Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-28 / 201. szám

1981. augusztus ZS. • PETŐFI NßPE • 3 Megkezdik a jövő évi kistermelői sertéshizlalási szerződések kötését A megyei állatforgalmi és hús­ipari vállalatok, valamint a meg- bízottaikiként velük együttműkö­dő szövetkezetek, állami gazdasá­gok és áfész-ék az előző évekhez képest most jóval korábban, már szeptember 1-én megkezdik az 1982. évi kistermelő — kisüzemi vágósertés-értékesítési szerződé­sek kötését. A szerződések 1 felté­telei nem változnak, s a jövő évi szerződések a szokásos módon köthetők meg, de miután az ér­deklődők köre kibővült, újabb je­lentkezők is vannak, a vállalatok közzétették a fontosabb feltétele­ket. Az értékesítési alapárak a kö­vetkezőik: a 95—125 kg közötti hús- és hús jellegű hízott serté­sekért kilogrammonként 32,50 forintot; a 125 kg feletti hús és húsjellegű hízott sertésekért ki­logrammonként 30 forintot; a 130 kg feletti zsír és zsír jellegű hí­zott sertésekért kilogrammonként 28 forintot; a 170 kg feletti te­nyésztésibe fogott és meghizlalt sertésekért pedig kilogrammon­ként 27,50 forintot fizetnek. Azok a kistermelők, akik több évre szóló értékesítési szerződést kötnek vagy már kötöttek, az el­ső évben 1,50 forint, a második évben 2,00 forint, a harmadik és a további években pedig 2,50 fo­rint úgynevezett több éves felárat kapnák kilogrammonként. Ezen felül a szerződéses feltételeknek megfelelő sertések után mennyi­ségi felár is megilleti a kisterme­lőket, így 1982-ben a különböző felárakkal együtt a 95—125 kg közötti súlyú vágósertésekért ki­logrammonként 35,50 forintos vé­telár is elérhető. A hízóalapanyag és a takar­mányvásárlás elősegítésére a kis­termelők sertéseként továbbra is 800 forint vételár-előleget vehet­nek igénybe. (MTI) Külföldi vendégek a főiskolán Míg a kecskeméti kertészeti főiskola hallgatói szünidejüket töltik, helyüket — legalábbis — a kollégiumban messzi földről ér­kezett vendégek foglalták el. A diákotthon jelenleg két külföldi csoportnak is szállást ad. A testvériskolából, a szimfero- poli Mezőgazdasági Intézetből tíz negyedéves gépész hallgató érke­zett a hagyományos cseregyakor­latra. A háromhetes itt-tartózko- dásuk alatt teljes keresztmetsze­tet kapnak hazánk mezőgazdasá­gi termeléséről. A vendéglátók olyan programokról is gondos­kodtak, hogy a főleg krími szüle­tésű hallgatók — de van aki Uialszkból, illetve Zaporozsszkból étkezett — megismerkedhessenek hazánk tájaival és történelmi, helytörténeti nevezetességeivel is. A diákok eddigi, kéthetes élmé­nyeik alapján érdekesnek talál­ták az olyan gépsorok kialakítá­sát, amelyben jól összehangolják a más-más típusú, esetleg külön­böző országból származó gépe­ket, eszközöket. Tetszett a hallga­tóknak a környezetkímélő terme­li A szimfernpoli diákok szabad idejükben ismerkednek a magyar mezőgazdasági könyvkiadás újdonságaival és érdekességeivel. (Tóth A jugoszláv fiatalok is kellemes emlékekkel utaznák el, hiszen vendéglátóik jósoltából megismer­kedhettek a megyeszékhellyel és környékével. • A jugoszláv építütáborozók tisztelettel adóznak a Vajdaságban is ismert Erdei Ferenc emlékének, akinek nevét a vendéglátó kollégium is viseli. lés, különösen az energiatakaré­kos talaj művelés. Ma búcsúznak annak a csoport­nak a tagjai Kecskeméttől, akik Jugoszláviából, a Vajdaságból ér­keztek a Bács-Kiskun megyei KISZ-bizottság szervezte három­hetes építőtáborba. Ittlétük alatt a kertészeti főiskola kollégiumá­ban laktak és az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetben dolgoz­tak, ahol meglepetést okozott a 33 fős csoport munkabírása. Egyik nap sem voltak megelégedve a normával, amit bizonyít az is,- hogy rendszeresen két-háromszo- rosan túlteljesítették. Ahogy meg­tudtam a Jugoszláviai Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai között rpegtiszteltetésnek számít részt venni egy építőtáborban, különö­sen külföldön. A brigádban meg­található a diák és a munkásfia­tal is, a 15-től a 36 évesig. Szá­munkra érdekes, hogy míg egy- egy munkáskollektíva tagja épí­tőtáborban képviseli a brigádját, addig munkahelyi társai helyette ia — többet vállalva — dolgoz­nak, így fizetését megkapja. Sándor felvételei) Cz. P. Fel- és leszálló indulatok egy személyfelvonóról Nem küldték díszes meghívót, mégis jelen voltam azon a szürke eseményen, amelyet igazán nem vart nagydobra senki. Feltűnés, minden külsőség nélkül zajlott az egész. Átadták a betegeknek és kísérőiknek előbb több mint egy­éves, majd kéthónapos kényszer- szünet után a kecskeméti, Kom- szomol téri rendelőintézet sze­mélyfelvonóját. Szerdán megnyomtam a gom­bot. Csak úgy, kísérletképpen. Mit tett erre a lift? Lámpácská- ja, kívül, zölden villant, és a fül­ke alig hallható nesszel megérke­zett. De milyen előzmények után! Ezt érdemes meghallgatni. Háromezer-száz betegért Dr. Zonda László, igazgató-fő­orvos : — Csaknem 30 évig kiszolgált bennünket az a személyfelvonó, amely az épülettel egyidős. Inté­zetünk korszerűsítésekor azon­ban úgy találtuk, szükség lesz egy másikra, amely hosszabb .tá­von jobban megfelel a követel­ményeknek. Nálunk naponta há­romezer—háromezer-száz beteg részesül különböző ellátásban, akik közül mintegy másfélezer kénytelen felvonót használni. Rá­juk gondoltunk elsősorban, ami­kor az új felvonót megrendeltük a Fővárosi Felvonószerelő és Ja­vító Vállalattól. A vállalat elkészítette. Amikor azonban el akarták helyezni a ré­gi aknában, rájöttek, hogy baj van a méretével. A szerelőknek végig kellett faragni a liftház vasbeton falát, hogy az újabb fülke le-föl közlekedhessen. Ez nagyon nehezen ment. Hiába volt minden erőfeszítés, jó egy évig elhúzódott az új lift átadása. Ez alatt az idő alatt a sérülteket a mentők ölben cipelték fel az eme­leti rendelőkbe, és a szemészeti, vagy urológiai kezelésre igyekvő idős betegek csak részletekben, útközben pihenőt tartva bírtak a felső emeletre feljutni. A kötél gyárihibás volt Gajdácsi Károly, tmk-vezető: — Késleltette az üzembe helye­zést az is, hogy a Fővárosi Fel­vonószerelő és Javító Vállalat a lift összeállításához nem mindig azt az alkatrészt szállítja, mint amire szükség lett volna, Például a bal oldali hajtómű helyett jobb oldalit, a jobb oldali helyett pe­dig bal oldalit szállított. Nagy nehézség árán, de 1979. június 20-án végre megindulhatott az új lift. , Az idén, június. 29-én azonban le kellett állítani, mert a hajtó­műve felújításra szorult. Az ér­vényes garanciára hivatkozva, kértük a vállalattól, hogy adjon másik, jobb hajtómű-fődarabot, és acélkötelet is szállítson, meg­felelőbbet. A vállalat először nem késlekedett: a hajtóművi fő­darabot és négy, egyenként 26 méteres acélkötelet küldött soron kívül, két héten belül. Ámde a kötél gyárihibás volt, ezért visz­szaküldtük azzal, hogy küldjenek helyette jót. Ez még júliusban tör­tént. Most augusztus 26-ot írunk — de másik kötelet azóta sem szállítottak. — Mégis jár a lift — vetettem közbe. — Igen, mert egy kecskeméti felvonó-karbantartó szerelő, Vaj­da Árpád megcsinálta — adott magyarázatot Gajdácsi Károly. — Rendes, jóravaló kisiparos. Ha ő nincs, betegeink, ki tudja med­dig kapaszkodnának még fölfelé a lépcsőházi karfáknál. Kilencven nap haladék Vajda Árpád, felvonó-karban­tartó : — Szóltak nekem, hogy milyen baj van itt, a rendelőintézetben. Történetesen volt odahaza, a mű­helyemben négy, hibátlan tarta­lék kötelem.' Ezt elhoztam, és felszereltem. — Meddig tartott? — Egy hétig. Augusztus 24-re készen voltam vele. Most megfi­gyeléseket végzek néhány napig, hogy meggyőződjek róla, rendben van-e minden. — Hogyan működik most a felvonó? — Egy hajtótárcsa még min­dig nem működik tökéletesen. A tmk-vezetővel és a meghívott bu­dapesti felvonó-felügyelővel ezek­ben a napokban döntünk arról, hogy a tárcsát — a garanciális időn belül — visszaküldi ük-e a gyártónak. Ettől függetlenül azon­ban a félvonó — megítélésünk szerint — 90 napig még üzem­biztosán, jól működik. A rendelőintézeti lift tehát — az eddigi fejleményekből erre lehet következtetni — közel áll a teljes és végleges „gyógyuláshoz”. Már éppen ideje! Kohl Antal Séta a Kolon-tónál A betonon mintegy 500 métert teszünk meg déli irányban, így kelve át az Átok-csatornán, mely­nek túlsó töltésén nyárfaerdő szé­lében folytatódik a turistaút.- A zsilipnél — mely a csatornát zár- ja-nyitja — már a tó déli részé­hez érkezünk. Ettől kezdve tu­lajdonképpen a -régi, nagy Kolon- tó tíz kilométer hosszú, 2—2,5 kilométer széles medencéjében visszafelé, Izsák irányába vezet­nek a keréknyomok. Hogy a víz mára e terület felére zsugorodóit össze, az a 20-as évek végén „víz­rendezés” címén elkövetett le- csapolásnak köszönhető. mely nyilvánvalóan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt a természeti egyensúly felborításá­val felbecsülhetetlen károkat oko­zott. Az pedig, hogy az élőlények és élőhelyek nagy része mégis .úritartott” a védelem alá helye­zésig, szívósságukat, alkaknazko- dókészségüket, rugalmasságukat bizonyítja. Hátralevő utunk során kőrises égerláp erdőfQltok, virágos kaszá­lórétek, bokorfüzesek, major mé­retű .tanyák váltogatják egymást, balról meg a nád- dzsungel kísér bennünket. Három kilométer után balra, bő füv.ű, üdezöld legelőn feltűnik a gulya: ez az úgyneve­zett izsáki Nagyállás. Innen olajfacserje-sor mentén érjük el a csordajárást, mely a régi te­hénhajtó, mai nevén Bajcsy-Zsi- linszky utcába, az viszont a Sár­fehér étteremnél, illetve az autó­busz-állomásnál a nagyközség központjába torkollik. K. F. Az izsáki Kőlon-tóról mindenekelőtt azt kell tudni, hogy ma már jóformán tenyérnyi szabad vízfelülete sincs, mégis Bács-Kiskun — bánjunk csínján a *jelzőkkel, ha gyakran ismételjük őket, elkopnak, hatástalanokká válnak — oltalomra talán leginkább érdemes, s az illemtudó, törvény- tisztelő természetbarátok érdeklődésére feltétlenül méltó „vizes" porcikája. a KNP) a következő állomás, fi­nom, .csőkutas ivóvizével. Mögöt­te, a nagyüzemi szőlőtáblában balra tartunk és gyorsan elérjük a kellemes, árnyas, csengődi ve­gyeserdőt, ibenne pedig nyugat felé az erdészháznál a kiskörös— fülöpszállási műutat. E közlést nyomatékosítja a Kiskunsági Nemzeti Park igaz­gatóságának — mely az itteni bioszféra rezervátumnak hivata­losan is a gazdája' — felhívása, miszerint „az óvatlan turistákra jelenleg is leselkedő veszélyek miatt, valamint a védett gémfé­lék és nádi énekesmadarak za­vartalan fészkelése érdekében a tó teljes területe csakis szakmai kísérettel, előzetes engedély alap­ján látogatható”. A helyi születésű Farkas József­fel, a nemzeti park társadalmi természetvédelmi őrével, a duna- vecsei művelődési ház igazgató­jával barangoltam be a minap ezt a félelmetesen szép és vad vi­déket és elmondhatom: a tőle szerzett ismeretek birtokában még maradandóbb élményeikkel tértem vissza. Kedvcsinálóként — amire persze nemigen volt szükség — így biztatott mindjárt a legelején: — A Kolon-tó 'kör­nyékét meglátogatva az'a benyo­mása az embernek, hogy ilyen lehetett az Alföld közepe évszá­zadokkal ezelőtt, a tudomány ál­tal erdős sztyeppnek