Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-25 / 225. szám
4 • PETŐFI NfiPE • 1981. szeptember 25. A MEZŐGAZDASÁG ENERGIAELLÁTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Van jövője a biogáznak A magyar mezőgazdaság energiafelhasználása a népgazdaság összes forrásaiból csaknem 6 százalékot tesz ki, ennek 30 százaléka folyékony üzemanyag. Természetes, mint mindenben, itt is számtalan rejtett tartalékkal rendelkezünk, amelynek feltárása csökkentheti az ágazat felhasználásának részarányát. Az Egyesült Államokban például ez az arány 3 százalék alatt van. Energiaszegény ország vagyunk. Ez a körülmény a folyékony- üzemanyag-árak állandó növekedése következtében tartalékaink feltárására kényszerít bennünket. A mezőgazdaság az egyetlen terület, ahol a napenergia felhasználásával lehetőségünk van megújítható energiaforrások létrehozására. Az USA-ban az ezredfordulóra el akarják érni, hogy ebből a forrásból nyerjék a mező- gazdaság energiaszükségletének 20—25 százalékát. Számtalan lehetőség kínálkozik a napenergia visszanyerésére. A teljesség igénye nélkül példaként említhető az erdőgazdasági és kertészeti fanyesedék, a kukoricaszár stb. eltüzelésének a lehetősége. Nem kevés lehetőség mutatkozik az istállótrágya levegő nélküli körülmények között történő bomlasztásában. A mező- gazdasági hulladékanyagoknak — szalma, kukoricaszár — 40—50 százaléka a talajerő-visszapótlást szolgálja. Ezen felül szinte minden növényi eredetű anyag, természetesen hulladék is, alkalmasak biológiai átalakítással metángáz — biogáz — előállítására. Nyersanyagként ' felhasználható: szervestrágya, kukoricaszár, szalma, szőlő- és gyümölcsfanyesedék. Ha nyolc napig erjesztünk egy tonna biomasszát, 450 köbméter metángázt állíthatunk elő. Ezzel az úgynevezett anareob — levegő nélküli — eljárással 5400 kilokalória fűtőértékű gázt nyerünk. Ahhoz, hogy gazdaságos legyen egy biogázüzem, legalább 3000 szarvasmarha vagy 500 ezer baromfi tartása szükséges. A biogáz-előállító telepek beruházását csak kompletten szabad vizsgálni. Az energiatermelés és a környezetvédelem mellett a biológilag értékes komposzt- ahyag — amely ilyenkor keletkezik — termelése is meghatározó jelentőségű. Jelenleg négy külföldi technológia alkalmazására volna vállalkozó. Svájci, NSZK, angol osztrák berendezéseket ismerünk. A svájci eljárás szerint egy napi 1500 köbméter híg sertés-, és 50 köbméter szarvasmarhatrágya feldolgozására alkalmas telep évente előállít 46 ezer 600 tonna szerves- trágyát, 13 ezer 400 tonna natúr komposztot és 7 millió 860 ezer köbméter gázt. Ennek a telepnek a beruházási költsége 200—220 millió forint körül lenne. A gáz 4320 tonna folyékony üzemanyagot helyettesít. A termelt komposzt 50 százalékának exportja esetén 1,9—2 millió dollár árbevétel érhető el, ami a devizaráfordításokat figyelembe véve, másfél-két év alatti megtérülést, és a nyereségből a beruházás 4—5 év alatti visszatérülését biztosítaná. A kínálkozó lehetőség éppen a mi mezőgazdasági nagyüzemeink szervezettségéből fakadóan megyénkben is jelentős energiameg- takárítást eredményezhetne. Zárt rendszerű sertéstelepeinken 120 ezer férőhely van, 34 szarvasmarhatelepünk és jelentős kapacitású baromfinevelőink alkalmasak arra, hogy enegianyerési lehetőségeinket kiaknázzuk. Meg kell keresni természetesen az előállított bioenergia