Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-26 / 226. szám
4 • PETŐFI NÉPE 0 1981. szeptember 26. Ä VÁLLALATNAK FORINTOKAT, A DOLGOZÓNAK ANNÁL IS TÖBBET JELENT Ahol a jogi segélyt osztják Az egyetlen olyan szakszervezeti támogatás, amelyben minden (rászoruló részesülhet, mert a „kéret” nincs megszabva: a jogi segély, vagy ahogyan elnevezték az ezt osztó tevékenységet, a jogsegélyszolgálat. 1976 márciusában jelent meg a Magyar Közlönyben a Szakszervezetek Országos Tanácsának 11976-os irányelve a dolgozók jogi képviseletéről a bíróságok, a hatóságok és egyéb szervek előtt. Az eltelt öt esztendő alatt — bár egyes munkahelyeken még mind ez ideig nem tudták a jól funkcionáló szolgálat személyi-tárgyi feltétedéit megteremteni — bebizonyosodott, bogy a jogi segély valós társadalmi-emberi. igényeket elégít 'ki. Nyitva az ajtó A Kecskeméti Baromfifeldolgo- eó Vállalatnál 1976 szeptembere óta kapnak jogi segítséget a nagyszámú kollektíva tagjai, öt évvel ezelőtt a cégnek saját jogásza nem volt még, a szolgálat a tröszt jogi osztályára támaszkodhatott, illetve a vállalat és a dolgozók közti vitás ügyekben a konzervgyár jogásza képviselte — s képviseli ma is — az egyéneket. Ügy láttáik, hogy a sok bejáró munkás érdekében egy állandóan rendelkezésre álló munkatársra is szüksége van a jogsegély- szolgálatnak. Simon Balázsra esett a választás, aki jelenleg igazgatási előadói minőségben vezeti a szolgálatot. — A bejáró munkásaink műszakja az egyes munkaterületeken különböző időpontban kezdődik és végződik, ezért csupán fogadóórákkal szűkre szabtuk volna a lehetőségeket a jogsegély- szolgálat igényibevételéhez — mondja Simon Balázs. — Így viszont nyitva á'll az ajtónk a dolgozók előtt egész nap. Kétezernél több ügyben — S bekopognak ide az emberek? — öt esztendő alatt 2279 esetben adtunk jogi segélyt a váilla' lati 'közösség tagjainak. Ezek közül 358 munkajogi ügy volt, 143 a társadalombiztosítással függött össze, családjogi ügyben 250 alkalommal segítettünk. Az állam- igazgatás területét érintette 600 jogsegélyszolgálati feladatunk, s 741-szer képviseltük polgári jogi ügyben a hozzánk fordulókat. Szabálysértéssel kapcsolatos esetünk 16 volt, s 53 sértett fél jogi képviseletére vállalkoztunk büntetőügyekben. Száztizenegy egyéb kategóriába sorolható problémát is segítettünk megoldani. — Mit takar az egyéb jelző? — Egy példa a sok közül. Az egyik dolgozónk lakására 'beállít egy fővárosi fényképész kisiparos. Rábeszéli a családot, hogy készíttessenek fotókat. Előleget fizetnek és megrendelnek egy sorozatot. Később egy ismeretlen • Kasza Ferencné *- jobbról — jogi tanácsot kérni jött. Simon Ba lázs és segítője* Varga Zsoltné készséggel hallgatják. férfi jelentkezik és a megrendeltnél sokkal több képet akar rásózni a családra, persze sokkal több pénzért. A dolgozó hozzánk fordul. Mi írunk a pesti kisiparosnak, hogy rendezze az ügyet, kerüljük el a pereskedést, ö tisztázza a helyzetet a dolgozónk megelégedésére. Kutatás apák után A jogsegélyszolgálat vezetője emberi sorsokat ismer meg. Bizalommal vannak iránta, 'hiszen (tisztsége diszkrécióra kötelezi, ráadásul lelkiismeretes a munkájában. Sok-sók gonddal-bajjal találkozik. — Vállaiatunk egyik sajátossága, hogy zömmel nődolgozókat foglalkoztat. -És sajn<?s, sokan vannak közöttük, akik az egy-két- •három-mégy gyerekük