Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-19 / 220. szám

1981. szeptember 19. • PETŐFI NEPE § 3 ZIMANKÓS _________ H ELYZETJELENTÉS HALASRÓL Nem érhet vád közel kétszáz családot Kiskunhalason, hogy nem készültek .föl az idei télre. Sokkalta hamarabb, még kora tavasszal kezdtek a fűtési szezon megszervezéséhez. Pénzt is jóval többet áldoztak, mintha szenet, fát, olajat vásároltak volna. S ennek ellenére — ha csak cjoi dák nem történnek, jó néhányan zord télidőnek néznek elébe. Ha nem is fagyoskodnak, mert va­lamiképpen meleget teremtenek áq; otthonokban, annak nem ör­vendeznek, hogy a több «tízezer forintot érő gázfűtőkészülékek, -tűzhelyek és -vízmelegítők csu­pán lakásdíszként funkcionálnak a csövek végén... Korszerű, kényelmes: áhított A gázfűtés korszerű, kényel­mes, s miután a halasiaknak — a föld mélyének adományaképpen, a kőolaj-földgáz kitermelés foly­tán-—kéznél is van, méltán áhí­tott is. Tanulság erre, hogy a vá­ros „földgázprogramja” alig három éve kezdődött, s máris 1400 fogyasztót tartanak számon. Ám csak' látszólag megy gyorsan az új fűtési mód elterjedése, mert bár a földben rejlő természeti kincs hosszú évtizedekre sok-sok fogyasztó készülékében meleget ad majd, először a kitermelt gázt el kell juttatni odáig. A halasiak nem vártak ölhe­tett kezekkel. Ha nincs pénze a tanácsnak a gerincvezeték meg­építésére, önerőből finanszíroz­zák ’ a vezetéklefektetést. Igaz, így többe kerül, de hamarabb meglesz. A nekiszántást több ut­cában közmunkával is kiegészí­tették: lapátot, ásót ragadva se­gítették az árokásást, hordták a vézetékdarabokat, derűs bizako­dással dolgoztak. Szerrezés felső fokon Aliig tavaszodott még, amikor a Kilián György utcaiak összeta­nakodtak, s döntöttek: saját erő­ből is megépíttetik a vezetéket. Hegedűs Istvánná így beszél er­ről: — Ügy kezdődött, mint az álom. Megalakult a bizottság, melynek olajozott működését a hfWnarpsan kézhez kapott (Jogz- szié tanúsította. Az tartalmazta'a jóváhagyott - tervet, a szakhatósá­gi engedélyt,, még az OTP-köl- csönhöz szükséges 'kereseti iga­zolás űrlapját is. iFizettünk, meg­rendeltünk,' aláírtunk. Láttuk, hogy nekifognak az árokásásnak, a lakásokba pedig a belső szere­lések készültek rendre. Azután jött a nyár. Már kitakarítottunk, festettünk, tapétáztattumk, ám amint f^sóhajtottunk: no kész, akkor láttuk, hogy félbe-szerbe hagyva, üresen tátongnak az ár­kok, már ahol kiásták,. Ember, aki dolgozna, egy se. Azt hiszem jogosan kezdtünk aggódni, Ügy tudtuk, augusztus szerinti elévülés alól oly indok­lással veszi ki, hogy a megtorlás az ellenforradalom 25 éve alatt a kormányzói kegyelmi elhatáro­zás és a bűncselekmények üldö­zésére hivatott hatóságoknak e kegyelmi ténykorlátait is túllépő szimpátiája miatt elmaradt — a múltat visszaidézve fel kell vá­zolni azt a történelmi keretet, és meg kell rajzolni azt a történelmi körképet, melyben a vádbeli ese­mények lejátszódtak, s amelyben megszületett az ellenforradalom 25 éve alatt annyit hangoztatott „keresztény nemzeti eszme”, más szóval az ún. szegedi gondolat. Ez a szegedi gondolat volt az, amelyet 1943-ban Kállai Miklós miniszterelnök egyik szerencsét­len beszédében hivalkodva jelölt meg, mint a nemzetiszocialista eszmét több mint egy évtizeddel megelőző, de lényegében azonos ideológiát. Ez a szegedi gondolat volt az, amelytől Hitler Adolf sem tudta megtagadni a rangsorbeli elsőbbséget, ez a szegedi gondolat volt a fasizmus terebélyessé nőtt fájának legelső hajtása. A szegedi gondolat lényege hár­mas: irredentizmus, antibolseyiz- mus és antiszemitizmus, vagyis