Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-09 / 211. szám
IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: általában kevés felhő, száraz idő. Időnként megélénkülő, délkeleti, déli szél. Főként éjszaka és reggel elszórtan kőd. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 7—12, legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán 24—28 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évi. 211. szám Ára: 1,40 Ft 1981. szeptember 9. szerda Kádár János fogadta Athos Favát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a KB székházában fogadta a hazánkban tartózkodó Athos Favát, az Argentin Kommunista Párt főtitkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást pártjuk tevékenységéről és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom időszerű kérdéseiről. Áttekintették a pártközi kapcsolatokat és kifejezték készségüket az együttműködés erősítésére. A találkozón jelen volt Julio Laborde, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja és Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. (MTI) Óvodai helyzetjelentés három városból Az iskolai tanévnyitókkal egyidőben megkezdődtek a tervszerű foglalkozások az óvodákban is. Még a nyár folyamán döntöttek a felvételi bizottságok a beérkezett kérelmekről, s akik elnyerték az „óvodapolgári” rangot, immár a kiscsoportok — olykor még apu és anyu után síró — tagjai lettek. Ám a kezdeti megszeppenés után hamarosan megbarátkoznak az új környezettel, pajtásokat lelnek, ismerkednek az ovis élet számtalan örömével, a közösségi élet szabályaival. Az apróságok, akik érdeklődve avagy szorongva várták az óvodakezdést, nem is tudják, hogy a felnőtteknek mennyi gondjába került, hogy helyet teremtsenek számukra. Helyet, még ha szűköset is, hisz a korábbi évek gyakorlata megmaradt: az eredetileg tervezett gyermeklétszámnál többet vettek fel majd minden intézménybe az idén is. Három városból, Bajáról, Kiskőrösről és Kiskunhalasról kaptunk tájékoztatást az idén helyzetről. Baja A Sugovica-parti városban közel kétezer-kétszáz óvodás korú gyermek él. A gyermekintézménybe felvettek száma megközelíti a kétezret. Száz hároméves kisgyerek az idén kezdte meg az oviba járást. Egyik-másik óvodában nagy a zsúfoltság, különösen a lakótelepek közelében. Az 1791 óvodai hely ugyanis nem úgy Oszlik meg, mint ahogy a gyors építkezésekkel, a fiatal házasok letelepedésével párhuzamosan ez ideális lenne. Mindezek ellenére egyetlen jogos kérelmet sem útasítottak el. A kicsinyek többsége napközis ellátást kért és kapott, de kétszázötvenen csak a délelőtti foglalkozásokra járhatnak. Azokra a gyerekekre is gondolt a város tanácsának művelődésügyi osztálya, akik nem járnak óvodába, mert szüleik, hozzátartozóik felügyelete alatt ott- , lion nevelkednek. Számukra iskolaelőkészítőt szerveztek, hogy az óvodai „tananyagot” elsajátítva ne kerüljenek, hátrányba, ha iskolások lesznek. Még a külterületi gyerekeket is bevonták az iskolába való felkészülésre, számukra, Mártonszálláson szerveztek „elősulit”. ' Kiskőrös , A megye legfiatalabb városában ezer 3—6 éves korú gyermekre 675 óvodai hely jut. Szeptembertől 848 gyerek jár óvodába, tehát 125—130 százalékos a helykihasználás. A szükségesnél kevesebb óvodai hellyel úgy gazdálkodnak,’^hogy minden ötéves gyermek „jogot szerez” az óvodai felvételre, így nem kell külön iskolaelőkészítőt szervezni. Ennek a gondnak megszűnését csak akkor