felhasználásának üzemen belüli módszereit. A tárolási lehetőségek megteremtése is fontos. Igaz ugyan, hogy a mezőgazda- sági hulladék biomasszaként történő feldolgozása és hasznosítása nem pótolja a folyékony üzemanyagot, de a hőnyeréshez felhasznált energiát igen. Ugyanakkor — mint már említettük ■— a mezőgazdasági hulladék még ezek után is részt vehetne a talajerővisszapótlás körforgásában. Szendrey Sándor a Magyar Nemzeti Bank . megyei igazgatója , HÁZUNK TÁJA Kezdődhet a szőlő- és gyümölcstelepítés... Borongós. szomorú esős szeptember eleje után a meteorológiai táv- prognózis napsütést, s meleget ígér. Olyan időt, amelyik segítséget nyújt ahhoz, hogy a szőlőkben, a tőkéken lévő fürtök bogyóinak cukortartalma növekedjen, s szebbé tegye a munkát a kiskertekben dolgozók számára is. • Kecskeméten, a Halasi úti kiskertekben is hódít a feketefóliás takarási módszer. (Pásztor Zoltán felvétele) A GYÜMÖLCSÖSBEN felkészülhetünk az .októberi csemete- ültetésre. Már most ki lehet ásni a vödröket. Ennek „méretével” takarékoskodni nem érdemes. Készítsünk nyugodtan százhúszszor százhúsz centiméteres és legalább 60—70 centiméter mély gödröket. Munkánk során .a humuszban gazdagabb feltalajt és a tápanyagokban szegényebb altalajt különítsük el. Ügyeljünk majd arra, hogy telepítés előtt csak érett istálló- trágyával dúsított tőzeggel vagy érett kamposzitfölddel gazdagítsuk a talajt. Egy-egy csemete gödrébe legalább öt-hat kilogramm trágyát szánjunk. A telepítésnél majd figyeljünk arra, hogy a tápanyagban gazdagabb feltalaj kerüljön a gödör aljára a leendő gyökerek közelébe. A fekete ribiszkét és a piros ribiszkét, valamint a köszmétét dugványozással szaporíthatjuk. Célszerű e célra egyéves vesszőket alkalmazni. Ezeket daraboljuk fel 15—20 centiméteres részekre, ügyelve arra, hogy a csú- csi és az alapi részt távolítsuk el, mert fent fejletlen, lent pedig alvó rügyek vannak, amelyek nem hajtanak ki. A dugványokat 20—30-szor, 8—10 centiméterre ültessük. A föld ponhanyós legyen, s úgy helyezzük el a vesszőket, hogy legalább két rügy a talajba 'kerüljön. Ha ezeket a munkákat befejeztük, alaposan öntözzük meg, és kupacoljuk fel a dugványokat úgy, hogy csak a legfelső rügy játszódjék ki a talajból. Megkezdhetjük a ribiszkebokrok ritkítását is. Elsősorban az üvegszárnyú ribiszkelepke által károsított vesszőket távolítsuk el. Akik szívügyüknek tekintik a madárvédelmet, azok készíthetnek fészekodúkat ,és madáretetőket is. A tavaszi vagy nyári költésekből megmaradt fészkeket távolítsuk él. Nem feltétlenül szükséges az odúkba friss fészekanyagot fenni, hagyjuk ezt a feladatot a ipadarakra. A szőlőben készüljünk a telepítésre. Csak talajvizsgálat elvégzése után fogjunk a talajjavításhoz, a trágyázáshoz és a forgatásihoz. Ügyeljünk arra, hogy csak alaposan megtisztított területen forgassuk meg a talajt. Különösen nagy gonddal kell eljárnunk az erősen tarackos területeken. Ez a gyomnövény ugyanis nehezen irtható. S 30— 40 centiméter mélyről is feltörhet. Egyik megoldásként javasoljuk, hogy a két ásónyomnyi földet termeljük ki, és a gödör aljára 60—80 centi mélyen helyezzük el. Innen már a gyom nem képes előibújni, s mint lassan elbomló szerves anyag, még tápanyagul is szolgál. Másik megoldásként javasoljuk, hogy szokványosán forgassunk. De a telepítés évében, amint a tarack kitörni készül, azonnal sekélyen kapáljuk meg. A Tokaj-környéki népi bölcsesésg úgy, tartja, ’ hogy a tarackot kiirthatja a kiskert- tulajdonos, ha egymás után hét pénteken kapál. Az idei ősz időjárása kedvezett a szőlő érésének. Ahol lehet, hagyjuk tőkén a fürtöket, mert sokkal jobb minőségű lesz a bor, s nem kell bajlódnunk annak javításával. Az igazi szüretet mindig próbaszüret előzze meg, s ügyeljünk arra, hogy a vörös bort adó fajták ne keveredjenek , össze a fehér bort adó szőlőfajtákkal. A vörösbor-készítésnek egyik általános módja, hogy a must a kék szőlő cefréjén erjed borrá. A cefrét feltétlenül kénezzük két dekagramm kristályos borkénnel — száz kilogrammonként. Ügyeljünk arra, hogy az erjedés minél előbb meginduljon, és figyeljünk az ideális hőmérsékletre is. Időnként az erjedő must alá nyomjuk a cefre szilárd rétegét — a „kalapot”. Ennek biztosítá-r sa érdekében három-négy óránként keverjük az erjedő anyagot, vagy pedig álfenekes káddal akadályozzuk meg a. „kalap” felszínre emelkedését. A zöldségeskertben az áttele- lésre szánt karfiolpalántákat tűzdeljük 6—8 centiméteres sortávolságra. Ha hűvösebbre fordulna az időjárás, akkor melegágyi ablakkal vagy nádtakaróval védjük a palár^taágyakat. A másodvétésű zöldborsó szedése lassan befejeződik. A már letermett töveket szedjük föl, s kezdjük el az őázi szántást. A karósbábot csapadék híján naponta 4—8 milliméter vízzel frissíthetjük. Az elöregedett hüvelyek, még nem kemény magjait babsalátaként fogyaszthatjuk. A hosszú tenyészidejű^ csemegekukoricán találunk tejes érésű csöveket. Ha korai petrezselymet akarunk, akkor most vessünk, mégpedig 20 centiméteres sortávolságra. Ha esősre fordul az idő, s tartunk a sárgarépa romlásától, akkor szedjük fel. A répát mosás után szeílős helyen szikkasszuk, a lombot vágjuk le, és csak 5—6 centiméteres csonkot hagyjunk rajta. 'Szedhetjük már a talajból az ősz-i retket. Zárt helyiségben, nyirkos homokban tároljuk fel- használásig. Az első fagyok előtt gyökerestől szedjük föl az endi- via saláta töveket is, s pincében, veremben ültessük sűrűn. A no- mokba rakott növényt 12—18 nap múlva — amikor már halványodik ■+- fogyaszthatjuk. Elérkezett a margaréta szaporításának ideje is. A három-négy éves töveket ássuk ki, és tőosztással szaporítsuk tovább. A tövek harmincszor huszonöt centi- méteres távolságra kerüljenek egymástól. Tudnunk kell azt, hogy a margaréta a napos helyet szereti. Az erkélyen vagy szabadban lévő szotoanövényeinket, mielőtt "bevininénk végleges téli helyükre, alaposan nézzük át, s ha a-leveleken takácsatka- vagy pajzstetű- fertőzést észlelünk, azokat 0,1 százalékos Unifosz-oldattal permetezzük le. A növényvédelem nagyon fontos még ezekben a napokban is. Elsősorban azok számára, akik káposztaféléket termelnek. Ha a növényeken hernyót találunk, illetve kártételük nyomait észleljük, akkor Unitron 40 EC-vel vagy BI 58-cál védekezzünk. Természetesen ügyeljünk arra, hogy permetezés után betartsuk az alkalmazott készítménynél előírt várakozási időt. A már leszüretelt almatermésű fák varasodás és kaliforniai pajzstetű elleni védelméről se feledkezzünk meg ezekben a napokban. Gombaölőszerként a Di- fhaine M 45-öt, rovarölőszerként pedig a Ditrifon 50 DT-t javasoljuk. A 'takácsatkák ellen pedig Pol-Akaritoxot, vagy Mitac 20-at keverjünk a permetlébe. A még érőfélben lévő gyümölcsfák alól rendszeresen szedjük föl a lehullott, I valószínűleg fertőzött termést, ezzel is megakadályozzuk, hogy a fán lévő gyümölcs károsodjék. Sz. P. M. A jelzések értéksorrendje A közúti forgalmat az utakon alkalmazott jelzésekkel is szerve* zik, irányítják. Ilyen jelzéseket tartalmaznak a közlekedés rendjének néma őrei, a jelzőtáblák. Különösen az Időlegesen kihelyezett táblák kai van sok baj. A bosszúságok közismertek: a jelzőtáblát gödör Szélére helyezik, és mire valaki észreveszi, már bele is csúszott az árokba. Az sem ritkaság, hogy csütörtökön, pénteken f unkáinak valamit az utakon, 'kiteszik a sebességkorlátozó, az előzni tilos, a megállni .tilos táblát azután elmennek a dolgozók hétvégi pihenőre, a táblák pedig maradnak.'Jön a hétvégi forgalom és nem előzhetnek, nem állhatnak meg, nem haladhatnak normális iramban a járművek, mert a „tilalomfák” így parancsolják. !Nem ártana gyakrabban ellenőrizni a kint felejtett jelzőtáblákat, már csak azért is, mert gyakran okoz. nak balesetet, vagy legalábbis megteremtik annak lehetőségét (ugyanígy persze a félreérthető útburkolati jelek, a nem működő jelzőlámpák is). A hibás, rosszul tájékoztató táblák rontják a forgalomszervezés hitelét, hozzászoktatják az embereket ahhoz, hogy a jelzések mögött nincs veszélyhelyzet, pedig az értékes információt adó tábla bizony nagyon sok veszélyre hívja fél a figyelmet, amiről gyorsan tudomást kell szerezni minden közlekedőnek. Nem árt ezzel kapcsolatiban emlékeztetni arra, hogy a közúti jelzéseknek és szabályoknak van egy logikai értékrangsora. Ennek része például az, hogy ha valahol a forgalmat rendőr irányítja, akkor az ő jelzései érvényesek, bármi mást mutatnak az egyéb jelek, akár a jelzőlámpák , is, Ilyen „rangsorra” utal a KRESZ-nekaz Gumiabroncsot kapni nem mindig és nem minden méretben lehet, s ha van, akkor is tetemes összegbe kerül az elkopott kerekek cseréje. Sajnos, csak ritkán fordul elő, hogy a kerekek végigszolgálhassák az eredetileg akár 50—70 ezer kilométeres élettartamukat. A gyors és rendellenes elhasználódásnak többféle oka lehet. A kormányzott kerekek ^abroncsainak szabálytalan kopásai közül a legismertebb a futófelület külső vagy belső szélén mutatkozó gumifogyás. Előidézője általában a helytelen kerékösszetartás, vagy a rosszul beállított dölésszögű kerék. A hatástalan lengéscslllapítás okozta kopások kagylószerűek, és az abroncs teljes kerületén jelentkeznék. A csak helyenként látható gödrök viszont a kerékpánt ütéséből, esetleg tengelyferdülésből, vagy az abroncs kiegyensúlyozatlanságából adódnak. Már utaltunk rá, hogy összefüggés áll fenn az abroncsok belső légnyomása és a gumikopás között. Egy keményre ffeüújt abroncsnak I— amely viszonylag keskeny felületen érintkezik az úttesttel — a gördülőellenállása csekély, vagyis a kocsi azonos menetteljesítmény mellett gyorsabban halad, Illetve azonos sebesség esetén kevesebb benzint fogyaszt. E látszólagos előnynek az ára a nagyobb mértékű gumikopás a futófelület közepén. Minél kevesebb a levegő a gumikban, annál nagyobb, a gördülőellenállás. Ilyen esetben a kocsi súlyától „összepréselt”, félig üres gumik nagyobb felületen érintkeznek az úttesttel. Gurulósnál, gördülésnél a túlzottan kisnyomású abroncsok lényegesen nagyobb mértékben deformálódnak, mint azok, amelyekben megvan az előírt mennyiségű levegő. A kevesebb levegőt tartalmazó abrona kitétellé is, ami szerint, ha a forgalmat jelzőlámpa irányítja, akkor nem érvényesek, nem irányadóak például az elöbbséget szabályozó táblák. Néha talán ellentmondó jelzések között kell eligazodniuk a gépjárművezetőknek, tehát fontos tudni, hogy melyik mennyire „értékes”. A rangsor a következő: 1. a rendőr karjelzése, 2. a közúti jelzőlámpa, 3. a közúti jelzőtábla, 4. az útburkolati jelek, 5. a forgalmi szabályok. Elég gyakran előfordul, hogy mást mutat a tábla, és mást az útburkolati jel (például a tábla kötelező egyenes továbbhaladási irányt „parancsol”, a korábban felfestett útburkolati jel pedig jobbra kanyarodást is megengedne). Ilyenkor a rangsor világossá teszi, hogy mindenképpen a tábla utasítása szerint kell eljárni. Ugyanígy bármit is mond egy adott helyen a forgalmi előírás, ameny- nyiben egy útburkolati jel lehetővé teszi például a balra kanyarodást, akikor azt végre kell hajtani. Közlekedési torlódások, a lámpák meghibásodása esetén szokott előfordulni az az eset, hogy a rendőr karmozdulaitával a .piros jelzésbe való behajtásra „szólítja fel” a járművezetőket, s nyilvánvaló, hogy ennek az utasításnak haladéktalanul eleget is kell tenni. Éppen ezért bármilyen ellentmondást észlelünk az utakon, mindig gondolnunk kell arra, hogy ez mások számára is hasonló gondot jelenthet, s ilyenkor minden mozgást nagy óvatossággal szabad csak végrehajtani, tekintetbe véve a többi közlekedő partner magatartását és a várható viselkedését. Bizonytalan helyzetben semmiképpen se vágjunk bele a kétséges kimenetelű manőverbe. csóknál az ún. gyúrás! munka — az egyes gumirészecskék egymással szembeni mozgása — felgyorsul. Ennek következtében növekszik az abroncsok belső hőmérséklete, és ez gyorsabb, fokozottabb kopásukhoz, elhasználódásukhoz vezet. Gondosan ügyelni kell arra, hogy az előirt nyomástól való eltérés ne haladja meg a 10 százalékot. Érdemes, kifizetődő hetenként ellenőrizni az abroncsok belső nyomását. Az abroncsok túlzott terhelésének eredménye a lépcsőzetes kopás. Ha azt észleljük, hogy a nem meghajtott kerekeken levő abroncsok fűrészfogszerűén kopnak, az a fékezések okozta egyirányú terhelés és koptatóhatás következménye. A gumiabroncsokat azonban nemcsak az út, a helytelen beállítás, hanem a vezető is koptathatja, mégpedig meglepően gyorsan. A kíméletlenül kihasznált motor- és fékteljesítmény, a megcsúszás határán vett kanyarok, a nagy gázadással, kipörgő kerekekkel végrehajtott repülő-startok, a rossz úton tartott nagy átlagsebesség mind olyan tényezők, amelyek akár 50—70 százalékkal megrövidíthetik a gumik normális élettartamát. Mindenesetre a már észrevehető kopások — különösen a radiálabroncsoknál — jelentős és hosszú idő óta fennálló rendellenességek következményei. Érdemes tehát időt fordítani az abroncsok időnkénti ellenőrzésére, valamint a futómű műszeres vizsgálatára, beállítására. Az "ellenőrzés a futófelületen kívül terjedjen ki a gumiabroncs oldalsó részeinek a ’ megvizsgálására is. Az ott előforduló törések, repedések a kövekre való ráfutások, a járdaszegélyhez valö dörzsölődés, az arra való felugratás következményei lehetnek. „Áramütés” a gépkocsiban Az üzemeainyag-sizáillító tar- itályikocslilk — előírásszerűén — fémlámcot húznak' maguk után .azért, hogy az elektromos töltést levezessék, ekként biztosítják a 'talajjal valló állandó érintkezést. A felitöltődés ugyanis bármikor kisülést eredményezhet, ami benzingőzök jelleniétében robbanáshoz vezethet. Nem is lenne szükség erre az óvintézkedésre, ha nem gumikerekes járművekről lenne szó. A vastag gumi azon- ,ban kiváló szigetelőréteget képez a talaj és a járműtest között, így ez utóbbi kondenzátor módjára feltöltődhet. Egészen pontosan fogalmazva ez csajj csapadékmentes időben, száraz úttesten fordulhat elő, esőiben vagy öntözött útfelületen ugyanis igen jó az elektromos elvezetés. Az elmondottakiból arra is választ kaphatunk, hogy ki- és .beszálláskor minek köszönhetik a személygépkocsik utasai a kocsiszekrény és az ahhoz közelítő valamelyik testrészük között átütő apró kis ^villámokat”. A statikus elektromos feltöltő" dés alapja mindenekelőtt az a súrlódás (csúszás) ami a kerekek és az útburkolat között jön létre. Másrészt a sok műanyagot .tartalmazó utastérben a sokféle szintetikus szálból készült öltözékben való .belső mozgások is hozzájárulnak az elektromos fel- töltődéshez. Kutatók pontos laboratóriumi mérései arról tanúskodnak, hogy az apró kis „villámok” kisülésénél az energiameny- nydség olyan csekély, hogy az emberi szervezet számára semmiképp sem veszélyes ez a „csiklan- dozás”, inkább csak keHlémetlen. A száraz, körülmények közt gumikerekein álló személygépkocsi tulajdonképpen egy 100 piiko- farradös kondenzátornak tekinthető, amely mintegy 10 ezer voltra töltődik fel. Az így tárolt 0,005 wattnyi energia egy mikrosze- kundum alatt sül ki. Az a szerencse, hogy az elektromos feszültség a karosszéria és az útburkolat között még gyorhajtás esetén nem haladja meg a néhány 10 ezer voltos értéket mivel a nagyobb feszültségek, a karosszéria élein és csúcsain át kisülnek. A kis áramütés' tehát még az elektromossággal szemben nagyon érzékeny emberek számára sem jelent semmiféle veszélyt. Az autófelszerelési boltokban kaphatók olyan kemény gumiba ágyazott fém reszelékből álló „farkok”, amelyéket a statikus elektromos töltés levezetése céljából bárki felszerelhet a kocsijára, vigyázva arra, hogy az mindenkor érintkezzék a talajjal. Sajnos, ezek sem nyújtanak teljes védelmet az apró kis áramütések ellen, ugyanis száraz úttesten. az útburkolat ellenálláskén tműködik, ami megnehezíti a villamos töltésnek a talajba való levezetődését. Aki semmiképp sem tudja kiküszöbölni a kis áramütéseket, az fogadja meg a jótanácsot, hogy ki- és beszálláskor először mindig úgy vezesse le a karosz- sízéria statikus feltöltődését, hogy az ujjad közé fogott ihdítókulcs és valamely fémrész között ugorjon át aiz első szikra. Miért kopik a gumiabroncs? SZABÁLYTALANSÁG LÉPTEN-NYOMON Ha az ember a megyeszékhelyen nyitott szemmel jár, s valamelyest is ismeri a közlekedésrendészeti szabályokat, nem győz csodálkozni azon, hogy mennyi a szabálytalanság. Ezt bizonyítják — minden kétséget kizáróan — képeink, amelyek arról tanúskodnak, hogy sem a táblákat, sem pedig a szabályokat nem tisztelik a közlekedők. • A • „megállni tilos” tábla az üzemzavar kivételével tiltja a megállást. Nos, ez a két gépkocsi ezt a jelzést, tilalmat semmibe se veszi. • Egy forgalmi sávban ketten, mintha a „behajtani tilos” tábla hem is volna. • A bukósisak ugyan ott van a motor- kerékpáron, de a család anélkül közlekedik.
