Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-05 / 208. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 5. CUKORRÉPASZEDÉS ÉS -SZÁLLÍTÁS MEGYESZERTE Gyártási idénykezdet Szolnokon, Hatvanban, Selypen Mások sikerének, kitüntetésének értéke... • Érik a termés, egyre több géppel szedik a cukorrépát Bács-Kiskun megyében. (Straszer András felvétele) A kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezetet kimagasló gazdálkodási' eredmé­nyeiért a “közelmúltban tüntet­ték ki a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium terme­lési nagydijával. Már máskor is hallottam ilyen elismerésekkel kapcsolatban a kérdést, vajon mennyit ér a ki­váló cím, az elismerő oklevél. Most megint találkoztam a két­kedéssel. Valaki egy megyei ta­nácskozás szünetében megkérdez­te, mit jelent egyáltalán ez a kitüntetés. Nos, a szóban forgó nagydíjat 1977-ben alapították, s azok az - üzemek kapják, amelyek az át­lagot messze meghaladó eredmé­nyességgel dolgoznak. Az idén öt gazdaság részesült nagydíjban. Közöttük a balmaz­újvárosi Lenin és a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezet. Ezek az egymást követő három évben hektáronként kukoricából 8 tonna feletti átlagtermést ér­tek el. Nem kisebb eredményt mondhat magáénak a vas zári Hunyadi Termelőszövetkezet, mert az mégiscsak szép teljesít­mény, hogy a közös gazdaságban 2100 tehén átlagában az elmúlt esztendőben csaknem 7 ezer li­ter tejet fejtek tehenenként. Az állami gazdaságok közül a dal- mandit tüntették ki, búzából hektáronként több mint 7 tonna termést takarítottak 'be, a kuko­rica-termésátlaguk is meghaladta ta a 8 tonnát. Jól ismertek a gazdaságnak a vetőmag termesz­tésiben és a halászatban elér.t eredményei. Nos, ezeknek az üzemeknek a sorába tartozik a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet is. Ismerve a kö­zös gazdaság adottságait — azt, hogy szántóterületének 40 száza­léka gyenge homok — a búzából élért 6 tonna, a kukoricából .pro­dukált 7,5 tonna hektáronkénti hozam nem megvetendő teljesít­mény. Említésre méltó a meggyesek­ben a hektáronkénti 4 tonna fe­letti termés és a ribiszkeültetvé- nyeken szüretelt csaknem 10 ton­na gyümölcs is. A megye szövetkezeti gazda­ságai között a legmagasabb ter­melési értéket ebben a termelő- szövetkezetben érték el. A magas hozamok, a termelés jó- eredmé­nyei elősegítették, hogy az egy személyre jutó nyereség ugyan­csak a legmagasabbak közé tar­tozzék. Mindebben segített, hogy újszerű, közvetlen érdekeltséget teremtő, úgynevezett kiscsopor­tos munkaszervezeti egységeket hoztak létre és a legtöbb ágaza­tot a végtermék előállításáig fej­lesztették. Az elnök a Petőfi Népében részletesen nyilatkozott a szövet­kezet eredményeiről, célkitűzé­seiről. Ezért csak néhány kiegé­szítéssel járultam hozzá a mun­kájuk méltatásához. Jó dolog, ha valaki vagy valakik érdeklődnek mások sikerei iránt. Különösen helyes ha ezt azért te­szik, hogy tanuljanak. Még egy egészséges féltékenység is elfogad­ható, de amikor az néha irigységbe csap át, mint azt esetenként ta­pasztaljuk, ez mór sehogyan sem helyeselhető. Gyakran esünk ab­ba g hibába, hogy ha magunkról van szó, akkor túlértékeljük sa­ját munkánkért kapott elisme­rést, de mások kitüntetését le­becsüljük. . H. Gy. Bács-Kiskun .répatermesztői­vel szerződéses kapcsolatban ál­ló három cukorgyárban megkez­dődött a termés átvétele,- Szol­nokon a feldolgozása is. A me­gyéhez legközelebb fekvő gyár 908 hektáros kiskunsági körze­tében a félegyházi Vörös Csillag Tsz a legnagyobb termesztő. Ke­reken félezer hektáros répaföld termését gyűjti össze a szövetke­zet tagsága, és szeptember má­sodik felében már napi 250 ton­nát szállítanak a félegyházi va­sútállomás rakterűidén felállított átvevőhelyre. Tiszakécskén a Tiszagyöngye valamint a Béke és Szabadság Tsz együttesen 393 hektárról ta­karít be répát és továbbítja sa­ját járműveivel1 közvetlenül a gyárba. Kécske és Szolnok között még akkora távolság sincs, mint Baja, Bácsbokod cukorrépa-át­vevő telepei és a bácskai répa­termesztő gazdaságok között. Idő­nyereség hát a kécskeiek számá­ra a közvetlen fuvarozás, ame­lyet a gyár meg is térít. A kiskunsági körzetben még Lászlófalván termesztettek cu­korrépát a szolnoki gyárnak, de nem az Egyetértés Tsz nagyüze­mi tábláján, hanem a tagság ház­IHa jól emlékszem, a VOLÁN kalocsai távolsági autóbusz-pá­lyaudvara körülbelül húszéves — nem túlzók! — hősi múltra tekinthet vissza. Az akkor nagy, ünnepélyes ceremóniával felava­tott buszállomás, persze, azóta a szó szoros értelmében kinőtte önmagát. Hiába volt akkor a me­gye egyik „leg”-korszerűbb ilyen objektuma, a gyors iparvárossá fejlődő Duna-parti településnek utasforgalmát haladéktalanul kor­szerűsíteni kellett — annál is in­kább, mert vasútállomása kie­sett a hálózatból, jelentéktelen­né zsugorodott, s már-már a lik­vidálás gondolata is felmerült a KPM illetékeseinek fejében. Mint mondottam: is akkor! Húsz év alatt, persze, e tekintetben is vál­tozott a helyzet, s — amint ol­vashattuk is lapunk kalocsai kia­dásának legutóbbi számában — átallnak a konténeres teherszál­lításra, de a személyforgalomban is némi korszerűség tapasztalha­tó. Az autóbuszé a jövő! Kalocsán — mint azt Kapitány Károlytól, a buszpályaudvar ál­lomásfőnökétől és Szili Jánostól, főnökség vezetőjétől megtudtuk — naponta 130—140 járatpárt fo­gad, illetve indít tovább a busz- pályaudvar forgalmi irodája. Já­ratpár közlekedik például Esz­tergomtól Garáig, végig a Duna vonalán, de feljegyeztük a kö­vetkező járatpárakat is: Székes­fehérvár—Kalocsa—Baja—Zom- bor, azután Budapest—Jánoshal­ma—'Bácsalmás. Egyébként csak Budapestről hét autóbuszjárat megy keresztül a kalocsai pá­lyaudvaron — mondhatni — csaknem a szélrózsa minden irá­táji földjén, összesen 15 hektá­ron. Nem egyedülálló dolog ez, hiszen a szolnoki üzemnek Pest megyében is van háztájicukor- répa-szerződése. A Bács-Kiskun megye déli és nyugati felében érdekelt, Mátravidéki Cukorgyá­rak több megyére kiterjedő ter­melési körzetében pedig úgyszin­tén akadt háztáji, valamint szak- csoporti partner. Megyeszerte alaposan felké­szültek az állami és szövetkeze­ti nagyüzemek, s a kistermelők a répa termés összegyűjtésére. Több gazdaság hazai és külföldi gyártmányú, vadonatúj gépsort is vásárolt. Közöttük a Béke és Szabadság Tsz a gyár segítségé­vel