nevelésében nem számíthatnak a férjükre. Iszákos, vagy el is hagyta a családot. Én nem is tudom, hogyan képesek ezek az asszonyok helytállni a, munkában és otthon is! Amikor a férj szökik a .tar-' fásdíj fizetése elől, és alig, vagy egyáltalán nem tudjuk utolérni, hogy azt bevasaljuk rajta. Az a véleményem, hogy szigorúbban kellene föllépni azok ellen, akik „megfeledkeznek” a családjukról. — iSok (ilyen esetük ‘van? — Igen, és ezek adják a legnehezebb feladatokat. Ä gyerektar- tásdíj'at nem fizetők általában alkalmi munkásnak állnak, de még ott sem maradnak sokáig egy helyen. Amikorra megtudjuk, hogy hol dolgoznak, már további- álltak. Munkaidő-nyereség Mint sok más helyütt, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál is tanácsadás-jelleggel vezették be a jogsegélyszolgálatot, de az esetek 65—66 százaléka érdemi ügyintézést követelt meg. Ügyiratot kellett készíteni a dolgozó helyett, el kellett menni valamely szervhez és így tovább. — Tavaly 466 ügyben segítettünk, vagyis ennyi alkalommal nem kellett a dolgozóknak eltávozni a munkahelyükről a bíróságra, a tanácshoz és más helyekre. A megtakarított idővel és az óránkénti egy főre jutó termelési értékkel számolva 901 ezer 344 forint értékű termeléskiesésnek vettük elejét. A kalkulációnkban az olyan esetet, amikor ügyvédhez kellett volna mennie a dolgozónak, két óráinak vettük. Ha kimegy a városba, öltözik, vetkőzik kétszer. Egy beadvány- szenkesztést három, egy bírósági tárgyalást öt órát igénylő távol- - létnek -számítottunk. 'Hogy a dolgozók mit nyernek a jogsegélyszolgálattal, azt forintban nem lehet kifejezni. Ügyük jó kezekbe kerül általa, de ez csak egyik része a nyereségnek. Idegőrlő várakozásoktól mentesülnek. Nem kényszerülnek pironkodva beszélni a magánéletükről egyes irodák zsúfoltsága miatt olykor illetéktelen személyek előtt is. Nehéz az embernek a maga ügyvédjének 'lenni. Jó kapcsolatok A szakszervezeti jogsegélyszolgálat eredményességét befolyásolja a külső szervékkel kialakított kapcsolat milyensége. Simon Balázs szerint nekik jók az összeköttetéseik a tanácsi 'S egyéb szerveikkel. Ennék is köszönhető, hogy csak kevés olyan ügyük volt az elmúlt években, amelyet nem tudtak elintézni. , — Vannak olyan ügyek, amelyekkel nem foglalkoznal$?y — Igen, például birtok adásvételibe nem kapcsolódunk be. Nem szívesen foglalkozunk bontóperes ügyekkel sem, bár jogi tanácsot — most már saját jogászunk van — adunk. Az emberekkel őszintének kell lennünk, meg kell mondani, hogy mit tudunk értük tenni. Egyszer egy asszony megsárgult okiratot hozott be és tanácsot kért. Kiderült, hogy ügye már lefutott ügy. Csak kíváncsi volt, helyesen járt-e el az ügyvédje? Mert hiszen a jogsegélyszolgálat ingyenes. A. Tóth Sándor Versenyben az idővel 0 Szedés után gondosan válogatják az almát a traktor után akasztott konténerszállító járművön. Ladányi Endre, a Városföldi Állami Gazdaság kiskunfélegyházi kerületének igazgatója éppen indulóban van, amikor váratlanul betoppanok hozzájuk. — A petőfiszállási almásunkban folyik most a legsürgősebb munka — ismerteti úticélját. A szorgalmas debreceni egyetemisták valószínűleg az újságírót is szívesen látják... Menetközben érdeklődöm a kerület életéről, munkájáról. — Területünk viszonylag nem nagy, 2371 hektár — tájékoztat Ladányi Endre. — Legjelentősebb a 673 hektár szántó, amelyen az időjárástól függő eredménnyel árpát és kukoricát termesztünk. TU zenegy hektár szilvásunkban 1041 mázsa termett, ebből 893 mázsát az NDK-ba exportáltunk. Százhetven hektár almásunk termésének a szedése teljes erővel folyik, reméljük október 10-re minden szem gyümölcs lekerül a fákról, s elérjük a 220—230 vagonos eredményt. E mennyiségből 120 vagonnal jut az NDK-ba, 30 vagon- nyi pedig hűtöházba kerül, s majd télen lesz belőle exportáru. A többi almát a bőriparnak adjuk, vermut-alapanyagnak. — Nem is tudom, mit csinálnánk, ha nem lenne KISZ-táborunk — jegyzi meg Ladányi Endre. — A nyáron az ország különböző tájairól érkezett középiskolások igen jó segítséget nyújtottak 20 hektáros dinnyemagtermesztés időszerű munkáiban, a 10 hektáron termelt paradicsom, valamint a szilva szedésében is. Az egyetemisták után a helybeli mezőgazdasági szakközépiskola százhúsz diákjának munkájára számítunk 11 napig az alnia szedésében. Rajtuk kívül sok segítséget kapunk a különböző munkahelyek szocialista brigádjaitól is. — Az állattenyésztés? — Húshasznú szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozunk. Jelenleg 507 tehenet, 228 tenyészüszőt, 314 szopósborjút, valamint 224 hízóbikát gondoznak dolgozóink. Az idén már 200 bikát értékesítettünk — közülük közel 100 Líbiába és Libanonba került — az év végéig pedig még mintegy 30 állat éri el a megfelelő súlyt. A növénytermesztés legfontosabb feladatai közé tartozik most az árpa vetése, amely ezekben az órákban kezdődik. Bízunk abban, hogy a 118 hektáron idejében főidbe kerül a vetőmag. Az igazgató megérkezésünk után hivatalos dolgait intézi, én pedig szinte térdig gázolva a homokban, ellátogatok a távolabb dolgozó egyetemistákhoz. Jókedv, nevetés, tráfálkozás és közben szorgalmas munka — így lehetne jellemezni a csinosabbnál csinosabb fiatalok munkáját. Kattan a fényképezőgép, majd indulunk vissza a kerület központjába. Itt ismét két felvétel készül, ízelítőt adva a kerület tevékenységéből. O. L. 0 A szakszerűen hizlalt bikák hamarosan szállításra kerülnek. 0 Az őszi árpa vetésének első fordulói. (Opauszky László felvételei) A. SZTRUGACKI3 - B. SZTRUGACKIJ . Nenez istennek lenni (37.) Nem volt akkor magas hóm. lokán ez a csúf, lila bélyeg. Ez a szoamii lázadás után került oda, amikor a szoani ihaj ó üzem ékbe terelt, elcsigázott háromezer mesterember-rabszolga egy esős éjszakán kitönt a kikötőből, vé- gighömipölygött Szoanon, 'hullákat, tűzvészeket hagyott.maga után, s az ország szélén aztán- a páncélba öltözött birodalmi gyalogságiba ütközött... Szép Aratónak akkor természetesen ép volt mind a ikét szeme. Jobb szemét egy bárói buzogány ütötte ' -ki, amikor a húszezer főnyi paraszthadsereg, amely a bárói csapatokat kergette szerte az anyaországiban, összecsapott a császár ötezer főnyi -gárdájával. A parasztok seregét villámgyorsan bekerítették a császáriak, s összetiporták a haroi tevék szeges patkói... És Szép Arata természetesen olyan sudár volt a-k'kor, mint a nyárfa. Púpját és új gúnynevét az innen két tengeren túl eső ubami hercegségben viselt 'háború után -kapta, amikór — kétévi járvány és szárazság után — négyszázezer eleven csontváz vas- villával halomra ölte a nemeseket, és megostromolta az ubani herceg rezidenciáját, és Aratát, akt már látta, hogy mindennek vége s, könyörgött, követelőzött, hogy