az utódállamok által megszállva tar­tott országrészek visszaszerzésére irányuló tevékenység (nemzeti eszme), antJbolseyizmus, vagyis a marxista—szocialista tanok, a vi­lágproletariátus hatalomra jutá­sa elleni küzdelem (egyrészt ke­resztény, másrészt nemzeti esz­me) és antiszemitizmus (keresz­tényeszme?).. A jelen bűnügy kö­rén kívülesik, hogy az ellenforra­dalom eszmevilágát elméleti síkon tegyük kritika tárgyává, viszont éppen a jelen bűnügy van hivat­va bírálatot mondani afelett, hogy ezen eszmevilág gyakorlati meg­jelenési formája, melynek kereté­ben emberek százai politikai szí­A reménykedés nem melegít | • Darányi István már elégedett, Kállai Éva utcai házának falán már ott • nyomáscsökkentő. • Tárt kapukkal várják a gázt a Kilián György ut­cában. 20-a az utcai vezeték elkészülté­nek határideje. De szeptember kö­zepén is csak az árokásással baj- molódtak a visszaszállingózott ki­vitelezők. Mikorra lesz itt gáz­fűtés? Aki óvatos volt, .bebiztosította magát. Illegális kéménylyukkal, vésztartalék olajkályhával. A derűlátók, mármint azok akik hittek a határidőben, még a he­lyét is eltűntették. Erre ugyanis (a kémények megszüntetésére) a kéményseprő vállalat szigora is rájátszott: hisz csak akkor adtak engedélyt az üzemeltetéshez, ha a használaton kívüliséget a betö- mítéssel garantálták a lakók. Ahány utca, annyi gond A gázvezetés idei eseménysora a nyomáscsökkentő üggyel gaz­dagodott. A . nyomáscsökkentő, amely a középnyomású vezeték­ről vain) üzemeltetés feltétele, többféle kavarodást eredménye­zett. Egyrészt mert hiánycikk, másrészt mert februárig a DÉ- GÁZ ingyen adta, de azóta' 3500 forint térítés ellenében szereli be. Am ez a kis szerkentyű két la­kást is ki tud szolgálni .bizonyos esetekben, így egyik családnak csak a felét, a másiknak a teljes összegét kell a költségekhez adni. De még ez sem volt akkora csa­pás^ mint amikor kiderült, hogy nincs .belőle aniiyi, amennyi kel­lene. Ki az összeköttetéseit vette számba, kit mozgósítson a beszer­zés érdiekében, ki panaszos leve­let írt a népi ellenőrzésnek. A mozgósítás félszáz nyomáscsök­kentőt, a .bejelentés kivizsgálást eredményezett. Kevesebb a vártnál Pálfi Béla a DÉGÁZ halasi ki- rendeltségének vezetője igencsak szorult helyzetben van. Nemcsak azért, mert a gázügy érdekelt- 0 jei le- és felmenőit emlegetik ak­kor is, amikor a felelősség nem az övék, dehát kötelessége-e a jö­vendőbeli fogyasztónak a gázve­zeték-építés és a gázszolgáltatás ügyrendjében jártasnak lennie? Kellemetlen az is, hogy a kevés számú szerelőiből néhányat elszip- kázott a kisipar, lévén a szakem­berekre akkora kereslet - Hala­son, hogy a vállalati öntudat ezt a nyomáspróbát nem állhatta. Am mindezt tetézi, hogy a tavaly megrendelt 180 nyomáscsökken­tőből' 35 érkezett meg eddig, s lett fölszerelve. Hetente tíz-tíz érkezésére lehet számítani. A becslések szerint legkevesebb 160 lakásban várják a nyomáscsök­kentőt, no meg a DÉGÁZ embe­reit, akik naponta 8—12 lakást volnának képesek rákapcsolni a hálózatra. Mégis mikorra lenne kész? A matematikai művelet el­végzése nem bravúr. Ellenben a gázbevezetési igények teljesítése a fűtési idényre: szinte lehetetlen! A nyomáscsökkentő megléte csak akkor válik fontossá, ha az utcai vezeték elkészült, (kivitele­ző: a helyi kommunális költség- vetési üzem és a tiszaalpárá Ti­szafái Tsz), valamint a DÉGÁZ elvégezte a nyomáspróbát, a biz­tonsági szabályoknak megfelelőnek értékelte és üzembe helyezte. Tudniillik, amíg nem folyik a gáz a vezetékben, addig a lakásokat sem lehet rákötni. Akadozó hálózatépítés Egy hónappal a fűtési