érheti el a város tanácsa, ha a tervezett száz új óvodai helyet kialakítják. Akkor lehetőség nyílik arra is, hogy a szeptemberre kialakult óvodai napközis ellátást is minden gyermeknek biztosítsák. Az idén azonban még félszáznyi kisgyerek csak bejáró lehetett. Az óvodai oktatás és nevelés tárgyi feltételei jók Kiskőrösön, de gondot okoz, hogy a pedagógusok többsége fiatal, maga is kisgyermeket nevel, gyesen van. Így azután gyakran helyettesítésekkel kénytelenek dolgozni. Ha a zsúfoltság csökkenne, könnyebb dolguk lenne az óvodapedagógusoknak is. Kiskunhalas A dinamikusan fejlődő városban szeptemberben 1360 gyerek kezdte meg az óvodai évet, 461- en most lépték át először az óvoda küszöbét. Mindegyikük számára tudnak napközis ellátást nyújtani és meglepően kevés felvételi kérelmet kellett elutasítani, azt is azért, mert az édesanya gyesen, otthon van. A gondot Kiskunhalason elsősorban az jelenti, hogy a régebben épült óvodákban nem az új előírás szerinti, a csoportonként alkalmazható két óvónő dolgozik, hanem kevesebb. Így a magas csoportlétszám és a helyettesítések gyakorisága nehezíti a hatékony pedagógiai munkát. Örömmel értesültünk viszont arról, hogy szeptemberben megkezdte működését a cigány óvoda, ahová 25 kisgyermeket vettek fel. Hátrányos helyzetük leküzdésére az óvodai foglalkozások nagy segítséget adnak főként abban, hogy fiatalabb korban tökéletesebben sajátíthatják el a magyar nyelvet. Köztudott ugyanis, hogy a cigánygyerekek az iskolában éppen a nyelv használatának elégtelensége miatt nem képesek lépést tartani társaikkal. Ha ezt sikerült megszüntetni, akkor jobb eséllyel kezdhetik az általános iskolát, s nagyobb reményük Wiet annak befejezésére is. N. M. És holnap? *. oldal Sajtóposta 4. oldal A negyedét diákok szüretelik 4. oldal Az ötnapos munkahétről 5. oldal Fejlődik a mezőgazdasági kistermelés Évente mintegy 7 ezerrel nő az áfészek keretében működő szakcsoportok tagjainak száma, és minden esztendőben legalább 50 új szakcsoport alakul — ezt állapította meg a SZÖVOSZ elemzése, amely az általános fogyasztási szövetkezetek mezőgazdasági és élelmiszeripari tevékenységével, a felvásárlással, és a kistermelés fejlesztésével foglalkozik. Az áfészek a felvásárolt áru- mennyiségnek már több, mint 90 százalékát a termékértékesítési szerződések előírásai szerint veszik át a kistermelőktől. A szerződésekhez mind több szolgáltatás párosul; széles körben adnak előleget a kistermelőknek, akik egyéb kedvezményt is kaphatnak; például növényi és állati szaporítóanyagot vehetnek át soron kívül az áfészektől, a szállítást is mindinkább az áfészek vállalják. További segítséget jelent a kistermelőknek, hogy a népfront és a TIT keretében évente 25—30 ezren vehetnek részt olyan előadásokon, amelyet az áfészek szerveznek meg. A szövetkezeti boltokban évente mintegy 8 milliárd forint értékű gépet, szerszámot, műtrágyát, növényvédő szert és takarmányt értékesítenek a kistermelőknek. Az elmúlt években 80 mezőgazdasági szaküzletet és 400 új ta- kanmányértékesítő szövetkezeti boltot létesítettek, és áruházaik többségében külön osztály áll a kistermelők rendelkezésére. Az áfészek fokozódó mértékben vesznek részit a kistermelés fejlesztésében: 5 év alatt 400 ezer tenyésznyulat, 15 ezer anyakocát, 170 millió napos baromfit hoztak forgalomba, és a kistermelőknek eladott takarmány meny- nyisége tavaly már meghaladta az 1 millió tonnát. A fogyasztási