Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

1981. szeptember 30. • PETŐFI NÉPE ♦ S MOSZKVAI LEVÉL NYELVŐR A könyvek Alti valaiha járt Moszkvában, bizonyíthatja: a szovjet főváros lakói nagyon szeretnek olvasni. Igazán könnyű erről meggyőződ­ni, elég a metrón, trolibuszon, parkokon végigtekinteni — majd­nem mindenki kezében könyv vagy folyóirat van. Szeptemberben itt talált ott­honra a 3. Nemzetközi Könyvki- állitás és Vásár a Könyv a béke és haladás szolgálatában címmel. A Népgazdasági Kiállítás két ha­talmas pavilonjában, 25 ezer négyzetméteren valamennyi föld­részről 80 ország és 12 nemzet­közi szervezet könyvkiadói mu­tatták be friss -termésükből a legújabb és legkiválóbb darabo­kat. A választék gazdagsága min­den képzeletet felülmúlt, s bizony szinte lehetetlen feladatra vál­lalkozott, aki akárcsak a legszeb­beket meg akarta ismerni. Annál inkább, mert nem kevesebb, mint 160 ezer kötetet mutattak be .s természetesen mindenünnen a ki­adványok java érkezett. Talán mondani sem kell, hogy a leg­nagyobb anyagot a házigazdák vonultatták fel: 15 ezer kötetet. A világon á legtöbb könyvet itt adják ki. Csupán a Protfressz évente ezer művet jelentet meg húszmillió példányban. A Kom- szomol kiadó, az Ifjú Gárda pe­dig még ennél is többet, negyven- milliót. Tízezrek keresték fel a két pa­vilont, és bizony csak kiadós sorban állás után sikerült bejutni a termekbe, ahol úgy tűnt, hogy a könyveknél csak az érdeklődők vannak többen. Órákig tartott a nézelődés, miközben kézibe is le­hetett venni minden kiállított könyvet. A nézők éltek a rende­zők és kiállítók bizalmával, tü­relmével, s egy-egy különlegesen szép kötetre sokat kellett várni, t míg valaki kiadta a kezéből. Sikerük volt a magyar kiadók­nak is, akik méltó módon repre­zentálták a hazai könyvkiadást, kultúrát. Könyveink közül legin­kább a képzőművészeti albu­maink, természeti és orosz nyel­vű szakkönyveink tetszettek. De igen sokain állták körül az üveg­bura alatt bemutatott Vizsoly! Biblia két példányát is, akárcsak a magyar festők remekeinek rep­rodukcióit, posztereit. Mutatja az érdeklődést, hogy már csak pro­tekcióval, a „pult alól” tudtam orosz nyelvű katalógust kapni! A látogatók addigra valamennyit élvitték a magyar pavilonból. És a magyar siker után szólni kell arról is, hogy a pavilon egyik sarkában nemzetközi gyer- mekrajz-kiállítást rendeztek. A csodálatos műveket jobb és mél­tóbb környezetben, mint köny­vek társaságában, nem is lehetett volna bemutatni. Nekem négy kép tetszett legjobban, bár az el­fogultságomat nem tagadom. Ügy gondoltam, érdemes kis szerzőink nevét feljegyezni: Horváth Gab­riella, Mózer Erzsébet, Olasz Györgyi és Réti Nagy Judit. Hátha valamelyik Bács-Kiskun megyei településen ■ álmodták papírra a szép rajzokat. Miután a III. Moszkvai Nem­_ • a»»»» r AhriWKr --. ----­Rend szerint és rendszerint zetközi Könyvkiállítás és Vásár bezárta kapuit, a szakemberek tárgyalásainak eredményeképp remélhetőleg sok itt kiállított művel találkozhatunk a közeli jövőben a könyvüzletek polcain is. Hogy eredményesen szolgál­hassák azt, amit a kiállítás jel­képezett feszültségekkel terhes korunkban: a békét és az