Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-05 / 208. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 5. CUKORRÉPASZEDÉS ÉS -SZÁLLÍTÁS MEGYESZERTE Gyártási idénykezdet Szolnokon, Hatvanban, Selypen Mások sikerének, kitüntetésének értéke... • Érik a termés, egyre több géppel szedik a cukorrépát Bács-Kiskun megyében. (Straszer András felvétele) A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetet kimagasló gazdálkodási' eredményeiért a “közelmúltban tüntették ki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termelési nagydijával. Már máskor is hallottam ilyen elismerésekkel kapcsolatban a kérdést, vajon mennyit ér a kiváló cím, az elismerő oklevél. Most megint találkoztam a kétkedéssel. Valaki egy megyei tanácskozás szünetében megkérdezte, mit jelent egyáltalán ez a kitüntetés. Nos, a szóban forgó nagydíjat 1977-ben alapították, s azok az - üzemek kapják, amelyek az átlagot messze meghaladó eredményességgel dolgoznak. Az idén öt gazdaság részesült nagydíjban. Közöttük a balmazújvárosi Lenin és a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezet. Ezek az egymást követő három évben hektáronként kukoricából 8 tonna feletti átlagtermést értek el. Nem kisebb eredményt mondhat magáénak a vas zári Hunyadi Termelőszövetkezet, mert az mégiscsak szép teljesítmény, hogy a közös gazdaságban 2100 tehén átlagában az elmúlt esztendőben csaknem 7 ezer liter tejet fejtek tehenenként. Az állami gazdaságok közül a dal- mandit tüntették ki, búzából hektáronként több mint 7 tonna termést takarítottak 'be, a kukorica-termésátlaguk is meghaladta ta a 8 tonnát. Jól ismertek a gazdaságnak a vetőmag termesztésiben és a halászatban elér.t eredményei. Nos, ezeknek az üzemeknek a sorába tartozik a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet is. Ismerve a közös gazdaság adottságait — azt, hogy szántóterületének 40 százaléka gyenge homok — a búzából élért 6 tonna, a kukoricából .produkált 7,5 tonna hektáronkénti hozam nem megvetendő teljesítmény. Említésre méltó a meggyesekben a hektáronkénti 4 tonna feletti termés és a ribiszkeültetvé- nyeken szüretelt csaknem 10 tonna gyümölcs is. A megye szövetkezeti gazdaságai között a legmagasabb termelési értéket ebben a termelő- szövetkezetben érték el. A magas hozamok, a termelés jó- eredményei elősegítették, hogy az egy személyre jutó nyereség ugyancsak a legmagasabbak közé tartozzék. Mindebben segített, hogy újszerű, közvetlen érdekeltséget teremtő, úgynevezett kiscsoportos munkaszervezeti egységeket hoztak létre és a legtöbb ágazatot a végtermék előállításáig fejlesztették. Az elnök a Petőfi Népében részletesen nyilatkozott a szövetkezet eredményeiről, célkitűzéseiről. Ezért csak néhány kiegészítéssel járultam hozzá a munkájuk méltatásához. Jó dolog, ha valaki vagy valakik érdeklődnek mások sikerei iránt. Különösen helyes ha ezt azért teszik, hogy tanuljanak. Még egy egészséges féltékenység is elfogadható, de amikor az néha irigységbe csap át, mint azt esetenként tapasztaljuk, ez mór sehogyan sem helyeselhető. Gyakran esünk abba g hibába, hogy ha magunkról van szó, akkor túlértékeljük saját munkánkért kapott elismerést, de mások kitüntetését lebecsüljük. . H. Gy. Bács-Kiskun .répatermesztőivel szerződéses kapcsolatban álló három cukorgyárban megkezdődött a termés átvétele,- Szolnokon a feldolgozása is. A megyéhez legközelebb fekvő gyár 908 hektáros kiskunsági körzetében a félegyházi Vörös Csillag Tsz a legnagyobb termesztő. Kereken félezer hektáros répaföld termését gyűjti össze a szövetkezet tagsága, és szeptember második felében már napi 250 tonnát szállítanak a félegyházi vasútállomás rakterűidén felállított átvevőhelyre. Tiszakécskén a Tiszagyöngye valamint a Béke és Szabadság