Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
1981. augusztus 25. • PETŐFI NÉPE • 5 Rohanó világunkban ritkán engedheti meg magának az ember, hogy cél nélkül menjen valahová. Ügyek, feladatok szólítják hivatalokba, gyárakba, valakihez, örül, ha ideje elegendő vállalt, rábízott tennivalójának az elintézéséhez. Érdekes, tanulságos, a nyilvánosságra tartozó témák hallgatására, mellőzésére kényszerül beprogramozott életünk szorításában az újságíró is. Egy új épületről szeretne írni és tájékozódása közben derül ki, hogy milyen változatos sorsú az öreg gondnok. Az út közben hallott apró epizód hívebben tükrözi az értekezleten vitatott problémát, de a tudósítást várják az illetékesek. Száz szónak is egy a vége: jó lenne, ha olvasóink is megismerkedhetnének a „nem azért mentem” kényszeréből félretolt információkkal, történetekkel. Szer retném hinni: olvasóink is úgy vélik, hogy valóban érdekesek, tanulságosak az ezzel a feleimmel közölt írások. Bélyeggyűjtők Már átnéztük a tanyai kollégiumi akció kibontakozását felidéző jegyzőkönyveket Farkas Józsefnek, a Hazafias Népfront megyei titkárának az irodájában, már visszapakolta az iratokat a páncélszekrénybe, amikor észrevettem az egyik polcon sorakozó 'Nagyalakú albumokat. A kötelező riporteri kíváncsiság kérdeztette meg, hogy miért féltik, miért zárják el a díszes feliratú köteteket. Szívesen válaszolt, noha letelt a munkaideje. — Augusztus 29-től sokan láthatják majd az itt őrzött albumokat, kartonlapokat, mert ekkor nyílik a Mezőgazdaság a bélyegen című 'kiállítás. Magunk sem gondoltuk meghirdetésekor, hogy ilyen változatos, sokszínű összeállításokat küldenek be a gyűjtő- társak. A szakszervezeti művelődési központ nagytermében szeptember 3-ig megtekinthető kiállítás a gyűjtők számára is ad újat. A budapesti dr. Csizmazia József szőlönemesitő a szőlőtermesztésről állított össze szép sorozatokat. Megszerezte az 1927-es, Tóth László által szervezett sakk-versenyre készített, .szőlőmotívumos emiékbélyegző lenyomatát. Zdm- bó Imre halasi gyűjtőtárs büszkesége a Lófogatok a bélyegeken elnevezésű sorozat. Bajáról ifjú és idős Gorich Antal növényritkaságokkal jelentkezett, színpompás összeállítást küldött a kalocsai Novák Sándor. A megyei ' népfronttitkár a Mabeosz alelnöke, tehát hivataliból is serkenti ezt a szép mozgalmat. (Tavaly került a kezembe egy Filat&liai Szemle, ott találkoztam Farkas József nevével.) Feltehetően a sok szervezett Bács-Klskun megyei gyűjtőnek is köszönhető ez a megtisztelő megbízatás? — Nyolcvanhárom körben hatezren találkoznak több-kevesebb rendszerességgel. — Mennyien? — Hatezren? Több mint hatezren. — Működnek üzemi körök is? — Természetesen. A teljesség igénye nélkül említek néhányat a rendszeresen működők közül: kecskeméti Fémmunkás, Kecskeméti Kád- és Zománcgyár, bajai Finomposztó, bajai Kismotor- és Gépgyár. — Országosan ismert gyűjtők is élnek a megyében? — Országosan? Dudás István kecskeméti gyűjtőtárs sok nemzetközi díjat kapott munkásmozgalmi, űrhajós sorozataiért. Most iis szerepel egy mezőgazdaság- történeti összeállítással. — Milyen a kapcsolatuk a művelődési intézményekkel? — Általában jó. Szívesen adnak helyet rendezvényeinknek. A Megyei Művelődési Központ már felajánlotta segítségét jövő őszi országos kiállításukhoz. A politikai bélyegek nagyszabású bemutatását tervezzük. — Mit gyűjt a Mabeosz alelnöke? — Kecskeméti bélyegzéseket, lebetűzéseket, megyei népművészeti motívumokat,' kiskunhalasi ' bélyegeket (elsősorban a csipkével kapcsolatosakat), póstatörté- neti vonatkozásúakat. — Köszönöm az érdekes, tanulságos tájékoztatást, a szabad idejéből rám fordított negyedórát, örülök, hogy a véletlen megismertetett ezzel