lépcsőn vonszolták le, , s ekkor elveszítette eszméletét. j (22.) Füves buckán feküdt, és a kék égen úszó felhőket nézte. Valaki felrivállt: „Megdöglött? Letépem a fejeteket!” És akkor jeges víz zúdult alá az égből. Valóban a hátán feküdt, és az eget nézte, csak nem buckán, hanem pocsolyában, s az ég nem kék volt, hanem alul .vörösbe játszó ólom- szürke. „Semmi baj — mondta egy másik hang. — Él, hiszen a szemét meresztgeti.” Én élek — gondolta Rumata. — Rólam van szó. Én meresztgetem a szememet. De mit szenvelegnek ? Talán elfelejtettek emberi módon beszélni? Mellette megmozdult valaki, lomhán toccsant a vízben. Az égen egy csúcsos sapkás fej fekete körvonala jelent meg. — Nos, ml lesz, nemes dón, megy a saját lábán vagy vonszoljuk? — Oldozzátok ki a lábamat — felelte mérgesen Rumata, és éles fájdalmat érzett felsebzett ajkán. Valaki tett-vett a lába fölött, ráncigálta, forgatta. Köröskörül halkan beszélgettek: ■ — Derekasan helybenhagytátok ... — Hát, kis híján meglépett... Vajákos, a nyílvessző lepattan róla... — Ej, a nyavalya törjön ki... Úgy összebogoztátok, hogy nem ismeri ki magát az ember... Világosságot ide! — Inkább késsel. — Jaj, testvérek, jaj, ne oldozzátok ki. Megint ránk ront és csépel... Majdnem szétzúzta a fejemet. — Mondhattok, amit akartok, testvérek, de én igazán belevágtam a lándzsát. Át is törtem a páncélinget. Parancsoló hang rikoltott a sötétből : — Hé, készen vagytok? Rumata érezte, hogy a lábakiszabadult, megfeszítette erejét, és felült. Néhány rohamosztagos szótlanul nézte, ahogyan a pocsolyában hempereg. Rumata megmozgatta a lapockáját: a keze hátra volt csavarva, de úgy, hogy azt sem tudta, hol a könyöke és hol a keze feje. Minden erejét ösz- szeszedte, egyetlen rándítással talpra állt, s nyomban meggörnyedt az oldalába hasító, szörnyű fájdalomtól. A rohamoszta- gosok felnevettek. — Mi az, dón, nem ízlik? — Elég a fecsegésből — szólt a sötétből a parancsoló hang. — Jöjjön ide, dón Rumata. Rumata dülöngélve megindult a hang felé. Valahonnan előbukkant egy fáklyás ember, s ment elette. Rumata felismerte a helyet: a koronavédelmi minisztérium számtalan belső kis udvarának egyike volt, valahol a királyi istállók mellett. Tehát, ha jobb felé vezetik, akkor a Toronyba, a kínzókamrába. Ha bal felé, akkor a kancelláriába. Megrázta a fejét. Spbaj, gondolta. Ha élek, akkor még harcolok. — Erre — mondta a parancsoló hang. Kitárt egy alacsony ajtót, s Rumata lehajolva belépett egy tucatnyi mécsestől megvilágított, tágas helyiségbe. Közepén, egy kopott szőnyegen, összekötözött, véres emberek ültek és feküdtek. Némelyek már vagy halottak, vagy eszméletlenek voltak. A falak mentén, hanyagul csatabárdjukra támaszkodó, vörös képű rohamosztagosok álltak öntelten: a győzők. Előttük hátrakulcsolt kézzel fel-alá járkált egy szürke egyenruhás tiszt. Rumata kísérője odament a tiszthez, és valamit súgott a fülébe. Az' bólintott, érdeklődéssel pillantott Rumatára, és eltűnt a szoba túlsó végében levő tarka ajtófüggönyök mögött. A rohamosztagosok is érdeklődéssel nézegették Rumatát. Egyikük megjegyezte: — Szép kövecskéje van a donnák! — Éppen jó lesz a királynak. Meg az öntöttarany ■ abroncs is. — Most mi magunk vagyunk királyok. — Akkor hát leszedjük? — Abbahagyni — mondta halkan a fekete köpenyes. Rumatához ment, és mellé állt. A rohamosztagosok baljósán méregették. A behízott szemű a tenyerébe köpött, egyik kezéből a másikba dobálta a fejszét, és megindult Rumata felé. A köpenyes ember magasba lendítette a kezét. Valami pattant a mennyezet alatt. Z-z-z! A rohamosztagos elejtette a fejszéjét, és hanyatt dőlt. Homloka közepéből sűrű tollazatú, rövid, vastag nyíl állt ki. Csend lett. A rohamosztagosok hátrálni kezdtek, és szemükkel félénken kutatták a mennyezet alatt sorakozó szellőzőnyílásokat. A köpenyes ember leengedte a kezét, és kiadta a parancsot. — Takarítsátok el ezt a dögöt, de szaporán! Néhány rohamosztagos odaugrott, megragadta a halottat, és elvonszolta. Az ajtófüggöny mögül előbukkant a szürke tiszt, és hívón integetett. — Menjünk, dón Rumata — szélt a köpenyes. Rumata, a foglyok csapatát megkerülve, a függöny felé tartott. Semmit sem értett. A függöny mögött,' a sötétben megragadták, megmotozták, letépték övéről az üres kardhüvelyeket, és kituszkolták a világosba. Rumata azonnal rájött, hová került. Don Reba dolgozószobájába, a lila lakosztályba. Don Reba ugyanazon a helyen ült, szakasztott ugyanabban a pózban: feszülten kiegyenesedve, az asztalra könyökölve, összekulcsolt ujjakkal. Jobbra Cupik atya trónolt méltóságteljesen, figyelőn, összeszorított szájjal, balra pedig egy kedélyesen mosolygó, kövér ember, kapitányi rangjelzésű szürke egyenruhában. Amikor Rumata belépett, dón Reba halkan így szólt: — Íme, barátaim, a nemes dón Rumata. Cupik atya fitymálóan elhúzta a száját, a kövér pedig jóindulatúan bólogatott. — A mi régi és rendkívül következetes ellenségünk — jegyezte meg dón Reba. — Ha ellenség, fel kell akasztani — mondta rekedten Cupik atya. — És önnek mi a véleménye, Aba testvér? — kérdezte dón Reba, és udvariasan a kövér ember felé hajolt. (Folytatjuk.)