ne üljenek fel a csalásnak, elfogták a fővezérek, akik úgy vélték, hogy jótettért jót nem lehet várni, vasibp'tok-kal összeverték és -pöcegödönbe dobták, hogy ott pusztuljon^ él... De a tömör vas karperec a jobb csuklóján Ibizonyára már akkor ott volt, amikor még Szépnek hívták. A karperecét a kalóegá- lya evezőjéhez láncolták, 1 Arata azonban szétszedte a láncot, a karpereccel halántékon sújtotta Széptevő' Ega kapitányt, elfog. Halta a hajót, azután pedig az egész kalózflottát, és megpróbált szabad köztársaságot teremteni a vízen ... És. ez a próbálkozás véres gyalázattal végződött, mert akkor Arata fiatal volt, gyűlölni nem tudott, s úgy vélte, -csupán a szabadság is elegendő ahhoz, hogy a rabszolga istenhez hasonlóvá váljék... Hivatásos lázadó volt, vérbeli bosszúálló, a középkorban meglehetősen ritka jelenség. Arata volt -itt az egyetlen ember, aki iránt Rumata nem érzett sem gyűlöletet, sem szánalmat, és lázas álmaiban — amelyek az öt évet vérben-bűzben itt töltött földlakói nak rémlettek fel — gyakran éppen ilyen Aratának látta magát, aki már megjárta a' világmindenség valamennyi poklát, s ezért gyilkolhatta a gyilkosokat, kínozhatta a kínzókat és elárulhatta az árulókat..,. — Olykor úgy vélem — mondta Arata —, mi valamennyien, erőtlenek vagyunk. Én a lázadók, örökös fővezére vagyok, és tudom, hogy erőmet csak rendkívüli szívósságomnak köszönhetem. Ez az erő azonban nem segít az erőt-, lenségemen. Győzelmeim megfoghatatlan módon vereségekké változnak. — Hogyan került Arkanarba? — kérdezte Rumata. — Hajón érkeztém a szerzetesekkel. — Megőrült! Hiszen igen köny- nyen felismerhetik... — De nem a szerzetesek tömegében. A Rend tisztjeinek fele félkegyelmű és rokkant, akárcsak jómagam. A nyomorékok kedvesek isten előtt. — És mit szándékozik tenni? — kérdezte Rumata szemlesütve.. — Mint rendesen. Én tudom, miféle a Szent Rend. Egy év sem telik belé. és az ar-kanari köznép fejszével bújik elő odúiból, hogy az utcán verekedjék. És én az élükre állok, hogy azokat verjek, akiket kell. — Szüksége lesz pénzre? — kérdezte Rumata. — Igen, mint rendesen. És fegyverre... — Arata kis ideig hallgatott, azután behízelgő hangon folytatta: — Don Rumata, emlékszik, mennyire elkeseredtem, amikor megtudtam, hogy ön kicsoda? A papok azl mondják, az istenek parancsolnak a villámoknak ... Don Rumata, nekem nagy szükségem van villámokra, hogy szétzúzzam a várfalakat. 31. Rumata nagyot sóhajtott. Azóta, hogy helikopteren csodálatosan megmentették, Arata magyarázatot követelt. Rumata megpróbált önmagáról mesélni, sőt, meg is mutatta az éjszakai égen a Napot, az alig látható, parányi csillagocs- kát. A lázadó azonban csupán azt értette meg, hogy a mennybolton túl valóban istenek élnek, akik jóságosak és mindenhatóak. És azóta valahányszor Rumatával beszélgetett, ugyanazt hajtogatta: isten, ha létezel, add nekem az erődet, mert ez a legjobb, amit cselekedhetsz. És Rumata mindannyiszor hallgatásba burkolózott vagy másra terelte a szót. — Don Rumata — kérdezte a lázadó —, miért nem akar segíteni nekünk? — Egy pillanat — felelte Rumata. — Tudni szeretném, hogyan jutott be a házba. '— Ez nem fontos. Rajtam kívül senki sem ismeri ezt az utat. Ne térjen ki a válasz elől, dón Rumata, Miért nem akarja nekünk adni az erejét? — Ne beszéljünk erről. — De beszéljünk erről. Én nem hívtam