a nemes szórakozással, a Bács-Kiskun megyei gyűjtők törekvéseivel. Heltai Nándor Az ember és környezete Gondolatok a kőrengeteg árnyékában „í •* -i • A városrész szélén még építkeznek. • Esti fényben a kőrengeteg, sok ezer család otthona. K ecskemét lakosainak száma az utóbbi harminc évben közel megduplázódott, közben a város megszépült, komoly kultúrközponttá lett. A város fásított, parkosított centruma patinás, csendes és szép. Mint minden városban, itt is felgyorsult az élet. Jelentkeztek az embereket érintő civilizációs ártalmak. A rohanó élettempó következménye a nagy idegfeszültség. Reggelenként munkába menet, majd délután a munkából jövet tapasztalható zsúfoltság, már a nagyvárosi élet jellemzője. A civilizációs ártalom a város- központban elsősorban a kiskörút mentén lakókat érinti- Nem irigylésre méltók a Villám István utca és a Homyik János utca lakói, akik zajos, poros, füstgázos, túlzsúfolt forgalomban élnek. Csúcsforgalom idején az egészség veszélyeztetése nélkül itt nem lehet gyerekeket sétáltatni. Annak ellenére, hogy a Széche- nyiváros sok zöldfelülettel rendelkező, nem zsúfolt betontenger, lakói többnyire idegesek, türelmetlenek. Ez gyakran észlelhető a jól ellátott ABC-boltokban, az autóbuszokon, a megállóhelyeken, a forgalmasabb útszakaszokon, gyakran a bérházakon belül, s olykor kívül is. Azt mondják mindenki ideges, az eladó, a vevő, az utas, az ellenőr, az öreg, a fiatal, a férfi és a nő. Szóval mindenki. Feltehetően a megváltozott környezet is felelős ezekért- a káros, kedvezőtlen stresszhatásokért Valamit tenni kellene, de mát? Miért nyugtalanok, idegesek az emberek? A boltok tömve vannak étellel, itallal. Kenyér, hús, gyümölcs és zöldség bőven van. A sorbán- állást legföljebb egy jó színházvagy mozielőadás előtt a pénztárnál, árleszállitás idején a boltokban, többnapos ünnep esetén nagyritkán a húsboltok előtt ismerik. Ezek azonban nem indokolják az idegfeszültségetA szénmonoxiddal, széndioxiddal, korommal, kénnel, klórral, porral és homokkal szennyezett levegő. A zaj, a betontömeg, a betonba ágyazott játszóterek valóban nem hatnak kedvezően az ember biológiai igényére. A beton a fényre, hőre úgy viselkedik mint a száraz, kövekkel és kőzetekkel borított kopár terület. Leg• Nem messze a kőrengetegtől, a Budai úti temetőkertben mindent elborít a dús növényzet, Kecskemét egyik „oxlgéngyára”. utóbb ilyen tájat láthattunk Jacques Cousteau kapitány Atlantisz című kitűnű tv-filmjében. A nagy tömegű beton hőt tárol, és mint egy katlan, éjjel, nappal su; gározza a kegyetlen fullasztó meleget önként adódik a védekezés módja. A kőrengetegbe még több cserjét, fát kellene ültetni. Gondosabban kellene parkosítani, a meglévő zöldfelületet cserjéket és fákat becsülni, gondozni, szárazság esetén öntözni. Ez utóbbit valamilyen módon társadalmasí- tani lehetne- Néhány lakóbizottságnál, tömbnél ezt már szépen megoldották, talán csak népszerűsíteni kellene. A Széchenyiváros délnyugati részén jól sikerült az erdősítés- Pár év múlva erről az oldalról még a városközpontot is védi az új erdő a homoktól és a portól. A Széchenyivárosnak az északnyugati részén ezenkívül van egy kedvező mikroklímát adó, csodálatosan szép református temetője, értékes fákkal és cserjékkel. Ez a terület akár megyei jelentőségű természetvédelmi park is lehetne. Különösen szép és egyedülálló botanikai értéke az a körülbelül 50—60 éves borostyános (Hedera helix), amely léggyökereivel már a legmagasabb fák koronájába is behatolt. Örökzöld levelei télen is széppé teszik a fákat és a régi sírköveket A 10 hektáros református temető zöld növényzete Kecskemét város ingyenes napenergiával dolgozó, energiát termelő, levegőtisztító, fiziológiai és pszichológiai jelentőségű, mikroklímajavító, hőmérsékletszabályozó oxigéngyára. Ha meggondoljuk, hogy egy gépkocsi ezer kilométeres K úton egy ember egész évi oxigénszíikségletét elfogyasztja, akkor már másképpen kell megítélni ezt a cserjékkel és fákkal díszített borostyános ligetet, amely nemcsak szép, de hasznos is. Itt kapcsolódom dr. Szilágyi Attila erdőmémök 1981. július 17-én a Petőfi Népében írott cikkéhez, amelyben a kecskeméti Budai úti református temető védelmében féltő gonddal emlékezett meg, továbbá Kiss Antal újságíró több alkalommal hangot adó aggályára, amelyet a fák védelmében írt. Egyetértek aggodalmukkal- A temetőben indokolatlanul egyetlen fát és cserjét sem szabad elpusztítani. A város műszaki vezetője ígéri, hogy az újabb területigény a lehető legkevesebb fa és cserje megsemmisítésével jár. Ez. sajnos, nem biztosíték. Az új létesítményt olyan helyre kell tervezni, ahol a javasolt építményt új zöldövezettel, új park létesítésével és nem a meglévő elpusztításával építik meg. Ne az elődeink értékes munkáját semmisítsük meg 50—70 év után, mert ők csak telepítettek abban a reményben, hogy az utódok élvezik munkájuk gyümölcsét Mi pedig most kezdjük pusztítani azt, amely még 100 évig ellensúlyozza a környezeti ártalmakat, tisztítja a levegőt biztosítja a csendet a kánikulában az enyhülést. * Nagyon könnyen pusztítjuk és irtjuk meglévő értékeinket Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk milyen nehéz új parkosítást, fásítást végezni. Erre a legjobb példa éppen a református temető Irinyi János utca és az Akadémia körút sarkán telepitett két sor nyírfacsemete sorsa, meg kell nézni, a 86 fiatal fából mennyi maradt életben, fingedjék meg, hogy ne írjam le. E munka élénk példája annak, hogy nem elég fát ültetni, azt ápolni, gondozni,, óvni kell- Ha így pusztítjuk meglévő értékeinket és így végezzük a fásítást, akkor mikor érjük el Kecskeméten a biológiailag kívánatos egy főre jutó 20—25 négyzetméteres zöldfelületet? (Jelenleg mintegy 8 négyzetméternél tartunk). Dr. Kiss Árpád ny. tanácsadó 8. (9.) Kis kerülőt tett, hogy betérjen a Hazafias Iskolába. Az iskolát két évvel ezelőtt alapították dón Reba költségén, hogy kisbirtokos- és kereskedőifjakból katonai és közigazgatási kádereket képezzen. Modern kőház volt, vastag falakkal, lőrésszerű ablakokkal, a főbejárat két oldalán félköralakú tornyokkal. Szükség esetén jó ideig ki lehetett tartani ebben az épületben. Rumata a keskeny lépcsőn felment az első emeletre, és a tantermek mellett az iskola gondnokának dolgozószobája felé tartott. Az osztályokból szavalókórusszerű kiáltások hallatszottak. „Ki a király? Dicső felség. Kik a miniszterek? Kétséget nem ismerő, hűséges férfiak ...”, „ .. .Es az Isten, a ml teremtőnk, így szólott: .Megátkozom.’ és megátkozta ...”, „Midőn pedig a kínzás alatt levő elájul, a kínzást félbe kell szakítani...” Iskola, gondolta Rumata. A bölcsesség fészke. A kultúra támasza ... Kopogtatás nélkül belökte az alacsony ajtót, s belépett a dolgozószobába, amely sötét és jéghideg volt, akár a pince. Az iratokkal és nádpálcákkal elborított hatalmas asztal mögül egy hóri- horgas, beesett szemű ember sietett elébe; a koronaőrségi minisztérium rangjelzésével díszi- tett, szürke egyenruha feszült rajta. A Hazafias Iskola gondnoka volt, a nagy tudományú Kin atya, a szerzetesnek beállt szadista gyilkos, a „Tanulmány a feljelentésről” szerzője. A cikornyás üdvözlésre Rumata 'hanyag biccentéssel válaszolt, leült egy karosszékbe. Kin atya állva maradt, a tiszteletteljes figyelem pózába görnyedt. — Nos, mi újság? — kérdezte Rumata kegyesen. — Egyes 'írástudókat elteszünk láb alól, másokat tanítunk? Kin atya elvigyorodott. — Az írástudó nem a király ellensége — mondta. — A király ellensége az ábrándozó írástudó, a hitetlen Írástudó! Mi pedig... — Jól van — felelte Rumata. — Elhiszem. Mit írogatsz? Olvastam a tanulmányodat. Hasznos könyv, de ostoba. Hogyan vetemedhettél ilyesmire? — Nem az eszemmel iparkodtam lenyűgözni — válaszolta méltóságteljesen Kin atya. — Csak arra törekedtem, hogy az állam hasznára legyek. Eszesekre nincs szükségünk. Hűségesekre van szükségünk. És mi... — Jól van, jól van — mondta Rumata. — Elhiszem. Szóval, valami újat insz vagy nem? — A miniszter elé terjesztem az új államról szóló értekezésemét, melynek mintájául a Szent Rend Tartományát tekintem. — Hát ez meg mi? — csodálkozott Rumata. — Mindnyájunkat szerzetbe akarsz kényszeríteni? ... ■ Kin atya összeszoritotta a kezét, és előrehajolt. — Engedje megmagyaráznom, nemes dón — mondta hevesen. — A lényeg egészen más! A lényeg az új állam felépítésének alapelvei. Három ilyen alapelv van: vak hit a törvények csalha- tatlanságában, feltétlen engedelmeskedés a törvényeknek, továbbá mindenki szemmel tart mindenkit! — Mégis ostoba vagy — felelte Rumata. — No, jól van, elhiszem. Mit is akartam?... Megvan! Holnap felveszel két új oktatót. A nevük: Tarra atya, igen tiszteletre méltó öregember... kozmográfiával foglalkozik, és Nanyin testvér, szintén hűséges ember, a történelemben jártas. Ezek az én embereim, tisztelettudóan fogadd őket. Itt a zálog. — Zacskót dobott az asztalra. — A te részed: öt arany... Mindént megértettél? — Igen, nemes dón — felelte Kin atya. Rumata ásított egyet, és körülnézett. — Jó is, hogy megértetted — mondta. — Apám nagyon szerette őket, és a telkemre kötötte, hogy gondoskodjam róluk. Hát magyarázd meg nekem, tudós ember, honnan lehet egy módfelett nemes lelkű donban ekkora vonzalom az írástudó iránt? — Esetleg valami különleges érdemek? — Mire gondolsz?" — kérdezte gyanakvóan Rumata. — Bár miért ne? Igen... Csinos lánya vagy nővére lehet... Bor persze nincs nálad? Kin atya bűntudatosan széttárta a karját. Rumata felvett az asztalról egy papírlapot, és szeme elé tartotta. — „Felkarolás”... — olvasta. — Micsoda bölcsek! — Leejtette a lapot a padlóra, és felállt. — Vigyázz, nehogy a tudós bandád megsértse őket. £n alkalomadtán eljövök, és ha megtudom... — Kin atya orraelé emelte az öklét. — No, jól van, ne félj, nem bántalak. Kin atya tisztelettudóan kuncogott. — Rumata biccentett, és • sarkantyújával a padlót karcolva, az ajtó felé indult. A Roppant Hála utcában benézett egy fegyverüzletbe, kipróbált néhány tőrt, azután letelepedett a' pultra, és a tulajdonossal, Gaük atyával beszélgetett. Gauk atyának szomorú, jóságos szeme és tintafoltos, vértelen kis keze volt. Rumata egy - keveset vitatkozott vele Curen verseinek erényeiről. Távozása előtt elszavalta a „Lenni vagy nem lenni”-t, saját irukani fordításában. — Szent Mika! — kiáltott Gauk atya. — Ki írta ezt a verset? — Én — felelte Rumata, és kiment. Betért a „Szürke Öröm”-be, megivott egy pohár arkanarí savanyú lőrét, ügyes mozdulattal felfordította a kifejezéstelen szemmel őt bámuló hivatásos besúgó asztalát, azután a túlsó sarokban megkeresett egy szakállas embert. — Adj’ isten, Nanyin testvér — mondta. — Hány kérvényt írtál ma? Nanyin testvér * szégyenlősen elmosolyodott. — Manapság kevés kérvényt írnak, nemes dón. Egyesek úgy vélik, kérni céltalan, mások pedig arra számítanak, hogy a leg- rövidet"' időn belül engedély nélkül is markolhatnak. Rumata a füléhez hajolt, és elmesélte, hogy a Hazafias Iskolával nyélbe ütötte az ügyet (Folytatjuk) • A Hunyadiváros lazább településszerkezetével, jobban fásitott utcáival jelentős „zöldfoltja" a megyeszékhelynek.