Tsz együttesen 393 hektárról takarít be répát és továbbítja saját járműveivel1 közvetlenül a gyárba. Kécske és Szolnok között még akkora távolság sincs, mint Baja, Bácsbokod cukorrépa-átvevő telepei és a bácskai répatermesztő gazdaságok között. Időnyereség hát a kécskeiek számára a közvetlen fuvarozás, amelyet a gyár meg is térít. A kiskunsági körzetben még Lászlófalván termesztettek cukorrépát a szolnoki gyárnak, de nem az Egyetértés Tsz nagyüzemi tábláján, hanem a tagság házIHa jól emlékszem, a VOLÁN kalocsai távolsági autóbusz-pályaudvara körülbelül húszéves — nem túlzók! — hősi múltra tekinthet vissza. Az akkor nagy, ünnepélyes ceremóniával felavatott buszállomás, persze, azóta a szó szoros értelmében kinőtte önmagát. Hiába volt akkor a megye egyik „leg”-korszerűbb ilyen objektuma, a gyors iparvárossá fejlődő Duna-parti településnek utasforgalmát haladéktalanul korszerűsíteni kellett — annál is inkább, mert vasútállomása kiesett a hálózatból, jelentéktelenné zsugorodott, s már-már a likvidálás gondolata is felmerült a KPM illetékeseinek fejében. Mint mondottam: is akkor! Húsz év alatt, persze, e tekintetben is változott a helyzet, s — amint olvashattuk is lapunk kalocsai kiadásának legutóbbi számában — átallnak a konténeres teherszállításra, de a személyforgalomban is némi korszerűség tapasztalható. Az autóbuszé a jövő! Kalocsán — mint azt Kapitány Károlytól, a buszpályaudvar állomásfőnökétől és Szili Jánostól, főnökség vezetőjétől megtudtuk — naponta 130—140 járatpárt fogad, illetve indít tovább a busz- pályaudvar forgalmi irodája. Járatpár közlekedik például Esztergomtól Garáig, végig a Duna vonalán, de feljegyeztük a következő járatpárakat is: Székesfehérvár—Kalocsa—Baja—Zom- bor, azután Budapest—Jánoshalma—'Bácsalmás. Egyébként csak Budapestről hét autóbuszjárat megy keresztül a kalocsai pályaudvaron — mondhatni — csaknem a szélrózsa minden irátáji földjén, összesen 15 hektáron. Nem egyedülálló dolog ez, hiszen a szolnoki üzemnek Pest megyében is van háztájicukor- répa-szerződése. A Bács-Kiskun megye déli és nyugati felében érdekelt, Mátravidéki Cukorgyárak több megyére kiterjedő termelési körzetében pedig úgyszintén akadt háztáji, valamint szak- csoporti partner. Megyeszerte alaposan felkészültek az állami és szövetkezeti nagyüzemek, s a kistermelők a répa termés összegyűjtésére. Több gazdaság hazai és külföldi gyártmányú, vadonatúj gépsort is vásárolt. Közöttük a Béke és Szabadság Tsz a gyár segítségével beszerzett, nagy teljesítményű munkagéppel takarítja be termését. A répa melléktermékére is számít, mert azt kitűnően hasznosíthatja a szarvasmarha takarmányozásában. A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani és selypi üzeme még gondosabban készült az átvételi és gyártási idényre, mint korábban. A tavalyinál nagyobb vetés- területről 100 ezer tonnával több termést vár, Kiskun, Pest, Heves megye gazdaságai az idén 612 ezer tonna cukorrépát szándényába. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen óriási utasforgalommal számolnak naponta a kalocsai állomásfőnökségen, ha most még azt is ideírjuk, hogy az 1980. évi utasforffalmuk meghaladta a három és fél milliót! Kimondani is sok, hát még elképzelni azt az embertömeget, aminek zökkenőmentes szállításában becsülettel helytálltak a Volán kalocsai dolgozói, a „pilótáktól” kezdve, keresztül az adminisztráción egészen a forgalomirányítókig. Valóban, Kalocsán az utasforgalom lebonyolításában az autóbuszé a jövő! Napi 450 kilométer Arról is írnunk kell, hogy a kalocsai autóbusz-pályaudvarnak (130—'140 jaratpára között) harminc autóbusza csak a könyék- beli települések utasait — munkásokat főként! —szállítja munkahelyére és'haza, de van még két bérautóbuszuk