em­beri haladást. Farkas Gábor BÁCS-KISKUN MEGYE MUEMLEKE A községet már 1599-ben említik egy fo* lyami csata kapcsán: a magyar dunai na­szádosok Úszód és Foktő között győzték le a török hajósokat. A hódoltságot átvészel­ték, de az 1836-os nagy tűzvészben majdnem az egész, falu leégett. Feleki József még a miúlt században megjelent ismertetőjéből, Agyagási Béla szíves közléseiből tudható, • hogy Schneider József ácsmestert kérték föl a régivel átellenben épülő új templom tervezésére. Vázlatait Hild Józsefhez, a magyar klasszicizmus nagy mesteréhez vit* ték föl, aki díjtalanul új terveket készített. A kitűzésen az akkor már nagyhírű épí­tész is részt vett. Az elszegényedett falu királyi engedély­nél az egész országban gyűjtött a kiadá­sok fedezésére. A téglát a helyibéliek vá­sárolták. A fentebb említett ácsmester irá­nyította a kőműveseket, az ácsokat. 1840. október 6-án helyezték el alapkövét, 1843. pünkösdjét követő vasárnapon avatták föl. A templom megyénk egyik legbecsesebb műemléke. Mennyezetét három cseh-sü- veg — gömbfelületű, de nem a felezővo­nalnál, hanem följebb kettémetszett bol­tozat — és félköríves szentélyboltozat al­kotja. A 33 méter magas torony sisakja már nem az eredeti, mert azt sérülései miatt ki kellett cserélni. Tornyos homlok­zatát két falpillér és timpanon tagolja. A klasszicista stílusú templom jó arányú belső terében jól érvényesülnek, a II fél- iköríves ablakon beáradó fényben jól mu­tatnak a faragott és festett padelők, pad- végek. A lelkészpadot és az énekkirakó táblát az Iparművészeti Múzeum védetté nyilvánította. Védettek kegyszerei, ónkupáá Az 1968-ban felújított templom renoválásra szorul. ismét H. N.—P. Z. Gyermekfilmek fesztiválja A Gottwaldovban megrendezett XXI. Csehszlo­vák Gyermekfilmfesztiválon 10 játékfilmet és több mint 20 rajz-, illetve rövidfilmet mutattak be. A csehszlovák gyermekfilmesek — Karel Kachyna, Vera Plivová-Simková, Ota Koval, Josef Pinkava, Jindrich Polák, Juraj Herz világszerte ismertek. A rajz-, báb- és trükkfilmek alkotói iskolát teremtet­tek az elmúlt évtizedekben. Karel Zeman, Hermina Tyrlová, Bretislav Pojar ebben a kategóriában ké­szült filmjei külföldön is nagyon népszerűek. A gottwaldovi fesztiválra .19 országból érkeztek felnőtt- és gyermekvendégek. A fesztivál fődiját, az Aranypapucsot Vit Olmer „Szonáta Piroskának” ci- mű filmje érdemelte ki. A gyermekzsüri díját Josef Pinkává nyerte el „Margaréták a várúrnőnek” cimű filmjével. Viktor Kubai Trnka-dijat, Karel Zeman pedig különdíjat kapott egy-egy filmjéért. Hermina Tyrlová népművész életművéért megkapta a CIFF, a Nemzetközi Gyermekfilm Központ diját. (BUDA- PRESS—ORBIS) Erfurti rózsaözön Négyévenként rendezik meg az NDK-ban az Erfurti Rózsakiálli- tást. Az idén 220 rózsafajtából összesen mintegy százezer tövet mutattak be a kiállítás rendezői. Gyönyörködhettek a látogatók az illatos tearózsahibridekben és ^ Floribunda rózsákban. A honi nemesítők hét új fajtával örven­deztették meg a rózsakedvelőket. A kiállítás rendeződ jól érzékel­tették azt a 150 éves fejlődést, amelynek során az egykori vad­rózsa a mai tündöklő virágcso­dákig eljutott. Vallomások a komoly zenéről Esti-beszélgetés a Cwn presszóban... Nemrégiben, alig egy tucatnyian gyűltünk össze a BIK Arany János utcai hanglemezboltjában, köz­ismertebb nevén a Gramo presszóban. Jóval a va­csoraidő után már feltételeztem, hogy az itt ülők a kecskeméti hanglemezgyűjtők legmakacsabbjai közül valók, akik mielőtt felvásárolnák a Hunga­roton reklámozott lemezeit, először „élőben” akar­ják meghallgatni a rádió zenei szerkesztőjének ja­vaslatát, szakértő elemzését. Honnan ered a lemez­gyűjtő szenvedély, a komoly zenével kötött barátság — erről faggattam néhányukat a rendezvényt kö­vetően ... Boros József, nyugdíjas: — Ifjúkorom óta bolondja vagyok a_ szép ének­hangnak. Operalemezeket gyűjtök, elsősorban régi híres énekesek felvételeit. Legutóbb egy Svéd Sán. dor-operalemezt vettem, de értékes darabjai a gyűj­teményemnek Caruso és Benjamino Giglj hang- felvételei. Tőlük eddig mindent megvettem, ami egyáltalán idehaza megjelent. Emlékszem, valami­kor egy igen primitív, recsegő-ropogó detektoros rádión hallgattam őket. Ma száz körül van a leme­zeim száma. Cím- és előadólistát? Dehogy vezetek. Fejből tudom, mi található a gyűjteményemben. Boncsó László, tám&mttö: — Puccini, Verdi, Mendelssohn, Schubert a ked­vencem. Rendszeresen hallgatom a rádió komoly­zenei műsorait, és ami megtetszik, azzal a felvé­tellel igyekszem gyarapítani a gyűjteményemet. Nemsokára gyugdíjba megyek. Talán akkor már több időm lesz a zenei önművelésre, lemezhallga­tásra. Hogy a gyűjtés költséges hobbi-e? Hajaj, kér­dezze meg a feleségemet... Herédi Ferencné, hivatásos katona: — Körülbelül százhatvan lemezem van, ebből negyven a komoly zene. Kedvelem a válogatásokat, így például az opera-keresztmetszeteket, a népsze­rű kórusműveket, nyitányokat, intermezzókat. A „szereti ön...” sorozatból mindegyik lemezt meg­vettem. A komolyzenével való ismerkedés kezde­ti stádiumában ugyanis ezek nagyon hasznosak. Huszadik századi muzsikát? Nem nagyon vásáro­lok. Azok, úgy érzem, inkább érettebb, a „vájtfülű” zenehallgatóknak valók. Hogyan lettem komolyze- ne-„fogyasztó” ? Érdekes módon a szépirodalom ál­tal. Egy időben rengeteg zeneszerzői életregényt ol­vastam. Nem szégyellem, de ebben a közeledésben része van a fiamnak is, aki klarinéton tanul az ál­lami zeneiskolában... Kovács Lajos, a 9-es Volán csoportvezetője: — Több mint nyolcszáz lemezt gyűjtöttem eddig össze. Nagy része szimfonikus és kamarazene. Tu-' dom, hogy elég furesa dolog ez egy mai fiataltól, de nálunk családi hagyomány a zeneszeretet. A nagybátyámnak például ötezer hanglemeze van. Rendszeresen járok hangversenyekre és előfordul, hogy havi ezer-ezerötszáz forintot költők lemezek­re. Arra ügyelek, hogy mindig a legjobb minőséget, EMI, Decca vagy Deuche Grammofon felvételeket . vásároljak. Dzsesszt szívesen vennék többet is, fő­leg klasszikus előadókkal, de a boltvezetőnő a meg­mondhatója, hogy se hagai, se nyugati, sem pedig szocialista importban nem bővelkednek a lemezbol­tok. P. E. A határozószó valamilyen kö­rülményt kifejező és a mondat­ban határozóiként használt szófaj, vagyis olyan rágós névszó, amely­ben a rag megszilárdult, elhomá­lyosult. A. ragszilárdulás a szó­képzés egyik faja: a rag ilyenkor nem mondatbeli szerepre utal, ha­nem új jelentésű szót hoz létre. A határozószó tehát a ragozási rendszerből kiszakadt, megszilár­dult határozóragos vagy névutós, néha rag vagy névutó nélküli név­szói, igenévi, sőt néha igei alaku­lat. Pl.: itt, másutt, kétségtele­nül, [rendszerint, szerfölött, bíz­vást, úgyszólván, fiozomra, talá­lomra, tessék-lássék, tüstént. Az idézett néhány példával is érzé­keltetni lehet e szófaj használa­tának fontosságát. ■Néha nehéz eldönteni, hogy már határozószóról beszélhetünk-e, vagy csak rágós, illetőleg név­utós szerkezetről. Ilyen határeset pl. a balra, akikor, ősszel szerfö­lött. A ragtalanul használt szavak könnyen válhatnak határozószó­vá. A -nap utótagú összetett fő­nevek közül a holnap és a teg­nap már határozószó lett, és eset­leges főnévi használatukat' csak alkalminak, másodlagosnak érez­zük. A vasárnap megőrizte főné­vi jelentését is, így kettős szófa­jú szó lett. De nemegyszer csak a szó he­lyesírása utal a szófaji elkülönü­lésre: az alatt (névutós névszó), azalatt (határozószó). Ugyanilyen különbségre utalnak a következő mondatok is: A megszokott rend szerint végeztük el munkánkat; rendszerint este szoktam olvasni. Egy részük már a finnugor vagy ugor alapnyelviben szilárdult meg, ■de legtöbbjük a magyar nyelv külön életében keletkezett. Felte­hetően az alapnyelviben alakult ki a hanyatt és a gyalog határo­zószó. E szavak ősi alapszavai ma már nincsenek meg. A gyalog régibb alakja, a jalog a láb szó származéka. Erre utal a láb je­lentésű finn jalka szó. A határozószók felismerését megkönnyitjük, ha néhány alaki sajátságukra rámutatunk. A különben eleven használatú elemeket nem a szokásos módon kapcsoljuk össze. Pl. jól (jó+1), |s haza (haz-\-a). Az fi rag ma mpr -ül/ül alakiban használatos, a ház ' szónak pedig " olyan * tőalakja1 sze­repel (ház), amely a szó ragozá­sában másutt már nem használa­tos. Jellemzőik a már nem haszná­latos tövek és ragok. Pl. a rög­tön, reggel szóban a rögt- és a reg-; az oldalt, örömest, alkal­masint szavakban a -t, l -est, -int rag. Néhány határozószónak mind­két eleme elhomályosult, ezért mai nyelvérzékünk szerintiiem is elemezhetjük őket (tüst-ént, hany­att, gyal-og). Az alakrövidülés is elemezhetetlenné teszi a szó al­kotóelemeit (pl. a mind-jár ást összetételből rövidült mindjárt elemezhetetlen). Néha a szó tövét és a ragot ala­kilag elemezhetjük ugyan, de az alaki tagolódáshoz nem társul je­lentéstagolódás. Pl. a hátra szó­ban a hát testrész elvont jelen­tésű, a belül, hátul szavak -ul/ül ragjának aÉ névszóragozásban már nincs helyhatározói jelentése, az egyúttal -út elemének pedig már nem térbeli jelentése van. A lop­va határozószóban az igető és a határozói igenévképző kapcsolata felismerhető, de az igetőnek visz- szaható jelentése van: lopakodik, így érthető a lopva szó ’titokban, észrevétlenül’ jelentése. Némely határozószóban nincs rag, hanem a középfok -b jele szilárdult meg benne: inkább, előbb, utóbb. ' A késő eredetileg a késik ige igeneve (elkéső), Majd elszakad­va a késik igétől, melléknévvé lett (pl. késő bánat), középfoka, a később már határozószó.' A határozószók megszilárdult alakjuk ellenére néha toldalékol- hatók: fokozhatók, ragozhatok vagy esetleg tovább is képezhe­tők. Az arra alkalmasak fökozha- tók: hamar, hamarabb, leghama­rabb, hátra, hátrább, leghátrább. Jegyezzük meg a belül, beljebb, legbeljebb és a későn, későbben (vagy későbbi), legkésőbb foko­zott alakjait is. Sokszor éppen a fokozás lehe­tősége utal a határozószó szófajú jellegére. Az arra irányjelző ha­tározószó fokozható. (Arra for­dulj! Fokozva: Árrább fordulj!) A rámutató értékű rágós névmást nem lehet fokozni.) Ott van a fo­gas, arra akaszd a kabátodat! Az arrább akaszd ebben a kapcsolat­ban értelmetlen lenne). Néhány határozószót kivétele­sen újabb határozóragokkal is elláthatunk: ide, idáig, innentől; soká, sokáig; felül, felülről, fe­lülre, közel; közelről. A határozók íovábbképezve el­vesztik viszonyító szerepüket, és főnévi vagy melléknévi jelentést kapnak. Így a távol továbbkép­zett alakjai a távoli és a távol­ság. A távoli melléknévben a távol határozószó ’távolság’ je­lentésű főnév, a távolság főnév­ben pedig ’távoli’ jelentésű mel-'' léknév. Tehát nem ds beszélhe­tünk igazi továbbképzésükről! ? n Mint érdekességet említhetjük meg, hogy az eleven használat­ból kiveszett, de sok határo­zószóban megőrződött ragok a ha­tározószók képzőinek tekinthetők. Ilyen pl. a részint, alkalmasint -int ragja. Amint tárgyalásukból is kitűnt, a határozószóknak nincs lezárt szófajuk. Kapcsolatuk van az igekötőkkel (aláír, közbenjár), a módosítószókkal (talán), a hatá­rozói igenevekkel (lopva) és a név­utóként használt rágós névszók­kal is (gyanánt, révén). Kiss István Bajai amatőr festők tárlata A 'bajai amatőr festők tárlata több mint egy hét óta látható a Duna-parti város Szakmaközi Művelődési Házának földszinti bemutató termében. Először is a műfaji-tartalmi gazdagság a figyelmet érdemlő té­nyező. Ezt húzta alá megnyitó beszédében dr. Richnovszki An­dor kandidátus is, sokak helyes­lése közepette. S ehhez társul — ami egyáltalán nem közömbös — a mesterségbeli tudás sokfelé fel­lelhető .Jbizonyítéka” is. 1 Egyik — sokak által konstatált — kellemes meglepetése a csopor­tos bemutatkozásnak Jenei Lász­ló. Rajzos portréi egyrészt nagy­szerű mesterségbeli tudásról, más­részt életközeli szemléletéről árul­kodnak. Nagyjából ugyanez mond­ható el Mészáros Erzsébet olaj- képeiről is, mélyek többnyire a rejtettebb, finomabb lelki rezdü­léseket is képesek kifejezni. A kiállítás egyik — vitathatat­lan — erőssége az a Bálint Atti­la, aki az elmúlt esztendőkben már jó néhányszor hallatott ma­gáról; méghozzá nem is akárho­gyan. Erősen jelképes faliképéi többek között filozofáló hajlamá­ról tanúskodnak. Talán nem eny- nyire határozottan, de nagyjából- egészéből ugyanez mondható el Bakonyi Péter portréiról is, me­lyek egyéniek, különösen, ha for­ma- és színvilágukat nézzük kö­zelebbről. Az említetteken kívül szívesen hívjuk fel a figyelmet Gergelyné Békéi Irén merészen absztrahált, érdekes színvilágú temperáira, va­lamint Csendes Csaba játékos rokonszenves grafikáira. Varga Mihály Jenei László: Asszonyok a földeken. A foktői református templom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents