Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-11 / 187. szám
4 9 PETŐFI NÉPE 9 1981. augusztus 11. EGY NEB-VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN A lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek működése BETONELEMEK GYŐRBŐL • Jelentős fejlesztést hajtott végre az előregyártó be- tonfizemében az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Elsősorban Ipari üzemek beruházásainál használható óriás betonelemeket készitenek itt, de az \utóbbi időben megnőtt a kereslet a mező- gazdasági beruházásokkal. (MTI Foto: Matusz Károly felvétele —KS) Bács-Kiskun megyében a lakásépítő szövetkezetek szerepe egyre növekszik a sajáterős lakásépítésben. A hetvenes évek elején a szövetkezeti formában épülő lakások aránya 5 százalék volt, jelenleg pedig már meghaladja a 8 százalékot. Figyelemre méltó az is, hogy a szövetkezeti lakásépítésben folyamatosan növekszik az üzemi munkások aránya, s egyre jelentősebb a vállalati szervezés, a munkáltatói támogatás. A községekben is a korszerű, csoportos lakásépítés nagyobb része szövetkezeti formában valósul meg. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A föld alatti vizek tisztaságáért Viz nélkül elképzelhetetlen lenne bármiféle élőlény létezése bolygónkon. Az egészségnek, az emberi szükségletek kielégítésének, az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlődésének forrásául szolgál. Az egy lakosra -jutó vízfogyasztás a KGST-országokban szakadatlanul növekszik. A nagyvárosokban csupán háztartási szükségletekre egy főre számítva naponta 100—600 liter vizet használnak el. Hatalmas mennyiségű, mással nem helyettesíthető vizet nyel el az ipar. Az NDK-ban például erre a célra naponta 17 millió köbméter vizet fordítanak. A gazdaság intenzifikálása, minthogy nem egyenletes a vízforrások megoszlása a szocialista országok területén, bizonyos nehézségeket vet fel a vízzel kapcsolatosan. Csehszlovákiában például a föld alatti és a felszíni vízkészletek igen korlátozottak, vízhiány érződik Magyar- országon is. A vízellátás problémája eléggé éles a Szovjetunióban is: az ország déli területeire, ahol az egész lakosság háromnegyede, az ipari és a mezőgazdasági üzemek több mint kétharmada összpontosul, a folyóvizeknek mindössze 14 százaléka jut. A víznyerők kiegészítésének fontos forrása — a földkéreg rétegeiben zárt föld alatti víz, amelyek A. Karpinszkij szovjet akadémikus szaval szerint „a legdrágább természeti kincs”. A felszíni vizekkel összehasonlítva ezek a vizek messze jobb minőségűek, és nagyon megbízhatóak egészségügyi szempontból.. A föld alatti, vizek, különösen az édesvizek rettegett „ellensége” — ipari és háztartási hulladékokkal való egyre fokozódó szennyeződésük. Egyes vegyipari és kőolaj-feldolgozó ipari üzemek szennyvizeinek napi volumenét tíz-, sőt százezer köbméterekben lehet mérni. 'A KGST-országok ezért a Geológiai Állandó Bizottság keretében immár több éve aktív munkát végeznek a föld alatti vizek tisztasága érdekében. Az e téren szerzett tapasztalataik metodológiai kézikönyvben tükröződnek vissza — a világgyakorlatban első ilyenfajta kollektív tudományos munkában. Létrehozásában Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia szakemberei vettek részt. A kiadvány végleges elkészítését a Szovjetunió vállalta magára. A módszertan mindenekelőtt pontosan megfogalmazza a „szennyezés” fogalmát. E terminuson a hidrogeológiában a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak olyan változásait értik, amelyek a vizet részben vagy egészében felhasználásra alkalmatlanná teszik. A szeny- nyeződés kifejeződhet egyes vegyi elemek — mint a klór, a kalcium, a* vas — megengedett koncentrációjának megnövekedésében, valamint specifikus anyagok — króm, DDT — megjelenésében. Nyomon követik az összefüggést az általános szeny- nyeződés és a föld alatti vizek szennyeződése között. Az ipari hulladékok kibocsátása a légkörbe, a szilárd és folyékony hulladékok felgyülemlésének a föld felszínén, a gépkocsi és a vasúti közlekedés hatása — mindezek oda vezetnek, hogy a szennyezőanyagok nagymértékben behatolnak a talajvizekbe. Érdeklődésre tartanak számot a metodikában felsorolt összehasonlító adatok arról, milyen követelményeket támasztanak a KGST-országok az ivóvíz minősége iránt. A szakemberek itt általában bakteriológiai, fizikaikémiai, érzékelési (szín, szag, íz, áttetszés) és radiológiai (a stroncim—90, a rádium—226 jelenléte) mutatók vezetik. Az általánosított mutatók — ásványtarta-i lom, hőmérséklet, oxidálódás, szilárdság, klór, szulfátok, nitrátok stb. jelenléte . — meghatározása a specifikus szennyező&nyagok- kal együtt — lehetővé teszi a föld alatti vizek minőségi állapotának eléggé teljes feltérképezését. A legidőszerűbbek a föld alatti vizek védelmének kérdései az ipari és a mezőgazdasági objektumok elhelyezésénél. A dokumentum előírja, hogy ezeket a kérdéseket még a különféle üzemek tervezésének stádiumában kell megoldani, és értékelni kell a szóban forgó üzemek hatását a környezetre. A föld alatti vizek állapotának ellenőrzése megfigyelő kutak hálózatának segítségével történik majd, amelyek révén meg kell határozni a szennyezés alapvető forrásait — az Uledékgyűjtőket, a szennyvíz- gyűjtőket, a hányákat, a kemi- zálás miatt kedvezőtlen hatású mezőgazdasági területeket. Az effajta metodikai „recepteket” aktívan alkalmazzák a testvérállamok hidrogeológiai gyakorlatában. Bulgáriában ezt a módszertant egyebek között felhasználják az ártalmas szennyvizek biztonságosabb megsemmisítésére. Az NDK e módszertan segítségével eredményesen oldja meg a nagyvárosok vízellátásának kérdéseit. Lengyelországban a metodikai kézikönyv — orientáció annak meghatározására, hogyan hatnak az erőművek a fold alatti vizek állapotára. A Szovjetunióban a metodika alapján megfigyelő kutak kiterjedt hálózatát hozzák létre Lettországban, Litvánjában, Ukrajnában, Tádzsikisztánban, s ezek a kutak védeni hívatottak a föld alatti vizek 'tisztaságát. (APN— MTI) B. B. Felmérés Bács-Kiskunban A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az országos programhoz kapcsolódva Bács-Kiskunban is .értékelő felmérést végzett a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek helyzetéről, tevékenységéről, általánosítható problémáiról és további fejlődési lehetőségeiről. A vizsgálat 11 lakásépítő és -fenntartó szövetkezetre, 5 tanácsi szakigazgatási szervre, 4 építőipari szervezetre és a MESZÖV-re terjedt ki. Ebben a munkában együttműködés alakult ki a Hazafias Népfronttal, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi, valamint tervosztályával, az Építéstudományi Egyesülettel, s a KISZ és szakszervezeti szervekkel. Az akció kezdetén a Hazafias Népfront megyei szintű ankétot szervezett, amelyen a lakásépítő és -fenntartó szövetkezeti elnökök, felügyelőbizottsági elnökök, a szövetkezeti lakásépítésben érintett kivitelezők, tervezők, érdekképviseleti szervek, valamint népi ellenőrök mondták el véleményüket a lakásszövetkezeti mozgalomról. Emellett javaslatot tettek a mozgalom további erősítését előmozdító intézkedések megtételére. A lakásépítő és -fenntartó szövetkezeteknél rendezett helyszíni vizsgálatok során a népi ellenőrök találkoztak a szövetkezetek tagjaival, akik elmondták észrevételeiket, panaszaikat, s felhívták a figyelmet a meglévő hiányosságokra. Mindez a továbbiakban hasznos segítséget nyújthat a tanácsoknak és a lakásépítő és -fenntartó szövetkezeteknek, ugyanakkor fontos döntések meghozatalát mozdíthatja elő az illetékes központi szervek részéről. A hiányzó háttér A vizsgálatok befejezése után a Megyéi Népi Ellenőrzési Bizottság az alábbiakban összegezte tapasztalatait : — A szövetkezeti lakásépítésben továbbra is jelentős szerepe van a saját munkavégzésnek. Ez az oka a többi között annak, hogy a szövetkezeti lakások jelentős része még ma is hagyományos módon épül. A korszerű technológiák alkalmazásával ugyanis a saját munkavégzés lehetősége lényegesen csökken, s ez kedvezőtlen a kisebb jövedelműek, a kevés anyagiakkal rendelkező