szövetkezetek 1980-ban több, mint 11 milliárd forint értékű mezőgazdasági terméket vásároltak fel, ami háromnegyedével több, mint öt évvel korábban. Az áfészek által felvásárolt kertészeti termékek, kisállatok, tojás, méz stb. jelentős hányadát — mintegy 5 milliárd forint értékben — a szövetkezetek keretében működő szakcsoportok tagjaitól vették át. A növekvő felvásárlás elősegítette a szövetkezeti élelmiszer-feldolgozás bővítését. Az üzemeidben az idén már több mint 6 milliárd forint értékű élelmiszert állítanak elő, kétszer annyit, mint 1976-ban. SZŐLŐ- ÉS ALMASZÜRET Jó ütemben halad az őszi talajelőkészítés A szeptember eleji kedvező időjárás felgyorsította a mezőgazdasági munkákat megyénkben. Gyárakból, üzemekből verbuvált munkások szedik az almát, nagy teljesítményű silózókkal gyűjtik a termést, s éjjelnappal dolgoznak a traktorok az őszi vetésűek magágy-előkészítésén. A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetben 1200 hektáron vetnek majd őszi gabonát. Ebből 700 hektáron jól előkészített magágy várja a szemeket. Ügy tervezik a szövetkezet vezetői, hogy a vetést október elején kezdik, és 20-ig befejezik, kivéve azokat a helyeket, ahol kukorica után kerül földbe a mag. Az 1400 hektár kukoricából 150 hektár termését leszecskázzák és forrólevegős szárítón keresztül engedve pelletet készítenek belőle. Az 500 hektár másodvetésű kukorica felét már begyűjtötték. A termés, az aszályos időjárás ellenére, jó. A kertészetben dolgozóknak a legtöbb munkát a 180 hektár dohány szedése adja. Az aszály miatt a termés valamivel kevesebb a vártnál, 7—8 mázsa szárazlevél hektáronként. Az árbevétel azonban így is meglehetősen magas: 50 ezer forint hektáronként. Javában tart a burgonya szedése is. A Desiree fajta meghálálta a júniusi 80—90 milliméter csapadékot, és 18—20 tonnás terméssel fizet hektáronként. Befejezéshez közeledik a 30 hektáros őszibarackosban is a gyümölcs szedése. Elégedettek, hisz hektáronként 8 tonna gyümölcsöt szüretelhettek, amelyet zömében a Kecskeméti Konzervgyárba szállítottak. Jó termést ígér a körte. A Bőse- és Clapp- körtéből az első tételeket már szintén beszállították a konzervgyárba. — A lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezetben a legnagyobb munkát az alma- és szőlőszüret • Ízléses rekeszekbe csomagolják a vaskúti kerületben termett szilvát. adja — tájékoztatott Gulyás József elnökhelyettes. Eddig 60 vagon jonathán, starking és golden almát szedtek le, elsősorban a kecskeméti BRG és a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat munkásai, de segített a kampányban Lakitelek lakossága is. A leszedett alma egy része a saját, 100 vagonos hűtőtárolóba kerül, másik része pedig a HUN- GAROPRUCT* külkereskedelmi vállalaton keresztül exportra. Szerencsésnek tartja az elnökhelyettes, hogy közbülső csatornaként nem iktatták be a ZÖLD- ÉRT-et, így kisebb az áttétel, zökkenőmentesebb az átvétel is. A hét elején például már megvizsgálta az áru minőségét még vagonba rakás előtt az NDK átvevője, így később már nem lehet reklamáció. A hét elején megkezdték az Ezerjó szőlő szüretelését, amelyet teljes egészében a Szikrai Állami Gazdaságnak adnak át. A termésátlag jó, 8—9 tonna hektáronként. A cukorfokkal is elégedettek, 15 fölött van, tehát mustjából kiváló pezsgőalapanyag készülhet. Befejezték a 80 hektár lucerna telepítését. A jövő héten kezdik a 100 hektár őszi árpa és 150 héktár rozs