nevezett ál­lapot idején. A természetes kör­nyezet ma is olyan csodás, mintha ember nem is nyúlt volna hozzá azóta. • A térképen a tó egykori medre vastag vonallal ki­húzva. • Lenn: a volt halászta­nya ma a nem­zeti park ku­tatószállása. Szokásunkhoz híven kezdjük a — már most elárulhatjuk: kb. 15 kilométeres — gyalogtúrát a vasútállomásnál. Nyugatnak vesz- szük az irányt, majd a sorompó előtt balra, a borkombinát és a sportpálya között jobbra, a széles Matyói homokútra fordulunk. Ha­marosan, a vasúti töltés mellé érve, bal kéz felől föltűnik az irdatlan nádrengeteg. Megkerül­jük a tó északi csücskét — közben találkozunk a KNP kissé kifakult tájékoztató táblájával — és a jobbról nagy akácerdőben meg­bújó erdészháznál délnek, a lát­hatatlan víz nyugati partján ve­zető belső-matyói dűlőre kanya­rodunk. Ezen az oldalon szinte végig tanúi lehetünk a náddal szinte közvetlenül érintkező, jobbára ha­gyományos művelésű és Sárfehér fajtát nevelő szőlőparcellák, s mögöttük a helyenként élénksár­gán viliódzó, változatos felszínű, a fülöpháziakhoz hasonlatos buc- kavonüíaitok találkozásának. Pá­ratlan látványosság, hát még, ha a képbe illesztjük az utat szegé­lyező faóriásokat, s néhány, a hajdanvolt világot őrző, omlatag tanyakunyhót és présházat is ... Ahol ibalról • csatlakozik hoz­zánk egy másik, az izsáki refor­mátus temetőtől induló és a ta­vat töltásszerűen átszelő földút, ott bukkanunk rá a gyönyörűen helyreállított, több mint százéves, nádtetős, egykori ihalásztanyára, mely jelenleg a KNP kutatószál­lása és — bázisa, s amelynek be­rendezése, használati tárgyai va­lóságos néprajzi gyűjteményként ismertetik meg az odavetődő ide­gent a nádi embereik (csikaszok, pákászok, halászok) régi életével. A ház fölé feketefenyővel borí­tott buokasor emelkedik merede­ken: ez a 126 méter magas Bika­torok, a környék csúcsa. Az elne­• Az alsó kép: lenyűgöző pano­ráma a Bikatorok kilátójából. vezést a múlt század végéről ere­deztetik, amikor is az errefelé le­gelő gulyát hatalmas homokvihar lepte meg, elpusztítva, betemeti ve valamennyi marhát, melyek­nek szörnyű bőgése messzire, egészen a faluig elhallatszott. A Bilkatorok tetején most fából ácsolt kilátótorony áll. Óvatosan másszunk fel a külső, korlát nél­küli lépcsőn; az elénk táruló kör­panoráma szemet-lelket gyönyör­ködtető. Ha pedig távcsövet is hoztunk magunkkal, felfedezhe­tünk néhány nagy testű gémfélét (a tó sűrű, fűzbokros nádasaiban különben hazánk egyik legértéke­sebb gém telepe rejtőzik), például a szürke-, a vörös-, az üstökös- és a pocgámet, a bakcsót, a kis- és az 1975 óta honos nagykócsagot stb. A halásztanyától kb. két kilo­méterre — továbbra is délnek, szőlők, buckák között, erdős­bokros tájon haladva — balra, két fasor közé visz egy leágazó utacska. Ajánlatos .ezen egy rö­vid kitérőt tenni a tavat délről határoló Átok-csatorna partjára, ahol elénk tárul a mocsár és a láp rendkívül gazdag élővilága; a buja vegetáció, a kétéltűek és hüllők közül például a .pettyes gőtének és a mocsári teknősnek is otthont ad. Itt, testközelből vá­lik érthetőbbé és érzékelhetőbbé az áthatolhatatlan nádas és zsom- béksásos, valamint az idegen szá­mára mindig veszélyt jelentő vi­zi ösvények nemzetmentő képes­sége, az tudniillik, hogy a tatár és török pusztítás elől, hogyan is lelhetett itt menedéket a közeli települések lakossága. Az eredeti úton folytatva a sé­tát, egyszerre mintha egészen más vidéken lépkednénk: boró- kás-fehérnyárjas-csenevészaká- cos homokbuckák, felperzselt ré­tek, romos tanyák látványa fd- gadja a vándort. A Farkas-tanya (szintén kutatók számára béreli Ki a szabadba! 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents