Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-12 / 214. szám

1981. szeptember 12. • PETŐFI NEPE • 3 FŰSZERPAPRIKA-BEMUTATÓ Termesztési tapasztalatcsere Kalocsán és környékén Megközelítőleg negyven ország­iban ismerik a magyar fűszerpap­rikát. Az őrleménynek az a hazai nemesítésű paprika a nyersanya­ga, amelyet az ország két nagy körzetében Kalocsa és Szeged 'kör­nyékén termesztenek. Jól bevált szokás, hogy a nö- vénynemesítők évente bemutat­ják munkájuk eredményét, az új fajtákat, az agrotechnikai eljárá­sokat, amelyeket a mindig növek­vő követelmények teljesítéséhez igazítanak. Így juthat például az eddiginél több, jó színező tulaj­donságú, Illat- és zamatanyagok­ban gazdag nyersanyaghoz a pap- rikaipar, s szállíthat kiváló minő­ségű őrleményt a 'hazai és a kül­földi fogyasztók számára. Ez ideig államilag elismert 15 paprikafajta és 6 fajtajelölt közül választhatták ki a legalkalmasab­bakat a gazdaságok és a kisterme­lők. A legújabbakat pénteken te­kinthették meg az érdekeltek a • A kísérleti anyagokat sokol­dalú vizsgálatnak vetik alá ■ a tudományos intézet laboratóriu­mában. fűszerpaprika kutató állomás, a Kalocsa környéki termelési rend­szer és a paprikaipar által közö­sen szervezett alprogram-bizott- sági ülésen, a helyszíni bemuta­tón. Ezek a fajták és a legújabban kidolgozott termesztés-technoló­giai eljárások tág lehetőséget nyúj­tanak az érdekelt gazdaságoknak arra, hogy e fűszernövénynél is legjobban alkalmazkodhassanak a termőhelyi adottságokhoz. A bemutatott fajták az eddigieknél 25—30 százalékkal magasabb mi­nőségi mutatókat is képesek tel­jesíteni. Az intézet tudományos munka­társai az új paprikafajtákhoz a célnak leginkább megfelelő táp­anyag-gazdálkodási’ növényvédel­mi és növény elrendezési .módsze­reket dolgoztak ki. Mindezeket gyakorlati bevezetésre ajánlották az intézeti bemutatón Kalocsán, valamint a környékbeli szövetke­zetekben a helyszíni tapasztalat- cserén résztvett szakembereknek. • A Zöldségtermesztési Kutató Intézet kalocsai fűszerpaprika-állomásának kísérleti telepe a be­mutató egyik színhelye. (Pásztor Zoltán felvételei) Ülésezett az SZMT elnöksége Hogyan működnek a szakszervezeti bizalmi testületek ? Csaknem tízezer dolgozót vá­lasztottak 1980-ban a Bács-Kis- kun megyei szakszervezeti bizal­mi testületekbe. A szakszerveze­tek megyei tanácsa elnökségének munkaterve szerint a szervezési munkabizottság megvizsgálta húsz alapszervezet bizalmi testü­letének munkáját. Tapasztalatai­kat Miklán Ferenc,, az SZMT osztályvézetője összegezte. Az irányításával összeállított jelen­tést tegnap délelőtt vitatta meg Boisódi György vezető titkár el­nökletével a szakszervezetek me­gyei tanácsának elnöksége. Egyetértettek azzal, hogy csak akkor teljesíthetik jól feladatu­kat e testületek, ha gondosan elő­készítik üléseiket, ha törődnek az információk továbbításával, ha világos, közérthető,- a dolgokat nevükön nevező jelentéseket tár­gyalnak. Fontosnak tekintik a személyes kapcsolatokat, a közvetlen ta­pasztalatokat. E vizsgálat során is 200 bizalmival beszélgettek a szervezési munkabizottság tagjai. Véleményt cseréltek párt-, KISZ- és gazdasági vezetőkkel. Nyilvánvalóvá vált, hogy az új szervezeti felépítés jobban iga­zodik a szakszervezeti mozgalom jellegéhez. A bizalmi testületek létrehozása növelte a mozgalom tekintélyét. Urbán Pálné osztályvezető ter­jesztette elő a szakszervezeti szer­vek agitációs munkájáról, a ter­melést, a gazdálkodást segítő teT vékenységéről beszámoló .jelen­tést. A tennivalókra nagy figyel-^ met fordító előterjesztést elfogad­tak. A továbbiakban meghallgatták az üzemi baleseti mutatók alaku­lásáról tudósító tájékoztatót, majd személyi ügyekkel foglalkoztak. Az elnökség jóváhagyta a városi, nagyközségi szakmaközi bizott­ságokba delegált tagok névsorát. H. N. Kongresszusi küldötteket választottak a megye fogyasztási szövetkezetei (Folytatás az 1. oldalról.) sen, a tanyán élőket pedig kizá­rólag a mi szövetkezeteink lát­ják el. Folyamatosan eiosöaoit Defolyásui\k a városi kereske­delemben és termeltetésben, ér­demi résztvevőivé váltunk a munkásosztály áruellátásának. A bolti kiskereskedelem, öt év alatt 57 százalékkal nőtt. Ez több mint 42 százaléka a teljes megyei for­galomnak. Igen kedvező 'hatást váltott ki az áruk mennyiségének és színvonalának javulása, a te­lepülések nagyobb részében az alapellátásban tapasztalható elő­relépés, a vonzásközpontokban pedig a választékbővülés. Ter­mészetesen minden téren sok még az igényekhez igazodó tennivaló Is. Bár a szövetkezeti vendéglátás áruforgalma öt év alatt 42 szá­zalékkal emelkedett, és egyre in­kább bekapcsolódik a munkahe­lyi, gyermek- és diákétkeztetés­be, elismerte az előadó, hogy jó néhány intézkedés-ellenére sem érzékelhető számottevő javulás az általános higiéniát és a környe­zeti tisztaságot illetően. — A VIII. kongresszuson meg­jelölt irányú, de annál nagyobb arányú fejlődés következett be a háztáji és kisgazdaságok terme­lésében, termékeik felvásárlásá­ban — folytatta beszámolóját Is- pánovits Márton. — Ennek ered­ményeként az ágazat árbevétele 86,5 százalékkal nőtt öt esztendő alatt. E szép teljesítmény minden bizonnyal termelési biztonságra és megfelelő érdekeltségre is utal. Ami persze nem jelenti azt, hogy e téren megszűntek a gond­jaink. Egész felyásárlási rend­szerünk, gyakorlatunk alapos át­tekintést követel és olyan szerve­zet, rendszer kialakítását kíván­ja meg, amely a jelenleginél ru­galmasabb, kevésbé költségigé­nyes, rövidíti az áru útját, még nagyobb termelési és értékesítési biztonságot ad. A takarékszövetkezetek mun­káját taglalva, dinamikus ütem­ről és kiegyensúlyozottságról be­szélt a MÉSZÖV elnöke. Kifej­tette, hogy 1976 és 1980 között a betétállomány több mint a dup­lájára nőtt, és ma már fölözi a 2 milliárd forintot, örvendetes, hogy hosszú idő óta a takarék­szövetkezeti betétállomány nö­vekszik a legerőteljesebben a me­gyében; úgyhogy ma már a me­gye összes takarékbetéténe'k egy­negyedét teszi ki. Hitelpolitikai céljainkkal összhangban az első ciklusban folyósított összegnél 40 százalékkal több, vagyis mintegy 1 milliárd forintnyi kölcsönnel szolgálták tagjaikat. A termelést elősegítő hitelek összege ugyan­akkor másfélszeresére növekedett. — A lakásszövetkezetek a ma­guk lehetőségeivel és a szövet­kezés adta előnyökkel élve 1750 tagot juttattak új családi otthon­hoz az V. ötéves tervidőszakban — mondotta Ispánovits Márton. — Minden elismerést megérde­melnek azok, akik az összefogás­nak e szép, de göröngyös, buk­tatókkal teli útját választják az új lakás megteremtésében, önte­vékenységük, a lakásigény és -va­gyon kielégítésében, illetve gya­rapításában betöltött szerepük az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemel. Ami a kongresszusi tézisek munkahelyi vitáit illeti, a MÉ­SZÖV elnöke rámutatott, hogy jó néhány említésre méltó és sür­gős intézkedést követelő javaslat hangzott el. Ilyen például az, hogy a külterületi lakosság ellá­tását végző mozgóboltok is kap­janak anyagi preferenciát, mivel ez az értékesítési forma most még a kistelepülésekre vonatko­zó támogatást sem élvezi. A zöld­ség—gyümölcs felvásárlási szakma is részesüljön azokban a kedvez­ményekben, amelyekben például a gyenge adottságú mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek. Megyénk szövetkezetei közép­távú terveikben általában igye­keztek érvényre juttatni a nép- gazdasági célokból és az ágazati irányelvekből rájuk háruló helyi feladatokat. Megállapítható, hogy őszinte törekvés mutatkozik az alapellátás színvonalának és ha­tékonyságának ugrásszerű emelé­sére, a választékigényes cikkek koncentráltabb kínálatára, a há­lózati egységek átbocsátó képes­ségének jobb kihasználására. Az elképzelések túlnyomó többsége tükrözi a termelékenység javítá­sára irányuló szándékokat is. A fejlesztési tervek összesített ada­tai szerint az áfészek mintegy 460 millió forintot kívánnak nép- gazdasági beruházásokra fordí­tani. A lakásszövetkezeti ágazat 1985 végéig hagyományos kere­tek között 1620 lakás megépítését tűzte ki célul. A beszámolót követő vita, vé­gezetül pedig a mandátumvizsgá­ló bizottság jelentése után titkos szavazásra került sor. A Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Ta­nácsának tagja lett, egyben kong­resszusi küldött-jogosítványt ka­pott: Bordos Lajos, a kecske­méti UNIVER ÁFÉSZ elnöke; Ihős Lászlóné, a Bajai ÁFÉSZ felvásárlási osztályvezetője, Kö­bér Kázmérné, a solti Szikra Tsz főkönyvelője, a Solti ÁFÉSZ küldötte: Sírok József, a Csátal- jai ÁFÉSZ elnöke; Szőke Tóth Elekné, a Soltvadkerti Takarék- szövetkezet kirendeltségvezető­je; Veres Mihály, a fülöpszállási Rónasági Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója és Maczkó- né Rasztik Mária, a mélykúti UNIVEREXPO Ipari Szövetkezet ügyviteli dolgozója, a helyi la­kásszövetkezet elnöke. Bács-Kiskun megye áfészeit, takarék- és lakásszövetkezeteit egyébként összesen negyvenen képviselik majd a novemberi kongresszuson. Mellettük szintén ez alkalommal tették le voksu- kat a küldöttek. Irány: Apajpuszta Eddigi túráink helyszíneitől merőben különböző területre, a Kis­kunsági Nemzeti Park legnagyobb kiterjedésű, II. számú egységére, kb. 8—10 kilométeres gyaloglásra invitáljuk ezúttal a szabad idejét és mozgásigényét kellemesen, hasznosan kitölteni, illetve kielégíteni akaró olvasót. Kérjük hát, jöjjön velünk a szabad szemmel be nem lógható, már-már végnélkülinek tetsző kiskunsági tengersík szikes pusztára, mely a szakirodalom