fiatalok és munkások számára. Éppen ezért a jövőben ezt az építési technológia megválasztásánál, s a munkáltatói és a hiteltámogatásoknál is jobban figyelembe kellene venni. — A szövetkezeti lakásépítés szervezésében, a szövetkezet megalakításával, a kivitelezés előzetes feltételeinek megteremtésével a legjelentősebb munkát továbbra is a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkársága végzi. Emiatt indokolt lenne tovább erősíteni e szervezet apparátusát, műszaki és pénzügyi szakemberekkel, hogy feladatát még eredményesebben és szélesebb körben tudja végezni. — A szövetkezeti lakásépítés telekellátása és általában a tanácsi együttműködés csak részben tekinthető kielégítőnek. Általában kevés a jól előkészített, szövetkezeti lakásépítésre alkalmas, olcsó telek. Az ennek megoldását szolgáló kapcsolatok csak esetiek. Ritkán fordul elő Ilyen vonatkozásban, hogy több évre szóló vagy középtávú együttműködési, telekellátási megállapodást kötnének. — A lakásépítő szövetkezetek nem rendelkeznek megfelelő tervezői, kivitelezői, bonyolítói háttérrel, .állandó közreműködőkkel, folyamatosan együttműködő partnerekkel. Ez pedig rendkívül sok., felesleges utánjárás, hiba, többlet- költség stb. forrása. A szövetkezeti lakásépítés segítésénél e kérdések rendezése a legsürgetőbb feladat, és feltétlenül jogos építkezői igény. — Hasonló gondok merülnek-fel a másik szervezeti formánál, a lakásfenntartó szövetkezeteknél is. A szövetkezeti élet vitele, fejlesztése, a demokratikus fórumok működései a háttérszervezetek és a partnerek hiánya stb. ugyancsak számos problémát és rendezésre váró igényt vetett fel. A nemzeti vagyon és a lakástulajdon számottevő részét képező szövetkezeti lakások fenntartásának — vagyis a lakásfenntartó szövetkezetek működésének szervezeti, pénzügyi és műszaki feltételeit is — sürgősen rendezni kell. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javaslataiban megfogalmazta azokat legfontosabb feladatokat, amelyek a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek munkáját eredményesebbé tennék. Előmozdítaná ezt többek között a lakásszövetkezeti tikárságok több szervező, műszaki és pénzügyi szakemberrel való megerősítése. A titkárságok a jelenlegi felkészültségükkel elsősorban a szervezésben, a' tanácsi kapcsolatokban, s a tanácsi szaktanácsadásokban kellene, hogy javítsák tevékenységüket. Megerősített szakapparátussal pedig számos feltárt és folyamatosan jelentkező problémát is megoldhatnának, egyértelműbben rendezhetnék a partneri viszonyokat, ami a ráfordításokban is mérhető eredményeket hozna a szövetkezeti lakásépítőknek és a -fenntartó szövetkezeteknek egyaránt. Szövetkezeti demokrácia... Jelentős előrelépésnek tekinthető Bács-Kiskun megyében a már megalakult és az alakulóban lévő lakásszolgálati irodák munkáját. Műszaki tervekkel, szaktanács- adással, a partnerkapcsolatok fel- vevésével, gépkölcsönzéssel stb. segítik az építtetőket. Ezért a megyei NEB javasolja ezek elterjesztését országosan. A tervezői, kivitelezői háttér megszervezése elengedhetetlen feltétele a szövetkezeti lakásépítés fejlesztésének. Erre a .SZÖVTERV bekapcsolása a legjárhatóbb út. Az építőipari szervezetek állandó partnerkapcsolatának rendezése is fontos feladat. Megoldás lenne, ha a SZOVOSZ és az OKISZ hosszú távú együttműkö- déi megállapodást kötne ennek szervezett ellátására, amit azután követnének a megyei szintű, valamint a helyi megállapodások is. Kiemelt feladat a lakásfenntartó szövetkezeteknél — a fenntartási és felújítási alapok rendezése, és a folyamatosan együttműködő fenntartó szervezet kialakítása mellett — a szövetkezeti élet, a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztése. Arról van szó, hogy a lakásfenntartó szövetkezetek ne csak a lakóépületre, a közös vagyon fenntartására fordítsanak gondot. Legyenek szervezői, pezs- dítői a lakóközösség társadalmi életének, kulturális, sport- stb. igényei kielégítésének is- Így formálhatnak valódi közösséget szövetkezeteik tagságából. S. B. • Ez a fa a piaccsarnok mögött már nem Is haldoklik. (Tóth Sándor felvételei). Megperzselt szilvafák Mikor reggelenként a vonathoz indulok Szolnokon, még nem hozza az újságot a kézbesítő. Mire azonban Vezsenyig vagy pláne a „Bög”-ökig érek, rendszerint megtudom, milyen friss információkra figyeltek fel az olvasók. Jó néhány — hozzám hasonlóan rendszeresen bumlizó útitársam van, aki a szomszéd megyei lappal a kezében telepszik le megszokott helyére a „piros” vonaton. Aki a közeli tsz-ekbe, síkvidéki üzemekbe tart, hamarabb nyilvánít véleményt egy-egy szenzációsnak tűnő esetről. Mire általános papírcsörgés jelzi, hogy akik még nem jutottak el odáig, gyorsan kikeresik a szóban- forgó cikket. Átfutják, s máris hangzanak a kommentárok. Mikorra a Vezsenyben, Tiszajenőn leszálló kiskertesek elköszönnek, az „ügy” kereszt- ben-hosszában ki van tárgyalva. — Hát ez aztán disznóság, gyalázat! — kezdte egyik nap „hozzászólását” az Öbögre való vasutas. Olyan őszinte szenvedéllyel fakadt ki, hogy még az egyensapkát se tűrte a fején. Lekapta, és odapenderítette a szemközti ülésre. Erősen kopaszodó fe- jebúbján amúgy is verejtékcsöppek gyöngyöztek a korai fülledt melegtől. A hírtől, ami felháborította, méginkább betüzesedett. — Olvasták?... Itt az utolsó oldalon. Aszongya: „Ittak a tarlóégetők. Megperzseltek 70 szilvafát.” Az általános felhördülés úgy erősödött, ahogy mások is igyekeztek minél hamarabb elolvasni a cikket. Két megálló elég volt az eset megismerésére — nekünk is, akik csak hallgattuk az újságolvasókat. Az történt, hogy az egyik mezőtúri tsz vezetősége biztonságtechnikai útmutató kíséretében írásos utasítást adott a kérdéses terület felelőseinek — tarlóégetésre. A megbízott traktoros és gyalogmunkás meggyújtotta a tarlót, aztán konstatálva, hogy a tűz „végzi a dolgát”, nyugodt lélekkel hátat fordított a ropogva, füstölve égő nagyüzemi táblának. Elbattyogtak a közeli kocsmába, egy kis toroköblögetésre. Úgy bele találtak jönni a „védőitalozásba'’. hogy amikor visszatértek, még csak meg se lepődtek a megrendítő látványon... 9 Csupán a Park bisztró előtt is ennyi megsebzett, eleven hirdetőoszlop. — Nyugodtan nézték, amint perzselődik, halódik a sok fa — idézték egyszerre ketten is az újságot. Ismerős — útitársak — mint mondtam —, hosszú évek óta jót hallgatok eszmecseréiken, amiknek zömét a palántázással, gyomlálással, permetezéssel, gyümölcsfaápolással — és még ezer más szakmai kérdéssel kapcsolatos vita teszi ki. Igen — vita. Lelkes, hol évődő, hol megmakacsolt, néha még'barátián dühös érvelésekkel is. Egy azonban bizonyos: őszinte földszeretetből teszik. Mindenki bizonyítani akarja, hogy ért úgy hozzá, mint a másik. Nos — legszívesebben elébük, mint „rögtönítélő bizottság" elé állítottam volna a két lelkiismeretlen tarlóégetőt, akiknek a közömbössége, hanyagsága miatt 70 szilvafa perzselődött meg ott Török- szén tmiklós és Mezőtúr között. Ügy, hogy ... — Itt írja az újság — „az- út szélén csak néhány, a bekötőút mentén azonban sok fa .haldoklik’ égési sebektől.” — Ismételgették az újságcikk legszomorúbb mondatait a „piros” vonat utasai. — „Tavaly még sok diák szüretelte a szilvafák gazdag termését”. Volt ilyen megjegyzésük is. — Nem elég, hogy annyifelé sokkal több fát kivágnak, elpusztítanak, mint amennyi feltétlenül indokolt, hanem most már meg is kínozzák a fákat — haláluk előtt... ... Kínozzák a fákat... Eszembe jutott, amit a kiskunhalasi városi népfrontbizottságnál beszélt el Tóth Ferenc titkár. Egyik környezetvédelmi tanácskozáson sok szó esett arról az elítélendő szokásról, hogy a város forgalmasabb pontjain valósággal agyonszegezik a fákat — hirdetésekkel. A piaccsarnok mögött például haldokló fák figyelmeztetnek: az éveken át rajzszögekkel, vasékekkel, kampókkal szüntelenül megsebzett fák végül már nem bírják a kínzást. Akkora városban nem lehetne pár helyen deszkából összeeszkábált hirdetőtáblát felállítani? Ha már nincs hirdetőkirendeltség — ahogy a népfronttitkár is mondotta. Tóth István