idény előtt a helyzet'a következő: a Me­ző Imre—Radnóti — Kun Béla utcai középnyomású vezeték ki­vitelezés alatt áll. Ha a nyomás­próbát kiállja., akkor határidő előtt szeptember végére el is ké­szük És ha nem? Akkor lesz iga­zán meglőve a Kilián utca, mert ott .bár még hátrább van a kivi­telezés, de tegyük fel: megtálto­sodnának a tiszaalpáriak, akkor sem jutna közelebb a célhoz az ügy, mert a Bajza utcából csak a Mező—Radnóti—Kun utcai ve­zeték működése .után lehet ára­moltatni a gázt a Kilián utcai ve­zetékbe. Az említett utcákon kívül má­sutt is várják a gázt. Am ott ré­szint már befejeződtek a munká­latok és kisebbek a bonyodalmak. Sürgősen cselekedni kell Jó lenne hinni abban, hogy a Táncsics utcában október 15-re, a Mező—Radnóti—Kun utcában október végére, a Kilián utcában az év végére befejeződik a „gáz­csata”. Ám a hitegetésből éppen elegük van már azoknak, akik belevágtak a gázbevezetésbe. De a tanulságok levonására az idei második, úgyszólván ismét siker­telen, menet után most már kiál- tóan szükség volna! Hisz világosan kitűnt tavaly is, az idén is, hogy a felfokozott la­kossági igényt elégtelen építési kapacitással, a.meglévő jószándék ellenére, belekalkulálva az anyag- ellátás akadozását is, csak ennek az áldatlan állapotnak a törvény- szerű bekövetkezésével lehet úgy-ahogy kielégíteni. Ez már tény. Az egymásra mu­togatás helyett sürgősen megol­dást kell keresni. Minden köz­reműködő immár tovább nem odázható, hatékony koordinációs megbeszélése után — melynek szervezését a városi pártbizott­ság vállalta — mindenkinek ere­jén felül cselekednie kell! Mert ha nem így lesz, ugyancsak ri­mánk ós tél vár a jövendőbeli kis­kunhalasi gázfogyasztókra. S a legkellemetlenebb a kényelmet­lenségek mellett, hogy állampol­gári közérzetük sgm lesz a leg- kielégítőbb. Ennek „hőfoka” pedig már.köz­ügy.. Nagy Mária A PETŐFI NÉPE OLVASOTTSÁGI VIZSGÁLATA III. Miről olvasnának többször? Kritikusabb -hangvételt kérnek Mennyire elégedettek a Petőfi -Népe olvasói az országos, a megyei és a saját lakóhelyi eseményekről szóló tájékoztatással? A Hírlap­kiadó Vállalat Közvélemény-kutató Csoportjának adott válaszok sze­rint az olvasók döntő többsége — csaknem háromnegyede — elegen­dőnek, valamivel több mint egyötöde pedig kevésnek tartja az or­szágos és megyei eseményekről szóló tájékoztatást. EmeUett elenyé­szően alacsony (2—8 százalék) az információk bármelyik fajtáját soknak tartók aránya. Kiugróan magas — 64 százalék —• az aránya azoknak, akik kevésnek tartják a saját lakóhelyről szóló írásokat. A megkérdezettek jó részében él tehát a Petőfi Népéről egy olyan kép, hogy a saját lakóhe­lyükről keveset írnak benne, azaz — mint mondani, szokás — róluk „keveset szól a nóta”. Ez az ér­zet a falvakban és tanyákon elő olvasókban erősebb, mint a vá­rosiakban. Az okok feltárásához és a kö­vetkeztetések levonásához jelen­tős mértékben járulnak hozzá az Olvasóknak a következő kérdésre adott válaszai: Lakóhelyével kap­csolatban miről olvasna szívesen? A kívánságok érvényesítésével ugyanis a szerkesztés sokat tehet azért, hogy a lapot az olvasók —» s ezen belül a falvak és tanyák lakói — az eddiginél jobban sa­játjuknak érezhessék. — Tessék — a válaszok. A la­kóhellyel kapcsolatos témák kö­zül a legtöbben (64—66 százalék) a kereskedelmi ellátottság, vala­mint a város- és községfejlesz­tés problémáiról, kilátásairól sze­retnénk többet olvasni. Ugyan­csak nagy az érdeklődés a szol­gáltatás, az egészségügy és a mű­velődés helyi gondjai iránt; e té­mák a megkérdezettek 50—54 százalékának kívánságai között szerepelnek. A