is és 28 kocsijuk — egyéb közlekedés lebonyolításához, s ezekre 49 gépkocsivezető jut a KN jelzésűekkel együtt, illetve tizenegy jegykezelő segítségével. Az autó buszsofőrök Kalocsán és a Kalocsa környéki járatokon naponta 400—450 kilométert vezetnek, ha arra szükség van, de ennél egy méterrel sem többet, mert a szabályzat szigorúan tiltja. Aki gépkocsit vezet, könnyen elképzelheti, hogy egy négyszáz kilométeres utazás mit jelent — fizikailag és szellemileg egyaránt. S itt tegyük hozzá mindjárt: a kalocsai és a kalocsai „vonzáskörbe” tartozó utasforgalomban már az idén előreláthatóan jelentős emelkedés mutatkozik, hiszen a távolsági járatokkal együtt az év koznak Hatvannak, Selypnek átadni, ebből a mennyiségből meg-' közelítőleg 199 ezer tonna a bácskai és a Duna melléki nagyüzemek répatermése lesz. A megye répa termesztői közül a 'tataházi Petőfi, a miskei Március 15. Tsz, továbbá az .Állam- pusztai Célgazdaság indította az első szállítmányt a Heves megyei feldolgozó üzemek átvevővégéig a tavalyinál legalább két százalékkal fognak többen utazni, amit viszont a grafikonok jeleznek máris csalhatatlanul. Űj parkoló, korszerű leállósáv iEz a csaknem egymillió forintos beruházással épülő autóbusz- pályaudvar-bővítés Kalocsán szinte abban a bizonyos, sokat emlegetett huszonnegyedik órában kezdődik — noha a terv már kész volt korábban —, illetve folytatódik azzal, hogy a Vajaspataknak a buszállomás mögötti elmocsarasodott holtágát, amelynek úgyszólván semmi hasznát sem venni, lecsapolják és betemetik, majd az ülepedés után lebetonozzák. Így nyernek majd tizenegy új buszparkolót, illetve leállósávot, ami a jelenlegi balesetveszélyes le- és felszállást megszünteti. A megyei Volán a kalocsai buszpályaudvar vezetőségével egyetemben azonban az utasok kényelméről, a várótermek tisztaságáról, korszerűségéről sem feledkezik meg. Idén, szeptember 7-én ugyanis megkezdik a jelenlegi buszpályaudvar teljes felújítását, amelyet a helyi Asztalos- és Építőipari Szövetkezet vállalt el — mintegy 100—ISO ezer forintnyi költség- vetés keretében — és garantálja is, hogy a nagy, s minden tekintetben kifogástalan munkát az év végéig be is fejezi. Az új parkoló és leállósáv viszont csak a jövő év tavaszán készülhet majd el — éppen a Vajas mocsaras ágának, feltöltésének és lebeto- nozásának már előre jól látható hatalmas munkája miatt. Vasa Imre helyeire. Szeptember 5-től nap, nap után már 1300—1400 tonna répát vár a Mátravidéki Cukorgyárak két üzeme Bács-Kiskun gazdaságaitól, örvendetes, hogy a termés minősége kedvezőbb a tavalyinál. A cukortartalom szerinti minősítés és átvétel így még előnyösebb a gyáraknak, a termesztőknek egyaránt. K. A. Termőföld „holdbéli tájakon” A természeti kincsek kiaknázása, a nyersanyagok felszínre hozatala napjainkig kétmilliárd hektár területen pusztította a termőtalajt. Így majdnem egy világrésznyi termőföld tűnt el a Föld térképéről. Ennek a folyamatnak sürgősen gátat kell vetni, mondják az emberiség jövőjéért joggal aggódó környezet- védelmi szakemberek. Az országban az egykori - szén- bárók a tervszerűtlen bányatelepítésekkel hatalmas károkat okoztak. Az egyik legkopárabb vidék az Érchegység lábainál elterülő, mintegy húszezer hektárnyi „holdbéli táj”, amelyet gondos és fáradságos munkával tesznek újra virágzó földdé. Ezen a vidéken található a nagyobb térképeken fel sem tüntetett, kicsiny Chrámce falu, amelyet mégis sokan ismernek, s amelyet gyakran felkeresnek külföldi környezetvédő szakemberek is. Ez a falu és környéke .a példa arra, hogyan lehet az elpusztult talajon, az egykori szénlelőhelyek puszta felszínén újra életet teremteni. Ezen a tájon ma szőlő- termesztés folyik. Hasonló eredményeket mutatnak fel Brezmo környékén