Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-09 / 211. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 9. $ Másfél milliárdos olajipari beruházás Kiskunhalason Tizenöt évvel ezelőtt még csak néhány fúrótorony jelezte, hogy Bács-Kiskun megyében is olajat rejt a föld mélye. Azóta Szánk—Tázlár körzetében modern földgáz és olajipari létesítmények épültek, s ez a terület jelentős mértékben veszi ki a részét az ország energiaellátásából. Időközben a kutak újabb gazdag szénhidrogénkészleteket tártak fel Kiskunhalas közelében, ahol ma már — másfél milliárd forintos beruházással — a város határának arculatát is megváltoztató korszerű olajipar képe van kibontakozóban. A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat beruházási kirendeltségének vezetőjével, Pápay Károllyal jártuk be a több ponton is folya- .matban levő, látványos építkezéseket. — Kiskunhalas körzetében 1977 óta három mérőállomás építése fejeződött be — tájékoztat Pápay Károly. — Ezek átmenetileg a gyűjtőállomás szerepét is betöltik, míg a főgyűjtő el nem készül. Jelenleg 35 kút olaját gyűjti össze a KM 1-es, a KM 2-es és a KM 4-es mérőállomás. A KM 3-as telepítése olyan területen folyik. amelynek feltárásával még nem végeztek. Az, építkezésen — ahol jártunk — hatalmas tartályok, vastag csővezeték-rendszerek csillogtak a napfényben, különböző épületek vázai emelkedtek. Markológépek óriási acél állkapcsai harapták a földet, s temették be vele a felszín alá épített berendezéseket. — Ez lesz a főgyűjtő — magyarázta kísérőm. — Ide érkezik majd a mérőállomásokról, sőt még Szánkról is az olaj, s ebben a létesítményben készítik elő a távvezetéken való szállításra, amelynek végállomása Százhalombatta. Mintegy 200 munkás dolgozik itt. Tíz vállalat közül négy Bács-iKiskun megyei: a KPM Kecskeméti Közúti Építő Vállalat, a KUNÉP, a kecskeméti MSZB Tsz villanyszerelő részlege és a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat. Vannak azonban olyan cégek is, amelyeknek dolgozói 300 kilométerről járnak ide. A fővállalkozó az OLAJTERV. A Magyarországon most kibontakozó beruházási formában oly módon gazdája az építkezésnek, hogy a tervezéstől a kulcsátadásig intézi az ügyeket. Egyébként éppen a napokban volt egyeztető tárgyalás az összes kivitelező vállalat képviselőinek részvételével: ki mit tesz azért, hogy a főgyűjtő állomás az ősz folyamán elkészüljön. Ugyanitt, az olajtechnológiai rendszer átadása után elkezdődik a földgáz-előkészítő berendezések építése is. Ez lehetővé teszi majd részben az olajjal együtt felszínre kerülő, részben pedig a szabadon feltörő földgáz feldolgozását és betáplálását az országos távvezeték-hálózatba. Ez látja majd el a jövőben Kiskunhalast. Baját, később pedig Pécset is földgázzal. cNem messze a főgyűjtőtől — ugyancsak a másfél milliárdos beruházás keretében — épül az olaj- és földgázbányászatot kiszolgáló ipartelep. Az iparvágány — amelyre a kutak fúrásához szükséges csövek, különböző eszközök, anyagok érkeznek — már üzemképes. Épül a műhely, ahol a fúró- és termelő berendezések karbantartását, javítását végzik; több raktár, amelyekben gázolajat, sósavat, a fúrásoknál nagy mennyiségben felhasználásra kerülő anyagokat tárolják majd. Ezek átadására még az ősz folyamán sor kerül, s a jövő év közepére elkészül az az épület is, amely nemcsak az ipartelepnek, hanem az olajbányászatnak is irányító központja lesz. Ebben kapnak helyet a szociális létesítmények is. Bent a városban a KUNÉP dolgozói a 108 személyes olajbányász-munkásszálló ugyancsak idei befejezésén fáradoznak. A társalgókkal, klubhelyiséggel otthonossá tett épületben 500 adagos konyha is helyet kap, amely 9 Kiskunhalason, a város szélén épül az olajipari főgyűjtő. (Straszer András felvételei) a munkahelyeket is ellátja majd egészen Szánkig. Szemben a munkásszállóval, kapcsolódó beruházásként — amelyet a városi tanács intéz — 100 bányászlakás épül 1983-ig. Hetven lakásba már be is költöztek a Dunántúlról idetelepült, illetve a helybeliek közül olajbányásszá vált dolgozók. Közös létesítménye a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalatnak a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalattal egy ezer köbméter napi kapacitású vizműtelep építése. A pénzt a KFV adta, a telep azonban a városi vízműhálózatot táplálja. Ugyanis az olajbányászoknak csak tűzbiztonsági szempontból van szükségük a létesítményre. Több fontos kisebb létesítmény építése van még folyamatban, illetve válik szükségessé majd az olaj- és földgázmezőn. Ilyen többek között Szánk—Tázlár körzetében a nyomásfokozó létesítése. Erre azért van szükség, mert a csökkenő nyomással felszínre törő földgázt csak kompresszorok segítségével lehet a csővezetékekbe táplálni. Zsanán a gázmező termelésének fokozásán dolgoznak. A Dél 2-es kútnál ennek az ellenkezője állítja különleges feladat elé a beruházókat, tervezőket és olajbányászokat. Itt, Magyarországon még nem tapasztalt — 400 atmoszféra — nyomással tör fel a gáz. Nem véletlen, hogy a nagy tapasztalatokkal rendelkező Hermán Istvánt, a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett főfúrómestert bízták meg a munka vezetésével. Ugyanakkor még a szakemberekre vár az a feladat, hogy az itt feltörő magas kénhidrogén-tartalmú földgáz kitermelésének, megtisztításának technológiáját is kidolgozzák. Nagy Olló 9 Gyors ütemben épül a munkásszállás. Ifi m VI CM t§ Est • Bányászlakások Kiskunhalason. • Az olaj- és földgázbánvászatot kiszolgáló ipartelep egyik létesítménye. A negyedét diákok szüretelik ]Wem tudni, hogy a százas tette meg a magáét, vagy a téeszelnök beszéde, mindenesetre a fiúk felkerekedtek, s a megérdemelt délutáni pihenés helyett indultak vissza a földekre. Három-négy óra leforgása alatt végeztek a címerezéssel — ahogy az elnök megjósolta —, s azután kétszeresen megérdemelten pihenhettek le. Abban a jóleső tudatban, hogy .nemcsak egy százast kerestek, hanem a termelő- szövetkezetnek is jót tettek. Dánszentmiklóson történt mindez, ahol a szövetkezetét nyári diákok „erősítették”, s egy délután, a napi rendes munka után, a pihenő „sereget” az elnök beszéde rázta fel. Gyorsan a lényegre tért, s őszintén a diákok elé tárta, hogy a gazdaság szorult helyzetben van. Ha a mai napon nem végzik el a cimere- zést, az előírásokhoz szigorúan ragaszkodó vetőmag-termeltető kizárja a szövetkezetei, s akkor oda a bevétel. Lehet, hogy a fiúk közül nem mindenki csak azért vállalta a munkát, hogy a termelőszövetkezetnek segítsen. Lehet, hogy sokukat a beígért százas hajtotta, de ezt nem lehet bizonyítani. Mindenesetre gyorsan kellett dönteniük, s e pedagógiai feladványt jól oldották meg: feláldozták szabad idejüket a közösség érdekében. Most, hogy vége a nyárnak, s megkezdődött a betakarítás a mezőgazdaságban, ismét diákok szorgoskodnak sok szövetkezetben. Középiskolások, egyetemisták, felsőfokú iskolák tanulói — összesen mintegy félmilliónyian. Alkalmuk van, hogy találkozzanak a munkával, amely szerves része a nagybetűs életnek. Sokan talán először végeznek igazi munkát, olyat, .mint a felnőttek, ök most tapasztalhatják először, hogy mit jelent, megdolgozni a pénzért. Jó .alkalom ez a fiataloknak arra is, hogy próbára tegyék erejüket, teljesítőképességüket, hogy megbirkózzanak az időjárás viszontagságaival, sárral, esővel, széllel. Erre az erőpróbára azonban elsősorban nem pedagógiai okokból van szükség. Közhasznú és ma már nélkülözhetetlen tevékenysége ez a diákoknak, Immár 24. esztendeje. A nyári szünidőben évről évre részt vállalnak a mezőgazdasági munkákból; ki szakmai gyakorlatra jár egy szövetkezetbe, ki pénzt keresni a nyaralásra. E munkák haszna — mint arról nemrégiben hírt adott a sajtó — óriási. S még ennél is nagyobb az a segítség, amit az őszi betakarításban nyújtanak a diákok. Az idén — az időjárás miatt — korábban kezdődött a betakarítás, így szeptember első napjaitól október végéig dolgoznak — tervek szerint több mint félmillióan. De miért van erre szükség? Nem képesek megbirkózni a feladattal az. egyébként jól szervezett és gépesített termelőszövetkezetek, állami gazdaságok? A szervezéssel és gépesítéssel nincs baj. Egy mezőgazdasági dolgozó ma húsz ember élelmét termeli meg — ez talán jelzi, hogy a munka zömét gépek végzik. A magyar mezőgazdaságban azonban az intenzív kultúrák aránya magas, ezek, termésének betakarítása pedig jelentős kézi munkaerőt igényel. Ezt pedig nálunk — akárcsak a világ más, hasonló gondokkal küszködő országaiban — csak külső segítséggel lehet megoldani. Tavaly ősszel 489 764 diák vett részt az őszi betakarításban, s mintegy 19 millió munkaórát teljesített. Röviden: a kézi munkaigényes betakarítás egynegyedét ők végezték el. Az elmúlt évekhez hasonlóan a diákok az idén is elsősorban a gyümölcs, a szőlő és más kertészeti növények betakarításában segítenek. De • rájuk vár a hibridkukorica-szedés egy része is, valamint a kombájnok után ők szedik a napraforgót, a cukorrépát, a burgonyát. Az idén mintegy 300—350 ezer tonna szőlő, 800 ezer tonna alma, 200 ezer tonna paradicsom, 40 ezer tonna paprika, s más egyéb zöldség, gyümölcs betakarítását, szüretelését kell elvégezni októr bér végéig. Nem kevés munka ez, még akkor sem, ha népes a diáksereg, akikjjv mint mondják, egykettőre megeszik a munkát. Ám áhhoz, hogy jól dolgozhassanak, meg kell teremteni a feltételeket. S azokkal, akiktől több mint 1300 szövetkezetben, gazdaságban felnőtt teljesítményt várnak el, felnőtt ember módjára kell bánni. Nem kis felelősség hárul tehát azokra sem, akiknek a diákok ezen az őszön (is) segítenek. N. Gy. Hol épüljön a járda? Előre bocsátjuk, a címbeli kérdésről már megszületett a végső döntés, mi több, a gyalogjáró is elkészült. Ám az egyszerűnek tűnő kivitelezés körül korántsem ment minden simán, úgyannyira, hogy az érdekelt lakosok egy ideig haragban voltak egymással. De hát miért kerülhetett sor effélére? Válaszként, no meg tanulságul is, íme az eset. Térdig sárosán A kecskeméti Galagonya utca lakói évek óta méltatlankodtak amiatt, hogy a családi házak kerítése mentén balesetveszélyesen gidres-gödrös a gyalogosok részére rendeltetett terület. Különösen csapadékos időben vált szinte lehetetlenné arrafelé a közlekedés, s a gyermekek ilyenkor nemegyszer térdig sárosan-vize- sen érkeztek haza az óvodából, iskolából. Ezzel kapcsolatban illetékes helyen — hivatkozva a pénzügyi gondokra — sajnos semmi biztatót nem ígértek, ezért a környékbeliek elhatározták, követik saját példájukat — korábban a két kezük munkájával járultak hozzá az ottani víz- és gázvezeték-hálózat kiépítéséhez —, vagyis társadalmi összefogással létesítenek járdát. Számos megbeszélést tartottak a részletekről, megegyeztek az egyéni ráfordítások mértékében, s abban, hogy a páros számozású oldalon — ahol a villanyvezeték is húzódik és legtöbben laknak — kerül sor a munkára. Ezt bejelentették a városi tanács műszaki osztályán is, mely támogatta a tervet, sőt rövidesen a helyszínre küldte azokat, akik kimérték az úgynevezett járdatükröt. Ezután következett a meglepetés, melyről Nyúl József - né utcabizottsági elnök így számolt be szerkesztőségünkben: Megrendült a bizalom — Magam is döbbenten figyeltem, hogy az egyik napon járdához való anyagot raknak le az utcánk páratlan oldalán, s néhány ott lakó már fog is hozzá az építéshez. Próbáltam megtudni, mi történik voltaképpen, mire a serénykedők közölték: a tanácstag intézkedett így. Mondanom sem kell, rövid időn belül megrendült az utcabeliek egymás iránti bizalma, s voltak olyanok, akik nyíltan hangoztatták, baráti-haveri alapon megy itt minden ... Azonnal siettem a tanácshoz, s onnan kaptam meg a szükséges segítséget a roppant kényes helyzet orvoslásához. Mi is beszéltünk a műszaki osztály egyik munkatársával, aki ezeket mondotta: — Bár a fejlesztési keretünk szűkös, mégis célul tűztük ki, hogy a város valamennyi peremkörzeti- utcájának legalább egyik oldalán kiépített legyen a járda. E program megvalósulását örvendetes módon segítik az olyan önkéntes vállalkozások, mint amilyen a Galagonya utcát is. Az efféle kezdeményezéseket, döntéseket a tanácstagok közvetítik hozzánk, s így kapcsolódunk az ügybe. A jelen esetben is ez történt, a baj pedig abból származott, a körzeti tanácstag kevésbé volt tisztában az utcabizottság határozatával, ezért intézkedett azzal ellentétesen. Korrigáljuk a hibát. Kompromisszumot kötöttek Nos, mint a bevezetőben is említettük, a járda elkészült, mégpedig az eredetileg kijelölt helyén, viszont az érintett lakosok kompromisszumot kötöttek, miszerint a lehetőségeikhez képest minél előbb igyekeznek folytatni, illetve 'befejezni a járdaépítést a másik — a megkezdett — oldalon is. Jelenleg már békesség honol a Galagonya utcában, s az ott lakóknak csupán a tekintetéből olvasható ki a vélemény: zökkenő nélkül is le lehetett volna bonyolítani e társadalmi akciót. Hadd tegyük hozzá, így igaz. £s még valamit. Az utcablzottsá- gok .mindenütt nélkülözhetetlen segítői a tanácstagoknak, akik így még eredményesebben teljesíthetik népképviseleti feladatukat, megbízatásukat. Arról pedig, hogy hol épüljön közösen egy-egy járda, valóban azok — tehát az utcában lakók — jogosultak. elsősorban dönteni, akik azt leggyakrabban használják! Csak ígérnek? A Soltszentimre, Petőfi u. 4. szám alatt lakó Tamás Lászlóné sokáig nem felejti el azt a zivataros idei május éjszakát, amikor villám csapott otthonába. A történtekre visszagondolva, még ma is megremeg. De rögtön dühös is lesz, mégpedig a környékbeli GELKA-szerviz „jóvoltából”. A természeti csapás tudniillik kárt okozott a televíziójában és a villanybojlerében is. A híradás- technikai készüléket réges-rég kijavíttatta — a szerelő soron kívül végezte el a munkát —, a vizet melegítő eszköz helyrehozása azonban máig várat magára. Többször voltunk a javítóknál — írja a lapunkhoz küldött levelében olvasónk —, akik legutóbb azt ígérték, hogy a következő kedden jönnek a lakásomra. Azóta már három hónap telt el, de még egyszer sem1 tették, tiszteletüket. Nekem eddig már öt nap szabadságomba került ez a tortúra. Egy készséges szakember ugyan néhányszor már felajánlotta, hogy működőképessé teszi a bojlert, csakhogy arra még érvényben van a jótállás, s ha idegen kéz nyúl hozzá, többé hiába lobogtatom a garanciajegyet. Gondolom, tudják ezt a szervizben is, nem aggódnak hát azért, hogy mással végeztetem a javítást. Csak én aggódom az idegeim miatt, melyek próbára vannak téve alaposan, hiszen roppant kínos nap mint nap ellátnom családomat — kisgyermekeimet — meleg vízzel. Természetesen e kérdésre mi nem adhatunk érdemi választ, azt viszont határozottan állítjuk, hogy a megrendelővel szembeni ilyen közönyösség egyáltalán nem öregbíti a szóban forgó vállalat hírnevét. CIKKEINK NYOMÁN Kártérítést fizetett a nyugdíjfolyósító Augusztusban kétszer is foglalkoztunk lapunkban a kecskeméti Csima Emilné esetével, aki a július havi nyugdíját — mint a megelőző havit is — csak késve, nem kis bonyodalom után kapta meg. Egy héttel ezelőtt pedig arról szóltunk — a Szegedi Postaigazgatóság reagálása alapján —, hogy ilyen ügyben mindig a postától kell segítséget kérni. E témában újabb válaszlevelet is kaptunk. Feladója a budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. Brecskó Emilné helyettes igazgató egyebek között az alábbiakról tájékoztatott bennünket: Lenyesték a sövénykerítést Augusztus 19-i Sajtóposta-ro- vatunkban közöltük, 'hogy a la- josmizsei Bartók Béla utcában egy gondozatlan sövénykerítés akadályozza hosszabb ideje a közterület rendeltetésszerű használatát. Ezzel kapcsolatban hivatkoztunk a tulajdonosok — jogszabályban előírt ■— kötelezettségeire. Sorainkra a napokban kaptunk választ Lajosmizse nagyközségi Tanács megbízott vb-titkárától, Nevezett olvasójuk és még több kecskeméti nyugdíjas panasza alapján vizsgálatot végeztünk, s énnek során kiderült, hogy az utalványokat . elkészítő számítógép hibája — blokk kimaradása — okozta az említett pénzfolyósítási zavarokat. Természetesen minden elmaradt ellátást utólag — távirati úton — eljuttattunk a címzettekhez, közöttük Csimá- néhoz, akinek elküldtük a reklamációi során felmerült költségei megtérítését jelentő összeget is. A történtekért — melyek rajtunk kívül álló okokból következtek be — elnézést kérünk az érintett nyugdíjasoktól. Domonkos Lajostól„ aki az alábbiakról tájékoztatott: Az említett sövénykerítés olyan területen van, melyet nemrégen sajátított ki közcélból a tanács. A növény valóban zavarta a gyalogos közlekedést, ezért haladéktalan intézkedés történt a lenye- sésére, s< e munkával egyidőben került sor a közeli — szintén állami tulajdonban lévő — fák gallyazására is. Összeállította: Veiket Árpád
