Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-07 / 184. szám
1981. augusztus 7. • PETŐFI NÉPÉ • 3 Operálni rutinból nem lehet... . . — Nem gondolja, hogy modor- talanság egy pálya kezdetén vallatni valakit arról: miért szép? Többek között azért kérdezem, mert szép az, ami érdek nélkül tetszik. S ez filozófiai kategória. Számomra hivatásom úgy gondolom ennél sokkal több ... Most jöhetnék a közhellyel: már zsenge gyermekkoromban , sebész szerettem volna lenni. Pedig ha mélyen belegondolok, talán van benne valami. A valóság persze a következő. Szent meggyőződésem, hogy egy 14 éves gyerek még nem tudja eldönteni, hogy mefre viszi az élete. Okozzak csalódást, vall- jam, hogy szívem mélyén pszichológus szerettem volna lenni igazán? Rokonszakma. Az egyik a lelket gyógyítja, a másik szövetet reperál, daganatot távolít- el. Ha metafizikus optikán át nézzük, tényleg rokon foglalkozás. A való igazság, jóbarátom édesapja főorvos a Nyírségben. Ott, ahol születtem, éltem gyermekkoromat, ott kaptam én első élményt. Hogy szépen fogalmazzak. az első élmények inspiráló hatása... ... Ennyit az indíttatásról. A többi már mint gondolom, any- nyi más orvos életében ment, mint a karikacsapás. Érettségi, sikeres felvételi az -egyetemen, boldog szegedi évek, aztán pedig első munkahelyem a kiskunhalasi kórház. Igen, 1978 októbere óta dolgozom itt. Jól tudom, az eltelt majdnem három év nem nagy idő. Számomra mégis sokkal több annál, mint sokan gon. dolják. Lehet, hogy az eltelt időszak alatt megtanultam egy részét annak, amit az egyetemen nem okítanak. Például az egyik alaptörvény: egy műtét számomra lehet a szó valódi értelében vett munkaidőm egy hányada. A betegnek viszont sokszor életének fordulópontja, tele félelemmel, szorongással, vajon sikerül-e, s ha igen, akkor hogyan tovább?... így van ez mindenkinél, van aki tagadja, van aki .bevallja. Hisz kés alá senki nem megy oly szívesen. Még a bátornak tartott legbátrabbak sem... Most persze úgy tűnik, mint egy vén ráncos homlokú, szakállas (a szakállas igaz) mondja az „igét”. Pedig még csak most kóstolgatom a „szakmát”. Például az ügyeleteket. Mert azért havonta hat-hét összegyűlik. Ily énkor katonai fogalmazás gzcrint 16-tól 08-ig „készültségben” vagyunk. Nyugodtak akkor, s itt nem a lustaság szól belőlem. ha nem kell mozdulni. Hisz ebben az esetben nem törént semmi rendkívüli nem törte senki kezét, lábát, nem verte fejét az útpadkának, egyszóval csendesen telik az ügyeleti éjszaka, mindenki örömére .. . ... Nem úgy. mint ahogyan a múltkor is történt, hajnali háromkor jön egy kedvesnek látszó, bodorított hajú őszülő néniké, és szól imigyen: — Jaj kedveském igaz, hogy már két hete fáj a könyököm, de most mintha mégis jobban sajogna... Mindez háromkor, egy nehéz nap után. Nem volt könnyű megállni, hogy ne szóljak keményen, mert abban a pillanatban meg lett volna a véleménye az orvosokról, s az nékem se jó ... Számomra a műtőasztal környéke mindig olyan, mint debütáló színésznek a rivaldafény. A páiya kezdetén még az ember messze jár attól, hogy gyakorlottnak higgye magát, még akkor is, ha néhány mozdulat a „vérében van”. Azt hiszem, a gyógyítás öröme segít át bennünket a három-négyórás operáció fáradalmain, ahol nemcsak az idegi megterhelés nagy, hanem a „strapa” is. Állni, háromnégy óra hosszát a „poszton”, hogy mit jelent, csak az tudja, aki volt katona... Társadalmi, politikai megbízatás? Abból is sikerült részelnem. A szabad időm egy része azzal telik, hogy adminisztrálom 118 fiatalunk KISZ-munkáját. Azon egyszerű oknál- fogva, hogy a titkár is én vagyok. Nem biztos, hogy szerencsés, ha elmondom, ebből a csoportból alig vagyunk harmincán, akik vallhatjuk: aktívan dolgozunk. Kitaláltuk például, hogy a tanyai iskolákban elvégzünk egy komplex vizsgálatot: szemészet, fül—orr—gégészet, belgyógyászat, fogászat. Tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, milyen egészségesek a mai fiatalok, a krónikus eseteket kiszűrhetjük, ugyanakkor támpontot is nyújt to\ ábbi munkánkhoz. Mindezt társadalmi munkában? Meglehet. Ámbár valahol a hivatásunk gyakorlásához nélkülözhetetlen az ilyen fajta társadalmi tevékenység. Vártam már, hogy jöjjön a blikfangos kérdés. Nem csalódik bennem; dolgozni szeretnék! Háromszor annyit, mint amennyit tudok, és megtanulni a szakmát úgy,, hogy minden este lefekvés előtt nyugodtan számot vessek nu.gammal: úgy dolgoztam, cselekedtem, ahogy tudásom és lelkiismertem diktálta... (Elmondta dr. Lengyel János, a kiskunhalasi Semmelweis Kórház orvosa, egy éjszakai ügyelet utáni délelöttön.) Sz. P. M. A Péteri-tó körül Túlzás nélkül állítom: e héten is unikumot, afféle turistacsemegét kínálunk mindazoknak, akik akár félnapos szabad idejüket is okos elfoglaltsággal, egészségük javára kívánják kitölteni. A sétaút kényelmes, és 12—13 kilométeres hossza ellenére — illetve attól "függetlenül — a szó szoros értelmében: csudálatos. Hogy is mondja a szólás? Aki nem hiszi... A Kiskunfélegyházától délre, Pálmonostora és Petőfiszállás határában elterülő, védetté 1976'ban nyilvánított, 684 hektáros Péteri, tóról egyebek között így emlékezik meg a szakkönyv: elsősorban madárrezervátum, azonban igen értékes a környező szikes puszták, rétek bennszülött (endemikus) növény- és állatvilága. A tudományos kutatások számos értékes és ritka növény-, valamint állatfajt találtak a területen. Különösen jelentős a tó madárvilága. Több évtizedes megfigyelések szerint több mint kétszáz madárfaj fordul itt elő. Az őszi-tavaszi madárvonulás idején a hosszú útról érkező madarak fontos pihenő- és táplálkozási helye. A tó egyik fontos láncszeme annak a tórendszernek, amely a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon biztosítja a vándormadarak pihenését és táplálkozását.” Néhány tudnivaló még, mintegy kiegészítendő a fenti jellemzést: a három, egymástól hosszú töltésgátakkal elválasztott halastavat megszakítás nélkül nádas szegélyezi. Az iszapos meder átlagos mélysége 1,20 méter, s a teljes vízfelületen a pálmonostori Keleti Fény Tsz halászai gazdálkodnak. Amiből következik, hogy fürdőzők és horgászok elől egyaránt el van zárva. Nem úgy a természetjárók elől. bár meg kell jegyezni: nagyobb csoportok csak előzetes engedély alapján — ez beszerezhető Kecskeméten^^Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságán — és szakmai kísérővel-látogathatják. Kevésbé népes társaságok azonban — szigorúan ügyelve a környezet tisztaságára és az élővilágra, különösen a ritka és felbecsülhetetlen értékű szárnyasokra — bármikor felkereshetik. Nekik ajánljuk hát a következő túraútvonalat. Szokás szerint egy ismert tájékozódási pontról — legyen ez a petőfiszállási vasútállomás — induljunk. A keskeny műúton ki a faluból, az E 5'ös felé vesszük az irányt. Kb. 600 méter után, a sorompót követő első, balra ívelő kanyarban jobbra, tágas és kellemesen árnyas, homok- vagy inkább poros úton viruló kiskerteket; mezőgazdasági kultúrterületeket és egy elhagyott iskolát érintve jutunk a legkisebb, azaz az 1-es tóhoz. Itt, a Petőfiszállás és Pálmonostora közötti határúton jobbra fordulunk és a parton hangulatos vegyeserdő sávban kanyarogva, közben egy-egy kies tanyaudvarra is beköszönve érkezünk meg a Zugi-féle halászházig. Örökfolyó artézi kútból frissíthetjük fel má- gunkáf; majd jobbra, kissé eltávolodva