vetését a közös gazdaságban. Eddig 180 vagon silót takarítottak be a termelőszövetkezetben, de 190 hektárról további 450—500 vagonnal még várnak. Az árvizes területekre vetett silókukorica termésével elégedettek. A Középmagyarországi Pince- gazdaság évekkel ezelőtt együttműködési megállapodást írt alá a kiskunmajsai Jonathán Tszszel. Márton József, a pincészet vezetője tájékoztatott arról, hogy a Jonathán Tsz teljes szőlőtermése hozzájuk kerül. Befejezéshez közeledik már az Irsai Olivér szedése. Jó közepes termést ígér a 277 hektár közös telepítésű rizlingszilváni és tramini is. A múlt heti zápor és eső még jót tett a kövidinkanak. Hizlalja a fürtöket, hisz ezeken a táblákon majd szeptember végén kezdődik a szüret. A majsai pincészet felkészült a szőlő fogadására. Az elmúlt években sem volt fennakadás, így lesz az idén is. A telepen belül hat helyre érkezhet a szőlő, biztosítva ezzel, hogy a tartálykocsik minél előbb üresen távozhassanak. A folyamatos prések több száz tonna szőlőt képesek kisajtolni, tehát a megfelelő nagyságrendű préskapacitás is rendelkezésükre áll. • Nagy teljesítményű lánctalpas traktorok is dolgoznak a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz silódepóinál. (Tóth Sándor felv.) A Bács-Kiskun megyében termett szilvának mintegy harmadát a Bajai Mezőgazdasági Kombinátból exportálják. A vaskúti kerületben, ahol 70 hektáros ültetvényen terem ez a gyümölcs, augusztus 16-án kezdték meg a szüretet. Eddig mintegy 255 tonnát válogattak és csomagoltak a kombinát dolgozói ízléses rekeszekbe, amelyek az országhatáron túl is kedveltté teszik a megye déli részén termett gyümölcsöt. A kétszázötvenegy hektáros almásban szeptember 1-én kezdődött a szüret, amely még jó néhány hétig munkát ad a kombinát dolgozóinak, a táborozó diá~ koknak. Példabeszédünk hőse, az Illető, nem csodálkozott azon, hogy Trabantjának első átvizsgálását a kért napon nem vállalta a kisváros szervize. Azon sem lepődött meg, hogy a megbeszélt időben fanyalogva fogadták. Átadta a slusszkulcsot a munkafelvevőnek, és sztoikus nyugalommal hall- gatta, hogy a motor felbőg, a sebességváltó fogaskerekei recsegnek, a kerekek megpörögnek. Az Illető ezek után a három hónappal ezelőtti újságok olvasásába mélyedt, majd darab idő múlva át ballagott a szervizmunka első stációjának színhelyére, a zsir- zóba. Húsz forinttal bélelte ki a szakember zsebét, gondosan megmutogatta, mely zsirzófe- jek igényelnek kenőanyagot — a szakember ugyanis szemmel láthatóan határozatlan volt a zsirzófejek hollétét illetően. Az Illetőt nem zavarta különösebben, hogy egy-két kényes hely kimaradt, mivel otthon már elvégezte a munka nagyját, és a nehezen hozzáférhető helyekre saját kezűleg juttatott LZS—2 jelű zsírt. A következő húszforintos annak a gumicsizmás szakembernek a markába csúszott, aki a Trabant végső mosására tett kísérletet. A húsz forint egyenértéke fél kanálnyi sampon volt, amiért is az Illető elégedettnek érezte magát. IgaZr- hogy az autóról nem jött le a nyári hőségben felfröccsent aszfalt, ám mégsem tiszta vízzel csiszolták a karcmentes lakkozást. Komoly érdeklődést tanúsított az Illető a tulajdonképpeni műszaki átvizsgálás iránt is, amely egy feltűnő betűkkel irt tábla közvetlen közelében folyt. (E tábla felhívta az Illetők figyelmét, hogy a szerviz külön kérésre a legkorszerűbb műszerekkel vizsgálja meg az autókat.) A szakember annak rendje s módja szerint kicsavarta a két gyertyát, megállapította, hogy hogy szép a színük. Megkérdezte az Illetőt, húz-e valamerre a kormány, majd a nemleges válasz hallatán bólintott. Sejtette, mondta szakemberi hangon. Az Illető száz forinttal jutalmazta a szakember szakértelmét és emberi hangját, amitől rögtön közvetlenebbé vált a légkör a szakember és az Illető között. A szakember „jó kis autónak” nevezte a Trabantot, majd hozzáfűzte, „különösen azóta pompás járgány, amióta 12 voltosra alakították". Az Illető nem kívánta kétség bevonni a szakember szakértelmét, ezért csupán azt kérdezte meg, hogy merre találja a feszültségátalakító transzformátort, ami a 6-ból 12 voltot csinál, tekintve, hogy az említett átalakítás ellenére 6 voltos akkumulátort lát az autó motorházá ban. A szakember dünnyögött valamit, és hozzálátott a karburátor beszabályozásához. Azaz: csak hozzálátott volna, az Illető azonban kérte e munka mellőzését, sietős útjára hivatkozott. A szakember vállat vont, s aláírta a munkalapot, amellyel az illető a pénztárhoz járult, s 83 forintot számlált le: ennyi volt a garanciális átvizsgálás első díja; tartalmazta az olaj, továbbá a kilométeróra kiiktatását megakadályozó védőzár árát. Hazatérve az Illető lemosta az autóját, szarvas bőr-helyettesítő Vileda-kendővel csillogóra törölte, és könyvelését átvizsgálva megállapította: összesen 223 forintot fizetett. Az életből ellesett, tökéletesen valósághű történet tulajdonképpen a hétköznapos esetek számát gazdagítja, hiszen efféle sztoriknak az autósok zöme volt már szenvedő alanya. Ami miatt mégis első oldalas vezércikkbe illik, az sem egetverő fölfedezés. Ismét a munka — bármilyen munka! — minőségéről, és a munkát végző emberről van szó; ösz- szevonva pedig az „emberi tényező" címszó alatt emlegetett elvárás- és követelménykomplexumról. Magyarán szólva arról, hogy ki-ki rendesen végezze el a munkáját. E példából is kiderül, hogy a hibás munka nem objektív akadályok következménye. A szervizben volt zsír, volt sampon, ott állt a sarokban a korszerű diagnosztizáló műszer is. Csak éppen nem tudták hol kell zsírozni, csak éppen külön baksisért került sampon a vízbe, csak éppen fogalmuk sem volt a vizsgáló berendezés használatáról. Nem használták ki azt a lehetőséget, aminek kihasználásával tökéletes munkát adhattak volna ki a kezük alól, s ami a szomorú: még külön juttatásért sem. Ez utóbbi félmondat taglalása alighanem mellékvágányra futtatná e cikk eszmei mondanivalóját, amely körülbelül annyi: önmagának tartozik az ember azzal,_ ha jói elvégzi a munkáját. Nem valószínű, hogy naponta tartanának lelkiismeret- vizsgálatot az autószerelők, az azonban majdnem biztos, hogy ha megtennék, aligha lenne ■nyugodt az álmuk. Még mielőtt azonban — ismét tévútra térve — az autószerelők kiáltatnának ki a jó munka első számú közellenségének, álljunk meg egy percre. S tegyük a kezünket a szivünkre: ugye mi sem dolgozunk mindig úgy, hogy az örökkévalóság, a szakma becsületének megőrzése lebegne a szemünk előtt... Bizony nem. Amikor tehát ismételten az „emberi tényező" fokozott szerepét emlegetjük, ne csak bonyolult, sok mindennel összefüggő „objektív 'körülményekre" gondoljunk, hanem arra is, hogy az alap a jól elvégzett munka. Azt elérni, hogy mindenki szeresse a munkáját, mindenki szeressen dolgozni, netán főnökét is kedvelje, álom. Az viszont, hogy mindenki becsülettel oldja meg feladatát: hétköznapi követelmény. B. J.