beszerzett, nagy teljesítményű munkagéppel takarítja be ter­mését. A répa melléktermékére is számít, mert azt kitűnően hasz­nosíthatja a szarvasmarha ta­karmányozásában. A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani és selypi üzeme még gondosabban készült az átvételi és gyártási idényre, mint koráb­ban. A tavalyinál nagyobb vetés- területről 100 ezer tonnával több termést vár, Kiskun, Pest, Heves megye gazdaságai az idén 612 ezer tonna cukorrépát szándé­nyába. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen óriási utasforgalom­mal számolnak naponta a kalo­csai állomásfőnökségen, ha most még azt is ideírjuk, hogy az 1980. évi utasforffalmuk megha­ladta a három és fél milliót! Ki­mondani is sok, hát még elkép­zelni azt az embertömeget, aminek zökkenőmentes szállításában be­csülettel helytálltak a Volán kalocsai dolgozói, a „pilótáktól” kezdve, keresztül az adminiszt­ráción egészen a forgalomirá­nyítókig. Valóban, Kalocsán az utasforgalom lebonyolításában az autóbuszé a jövő! Napi 450 kilométer Arról is írnunk kell, hogy a kalocsai autóbusz-pályaudvarnak (130—'140 jaratpára között) har­minc autóbusza csak a könyék- beli települések utasait — mun­kásokat főként! —szállítja mun­kahelyére és'haza, de van még két bérautóbuszuk is és 28 kocsi­juk — egyéb közlekedés lebo­nyolításához, s ezekre 49 gépko­csivezető jut a KN jelzésűekkel együtt, illetve tizenegy jegykeze­lő segítségével. Az autó buszso­főrök Kalocsán és a Kalocsa kör­nyéki járatokon naponta 400—450 kilométert vezetnek, ha arra szükség van, de ennél egy méter­rel sem többet, mert a szabály­zat szigorúan tiltja. Aki gépko­csit vezet, könnyen elképzelhe­ti, hogy egy négyszáz kilométe­res utazás mit jelent — fizikai­lag és szellemileg egyaránt. S itt tegyük hozzá mindjárt: a kalo­csai és a kalocsai „vonzáskörbe” tartozó utasforgalomban már az idén előreláthatóan jelentős emelkedés mutatkozik, hiszen a távolsági járatokkal együtt az év koznak Hatvannak, Selypnek át­adni, ebből a mennyiségből meg-' közelítőleg 199 ezer tonna a bács­kai és a Duna melléki nagyüze­mek répatermése lesz. A megye répa termesztői közül a 'tataházi Petőfi, a miskei Már­cius 15. Tsz, továbbá az .Állam- pusztai Célgazdaság indította az első szállítmányt a Heves me­gyei feldolgozó üzemek átvevő­végéig a tavalyinál legalább két százalékkal fognak többen utaz­ni, amit viszont a grafikonok je­leznek máris csalhatatlanul. Űj parkoló, korszerű leállósáv iEz a csaknem egymillió forin­tos beruházással épülő autóbusz- pályaudvar-bővítés Kalocsán szinte abban a bizonyos, sokat emlegetett huszonnegyedik órá­ban kezdődik — noha a terv már kész volt korábban —, illetve folytatódik azzal, hogy a Vajas­pataknak a buszállomás mögötti elmocsarasodott holtágát, amely­nek úgyszólván semmi hasznát sem venni, lecsapolják és bete­metik, majd az ülepedés után le­betonozzák. Így nyernek majd tizenegy új buszparkolót, illetve leállósávot, ami a jelenlegi bal­esetveszélyes le- és felszállást megszünteti. A megyei Volán a kalocsai buszpályaudvar veze­tőségével egyetemben azonban az utasok kényelméről, a váróter­mek tisztaságáról, korszerűségé­ről sem feledkezik meg. Idén, szeptember 7-én ugyanis megkezdik a jelenlegi buszpálya­udvar teljes felújítását, amelyet a helyi Asztalos- és Építőipari Szövetkezet vállalt el — mintegy 100—ISO ezer forintnyi költség- vetés keretében — és garantálja is, hogy a nagy, s minden tekin­tetben kifogástalan munkát az év végéig be is fejezi. Az új parko­ló és leállósáv viszont csak a jövő év tavaszán készülhet majd el — éppen a Vajas mocsaras ágának, feltöltésének és lebeto- nozásának már előre jól látható hatalmas munkája miatt. Vasa Imre helyeire. Szeptember 5-től nap, nap után már 1300—1400 tonna répát vár a Mátravidéki Cukor­gyárak két üzeme Bács-Kiskun gazdaságaitól, örvendetes, hogy a termés minősége kedvezőbb a tavalyinál. A cukortartalom sze­rinti minősítés és átvétel így még előnyösebb a gyáraknak, a termesztőknek egyaránt. K. A. Termőföld „holdbéli tájakon” A természeti kincsek kiakná­zása, a nyersanyagok felszínre hozatala napjainkig kétmilliárd hektár területen pusztította a termőtalajt. Így majdnem egy világrésznyi termőföld tűnt el a Föld térképéről. Ennek a folya­matnak sürgősen gátat kell vet­ni, mondják az emberiség jövő­jéért joggal aggódó környezet- védelmi szakemberek. Az országban az egykori - szén- bárók a tervszerűtlen bányatele­pítésekkel hatalmas károkat okoz­tak. Az egyik legkopárabb vidék az Érchegység lábainál elterülő, mintegy húszezer hektárnyi „hold­béli táj”, amelyet gondos és fá­radságos munkával tesznek új­ra virágzó földdé. Ezen a vidé­ken található a nagyobb térké­peken fel sem tüntetett, kicsiny Chrámce falu, amelyet mégis sokan ismernek, s amelyet gyak­ran felkeresnek külföldi kör­nyezetvédő szakemberek is. Ez a falu és környéke .a példa arra, hogyan lehet az elpusztult tala­jon, az egykori szénlelőhelyek puszta felszínén újra életet te­remteni. Ezen a tájon ma szőlő- termesztés folyik. Hasonló ered­ményeket mutatnak fel Brezmo környékén is, ahol az őszi búza hektáronként 37,1 mázsa termést hoz. Usti nad Labem a gyűmöl- csöskertjeiről vált ismertté az utóbbi években. Az Érchegység rekultivál't fennsíkjain pedig már sok helyütt újra sarjadnak az er­dők. A rekultivációnak Csehszlo­vákiában kétszeres jelentősége van, hiszen egy-egy lakosra mind­össze 47 ár mezőgazdaságilag hasznosítható terület jut, tehát a társadalom számára minden hektár termőerejét visszanyert föld aranyat ér. Épiiletváz-szerkezetek betonból • A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára svéd licenc alapján megkezdte az épületszerkezetek gyártását. A BVM—TIP rendszerű épületváz- és falszerkezet széles skálájú felhasználhatósá­got biztosít a sablonok variálhatósága révén, A képen: a késztermék raktározása. TÖBB MINT HÁROM ÉS FÉL MILLIÓ UTAS Bővítik a kalocsai autóbusz-pályaudvart iöiíííiíSS A. SZTRUGACKIJ - B. SZTRUGACKI3 § mmmsm Nehez istennek lenni (19.) Milyen szerencse — fordult Rumatához —, hogy akkor nem volt velem a harci kardom! Feledé- kenységemben kivonhattam vol­na. És bár az „Arany Patkó” nem fogadó, hanem csupán kocsma ...' A gazdasszony hússal teli tá­lakat, boroskancsókat hozott. A báró -feltörte inge ujját, és do­loghoz látott. — Igaz is — szólt Rumata —, ki volt az a három fogoly, akit az „Arany P^tkó”-ban kiszaba­dított? ’ — Kiszabadítottam? — A bá^“ ró Rumatára meredt. — Bizonyá­ra nem fejeztem ki magam elég­gé pontosan! Én senkit sem sza­badítottam ki. Hiszen le voltak tartóztatva, ez államügy... Va­lamilyen dón, bizonyára címe­res gyáva, egy vén könyvtudó és egy' lakáj... — Vállat vont. — Hát persze — mondta búsan Rumata. A bárót hirtelen elöntötte a vér, és félelmetesen kidüllesztet- te a szemét. — Mi az? Már megint?! — üvöltött fel. Rumata hátranézett. Don Ri- pat állt az ajtóban. Jelentőség- teljesen Rumata szemébe nézett, és kimenit. — Bocsánatot kérek, báró — szólt Rumata, és felkelt. — A király szolgálata ... Don Ripat közvetlenül pz ajtó mögött várakozott. — Mi újság? — kérdezte Ru­mata. — Két órával ezelőtt — közöl­te Don Ripat — dón Reba koro­navédelmi miniszter parancsára letartóztatttam és a Vidám To­ronyba kísértettem dona Okanát. — Ügy. — Egy órával ezelőtt dona Olta­na belehalt a tűzpróbába. — Ügy. . — Hivatalosan kémkedéssel vádolták. De ... — dón Ripat habozott —, én úgy gondolom ... Az a véleményem ... — Értem — mondta Rumata. Don Ripat ráemelte bűnbánó tekintetét. — Tehetetlen voltam... — kezdte. — Nem az ön dolga — felelte rekedten Rumata. Don Ripat szeme megint ón- színűre vált. Rumata biccentett, visszatért az asztalhoz. — Esztorit! — mondta Ruma­ta. — És hozzanak még! — Kö- hécselt. — Mulatni fogunk. Az ördög vigye, mulassunk hát... 16. ... Amikor Rumata magához tért, azt látta, hogy egy üres tér­ség közepén áll. Szürkén kelt a hajnal, a távolban rekedt han­gon ordítoztak az időmérő kaka­sok. Rumata fejében szertefosz­lott a köd, az érzékelés metsző világosságának és pontosságának ismerős állapota köszöntött be, nyelvén kellemesen olvadozott keserű mentaíz. Jobb kezének Ujjai erősen viszkettek, öklében egy üres kaszparamid-ampulla lapult. Ezzel a nagy hatású alko­holmérgezés elleni szerrel a Föld elővigyázatosan ellátta az elma­radott bolygókon dolgozó vala­mennyi felderítőjét. Nyilván már itt, ezen az üres térségben, csak­nem ösztönösen a szájába szórta az ampulla egész tartalmát. i A vidék ismerős volt. Egyene­sen előtte a leégett csillag jósda tornya feketéllett, balfelé pedig a királyi palota minaretkarcsú őrtornyai tűntek elő a félhomály­ból. Rumata mélyen beszívta a nyirkos, hideg levegőt, és haza­felé indult. Pampa báró ezen az éjszakán remekül mulatott. A pénztelen dónak csapatából kísérve, kör­utat tett az arkanari kocsmák­ban, mindenét elitta s útközben legalább nyolc verekedést ren­dezett. Rumata mindenesetre vissza tudott emlékezni nyolc ve­rekedésre, amelybe beleavatko­zott: igyekezett szétválasztani a feleket, és megakadályozni a gyil­kosságot. További emlékei azon­ban ködbe vesztek. Eleinte még a báróval versenyt itta az irukanit, az esztorit, a szoanit, az arkanarit, de vala­hányszor más borra tértek át, lopva nyelve alá dugott egy kasz- paramidtablettát. Még megőrizte ítélőképességét, és észrevette a szürke járőrök csoportjait, a lo­vas barbárok őrcsapatát a szoa- ni úton, ahol a bárót bizonyára lepuffantották volna, ha Rumata nem beszéli a barbárok nyelvjá­rását. Emlékezett rá, mennyire meglepte az a gondolat, hogy a Hazafias Iskola előtt mozdulat­lan sorokban álló, csuklyás, feke­te köpenyes, furcsa katonák: szer­zetesek. De mi köze ehhez az egyháznak? — gondolta akkor. Lassan szállt fejébe a szesz, mégis valahogy, hirtelen, egyik pillanatról a másikra részegedett le; s amikor elméje egy pillanat­ra kitisztult, széthasított tölgyfa- asztalt látott maga előtt egy is­meretlen szobában, kivont kardot a kezében, és tapsoló, pénztelen donokat — akkor már-már arra gondolt, hogy ideje hazamenni. De késő volt. A tombolás undo­rító, illetlen örömének hulláma már magával ragadta. Még föld­lakó, felderítő maradt, a tűz és a vas embereinek örököse, akik nem kímélték magukat, és mások­nak sem irgalmaztak a nagy cél érdekében. Nem válhatott Eszto- ri Rumatává, de kommünár sem volt többé. Nem voltak többé kö­telezettségei a Kísérlettel szem­ben. Csak az önmaga iránti kö­telességével törődött. Minden vi­lágosan állt előtte, kivétel nélkül minden. Pontosan tudta, ki mi­ben bűnös, és pontosan tudta, mit akar: vagdalkozni, tűzzel-vassal pusztítani. Rumata felriadt, és kihúzta kardjait a hüvelyükből. A pengék csorbultak voltak, de tiszták. Ar­ra emlékezett, hogy valakivel vagdalkozott, de kivel? ... A lovakat elitták. A pénz­telen donok eltűntek. Rumata -=■. erre is emlékezett — hazacipel­te magához a báróit. Pampa dop Bau színjózan volt, kész arra, hogy folytassa a vigadozást — csupán nem tudott a lábán állni. Ráadásul úgy vélte, hogy az imént búcsúzott el - a kedves bárónétól, és jelenleg hadat visel ősi ellen­sége, a végsőkig elkanászodott Kaszka báró ellen. „Micsoda? Ágy? ... Hogyan kerülhet ágy a mezőre? A mi ágyunk a harci mén takarója!” — e szavakkal Pampa letépte a fal­ról a gobelint, feje búbjáig be­takarózott vele, és nagy robajjal a sarokba, zuhant, a mécses alá. Rumata meghagyta Unónak, ál­lítson a báró mellé egy vödör sós lét és egy dézsa savanyúságot. Akkor valami történt. Valami na- nagyon, nagyon csúf dolog, ami végigűzte a városon keresztül, ki a szabadba. Valami nagyon, na­gyon csúf, megbocsáthatatlan, szégyenletes... Ez akkor jutott eszébe, amikor már a házhoz közeledett, s ami­kor eszébe jutott, megállt.. ... Félrelökte Unót, felmászott a lépcsőn, kitárta az ajtót, beron­tott a lányhoz, és az éjjeli lám­pás fényénél megpillantotta fehér arcáit, rémülettel és undorral te­li, óriási szemét, és ebben a szem­párban önmagát, tántorgó alak­ját, lecsüngő, piszokíoltos ruhá­ját, ezt az arcátlan és aljas, kék­vérű riipőköt, és ez a tekintet visszavetette a lépcsőre, le az előszobába, ki az ajtón, a sötét utcára, és messzebb, messzebb,, minél messzebb... Rumata összeszorította a fo­gát, érezte, hogy belsejében min­den megdermedt. Halkan kinyi­totta az ajtót, s lábujjhegyen be­lépett az előszobába. A sarokban békés álomban szuszogott“ a báró. „Ki az?” — kiáltott fel Unó. „Csendesen — mondta suttogva Rumata. — Gyerünk a konyhába. Készíts egy hordó vizet, ecetet, tiszta ruhát, de szaporán!” Sokáig, bőszen, élvezettel lo­csolta magát vízzel és dörzsölte ecettel, hogy levakarja az éjsza­ka szennyét. Unó mogorván kö­zölte: ' * fi (Folytatjuk.) U, A

Next

/
Thumbnails
Contents