tanyán élők hely­zetéről az olvasók egyharmada szeretne több cikket a lapban. A felsoroltakon kívül említett szá­mos témából csak néhányat „idé­zünk”: sportesemények, az ifjú­ság problémái, a helyi üzemek, vállalatok, intézmények, tsz-ek élete, gondjai; helytörténeti írá­sok stb. Ha a szívesen olvasott témák­nak az olvasók lakóhelye szerin-í ti — város,_ község tanya — meg­oszlását százalékosan ~ nem is részletezzük most, néhány össze­gező megállapítást tehetünk. A város- és községfejlesztés témája e két településfajta lakóit közel azonosan érdekli. A tanyán élő­ket jóval kevésbé. A kereskedel­mi ellátottság mindennapos problémái a községek és tanyák lakóinak csaknem háromnegye­dét (!) élénken foglalkoztatják. A szolgáltatásokról írt cikkeket az átlagot és a községi lakókat meg­haladó mértékben kérték a vá­rosiak (57 százalék), és mégin- kább a tanyán élők (61 százalék). Ez valószínűleg azért alakult így,, mert városon az igény — a szol­gáltatás több területén is — jó­val meghaladja a meglevő ellá­tottságot; a tanyákon pedig azért, mert e településtípuson ,a legpri­mérebb, alapvető szolgáltatások­ból is nagy a hiány. Az egészség- ügyi témájú írások iránti nagy — 50 százalékos — érdeklődés településtípusonként csaknem azo­nos. E kérésekben megmutatkoz­nak egészségügyi ellátásunk is­mert — mindenkit fájdalmasan érintő — feszültségei, hiányossá­gai. A művelődés kérdéskörét a yárosí és községi lakók átlag kö­rüli mértékben, a tanyán élők en­nél 9 százalékkal jobban igény­lik — nyilván azért, mert a mű­velődési lehetőségektől (is) ők es­nek a legtávolabb, E kérések alapján is megálla­pítható, hogy a Petőfi Népének az eddiginél nagyobb szerep jut a „hátrányos helyzetű” települé­sek (faluk, méginkább a tanyák) ügyeinek ismertetésében, képvi­seletében. • S most — tévériporterek szó- használatával élve — váltsunk témát. Ugyanakkor az alábbiak szintén nagymértékben meghatá­rozzák, szeretik-e, magukénak te­kintik-e a Petőfi Népét — ol­vasói. A lap hírszolgálátának frisse- ségérol és az újság kritikai hang­járól van szó. A hírszolgálat fris­seségével a megkérdezettek 60 százaléka elégedett, minden ti­zedik olvasó véleménye szerint nem megfelelő a frissesége, s részbén elégedett az olvasók 28,5 százaléka. Az eredmények bemutatását is az olvasók több mint fele meg­felelőnek tartja,1 egyharmaduk csak részben elégedett, és 11,4 százalékuk nyilvánított egyértel­műen negatív véleményt. A lap kritikai hangjával már elégedetlenebbek az olvasók, a megkérdezetteknek a fele sem tartja megfelelőnek a kritikai hangvételt, 36,9 százalék részben elégedett, s egyáltalán nem ta­lálja jónak a lap bíráló hangvé­telét 14,8 százalék. Az elégedettek alacsony ará­nya nyilvánvalóan figyelmeztető a szerkesztők, munkatársak szá­mára, hogy a jövőben erősödjék a lapban a kritikai hangvétel. Az olvasói vélemények közt találóan fejezi ki ezt az igényt egy városi" fiatalember tanácsa: „Nemcsak az esetet írnám le, állást is fog­lalnék.” Mondhatnánk úgy is, hogy ez hivatásunk alfája. T. L (Következik: Miről írnának bí­ráló cikket az olvasók?) Parlamenti tisztségviselők tanácskozása nezetű ürügyekkel, de legtöbbször önző haszonszerzési célzattal bes­tiális módon legyilkoltattak, mily megítélésben részesítendő. Az ehelyütt kritika alá nem vont teória és az elbírálandó prakszis szembeállításához né­hány történelmi tény rövid is­mertetése szükségeltetik. Míg 1919 nyarán, a Tanácsköz­társaság uralma alatt alakult meg Szegeden antant-szuronyok vé­delme alatt az ún. szegedi ellen­kormány. Ennek az ellenkor­mánynak fejénél, gróf