a nádtól üde bolgárkertészeteket kikerülve ismét vizkö- zelbe, egyszersmind fiatal nyár- és akácfatelepítések szélére kerülünk. Közben balra szép kis nádkunyhó és egy madár megfigyelő fatorony csábít megállásra. (Érdemes messzelátóval körbepász- tázni a horizontot, meglesni a fészkelőhelyeket és az igen élénk víziéletet. Talpunk alatt keményedik-fehé- redik a talaj: a milliónyi repedésben imitt-amott tikkadt szik- virágok. Ismét egy kilátóra bukkanunk. Balra nádasba vág a gyalogút, egyenesen neki egy kis akácosnak. Az erdőcske előtt óriás kiterjedésű zsombékos, vizenyős legelő és kaszáló mentén enyhén jobbra, déli irányba tartunk. A következő célpont kb. egy kilométerre előttünk, a Dongér túloldalán magasodó Feketehalom. Mielőtt átkelhetnénk az augusztusi kánikulában is 8—10 méter széles, Harkakötöny térségéből ráérősen a Tiszába csordogáló kanális rozoga, félig leszakadt híd- ján, két szinte teljesen kiszáradt erecskével találkozunk. A Dongértöl — a túlparti töltésen már visszafelé, tehát északi irányba haladva — három kilométeren keresztül el nem válunk. Jobbról a náddal leginkább bebo9 Kovács József természetvédelmi őr • Balra: Kilátás a fatorony bői: az előtérben a nádkunyhóval rított 3-as tó, balról a kanális, illetve az igazi Péteri-tó, a kirívóan legnagyobb 2-es medencéje. Hse csendben vagyunk már-már kézzel is elérhető közelségből ismerkedhetünk a legkülönfélébb szín- és hangösszetételű szárnyas gyülekezettel, melynek a sirály, a gólya és a kócsag éppúgy egyenjogú tagja, mint a nádiposzáta, a függőcinege, a sokfajta gém, a bakcsó, vagy a vízicsibe, a vöcsök, a bölömbika és a többi. Hosszan sorolhatnánk... A később akácerdőbe futó töltés nagyjából a Dongér zsilipjénél ér véget. Egyszemélyes vashídon térünk itt vissza a folyócska bal oldalára, és szinte azonnal a volt Antalffy-kastély — ma halásztanya — udvarán jártunk. Innen már csak egy hajításnyi távolság a Postaházi dűlő, a tófüzér északi szélén húzódó szekérút, mely — talán hihetetlenül hangzik, — mégis igaz: tengerillattal — változatos ligetes erdő- foltok kíséretében vezet bennünket nyugati irányba, az ismertetőnk elején jelzett határúihoz. Körtúránk ezzel be is zárult, visz- szasétálhatunk a műútra, vagy a vasútállomáshoz. A Postaházi dűlő 100. szám alatt, nem messze a halásztanyától lakik hatéves kora óta a Péteri-tó és minden jószándékú kiránduló és turista nagy barátja a 66 éves Kovács József, foglalkozását tekintve természetvédelmi őr. A nap minden szakában nyugodtan betérhetünk hozzá felfrissülni, s pár útbaigazító szíves szóért... K. F. 9 A Dongér, melynek vizéből néha emelnek át a tóba is • Bejáró az 1-es és a 2-es tó közötti mesterséges töltésre SIKERES VÁLLALKOZÁS Húsz éve alakult a közösből a közös '1 A jánoshalmi termelőszövet- kezetek, azok gazdái idejekorán felismerték, hogy nemcsak általában a közös paraszti munka rejt magában szinte kimeríthetetlen előnyöket, de hasonló előnyökkel szolgál a szövetkezetek szövetkezése is, különösen, ha meghatározott termelési irányról, vagy irányokról van szó. Megalakulását követő hónapokban, években nagy volt akkor Jánoshalma „idegenforgalma”, hiszen a környék, az ország vezetők, a szocialista országok hazánkban járt küldöttségei megkülönböztetett figyelmet fordítottak ennek a ma már egyáltalán nem különös, de az akkóri elképzeléseken messze túlnőtt vállalkozásoknak. A vendégkönyv nagy reményekkel tekint a közös vállalkozás jövője elé, sok biztatást ad az akkor még bizony olykor kisebb ügyekben is nehezen döntő vezetésnek. De a biztatás jól megtermékenyítette a helyi foglalkozásokat, és manapság már egy jelentős szövetkezeti vállalkozásnak lehetünk tanúi. Azokban az időkben nemcsak a szövetkezeti vállalkozással, de önmagában a szövetkezeti gazdálkodással szemben is volt bizalmatlanság. S ahogyan szokták mondani: hol van már a tavalyi hó?! A hét termelőszövetkezet területéhez mérten, százalékos arányban vesz részt a működésben. A Petőfi 23 százalékkal, az Oj Alkotmány 17 százalékkal, a Jókai 22 százalékkal, az Üj Élet 12 százalékkal, a Kossuth 17 százalékkal, a Rákóczi és a Dózsa Termelőszövetkezet 9 százalékkal. De ne csak a szövetkezetek nevét említsük. A nevek mögött tettekre kész és előrelépni akaró emberek sorakoznak, s éppen ezért tisztelnünk kell valameny- nyiüket, akár részt vesznek még manapság is a közös munkában, akár kiváltak. Az említett továbbgondolkodásnak lett eredménye az, Ihogy 1961 novemberében, az akkor működő hét mezőgazdasági termelő- szövetkezet — a Dózsa, a Jókai, a Kossuth, a Petőfi, a Rákóczi, az Üj Élet és az Űj Alkotmány — létrehozta a Jánoshalmi Termelő- szövetkezetek Közös Vállalkozását, amelynek vezetője Bucsi Gábor, az igazgatóság tagjai pedig Gavlik Elek, Sándor István, Má- jer József, Garami Máté, Fenyvesi József, Agócs Péter és Haller György voltak. A vállalkozás költségeit a tagszövetkezetek területük arányában százalékosan megosztva viselték, s működési körét a sertés- tenyésztésben, sertéshizlalásban, szőlő- és gyümölcstermesztésben, illetőleg -telepítésben jelölték meg. Ennek végrehajtása érdekében évi 5 ezer hízó kibocsátására alkalmas hizlaló- és tenyész- telepet létesítettek, majd a tag mezőgazdasági termelőszövetkezetek által rendelkezésre bocsátott területen hozzákezdtek a szőlő- és gyümölcstelepítéshez, melynek során folyamatosan 657 kh szőlőt és 692 kh gyümölcsöst telepítettek. A szövetkezeti törvény lehetővé teszi a társulás egyik formájaként az önálló vállalat alapítását. A helyes értelmezés szerint a vállalat a szövetkezeti társulások legmagasabb formája, ami azt jelenti, hogy ez a típusú vállalat is a vállalatokat megillető vagyoni és szervezeti önállósággal rendelkezik. Az állami vállalatoktól abban különbözik, hogy a szövetkezeti közös vállalat nem az állam, hanem az alapítók és a csatlakozók tulajdonában áll, a tulajdonosi jogokat ők gyakorolják, a vállalat nyereségének meghatározott része őket illeti és vagyoni hozzájárulásuk arányában felelnek a vállalat tartozásaiéit. A szövetkezeti közös' vállalat csak olyan tevékenységre létesíthető, melyet egyébként a szövetkezetek folytathatnak. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után előtérbe került B a megerősítés érdekében — a termelés, nagyüzemi koncentrációja és szakosítása. Ezt a termelés egy-egy, az üzemtől leginkább függetleníthető ágában a szövetkezetközi vállalkozások jól szolgálják. A szövetkezetközi vállalkozással a termelés egy-egy ágában könnyebben elérhető a legkorszerűbb technika alkalmazása, a munka magas termelékenysége, az olcsóbb termelés, az adottságok jobb kihasználása. A termelőeszközök jobb hasznosítása érdekében több gazdaság közös erővel vállalkozhat olyan termelési feladat megoldására, amely egy-egy gazdaság lehetőségeit meghaladná. A közös vállalkozások többsége termelőszövetkezetek között jön létre, de elvileg, sőt gyakorlatilag is előfordulhat állami gazdaság és termelőszövetkezet között is. Közös termelő vállalkozás lehet általában minden olyan termelési feladat, amely egy közös gazdaságban nem valósítható meg elég gazdaságosan ... A közös vállalkozás növeli a termelés gazdaságosságát. A vállalkozás biztos, tartós és gazdaságos üzemeltetése megkívánja, hogy a létesítést gondos számítás előzze meg. A közös vállalkozás életrevalóságát visszaigazolja a párt