szerint Közép-Európában a Hortobágy után a második legtágasabb préri (vagy sztyeppe?), ám ebben a mi­voltában — tehát geológiai, talajtani jellemzőit vizsgálva — is alap­vetően eltér attól. Ez a könnyű kis séta elsősorban azoknak ígér maradandó és kü­lönleges élményt, akik tudják értékelni a látszólag sivár környezet apróbb természeti csodáit és örömeit, akik nem csupán a romanti­kát, a nyári napokon valóban felfedezhető délibábot, s a művi látvá­nyosságot keresik például Apajon, a csikósok hajtotta ménes körül. (Persze, ez utóbbiak is szórakozhatnak jól, s cseppet sem biztos, hogy kirándulásunkban csalatkozni fognak. Csakhát más, ugye, a természet- járás és megint más az idegenforgalmi attrakció...) • A pásztor- és lovasnapok já­tékainak, bemutatóinak, idegen- forgalmi látványosságainak szín­tere Apajpusztán. ez nyílegyenesen fut a Kiskun­sági Állami Gazdaság innen már látható apajpusztai faépítményei­hez: a hírneves pásztor- és lo­vasnapok, bemutatók és verse­nyek kellékei (lelátó emelvények, istállók és karámok, gémeskút stb.) és a vendégmarasztaló pe­csenyesütő bódék, birkacsárdák közé, illetve a szabadtéri szín­padhoz. Ez túránk végállomása, autóbusszal utazhatunk vissza. Kiinduló településünk a Felső- Kiskunság több évszázados múlt­ra visszatekintő gazdasági és kul­turális központja, az egykori Ta- tár-Szent-Miklós, régiesen-né- piesen a Kiskunság Széke: Kun- szentmiklós. A nagyközségi ta­nács előtt és mögötte, a Fürst Sándor utcában lévő tájmúzeum kapujánál találkozunk az előző­ekben már részletesen taglalt Kiskunsági zöldtől a Pest megyei Sarlóspusztán elváló és Kunpe- széren át erre tartó, majd Apaj­puszta—Dömsöd—Kiskunlacháza —Ócsa—Isaszeg—Gödöllő—Ma- gyarkút—Nógrádverőce—Török­mező útvonalat befutó piros jel­zéssel. A lelkes lokálpatrióták által társadalmi munkában létrehozott és szépen karbantartott, felbe­csülhetetlen értékű, ősi hagyo­mányokat és szokásokat felele­venítő helytörténeti gyűjtemény­nek, pásztorkiállításnak és korhű pusztai életképeknek, valamint a bemutatott élővilágnak feltétlenül szenteljünk legalább egy órács­kát; kellő jártasságot szerezve ily módon történelemben, nép­rajzban stb. a vidékkel, az ott élő emberekkel való ismerkedés­hez. A templom irányába, követ­ve a jelzést, 2—300 méter után jobbra, a Sugár utcába fordu­lunk, mely a játszótérrel, sport­pályával, víztoronnyal és félkör­ben korszerű többszintes lakóhá­zakkal beépített Vásártérbe tor­kollik. Itt érjük el a lacházi mű­utat és ezen végül is Élszak felé kanyarodva elhagyjuk a falut. Kis idő múltán — balról máris ízelítőt kapva a távolabb, a ke- lebiai vasúttal keretezett kiszik­kadt mezőségből — találkozunk a természetvédelem táblájával, majd az aszályos nyarakon is elég bővizű, négy-öt méter szé­les Pozsárosi csatornával. * 3 Közvetlenül a híd lábánál — mindegy melyik oldalán a víz­folyásnak — jobbra vessük be magunkat a lenyűgözően térséges pusztába. Ettől kezdve nem fog­ja tovább kezünket a piros sáv — hová is festenék, hisz sehol egy fa, egy karó, égy kő; majd csak az apajpusztai lóistállóknál találunk rá ismét —, ennek elle­nére nyugodtak lehetünk: az el­tévedés kizárva. Meglátjuk: meg­lepően népes és forgalmas a ró- naság; a nyájjal lassan masíro­zó juhászokkal (többségük ma­szek) futunk össze, a jó ég tudja hová karikázó parasztemberek köszönnek ránk (megszokták már a pusztán bolyongó idegent), - de keresztezheti ösvényünket egy- egy lován nyargaló csikósbojtár, sőt (ritkábban) akármilyen sze­mélyautó is. ' Ne szakadjunk el az Észak- Keletnek, a messziről is kivehető erdőcske irányába húzódó csa­tornától egészen a következő, kb. 3 kilométerrel bentebb lévő szép, nagy hídig. Itt már Pest megyé­ben vagyunk. A pallók jól kita­posott vastag földutat vezetnek ót a kanálison; természetesen balra, északi irányba folytatjuk utunkat. Délen a kunszentmiklósi Egyetértés Tsz hodályai és gaz­dasági épületei akadályozzák a messzetekintést. A kiserdő mel­lett elballagva keskeny, átléphető erecskét, vagy annak dúsfüvű, nyirkos medrét pillantjuk meg: De közben, attól kezdve, hogy letértünk az aszfaltról, tanulmá­nyozhatjuk a pusztának a dunai elöntésekből kialakult, ártéri üledékes, talajtani szempontból igen érdekes meszes-szódás (úgy­nevezett szoloncsák-szolonyec tí­pusú) szikes talajait. Megcsodál­hatjuk a nedves állapotukban szappanszerűen csúszós, szárazon ■kőkemény, agyonrepedezett és fehéren izzó földek olyan jelleg­zetes, sókedvelő-sótűrő növényeit, mint a pozsgás zsázsa, a sziki őszirózsa, üröm, ballagófü, csen- kesz és mézpázsit. Igénytelen, szívós állatvilágá­val kapcsolatban idézzünk pár mondatot a KNP 1975-ös kiadvá­nyából. „A Duna—Tisza közének legszebb túzokállománya él itt. Számuk mintegy 150 darabra te­hető. E nagy kiterjedésű vadvi­zes pusztáról az utóboi évtize­dekben több ritka fészkelő ma­dárfaj eltűnt, melyek visszatele- pedése a védelem hatására még várható. Ilyenek a tavi cankó, a pajzsos cankó és a feketeszárnyú székicsér. Télire ritka sarkvi­déki énekesmadarak látogatják a pusztát. Itt került elő 1960-ban hazánkban először a Skandiná­via felföldjein költő .sarkantyús sármány. Rendszeres téli vendég a hósármány és a havasi fülespa­csirta. A Nyugat-Európábol tel­jesen hiányzó ürge itt még ere­deti pusztai élőhelyén fordul elő. Nála jóval ritkább a csíkos egér. A gerinctelen faunában is szá­mos érdekesség található. A vi­lágon egyedül a kiskunsági szi­kes pusztáról ismert a pusztai gyalogcincér. Elszórtan található endemikus pusztai csiga.” Végezetül felhívjuk a figyel­müket nem is annyira a „hiva­tásos”, mint inkább az „amatőr" természetbarátoknak, turisták­nak: szabadon látogatható a lo­vasnapok rendezvényeire kijelölt terület közvetlen környéke, össze­sen mintegy 130 hektár. Korlá­tozottan — csak bizonyos idősza­kokban, előzetes engedély alapján és szakmai vezetéssel — keres­hető fel kereken hatezer hektár: az apaji Nagylegelö, a Kökényes, a Keselyűs, a Koplaló és a Pör- lyehailom elnevezésű pusztaré­szek. Szigorúan zárt terület a Tripoliszi legelő, a Szúnyogpusz­ta, a Kisapaji puszta (ennek egy részét érintettük), a Birkajárás, a Bábonyalja, a Ménesjárás — együttvéve több mint négyezer hektár. K. F. • A kunszentmiklósi tájmúzeum, kapuján a piros jelzéssel. • Pusztai tájkép, gémeskúttal. Ki a szabadbal)

Next

/
Thumbnails
Contents