önt. Én soha, senkihez nem imádkozom, ön jött el hozzám. Vagy csupán úgy gondolta, hogy szórakozik egy kicsit? Nehéz istennek lenni,* gondolta Rumata. Türelmesen válaszolt: — Nem értene meg. Tucatszor^ próbáltam megmagyarázni, hogy nem vagyok is.ten, de nem hitte el. \ Azt sem értené meg, : miért nem tudok én fegyverrel segíteni... — Vannak villámai? — Nem adhatok villámokat. — Ezt már sokszor hallottam — válaszolt Arata. — Most azt akarom tudni, miért nem? — Ismétlem: nem értené meg. — Hát próbálja meg. — Mit szándékozik tenni a villámokkal? — Kifüstölöm az aranygúnyáso- kat. akár a poloskát, mind egy szálig, az egész átkozott fajtájukat, tizenkettedíziglen. Eltörlöm a föld színéről a váraikat. Az ön villámai csakis jó célt fognak szolgálni s amikor a földön már csak felszabadított rabszolgák maradnak, és úrrá lesz a béke, akkor visszaadom önnek a villámait. Arata zihálva elhallgatott. Arca elsötétült a vértolulástól. — Nem — felelte Rumata. — Én nem adok villámókat önnek. Ez hiba volna. Próbáljon hinni nekem, én messzebbre látok... ön, szívós, dicső Aratá, de szintén halandó; és ha elpusztul, ha a villámok más kezekbe kerülnek, akkor még magain is borzadok ’rágondolni, mivel végződhet ez . .. Sokáig hallgattak. Azután Rumata egy kancsó esztori bort, ennivalót vett elő az elemózsiás ládából, s a vendég elé tette. Ru- matát a tudathasadás furcsa érzése fogta el. Tudta, hogy igaza van, de az igazság furcsa mód megalázta Arata előtt. Rumata most először eszmélt rá: semmit sem lehet szerezni anélkül« hogy ne veszítenénk valamit. Mi sokkal erősebbek vagyunk Aratónál otthon, a jóság birodalmában, de sokkal gyengébbek nála a rossz itteni birodalmában ... — önnek nem kellett volna leereszkednie az égből — jelentette ki hirtelen Arata. — Térjen haza. ön csak árt nekünk. — Ez nem így van — válaszolt szelíden Rumata. Mi senkinek sem ártunk. — De igen, ön árt. Indokolatlan reményeket kelt... — Kiben? — Bennem, ön meggyengítette az akaratomat, dón Rumata. Azelőtt csak önmagámban bíztam, most pedig a hátam mögött érzem az ön erejét. Azelőtt minden harcot úgy vívtam, mintha az utolsó csatám volna ... Menjen innnen, dón Rumata, térjen haza az égbe, és soha többé ne jöjjön; el. Vagy adjá nekünk a villámait, de legalább vonja ki a kardjait, és vezessen bennünket. Te még nem itudsz mindent, gondolta Rumata. Te még azzal a gondolattal áltatod magadat, hogy csak egymagad vagy vereségre ítélve. Te még nem tudod, hogy a? ellenség nem annyira a katonáiddal szemben all, mint inkább bennünk van. T-e talán még megdöntőd a Rendet, és a parasztlázadás hulláma az arkanarl trónusra emel. És jóságodban földet fogsz osztani küzdőtársaidnak, de mit érnék küzdőtársaid a földdel jobbágyok nélkül? — Hallgat? — kérdezte Arata. — Volt valamikor egy barátom, Görbe Mérleg. Együtt kezdtük, ö bandita, az éjszaka királya lett. Én nem bocsátottam meg az árulást, és ő tudta ezt. Sokat segített nekem, de sohasem akart visszatérni hozzám, saját céljait követte. Két esztendővel ezelőtt az emberei kiadtak dóm Rébánaik ... Ma reggel pedig lecsaptam rá az ar- kamari-kikötőben ... A mi ügyünkben nem (lehetnek félig-barátok. A féldg-barát mindig félig-ellen- ség. Az arany a régi helyén van; dón Rumata? — Igen — felelte lassan Ruma-í la —, a régi helyén. — Akkor én megyek. Köszönöm, dón Rumata. (Folytatjuk.)