is, ahol az őszi búza hektáronként 37,1 mázsa termést hoz. Usti nad Labem a gyűmöl- csöskertjeiről vált ismertté az utóbbi években. Az Érchegység rekultivál't fennsíkjain pedig már sok helyütt újra sarjadnak az erdők. A rekultivációnak Csehszlovákiában kétszeres jelentősége van, hiszen egy-egy lakosra mindössze 47 ár mezőgazdaságilag hasznosítható terület jut, tehát a társadalom számára minden hektár termőerejét visszanyert föld aranyat ér. Épiiletváz-szerkezetek betonból • A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára svéd licenc alapján megkezdte az épületszerkezetek gyártását. A BVM—TIP rendszerű épületváz- és falszerkezet széles skálájú felhasználhatóságot biztosít a sablonok variálhatósága révén, A képen: a késztermék raktározása. TÖBB MINT HÁROM ÉS FÉL MILLIÓ UTAS Bővítik a kalocsai autóbusz-pályaudvart iöiíííiíSS A. SZTRUGACKIJ - B. SZTRUGACKI3 § mmmsm Nehez istennek lenni (19.) Milyen szerencse — fordult Rumatához —, hogy akkor nem volt velem a harci kardom! Feledé- kenységemben kivonhattam volna. És bár az „Arany Patkó” nem fogadó, hanem csupán kocsma ...' A gazdasszony hússal teli tálakat, boroskancsókat hozott. A báró -feltörte inge ujját, és dologhoz látott. — Igaz is — szólt Rumata —, ki volt az a három fogoly, akit az „Arany P^tkó”-ban kiszabadított? ’ — Kiszabadítottam? — A bá^“ ró Rumatára meredt. — Bizonyára nem fejeztem ki magam eléggé pontosan! Én senkit sem szabadítottam ki. Hiszen le voltak tartóztatva, ez államügy... Valamilyen dón, bizonyára címeres gyáva, egy vén könyvtudó és egy' lakáj... — Vállat vont. — Hát persze — mondta búsan Rumata. A bárót hirtelen elöntötte a vér, és félelmetesen kidüllesztet- te a szemét. — Mi az? Már megint?! — üvöltött fel. Rumata hátranézett. Don Ri- pat állt az ajtóban. Jelentőség- teljesen Rumata szemébe nézett, és kimenit. — Bocsánatot kérek, báró — szólt Rumata, és felkelt. — A király szolgálata ... Don Ripat közvetlenül pz ajtó mögött várakozott. — Mi újság? — kérdezte Rumata. — Két órával ezelőtt — közölte Don Ripat — dón Reba koronavédelmi miniszter parancsára letartóztatttam és a Vidám Toronyba kísértettem dona Okanát. — Ügy. — Egy órával ezelőtt dona Oltana belehalt a tűzpróbába. — Ügy. . — Hivatalosan kémkedéssel vádolták. De ... — dón Ripat habozott —, én úgy gondolom ... Az a véleményem ... — Értem — mondta Rumata. Don Ripat ráemelte bűnbánó tekintetét. — Tehetetlen voltam... — kezdte. — Nem az ön dolga — felelte rekedten Rumata. Don Ripat szeme megint ón- színűre vált. Rumata biccentett, visszatért az asztalhoz. — Esztorit! — mondta Rumata. — És hozzanak még! — Kö- hécselt. — Mulatni fogunk. Az ördög vigye, mulassunk hát... 16. ... Amikor Rumata magához tért, azt látta, hogy egy üres térség közepén áll. Szürkén kelt a hajnal, a távolban rekedt hangon ordítoztak az időmérő kakasok. Rumata fejében szertefoszlott a köd, az érzékelés metsző világosságának és pontosságának ismerős állapota köszöntött be, nyelvén kellemesen olvadozott keserű mentaíz. Jobb kezének Ujjai erősen viszkettek, öklében egy üres kaszparamid-ampulla lapult. Ezzel a nagy hatású alkoholmérgezés elleni szerrel a Föld elővigyázatosan ellátta az elmaradott bolygókon dolgozó valamennyi felderítőjét. Nyilván már itt, ezen az üres térségben, csaknem ösztönösen a szájába szórta az ampulla egész tartalmát. i A vidék ismerős volt. Egyenesen előtte a leégett csillag jósda tornya feketéllett, balfelé pedig a királyi palota minaretkarcsú őrtornyai tűntek elő a félhomályból. Rumata mélyen beszívta a nyirkos, hideg levegőt, és hazafelé indult. Pampa báró ezen az éjszakán remekül mulatott. A pénztelen dónak csapatából kísérve, körutat tett az arkanari kocsmákban, mindenét elitta s útközben legalább nyolc verekedést rendezett. Rumata mindenesetre vissza tudott emlékezni nyolc verekedésre, amelybe beleavatkozott: igyekezett szétválasztani a feleket, és megakadályozni a gyilkosságot. További emlékei azonban ködbe vesztek. Eleinte még a báróval versenyt itta az irukanit, az esztorit, a szoanit, az arkanarit, de valahányszor más borra tértek át, lopva nyelve alá dugott egy kasz- paramidtablettát. Még megőrizte ítélőképességét, és észrevette a szürke járőrök csoportjait, a lovas barbárok őrcsapatát a szoa- ni úton, ahol a bárót bizonyára lepuffantották volna, ha Rumata nem beszéli a barbárok nyelvjárását. Emlékezett rá, mennyire meglepte az a gondolat, hogy a Hazafias Iskola előtt mozdulatlan sorokban álló, csuklyás, fekete köpenyes, furcsa katonák: szerzetesek. De mi köze ehhez az egyháznak? — gondolta akkor. Lassan szállt fejébe a szesz, mégis valahogy, hirtelen, egyik pillanatról a másikra részegedett le; s amikor elméje egy pillanatra kitisztult, széthasított tölgyfa- asztalt látott maga előtt egy ismeretlen szobában, kivont kardot a kezében, és tapsoló, pénztelen donokat — akkor már-már arra gondolt, hogy ideje hazamenni. De késő volt. A tombolás undorító, illetlen örömének hulláma már magával ragadta. Még földlakó, felderítő maradt, a tűz és a vas embereinek örököse, akik nem kímélték magukat, és másoknak sem irgalmaztak a nagy cél érdekében. Nem válhatott Eszto- ri Rumatává, de kommünár sem volt többé. Nem voltak többé kötelezettségei a Kísérlettel szemben. Csak az önmaga iránti kötelességével törődött. Minden világosan állt előtte, kivétel nélkül minden. Pontosan tudta, ki miben bűnös, és pontosan tudta, mit akar: vagdalkozni, tűzzel-vassal pusztítani. Rumata felriadt, és kihúzta kardjait a hüvelyükből. A pengék csorbultak voltak, de tiszták. Arra emlékezett, hogy valakivel vagdalkozott, de kivel? ... A lovakat elitták. A pénztelen donok eltűntek. Rumata -=■. erre is emlékezett — hazacipelte magához a báróit. Pampa dop Bau színjózan volt, kész arra, hogy folytassa a vigadozást — csupán nem tudott a lábán állni. Ráadásul úgy vélte, hogy az imént búcsúzott el - a kedves bárónétól, és jelenleg hadat visel ősi ellensége, a végsőkig elkanászodott Kaszka báró ellen. „Micsoda? Ágy? ... Hogyan kerülhet ágy a mezőre? A mi ágyunk a harci mén takarója!” — e szavakkal Pampa letépte a falról a gobelint, feje búbjáig betakarózott vele, és nagy robajjal a sarokba, zuhant, a mécses alá. Rumata meghagyta Unónak, állítson a báró mellé egy vödör sós lét és egy dézsa savanyúságot. Akkor valami történt. Valami na- nagyon, nagyon csúf dolog, ami végigűzte a városon keresztül, ki a szabadba. Valami nagyon, nagyon csúf, megbocsáthatatlan, szégyenletes... Ez akkor jutott eszébe, amikor már a házhoz közeledett, s amikor eszébe jutott, megállt.. ... Félrelökte Unót, felmászott a lépcsőn, kitárta az ajtót, berontott a lányhoz, és az éjjeli lámpás fényénél megpillantotta fehér arcáit, rémülettel és undorral teli, óriási szemét, és ebben a szempárban önmagát, tántorgó alakját, lecsüngő, piszokíoltos ruháját, ezt az arcátlan és aljas, kékvérű riipőköt, és ez a tekintet visszavetette a lépcsőre, le az előszobába, ki az ajtón, a sötét utcára, és messzebb, messzebb,, minél messzebb... Rumata összeszorította a fogát, érezte, hogy belsejében minden megdermedt. Halkan kinyitotta az ajtót, s lábujjhegyen belépett az előszobába. A sarokban békés álomban szuszogott“ a báró. „Ki az?” — kiáltott fel Unó. „Csendesen — mondta suttogva Rumata. — Gyerünk a konyhába. Készíts egy hordó vizet, ecetet, tiszta ruhát, de szaporán!” Sokáig, bőszen, élvezettel locsolta magát vízzel és dörzsölte ecettel, hogy levakarja az éjszaka szennyét. Unó mogorván közölte: ' * fi (Folytatjuk.) U, A