VIII. kongresszusa, amely megállapította, hogy: „Termelőszövetkezeti mozgalmunk figyelemreméltó, új hajtása: a termelőszövetkezetek közös vállalkozásai. Ezeknek nemcsak a termelőerők fejlesztésében, a termelés növelésében és a szövetkezeti tagok jövedelmének fokozásában van nagy jelentősége, hanem a szocialista termelési viszonyok fejlesztésében és a szövetkezeti tagok szocialista tudatának formálásában is.” Az 1962-ben ,lezajlott megyei pártértekezlet beszámolója már megemlíti, hogy „A szocialista termelés korszerűsítésében igen nagy szerepe van a termelőszövetkezetek közötti vállalkozásoknak és a termelőszövetkezetközi létesítményeknek. A jó tapasztalatok alapján tovább kell bővíteni a közös vállalkozásokat, többek között a szőlő-gyümölcstelepités közös beruházásaival.” A kiskunhalasi járási pártbizottság 1966-ban megtartott pártértekezlete kimondja: „A mező- gazdaság szocialista átszervezésével a járás területén egyes helyeken sajátos feladatok is jelentkeztek. Meg kellett oldani Jánoshalma nagy területű, szétszórt szőlő- és gyümölcstermelésének fenntartását. Magasabb ■ szintre kellett emelni ugyanitt a sertéshizlalást. így vetődött fel itt a tsz-ek közötti közös vállalkozás megteremtése ... Ma már elmondható, hogy a vállalkozás helyes volt s mindazokat a feladatokat, amelyeket célul tűztünk ki, megvalósította. Ennek alapján jött létre a balotaszállási, később . a zsanai közös vállalkozás, amely a szőlő- és gyümölcsprogramot valósítja meg. „A későbbi párt- értekezleteken a közös vállalkozások működésének elemzése, a továbbfejlődés útjának megjelölése teljes mértékben elmaradt. Jánoshalma nagyközség 1966. évi pártértekezlete beszámolt arról, hogy „községünkben közös sertéstenyésztés, -hizlalás a termelőszövetkezeti vállalkozás keretén belül folyik. Tsz-eink ezzel a céllal is hozták létre.” A szakirodalom általában csak érinti, de önálló témaként — legjobb tudomásunk szerint — még nem dolgozta fel a közös vállalkozás (bár előnyösnek ítéli meg) sokoldalú jelentőségét. Szederkényi Henrik: Mezőgazdasági nagyüzemek kialakításának tapasztalatai című könyvében: „A specia- lizáció erőteljesebb megnyilvánulásaival találkozunk a termelőszövetkezetek közös vállalkozásai esetében. Ez esetben ugyanis — szemben az egyszerű kooperációval —..amelynél rendszerint egyes alkalmakra, esetleg hosszabb időre szóló együttműködésről — bizonyos termék, vagy termékcsoport tömeges előállítása céljából történő együttműködésről van szó. A vállalkozások kisebb része termelő- és feldolgozó jellegű: szőlő- és gyümölcstelepítés, termékfeldolgozás stb. A legtöbb közös vállalkozás több irányú tevékenységet folytat. Általába: a közös vállalkozások működési céljukat tekintve a gazdaságilag kedvezőbb tevékenységet választják.” Doffek János—Keresztes István: A termelőszövetkezeti közös vállalkozások néhány tapasztalata címmel a Gazdálkodás című folyóiratban (1967. 11. sz.) tanulmányt tett közzé. Ebben a szerzők elmondják, hogy „1961 óta a gazdaságilag fejlett. termelőszövetkezetek egy része a termelő, a szolgáltató és a feldolgozó tevékenységek ágazataiban közös vállalkozásokat hozott létre __ n agyobb arányú fejlődésük csak 1963 után következett be. A közös vállalkozások szervezési lehetőségét mindig a mező- gazdasági nagyüzemek a népgazdaság távlati tervein alapuló termelési iránya, mérete és termelési viszonyai szabják meg. Ez a mezőgazdasági háttér az alapítás nélkülözhetetlen kelléke és a gazdaságos üzemelés feltétele. Az így kialakított feladat megvalósítása érdekében az adott termelési-közgazdasági viszonyokat a leggondosabban fel kell mérni, ami tulajdonképpen a termelőerők leltározásából áll.