Károlyi Gyulánál ajánlkozott fel Horthy Miklós altengérnagy, kenderesi földibirtokos, s kormányában a- hadügyminiszter! tárcát kapta meg. Károlyi Gyuláék azért fo­gadták örömmel a monarchia volt flottafőparancsnokát^ mert híres volt erélyes kezéről, ö verte le 1918 tavaszán egy német fenger- alattjáró-flottilla segítségével a Cattarában állomásozó 3. osztrák —magyar hajóraj matrózainak lá­zadását, mely alkalommal nyolc- szá^ embert tartóztattak le, aki­ket súlyosan összeveretett,, közü­lük számosat agyonlövetett, míg a többiek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítéltettek. Ez idő óta Horthy Miklóst úgy is­merték, mint félelmetes „rendcsi- nálót”. Ez volt az oka annak, hogy a Károlyi-kormány (Mihály) 1918 októberében nem fogadta el Horthy Miklós közeledését, s hogy Fényes László, a tengerész nem­zetőrség akkori kormánybiztosa még feléje nyújtott, jobbját is visszautasította, mikor nála je­lentkezett, a proletárdiktatúra kezdetén pedig Landler Jenő bel­ügyi népbiztois komolyan foglal­kozott azzal a gondolattal, hogy letartóztatja. Tény, hogy Horthy Miklós karhatalmának nagy ré­sze a tengerészalakulatok előtt mint véreskező elnyomó volt köz­ismert. Viszont éppen a fentebb taglalt okokból és mert kastélyát egyes tisztek, akik később éppen a nemzeti hadseregben jutottak szerephez, kirabolták, Horthy Miklós gyűlölete a forradalmak iránt csak fokozódott, ami fő oka volt annak, hogy sietett a szegedi ellenkormány rendelkezésére áll­ni. A szegedi ellenkormány Horthy Miklóst hadügyminiszternek tet­te meg egy nem létező hadsereg élére. Idővel azonban úgy Ma­gyarországról, mint az utódálla­mokból és főleg Bécsből, egyre több volt tiszt gyülekezett Sze­geden és ezek váltak a megala­kuló nemzeti hadsereg magvává. Mikor a Szegedet megszállva tar­tó entente csapatok főparancs­noksága a túl reakciósnak ítélt gr. Károlyi Gyulát lemondásra kényszerítette, és a kormány P. Abrahám Dezső vezetésével újjá­alakult, akkor a kényelmetlenné vált Horthy Miklóst, kihajózták a kormányból és a nemzeti hadse­reg első sorai fölé fővezérnek ne­vezték ki. Ez a nemzeti hadsereg akkor lényegében két tisztizázadból állt. Az egyik század parancsno­ka Prónay Pál honvéd huszárka­pitány volt, a másik századé Os- teniburg-Moravek Gyula vadász­százados. A hadsereg megszerve­zője tulajdonképpen Gömbös Gyula vezérkari százados volt, aki huzamosabb ideig szolgálván Horvátországban, jól ismerté a délszláv nacionalisták titkos har­ci szervezetét, a „fekete kezet”. Valamint ennek fedőszervét, a ,,'Národna-Odbrana”-.t. Ennek mintájára alakította meg titkos társaságát, az Etelközi Szövetsé­get (EKSZ). A titkos szövetség élén 'két vezér állott, akik maguk fölé fővezért választottak. E fő­vezér Gömbös Gyula ajánlatára Horthy Miklós lett. A szövetség célkitűzése a szegedi gondolat szentháromságának valóra váltá­sa volt. Az EKSZ élén a később kormányzóvá lett fővezérrel, a negyedszázados Horthy-uralom alatt a háttérből titokban teljha­talmúkig intézte az ország sorsát. Minisztériumok, parlament, tár­sadalmi, politikai és gazdasági egyesületek, mind csak kulissiák voltak az EKSZ számára, mert Magyarországon csak az játszha­tott a politikában komoly szere­pet, aki az ÉKSZ-nek tagja volt, illetőleg tagja lett. . Horthy Miklós és a köréje se­reglett tisztek fennen 'hirdettek, hogy Magyarország romlásának, a forradalomnak, az ország meg­csonkításának a marxista—szo­cialisták, vagyis a bolsevisták és a zsidók, ami szerintük végered­ményben egy és ugyanaz, az oko­zói. Horthy maga, akárcsak Lu- dendorf német tábornok, és az utóbbinak protezsáltja, Hitler Adolf, kétkedés nélkül elhitték a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve" című antiszemita és szocialista­ellenes tákolmányt, amelyet még 1903-ban szerkesztett a cári Ok- rana főnökének megbízásából Ni- lus orosz tanár. Az orosz forra­dalom után ez az irat orosz ellenforradalmi tisztek révén Eu­rópában is ismertté vált és mond­hatni, 'bibliája lett Horthynak és a köréje sereglő kalandor poli­tikusoknak, katonatiszteknek. En­nek nyomán Szegeden Gömbös Gyula, Zadravetz István és társai irányításával a legféktelehebb propaganda és gyűlölködés, uszí­tás indult meg minden ellen, ami baloldalinak, vagy ezzel egyenér­tékűnek, zsidónak volt nevezhető (Kovarcz Emil, Szálas! miniszte­rének vallomása). (Folytatjuk) i Péntekén a Parlamentben ta­nácskoztak az országgyűlés tiszt­ségviselői, az állandó bizottságok elnökei, valamint a budapesti és megyei képviselőcsopprtok vezetői. ' Az eszmecserén — amelyen megjelent Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára — Apró Antal, az országgyűlés el­nöke ismertette la parlament so­ron következő őszi ülésszakának előkészületeihez kapcsolódó teen­dőket. NAPKÖZBEN: Ezt követően Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter a mezőgazdasági és élel­miszeripar helyzetéről, valamint a földtulajdont, a földhasználatot és a földvédelmet szabályozó tör­vények végrehajtásáról tájékoz­tatta a résztvevőket. Gon da György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke az emberi környe­zet védelméről szóló 1976- évi II. törvény végrehajtásának tapasz­talatait ismertette. (MTI) Üjra a tengeri kígyóról Lapunk szeptember 2-án meg­jelent számában Tengeri kígyó címmel cikket közöltünk. Ebben az írásban senkinek a nevét nem említettük, szerepelt benne vi­szont egy lakcím: Kecskemét, Puskin utca 35. Ezen a címen két testvér, két család lakik, akik évek óta haragos viszonyban vannak. Nevekét szándékosan nem közöltünké hiszen célunk kizárólag az volt, hogy a sajtó nyilvánosságának erejével segít­sünk a hatóságoknak a hosszas jés bonyolult perlekedések lezá­rásában, a véget érni nem akaró eljárások megszüntetésében.. Ezt a segítséget éppen az egyik test­vér: Sz. I. kérte tőlünk, cikkünk az ő tájékoztatása alapján szü­letett, figyelembe véve természe­tesen az általa bemutatott hiva­talos iratokat is. A cikk nyomán a* másik test­vér: Sz, J. keresett fel bennün­ket és az írásban szereplő né­hány megállapítást kifogásolt. Ki­fogásait elfogadva most újra visz- szatérünk az ügyre és az aláb­biakban módosítjuk korábbi megállapításainkat. A két testvér közötti vita nem a hagyaték megosztásával kez­dődött, nem is a telekkönyvi be­jegyzéssel van tehát baj. Azt sem állítjuk, bogy csupán az egyik testvér vétkes abban, hogy el­mérgesedett .közöttük a kapcso­lat, Az előző cikkben említett ki­jelentés, miszerint az egyik test­vérnek olyan összeköttetései van­nak, amelyek lehetetlenné teszik a jogerős bírói döntések végre­hajtását, természetesen csupán a másik testvér feltételezése és kétségtelenül alaptalan. Az viszont tény, hogy időköz­ben felépült a kerítés, amely a telket kettéválasztja, s amelytől azt lehetett' remélni, hogy meg­szűnnek a viszálykodások. Ideje lenne már, hogy a hatóságok pontot tegyenek az ügy végére, amelyben oly sokan és sokat fá­radoztak, eddig sajnos nem sok eredménnyel. Ehhez azonban el­sősorban nem a' kerítésre, nem­csak a hatóságok buzgalmára, de a két testvér megértésére, egymás iránti jóindulatára is szükség van. £s főleg erre van szükség. —dorgál—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents