Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-02 / 205. szám

1981. szeptember 2. • PETŐFI NÉPE • 5 OLVASTAM, LÁTTAM, HALLOTTAM NYELVŐR A hamburgi Üj Otthon magyar száma Stadterneuerung in Kecskemét Beispiel einer „sichtbaren“ Stadtgeschichte des bauenden Menschen Josef Kerenyi die Türme der evangelise* sehen, protestantischen uw Kirchen und der Synagoge a Warum ich über ..Stad spreche? Hier wurde es mir bewußt eb den menschlichen Organism! de Zellen sich erneuern und nes Lebens die neuen Z&!< däentnis der alten Zellen öew auch das Zellensystem unser eben Umgebung, unserer St; még a régi, öreg utcák, épületek lerombolását látták a modern vá­rosfejlesztés első feltételének. A mostani Tudomány és Technika Háza is veszélybe került — ol­vasható a nyugatnémet lapban megjelent cikkben —, de éppen a szemléletváltozás révén vált nyil­vánvalóvá egyedi és városképi értéke. A Kerámia Stúdió kap­csán szólt az építészek egyik gondjáról: a régi városrészekben a hajdanvolt stílusban építsék újjá a házakat — utánozzák a valamikori stilust — vagy a már beépített terület jellegének a fi­gyelembe vételével? Így került modern átriumszerű épület a megmaradt környezetbe. A kecskeméti építész szerint a hetvenes években szinte forra­dalmian megújult a városépíté­szet elmélete, és gyakorlata, amit Charles Jencks könyve egyrészt jelez, másrészt összefoglal. Az építészet kifejezőeszközeiről más a véleményünk, mint akár egy évtizede. Ojra világosan kell lát­nunk az alapkérdést: kinek és hol építünk. Ezért ismernünk kell a helyi kultúrát, mert csak így érthetjük az épületek üzenetét. Az a legfontosabb, hogy azokhoz szóljanak az építészek kövek, téglák, formák, arányok által,' akik azon a vidéken élnek, akik naponta használják, látják eze­ket. A „Monatshefte” Eger, Holló­kő műemléki védelméről, a szé­kesfehérvári könnyűszerkezetes építkezésekről is tájékoztatja ol­vasóit. Talán a valóságosnál valamivel rózsásabb képet alakíthatnak ki hazánk jelenkori építészetéről a cikkek. De ez így természetes, hiszen a folyóirat jellegéből kö­vetkezően a másutt is hasznosít­ható tapasztalatok, a bizonyított eredmények, a bevált módszerek bemutatására vállalkoztak a szer­zők. H. N. „Idővel paloták, házak, erős várak — vá­rosok elromolnak. — Nagy idő, vastagság, sok kincs nagy gazdagság — Idővel mind elvesznek'*. 'Balassii Csak bú bánat nótája című költeménye vezeti be a nyu­gatnémet Neue Heimat Monat- schefte magyar számát. Így is mutatva dr. Lothar Juckel fő- szerkesztőnek a legjobb magyar építészekkel harmonizáló véle­ményét. „Magyarországon is ér­vényes: múlt nélkül nincs jövő”. Ekként összegzi mondandóját, a Duna és Tisza táján szerzett ta­pasztalatait Városfejlesztés Ma­gyarországon című vezércikké­ben. Nemzeti kultúra, nemzeti önismeret nélkül sincs jó építé­szet, írja újra és újra. Alaposan megismerkedett tör­ténelmünkkel, hazánk állapotá­val. Íme egy szép példa tájéko­zottságára: „Vegyük a Népköz- társaság útját, amelynek 'eszmé­je. kialakulása Kossuth Lajosig vezethető. Az út megépítése előtt harminc esztendővel ezt írta a Pesti Hírlapban. ,Mily szép, mily kényelmes lenne, ha a Lánchíd­fői a Városligetig árnyas fasorok között, mint egy parkban sétál­hatnánk, . és elkerülhetnék a szűk, óc.<.ka Király utca végnélküli, unalmas házsorait.’ Ma a magyar szakirodalom mint a budapesti városépítés legszebben megvaló­sult alkotását méltatja, jóllehet csupán az utóbbi két évtizedben minden harmadik magyar család új lakásba költözött, és ötven—• hatvanezres városrészeket, két- három év alatt kulcsra készen átadó épitővállalatokat hoztak létre.” Megállapításait a fővárosról és néhány* nagyobb vidéki városról olvasható szakcikkek igazolják, fejtik ki részletesebben. A több nyugati országban elterjedt fo­lyóirat olvasói tartalmas beszá­molót kapnak az újpalotai, 135 Ifélclüros lakótelepről, a budapesti lakáshelyzet és a városfejlesztés dilemmáiról, a szabad idő kultu­rált eltöltését segítő létesítmé­nyekről, a várnegyed felújításá­ról. Salgótarján tanácselnöke írt „a még növekedő hajdani kisváros­ról”. Kerényi József a történelmi, földrajzi háttér felvázolásával, nyolcoldalas, 22 fényképpel szem­léltetett cikkben mutatta be a városépítő kecskemétieket. Az el­lenséges hadakkal, a pusztító elemekkel vívott harcban alakult ki a helyi társadalom karaktere silhouette mit ihren Türmen einfach schön, sondern ein v kument der Stadtgeschichte häuser der in Ungarn befind! gen Religionen haben ihre Hauptplatz der Stadt — hangoztatta —, majd a tele­pülés demokratikus hagyomá­nyaira utalt. A régi épületekből alig maradt meg valami, de ma is jól érzékelhető a hajdani vá­rosszerkezet. A korszerű fölfogás híve Kerényi: élő szervezetnek tekinti a településeket. „Ahogy az állandóan megújuló emberi testben az új sejtek átveszik, megőrzik a régiek .emlékezőte­hetségét’, úgy a mi emberi kör­nyezetünknek, a mi városunknak, tereivel, berendezésével, díszei­vel fel kell idéznie múltját, csak így fejlődhet egészségesen.” A továbbiakban arra utalt, hogy a hatvanas évek elején SiadwrncutrunQ in Kecffkemet Bétspiúi einet ,aícn?b*n»n" Siadtgeschtcht* de* bauenden Menecfwn ■zu bauen - so auch m Kecskemét Das ändert« s>cn jedoeb. wie das Be*spte< der eiten Synagoge ?.e>g( Das Gebäude dér ehemaligen Synagoge b»c«ie em weftugss Element des harmo* noenen Gebaudekomptexes am Kecske- mc-e* Hauptpiau der Ende des 19 Janr- r-urtdfrts ementei und mű Geöáuaen und 'ffré&Hwn ekiekhUbMA JVI tafeedemsti- ^ wotdec war .WpilkhSfr«vat ct<o Synagoge. w&can Smvu-.e eigentlich ab- ger-$s#n werden 1$67 wurden Studien* p&Te i..< Rettung oes für das Stadtbad . sc die Stantgeschoh» wichtigen Gebäu­des mrt dem Z*et dec modemen Nutung «rtwciieit oenen auch Ausiuteungsptane (M stmrrmigs Sjtrmgoas *90 ron'Jsno* 7m#xerm *’ ■ und n /«Min tVaCkoap i\ hoBw egenHcn abqmvwtp'* Ost H» am Sisgigtnchicfmt * vorng i'sstaft»! heute ttt h . fOs-Mimtsnsct Előbbre vagy előrébb Nyelvünkben a toldalékoknak három fő csoportjuk van. A kép­zők új szótári szót képeznek, így a szókincs gyarapításának talán leggyakoribb eszközei (igazság, világ-os). De továbbképzésre is van lehetőség (igazság-osság, igazság-tálan-ság). A jeleket is ismerjük. így pl. a múlt idő és az igemódok (írtam, írnátok), a többesszám (ház-ak) és a fokozás (nagy-obb) jelét. A jel után már nem lehet képzőt tenni a szóhoz. A ragokról is tudjuk, hogy a sza­vakat mondattá fűzik, ragasztják össze. Ezekből a szavakból: ta­nuló, szoba, ir, feladat — csak akkor lesz mondat, ha ragokkal összekapcsoljuk őket: a tanuló a szobában írja a feladatot. A mondottak alapján könnyen megérthetjük, hogy ha mind a háromfajta toldalék megtalálha­tó a szó végén, akkor a szótőhöz közvetlenül a képző kapcsolódik, továbbképzés esetén több is, a szó legvégén pedig a rag van, mivel annak a szavak egymás­hoz való viszonyát kifejező sze­repe van. A sorrend tehát ez: képző, jel, rag. így pl. a házasok­nak szót így elemezzük: ház-as- -ok-nak (szótő, képző, jel, rag). Ebben a cikkben főként arról lesz szó, hogy a szóelemek sor­rendje néha eltér a most ismer­tetett szabálytól. Nyelvünk toldalékai általában a szótő után állnak. Előtte csak a fokozó leg- szócska lehet, és az igekötők, amelyek átmeneti helyet foglalnak el a toldalékok és az önálló szavak között. Egy szóalakhoz több képző és jel is járulhat, de csak egy rag. Mivel a rag a szót lezárja, utána képző nem következhet. De ha nyelvünk fejlődését és mai nyelvtani rendszerünket nézzük, ez az ismertetett sorrendi sza­bály nem általános érvényű. Van­nak határozószókból, névutókból képzett szavaink is: újráz, utá­noz. Pedig az újra és az után végén a -ra, illetve az -n Tag van, és mégis utánuk következik a -z képző. Olyan igéink is van­nak, amelyeket ragozott igékből képeztünk. Ilyenek: láttamoz, él­jenez. Sőt határozóragos főnév­hez is tehetnek képzőt. A kézbe­sít, szembesít igék alapszava: kézbe, illetve szembe. Nem lehet kifogásunk a falumbeli, öklömnyi képzett szavaink ellen sem, pe­dig ezeknek az alapszavuk sze­mély rágós főnév l falum, öklöm. Nyelvtörténeti szempontból be­szélni kell a birtokos személy­ragoknak a szóalakon belűIT sor­rendi helyéről. A birtokos sze­mélyragok nem rag-, hanem jel- természetűek, a szóalak mondat­tani szerepét nem jelölik. Ezért szórendi helyük a rag előtt van. Pl. házamban. Ezek a személy­ragok eredetileg önálló szók, sze­mélyes névmások voltak, és így talán eleinte a határozóragok után helyezkedtek el. Erre utal a finn nyelv példája is. A finn nyelv ugyanis többet őrzött meg az ősi finnugor nyelv rendszeré­ből, mint a mi nyelvünk. A há­zamban finnül talossani, elemei szerint talossa-ni (betű szerint így kellene fordítani: ház-bán­om). Ilyen a sorrend néhány ma­gyar határozószóban, amelyben a határozórag elhomályosult. Pl. alattam. Ezt a szót így elemez­zük: alapszava az al, a -t, hely­határozó rag, amely ma is megvan a Győrött, Pécsett helyragos ala­kokban, és az m, amely az én sze­mélyes névmásnak a nyelvtörté­netben kimutatható alakja. Néha vitás a birtokos személy- rag és a határozórag sorrendje: elém be vagy elébem. A szóeleme­ket feltüntetve: elé-m-be (az -m személy ragot követi a -be határo­zórag), elé-be-m (itt meg az m személyrag követi a -be határo­zóragot). Ragozva a második vál­tozat lenne a szabályos: elébem, elébed, elébe, elébünk stb. Az el­ső változat kissé bonyolult: elem­be, eledbe, elébe stb. Vitás lehet a -bb fokjelnek a szóelemek sorrendjében való he­lye is. Vagyis melyik a helyes: előbbre vagy előrébb? Valójában mind a kettő. Az előbbre szóele­mei: elő-bb-re, tehát a fokjelet követi a rag. Olyan sorrendű, .mint a szabályos élőbbről, ké­sőbbre, távolabbra. Az előrébb formáiban a határozószóvá lett előre alakot fokozzuk. Szerkeze­tileg olyan, mint az arrébb, er- rébb, hátrább. Ugyanígy vitás néha a -bb fok­jel és az -i melléknévképző he­lye is. Tehát melyik a helyes? A közelibb vagy közelebbi, a ré­gibb vagy régebbi, a távolibb vagy a távolabbi? Az első, a rö- videbb alak a szabályos (az -i képző után következik a fokozás jele), de a második sem hibás. Az alábbi, előbbi, további, utóbbi csak ebben a formában helyes. A koraibb helyett is terjed analógi­ás hatásra a korábbi változat. A nyelvújítók terjesztették el a ragok után tett -i képzőt a ma­gyartalannak vélt „való” elha­gyására. Szerencsére kikopott nyelvünkből. Pl. börtönbeni ta­lálkozó (a börtönben való ta­lálkozás, találkozás a börtönben helyett). Ugyanilyen példák: vig- ságrai okok, egymáshoz! viszony. Csak néhány maradt meg az ilyen képzésből: nagybani, kicsinyben! eladás. De ezek is helyettesíthe­tők: eladás nagyban, eladás ki­csinyben. A .névutókhoz hozzátehetjük az -i képzőt. Mai nyelvérzékünk sze­rint az ilyenek szabályos képzé­sek, mert a legtöbb névutó végén mára már elhomályosult ragok vannak (fölött, alatt). Régen ezek ellen ugyanúgy harcoltak, mint mi a börtönbeni találkozás ellen. A város melletti erdő, a föld alat­ti vasút, az emberfeletti erőfeszí­tések, a tudat alatti lelki jelen­ségek tömörebbek, mintha a va­ló-1 használnánk. Nem helyes az -i képző olyan névutók végén, amelyek még ma is csak az igazi névutóvá válás útján vannak. Ezért az új hatá­rozat nyomóm lendület és a ba­rátom révéni vásárlás helyett be­széljünk csak a határozat nyo­mán támadt lendületről és a ba­rátom révén történt vásárlásról. Kiss István A. SZTRUGACKU - B. SZTRUGACKU iTV., íSe m tó idBB Nehez istennek lenni (16.) Nagy kezét bőrövébe dugta, hallgatta dón Tameót aki zava­rosan fejtegette legújabb tervét, amely szerint a kereskedőknek előnyöket kell biztosítani a pa­rasztok rovására. Az asztalkánál ülő gárdisták harsányan üdvözölték Rumatát, aki barátságosan rájuk kacsin­tott, és körbejárta a vendégeket. Köszöntötte az öreg plperkőcöket, néhány bókot sütött el a dámák­nak. Rumatát megpillantva, dón Rlpat összevágta a sarkát, dón Tameo pedig fojtott hangon fel­kiáltott: — ön az, barátom? Milyen jó, hogy eljött, én már feladtam a reményt ..........Miként a sebzett s zárnyú hattyú búsan könyörög a csillaghoz ...” Ügy unatkoz­tam ... Ha nincs itt dón Ripat, meghaltam volna az unalomtól! Erezni lehetett, hogy dón Ta­meo kijózanodott volna ebédig, mégsem tudta megállni, hogy ne folytassa az ivást. — Vagy úgy? — csodálkozott Rumata. — A lázadó Curent idézzük? Don Riipat felkapta a fejét, és prédaleső pillantást vetett dón Tameóra. — ö-ö... — hebegett dón Ta­meo. — Curent? Tulajdonképpen miért?... No igen, én gúnyos értelemben tettem, higgyék el, nemes donok! Hiszen micsoda Curen? Hitvány, hálátlan dema­góg. En csupán hangsúlyozni kí­vántam ... — Hogy dona Okana nincs itt — kapott a szón Rumata—, és ön elunta magát nélküle'. — Éppen ezt kívántam hang­súlyozni. A hölgyek még mindig tátott szájjal, merőn nézték a fehér tollat. Az öreg piperkőcök negé­desen kuncogtak. Végül dón Ta­meo is észrevette a tollat, és összerezzent. — Barátom! — súgta. — Minek ez önnek? Ne adj’ isten, belép dón Reba... — Ne beszéljünk erről — mondta Rumata, s türelmetlenül körültekintett. A gárdisták közeledtek a serle­gekkel. — ön olyan sápadt... — súg­ta dón Tameo. — Megértem: a szerelem, á szenvedély... De Szent Mikára mondom! Az állam mindenekfölött... Meg veszélyes is... Szüntelenül hajlongva lassan hátrált, visszakozott, odábbhú- zódott. Rumatát pedig körülfog­ták a gárdisták. Valaki egy teli serleget nyújtott neki. — A becsületre és a királyra! — jelentette ki az egyik gárdis­ta. — És a szerelemre — tette hoz­zá egy másik. Rumata átvette a poharat, és hirtelen megpillantotta dona Okanát. Az ajtóban állt, legyez­te magát és bágyadtan himbálta a vállát. Igen, szép volt! Egyál­talán nem felelt meg Rumata ízlésének, de kétségtelenül szép volt ez az ostoba, parázna tyúk. óriási kék szem, sokat tapasz­talt, finom száj, ügyesen és gon­dosan lemeztelenített, pompás test... Rumata dona Okana felé indult. A szalonban levők elfor­dították a tekintetüket róluk és buzgón mindenféle semmiségről kezdtek beszélgetni. — ön tündöklő — mondta Ru­mata mélyen meghajolva. — Engedje meg, hogy a lába elé boruljak.Miként a gyorslábú eb, úgy heverjek a mezítelen és közönyös szépasszony lába előtt... Dona Okana eltakarta arcát a legyezővel, és hamiskásan hu­nyorított. — ön nagyon merész, nemes dón. Mi, szegény vidéki asszo­nyok, képtelenek vagyunk ellen­állni ilyen heves támadásnak... Ó. jaj, nincs más választásom, mint hogy kinyissam az erőd ka­puját, és bebocsássam a győ­zőt ... Rumata szégyenében és dühé­ben a fogát csikorgatta. Dona Okana leengedte legyezőjét, és felkiáltott. — Nemes donok, szórakozza­nak tovább! Don Rumatával azonnal visszajövünk! Megígér­tem neki, hogy megmutatom az új lrukani szőnyegeimet... — Ne hagyjon magunkra so­káig, ó, elbűvölő! — bégé tett az egyik öregember. — Csábító! — búgta negéde­sen a másik. — Tündér! Dona Okana megfogta Rumata zekéje ujját, és magával húzta. A folyosó végén dona Okana hir­telen megállt, átkulcsolta Rumata nyakát, és rekedt nyögéssel az ajkára tapadt. Rumata nem ka­pott levegőt. A tündérből a mos- datlan test szagának és az esz- tori parfüm illatának csípős ke­veréke áradt. Rumata erőt vett magán, megpróbálta viszonozni a csókot, s ez nyilvánvalóan si­került, mert dona Okana újra felnyögött. No, ellátom a bajo­dat, te cafat, gondolta Rumata, és a karjába szorította. ■— Te undok:.. — mondta az asszony zihálva, elragadtatással. — Majdnem összetörtél... — Egek a szerelemtől — mor­molta a férfi. — Én is. Ogy vártalak! Men­jünk hamar... Az asszony magával vonszolta valamilyen hideg, sötét szobákon keresztül. Rumata elövette a ken­dőjét, és lopva megtörülte a szá­ját. Miiért nem mosakodnak a palotában sosem? Meg ez a tem­peramentum! Legalább betop­panna dón Reba... Az asszony célratörően cipelte, akár a han­gya a döglött hernyót. Rumata sült bolondnak érezte magát, és valami udvarias badarságot zagy­váit, dona Okana csak halkan kacarászott Betuszkolta a túlfű­tött budoárba, amely valóban te- lides-teli volt aggatva szőnye­gekkel, rávetette magát a ha­talmas ágyra, és a párnákon el­nyúlva bámult rá. Rumata úgy állt, mint a sóbálvány. — Gyönyörű vagy — suttogta az asszony. — Jöjj ide hozzám. Olyan sokáig vártam rád!... Rumata égnek emelte a sze­mét, émelygés környékezte. Ar­cán verejtékcseppek gördültek alá, s undorítóan csiklandozták. Nem bírom! A fészkes fenébe ez­zel az egész hírszolgálattal... "A mocsok jobb, mint a vér, de ez sokkal rosszabb a mocsoknál! — Mit késlekedik, nemes dón?! — kiáltotta visító hangon dona Okana. — Jöjjön már, várom! — A f-fene... — mondta re­kedten Rumata. Az asszony odaszaladt hozzá. — Mi van veled? Részeg vagy? — Nem tudom — préselte ki magából a férfi a választ. — Fulladozom. — Hozassak tálat? — Miféle tálat? — No sebaj.,. Elmúlik... — Az asszony türelmetlenségtől re­megő ujjaival elkezdte kigom­bolni Rumata zekéjét. — Gyö­nyörű vagy... De olyan félénk, mint egy kezdő. Sohasem gon­doltam volna... A férfi kénytelen volt megra­gadni a kezét. De rút, gondolta. No, ebből nem lesz semmi. Pedig kár, ez a nő tudhat egyet-mást... Don Reba fecseg álmában ... Ma­gával viszi a vallatásokra... Nem bírom... — Nos? — kérdezte ingerülten az asszony. — Szőnyegei gyönyörűek — fe­lelte Rumata. — De mennem kell. Az asszony először nem értet­te, azután eltorzult az arca. — Hogy merészelsz? — sut­togta, de Rumata már kiugrott a folyosóra, és sietett. Holnaptól fogva nem mosakszom, gondolta. Itt disznónak kell lenni, nem pe­dig istennek. — Kappan! — kiáltotta utána az asszony. — Némber! Karóba húzatlak!... Rumata kitárt egy ablakot, és leugrott a kertbe. Mohón nyelte a hideg levegőt „Nem veszi be a gyomrom!” — „A Kísérletnek semmi köze a te érzéseidhez. Ha nem tudod — ne vállald.” — „Nem vagyok állat”. — „Ha a Kísérlet úgy követeli, állattá kell válni.” Éjfélre járt, amikor hazaért. Le sem vetkőzött csak ledobta a kardkötőjét, leheveredett a sza­lonban a díványra, és máris mély álomba merült. Unó felháborodott kiáltozására, és egy kedélyes basszus ordítá­sára ébredt — Gyerünk, gyerünk, te far­kaskölyök, mert megci bálom a füledet!... — De hiszen az úr alszik, ha mondom! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents